Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-06 / 80. szám, szombat

„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az ssrántva az életekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüzó pipáját a tűzbe meríti; Nyájas ssavu nője mosolyra deríti.” (Arany János) 2002. április 6., szombat 6. évfolyam, 14. szám A körzeti, a kórházi gyermekorvos, az óvónő, a tanítónő, a pszichológus nemigen működnek együtt, ezért képtelenek felismerni a gyermek veszélyeztetettségét Egyet se vessetek meg a kicsik közül TÓTH ERIKA A gyermekek ellen a csa- ; Iádban elkövetett erő- ; szak olyan jelenség, i amelyről ugyan gyak- BBai ran hallani, de - talán lelkiismeretünket nyug­tatgatva - hajlamosak vagyunk el­hinni, hogy nem létezik, vagy legfel­jebb elvétve. Aztán szömyülködve kapjuk fel a fejünket egy-egy súlyo­san bántalmazott kisgyermekről szóló hírre: milyen szülő az, aki nem óvja, védi, gyermekét, hanem veri, kínozza, esetleg maradandó károsodást is okoz neki? Hermann Szeréna, a pozsonyi kramárei gyer­mekkórház okleveles szociális nővé­re több mint négy évtizedes pálya­futása alatt a legsúlyosabb esetekkel találta magát szemben. Tapasztala­tainak közreadásával azt szeretné elérni, hogy jobban figyeljünk oda, mi történik környezetünkben. A nagyszombati egyetemen szociális munka szakon tavaly szerzett diplomát. Óriási elha­tározásra van szükség, hogy valaki majd ötvenévesen tanu­lásra adja a fejét. Nagyon örültem, hogy sikerült elér­nem a célomat. Nekem nem is a dip­loma volt fontos, hanem hogy a sok tudást magamba szívjam. A klinikai szociális nővérnek sok mindenhez kell értenie. Elsősorban jó egészség- ügyi dolgozónak kell lennie. Több klinika tartozik hozzám, tehát érte­nem kell a gyermekbelgyógyászat­hoz, -sebészethez, -diabetológiá- hoz, -onkológiához, -pszichológiá­hoz, -pedagógiához, az újszülöttek problémáihoz. De ismernem kell a jogi előírásokat, tájékozottnak kell lennem szociális téren is. A mun­kám során egész életre szóló tanu­lásra, agycsiszolásra van szükség, ezért is jelentkeztem egyetemre. Ön az életét tette fel a kínzott, bántalmazott gyermekek meg­mentésére. Azt kellett tapasztalnom, hogy a gyermekek nagyon veszélyeztetet­tek. Óriásit változott körülöttünk a világ. Korábban nem találkoztunk a drogfogyasztással, terjed az alkoho­lizmus, romlanak az életkörülmé­„Vigyázzatok, ne ves­setek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a meny- nyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van." (Mt 18, 10) nyék. Sok oka lehet annak, hogy va­laki rosszul bánik a gyermekével. Például ha az elvált szülő új családot alapít, és jelentkezik az én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk szindró­ma; ha a családfő évek óta nem dol­gozik - munkakerülő vagy nincs munkája. Vannak, akik alkalmatla- nok a szülői szerepre, nekik tilos vol­na gyermeket vállalniuk. Nem készí­tették fel őket erre a feladatra, úgy érkezik a gyermek a családba, hogy nem akarják, nem várják. A gyermek mindig érték, de vannak, akik ezt nem így érzik. Nekik közömbös a sa­ját gyermekük, sőt gyűlölik őt. Ezzel rengeteget ártanak, hiszen a gyer­meknek szeretette van szüksége. Ha becsukódik az ajtó, senki nem tudja, mi történik ott bent, sőt rájönni is nehéz, hogy eset­leg baj van. Mindig vannak külső tünetei, ha va­lami nincs rendben a családban. Ha a gyermek kórházba kerül, ott a szakorvosok felfigyelhetnek ezekre. Gyakran csak látszat, hogy a sérü­lést baleset okozta, származhat a szülőtől is. Sok családban minden­naposak a veszekedések, a szülő úgy képzeli, hogy csak fenyítéssel, parancsolgatással lehet nevelni. A gyereken látszanak a verés nyomai, piszkos, kócos, elhanyagolt a ruhá­zata. Ez mind figyelmeztető jel. Ilyenkor az osztályokon dolgozó szakorvosok hívják a szociális nő­vért, derítse ki az okokat. Van olyan szülő, aki dührohamában nagy kárt tud tenni a gyermekben. Ha például a hat hónapos csecsemőt megrázza, a fejecskéje röpdös le-föl, belső sé­rülések keletkeznek. Szinte hihetet­len, de tudok szülőkről, akik azt hi­szik, veréssel kell nevelni a fél-, egyéves gyermeket. Az üyennek a teste tele van kék-zöld foltokkal. Ezt mindenáron meg kell akadályozni. Ha elmegyek a családhoz és elbe­szélgetek a szülőkkel, sokszor rájö­vök arra, hogy a gyermeket össze­rugdosták, agyba-főbe verték, és az ennek következtében kialakult bel­ső vérzés miatt került kórházba. Nem is lehet veszélytelen egy-egy családlátogatás. A gyermekeket szívből szeretem, és csakis az ő érdeküket tartom szem előtt. Vannak olyan hibák, amelye­ket korrigálni lehet, s olyankor ott a helyem, hogy segítsek, jó tanáccsal lássam el a szülőket. Elfogadják a tanácsait? Ha a gyermeken segíteni akarok, először a szülőkön kell segítenem. Néha én is meglepődöm, hogy a szónak van súlya. Vannak szülők, akik hallgatnak a jó szóra - de saj­nos olyanok is, akiket nem lehet jó útra téríteni. Hogyan lehet megmenteni a ve­szélyeztetett gyermekeket? Sokukon lehet segítem. Én nem sze­retem a gyermeket intézetben elhe­lyezni; mindegyiknek joga van a szülőre, és a szülőnek a gyermeké­re. Csak akkor lehet a gyermeket el­venni a családtól, ha életveszélyben van. Egyébként mindig van valami megoldás. Az a fontos, hogy idejé­ben érkezzem. De néha elkések. Ta­pasztalataim szerint sokszor azért fizet rá a gyermek, mert a környeze­tében élők nem figyeltek rá eléggé. Ha idejében közbelépett volna a pe­dagógus vagy a gyermekorvos, meg tudta volna akadályozni a tragédiát. Mert vannak nagyon súlyos esetek, amikor a gyermek az egészségével, sőt az életével fizet. Gyakran az or­vos sem veszi észre, hogy mi történt a páciensével. A felnőtt egyszerűen hazudik, a gyermeket pedig megfé­lemlítik, nem meri bevallani, mi­lyen körülmények között él. Ha a szülő azt állítja, hogy azért keletkez­tek rajta zúzódások, mert leesett a padlásról vagy a bicikliről, a gyer­mekorvos el is hiszi. Ön hogyan jön rá, hogy a szülő nem mond igazat? Minden gyanús balesetnek figyelem a hátterét. Aprólékosan kikérdezem a szülőket, hogyan történt a baleset, és a sokéves tapasztalatok alapján nem nehéz rájönnöm, mi történt va­lójában. Arra is rá kellett döbben­nem, hogy ha egyszer verték, kínoz­ták a gyermeket, ezt legközelebb is meg fogják tenni; tehát az üyen csa­ládokhoz többször ki kell menni. Vannak olyan esetei, amelyek a szokásosnál többet foglalkoz­tatják? Nagyon sok. Szívszorító dolgokról tudnék beszélni. Az egyik családban a hat hónapos pici babát az anya há­ta mögött verte az apa, s a gyermek agykárosodást szenvedett. A kislány most ötéves - minden évben több­ször is meglátogatom őket -, az any­ja példásan gondoskodik róla. Az apát bíróság elé akartuk állítani, de külföldre szökött. Nagyon szomorú dolog, amikor az üyen embert nem éri utol az igazságszolgáltatás, hi­szen az újabb házasságaiban való­színűleg ugyanezt csinálja. Az előbb egy vastag botot és egy kábeldarabot vett elő. Ezek a tárgyak egy ötéves kislány szomorú sorsáról vallanak. Ezek­kel szokták őt büntetni. Az intenzív osztályra került, és hónapokig küz­döttek az életéért. Az anya élettár­sa részegen órák hosszat kínozta, ütötte-verte, rugdosta, falhoz vág­ta. Egész életében nyomorék lesz. Mindkét szemére megvakult, és to­lókocsira szorul. Egyébként amikor a gyermeknek javul az állapota, és már a pszichológus foglalkozik ve­le, különböző tárgyakat mutatunk neki, s a már négy-öt évesek felis­merik a szíjat vagy a láncot, amely- lyel a szülő bántalmazta őket. Ha gyermek érdekében tanúvallomást kell tennem, ezeknek a kínzóesz­közöknek bizonyító erejük van a bí­róság előtt, hiszen a szülő általá­ban tagadja tettét. Mint mondta, a szakemberek gyakran nem ismerik fel, hogy a gyermeket bántalmazzák, vagy ha felismerik is, kényelemből vagy félelemből hallgatnak. Ré- szesülnek-e valamilyen képzés­ben, hogy könnyebben megálla­píthassák ezt a tényt? „Nyomozó” útjaim során fel szok­tam keresni minden szakembert, aki kapcsolatba kerülhetett a gyer­mekkel. így kellett rádöbbennem, hogy a körzeti gyermekorvos, a kór­házi gyermekorvos, az óvónő, a ta­nítónő, a pszichológus nemigen működnek együtt. Mivel nem köte­lességük, a családokat is nagyon rit­kán keresik fel, ezért képtelenek felismerni a gyermek veszélyezte­tettségét. Mindenesetre egy-egy ne­héz ügyet megoldani nem egyszerű dolog. Sokszor hetekig, hónapokig tartó, szívós munkára van szükség, s bizony nem minden szakember vállalkozik ilyesmire. Fel kell őket készíteni, ezért egy orvos, jogász, pszichológus és jómagam már mintegy húsz járásban előadásokat tartottunk számukra, hogy elköte­lezettebben dolgozzanak az ilyen gyermekekért. A kicsiket minden­áron védeni kell, hiszen ők nem tudják megvédeni magukat. Az én küldetésem, hogy felismerjem ve­szélyeztetettségüket, és olyan stra­tégiát válasszak, amely életküátá- saikat illetően optimális megoldást eredményez. Elhangzott a RÁDIÓ Patria Segítsünk c. műsorában. Ha a szülő a gyermek ellen fordul - A gyermekeiket bántalmazó felnőttek legalább egyharmada gyermekkorában maga is rendszeres bántalmazásnak volt kitéve Hol a határ, amelytől a büntetés már bántalmazásnak tekinthető? CSALÁDI KÖR egy szülő rend­je ^_ szeres testi, lel­I "'1 * 1 ki kínzással I I vagy megalá­zással bünteti gyermekét, azt bántalmazásnak (szakszóval abú- zusnak) tekintjük. A gyermeküket bántalmazó szülők így vezetik le sa­ját kudarcaikat, és személyes sértés­nek tekintik, ha a csecsemő felsír, vagy ha porontyuk csínyt követ el. Úgy érzik, komolyan meg kell bün­tetniük gyermeküket, hogy „észhez térjen”. Sok ilyen szülőnek teljesíthetetíen elvárásai vannak gyermekeivel szemben, s ha a gyermek azt mond­ja: „nem tudom”, azt úgy értelme­zik: „nem akarom”. Nem képesek elviselni a gyermekneveléssel járó mindennapos feszültségeket, és nincs senki, akihez segítségért for­dulhatnának. A gyermekeiket bán­talmazó felnőttek egyharmada gyermekkorában maga is rendsze­res bántalmazásnak volt kitéve. Melyek a gyermek bántalmazásának jelei? A pszichológusok a bántalmazás­nak négy fajtáját különböztetik meg: érzelmi bántalmazás, elha­nyagolás, fizikai bántalmazás és szexuális zaklatás. Az érzelmi bán­talmazást a legnehezebb felismerni. Legnyilvánvalóbb formája az, ami­kor a szülő folyamatosan szidja gyermekét, és kiabál vele, vagy szenvtelenül mond ki mély sebeket ejtő szavakat, például azt, hogy „bárcsak meg sem születtél volna!” Az elhanyagolást és a fizikai bántal­mazást könnyebb felismerni. Az el­hanyagolt gyermek nem kap keüő gondozást. Csecsemőknél ez „fejlő- déshiány-szindrómához” vezethet: a baba lesoványodik, nyugtalan, és nem szereti, ha babusgatják; ha kór­házba kerül, ott mohón eszüt. Ami a fizikai bántalmazás felisme­rését illeti, az orvosok tisztában vannak azzal, hogy egy-egy horzso­lás, zúzódás természetes a gyerme­keknél. Gyanúra akkor van ok, ha sem a gyermek, sem a szülők nem akarják vagy nem tudják elmagya­rázni, hogyan ütötte meg, égette össze magát a kicsi. Gyakran maguk a szenvedő alanyok is megpróbálják elrejteni bántalmazásuk nyomait. A szexuális erőszak és zaklatás elkö­vetőinek többsége családtag. A vér­fertőzésre sokszor azért nem derül fény, mert a gyereket fenyegetéssel titoktartásra kényszerítik, vagy mert egyszerűen nem hisz neki sen­ki. Nem csupán az erőszakos közö­sülés tartozik ide, hanem „minden olyan szexuális tevékenység, ame­lyet az elkövető megpróbál titokban tartam”. Akár családtag, akár idegen molesz­tálja a gyermeket, roppant fontos, hogy a felnőttek nagyon figyelme­sen haUgassák végig, amit a gyer­mek a bántalmazójárói mond, de hisztérikus reagálásuk esetleg job­ban felizgatja a gyermeket, mint a történtek. Hogyan lehet segíteni a bántalmazott gyermekeken? Miután megállapították a bántal­mazás tényét, a következő lépés a további bántalmazás megakadályo­zása. Régebben rendszerint a gyer­meket távolították el otthonából, és nevelőotthonban helyezték el. Ma már inkább arra törekszenek, hogy az elkövetőt emeljék ki a családból, s a gyermeknek és a családnak terá­piás segítséget nyújtsanak. Ha elke­rülhetetlen a gyermek kiemelése, legjobb, ha speciálisan képzett ne­velőszülőkhöz kerül. A gyermekü­ket bántalmazó szülők orvosi segít­séget kaphatnak ahhoz, hogy meg­tanuljanak uralkodni magukon. Szlovákiában két telefonszám áll bántalmazott gyermekek rendelke­zésére. Akik kétségbeesésükben nem tudnak hová fordulni, naponta 16.00-20.00-ig hívhatják a Biza­lom vonalát (Linka dővery detská): 0800/123 232, vagy az UNICEF ál­tal működtetett vonalat, melynél éj­jel-nappal szolgálatot tartanak: 0820/112 112. ^ _____i____________________ni— iiiiiiiiiii Her mann Szeréna, a pozsonyi kramárei gyermekkórház okleveles szociális nővére

Next

/
Thumbnails
Contents