Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-06 / 80. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az ssrántva az életekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüzó pipáját a tűzbe meríti; Nyájas ssavu nője mosolyra deríti.” (Arany János) 2002. április 6., szombat 6. évfolyam, 14. szám A körzeti, a kórházi gyermekorvos, az óvónő, a tanítónő, a pszichológus nemigen működnek együtt, ezért képtelenek felismerni a gyermek veszélyeztetettségét Egyet se vessetek meg a kicsik közül TÓTH ERIKA A gyermekek ellen a csa- ; Iádban elkövetett erő- ; szak olyan jelenség, i amelyről ugyan gyak- BBai ran hallani, de - talán lelkiismeretünket nyugtatgatva - hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nem létezik, vagy legfeljebb elvétve. Aztán szömyülködve kapjuk fel a fejünket egy-egy súlyosan bántalmazott kisgyermekről szóló hírre: milyen szülő az, aki nem óvja, védi, gyermekét, hanem veri, kínozza, esetleg maradandó károsodást is okoz neki? Hermann Szeréna, a pozsonyi kramárei gyermekkórház okleveles szociális nővére több mint négy évtizedes pályafutása alatt a legsúlyosabb esetekkel találta magát szemben. Tapasztalatainak közreadásával azt szeretné elérni, hogy jobban figyeljünk oda, mi történik környezetünkben. A nagyszombati egyetemen szociális munka szakon tavaly szerzett diplomát. Óriási elhatározásra van szükség, hogy valaki majd ötvenévesen tanulásra adja a fejét. Nagyon örültem, hogy sikerült elérnem a célomat. Nekem nem is a diploma volt fontos, hanem hogy a sok tudást magamba szívjam. A klinikai szociális nővérnek sok mindenhez kell értenie. Elsősorban jó egészség- ügyi dolgozónak kell lennie. Több klinika tartozik hozzám, tehát értenem kell a gyermekbelgyógyászathoz, -sebészethez, -diabetológiá- hoz, -onkológiához, -pszichológiához, -pedagógiához, az újszülöttek problémáihoz. De ismernem kell a jogi előírásokat, tájékozottnak kell lennem szociális téren is. A munkám során egész életre szóló tanulásra, agycsiszolásra van szükség, ezért is jelentkeztem egyetemre. Ön az életét tette fel a kínzott, bántalmazott gyermekek megmentésére. Azt kellett tapasztalnom, hogy a gyermekek nagyon veszélyeztetettek. Óriásit változott körülöttünk a világ. Korábban nem találkoztunk a drogfogyasztással, terjed az alkoholizmus, romlanak az életkörülmé„Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a meny- nyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van." (Mt 18, 10) nyék. Sok oka lehet annak, hogy valaki rosszul bánik a gyermekével. Például ha az elvált szülő új családot alapít, és jelentkezik az én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk szindróma; ha a családfő évek óta nem dolgozik - munkakerülő vagy nincs munkája. Vannak, akik alkalmatla- nok a szülői szerepre, nekik tilos volna gyermeket vállalniuk. Nem készítették fel őket erre a feladatra, úgy érkezik a gyermek a családba, hogy nem akarják, nem várják. A gyermek mindig érték, de vannak, akik ezt nem így érzik. Nekik közömbös a saját gyermekük, sőt gyűlölik őt. Ezzel rengeteget ártanak, hiszen a gyermeknek szeretette van szüksége. Ha becsukódik az ajtó, senki nem tudja, mi történik ott bent, sőt rájönni is nehéz, hogy esetleg baj van. Mindig vannak külső tünetei, ha valami nincs rendben a családban. Ha a gyermek kórházba kerül, ott a szakorvosok felfigyelhetnek ezekre. Gyakran csak látszat, hogy a sérülést baleset okozta, származhat a szülőtől is. Sok családban mindennaposak a veszekedések, a szülő úgy képzeli, hogy csak fenyítéssel, parancsolgatással lehet nevelni. A gyereken látszanak a verés nyomai, piszkos, kócos, elhanyagolt a ruházata. Ez mind figyelmeztető jel. Ilyenkor az osztályokon dolgozó szakorvosok hívják a szociális nővért, derítse ki az okokat. Van olyan szülő, aki dührohamában nagy kárt tud tenni a gyermekben. Ha például a hat hónapos csecsemőt megrázza, a fejecskéje röpdös le-föl, belső sérülések keletkeznek. Szinte hihetetlen, de tudok szülőkről, akik azt hiszik, veréssel kell nevelni a fél-, egyéves gyermeket. Az üyennek a teste tele van kék-zöld foltokkal. Ezt mindenáron meg kell akadályozni. Ha elmegyek a családhoz és elbeszélgetek a szülőkkel, sokszor rájövök arra, hogy a gyermeket összerugdosták, agyba-főbe verték, és az ennek következtében kialakult belső vérzés miatt került kórházba. Nem is lehet veszélytelen egy-egy családlátogatás. A gyermekeket szívből szeretem, és csakis az ő érdeküket tartom szem előtt. Vannak olyan hibák, amelyeket korrigálni lehet, s olyankor ott a helyem, hogy segítsek, jó tanáccsal lássam el a szülőket. Elfogadják a tanácsait? Ha a gyermeken segíteni akarok, először a szülőkön kell segítenem. Néha én is meglepődöm, hogy a szónak van súlya. Vannak szülők, akik hallgatnak a jó szóra - de sajnos olyanok is, akiket nem lehet jó útra téríteni. Hogyan lehet megmenteni a veszélyeztetett gyermekeket? Sokukon lehet segítem. Én nem szeretem a gyermeket intézetben elhelyezni; mindegyiknek joga van a szülőre, és a szülőnek a gyermekére. Csak akkor lehet a gyermeket elvenni a családtól, ha életveszélyben van. Egyébként mindig van valami megoldás. Az a fontos, hogy idejében érkezzem. De néha elkések. Tapasztalataim szerint sokszor azért fizet rá a gyermek, mert a környezetében élők nem figyeltek rá eléggé. Ha idejében közbelépett volna a pedagógus vagy a gyermekorvos, meg tudta volna akadályozni a tragédiát. Mert vannak nagyon súlyos esetek, amikor a gyermek az egészségével, sőt az életével fizet. Gyakran az orvos sem veszi észre, hogy mi történt a páciensével. A felnőtt egyszerűen hazudik, a gyermeket pedig megfélemlítik, nem meri bevallani, milyen körülmények között él. Ha a szülő azt állítja, hogy azért keletkeztek rajta zúzódások, mert leesett a padlásról vagy a bicikliről, a gyermekorvos el is hiszi. Ön hogyan jön rá, hogy a szülő nem mond igazat? Minden gyanús balesetnek figyelem a hátterét. Aprólékosan kikérdezem a szülőket, hogyan történt a baleset, és a sokéves tapasztalatok alapján nem nehéz rájönnöm, mi történt valójában. Arra is rá kellett döbbennem, hogy ha egyszer verték, kínozták a gyermeket, ezt legközelebb is meg fogják tenni; tehát az üyen családokhoz többször ki kell menni. Vannak olyan esetei, amelyek a szokásosnál többet foglalkoztatják? Nagyon sok. Szívszorító dolgokról tudnék beszélni. Az egyik családban a hat hónapos pici babát az anya háta mögött verte az apa, s a gyermek agykárosodást szenvedett. A kislány most ötéves - minden évben többször is meglátogatom őket -, az anyja példásan gondoskodik róla. Az apát bíróság elé akartuk állítani, de külföldre szökött. Nagyon szomorú dolog, amikor az üyen embert nem éri utol az igazságszolgáltatás, hiszen az újabb házasságaiban valószínűleg ugyanezt csinálja. Az előbb egy vastag botot és egy kábeldarabot vett elő. Ezek a tárgyak egy ötéves kislány szomorú sorsáról vallanak. Ezekkel szokták őt büntetni. Az intenzív osztályra került, és hónapokig küzdöttek az életéért. Az anya élettársa részegen órák hosszat kínozta, ütötte-verte, rugdosta, falhoz vágta. Egész életében nyomorék lesz. Mindkét szemére megvakult, és tolókocsira szorul. Egyébként amikor a gyermeknek javul az állapota, és már a pszichológus foglalkozik vele, különböző tárgyakat mutatunk neki, s a már négy-öt évesek felismerik a szíjat vagy a láncot, amely- lyel a szülő bántalmazta őket. Ha gyermek érdekében tanúvallomást kell tennem, ezeknek a kínzóeszközöknek bizonyító erejük van a bíróság előtt, hiszen a szülő általában tagadja tettét. Mint mondta, a szakemberek gyakran nem ismerik fel, hogy a gyermeket bántalmazzák, vagy ha felismerik is, kényelemből vagy félelemből hallgatnak. Ré- szesülnek-e valamilyen képzésben, hogy könnyebben megállapíthassák ezt a tényt? „Nyomozó” útjaim során fel szoktam keresni minden szakembert, aki kapcsolatba kerülhetett a gyermekkel. így kellett rádöbbennem, hogy a körzeti gyermekorvos, a kórházi gyermekorvos, az óvónő, a tanítónő, a pszichológus nemigen működnek együtt. Mivel nem kötelességük, a családokat is nagyon ritkán keresik fel, ezért képtelenek felismerni a gyermek veszélyeztetettségét. Mindenesetre egy-egy nehéz ügyet megoldani nem egyszerű dolog. Sokszor hetekig, hónapokig tartó, szívós munkára van szükség, s bizony nem minden szakember vállalkozik ilyesmire. Fel kell őket készíteni, ezért egy orvos, jogász, pszichológus és jómagam már mintegy húsz járásban előadásokat tartottunk számukra, hogy elkötelezettebben dolgozzanak az ilyen gyermekekért. A kicsiket mindenáron védeni kell, hiszen ők nem tudják megvédeni magukat. Az én küldetésem, hogy felismerjem veszélyeztetettségüket, és olyan stratégiát válasszak, amely életküátá- saikat illetően optimális megoldást eredményez. Elhangzott a RÁDIÓ Patria Segítsünk c. műsorában. Ha a szülő a gyermek ellen fordul - A gyermekeiket bántalmazó felnőttek legalább egyharmada gyermekkorában maga is rendszeres bántalmazásnak volt kitéve Hol a határ, amelytől a büntetés már bántalmazásnak tekinthető? CSALÁDI KÖR egy szülő rendje ^_ szeres testi, lelI "'1 * 1 ki kínzással I I vagy megalázással bünteti gyermekét, azt bántalmazásnak (szakszóval abú- zusnak) tekintjük. A gyermeküket bántalmazó szülők így vezetik le saját kudarcaikat, és személyes sértésnek tekintik, ha a csecsemő felsír, vagy ha porontyuk csínyt követ el. Úgy érzik, komolyan meg kell büntetniük gyermeküket, hogy „észhez térjen”. Sok ilyen szülőnek teljesíthetetíen elvárásai vannak gyermekeivel szemben, s ha a gyermek azt mondja: „nem tudom”, azt úgy értelmezik: „nem akarom”. Nem képesek elviselni a gyermekneveléssel járó mindennapos feszültségeket, és nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának. A gyermekeiket bántalmazó felnőttek egyharmada gyermekkorában maga is rendszeres bántalmazásnak volt kitéve. Melyek a gyermek bántalmazásának jelei? A pszichológusok a bántalmazásnak négy fajtáját különböztetik meg: érzelmi bántalmazás, elhanyagolás, fizikai bántalmazás és szexuális zaklatás. Az érzelmi bántalmazást a legnehezebb felismerni. Legnyilvánvalóbb formája az, amikor a szülő folyamatosan szidja gyermekét, és kiabál vele, vagy szenvtelenül mond ki mély sebeket ejtő szavakat, például azt, hogy „bárcsak meg sem születtél volna!” Az elhanyagolást és a fizikai bántalmazást könnyebb felismerni. Az elhanyagolt gyermek nem kap keüő gondozást. Csecsemőknél ez „fejlő- déshiány-szindrómához” vezethet: a baba lesoványodik, nyugtalan, és nem szereti, ha babusgatják; ha kórházba kerül, ott mohón eszüt. Ami a fizikai bántalmazás felismerését illeti, az orvosok tisztában vannak azzal, hogy egy-egy horzsolás, zúzódás természetes a gyermekeknél. Gyanúra akkor van ok, ha sem a gyermek, sem a szülők nem akarják vagy nem tudják elmagyarázni, hogyan ütötte meg, égette össze magát a kicsi. Gyakran maguk a szenvedő alanyok is megpróbálják elrejteni bántalmazásuk nyomait. A szexuális erőszak és zaklatás elkövetőinek többsége családtag. A vérfertőzésre sokszor azért nem derül fény, mert a gyereket fenyegetéssel titoktartásra kényszerítik, vagy mert egyszerűen nem hisz neki senki. Nem csupán az erőszakos közösülés tartozik ide, hanem „minden olyan szexuális tevékenység, amelyet az elkövető megpróbál titokban tartam”. Akár családtag, akár idegen molesztálja a gyermeket, roppant fontos, hogy a felnőttek nagyon figyelmesen haUgassák végig, amit a gyermek a bántalmazójárói mond, de hisztérikus reagálásuk esetleg jobban felizgatja a gyermeket, mint a történtek. Hogyan lehet segíteni a bántalmazott gyermekeken? Miután megállapították a bántalmazás tényét, a következő lépés a további bántalmazás megakadályozása. Régebben rendszerint a gyermeket távolították el otthonából, és nevelőotthonban helyezték el. Ma már inkább arra törekszenek, hogy az elkövetőt emeljék ki a családból, s a gyermeknek és a családnak terápiás segítséget nyújtsanak. Ha elkerülhetetlen a gyermek kiemelése, legjobb, ha speciálisan képzett nevelőszülőkhöz kerül. A gyermeküket bántalmazó szülők orvosi segítséget kaphatnak ahhoz, hogy megtanuljanak uralkodni magukon. Szlovákiában két telefonszám áll bántalmazott gyermekek rendelkezésére. Akik kétségbeesésükben nem tudnak hová fordulni, naponta 16.00-20.00-ig hívhatják a Bizalom vonalát (Linka dővery detská): 0800/123 232, vagy az UNICEF által működtetett vonalat, melynél éjjel-nappal szolgálatot tartanak: 0820/112 112. ^ _____i____________________ni— iiiiiiiiiii Her mann Szeréna, a pozsonyi kramárei gyermekkórház okleveles szociális nővére
