Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-09 / 106. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 9. TÉMA: EURÓPA-NAP 11 A francia külügyminiszter 1950. május 9-én közétette javaslatát, mely egy közös Európáról szólt, s amellyel életre hívta a mai Európai Uniót Európa-nap a Schuman-nyilatkozat emlékére Robert Schuman (Fotók: internet) 1986 óta május 9. Európa napja, s mára ez a nap az egységes Európa szimbólumává vált a sárga csillagos zászlóval, a himnusszal és január elsejétől a közös európai pénzzel, az euróval. Ezen a napon Európa-szerte fesztiválokat, rendezvényeket szerveznek, melyek célja, hogy közelebb hozzák az Európai Uniót az állampolgárokhoz. ÖSSZEÁLLÍTÁS A második világháború utáni években néhány európai állam elhatározta, hogy megakadályozza újabb háborúk kitörését a kontinensen. 1950-ben Robert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet, a Francia Tervhivatal elnöke javasolták a francia és német acél- és szén- termelés közös ellenőrzését. Ez azért volt különösen fontos, mert ez a két nyersanyag a háború két legfontosabb alapanyaga. 1950. május 9-én tartotta meg Robert Schuman francia külügyminiszter az azóta Schuman-nyilatkozat néven híressé vált beszédét. Ebben egy integrált, egységes Európa megteremtéséről szólt, mely a kontinens békéjének egyeden záloga. Beszéde az Európai Unió megszületésének kiindulópontja volt. Részlet Robert Schuman nyilatkozatából:- A világbékét nem lehet megőrizni a fenyegető veszélyekkel arányban álló alkotó erőfeszítések nélkül. A békés viszonyok fenntartásához nélkülözhetetlen a hozzájárulás, amelyet egy szervezett és életerős Európa jelenthet a civilizáció számára. Franciaországnak, amely több mint húsz év óta az egyesült Európa előharcosa, alapvető célja mindig a béke ügyének szolgálata volt. Ez az Európa nem jött létre, háború részesei lettünk. Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeként létrejönni, azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek előbb a tényleges szolidaritást teremtik meg. Az európai nemzetek összefogása azt igényli, hogy Franciaország és Németország évszázados szembenállása megszűnjön: vállalkozásunknak mindenekelőtt Franciaországot és Németországot kell elérnie. E célból a francia kormány azt javasolja, hogy közvetlenül egy körülhatárolható és döntő fontosságú területen tegyenek lépéseket: a francia kormány javasolja, hogy a francia-német szén és acéltermelés egészét egy közös Főhatóság alá rendeljék egy olyan szervezet keretében, amely nyitva áll más európai országok előtt is. A szén és acéltermelés egyesítése közveüenül biztosítani fogja - az európai föderáció első állomásaként - a gazdasági fejlődés közös alapjainak megteremtését és változást hoz azoknak a régióknak, amelyeket hosszú ideig háborús eszközök előállításának szolgálatába állítottak. A háborúnak éppen e területek váltak a leggyakoribb áldozataivá. A termelés terén ilyen módon létrejövő szolidaritás majd kifejezésre juttatja, hogy Franciaország és Németország között a háború bármely fajtája nem csupán elméletíleg, de gyakorlatilag is lehetetlen. Azzal, hogy végül is azonos feltételek mellett ez a hatalmas termelési szervezet minden csatlakozni szándékozó ország számára nyitott, biztosítja - az általa összekapcsolt országok számára - az ipari termelés alapvető tényezőit, megvetheti gazdasági egyesülésük reális alapjait. Ez a termelés - különbségtétel és kirekesztés nélkül - az egész világ számára hozzáférhető lesz, elősegíti az életszínvonal emelkedését és a békéért való munkálkodás fejlődését. Európa kibővült eszközei révén folytathatja egyik alapvető feladatának megvalósítását: az afrikai földrész fejlesztését. Ilyen módon egyszerűen és gyorsan megvalósul a gazdasági közösség létrehozásához nélkülözhetetlen érdekegyesítés azok között az országok között, amelyeket oly sokáig pusztító ellentétek állítottak szembe egymással. Ez egy kiterjedtebb és elmélyültebb közösség eijesztőjeként kezd működni. Ez az indítvány az alaptermelés egyesítése és a Főhatóság újonnan létrehozott intézménye révén, - amelynek döntései összefűzik majd Franciaországot és Németországot, valamint a hozzájuk csatlakozó országokat, - egy a béke megőrzéséhez nélkülözhetetlen európai föderáció első kézzelfogható alapjait teremti meg. Az ekképpen megfogalmazott célok megvalósítása érdekében a francia kormány kész tárgyalásokat kezdeményezni az alábbiak értelmében: a közös Főtanács pártatlan küldetése lesz a legrövidebb időn belül biztosítani a termelés korszerűsítését és a minőség javítását; azonos feltételek mellett a szén- és acélszállításokat a francia és német piacokra, valamint a csatlakozott országok piacaira; a további országokba irányuló közös export növelését; kiegyenlítődést az ezen iparágakban dolgozók életfeltételeinek alakulásában. E célok elérése érdekében, mivel a résztvevő országok termelési adottságai jelenleg rendkívül eltérőek, átmenetileg bizonyos intézkedéseket kell életbe léptetni, amelyek tartalmazzák egy termelési és beruházási terv kivitelezését, árkiegyenlítő mechanizmusok működtetését, a termelés ésszerűsítését megköny- nyebbítő átállási alap létrehozását. A tagországok közötti szén- és acélszállítások haladéktalanul mentesülnek minden vámilleték alól, és nem sújthatok különbözeti szállítási díjtételekkel. Fokozatosan kialakulnak azok a feltételek, amelyek a legnagyobb termelékenység mellett biztosítják a termelés legésszerűbb elosztását. Ellentétben a nemzetközi kartellel, amely a korlátozó módszerek alkalmazása és magas profitok fenntartása révén a nemzeti piacok felosztására és kizsákmányolására törekszik, a létrehozandó szervezet biztosítani fogja a piacok egyesítését és a termelés kiterjesztését. (Az eredeti szöveg azokkal az irányelvekkel folytatódik, amelyek a Közösségre vonatkozó egyezmény megkötése céljából megindítandó tárgyalásokat érintik.) A terveknek megfelelően 1951- ben megalakult az Európai Szénás Acélközösség, melynek alapító tagjai Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg voltak. Ez a szerződés lett az európai integráció alapköve. Általa az aláíró államok lemondtak szuverenitásúk egy részéről, s azt átruházták egy államok feletti szervezetre. A francia külügyminiszter és Jean Monnet A zászló és a himnusz Az Európai Unió zászlaján kék alapon tizenkét sárga csillag helyezkedik el. A csillagok nem a tagállamok számát, hanem a teljességet és a tökéletességet jelképezik. A kék alapszín a nemzetközi együttműködést jelképezi. Az Európai Unió himnusza az Örömóda. Ludwig van Beethoven 9. szimfóniájának utolsó tételét Herbert von Karajan dolgozta át. Az Európai Unióban 1986-tól használják. A megkérdezettek a tagságától a gazdaság fejlődését, a mozgás szabadságát és az új munkalehetőségeket várja Szlovákiai magyarok és az Európai Unió Támogatja Szlovákia EU-ba való belépését? mprtpth inkább inkább nem nem nem tudja támogatja tam°gatÍa támogatja támogatja megítélni KRONOLÓGIA Az integráció mérföldkövei 1950. május 9. - Robert Schuman, francia külügyminiszter Párizsban elmondja beszédét a világ újságírói előtt 1951. áprilisa - Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Németország és Olaszország aláírják a Mon- tánuniót megalapító szerződést 1957. március 25. - a 6 ország aláúja a Római szerződéséket (EGK, EURO- ATOM) 1968. augusztus 1. - a vámunió létrehozatala 1973. január 1. - az első bővítés 1979. június 7-10. - közvetlen választások az Európai Parlamentbe 1986. február 17. - az Európai Egységokmány aláírása; cél a teljes egységes piac, a vámokon kívül a szabad árumozgás egyéb akadályainak eltörlése 1992-ig 1993. november 1. - Európai Unió (a Maastrichti Szerződés alapján) 1997. június 17. - Amszterdami Szerződés; fő témák a munkaerőpiac, az egységes piac erősítése, szervezeti felépítés a bővítésre 2000. december 9. - Nizza, az Európai Tanács záródokumentuma a bővítés történelmi fontosságáról Az oldalt a Fórum Közéleti Kérdések Intézete készítette az NPOA (Nadácia re podporu obéianskych aktivít) támogatásával. ISMERTETÉS A nemzetiségi összetétel szempontjából már többször bebizonyosodott, hogy Szlovákiában a magyar nemzetiségű polgárok az integráció legjelentősebb támogatói. Például az ÚWM (Ústav pre vyskum verej- nej mienky) 2001. júniusi közvélemény-kutatása szerint, a belépés mellett a szlovákok 61%-ával szemben a magyarok 73%-a szavazott. A legfrissebb képet arról, hogy a magyarok hogyan vélekednek Szlovákia EU-csatlakozásáról, a Fórum Társadalomtudományi Intézet és az IVÓ közösen végzett 2001. júniusi közvélemény-kutatásából kaphatunk. A reprezentatív mintát 800 szlovákiai magyar alkotta. Összetételük jelképezte Szlovákia magyar nemzetiségű felnőtt lakosságát nem, kor, végzettség, a lakóhely nagysága és helye (Nyugat-, Közép- és Ke- let-Szlovákia) szerint. Szlovákia EU-tagságát a megkérdezettek 85%-a támogatta, ebből 63% teljes mértékben, 22% pedig túlnyomó részben. Az integráció ellen „szavazott” 1,5% teljes mértékben, 2% pedig inkább nem támogatja Szlovákia csatlakozását az EU-hoz (lásd táblázatunkat). A megkérdezettek abszolút többsége az integrációt az egyik oldalon az ország gazdasági fejlődésével, a másikon pedig a határokkal már nem tagolt nemzetközi munkapiaci lehetőségeivel köti össze. Ä többség tehát Szlovákia tagságától a gazdaság fejlődését és stabilizációját, a mozgás szabadságát és az új munkalehetőségeket - úgy itthon, mint külföldön - várja. Az elvárások sorában a negyedik helyen a kisebbségek jogainak védelme van. Mint Szlovákia EU-tagságának fő okát, a lakosság fele jelölte meg. Valakinek ez paradoxként hathat, hiszen létezik olyan vélemény - gyakran politikai retorikával is megerősítve -, amely szerint az Európai Unió egységesített Európát jelent, amelyben a nemzeti értékek homályba vesznek. A szlovákiai magyarok azonban hisznek abban, hogy egy, az Európai Unióba integrálódott országban a jogaik jobban meg lesznek tartva, mint egy, az EU-n kívüli országban. A biztonságos életet a megkérdezettek 43,3%-a jelölte meg, ami után a további okok következnek - a régiók fellendülésétől (37,2%) egészen a közös pénznemig (15,9%). Arra a kérdésre, hogy miért ne lépjen be Szlovákia az EU-ba, 22 megkérdezett válaszolt. Az EU elleni érveik a következők voltak: Az EU túl magas követeléseket támaszt országunkkal szemben; soha nem lehetnénk egyenjogú és egyenrangú partnereik; elvesztenénk szuverenitásunkat és függővé válnánk máA reprezentatív mintát nyolcszáz szlovákiai magyar alkotta. soktól; nagy konkurenciát jelentene, rosszabbodna a gazdasági helyzet, minden drágulna; a jó dolgok mellett utat tömének olyan rosszak is, amelyeket most még nem is ismerünk; miden rosszabb lenne, nem vagyunk felkészülve a tagságra és legyünk elégedettek azzal, amink van, azzal, ami a miénk. Balázsy Géza karikatúrája Az integráció „atyjai" Konrad Adenauer (1876- 1961) német kancellár (1949- 1963); a második világháború után visszavezette Németországot a Népszövetségbe, és ezzel hozzájárult az európai integrációhoz. Sir Winston Churchill (1874 -1965) Nagy Britannia miniszterelnöke (1940-1945, 1951-1955); az „európai család" szószólója, beszédében a zürichi egyetemistákhoz 1946- ban az Európai Egyesült Államok gondolatát vetette fel. Alcide de Gaspieri (1881- 1954) olasz miniszterelnök (1945-1953); az integráció támogatója. Walter Hallstein (1901- 1982), az Európai Bizottság első elnöke (1958-1969); szerinte a politikai integráció alapja a sikeres gazdasági integráció. Jean Monnet (1888-1979) francia gazdasági tanácsadó, a Montánunió első elnöke (1952-1955); szerinte „Embereket egyesítünk, nem államokat” - a róla elnevezett európai programok is ebben a szellemben készültek. Robert Schuman (1986- 1963) francia külügyminiszter (1948 -1962), az Európai Parlament elnöke (1958-1960); a Schuman-terv képezte alapját a Montánuniót megalapító szerződésnek. Paul-Hemi Spaak (1899- 1972) belga politikus, a Római Szerződések előkészítésének vezető egyénisége. Altiero Spinelli (1907-1986) részt vett a Föderális EU szerződésének kidolgozásában, melyet az Európai Parlament 1982-ben fogadott el.
