Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-15 / 111. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 15. Ma este a glasgow-i Hampden Parkban: Bayer Leverkusen-Real Madrid labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő Ha az előzetes esélylatolga­tásokat vesszük alapul, ak­kor a mai Bajnokok Ligája döntőjének (20.45, Glas­gow) két részvevője közül az egyik egyáltalán nem számít meglepetésnek, a másik vi­szont annál inkább: a Bayer Leverkusentől ugyanis senki sem várta, hogy ilyen messzire eljut. ÖSSZEÁLLÍTÁS A gyógyszergyáriakat mindenki kis­sé lekezelte, de ók nem törődtek ez­zel, és így beverekedték magukat a fináléba. A közvélemény szerint itt csak az „áldozati bárány” szerepe juthat nekik a centenáriumát BL- győzelemmel ünnepelni szándéko­zó Real Madriddal szemben, de Kla­us Toppmöller együttese korábban bebizonyította: aki leírja őket, az alaposan megjárhatja. A Real Madrid azzal a célkitűzéssel kezdte a centenáriumi szezont, hogy lehetőleg mindent megnyer, amiben csak elindul. A triplázás le­hetősége a spanyol kupa döntőjé­ben veszett el, ahol a Real egyér­telmű favoritnak számított, hazai pályán léphetett pályára, napra pontosan száz évvel alapítása után, ám hiába volt a spanyol szövetség minden kivételezése, a Bemabéu- stadion szurkolóinak csalódottan kellett látniuk, hogy a trófeát a De- portivo játékosai emelik magasba. Később a bajnoki aranyérem is ki­csúszott a madridiak kezéből, a kis­csapatok (Osasuna, Real Sociedad) elleni vereségek miatt, és így Vicen­te del Bosque együttese számára nem maradt más, mint a Bajnokok Ligája. Ha a csapat ezt sem nyeri meg, akkor az a futball történetének egyik legnagyobb bukása lesz: a Re­al két év alatt két aranylabdást iga­zolt, mindkét alkalommal világre­kordért, így ha trófea nélkül fejezi be az idényt, akkor az hatalmas csa­lódásnak számítana Florentino Pé­rez elnök számára. Ezzel szemben a Bayer Leverkusen- nél az idény előtt mindössze arról beszéltek, hogy jó lenne minél előkelőbb helyen befejezni a baj­nokságot, lehetőleg ismét bejutni a Bajnokok Ligájába, a kupasoroza­tokban pedig lehetőleg minél to­Minden a spanyolok mellett szól A BL meglepetéscsapata, a Bayer Leverkusen egészen a döntőig futott vább versenyben maradni. Nem csoda, hogy ilyen alacsonyra tették a lécet, hiszen az előző idény ka­tasztrofálisra sikerült a gyógyszer- gyáriak számára: kezdve a Daum- féle kábítószerbotránytól, folytatva Berti Vogtsszal és az ő elvetélt ötle­tével a megosztott edzői munkáról. Az új szakvezető, Klaus Toppmöller azonban rendet tett a fejekben, ami­nek köszönhetően a leverkuseniek igazi csapatként kezdtek futballoz­ni, és Európában egyedüliként egé­szen a pontvadászat utolsó forduló­ig esélyesek voltak a triplázásra. A bajnokságot ugyan az utolsó fordu­lókban ők is elbukták, de bejutottak a német kupa fináléjába és a Bajno­kok Ligája döntőjébe is. Ha összehasonlítjuk a két klub játé­koskeretét, akkor is úgyszólván minden a Real Madrid mellett szól. A spanyolok szinte minden poszton vüágklasszis focistával rendelkez­nek, aki mögött egy olyan labdarú­gó áll bevetésre készen , aki a világ majd mindegyik klubjában kezdő­ember lenne. Elég, ha csak azt néz­zük, hogy a Bajnokok Ligája küzdel­mei során a Real hány focistát vetett be: a királyi gárda mezében 16 talál­kozón összesen 29-en szerepeltek. A spanyolok megengedhették ma­guknak, hogy a világ elismerten egyik legjobb játékosát, az arany- labdás Zinédine Zidane-t csak a ta­lálkozók felén küldjék harcba, hogy az Afrika-kupa győztes, olimpiai bajnok kameruni Geremi, a spanyol válogatott Celades és Munitis, vagy a brazil Flávio Conceicao és Sávio csak epizódszerepet kapjon. Ha egy alapember sérülés vagy eltiltás mi­att nem játszhatott, póüása nem okozott gondot, és a csoportmérkő­zések során mindkét körben az utol­só fordulóban Del Bosque nyugodt szívvel pályára küldhette az ifistá- kat is, mivel ezeknek a mérkőzések­nek már nem volt tétje. A Leverkusen viszont tulajdonkép­pen 16 focistával játszotta végig az egész idényt, mert bár a BL-ben összesen húszán szerepeltek, közü­lük hárman (Daun, Kleine és Babic) csak egyeden találkozón szerepel, még ha Babic gólt is rúgott a Juven- tusnak, és Pascal Ojigwe sem ját­szott jelentős szerepet a BL-menete- lésben. Sőt, még a horvát Jurica Vranjest is a kiegészítő emberek kö­zé sorolhatjuk, hiszen ő is csak két­(TASR/AP) szer játszott félóránál többet. A gyógyszergyáriak tehát gyakorlati­lag 15 játékossal futballozták végig az idényt, és az sem lehet kérdéses, hogy ez a 15 labdarúgó minden bi­zonnyal a legtöbb meccset játszotta az egész szezonban Európában. A Leverkusennek ugyanis már a BL se­lejtezőjében is pályára kellett lép­nie, vagyis augusztustól kezdve az egy hónapos téli szünetet leszámít­va nem pihenhetett a csapat, arról nem is beszélve, hogy a Bayer focis­tái szinte egytől egyig alapemberei válogatottjuknak. & ebből a rendkí­vül szűk keretből ketten egészen biztosan nem lesznek ott a döntőn: Jens Nowotny súlyos sérülést szen­vedett (a világbajnokságot is ki kell hagynia), Zé Roberto pedig rendkí­vül buta módon reklamálásért kap­ta meg második sárga lapját, és így eltiltás miatt hiányzik majd. VÁRHATÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSOK, RE­AL: Cesar-Salgado, Hierro, Helgue- ra, Carlos-Solari, Makelele, Zidane, Figo, Raul-Morientes. LEVERKU­SEN: Butt-Placente, Sebescen, Lu­cio, Zsivkovics.Schneider, Ramelow, Ballack, Bastürk-feerbatov, Brdaric. A meccset a svájci Meier vezeti, (ie) Bölöni László, a román válogatott egykori edzője nem szereti, ha az ökröket a szekér mögé kötik Segíteni tudna a magyar labdarúgáson NEMZETI SPORT Emlékezhetünk rá az 1986-ban BEK-et nyert Steauából, de ha valaki közelebbi emléket akar felidézni ró­la, akkor gondoljon a Románia-Ma- gyarország Eb-selejtezőre. Előbbi mérkőzésen még játékosként vett részt, utóbbin már ő volt a román válogatott szövetségi kapitánya. Bö­löni László futballistaként már meg­járta a csúcsot, szakvezetőként még csak oda tart. Ezen az úton a Spor- tinggal nyert portugál bajnoki cím jelentett egy újabb nagyon fontos és nagy lépést. Mi volt az oka annak, hogy felállt a román válogatott kispadjáról, és elfogadta a Sporting ajánlatát? Úgy éreztem, hogy amire vállalkoz­tam, aránylag rövid idő alatt teljesí­tettem, és lehetőségem nyűt arra, hogy nagyon magas szinten vissza­kerüljek a nyugati futballvilágba. Ez olyan alkalom volt, amelyet nem szívesen hagytam volna ki. Nem va­gyok biztos abban sem, hogy ha a rájátszás során az események a ve­zetők szája íze szerint alakulnak, akkor én továbbra is megtarthattam volna az állásomat. Sportpolitikai viszonyok azt súgták nekem, azt éreztem, hogy a szövetség elnöké­nek kötelessége lesz lépnie, magya­rán leváltania engem, mindenféle pozitív eredmény ellenére, ha a csa­pat nem jut ki a világbajnokságra. Miért volt jobb az idén a Sporting hazai ellenfeleinél? Azt hiszem, hogy az aránylag új munkastílusom felébresztette az el­kényeztetett sztárokat - mert itt egy elkényelmesedett sztárcsapat volt, amely negligálta az edzőket, de még a vezetőket is. Az volt az első dolog, hogy ezek a játékosok felkap­ták a fejüket, és kicsit másképp kezdtek el gondolkodni, ráadásul egy új munkamódszer mindig fel­rázza és figyelmesebbé teszi az em­bereket. Ugyanakkor megkövetel­tem a fegyelmet, mert bár nem akadt kirívó hanyagság, de olyan li­beralizmus honolt a csoporton be­lül, amely nem segítette elő az építő munkát. Félreértés ne essék, nem vagyok a liberalizmus ellen, mert a játékosoknak sokszor önálló dönté­seket kell hozniuk, de amikor az ön­állóság átcsap anarchiába, az meg­pecsételi a fejlődés sorsát. Hogyan értékeli a mai magyar labdarúgást? Nem ismerem eléggé a magyar fut­ballt. Amikor azt mondom, hogy próbálom megismerni egy adott or­szág labdarúgását, akkor koránt­sem csak arról beszélek, hogy kime­gyek egy mérkőzésre és megnézek két csapatot. Mindig úgy fel­bosszantom magam, amikor ülök a lelátón - mint például legutóbb a magyar-fehérorosz összecsapáson -, és hallom, hogy mindenféle rosszat kiabálnak a játékosoknak. Remélem, hogy a magyarországi szakemberek ennél tovább lámák. Itt a játékosokat annyira nem „oszt­ják ki“, mint otthon, de a lényeg az, hogy amikor a labdarúgást elem­zem, akkor elsősorban azt kell fi­gyelembe vennem, hogy mit is adok a futballnak. Az a környezet - politikai, gazdasági, társadalmi -, amely körbeveszi Magyarországon a labdarúgást, mit ad a futballnak, azért, hogy a fütballból legyen vala­mi, hogy aztán a futball is adhas­son, nos, ezeket a körülményeket nem igazán ismerem. Ennek ellené­re sajnos azt tudom, hogy a mai magyar labdarúgás nem veszi fel a versenyt a legtöbb európai ország futballjával. Jóformán nincs is mi­vel összehasonlítani. A leginkább talán a román labdarúgással lehet összevetni, ugyanis a két országban közel azonosak a feltételek, nincs is nagy különbség a két futball között, csak hát ugye az egyikből kimen­nek a játékosok Olaszországba, míg a másikból Izraelbe. Ez borzasztó­an nagy választóvonal. Ez azért van, mert a magyar labdarúgók nem tudnak maradandót alkotni a klubjaikkal, de ez még nem is olyan vészes, mert a keleti blokkból egy egyesület sem tud igazán beé­kelődni a nyugati óriások közé. Ez tehát még megbocsátható, de amit már nehezebb megemésztem, hogy a válogatott nem képes elmozdulni a holtpontról. Ez az egyik, a másik pedig az, és ezt már többször is hangoztattam, hogy Magyarorszá­gon nincsen olyan jó képességű és széles kapcsolatokkal rendelkező menedzseri gárda, mint Romániá­ban. Egy játékost - akinek persze jónak kell lennie - el is kell tudni adni. Nem minden az egyéni képes­ségeken múlik, mert ha Maradona Magyarországon született volna, akkor persze valószínűleg el tudta volna magát adni, de nem kell fel­tétlenül Maradonának lenni ah­hoz, hogy valaki bekerüljön egy igazán színvonalas nyugati bajnok­ságba. Ha jól tudom, a magyarok közül csak hárman, Lisztes, Király és Dárdai játszanak úgymond elfo­gadható szinten, míg most kapás­ból kétszer ennyi románt tudnék felsorolni, aki hétről hétre hasonló vagy jobb nívón szerepel. Még egy­szer mondom, egy adott ország labdarúgásának a szintje a mene­dzsereken is múlik. Ha kapna felkérést Magyaror­szágról, akkor leülne a nemzeti válogatott kispadjára? Akárhányszor felteszik a kérdést, mindig azt kell válaszolnom rá, hogy nem szeretem, ha az ökröket a szekér mögé kötik. Az újságírók rendre megkérdezik tőlem, hogy ,jönnél-e“, és mivel magyar érzel­mű vagyok, itt egy kicsit többről van szó. Engem még hivatalosan nem kerestek meg, tehát ahhoz, hogy er­re válaszolni tudjak, azt monda­nám, hogy jöjjön egy igazi ajánlat. Ugyanakkor úgy érzem, hogy van annyi tapasztalatom és immár hír­nevem, hogy segítem tudjak a ma­gyar labdarúgáson, de nem úgy, hogy elérjek egy rövid távú célt, mondjuk kijuttassam a csapatot az Európa-bajnokságra. Aki üyenre kér fel, azt kinevetem. Sport ■■■■■§ RÖVIDEN IflNHHHH Srejber a mosodából a könyvtárba került Ceské Budéjovice. Már nem a mosodában, hanem a könyvtár­ban telnek Milan Srejber vállalkozó hétköznapjai a börtönben. Azért helyezték át, mert a magas férfinak szűkös volt a mosoda, csak lehajolva járhatott benne. Mint ismeretes, az egykori cseh válogatott teniszező kereskedelmi információkkal való visszaélés miatt került a rács mögé. Ügyével júniusban foglal­kozik majd a legfelsőbb bíróság. Előfordulhat, hogy a cseh belügyminiszter helyt ad panaszának, és Srejber kiszabadul a börtönből. (TASR) Jarabinsky: Slovan helyett Sparta Prága. Június elsejétől Jozef Jarabinsky edző veszi át a legnép­szerűbb cseh futballklub, a Sparta irányítását, az 58 éves tapasztalt szakember kétéves szerződést kötött a prágaiakkal. A szlovák szár­mazású Jarabinsky, akit szóba hoztak a cseh és a szlovák válogatot­tal, valamint a Slovannal is, a 80-as évek végén és a 90-es évek ele­jén háromszor nyert bajnokságot a prágai „vörösökkel”. Tevékeny­kedett spanyol, görög és török klubcsapatoknál, legutóbb a Bánik Ostrava kispadján ült. (s) Nicolas Anelka Liverpoolban marad Liverpool. A legújabb fejlemények szerint a Liverpool és a Paris SG már megyezett a Liverpoolban vendégjátékosként szereplő Nicolas Anelka lelépési díjában, így a gólerős francia futballista hosszabb időre leszerződik az angolokhoz. Heti fizetése mintegy 30 ezer angol font lesz, a Liverpool 12 milliót fizet a párizsi klubnak, (s) Elhunyt Valerij Lobanovszkij, a Kijev futballtrénere Halmozta a sikert ÖSSZEÁLLÍTÁS Kijev. Hétfőn este, 63 éves korá­ban elhunyt Valerij Lobanovszkij, a Dinamo Kijev labdarúgócsapa­tának világhírű vezetőedzője. Az ukrán trénert a múlt keddi, Metalurg elleni bajnoki mérkőzés után szívpanaszokkal szállították az egyik zaporizsjai klinikára. A kivizsgálás során megállapítot­ták: agyvérzést kapott. Szomba­ton műtéten esett át, s úgy tűnt, hogy állapota stabilizálódik. Hét­főn azonban váratlanul rosszab­bodott a helyzete, és már nem tudtak rajta segíteni. Valerij Lobanovszkij, a Szovjet­unió és Ukrajna érdemes labda­rúgóedzője, 1939. január 6-án született Kijevben. A Dinamo já­tékosa volt 1958 és 1964 között, majd 19651966-ban az odesszai Csernomorec, valamint 1967-68- ban a donyecki Sahtyor csapatá­ban futballozott. A szovjet baj­nokságokon 258 mérkőzésen 71 gólt lőtt. 1961-ben bajnok, 1960- ban ezüstérmes, 1964-ben ku­pagyőztes. A válogatottban két­szer, az olimpiai csapatban hét­szer lépett pályára és összesen egy gólt szerzett. Edzőként a Dnyepr (1969-73), majd 1974-1982 és 1984-1990 között, valamint 1996-tól a Dina­mo Kijevet irányította. Vezetése alatt a gárda nyolc alkalommal szovjet bajnokságot (1974, 1975, 1977, 1980, 1981, 1985, 1986, 1990), hatszor pedig kupát nyert, 1975-ben és 1986-ban KEK-, 1975-ben az európai Szuper Ku­pa-győzelemig vezette az együt­test, amely aztán öt ukrán bajnok­ságot és három kupasikert mond­hatott magáénak. Három ciklus alatt. (1975-1976, 1982-1983, 1986-1990) irányítot­ta a szovjet válogatottat, majd az Egyesült Arab Emírségek (1990- 93), Kuvait (1994-796), 2000­2001-ben pedig az Ukrajna nem­zeti csapatának szövetségi kapitá­nya volt. Vezetése alatt a szovjet válogatott 1976-ban olimpiai bronz- és 1988-ban Európa-bajno- ki ezüstérmes lett. (sr,o) Őszi világcsúcsa telefonkönyvtépésben Csúcsformában volt Raimond Bergmanis ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Párkány/Esztergom. Raimond Bergmanis lett kiválóság sikerét hozta a hétvégén a két határmen­ti városban rendezett „Az Európa legerősebb embere - EK-verseny” Őszi Ferenc, a viadal egyik szer­vezője és indulója lapunknak el­mondta, hogy a lett eróember csúcsformában versenyzett, száz­húsz pontot gyűjtött. Egy ponttal mögötte végzett a magyar Darázs Ádám, harmadik pedig a mezőny legsúlyosabb tagja, a 156 kilós ukrán Vaszilij Birascsuk lett, 115 ponttal. A legjobb szlovákiai, Pa- vol Jámbor a hatodik helyen vég­zett (82), Őszi tizenegyedikként zárt (70). Az alsószeli erőművész telefonkönytépésben győzött: 2:25 perc alatt 80 drb 400 olda­las könyvet szaggatott szét. Ver­senyen kívül pedig új világcsú­csot állított fel: két perc alatt 71 könyvet tépett szét. Kógolyóra- kásban beharangozott szlovák csúcsa azonban elmaradt. „Nem sikerült, mert a poros golyó ki­csúszott a kezemből.” , Európa egyik legrangosabb eróver- senyét látta szombaton a párkányi fürdő, vasárnap az esztergomi Szent István tér közönsége (a szaka­dó esőben 1500-an nézték). „A skandinávokon kívül jóformán min­den nagyágyú megjelent. Az is rit­kaság, hogy a 16 induló közül tizen mrnd az öt kőgolyót felrakták az asztalra. Nekem 33 másodperc alatt sikerült, de ez csak a negyedik hely­re volt elég. A szám specialistája, Darázs Ádám 25 mp alatt végzett a golyókkal, s ezzel lett első. Érdekes­ség, hogy a romániai Árgyelán Gá­bor élete második ilyen próbálkozá­sa közben szintén mindegyik golyót felemelte” - eleveníti fel az izgalmas számok egyikét Őszi Ferenc. Világcsúcskísérletek is voltak a tíz számból álló versenyen: hordódo­básban az ukrán Birascsuk közel állt a csúcsjavításhoz: túldobta a hét métert, de a 7,15 méteres rekordot nem szárnyalta túl. Bajorhúzásban a győztes Bergmanis tündökölt: 91 centire emelte fel a 325 kilós terhet. A jobb eredménytől a tartószerkezet korlátozott lehetőségei fosztották meg a lett versenyzőt. Őszi Ferenc szombaton Budapes­ten egy felhúzó versenyen áll a csúcskísérletezők közé, június 9- én pedig Zürichben osztrák klub­ja színeiben indul. Idehaza június 15-én Novákyban a visegrádi né­gyek (Csehország, Magyaror­szág, Lengyeldrszág, Szlovákia) egyéni erőversenye következik, egy héttel később Nádszegen szintén a visegrádiak találkoz­nak. A mátyusföldi községben a párosok viadala kerül sorra, Szlo­vákiában először, (jmk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents