Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-10 / 107. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 10. Ízvilág AZ ÍZVILÁC KONYHÁJA Krumplis gánci édesen HÁZI KOSZT Rózsi néni a böjtben elkészítet­te már nekünk a kukoricagán- cit, most ennek egy édesszájú - aknak kedves változatát mutat­ja meg. S míg szaggatja a tész­tát, addig sem állja meg, hogy ne huncutkodjék, eszébe jut, május lévén, egy a padlás mé­lyéről előkerült legalább száz­éves recept, mégpedig, mondja sejtelmesen, a szerelemrecept. „Édesapám nővére Pozsonyban járt a Klarisszákhoz iskolába. Gyerekkoromban fedeztem fel a könyveit és sok más dolgát a padláson. Lehettem vagy tíz­éves, de ezt a mai napig nem felejtettem el. Hallgassák csak: Hozzávalók: 10 dkg csók, 20 dkg sóhajtás, 1 rúd vaníliás pil­lantás, 1 holdvilágos éjszaka. Elkészítése: Addig keverjük, míg szerelemmé nem válik. Ha még gyúrják is, akkor akár há­zassággá is összeállhat. Ugye, milyen helyes?” - kuncog ked­vesen, miközben elénk tálalja a fenséges étket. Édes, akár e krumplis gánci, mondom, s közben arra gondolok, értem már, miért vet rá Laci bácsi oly szerelmetes pillantásokat még most is, több mint ötvenévnyi házasság után. (gy) 3 dl zsemlemorzsát és 2 kanál kris­tálycukrot megpirítok 2 kanál zsí­ron. Mikor jó barna, félrehúzom, s hagyom kihűlni. 1kg apróra vágott krumplit megfőzök annyi sós vízben, hogy éppen csak ellepje. Krumplinyomó­val összetöröm. Annyi darát és daralisztet engedek bele egyforma arányban, hogy jó sűrű legyen. Alaposan összekeverem, s fedővel letakarva hagyom egy kicsit a tűzhe­lyen, hogy jól kipufogjon, kifőjön benne a dara. Két tepsit kizsírozok, pont úgy, mint a kukoricagáncinál csináltuk, és vál­togatva, hol egyikre, hol másikra szaggatom a tésztát. Tudjuk már, erre azért van szükség, mert amíg a másikra szaggatjuk, az egyiken hűl. Nem éri meg spórolni a tepsikkel, mert különben az egész összeragad. Egy mély tálba szórom kihűlt adagonként. Rétegenként megszórom a pirított zsemlemorzsával. A végén meglocsolom olvasztott zsírral vagy vajjal, összekeverem, meg- porcukrozom, s már fogyasztható is jó étvággyal. Aki nem rajong az édes ízekért, annak elkészíthetjük darával, sósán, úgy is nagyon jó. (Somogyi Tibor felvételei) ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 10. VALÓDI MAGVAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácsköny­ve, melynek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak sze­melvényeket korhű nyelvezet­ben és helyesírással. A gyúrt tészták Egy deszkára tegyünk egy kiló lisz­tet, a közepébe szúrjunk lyukat és abba tegyünk annyi egész tojást, amennyit akarunk, minél tojáso­sabb a gyúrt tészta, annál jobb, de lehet igen kevés tojással is gyúrni, nagyon jó tésztát. Ha vizet teszünk a tésztába, soha se tegyünk mele­get, mert az meglágyítja a tésztát és ez a nyújtáskor igen kellemet­len. Csak kemény, alig elnyújtható tésztát kell gyúrni, főleg a túrós csuszába és az eféle kifőtt tészták­ba. Nem czélszerű nagyokra szakí­tani a kinyújtani való tésztát, mint egy jó nagy ökölnyire. Ha igen jól el gyúrtuk a tésztát, úgy, hogy egész sima lön és ha egy késsel megvágtuk s az belől lyukacsos, akkor jó gyúrt tészta. Ha kinyújt­juk, nem kell igen vékonyra nyúj­tani, mert akkor a fövés közben elázik és soha se olyan jó, mintha kissé vastagra hadjuk. Csiga tészta készítése Fél liter lisztet deszkára kell ten­ni, a közepébe lyukat kell kotorni és abba egész tojásokat kell kiürí­teni, lehet egy kevés vízzel is sza­porítani, de minél tojásosabb a le­vesbe való tészta, annál jobb - A tojással a lisztet össze kell egyen­líteni és azután jól meg kell gyúr­ni, úgy, hogy a tészta szép sima legyen és olyan keménységű, a melyet nyújtóiéval kissé nehéz de mégis el lehessen nyújtani, fél li­ter lisztből két darabba szakítsuk a tésztát, azután nyújtsuk ki szép vékony levelekbe, először csak az egyik tésztát kell kinyújtani, mert a mig a csigát készítjük egészen elszáradna a kinyújtott tészta, mig az egyik tésztát elkészítjük a másikat fedjük be egy tállal a ki­nyujtásig. A csiga készítésnél gyorsan kell eljárni mert rend­kívül hamar elszárad és akkor le­hetetlen csigának sodorni. Az egész kinyújtott levél tésztát nyúj­tó deszkára terítsük ki, és vagdal­juk fel koczkákba. Ha apró csigát akarunk készíteni kissebb kocz­kákba szabjuk fel a tésztát, ha ke­vesebb az idő e nehéz és szaporát- lan munkához nagyobb koczkák­ba is lehet vagdalni, például mint egy négykrajczáros, ha szögletre vesszük, az ilyen nagyságú a leg­rendesebb. Egy darab úgyneve­zett „bordát” kell valami takács­mester embertől venni; mert csak ezen lehet csigát készíteni - egy orsót vagy egy irótoll forma tiszta fehér fapálczikát szerezünk még e czélra, ha ez a két szerszám meg van, a bordára tegyünk egy kocz- ka tésztát és azt a szegletnél kezd­ve, sodorjuk a fapálczika végére, de egyúttal nyomjuk jól a bordá­hoz a tésztás pálczikát, mert csak igy lesz a tészta szép reczés, csak igy ragad össze és csak igy alakul szép kis kürtő formába. A ki gyors, ügyes kezű egy óra alatt el­tud késziteni néhány egyén szá­mára levesbe való csiga tésztát. Ez igen jó régi magyar étel tyuk- hus levesbe téve. A rákba való felvert-galuska Vegyünk minden személyre 1 to­jást, egy tojásnyi zsírt, kevés sót, egy késhegynyi borsot, egy tojás­nyi vizet; ezeket jól elhabarván, adjunk bele annyi fehér lisztet, hogy jó kemény, de kezelhető tész­ta legyen belőle. Evvel is úgy bán­junk a rák töltéskor, mint a rizská­sával, de kevesebb ideig főzzük, mert a gombócz könnyen szét­hull. A hus-lébe külön is kell galus­kákat főzni; a mi tészta kimarad a rák hátának töltéséből, azt is be kell főzni és a rák zsírt, vagy vajat reá kell erre is önteni. Rákleves, rákhussal A rákoknak ollóit és farkait leszed­jük, sós vízben negyedóráig főzzük, akkor késsel gondosan, hogy a hús épen maradjon, kiszedjük a héjból, azután huslébe tesszük, hogy el ne bámuljon és száradjon. A rákot be­létől kitisztítva minden csontos ré­szét, a hátát kivéve, összetöijük jól egy mozsárban rákvajnak. A hátát megtöltjük a fentebb leirt mód sze­rint; jó huslébe megfőzzük, kevés liszttel pirított rántást adunk hozzá és a megtisztított olló és farkak hú­sát is hozzáadjuk és a rákvajjal együtt tálaljuk fel Ez a mód nem jobb, sőt fáradságosabb s ezért rit­kábban szokás igy késziteni. Tejgaluska Egy félliter jó édes tejben nyolcz egész tojást és kávéskanál szitált sót habarjunk föl jó erősen. E keve­réket tegyük a tűzhely szélére s tartsuk ott, a mig meg nem alszik. Mikor föl akarjuk tálalni, a legna­gyobb vigyázattal rakjuk, érczka- nállal gombócz alakban egyenesen arra a tányérra, a melyben asztalra fogjuk adni; egy személyre két gombóczot kell számítani. A kész forró fekete levest a szobában, az asztalon öntsük merítő kanállal reá és pedig azért nem előbb, mert könnyen összefut. Dara (Griz) koczkák Hat személyre való daraleveshez vegyünk 3 tojást; adjunk hozzá félpohár vizet, egy diónyi zsírt és keverjük jól el annyi nagyszemű darával, hogy csorgós hig legyen. Egy palacsinta tésztasütőbe te­gyünk egy kávéskanálnyi zsírt; ha a zsir jó forró lesz, öntsük bele a darafolyadékot; nem igen gyors tűzön pirítsuk meg mind a két oldalát és ha már megpirult, te­gyük deszkára. Mikor kihűlt, vág­juk apró koczkára, két czentimé- teres nagyságban. E koczkákat forró huslébe rakjuk bele; de so­káig ne ázzék, mert széthull. Ez a tészta fehér és fekete levesbe egy­formán alkalmazható. Olasz-borsó Egy negyed liter tejhez vegyünk 5 tojást és egy késhegynyi sót; ad­junk hozzá annyi lisztet, hogy a tészta jó csurgós legyen. Egy lábas­ba tegyünk annyi zsírt, hogy ha megolvad, félig legyen; mikor a sütő forróvá lesz, tartsunk felébe egy kis fajta reszelőt, a reszelős ré­szével a zsir felé fordítva és öblébe tegyünk 3 kanál hig tésztát. A tész­ta ilyenformán mind borsó nagy­ságú formába csepeg át és gyorsan pirosra sül. Hab-szedő, lyukas ka­nállal szedjük ezután leveses tálba és rendre süssük ki. A tálaláskor öntsük csak reá a levest.

Next

/
Thumbnails
Contents