Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-09 / 106. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 9. Kitekintő - hirdetés 9 A Fortuyn-gyilkosság felborította a társadalmi közmegegyezést, a világ legliberálisabb értékrendjét, amellyel elsőként a volt marxista szociológus szállt szembe nyíltan Meghalt az élhető Hollandia? (Reuters-felvétel) Az esőben minden arc nedves, csak közelről, a szemekből látni, hogy sokan sírnak is. A korlátnál két férfi beszélget, de mindkettő magával. - Hihetetlen. Szörnyű. Hihetetlen. Szörnyű. FÜZES OSZKÁR Wim Kok miniszterelnök a ma- szatos kirakatüveg mögött ugyanezeket a szavakat ismétli. Mármint a vitrinbe tett tévéképernyőn. Többször kis híján sírva fakad, majd elvonul a mikrofon elől, éppen az utolsó pillanatban. Egy bakfis berúgja a kirakatot, majd megrettenve saját bátorságától, elszalad. Én is - nem akarok a rohamrendőrnek magyarázkodni. Egy sarokkal arrébb a kislány bevár, hadarva mond valamit, és mivel nem értem, angolul rámrivall: - Örülsz, mi?! Mint azok a szemetek odaát. Valóban, néhány arab suhanc ünnepli a bevándorlóellenes „főellenség” halálát. Szemből kijön a kocsmáros, hüledezve csitítja őket: - Megőrültetek? - Náci, náci! - skandálják vissza a kamaszok, a kocsmáros elképed. - Én védtelek benneteket, amikor a for- tuynistákkal vitáztunk! Kár volt! Kár volt démonizálni ezt az embert - mondja később az ismerős tanár, aki többször tüntetett Fortuyn ellen. - Életet lehelt a politikába, keményen és világosan fogalmazott, de nem az érveit vitattuk, hanem lefasisztáztuk. A „liberálisok” a minap trágyás krémtortával dobták meg For- tuynt, ám az így is megtartotta sajtóértekezletét. Megint arról, hogy Hollandia megtelt, nincs hely több idegennek. Az iszlám haladás- és szabadságellenes, és engem azért utálnak, mert homoszexuális vagyok. Trágyatorta helyett érdemesebb lett volna megjegyezni, hogy a katolikus vallás is bűnös tévelygésnek tartja az egynemű szerelmet. És érdemesebb lett volna érdemi vitát nyitni a bevándorlás és a közbiztonság gondjairól. Ám ehelyett balról csak megbélyegezték őt, mélyen elcsodálkozva, hogy miként lehet egy bevallottan meleg, szociológusprofesszor nem bal-, hanem jobboldali Hollandiában. És hogyan mer szembeszállni a multikulturális, sőt multi-szubkulturális tabukkal?! Egy olyan - amúgy protestáns és puritán - országban, amely világelsőként engedélyezi a drogokat, a homoszexuális házasságot, a kegyes halált, és ahol az alkotmány tilt bármilyen diszkriminációt. Fortuynt egyébként azóta tartották szélsőségesnek, amióta eme alkotmányos klauzula eltörlését is javasolta. A holland társadalmi közmegegyezés a világ legliberálisabb értékrendje - a volt marxista szociológusig senki nyíltan szembe nem fordult ezzel. Meghalt az élhető Hollandiáért! - mondják a hívei. Az Élhető Hollandia különben a párt neve, amelyből Fortuyn kinőtt, kiszakadt, de mégis naggyá tette Rotterdamban. Fortuyn kérdezett és válaszolt. Megkérdezte, normális dolog-e, hogy Hollandia minden nyolcadik lakója nem holland. Helyes-e, hogy egész városrészekben most már nappal is veszélyes sétálgatni? Rendben van-e, hogy mindent, ami más, idegen, különc vagy egyszerűen csak furcsa, automatikusan értéknek nyilvánítanak? Szabad-e a holland gazdasági gyarapodás gyümölcseit úgy újraosztani, hogy mindig a hátrányos helyzetűek járjanak jobban? Hol a határa a nagylelkűségnek és a szolidaritásnak? Amit válaszolt, önmagában véve is goromba volt. Hát még a polder model országában, ahol arra büszkék, hogy a tengerrel vívott örök harcban kötelező lett a közteherviselés, az újraelosztás, a kiegyezés. Ahogy a víz elől a földet, a poldert, úgy a politikai-társadalmi érintkezést is gondosan épített gátak védik. Hollandiában bármikor bármelyik párt köthetett koalíciót az összes többivel. Sőt, a radikalizmus is szabályozott volt, magát Fortruynt sem közösítették ki. Persze: Fortuyn soha nem is volt se Haider, se Le Pen. Távol állt tőle bármiféle antiszemitizmus, rasszizmus, még a szubkultúrákat is elfogadta a maga módján. - Elfogadom, azaz tudomásul veszem őket. Csak éppen nem támogatnám - mondogatta. Durván. A narkósokat kínáljátok meg még egy adaggal, majdcsak túladagolják magukat. Aki nem bír leszokni, igya halálra magát. Sokaknak tetszett, többeket riasztott ez a stílus. És sokakat arra indított, hogy neonácinak titulálják. - Ti öltétek meg! - kiabálta hétfő éjjel a nép Wim Koknak a tévékészülék elé. Ti, mármint a hosszú ideje konszenzusban irányító (amúgy gazdaságilag sikeres, politikailag toleráns, erkölcsileg támadhatatlan) elit tagjai. Akik most kollektív bűnösként kerülnek a vádlottak padjára, képletesen persze. Pedig ók, látható megrendültséggel, most elhatárolódnak a szélsőbal, rikítózöld vagy egyszerűen csak lila szélsőségesektől. Akik náciztak és tortákat dobáltak. És akik egyike hétfőn pisztolyt rántott a „demokrácia védelmében”. Eddig a liberalizmus mintaképe voltunk, de mi leszünk ezután? - tépelődik tovább az ismerős tanár. - Annak a példája, hogy mire vezet a „parttalan” liberalizmus? Ő még gondolkodik, Fortuyn hívei már eldöntötték. - A liberálisok megölték az országunkat - ismételgetik. És sokan mások is elbizonytalanodtak. - Annyit ná- cizta őt a baloldali liberális média, hogy csak idő kérdése volt, mikor áll elő egy fegyveres „antifasiszta” - mondják többen a tér - és a politikai tér - közepéről is. A tér közepén már tűzoltókocsik, rohamrendőrök, úttorlaszok állnak. A környező utcákat fokozatosan lezárják, csak kedd délre nyugszanak meg a kedélyek. Élhető Hollandia?! - morogja maga elé a pártot éljenzők hallatán egy járókelő. Eddig csak focimeccseken verekedtünk. A rotterdami városházán egész éjjel áll a sor, hogy beírjanak a gyászkönyvbe. Fortuyn olaszos villája előtt megtelik az utca virággal, gyertyával, gyászolóval. Hajnali hatkor még mindig ott vannak, sőt jönnek mások is. Közben a hírek: Hágában verekednek a fortuynisták a többi párt híveivel. Balról is, jobbról is - igaziból és politikailag - felgyújtanak néhány autót. A rohamrendőrök közbelépnek. - Focimeccs van? - humorizál kesernyésen valaki. Nem, egy ideig nincs többé az a Hollandia, ahol erőszakos indulat csakis a futballpályán és a lelátón létezett. - Elvesztettük a demokrácia tisztaságát - kesereg a konzervatív párt egyik vezetője a hajnali rádióadásban, és akik hallják, elcsöndesednek a téren is. Hajnal van, gyász van, a tulipán alatt összetört az érzelmi és logikai váza. Vajon kik, mikor, hogyan szedegetik és fércelik össze majd a cserepeket? Virágcsokrok a merénylet színhelyén De az eső eláll, az éjszaka eltelt nagyobb rendzavarás nélkül. Ahogy kisüt a nap, megjelenik az első utcaseprő, majd nekiáll a tömeg nyomainak eltüntetéséhez. Amikor a bevert kirakathoz ér, óvatosan táblából kicsit a szilánkok között, majd nagyot lendít a lapáton. Az utcarész majdnem tiszta, amikor felnéz, és megtörli az arcát. Barna. Nagyon barna. Egy Fortuyn-képes nő elmegy mellette, rámered, egy pillanatra összenéznek. Aztán hátat fordítanak egymásnak, nincs idő: az egyiknek itt kint, a másiknak ott belül túl sok az éles szilánk. S mostantól még többet kellene eltakarítani. Rotterdam, 2002. május 7. Újdonság a tetőre a Tondach Tuning kiegészítőkkel egyetemben. Az ügyfelek egyre jobban kedvelik a stupavai Tondach Tanácsadóközpontot, ahol nemcsak megtekinthetik a teljes kínálatot, hanem szaktanácsot is kaphatnak. A Tondach kínálatában 2002- ben a Tondach tuningon kívül további újdonságnak számít az osztrák üzemekből kikerülő Figaro, Norma, Carmen és Fidelio fantázianevű, nagy méretű vágott cserép. Az új színkezeléssel készített hódfarkú cserép szintén újdonságnak számít - az Amadeus Natur máz megtartja a cserép eredeti színét. A Tondach Slovensko a folyó évtől kezdődően 33 év garanciát ad az égetett tetőcserépre. A Tondach Slovensko idén április 22-től május 24-ig szeretne ügyfelei kedvében járni. Ez alatt az idő alatt minden Tondach Tuning kiegészítők iránt érdeklődőnek 20 százalék kedvezményt kínál. A tetőköpeny élettartama nemcsak az anyagától és a minőségétől függ, hanem a kiegészítőktől is, amelyeket az építkezésen vagy a felújításkor felhasználnak. A Tondach nemzetközi konszern ezért új irányvonalat követ, az égetett cseréphez kerámia- vagy nemesfém kiegészítőket gyárt műanyag helyett. A Tondach Slovensko Kft. kínálatában újdonságnak számítanak a Tondach Tuning nem kerámiából készített kiegészítők, amelyek jelenleg az európai építőanyagpiac specialitásai. Alumínium- réz-, ólom- vagy ónalapú nemesfémből készülnek. A Tuning kiegészítők kifejlesztésével és piacra bocsátásával a Tondach konszern jelentős technológiai előnyre tesz szert a konkurenciával szemben. Hogy a tetőköpeny élettartamát növeljék, és a kiegészítők élettartama alkalmazkodjon az égetett cserép élettartamához, ezért az építészek a Tondach Tuning kiegészítők készítéséhez nemesfémeket használnak. A teljes egészében természetes anyagból készített égetett cserépnek, amelyet ezer Celsius fok feletti hőmérsékleten égetnek ki, nagyon magas az élettartama. A velük készített tető joggal nevezhető örökölhető tetőnek. A Tondach Slovensko technikai osztályának vezetőjét, Zoltán Liptákot kérdeztük, vajon a tetőcserép kiválasztásánál mérvadó lehet e a kiegészítők minősége és gazdag választéka? „Természetesen. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az egyéni befektetők - építők éppen most fedezik fel a kiegészítők fontosságát. Lassan rádöbbennek arra, hogy a tető építésénél vagy felújításánál mennyire fontos szerepet játszik a kiegészítők minősége. Hiszen a házuk tetőköpenye élettartamának meghosszabbítását eredményezi." A Tondach Slovensko Kft., amely a Tondach Gleinstätten AG száz- százalékos leányvállalata, 1997- től működik a szlovák piacon. A Tondach Slovensko az égetett cserép vezető forgalmazója Szlovákiában - 2001-ben megközelítően 17 millió darab Tondach márkájú égetett cserepet adtak el hazánkban. Jelenleg Szlovákia területén 160 szerződéses partner kínálja vagy tudja biztosítani az ügyfél számára a társaság teljes kínálatát Edwin van Schie lapszerkesztő hollandoknak írt magyar nyelvkönyvet Beleszeretett a magyar nyelvbe FERENCZ ZSUZSA SIMON HUNOR Lehet, hogy a hollandok rövidesen új szólásmondást találnak ki: „Olyan élelmes, hogy még a magyar nyelvből is megél”. Pedig Edwin van Schie nem pusztán élelmes: miközben kínkeservesen megtanult magyarul, beleszeretett a nyelvbe. Aki már megkísérelt idegen ajkú- akat magyarul tanítani, az tudja: az ötödik-hatodik lecke körül úgy összebonyolódik a nyelvtan, hogy legény legyen a talpán, aki bírja szusszal. Akár tanárként, akár tanítványként. Edwin van Schie mind a két szerepet kipróbálta. De vajon ki akar megtanulni olyan nyelvet, amely nem világnyelv? Ä szerelmes, a turista, az, aki Magyarországon üzletel, aki eredetiben akar olvasni valamely írót, akinek ősei magyarok voltak. Vagy akinek ez a hobbija. A hollandus véletlenül tanulta meg a nyelvet: az iskola elvégzése után mezőtúri barátjával üldögélt egy kolozsvári vendéglő teraszán, ott ejtette ki az első magyar szavakat. Akkor még nyilván nem sejtette, hogy azon a teraszon pályát válSzakdolgozatát Örkény Istvánból és a Tóték című darabból írta. toztatott. Beiratkozott ugyan az amszterdami egyetem angol szakára, de közben magyarul tanult. Szakdolgozatát Örkény Istvánból és a Tóték című darabból írta. Féléves budapesti ösztöndíj következett, majd a debreceni nyári egyetem, ahol megismerkedett a magyarul elfeledni nem akaró szlovéniai, lendvai lánnyal, akit feleségül vett. Két gyermekükkel hollandul beszélnek, de a kislány már kóstolgatja a magyar nyelvet.- Az Egri csillagok volt az első magyar könyv, amelyet olvastam- mondja. Pedig valaki a kezébe adhatta volna Füst Milán A feleségem története című remek regényét, a holland hajóstiszt feledhetetlen szerelméről. Edwin van Schie 1988-ban, az egyetem elvégzése után szülővárosában, Haarlemben, magyar nyelviskolát indított. Öngyilkos ödet, mondhatnák a szakemberek. Hiszen nemcsak mi tudunk átlagban csupa klisét a hollandokról (tulipán, szélmalom, csatornák stb.), ők se tudnak sokat rólunk. Hallottak a pusztáról, a cigányzenéről, Puskás Öcsiről, 1956-ról - foglalja össze Edwin van Schie. Elég sokan jelentkeztek az apróhirdetésre. Rövidesen kiderült, Edwin tehetséges tanár. 1989-ben nyelvtankönyvet írt, 1992-ben kezdők számára megjelentette Beszélj magyarul! című Kort overzicht van de Hongaarse Edwin van Schsc Edwin van Schie könyvének borítólapja nyelvkönyvét. Négy év múlva Most Magyarul! címmel kétnyelvű magazint indított útjára, amelynek példányszáma körülbelül 2500. (A felkiáltójeles címek miatt úgy tűnik, Edwin felszólító módban gondol a magyar nyelvre). 1999-ben kiadta nyelvtankönyve második, bővített ki„Kezdetben nem volt kapcsolatom a hollandiai magyarokkal. ” adását. Azóta sem állt le: a régi garázs helyén korszerű épületet húzatott fel, 2002 januárjától itt folytatja kedvenc szakmáját, a magyartanítást. További tervei: parabolaantenna („hogy tudjuk fogni például a Duna TV-t”), talán a magyar turisztikai minisztérium révén bővíteni a Most Magyarul! című magazint, újra kiadni a tankönyvet, összeállítani a magyar művek holland fordításainak, valamint a magyarsággal kapcsolatos holland köteteknek a bibliográfiáját, útikönyvet szeretne kiadni, könyvfordítással is foglalkozik.- Kezdetben nem volt kapcsolatom a hollandiai magyarokkal. Nem is ismertem őket. Magyarországon voltak a barátaim. Persze, részben féltem is a lehetséges konkurenciától. Emellett be akartam bizonyítani magamnak, hogy tudok tanítani, értek a magyar nyelvhez. Lapszerkesztőként kapcsolatban állok a hollandiai magyarokkal. Ha idő híján nem jutok el a rendezvényekre, mindig képviseltetem valakivel a magazint. Külön élmény, büszkeség, hogy egy-egy tanítványom magával hozza magyar barátját, barátnőjét, aki óra után kijelenti, remekül tudok magyarul, és ő maga is tanult valami újat anyanyel- véról - vallja Edwin van Schie.
