Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-04 / 78. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 4. Riport Sürgősen be kell fejezni a felújítási munkákat; egyes helyiségekben már penész ül a felbecsülhetetlen értékű iratokat rejtő levéltári dobozokon Nem fenyegeti bezárás a vágsellyei levéltárat Az épületben az 18. század első éveiben rövid ideig Pázmány Péter is tevékenykedett. A kastély ma a róla elnevezett utcán áll (A szerző felvételei) 2001 márciusában a Vágsely- lyei Járási Állami Levéltár, egy hónapra kénytelen volt bezárni kapuit. A szűkös költségvetéséből még arra sem telt, hogy fénymásolatot készítsenek a levéltári dokumentumokat kutatók számára. Azótajavult a helyzet, sőt az idén az épület felújításának folytatására is jóval nagyobb összeget kaptak - elsősorban a kormány forrásaiból -, mint az előző években. GAÁL LÁSZLÓ A levéltár a Vágellyei, a Galántai és a Dunaszerdahelyi járás levéltári anyagát őrzi. A legrégebbi irat Károly Róbert kiváltságlevele 1340-ből, de egyéb, ugyancsak felbecsülhetetlen értékű középkori okiratok, s a második világháború utájii, a kitelepítésekkel kapcsolatos, dokumentumok is megtalálhatók a levéltárban. A hatalmas érték azonban tönkremegy, ha hamarosan nem javítanak a tárolási feltételeken. A helyzet komoly; egyes helyiségekben már penész ül az iratokat rejtő levéltári dobozokon. Az épület, amelyben a 18. század elején jezsuita kollégium kapott helyet, 1999 óta áll felújítás alatt. 2010-re tervezték a rekonstrukció befejezését, ám a „pénzinjekciók” késése miatt már most legalább másfél éves késésben vannak. „A felújítást három szakaszban kellene elvégezni, de az állandó késedelem miatt az is megeshet, hogy mire az utolsó részt befejezik, a első rész felújítását kezdhetik elölről” - véli Novák Veronika, a levéltár igazgatója, a Szlovákiai levéltárosok Egyesületének elnöke. Az igazgatónő szerint az MKP képviselőinek hathatós segítsége is hozzájárult, hogy az idei évre (a tavalyi 3,5 és a tavalyelőtti 2,2 millióval szemben) 5,5 millió koronás állami támogatást kaptak a felújítási munkálatokra. Igaz, az ígért 5,5 millióból eddig csak 2,27 millió koronát kaptak meg - az idei támogatás a rekonstrukció első szakaszának befejezéséhez lenne elegendő. Ebben a szakaszban az épület északi szárnyát kellene belülről átépíteni. A költségeket rendkívül megnövelte, hogy a kastély alapjait - főleg a két bástya alatt - meg kellett erősíteni. Erre azért is szükség volt, mert a felújított részben állványokat szerelnek fel a levéltári anyag tárolására, és ez négyzetméterenkénti 1400 kilogramm megterhelést jelent. Ezt a részt még az idei városi ünnepségek idejére, június végére szeretnék befejezni. A felújítás azért is sürget, mert nemcsak a kastélyépületben penészedé iratokat kell megmenteni, hanem azokat az anyagokat is ide kell szállítani az egyes közintézményekből, amelyeknek már rég a levéltárban lenne a helyük. Erre vár például a galántai járásbíróság fél évszázad alatt összegyűlt anyaga. Ki kell cserélni az ablakokat és a villanyvezetékeket is, s még idén be akarják vezetni a gázfűtést - az északi szárnyban eddig egyáltalán nem volt fűtés. Az eredeti tervek szerint 150 ezer koronát költöttek volna a vakolatra, de mivel a földszinti helyiségekben speciális szárító vakolatot kell használni, a költségek 600 ezerre tehetők. Az építkezés második szakaszában az irodáknak is helyt adó déli szárny, a harmadik szakaszban pedig a tető és a külső vakolat következne. Utolsó lépésként újítanák fel a hatalmas pincét, amelyet a levéltár céljaira ugyan nem használnak ki, ám megfelelne, mondjuk, konferenciaterem kialakítására. Az építkezési költségekbe nem számítanak bele a mintegy 2,2 millió koronába kerülő gördülőállványoknak a beszerelése. Egyéb költségekre annyi támogatást kapott idén az intézmény, amellyel meg tudják oldani a levéltár működtetését, a tavalyihoz hasonló bezárás nem fenyeget, ám fejlesztésre nem jut ebből a pénzből. „Ha netán elromlana a fénymásolónk, akkor bizony vészhelyzet állna elő” - mondta az igazgatónő. A levéltári archiválás jövőjét a mikrofilmek jelentik. A Szlovák Nemzeti Levéltár éppen Novák Veronikát bízta meg - októbertől részmunkaidőben ő a nemzeti levéltár kutatási részlegének vezetője -, hogy felmérje a szlovákiai levéltári anyag mikrofilmezését. „Azt kellett tapasztalnom, hogy a helyzet komolyabb, mint gondoltuk, Szlovákiában főleg csak arról készült mikrofilm, amit más államok kértek. Például a Magyar Országos Levéltár kérte ezt, amikor az 1526 előtti, a történelmi Magyarország területéről származó összes anyagot mikrofilmezte. A probléma az, hogy ezek a hetvenes években készült mikrofilmek nem túl jó minőségűek, és nem minden levéltárban vannak meg.” Az igazgatónő szerint mindez akkor válik igazán problémává, ha a parlament elfogadja a levéltárakról szóló törvénytervezetet, s erre még az idei első félévben sor kerülhet. Ez előírja, hogy 1526 előtti anyagot nem lehet eredetiben, hanem csupán mikrofilmen kiadni a kutatónak. A csattanója az egésznek az, hogy azokban a levéltárakban, ahol 1526 előtti anyagot őriznek, csak elvétve akad mikrofilmolvasó gép. De sok helyen a mikrofilm sincs meg, hiszen annak idején az eredetit átadták a megrendelő Magyarországnak, s csupán egy másolat készült, az pedig a nemzeti levéltárban található. De ha van is a levéltárban mikrofilm, és mikrofilmolvasó gép, a kutató csak jegyzetelésre szorul, ugyanis a levéltáraknak nincs mikrofilmmásoló gépük, amellyel a filmről fénymásolatot készíthetnének. Ilyen berendezéssel csupán a Szlovák Nemzetei Levéltár, valamint a nyitrai és lévai körzeti levéltár rendelkezik. A vágsellyei levéltár nemcsak a kutatók számára nyitott, hanem a szélesebb nyilvánosság számára is rendszeresen szervez konferenciákat, kiállításokat, iskolások is gyakran látogatnak ide, alkalmanként rendhagyó történelemórát is tartanak az egykori jezsuita kollégium falai között. Már hagyományosan idén is szeptemberre terveznek egy nagy nemzetközi konferenciát, ezúttal „Terra Wag, egy változó régió ezer éve” címmel. A témát annak apropóján választották, hogy idén ünnepli a város a települést említő első írásos emlék ezeréves évfordulóját. Igaz, az 1002-ben a Pannonhalmi Bencés Apátság által kiadott okiratban terra Wag néven említett terület nemcsak Vágsellyét, hanem a szomszédos Deákit és Vágkirályfát is magába foglalta. A konferenciával párhuzamosan levéltári anyagból és tárgyi emlékekből kiállítást is rendeznek. A városi ünnepségek keretében az önkormányzat rendezésében a kastélyudvar is különféle előadások színhelye lesz. „Remélem, komolyzenei koncerteket is szervezhetünk majd az udvaron” - mondta az igazgatónő. A levéltár most a várossal közösen tervezi a kastélyudvar megvilágításának felszerelését. A reneszánsz épület valóban méltó kulisszát biztosítana bármilyen komolyzenei koncertnek. Novák Veronika: „Remélem, hogy idén legalább a felújítás első szakaszát sikerül befejeznünk''. Egykor jezsuita kollégium volt A munkanélküliség, az elszegényedés ellenére bizakodóak a lakosok; erőt merítenek a gazdag történelmi és kulturális múltból Serke, ahol tovább élnek az emberek és a hagyományok SZÁSZI ZOLTÁN A 818 lakosú, hajdan fényes múltú Serke azzal büszkélkedhet, hogy itt az átlagnál magasabb kort élnek meg az emberek. A legutóbbi statisztika szerint 161 nyugdíjas korú lakos él a faluban, és ezek között sok a 80 év feletti. A község azzal is méltán büszkélkedhet, hogy egy hároméves munkafolyamat eredményeként kiadta a falu monográfiáját. Mi készteti az itt élőket arra, hogy ilyen vállalkozásba kezdjenek? Talán az, hogy a szülőföldjüket szerető, ahhoz ragaszkodó emberek a harmadik évezred elején egyfajta összefoglaló hagyatékként gyermekeikre testálják eddigi tudásukat és ismereteiket szűkebb pátriájukról. Lengyel Magdolna polgármester asszony régóta foglalkozott a monográfia kiadásának gondolatával, teryeit később az önkormányzat jóváhagyta. A pénzt az egyébként igen ízlésesen kivitelezett könyvre saját erőforrásaikból és pályázatok segítségével teremtették elő. A monográfia szerzője, G. Kovács Gyula ismert helytörténeti kutató, aki a Gö- mör-Kishont régió mintegy 65 településének történetét dolgozta már fel és három monográfiát írt. A faluról szóló első írásos emlék A falu mai református temploma 1718-ban Vay Judit adományából épült. IV. Béla király idejéből, 1246-ból való. A falu fölé magasodó tekintélyes várhegy máig is magában rejti a múlt emlékeit. Serke vagy másképpen Kapla vára egészen a török hódoltságig volt lakott, a falu pedig központi vám és tized- szedő hely lehetett. 1327-től a Rá- toldok birtoka, ekkor élte fénykorát. A megközelítőleg három-négy hektárnyi területen, fönt a várdomb tetején, ma is láthatók az egykori épület maradványai. A török dűlás alatt a Lórántffy család bírta a várat és birtokrészeit. Már ebben az időben megkezdődött a reformáció, és Serke ma is az egyik legerősebb református gyülekezet a vidéken. Híres lelkésze volt a falunak Ladmóczi István, akit gályarabságra ítéltek, és meg kell említeni református tanítójának Vörösmarti Tamásnak a nevét, akit hitének megtartása miatt hasonló sorsra jutott. A falu mai református temploma 1718-ban Vay Judit adományából épült. Az alapító annak idején néhány birtokának zálogba adásával teremtette elő az anyagiakat a templom építéséhez. A legenda úgy tartja, hogy az egykori vár faragott köveit az építők lehordták a várhegyről és abból húzták a falakat. A templom alatti kriptába temették a Vay család számos tagját és a falu birtokosainak neves személyiségeit. A Rákóczi-fé- le szabadságharc idején a falu birtokosa Vay Ádám kuruc generális volt. 1704 tavaszán itt tartott szemlét közel tízezernyi fős serege felett Bercsényi Miklós. Ezekre az eseményekre emlékezve 2003-ban, a Rákóczi-féle szabadságharc kitörésének 300. évfordulóján a falu emlékoszlopot állít a vár alatti mezőn. A templomban őrzik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik eredeti zászlaját. Ha a község híres embereiről beszélünk, meg kell említeni Kiss József költőt is, aki itt töltötte gyermekéveit. A falu temetőjében nyugszik Gömöry Olivérné, Ez a rendezvény az itt élők számára afféle kis gombaszögi ünnepség. Maróthy Margit, a Nemzeti Színház örökös tagja, aki még együtt játszott Blaha Lujzával, Rimaszombat híres szülöttével. A Gömöry família nevét az idősebbek még ma is meghatódva és a legnagyobb tisztelettel említik. Sajnos az egykori kastély, amely valaha dísze és büszkesége volt a falunak, ma már romokban áll. Az önkormányzat szerette volna megszerezni az államosított épületet és a hozzá tartozó, még elhanyagoltságában is figyelemre- méltóan szép parkot. Erőfeszítésük nem járt sikerrel. A kastély maradványai az enyészeté lettek, pedig alig húsz éve még tető alatt állt az épület. A polgármester asszony még mindig bízik abban, hogy rendbe lehet hozni mind az épületet, mind a parkot, amely évtizedek óta otthont ad a Hét falu találkozójának. Ez a kulturális rendezvény az itt élők számára afféle kis gombaszögi ünnepség. Önképző csoportokban nincs hiány a faluban, bár a fiatalabbak részéről csökken az érdeklődés. Amire a serkeiek mindig nagyon büszkék voltak, az a református énekkar, amely idén már 130 éves múltra tekinthet vissza. A munkanélküliség, az elszegényedés ellenére bizakodó a falu népe. A gazdag történelmi és kulturális múltból erőt lehet meríteni.
