Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-02 / 101. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 2.

Kitekintő

Robert Steinhäuer átlaggimnazista volt - aztán múlt pénteken olyasmit hajtott végre, ami kegyetlenségében az 1999-es littletoni diákvérengzést is felülmúlja

Berlin sokkos állapotban magyarázatot keres

Húsos, kerek arc, mélyen ülő, bizalmatlanságot, zárkózottságot tükröző szürke szemek, kihívó félmosoly, széles, előreugró áll - Robert Steinhäuer 19 éves fiatalember, aki többnek néz ki a koránál. A modern kori, demokratikus Németország leghírhedtebb gyilkosa, aki 16 emberrel végez hidegvérűen, precízen, szakszerűen.

DUNAI PÉTER

Biztosra megy. Ahogy előre kigondolta: egy lövés a 9 milliméteres - feltehetőleg katonai - pisztolyból a mellkasba, egy a fejbe. Küíön-külön mind a két találat nagy bizonyossággal halálos. (A beszámolók egy része „sportpisztolyról” szól.)

Robert Steinhäuer 2002. április

26-án behatol a gimnáziumba, ahonnan néhány hónapja kitették. A végzősök matematika írásbelire készülnek, a gyilkos a nagyszünet utáni perceket választja ki pokoli terve valóra váltásához. Oldalán a kilenc milliméteres pisztoly, jobb kezében a maffiózók kedvenc fegyverét, az alig egy méter hosszú tusa nélküli, 8 lövetű sörétes puskát, a pump-gunt lóbálja. Előre átgondolt séma szerint osztályokba nyit be, felemeli a pisztolyt, mindig két lövés, egy a mellkasba, egy a fejbe. Szótlanul dolgozik. A tanárok meglepetten felnéznek, mire megszólalnának, kérdőre vonnák a benyitó fekete ruhás, símaszkos, vészjósló alakot, vége, dörrenés, elsötétedik előttük a világ, homokzsákként omlanak össze.

R. S. időnként vaktában maga körül lövöldöz. A nagy teljesítményű pisztoly lövedékei áthatolnak a zárt osztályajtókon, halálra sebeznek egy 14 éves lányt és egy 15 éves fiút. A 15 éves Felixet az menti meg, hogy szemüveges. Hátulról éri a golyó a háta közepénél, de ott a hátizsákja, benne a fém szemüvegtok. Abban akad el a lövedék. R. S. benyit az igazgatóiba is, először az előszobában álló titkárnővel, majd az íróasztalánál ülő igazgatóhelyettes asz- szonnyal végez. Valamilyen oknál

fogva nem használja a pump- gunt, a félelmetes sörétes puskát, csak pisztollyal osztja a halált.

A gyilkost egy kopaszodó, hatvanéves, vékony testalkatú, bátor pedagógus, Rainer Heise állítja meg.- Amikor megláttam a holttesteket, az igazgatóhelyettest, a titkárnőt, tudtam, nagy baj van - meséli a surrogó tévékamerák élőtt. - Kitereltem a gyerekeket, akiket elértem, aztán bementem a szertárba. Különös, súrlódó- csoszogó zajt hallottam, óvatosan kinyitottam az ajtót, hát a folyosón ott tornyosult előttem egy nindzsaféle ruhába-maszkba öltözött alak. Rám emelte a pisztolyát. - Beszéljük meg, mondtam neki. Ekkor lehúzta a fejéről a maszkot. - Robert, te vagy az, te tetted? - kérdeztem. Bólintott, és feljebb emelte a pisztolyt. - Ölj meg engem is! - kiáltottam rá -, de nézz a szemembe. - Nem, Heise úr, mára elég volt - válaszolta.- Ekkor váratlanul megtaszítottam, betántorodott a szertárba, rázártam az ajtót.

A rendőrség, ahova a pedellus telefonált, kevéssel délelőtt tizenegy óra után érkezik a helyszínre. A gimnázium főbejárata előtt megáll az első járőrkocsi. A kiszálló 42 éves rendőr őrmesterre a gyilkos a harmadik emeleti ablakból tüzet nyit. A rendőr holtan esik össze. Néhány perc múlva megérkezik a tartományi kommandósalakulat, a SEK, golyóálló mellényekben, géppisztolyokkal,

Órákig tart a bizony talanság: van-e második tettes?

pajzsokkal, fénygránátokkal felszerelve behatolnak az épületbe. Robert Steinhäuer már nem gondol ellenállásra. A szertárban ekkor emeli a homlokához a pisztolyt, ujja rágörbül az elsütő billentyűre.

Órákig tart a bizonytalanság: van-e második tettes? A rendőrök többször átkutatják az épületet, a környező csatornarendszert, csak ez után engedélyezik a felső emeleteken csoportokban elbariká- dozott 180 gyereknek, hogy lejöjErfurt hőse. Rainer Heise, a bátor pedagógus, aki megállította a gyilkost.

Németországban legálisan 7,2 millió, illegálisan az ARD becslése szerint további húszmillió lőfegyvert tartanak. Ha ez igaz, gyakorlatilag minden 18 és 60 év közötti felnőtt férfira jut egy. Az országban a lövészet a futball, az atlétika és a tenisz után a negyedik legnépszerűbb tömegsport. A német lövészszövetségnek április végén 1 581 593 tagja volt. Németországban a fegyverek jobesetben a szülők fegyvergyűjteményét vagy sportlövészköri fegyvereket használtak.

A bajorországi Brannenburgban 2000 márciusában a 16 éves Michael F. apja fegyvertárából elemeit egy 45-ös coltot és egy kilenc milliméteres pisztolyt, agyonlőtte 57 éves internátusve- zetőjét, majd magával is végzett. A kivonuló rendőrök a papa pincéjében működőképes fegyverek

ilyen-olyan címen - fegyvergyűjtemény, örökség, lövészköri tagság - tartott fegyvereket). Robert Steinhäuer átlagember, átlaggimnazista volt. A rendőrségi pszichológusok (profilerek) sémáit megcáfolva se nem volt bezárkózó, sem kiugróan agresszív viselkedésével nem tűnt ki. Az átlagnál gyengébben tanult, a 11. osztályt kétszer végezte. Aztán múlt pénteken olyasmit hajtott végre, ami kegyetlenségé- ben az 1999-es littletoni (USA) diákvérengzést (két siheder lőfegyverekkel, robbanóanyaggal 12 diáktársát és egy pedagógust meggyilkol) is felülmúlja.

R. S. a középrétegek gyermeke, apja jól menő mérnök a Siemensnél, anyja gyermekpedagógus, egy erfurti sorházban laktak, normális anyagi körülmények között. R. S. azzal szórakozott, mint sok társa: heavy metal zenét hallgatott, szerette a kommandós komputerjátékokat - és fegyvermániás volt. Eddig nem találtak szélsőjobboldali kötődésre utaló nyomokat. R. S. életét nem ismerjük közelebbről. A házat átkutató rendőrök komputerje keménylemezén megtalálták kedvencét, a Counterstrike, a Sierra on-line játszható terror- antiterror játékát. A Sierra cég szerint a nap bármely időszakában az egész világon legalább ötszázezer ember ül a komputere előtt, és a Counterstrike on-line játékába bekapcsolódva irtja puskával, pisztollyal az embereket, ellenséget, kommandósokat, de egyes játékszakaszokban akár gimnazista lányokat is. Németországban, amely most ocsúdik a sokkból, széles körű vita indult. Meg lehet fogadni, hogy ezentúl jobban figyelünk

Joschka Fischer külügyminiszter Amerikába indult volna, de későbbre tette az utazást, hogy eljöhessen Erfurtba (TASR/EPA)

ban jelen vannak a köztudatban. A fegyver mint szerkezet, mint sajátos gépezet egyfajta kultusz tárgya. A fegyverlobbi, a lövészklubok, igaz, nem olyan mértékben, mint Amerikában a nagy hatalmú National Rifle Association szervezet, itt is befolyásosak. Sok embernek van jelentős, működésképtelenné tett katonai fegyverekből álló gyűjteménye. Berlinben, az Alex mellett évente rendezett fegyverbörze (amelyen

Elég szigorú-e a német fegyvertartási törvény? A vita újraéleződik.

az elmúlt háromszáz év használhatatlanná tett trófeafegyverei mellett militáriák, hadtörténeti emlékek, könyvek, egyenruhák szerepelnek) a német szélsőjobb köreiben is roppant népszerű. Az utóbbi tizenöt évben körülbelül féltucatnyi, fegyvert használó iskolai ámokfutó tombolt, néhány

hetvendarabos gyűjteményét találták, a többi között egy pump- gunt, két géppuskát, egy automata rohampuskát összesen 6500 darab éleslőszerrel. A két géppuska és a rohampuska kivételével a többi fegyvert legálisan tartotta magánál. Az apa két év felfüggesztettet kapott meg nem engedett fegyvertartás címén.

Elég szigorú-e a német fegyver- tartási törvény? Figyelembe ve- szi-e, hogy a sportlövő és vadász- fegyverek legtöbbje éppoly halálos hatású, mint a katonai fegyverek? Megengedjék-e a jövőben is a sportlövő fegyverek otthoni tárolását, kapjanak-e a jövőben is 18-19 éves, még nem teljesen kiforrott jellemű fiatalok fegyver- tartási engedélyt? Mit tegyenek az iskolákkal? Változtassák amerikai mintára erődökké, fémdetektorokkal, biztonsági őrökkel? A vita most Erfurt kapcsán újraéleződik. A rendőrszakszervezet szerint némi szigorítás elkelne (például központilag kellene nyilvántartani a polgároknál

gyermekeinkre, beosztottjainkra, tanítványainkra, tanárainkra. Felül lehet bírálni a Németországban a világátlaghoz képest szigorúnak ítélt fegyverkezelési, fegyvertartási előírásokat. Lehet okolni az erőszakkultuszt, az amerikai akciófilmeket, a kíméletlen komputerjátékokat, az el- sekélyesedő, elritkuló családi kapcsolatokat, a kommunikáció hiányát, de ezeknek a hatásoknak német (amerikai, angol, mongol, kínai, magyar) fiatalok százezrei vannak kitéve. Ezekből a milliókból a többség többé-ke- vésbé normális felnőtté érik, százezerből talán egy válik az átéltek hatására gyilkossá, ámokfutó- vá. De melyik? Hogy lehet kiszűrni, hogy lehet megelőzni, hogyan lehet a kockázatot kezelni, csökkenteni? Nem tudjuk.

Egy ismeretlen kézzel írt táblát helyezett a gimnázium kapujához, mellé tett egy imbolygó lán- gú mécsest. A táblán csak egy szó: Warum? Miért? <p- Berlin-Erfurt, 2002. április

Egy diáklány gyertyát gyújt a Gutenberg gimnázium lépcsőjén

jenek. A gimnázium előtt piros sátrakban orvosok, pszichológusok várják őket. A kordonnál remegő szülők, hozzátartozók kutatják reménykedve a kimerült tinédzserarcokat. A rendőrség kezdetben három, majd négy halottról beszél. A bejelentés, hogy 18 halálos áldozata van az ámokfu- tónak, még a sokat látott, rutinos rendőröket is sokkolja. Bernhard Vogel nagyapakorú tartományi miniszterelnök a végzetes sajtó- értekezleten könnyeket morzsol szét a szeme sarkában.

Fáradt homokszínű jugendstíl épület. A bejárati lépcső felett ki- cirkalmazott írás: Gutenberg- Schule 1908. Piros-fehér műanyag szalag keríti el a gimnázium előtti gyepet. A fáradt, karikás szemű rendőr int, tessék, bújjon át a kordon alatt. Már nincs mire, kire vigyázni. A tettes fejbe lőtte magát, kiterítve fekszik az igazságügyi orvostani intézetben, akárcsak 16 áldozata, akiknek földi maradványait a szakértők most vizsgálják, a testükben lévő lövedékek ugyanabból a fegyverből valók-e. Ha igen, egy tettes, ha nem, cinkostársa is volt. A lépcsőknél gyerekek, felnőttek álldogálnak döbbent csendben. Virágok borítják az előteret. Befőttesüvegekben mécsesek pislákolnak.

Joschka Fischer külügyminiszter jön át a kordonon, fekete öltönyben, kezében virág. Amerikába indult volna, de későbbre tette az utazást, hogy eljöhessen Erfurtba. Nem tart beszédet, nincs sajtóértekezlet, leteszi a csokrot, pár másodpercig töprengve magába süpped, megfordul, szótlanul elindul a fekete kormányautó felé. Az erfurti világhírű dóm gyászmiséjén részt vesz feleségével a német kancellár is. Németország együtt érez a hozzátartozókkal - és várja a válaszokat. Robert Steinhäuer a rendőrségi lövészklub tagja. Fegyvertartási engedélye van, legálisan vette a pump-gunt. A pisztolyról a hatóságok nem beszélnek, mindeddig sem a típusát, sem az eredetét nem hozták nyilvánosságra. A pump-gun állítólag sportfegyver. Tusája nincs, vállhoz nem lehet támasztani. 18 milliméteres űrméretű, elsütésekor az amerikai M-16-os gépkarabély lövedéktömegének a nyolc-tízszerese (őzsörétek) röppen ki a csőből, az ellenhatás roppant nagyot taszít a kezelőn. Pontatlan fegyver,

15-25 méternél távolabbra nemigen használható. Elődjét, a hasonló méretű, lefűrészelt tusájú- csövű, kabát alól előhúzható sörétes puskát, a luparát a szicíliai maffia bérgyilkosai találták fel jó száz éve.

(Reuters-fel vételek)