Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-02 / 76. szám, kedd

fj Kultúra ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 2. SZÍNHÁZ POZSONY NF.MZF.Tt SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az igazság nevében (am.) 15.45,18, 20.30 MLADOST: Már megint egy dilis amcsi film (am.) 16, 17.30, 20 TATRA: The Royal Tenenbaums (am.) 16,18,20ISTROPOLIS: Az igazság nevé­ben (am.) 15.30, 18, 20.30 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi 15.30, 18, 20.30 E. T., a földönkívüli (am.) 13.30, 15.30 Kémjátsz­ma (am.) 15.30,18, 20.30 Amélie csodálatos élete (ff.-ném.) 20 Ki­képzés (am.) 17.30 CHARLIE CENTRUM: E. T., a földönkívüli 16.30,18 Más világ (fr.-sp.-am.) 18.45 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) 18.30 Buena Vista Social Club (ném.) 20.30 Ellensé­ges terület (am.) 20.30 Moulin Rouge (am.) 17 Mindent anyámról (sp.-fr.) 18 Halál Velencében (ol.-fr.) 20 KASSA DRUZBA: Már megint egy dilis amcsi film (am.) 16,18, 20 TATRA: Kiképzés 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 15 Az igazság nevében (am.) 18, 20 ÚSMEV: E. T., a földönkívüli 13.45,16 Kémjátszma (am.) 18.15, 20.30 DEL-SZLOVAKIA LÉVA - JUNIOR: Kiképzés 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Harry Potter és a bölcsek köve 16, 19 NAGYMEGYER - SLOVAN: Harry Potter és a bölcsek köve 17.30 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: A Gyű­rűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zélandi) 15,18 GYŐR PLAZA: Álmok útján (am.) 12, 14, 16, 18 Banditák (am.) 17.30, 20 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magy.) 11 Egy csodálatos elme (am.) 20 E.T., a földönkívüli - felújított változat 11, 13.15, 15.30, 17.45, 20 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége 20 Harry Potter és a bölcsek köve 11, 14.30 Már megint egy dilis amcsi film 12, 14, 16, 18, 20 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi 11.30, 13.15, 15.30, 17.45 Pán Péter - Visszatérés Sohaországba (am.) 12, 14, 16,18 A pokolból (cseh-am.) 12.30,15,20 Szerelem utolsó vérig (magy.) 20 Szörny Rt. (am.) 12,14,16,18 Valami Amerika (magy.) 20 A vers- és prózamondók kerületi fordulója Rozsnyón A nyertesek névsora ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Frenák Pál bemutatta legfrissebb koreográfiáját. Ezekben a napokban Nyugat-Európában vendégszerepei együttesével Táncviadal tomboló bikával Táncos a szorítóban: Gergely Attila (Dömötör Ede felvétele) Rozsnyó. Tizennyolc év után újra Rozsnyón rendezték meg a Tompa Mihály Országos Vers- és Próza­mondó Verseny kerületi forduló­ját. A jól előkészített versenyen 151 versenyző hat kategóriában mérte össze tudását a történelmi városháza termeiben. Az alábbiak­ban a nyertesek névsorát közöjük. I. kategória - vers: 1. Bagonyi Já­nos (Királyhelmec), 2. Kardos Ádám (Szádalmás) és Kozma Pé­ter (Nagykapos), 3. Bodnár Erika (Szepsi); I. kategória - próza: 1. Szerdi Bence (Királyhelmec), 2. Kekenák Lucia (Kassa), 3. Tegdes Kinga (Tomagörgő) és Voda Zsó­fia (Rozsnyó). II. kategória - vers: 1. Máriási Lea (Rozsnyó), 2. Jecko Csilla (Nagy- kapós), Tóth Flóra (Kassa), 3. Bedécs Eszter (Rozsnyó), 4. Ko­vács Orsolya (Nagykapos); II. ka­tegória - próza: 1. Tóth Károly (Kassa), Szemán Csilla (Nagy­kapos), 2. Takács Éva (Szepsi), 3. Emődi Brigitta (Rozsnyó). III. kategória - vers: 1. Kópé Ildikó (Nagykapos), 2. Benyicky Réka (Szepsi), Szcsuka Edit (Pelsőc), 3. Kaskó József (Királyhelmec); III. kategória - próza: 1. Krupi Berna­dett (Nagykapos), 2. Nyéky Emese (Rozsnyó), 3. Elek Erika (Szepsi). IV. kategória - vers: 1. Priam Tibor (Királyhelmec), 2. Bendzsák Mó­nika (Szepsi), 3. Gálik Zsuzsa (Kassa), 4. Istvánik Norbert (Rozs­nyó). V. kategória - vers: 1. Michalák Ténai Júlia (Királyhelmec); V. ka­tegória - próza: 2. Motyka Ildikó (Abaújszina). VI. kategória: 1. ZBK- Rozsnyó, 2. Pintye János (Nagykapos, 3. Tisza­virág együttes (Királyhelmec). A kategóriák győztesei meghívást kaptak a kazincbarcikai Egressy Béni Nemzetközi Szavalóverseny­re. (szász) Este nyolc után már dohány­gyárnak is beillene az épü­let. Pedig a felirat szerint: Kortárs Művészetek Háza. Rövidebben: Trafó. Motor- kerékpáros Don Jósé a sar­kon. Magyar rendőr roma Carmennel. Budapest, 2002. tavasza. SZABÓ G. LÁSZLÓ KáOsz. Carmen 7 x - ígéri Frenák Pál, aki 1987-ben Párizsban alapí­tott társulatot, majd 1999-ben Bu­dapestre csalogatott, akit tudott, és azóta is ezzel a magyar-francia „vegyes vállalattal” járja a világot. Bár ahogy elnézem a táncosok névsorát, a franciák egyre inkább fogyatkoznak, lehet, hogy haza is sasszéznak, de jönnek helyettük mások, van már bostoni és kolum­biai tagja is a csapatnak. Az egyetértés szemmel látható. A stílus, a táncnyelv közös. Káoszról csak a darab beszél. De az is in­kább K.O.-ról. Knock outról. Ami a bokszban kiütést jelent. Rende­zők, koreográfusok, táncosok és színészek is képesek ilyesmire. Anélkül, hogy tudnának róla, ki­ütik a nézőt az előadásból. Nem engedik, hogy a részese legyen. Frenák épp az ellenkezőjét teszi: bevonja a közönséget a játékba. Még akkor is, ha az a játék fájó és kegyetlen, égető és szívet-lelket sebző. Carmen és Scsedrin zenéje helyett Francois Donato kompozíciója töl­ti be a teret. Szándékosan kerü­Frenák Pál most sem a klasszikus darab szimp­la parafrázisát adja. löm a muzsika szót. Donato alko­tásaiban nem a dallamoké a fősze­rep. Itt a legváratlanabb pillana­tokban szólalnak meg a legfur­csább hangok. Frenáknál minden más, mint bármelyik társulatnál. A látvány is. A ruhák is. A tánc is. De ezzel kellett volna kezdenem. Hogy olyan mozdulatsorokat, mint nála, senki másnál nem lát az ember. Frenák nem másokból - a saját testéből teremtette meg ön­nön stílusát. ízekre szedte, majd újrateremtette magát. Külföldön, Párizstól Prágáig, Amszterdamtól Tokióig nagy elismerés övezi. Ma­gyarországon most kapott Haran­gozó Gyula-díjat. Az amiens-i (Franciaország) egyetemi kórház­ban táncrehabilitációs programot fejlesztett ki mozgássérült gyere­keknek. Lille-ben a siketek kórhá­zában tanított. Legújabb munkájába, Carmen ürügyén, a sportot és a divatot is becserkészi. Sport alatt elsősor­ban boksz értendő, a divat egy pa­rádés bemutató formájában van jelen. Színpad vagy kifutó nincs. A táncosok ringben vagy a ring kö­rül, a nézőtéri kocsmaasztalok előtt élik a produkciót. Az asztalo­kon vörösbor, előadás közben sza­bad a kortyolgatás. Meggypiros öltönyben, magas sarkú cipőben Takátsy Péter. Félig férfi, félig nő. Vagy egészen férfi női jelmezben. Konferansz. Ceremóniamester. Aztán Carmen. Majd a bika. Bújik egyik figurából a másikba. Min­den szerep átmegy rajta. Itt min­denki mindent eljátszik. Pluszt és mínuszt. Kínt és boldogságot. Sze­relmet és erőszakot. Vagy együtt a kettőt: az erőszakos szerelmet. Vagy a szerelmi erőszakot. Fehér ringben fehér szülőszék. Va­júdik benne férfi és nő. Kínt szül az egyik, fájdalomtól vonaglik a másik. Ez az érzékek birodalma. A szenvedélyek vakítóan fehér mezsgyéje. Kopasz lány vetődik kopasz fiúra. A testek végtelen csatája. Kifinomult vadság egy erotomán világban. Közben fog­lalt a szülőszék. Egymást püföli két mai bika. Bokszolok. Lent, a ring körül megint a táncosok. Fe­kete zakóban, fehér ingben, fekete nyakkendőben. Alul fehérnemű. Se nadrág, se szoknya. Csak ma­gas sarkú cipő. Férfinak, nőnek. Mint a gémek, úgy emelik lábukat a hímek. Kecsesen, elegánsan, méltósággal. Aki ringbe száll, az esetek többségében nekivetkőzik. Még akkor is, ha a vágyott test el­érhetetlen. A szorító körül hófehér székek. Ki­hívó pózban a körbe-körbe járó táncosok. Olykor megállnak egy- egy kiválasztott néző előtt. Meg is érintik őket. Energiájukból bőven jut másoknak is. Érzékiségük fel­villanyozó. Csupasz testük fino­man sokkoló. Itt nincsenek hatá­rok. Szín- és nézőtér elválasztha­tatlan. A ringbeli Carmen a közön­ség körében is megtalálja Don Joséját. A néző Carmen a Káoszból választ párt magának. „És akkor most mi van?” - kérdezi egy frenáki hang. Ez van. Érzelmi K.O. fehérben és feketében. A többi, a ráadás „spanyol hőhul­lám”. Á megnyert és elvesztett küzdelmek után pirosba és feketé­be öltöznek a táncosok. Változik a látvány. Divatshow követi az ér­zelmi fürdőt. Nem éppen mindent takaró fantáziaruhákban parádéz­nak a táncosok. Látható a máskor láthatatlan. Király Tamás szelle­mesen hóbortos kreációi méltóak Carmen ürügyén, a sportot és a divatot is becserkészi. hírnevéhez. Ahogy külföldön em­legetik: Kelet Gaultier-ja ezúttal sem tagadta meg önmagát. A „be­mutató” lenyűgöző. Ezek a model­lek mér nem is kosztümök - testre ölthető (ruha) szobrok, amelyek ugyan önálló életet élnek, mégis rengeteg közük van a koreográfiá­hoz. A metszéspontok szemmel követhetőek. Frenák Pál, az érzelmi ring ura megadott alapokra eddig sosem készített előadást. Most sem a klasszikus darab szimpla para­frázisát adja. Mérimée és Bizet Carmenje mindössze kiindulási pontként szolgál számára. Bár a darab a Budapesti Tavaszi Feszti­vál Carmen-estek című sorozatá­nak egyik fejezete, jól illik a Frenák-művek izgalmas soroza­tába. A Gördeszkák, a Vadócok, a Pozsonyban is nagy sikerrel be­mutatott Tricks and Tracks, és a Lakoma mellett egy páratlan tánclánc legújabb gyöngyszeme. Fényét a koreográfiába oltott szenvedélyek adják. Azok a szen­vedélyek, amelyek a véletlen ta­lálkozások szüleményei, és csak akkor izzanak fel, ha az ember teljesen elengedi magát. A legki­számíthatatlanabb helyzetek­ben. Táncosnak lenni Frenák Pál társu­latában körülbelül annyi, mint akrobataként jeleskedni egy vi­lághírű kínai ugrócsoportban a Monte Carló-i cirkuszfesztiválon. Itt nem elég a kiművelt mozgás- kultúra és a hatalmas életismeret. A Frenák-koreográfiákhoz bátor­ság is kell, nagy adag bátorság és sajátos kivetítése a legbelsőbb én­nek. Frenák csak olyan táncosok­kal dolgozik, akik teljes mérték­ben felvállalják magukat, akik a produkcióhoz a legintimebb „mindent” adják. Mint Juhász Ka­ta vagy Gergely Attila. Vagy Miquel Eugenio Ortega Alvarez. Az új fiú. A Magyarnóta-kedvelők Klubja május huszonhatodikán Bősön megrendezi az első Magyar Nótafesztivált Szlovákiában, s várja az érdeklődők jelentkezését Versenyek meghonosításával (is) a színvonal megőrzéséért BIELIKNÉ DÓKA ZSUZSA A polgári társulásként tevékeny­kedő Magyarnóta-kedvelők Klub­jának alapító tagjai főleg Dél- Szlovákiában, de már Magyaror­szágon is jól ismert nótaéneke­sek, Bielikné Dóka Zsuzsa, Kosáry Judit és Bősi Szabó László. Bősi Szabó László egyebek között a Duna Televízió által rendezett Dankó Pista Énekverseny egyik győztese, a Jákó Vera Alapítvány által meghirdetett nótaénekesek versenyének Aranykoszorús éneke­se, tavaly az Egerben rendezett II. Országos Bordalverseny második helyezettje. Több rádió- és tévéfel­vétele, kazettája és CD-je ismert. Kosáry Judit szintén a Duna Televízió által rendezett Dankó Pista Énekverseny egyik győztese, a Jákó Vera Alapítvány által meg­hirdetett verseny Ezüstkoszorús énekese, ismertek tv- és rádiófel­vételei, kazettái, CD-i. A tagok a nótaklubot azért alakí­tották meg, mert úgy érezték, hogy a magyar nóta és az operett lassan mintha kezdene nálunk fe­ledésbe merülni. Pedig valamikor operett nagyhatalomként tartot­tak bennünket számon olyan zse­niális zeneszerzőkkel, mint Lehár Ferenc és Kálmán Imre. Tájainkon nincsenek, vagy csak ritkán van­nak nótaestek. Legfeljebb akkor, ha valamilyen alkalomból vala­melyik magyarországi vagy hazai nótaénekest felkérnek egy-egy fellépésre. A nótakedveló közön­ség így csak elvétve jut igazi él­ményhez ebben a műfajban. A rá­dió-, tévé-, lemez-, magnó- és CD- vagy egyéb felvételek pedig szinte már szóba se jönnek. Pedig a nyá­ri falunapokon szerepelve tapasz­talhattuk, hogy a közönség részé­ről lenne igény a szép magyar nó­tára. És ha ez így folytatódna a jö­vőben is, akkor lassan már nem is lenne, aki megszólaltassa a szép magyar nótákat, mert szereplés, lehetőség híján senki sem művel­né. Magyarországi fellépéseink alkalmából viszont meggyőződ­hettünk róla, hogy ott valóságos nemzeti kincsként őrzik és ápol­ják a nótát. Az ország minden tá­ján egymást érik a nótaestek, fesztiválok, énekversenyek, ame­lyeken a zenei élet elismert és ki­magasló személyiségei sem tart­ják méltóságon alulinak, hogy zsűrizzenek. Hogy mást ne említ­sek, a veszprémi verseny zsűrijé­ben olyan híres emberek ültek, mint Leblanc Győző és Maros Gá­bor, a Magyar Állami Operaház tagjai, vagy az Operaház örökös tagja, Kalmár Magda. Ilyen körül­mények között van a nótának be­csülete, az új tehetségeknek kifu­tási lehetőségük. Azt szeretnénk tehát, hogy nálunk is becsüljék meg a magyar nótát. Mert nem véletlenül kísérte végig eleinket, és maradt fenn évszázadokon át, s dagadt nótafolyammá. Köteles­ségünk, hogy ennek a folyamnak, folyamatnak nálunk is utat nyis­sunk. Klubunk nyitott mindenki számára, aki műveli, ápolja, vagy egyszerűen csak kedveli a magyar nótát. Mindenekelőtt azonban az énekeseket, zenekarokat, elsősor­ban a fiatal tehetségeket akarjuk megszólítani, felkarolni. Meg akarjuk őket kímélni attól a gö­röngyös úttól, amelyet például nekünk kellett megtennünk, hogy elfogadjanak bennünket itthon vagy akár Magyarországon is. A későbbiekben felvállalnánk a ha­zai magyar nótaénekesek, zene­karok érdekvédelmét. Szlovákiában is szeretnénk meg­honosítani, rendszeressé tenni a magyarországihoz hasonló verse­nyeket, mert csak így képzelhető el a fennmaradás és a színvonal megőrzése. A veszprémi fesztiválon biztosítot­tak róla, hogy a legjobbak akár a magyarországi versenyeken is in­dulhatnának. Ez roppant nagy ösztönzést jelentene mindenki számára. Először azonban itthon kell lép­nünk, gondoskodni a megfelelő válogatásról. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy május huszonhatodi­kán megrendezzük Bősön az első Magyar Nótafesztivált Szlovákiá­ban. Hogy miért éppen Bősön? Azért, mert itt van a klub székhe­lye. Körülbelül egy hónappal ko­rábban ugyanott meghallgatást, válogatást rendezünk. Ezért felké­rünk minden nótaénekest Szlová­kiából vagy aki tehetséget érez magában a megmérettetésre, je­lentkezzen az alábbi címen: Magyarnóta-kedvelők Klubja, Parková 562/5, 930 05 Gabcíkovo. Tájékoztatás a következő telefon­számokon: 0907171540, 031/5594649 vagy 0907335546. A nevezési díj 100 korona, amit a helyszínen be lehet fizetni. A meg­hallgatásra jelentkező legalább április huszonhatodikáig juttassa el a szervezőkhöz két hallgatónak, egy andalgónak és két csárdásnak a zenéjét, tehát azoknak a számok­nak a zenei anyagát, amelyekkel a versenyen kíván részt venni. A se­lejtező időpontja: május 8. Reméljük, hogy ez a felhívás visszhangra talál, és megkezdhet­jük az érdemi munkát, amelynek eredményekén elérhetjük majd, hogy az eddigi ösztönös nótamoz­galmat körültekintő munka váltsa fel. Hogy ne legyenek a nótaéne­kesek magukra hagyatva, hanem megszervezhessük a hangver­senynaptárt. így a nótakedvelő közönséget is gyakrabban juttat­hatjuk majd színvonalas zenei él­ményhez. A szerző a Magyarnóta-kedve­lők Klubjának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents