Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-16 / 112. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 1< KOMMENTÁR Félig tele, félig üres SIDÓ H. ZOLTÁN Ahogy közeledik a Dzurinda-kormány megbízatási idejének vége, úgy gyarapodnak majd a négyéves ciklus mérlegét megvonó értékelések. Ennek egyik első jeleként Ivan Miklós, a gazdaságpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a pozsonyi Közgazdaság- tudományi Egyetemen a minap összefoglalta a kormány tevékenységét, természetesen a gazdaság szemszögéből. Az egyik legfontosabb megállapításával vitathatatlanul egyetérthetünk: a Dzurinda-kabinet jobb állapotban adja át az ország kormányrúd- ját, mint amilyen helyzetben 1998 őszén átvette a Meciar vezette garnitúrától. Számos eredmény egyértelműen kedvező: Szlovákia belépett a világ legfejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), sikerült ma- gánosítani a hazai bankok döntő többségét, intenzívebbé vált a külföldi működő tőke beáramlása, a stabil gazdasági növekedés mellett sikerült kordában tartani az inflációt, a hitelkamatok pedig a korábbi 25-30 százalékról 10 százalék alá süllyedtek. Innen nézve a képzeletbeli pohár félig tele van. Azért csupán félig, mert a fontos reformokat csupán következetlenül vagy egyáltalán nem hajtották végre; a nyugdíjrendszer átalakításához hozzá sem fogtak, az egészségügy finanszírozása minden eresztékében recseg- ropog, a reálbérek sem nőttek igazán, a munkanélküliek arányát sem sikerült leszorítani - vagyis innen nézve a pohár félig üres. Azonban legyünk őszinték, ilyen széles kormánykoalíciótól jobb teljesítményt nem is lehetett várni. Mikulás Dzurinda miniszter- elnök a kompromisszumok robotosaként folyamatosan a tűzoltó szerepét játszotta el, ha a kabinet egyik szárnya valami korszerű, problémamegoldó koncepcióval rukkolt elő, akkor azt a másik szárny - döntően a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői - megtorpedózta, ami az egyik koalíciós erőnek jó volt, az a másiknak nem, és még hosszasan sorolhatnánk az ellentéteket. Bármennyire is lehangoló, de még mindig ez a kormány volt a legjobb Szlovákia függetlensége óta. Magyarországon az idei parlamenti választások kampányának hevében a Fidesz sorskérdést csinált abból, hogy ki nyeri a vokscsatát. Ez persze nyilvánvaló túlzás. Sajnos, Szlovákiában az őszi választások valóban sorskérdéssé válnak: a most kormányon levő reformer erők ha vargabetűkkel is, de a következő ciklusban befejeznék az előttünk álló reformokat, ha viszont a jelenlegi ellenzék nyer, akkor az elmúlt négy év erőfeszítése szinte teljesen kárba vész. Ez utóbbi esetben pedig a jelenleg félig tele pohár teljesen kiürülne... JEGYZET Idegesítő magyar szó V. KRASZNICA MELITTA Az alábbi történet dél-szlovákiai középiskolás diákokkal esett meg Pozsony egyik nagy bevásárlóközpontjában. Ha egyedi esetről lenne szó, talán egy kéz- legyintéssel elintézhetnénk, de sajnos, nem az. A történet tulajdonképpen banális: osztálykirándulásra, amolyan történelmi városnézésre érkezett egy autó- busznyi fiatal Pozsonyba. Miután befejezték a kötelező tanulmányi programot, a tanárok két órányi szabad időtöltést engedélyeztek az Aupark bevásárlóközpontban a lassan már felnőtt korba lépő diákoknak. Azok négyes-ötös csoportokba verődve nézelődtek, vásároltak, szórakoztak. Természetesen anyanyelvükön, magyarul beszéltek egymás között, meg sem fordult a fejükben, hogy ne így tegyenek. Nem azért, hogy ezzel bárkit is provokáljanak - hiszen miért is lenne bármelyik nyelv használata provokáció -, egyesek azonban mégis annak vették. A játékteremben néhány bőrfejű taszigálni kezdte az egyik diáklányt, aki társaival együtt jobbnak látta, ha gyorsan odébbáll. A bőrfejűek azonban követték őket az egész áruházon keresztül, nem kis félelmet keltve bennük. Miután találkoztak a tanáraikkal és elmesélték az esetet, azok nem kis meglepetésükre azt ajánlották nekik, hogy halkan beszéljenek, az majd remélhetőleg nem fog feltűnni. Az intelem ellenére az egyik fiúnak pechje volt: az áruház előtt körbefogták a bőrfejűek, arcába fejeltek, majd otthagyták. A diáklány, akitől a történetet hallottam, arra kért, hogy sem a nevét, sem az iskoláját ne hozzam nyilvánosságra. Azt viszont kijelentette, hogy egy ideig nagy ívben elkerüli a fővárost. S mivel ismerőseit is hasonlóképpen inzultálták Nyit- rán, egyre kevésbé érzi magát biztonságban ebben az országban. Az inzultálás ténye mellett azonban van még egy keserű folyománya az esetnek. A diákokat kísérő tanárok ugyanis sem közvetlenül az incidens után, sem később nem hozták szóba a történteket. Mintha így akarták volna elbagatellizálni az ügyet. Az ilyen megoldásra - csakúgy, mint a bőrfejűek viselkedésére - viszont nincs elfogadható magyarázat. LEVÉLBONTÁS Minek a törvény, ha ignorálják? Kihagyhatjuk beszédünkből, szavainkból a Felvidék földrajzi név használatát, kihagyhatjuk a nyitrai egyetem magyar karának említését, a Csallóköz helyett mondhatjuk a szlovák változatát: Zitny ostrov - Rozssziget. Kihagyhatunk sok mindent, lemondhatunk sok mindenről, aminek említése a szlovák nemzet (állítólagos) önérzetét sérti, a jelenlegi szlovák politika (nemzet?) akkor sem fog jobban szeretni bennünket, szlovákiai magyarokat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Nagyszombat, akarom mondani Tmava megyei önkormányzat legutóbbi tanácskozása, mely nem hagyta jóvá a magyar nyelv tárgyalási nyelvként való használatát. Történt ez annak ellenére, hogy a megyében élő magyarság lélekszáma messze kimeríti a törvény által is előírt húsz százalékot. Mivel a megyei önkormányzat közigazgatási feladatokat lát el, vonatkozik rá az a kisebbségi nyelvek használatát szabályzó törvény, a nemrég elfogadott és a szlovák jogrendbe beiktatott nyelvi charta, amely nemzetközi dokumentum. Sajnos, nyelvhasználati törvény ide, nyelvi charta oda, egyelőre Szlovákiában az a mondás járja, hogy „Na Slo- vensku po slovensky!” Németh Géza Alistál TALLÓZÓ DIE PRESSE NÁRODNÁ OBRODA „Ma csak a HZDS képes stabüitáí hozni” - nyilatkozta a Die Press című osztrák napüapnak Vladimi Meäar pártelnök. Az ország bels stabilitását a NATO-csatlakozás fe tételeként említette. Csak akkc dönti el, miniszterelnök akar-e lenr vagy sem, ha a HZDS megbízást ka a kormányalakításra. Úgy véli, a Be nes-dekrétumok nem részei a szlc vák jogrendnek. „Ami nincs, ai nem is tudjuk semmissé nyilváníts ni” - mondta Meciar. A Národná ob rodának adott interjújában a leend választási koalíciókról is beszéli „Két lehetőség van. Vagy SDKÚ KDH-MKP koah'dót kell kialakítan amelyet a Smerrel és az ANO-ve egészítenek ki, vagy a második le hetőség az, hogy ennek a csoporté sulásnak a magját a HZDS-szel ege szítsék ki. Ha valaki ki akarja hagyr a HZDS-t, a szavazók egyharmads val játszik. S ez még ellene fordul hat” - mondta. Csehszlovákia első köztársasági elnöke azt vallotta, hogy az a személy, aki hisz Jézusban, nem lehet antiszemita Masaryk palesztinai látogatása Látszólag csupán történelmi érdekesség, hogy Tomás Gar- rigue Masaryk volt a világon az első államfő, aki hetvenöt évvel ezelőtt, 1927-ben, Palesztinába, az akkor még csupán virtuálisan létező zsidó államba látogatott. E. FEHÉR PÁL A múlt század nagy politikus személyiségei közül csupán Winston Churchill előzte meg: ő 1921-ben járt Jeruzsálemben, igaz, szolgálati úton, mint gyarmatügyi miniszter. A brit politikussal ellentétben a csehszlovák elnök útja nem lehetett hivatalos, hiszen az állam sem létezett még. Az aktus jelentőségén, sőt bizonyos aktualitásán azonban ez a protokolláris körülmény mit sem változtat. A közel-keleti állapotok már az idő tájt sem voltak ideálisak, de azért Kairóból közvetlen vasúti összeköttetés létezett Jeruzsálemmel, ahonnan az utazó ugyancsak folytathatta útját Bejrútba, sőt Damaszkuszba. Ott átszállhatott az isztambuli gyorsra, majd a Boszporusz partjairól híres Orient expresszel Budapestig, Bécsig, majd Bécsből Prágába utazhatott volna hazatérőben Masaryk, ha - a korabeli igen rossz államközi csehszlovák-magyar kapcsolatok miatt - egyáltalán betehet- te volna a lábát Magyarországra. (Jellemző tény, hogy 1935-ben Horthy Miklós, a vitéz és nagybányai, párbajra akarta kihívni Ma- sarykot, hogy ekként döntsék el a két ország vitás problémáit.) A hetvenhét éves köztársasági elnököt Alice leánya, Benzoni őrgrófnő, Milan Rastislav Stefánik hajdani jegyese, valamint titkára, testőre, komornyikja kísérte. Végiglátogatták a Jézus személyével összefüggő emlékhelyeket, az elnök találkozott a pa- lesztinai brit főmegbízott helyettesével, a jeruzsálemi főrabbival, aki Magyarországról származott el, beszélgetett a jeruzsálemi csehszlovákiai zsidó közösséggel, ugyanezt megtette Tel Avivban, s természetesen arab személyekkel ugyancsak tárgyalt, akikkel néhány szót arabul váltott, hiszen ifjú emberként a bécsi Keleti Akadémiára készült, és foglalkozott ezzel a nyelvvel is; a pravoszláv egyháznál ugyancsak tisztelgett, a pópákkal pedig oroszul társalgóit. Turistaút volt ez? Politikai tett volt. Masaryk jelképnek és tanulságnak szánta a szokadan közel-keleti utazást. Ennek az utazásnak egyik következménye lett, hogy Masarykot Tel Aviv díszpolgárává választották 1935- ben, nyolcvanötödik születésnapja alkalmából, s egyúttal érdeklődtek, hogy engedélyezi-e, hogy egy kibu- cot (olyan közösséget, ahol közös a munka, és mindenki szükségletei szerint részesül a jövedelemből) róla nevezzenek el. Masaryk hozzájárult ehhez, a kibuc azonban működését csak 1940-ben kezdte el, amikor Csehszlovákia már nem létezett, Masaryk sírját a nácik és a cseh kollaboráltok meggyalázták, Terezín- ben pedig gyilkolták a zsidókat. Nem érdektelen, hogy ez a kibuc most is megvan. Persze, az is a következmények közé tartozik, hogy a cseh nacionalista sajtó rettenetesen felháborodott, hogy mit keres az államfő a zsidók földjén. Masaryk - szokása szerint - higgadtan, ám határozottan válaszolt: figyelemreméltónak tartotta a zsidó közösség gazdasági eredményeit, jogosnak tekintette az önálló államért folytatott küzdelmet, felhívta a figyelmet arra, hogy létfontosságú a zsidóság és az arabok történelmi megbékélése. (Sajnos, napjainkban is aktuális ez a gondolat.) Masaryk azonban közölte azt is: egyeden alkalmat sem mulasztott el, hogy a keresztény vallások kegyhelyit felkeresse. Ez volt jellemző Masarykra, aki hívő ember volt, noha nem bízott a tételes vallások egyikében sem, viszont tisztelte mind a zsidó, mind a keresztény értékrendet, mi több, egységben látta őket. A humanizmus egységének szellemében. A humanizmus pedig - álláspontja szerint - a demokratikus politika, a demokratikus állam alapja. Ezért utasította el az antiszemitizmus minden válfaját. Dr. Luegert, Bécs hírhedten antisze- mitá főpolgármesterét, aki a magyarországi liberálisokat is azzal vádolta, hogy „elzsidósították” Budapestet, 1907-ben így oktatta ki: ,,Nem óhajtok előadást tartani a zsidókról, az antiszemitizmusról, mert meggyőződésem: aki hisz Jézusban, nem lehet antiszemita. Nem azért, mert Jézus maga is zsidó volt és az apostolok is azok voltak, s az ókereszténységben sok zsidó sajátosság található, hanem azért, mert ha elfogadjuk Jézust - nem lehetünk antiszemiták, vagy keresztények vagyunk, vagy antiszemiták!” Hívő ember volt, noha nem bízott a tételes vallások egyikében sem. És őszintén megmondta: sokáig maga is hitt a vérvádas babonákban, hogy a zsidók a húsvéti maceszbe keresztény vért kevernek. Ám ezután vállalta a polnai vérvádas perben az ügyvéd szerepét, mert tudta: a félelem légkörét akarják az antiszemitizmussal elterjeszteni a demokrácia ellenében. Masaryk számára egyértelmű: „Nem létezik humanizmus, nem létezik emberiség absztrakt módon. A humanista politikát konkretizálnunk kell, és az elvekből gyakorlati politikát kell teremtenünk”. Masaryk híres jelszava volt:, Jézus és nem Caesar!” Jézus - Masaryk értelmezésében - a zsidó-keresztény kultúra egységét jelképezte, ezért nem szólt külön keresztény és külön zsidó tradícióról. Masaryk Jézusa a kultúrát jelentei te, Caesar pedig a nyers hatalmat. Ellenfelei a legképtelenebb rágal makkal illették. Természetesen a2 zal is megvádolták, hogy zsid bankárok lefizették, megvásárol ták. Ez túlságosan valószerűtlent hangzott, ezért kiegészítésként az tetjesztették róla, hogy törvényié len gyerekként látta meg a napv: lágot, s a valódi apa egy hodonír zsidó bérlő volt. Svetozár Húrba Vajansky csehellenes indulatain: vezéreltetve „körülmetéletlen zs: dónak, Nietzsche karikatúrájának nevezte. Ez a legenda hosszú éle tét élt, még 1988-ban is terjesztet te Bécsben kiadott könyvében eg Willy Lorenz nevű osztrák diplc mata, aki 1975 és 1985 között prágai nagykövetségen volt sajtc attasé. Még ennél is cifrább kitala dót ismertet Stanislav Polák, ak nek A Masaryk család és az ant szemita mítosz című füzete 1995 ben jelent meg. E legenda szerin Masaryk édesapja nem kisebb szí mély volt, mint maga I. Ferenc Jc zsef. Az ifjú, tizenkilenc esztendő uralkodó Bécsben találkozott vo na a Hustopecéből a császárváros ba érkezett szakácsnővel, Terezi Kropáckovával, akinek törvényte len fia nem sokkal korábba hai meg négyévesen. A Ferenc Józsel fel történt találkozás után, má terhesen érkezett Hodonínba, é ott ment feleségül Josef Masary szlovák urasági kocsishoz, s az nevét kapta a hamarosan megszt lető Tomás. No, de mi köze mir dehhez a zsidóknak? A Habsbui gok közismerten jó kapcsolatoké ápoltak a Rothschildokkal, és ő támogatták - a legfelsőbb kérésr - a fiút, aki később e gesztus v szonzásaként állt ki az antiszem tizmus ellen, s ezért látogatott t nyilván Palesztinába is. Erre a rí galomra szokták mondani: nei semmi még kitalálni sem... Viszor jellemző. Nehéz volt és nehéz m is demokráciát teremteni. Oroszországban szkeptikusabban látják Moszkva és a NATO megállapodását, mint a lépést emlegető nyugati elemzői Ahogyan azt Lev Tolsztoj írta a Háború és bélcéber SZÉLES RÓBERT Az első orosz sajtóreagálások szkeptikusabban látják a Moszkva és a NATO együttműködésének magasabb szintre emeléséről Reyk- javíkban tető alá került megállapodást, mint a történelmi lépést emlegető nyugati elemzések. Elsősorban arra mutatnak rá, hogy Oroszország részvétele csak formális lesz a szövetség döntéseiben, és nem lesz beleszólása az egyik legfontosabb kérdésbe, a balti államok NATO-fel- vételébe sem. A Kommerszant Daily című napilap azt hangsúlyozza, hogy a „19+1” felállást felváltó „húszas” keretben Moszkva véleményét lényegében csak az olyan kérdésekben kérik ki, mint a terrorizmus elleni harc és a regionális konfliktusok rendezése, és nem kap beleszólást a számára legfontosabb területen, a posztszovjet térséggel összefüggő döntésekben - holott ezt George Robertson NATO-főtit- kár is kilátásba helyezte tavalyi moszkvai látogatása alkalmával. Az orosz üzleti körök lapja úgy látja: így végső soron a tervek szerint május végén, Rómában aláírásra kerülő új típusú együttműködés lényegében az orosz politika és a közvélemény megnyugtatását célozza a balti államok várható NATO-fel- vétele előtt azzal, hogy elhiteti, valamilyen szinten Oroszország is a szövetség részese. A Nyezaviszima- ja Gazeta című független lap az 1812-es helyzettel von párhuzamot, amikor - mint Lev Tolsztoj írta Háború és béke című regényében - a nyugati központosított haderők az orosz határ felé közeledtek. Megfogalmazása szerint bár most a NATO lehető legszélesebb terjeszkedése sem idézhetne elő háborús helyzetet, a jövő kérdése az, hogy az új típusú együttműködés kezelni tudja-e majd az ezt kísérő feszültségeket. Az orosz megfigyelők egy része elégedetlenséggel beszél a hét másik, az orosz-nyugati közeledés fontos lépésének tekintett eseményéről, az orosz-amerikai fegyve zetkorlátozási tárgyalások sikere befejezéséről is. Az NTV televízi -által idézett, névtelenül nyilatkoz szakértők szerint Vlagyimir Putyi orosz államfő „virtuális” megá lapodást írhat alá május végé George W. Bush amerikai elnökke A jelek szerint ugyanis a szerződi nem rendelkezik a leszerelésre ki rülő rakéták további sorsáról. M< vélemények szerint ugyanakki egyáltalán nem előnytelen a me; állapodás Moszkva számára: a l szereléssel komoly összegeket tak; ríthat meg szerény forrásaiból. A szerző az MTI tudósítója No comment (Marabu rajza)
