Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-10 / 107. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 10. Vita a magyar zászló és a magyar himnusz használatát minden magyar összejövetelen, vagy akár a magyar zászló használatát a házamban, a kertemben...(aqvinou szt.)" és az MKP-nak címzett nyílt levélről vitatkoznak egy csendes-óceáni szigeten... Már nem 1986-ot írunk, ugye. Melles­leg erről jut eszembe, hogy Mikit máig tisztázatlan okok miatt en­gedték ki annak idején a vizsgálati fogságból, hogy aztán nejestől el­húzhasson az USA-ba. Milyen ér­dekes, hogy a vérszomjas komcsik ilyen békülékenyen szabadultak meg egyik legkvalifikáltabb halá­los ellenségüktől. Vagy talán nem is volt olyan kvalifikált és nem is volt olyan ellenség? Gondolkodja­tok, uszítgató szerencsétlenek! (observer) Egyébként meg a Chartához & Durayhoz: vajon ki más volt, aki alá­írta a Chartát? Volt más is? Akkor odanyújtotta a nyakát a nyaktiló alá, most meg itt páran fröcskölnek ellene, hmmm, nem szeretek olyan 90 aláírást, hogy papa-mama- gyerekek-rokonok-ismerősök, mert vajon hol voltak ők, mikor Duray úr nézetei miatt vizsgálati fogságban volt, ahonnan nem tudod, hogy másnap, vagy egy évtized múlva szabadulsz: éljen Duray! (ZlatyBazant) Duray egy szerencsétlen, fáziské­sében szenvedő, exhibicionista, pótcselekvő, önérdekű, közéletben sertepertélő kártékony indivi­duum. Ha kizárólag rajta és máko- nyos befolyásoltságú hívein múlik a szlovákiai magyarok sorsa, akkor Kövér Lacitokkal szólva, keresse­tek egy jó vastag kötelet magatok­nak... Általában azok szoktak volt árulással vádolni másokat, akik a legnagyobb vamzerek. írhatnék még pár szentenciát, mo­ralizálhatnék, mint ti a magatok földszintes stílusában, de nyilván­valóan falra hányt borsó lenne az. Az az igazság, hogy nincs is szándé­komban megváltoztatni bennete­ket, mert nyilván így vagytok ti bol­dogok. A szerencse e szerencsétlen­ségben viszont az, hogy nem a tié­tek a mennyek országa, amint egyéb földi tartományok sem. Uff! Egy bolsi, liberális, zsidó, bu­zi, néger, cigány, komcsi, meg amit akartok, szlovákiai magyar (observer) Drága barátaim, ismét van vita az online-on: jó hír. A vita minősége azonban a rossz hír. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy szívesen vá­laszolok saját nevemben a konkrét kérdésekre a felhívással kapcsolat­ban. Hátha lehet érdemben is vi­tázni... (Jarábik Balázs) Kedves Jarábik Balázs! írásait olvasva úgy tűnik, maga - (más kontextusban még nem lát­tam írásait, ezért elnézést a szűkí­tésért) szlovákiai magyar viszo­nyok közepette, s különösen az Új Szó mércéjével mérve) - egy értel­mes ember. Megmondaná - termé­szetesen a saját nevében - hogy áll össze egy ilyen aláírás „értelmisé­gi” lista? Van egy Balliberális Értel­miségi Aláírásgyűjtő Bizottság, aki szervezi ezt, vagy mi? Úgy tudom, Ön fiatal ember, korombéli lehet. Nem viszolyogtatja, hogy egykori kommunistákkal áll ki, hogy el­játssza a demokrácia bajnokát? Egyáltalán mit vártak ettől a levél­től, azon kívül természetesen, hogy indulatokat kavarnak vele - ami liberáliséknál már önmagában is cél lehet. Nem tudom, Önök, kilencvenek ki­re szavaztak legutóbb, én az MKP- ra. (Természetesen „törzsi” okok­ból. Tudtam, hogy impotensek ezek, de a lukácsi Wrong or right - my Party beszélt belőlem.) Akkor meg mondják meg, mit beszélnek itt, hogy Duray ne nyilatkozzon a szlovákiai (majdnem azt írtam: felvidéki) magyarság nevében. Higgye el, engem legalább annyira idegesít, mikor a kockafejű Bugár nyilatkozik, vagy a visszafogott, centralista Csáky, aki színházak­ban sem restell kampányolni. Ak­kor is morei vagyok, mikor Dzurinda - Közép-Európa legjel­legtelenebb politikusa - nyilatko­zik Szlovákia nevében: ide fizetem az adómat, de k....ra nem szívle­lem ezt az alakot (vagy ha úgy tet­szik, a fent nevezett 3-ból egyiket sem). De elviselem, mert legitim módon kerültek oda, ahol vannak. Önök, szlovákiai (nem FELVIDÉKI, fúj, ezt a szót...) magyar liberális értékeket (ha vannak ilyenek) val­ló értelmiségiek kerüljék el azt a hibát, melybe az SZDSZ beleesett: ők ugyanis csak addig toleránsak, amíg a saját érdekeik úgy kívánják. Úgy látom, a kilencvenek is erre tartanak. Ha valami nem úgy megy, ahogy nekem tetszik, akkor már (alá) írni kell, de rögtön, az anyjuk fasiszta istenit a nem libe­rálisan gondolkodóknak. Bár megértem Önöket, részben a Kalligram, részben a Nap körei ír­ták alá a levelet, valamint promi­nens vállalkozók. Átérzem igyeke­zetüket, hogy a győztest le kell szopni, hogy a jövőben is legyen pénz, de az ilyen gyors váltás az emberek szemében esetleg gusz­tustalannak tűnhet, vagy nem? (Anti) Jómagam azért írtam alá a levelet, mert egyetértettem szövegével. Soha nem voltam párttag, és véle­ményem szerint közpolitika, ill. a független közélet hiányzik itt ne­künk. Sose jó, ha közéletet csak egy párt, vagy politikai pártok, neadjisten egy személy befolyásol­ná. Ä közéletben helye, sőt nagy szerepe van a független kezdemé­nyezéseknek is, ül. a civil szerve­ződéseknek. A közélet a politikát hivatott ellenőrizni, de nem he­lyettesíteni. Az általam is aláírt le­vél ezt a kontrollt hivatott segíteni. Duray Miklósnak megvannak az érdemei, ez azonban nem elég az örök üdvösséghez. Ha hibát köve­tett el, akkor felelnie kell érte, mint mindannyiunknak. Ehelyett ó inkább gerjeszti az indulatokat, bízva abban, hogy a tény, hogy ő MAGYAR, elegendő lesz ahhoz, hogy a SZLOVÁKOKKAL szemben megvédje őt, bármit is követ el. Durayt nem azért ítélem el, mert azt mondta, hogy magyar politi­kus Szlovákiában, hanem mert egy magyarországi pártrendezvényen szerepelt, ahol semmi keresnivaló­ja nem volt. Magánemberként is maximum a tömegben. Nem a győztes leszopásáról van szó, bár a magam részéről (ahogy ezt kb. egy hete megírtam az Új Szó hasábjain) valóban egy sokkal át­láthatóbb, duraymentes támogatási rendszer visszaállítását várom a kö­vetkező magyar kormánytól. Olyan támogatási rendszert, ahol nem egy ember, ill. lobbi szava, hanem a projektumok minősége dönt. Lehet, hogy naivnak tűnök, de hi­szek abban, hogy a pártatlan köz­élet megerősítésével tudunk meg­szabadulni attól, hogy állandóan Durayról, Bugárról, vagy Csákjáról mint személyekről beszéljünk, ha­nem olyan tettekről, amelyek a magyarság boldogulását segítik. (Jarábik Balázs) Kedves Duray-hívő és -pártoló Sztrovacsekok! Ideje lenne egy ala­pos elemzésbe fogni, hogy az el­múlt egy évtized során milyen nem­zetstratégiai eredményeket tud fel­mutatni honi magyarságunk életé­ben e fent nevezett személy. (...) Nézzük, mit is tett Miklósunk az le­múlt 10 év során! 1. Az 1989-es bársonyos forradal­mat Amerikában nézte végig. Majd Budapesten idézgetett, és talán ha- rapdálta az öklét, hogy lemaradt a nagy eseményről. Ezért nem lett Ő mindjárt a Nagy Vezér. Majd haza­jövet első nyilatkozatai között elit­élte a CSEMADOK-ot sztálinista volta miatt, és felszámolását sür­gette. Majd gondolt egy nagyot, és a CSEMÁDOK struktúráján meg­alapította az Együttélést. Amikor már volt a Független Magyar Kez­deményezés! A magyar egység első megosztása itt kezdődött. Monda­nom sem kell, hogy az Együttélés telis-tele volt kommunistákkal, ami akkoriban nem bántotta a vezérha­jó kapitányságára törő Miklósunk csőrét. Tehát, akik a Miklóst éltetik és közben kommunistáznak is, ki­csinyt a saját cipőjükbe is csinálnak egyúttal. 2. A Komáromi Nagygyűlés. Hajjaj! Megszervezte, volt csinnadratta, TV, Rádió, hűtő meg mosógép is. A 100-tagú magyar parlament terve is felettünk lebegett. Azután? Mi lett a nagy elvekkel, Sztrova­csekok? Vagy elegendő volt a Nagy Balhé, a Nagy Lázítás, miután pedig a provokációból nem az jött ki, mint kellett volna, most már sutba vele? 3. A féléves Moravcík-kormány alatt a helységnévtábla-törvényt egyedül Duray és Fehér Miklós nem szavazta meg. Ugyan a parlament folyosóján diskuráltak, mialatt a törvény sorsa egy szavazaton mú­lott. További két hónap telt el miu­tán meg lett szavazva, de addig az értékes idő szaladott tova, amit a HZDS kampánnyal töltött. A vég­eredményt tudjuk. Szerintem ez bűnös dolog volt. Tessék utánanéz­ni, Sztrovacsekok! 4. A kampány finisében, két héttel a választások előtt az Együttélés megjelentette szlovákiai térképét, annak piros fehér és zöld sávozásá­val a déli tartományokat illetően. Az SNS, aki addig a kritikus bejutá­si küszöbön stagnált 8,2 százalék­kal vígan bejutott a parlamentbe. Kampányuk utolsó három hetében ezt a térképet mutogatták úton-út- félen. (...) A kilencvenekről pedig annyit, hogy az értelmiségi jelző leginkább azt takatja, hogy független gondol­kodó. Akinek nincs szüksége a bar­mokat eligazító kolompot rázó ve­zérre. Mert magától is tudja, hogy merre a forrás, a kövér fű és ha úgy adódik... a bikapajtás. Végezetül, kedves Sztrovacsekok! Az observernek teljesen igaza van, amikor azt ítja, hogy D. M. alapos fáziskésében szenved. De nem csak ez a baja, ellépett mellette a világ, s ő továbbra is csak forradalmakban képes gondolkodni. Nyugdíjaztatni kéne, ha már magától nem áll szán­dékában -ja, persze, az elhivatott­ság akadályozza őt ebben -, de megteszi ezt már a hazai választók többsége is. Talán jobb lenne, ha ezt nem várná meg. (Gorcsev Iván) Eljöhetne az a pillanat, mielőtt még vérre megyünk, ha az általam tisztelt Duray úr megvédené, illet­ve tisztázná magát a Gorcsev által felhozott vádak alól! Ami érdekel, az főként a KGB-s rágalom, és a ko­máromi nagygyűlés folytatásának elsatnyulása. Az, hogy egy politikus az elmúlt 10-20 év alatt hibát vét, vagy rosz- szul ítéli meg a helyzetet, megesik! Megesik még a legtapasztaltabbak­kal is! (ZlatyBazant) Ismét nem csalódtam bennetek, tajtékzó náci atyafiak. Normális ér­vek helyett a mocskolódás delíriu- mában fetrengtek újfent, ki tudja hányadszor immár. A komcsizás után menetrend szerint jött a gyen­géd zsidózás, hogy az ennél barbá- rabb, hímtaggal való furulyálásról ne is beszéljek. Látjátok feleim, mily intelligensen teszem itt tisztá­ba összerondított alfeleteket? A tárgyra térve: Duray Miklósról köz­zétett véleményemhez nincs mit hozzátennem, annál is kevésbé, mert állításaimat nem cáfolta meg közületek senki. Annál inkább öm­lött volt belőletek a fekália. Ám ez sem újság mifelénk, itt a Fölvidé­ken. Az ún. nemzeti oldal vulgari­zál, trágár mocsok garmadáját terí­ti szerte-széjjel, adekvát válaszok esetén azonban valaminő, megle­hetősen gyenge lábakon álló piedesztálról illemtanórákat tarta­na. Lelketek rajta, szegényeim. Olvastam a lapban egy református lelkész intelmeit. Csalódtam vol­na, ha Duraynk kapcsán nem Jé­zus Krisztusnál köt ki. így szokták ezt csinálni itt, ha nincsenek ér­vek. Csak érzelmek vannak. Ha bántani akarjuk a másikat, az ül­dözött szerepében lépünk színre. Ez a magatartás semmivel nem kü­lönb annál, mintha lebüdös- zsidózunk valakit. Ugye, maximu- sok, karcsik, zlaty bazantok, egyéb barbárok. Ugye, Tiszteletes Uram! Ön, lévén a hitnek embere, az ér­zelmekkel dolgozik. Az érzelmek azonban, ezt sokkal jobban tudja nálam, sok mindent palástolhat­nak, Uram. A bűnt is... A parttalan indulatokat kiváltó nyílt levél kap­csán pedig az az érzésem, hogy én és Önök mintha nem ugyanazt a szöveget olvastuk volna. Áz a levél amit én olvastam, nem Duray ellen íródott, hanem a szlovákiai, le­gyen, felvidéki magyarokért. Olyan emberek írták alá, akik nem voltak és nem is lesznek kliensei senkinek. Akik nem a magyarsá­gukból élnek. Akik szégyenérzet és félelem nélkül megnyilatkoztak akkor is, amikor az egzisztenciájuk forgott kockán. Nem ildomos tehát megkérdőjelezniük, értelmiségi­ek-e, magyarok-e, emberek-e egy­általán. Ne ítélkezzen hát senki al­pári előítéletek és holmi kirekesztő küldetéstudat alapján. Az én ha­zám Szlovákia. Ami számomra a szlovákiai magyarokat is jelenti! Bizonyos értelemben csak Őket! Ezért soha nem jelenteném ki, hogy nincsen hazám. Amint Duray ezt megtette. Ez az én problémám vele. Az meg a legkevésbé érdekel, mit beszélt Orbánék társaságában. Leginkább azért nem, mert vilá­gos, egyértelmű és cáfolhatatlan tény, hogy fizetik érte. Tessék utá­nanézni, hogy az érdekeltségében lévő cégek, intézmények, alapítvá­nyok mennyit kaszáltak Orbánék országlása alatt. Biztos vagyok benne, hogy Duray híveit nem tudtam meggyőzni. Ä véleményemet azért teszem közzé, hogy a csahos falka ne önmagában és önmagának vonyítson a Holdra. Amely, minden ellenkező képzel­géssel ellentétben, még itt a Felvi­déken sincsen sajtból... (observer) Observer és a többi „nem Duray-ra- jongó”. Ne hagyjátok magatokat ki­provokálni, s belemenni a mocsko- lódásokba, mért ez nagyon is meg­felel a mentőcsapatoknak. Érvelje­tek, tényeket soroljatok fel, mit tet­tek Duray és csicskásai az elmúlt év­tizedben, s kikért, az összes szlová­kiai magyarért, vagy csak néhányuk jó megélhetésére. Azért, hogy hatal­mon lehessenek mindenre képesek, megosztották a magyarságot, van­nak jó magyarok (akik nekik bólo­gatnak, akik hagyták magukat meg­vásárolni, akik kapják a támogatá­sokat, melyeket nagylelkűen a Duray-hívek osztanak, vagy akik meg vannak zsarolva-félemlítve), s itt vannak a rosszak, akik ki merték mondani hangosan véleményüket. S mivel ez nem dicshimnusz az „1. számú határon túli magyarról”, el kell hitetni a magyarsággal, hogy hajtóvadászat folyik DM ellen. Az elmúlt időszakban több felmérés volt a szlovákiai magyarok között. Megsúgná valaki, hogy DM hogy szerepelt ezekben a felmérésekben, miért nem kerültek nyilvánosságra ezek az eredmények, miért kell tit­kolni a szlovákiai magyarok véle­ményét?! Nagy a gyanúm, hogy nem a leghízelgőbb ez a vélemény sem az MKP-ra, és végképp nem Durayra nézve. Nemrég vezették be az eurót, amely felváltotta a jól csengő német márkát. A DM helyé­be az euró lépett, a mi DM-ünk is át­engedhetné a helyét, s nemcsak ő. (MáS) „Más”-nak. Láthatod, a fentiekben érveket soroltunk. A Duray-dakoták által kifogásolt nyűt levél is olvasha­tó itt betűről betűre, mégis olyan hangulatot keltettek köréje, mintha valami égbekiáltó bűnt követtek volna el aláírói. Igazad van, mindig is ez volt a módszer: Mondvacsinált sebeket babrálva szekértáborokra osztani a szlovákiai magyarokat. Mindebben mindig pótolhatatlan szerepet játszottak az „anyaországi” politikusok. Nem kevésbé az általuk ellenőrzött közszolgálati televíziók. Aztán ha valaki kifogásolta ezt a helyzetet, akkor a lehető legharsá­nyabban trágyát vasvillázott rájuk a mamelukok siserehada. Az itteni és a magyarországi megélhetési ma­gyarok meg a képletes könyvmáglya körül lejtették a vitustáncot. Aztán ha valaki esetleg a bemocskoltak kö­zül ösztönösen önvédelmi gesztusra „ragadtatta magát”, vagyis azt a „szókincset” használta, amit vele szemben alkalmaztak, akkor még hangosabban zengett a hazugok kó­rusa. Ez a helyzet a tipikus esete an­nak - egy „klasszikust” idézve - amikor a nyúl viszi a vadászpuskát. A paradoxon meg az ebben az egész „nemzeti lakodalmasban”, hogy azoknak a pozíciói erősödtek, akik mindig is a nagy semmiből, a célza­tosan provokatív és önérdekű száj­tépésből emeltek önmaguknak ka- tedrálisokat. Ez vonatkozik teljes egészében Duray Miklósra. Miután átmentette magát a négy évvel ez­előtt már két százaléknyi tetszési in­dex körül agonizáló Coexisten- ciából - biztos egzisztenciát terem­teve önmagának - az MKP-ba, négy éven keresztül az égvilágon semmit nem csinált, csak vélt vagy valós el­lenfeleit fúrta a párton belül. Eme magatartása egyenes arányban fo­kozódott a szlovákiai parlamenti vá­lasztások közeledtével. Orbánék vá­lasztási hajszájával pedig kulminált. Most, ahogy mindig is tette, tetszik- nem tetszik, újfent sikerrel járt. Mártírrá avanzsált. Mi meg csak né­zünk itt, mint a moziban. Ha pedig valakik elkiáltják magukat, hogy a Miki meztelen, ugyanaz történik, mint amit ezen hozzászólás elején felvázoltam. Szomorú s egyben gro­teszk a helyzet. Miközben csak egy fantomról van szó. A szlovákiai ma­gyar választók négyötöde pedig nem érti, mi van, csak azt érzi s min­den vonatkozó közvélemény-kuta­tási kérdésben azt mondja: A Duray- féle politikai kurzus kártékony és tarthatatlan. (observer) Duray Miklós egy online-beszélgetésen az Új Szó szerkesztőségében. Akkor még finomabbak voltak a hozzászólások. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents