Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-26 / 97. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 26.

TÉMA: CSERNOBIL

Még ma sem tudni pontosan, hogy milyen következményei voltak, vannak és lesznek a sugárzásnak

Csernobil - tiltott zóna 300 évig

A kutatók épp azon kísérleteztek, hogyan lehet vészhelyzetben kiküszöbölni a nukleáris balesetet, amikor bekövetkezett a robbanás, egymás után kétszer is.

A helyszín: a csernobili atomerőmű 4. blokkja. Az időpont: 1986. április 26-a, hajnali 1 óra 24 perc 2 másodperc.

PÉTERFI SZONYA

Abban a pillanatban a reaktornál 444-en dolgoztak, ketten közülük azonnal meghaltak, 300 embert komoly sérülésekkel kórházba szállítottak. A hivatalos közlemények szerint három hónap alatt huszonnyolccal emelkedett a katasztrófa áldozatainak száma. Számítások szerint 50 millió curie radioaktív anyag került az atmoszférába, ezerszer annyi, mint a nagy-britanniai atomerőmű 1957-es, súlyosnak tekintett tűzesete alkalmával. Az Egészségügyi Világszervezet tíz évvel az esemény után kiadott jelentése szerint mintegy 5 millióan voltak kitéve kisebb-nagyobb mértékben az ionizáló sugárhatásnak.

Titkok és hazugságok közepette tájékoztatták a közvéleményt a történtekről, s ma sem tudni milyen következményei voltak, vannak és lesznek a sugárzásnak, mely a robbanás után a mi térségünket is érte. Mindmáig egymásnak ellentmondó adatokat közölnek a halottak és a betegek számát illetően. Szaktekintélyek állítják: nincs miért aggódnunk, mások szerint a sok rákos megbetegedés javarészt Csernobil számlájára írható.

A balesetet kiváltó okok és körülmények vizsgálati eredményeiről először 1986 augusztusában nyilatkozott az orosz fél - szakmai mulasztás miatt a dolgozókra hárítva a felelősséget. A Bécsbe küldött szovjet delegációt a nemzetközileg is elismert tudós, Valerij Legaszov vezette, ugyanis szakmai és személyi hiteléhez semmi

1986. június 23-án a megsérült negyedik blokkot betonszarkofágba zárták

(Fotók: internet)

kétség nem fért. A szovjet vezetés számolt azzal, hogy a tudós szava az igazság garanciája. A csernobili katasztrófa második évfordulóján Legaszov öngyilkos lett.

Az atomerőmű körüli tiltott zóna 30 kilométeres sugárban húzódik. A teljesen evakuált körzetben mégis vagy ezer ember él, akadnak közöttük olyanok, akik hivatalos papírjaikon lakhelyként a szomszédos falu, Ivanovo van feltüntetve. Azért tértek vissza sugárfertőzött otthonaikba, mert a kijevi megyei bizottságon tudatták velük: aki haza akar menni, menjen. Törvényesen laknak tehát a tiltott zónában, ahol ki- és belépéskor - minden egyes alkalommal - bemérik őket. A közeli erőben nem hagytak fel a vadászattal, horgásznak a Pripjaty folyóban is. És velük együtt él a cézium is, amely szervezetükből minimum harminc év múlva szívódik fel.

A baleset idején a benn dolgozókon kívül azok a katonák fertőződtek meg a legsúlyosabban, akik heteken át hordták halomba és ásták be a föld mélyébe a szennyezett nukleáris fűtőanyagot. A katasztrófa helyszínére 210 hadtestet vezényeltek, s ez 340 ezer katonát jelentett. A kevés túlélők közül az egyik súlyosan beteg férfi elmondása alapján akkor olyan lázas sietségben „temettek”, hogy ma már bizonytalan a mintegy 800 sírgödör pontos helye. Burjakovkában pedig harminc 100x16 méteres lövészárkot ástak, ebből huszonhármat rövid időn belül feltöltöttek egyenként

22,5 ezer köbméter szilárd atomhulladékkal, mert 20-30 éven át tárolásuk biztonságos lehet. A „zóna” viszont legalább 300 évig tiltott lesz, hiszen 200 tonna kiszabadult nukleáris fűtőanyagot őriznek a szarkofágban. Ennek biztonsági állapotáról gyakran kételyek merülnek fel.

Az eltelt években tényként elhangzott, hogy elsősorban a gyermekeket érintő pajzsmirigy- rák számít a leggyakoribb megbetegedésnek, s hogy összességében véve a rákos megbetegedések száma a vártnál gyorsabban nő. Egy kijevi professzor szerint eddig már 300 ezren haltak meg a közvetlen-közvetett sugárzás következtében, ám az ukrán egészségügyi minisztérium csak 12 500 áldozatról beszél, azokról, akik a katasztrófa következményeinek elhárításán dolgoztak.

Az orvosoknak évekig meg kellett hamisítaniuk a diagnózist. Akadtak, akik bevallották: Kijevből kapták az utasításokat, hogy a betegségeket ne tüntessék fel sugárbetegségnek vagy más, radiációval összefüggő kórnak. Valóban hányán hunytak el, illetve lettek súlyosan betegek az ökológiai katasztrófa következtében, nem tudni. A központi „nyilvántartás” sok mindent nem tart

nyilván. Kivétel azok kórképe, akik felszámolóként dolgoztak Csernobilban. Egyes források szerint az életben maradottak kilencven százaléka beteg, többségüknek emésztőszervei betegedtek meg, ugyanis a radioaktív szennyeződés étellel, itallal, vízzel a szervezetükbe jutott.

A sugárfertózöttek gyógyításának költségei meghaladták és ma

Egyes források szerint az életben maradottak 90 százaléka beteg.

is meghaladják az ország anyagi lehetőségeit, s csak a nemzetközi összefogásnak, gyógyszer- és műszeradományoknak köszönhetően tudnak (úgy-ahogy) segíteni a rászorulókon.

Továbbra sincsenek megbízható adatok a gyermekhalandóság alakulásáról, a sugárveszélynek kitett szülők gyerekei immun-, és vérképző szervi megbetegedésekben - öt éves koruk előtt -hunynak el.

Egy angol atomfizikus szerint a kromoszómák már alacsony értékű sugárzás hatására is megváltoznak, a hibás összetétel pedig átöröklődik az utódokra. Az olykor megjelenő helyzetjelentésekből következtetni lehet arra, hogy Csernobil után Ukrajnában a halandóság megduplázódott, a vérképző szervek betegségei pedig megnégyszereződtek. Jelentősen emelkedett a leukémia és pajzsmirigyrák előfordulása, az utóbbiban közel ezer gyermek szenved. Akadnak orvosok, akik azt mondják: Csernobil miatt

2005-ben betegednek meg majd a legtöbben. Nemcsak Ukrajnában, hanem Európában is. Minden évben április 26-án a zónában szolgálatot teljesítőket kitüntetik. Évről évre kevesebb éremre van szükség.

Az atomerőmű felrobbant blokkjának befalazott maradványai közelében gyerekek is születnek

Élet a sugárfertőzött tiltott zónában

ÖSSZEFOGLALÓ

A „tiltott zónában” újra elszaporodtak az állatok - vaddisznók, őzek, szarvasok és farkasok. Ejtettek már el tiszta húsú disznót, de találtak nagyon sugárfertőzöttet is. Az önkéntes visszatelepülök - bár hetente kapnak „kintről" élelmiszert, kenyeret, tejet, vajat és más létfontosságú élelmiszert - a saját telkeiken megtermelt zöldséget és a közeli erdőkben talált élelmiszert fogyasztják. Főleg gombát, amely a legveszélyesebb: magába szívja a

céziumot. Az erdei bogyókban a stroncium halmozódik fel. Az Uzsban és a Pripjatyban halásznak. A Csernobil körüli régióban élő sirályok tartós károsodást szenvedtek az reaktorbaleset következtében. Az akkor kiszabadult sugárzó anyagok megváltoztatták a madarak génállományát. A növényzet mesél a legtöbbet. Az egykor megművelt táblákon itt-ott elszórva már jókora fenyők nőttek. A katasztrófa óta csaknem négyszeresére nőtt erdőterület terjeszkedése mutatja a szelek irányát. A hírhedt „vörös

erdő” - a sugárzástól kiégett fák - nagy részét kidöntötték, betemették. A később ültetett fenyők egy ideig jól fejlődtek, de amint a gyökerük erősen szennyezett rétegbe ért, furcsa pamacsok jelentek meg rajtuk, elváltoztak, megcsavarodtak a tűleveleik, máshol megkopaszodtak. Ezek halálra ítélt fák.

Néhány sugárszennyezett táblán haszonnövényeket termelnek, és regisztrálják a genetikai elváltó-, zásokat. A genetikusok nem tudnak sokat tenni: feljegyzik a mutánsok megjelenését, és gyűjtik a

régióból a rendellenesen fejlődő állatokat. Egereken és sertéseken végzett kísérletek szerint egyébként a génállomány sérülése csak több generáció után okoz látható elváltozást.

Az atomerőmű felrobbant blokkjának befalazott maradványainak közelében gyerekek is születnek. A zónalakók pontos számát senki sem tudja. A legtöbben nyugdíjasok. Meggyőződésük, hogy idegen földön, ahová kitelepítenék őket, sokkal több kár érné őket, mint a sugárszennyezett környezetben. (-ú, mti)

KRONOLÓGIA

Mi történt tizenhat évvel ezelőtt?

1986. április 25.:

Csernobilban kísérlet kezdődik. A blokk gyatra villamos rendszerét korábban módosították. Most azt szeretnék megtudni, hogy az erőmű a teljes feszültség elvesztésekor a turbógenerátor forgási energiájával valóban táplálja-e még cca. negyven másodpercig az üzemzavari hűtóvízszivattyúkat. Ennyi időre van szükség, amíg a dízelgépek felélednek és energiát adnak az erőmű biztonságos leállításához. Az üzemeltetők bíznak rutinjukban, és nem akarják elhalasztani a kedvező alkalmat. A blokkot holnap - karbantartás miatt - leállítják. A mostani kísérlet tehát nem okoz termeléskiesést.

lóra 00 perc - Megkezdődik a teljesítmény-csökkentés.

13 óra 50 perc - A kísérletben nem szereplő másik turbógenerátor kikapcsolása.

14 óra 00 perc - Az üzemzavari zónahűtőrendszer kikapcsolása azért, hogy az a kísérlet során feleslegesen ne lépjen működésbe.

23 óra 10 perc - A diszpécser engedélyezi a további teljesítménycsökkentést. Az öröm elfeledteti az emberekkel, hogy az elmúlt 9 órában, a természetellenes üzemállapotban, az alacsony teljesítmény következtében a reaktor xenon-mérgeződése miatt jelentősen romlott a blokk manőverező-képessége. A szabályozásra szolgáló elnyelőrudakat egyre magasabbra húzták. A reaktor nehezen szabályozható, labilis állapotban van.

23 óra 14 perc - Folytatják a kísérletet. A teljesítmény 30 MW- ra esik. A szabályozó rudakat még magasabbra emelik. A xenonkoncentráció tovább nő, tovább rontva a rendszer manőverezőképességét.

1986. április 26.

1 óra 00 perc - Sikerül 200 MW-on stabilizálni a teljesítményt. Öröm! Pedig a reaktor állapota nagyon labilis.

1 óra 3 perc - Egy főkeringtető-szivattyú bekapcsolása.

1 óra 9 perc - Még egy szivattyú bekapcsolva. A hűtővíz-tömegáram túl nagy. Újabb védelmi rendszert kell bénítani, nehogy a rendszer leállítsa magát.

1 óra 22 perc 30 másodperc - Kicsi a reaktivitás-tartalék. Vészjelzés: LEÁLLNI! Senki nem hallja. A kísérlet folytatódik.

1 óra 23 perc 4 másodperc - A turbógenerátor izolálva. Négy szivattyú kikapcsolva. Megkönnyebült sóhaj, végre eljutottunk a kísérlet érdemi részéhez. A „mindkét turbina kiesett”-védelmi rendszer nem működik, mert - a kísérleti programtól is eltérve - ezt már korábban bénították. A reaktorban nő a nyomás, az áthaladó tömegáram csökken. A gőztartalom szerinti reaktivitás-tényező erősen pozitív. Megindul az öngerjesztés.

1 óra 23 perc 40 másodperc - Az operátor kétségbeesetten látja, hogy a reaktivitás túlságosan sok. Megnyomja a „nagy piros gomb”-ot. A vészleállító rudak egy része beszorul. Azok, amelyek az aktív zónába esnek, kezdetben csak növelik a bajt, mert kialakításuk nem volt megfelelő. Mivel a reaktivitás-tényező pozitív, kis teljesítmény-növekedés is robbanásszerű gőzfejlődést eredményez. Az operátor a féket nyomja, de már ezzel is gyorsít. A teljesítmény másodpercek alatt a névleges 7%-áról a névleges százszorosára növekszik.

1 óra 24 perc 00 másodperc - A reaktort, mint a biztonsági szelep nélküli kuktafazekat a hirtelen fejlődő nagymennyiségű gőz szétveti.

1 óra 24 perc 2 másodperc - Az aktív zóna csatornái felnyílnak. A víz a magas hőmérséklet miatt reakcióba lép a fűtőelemek burkolatával, a cirkóniummal és a forró grafittal. Hidrogén és szénmonoxid keletkezik, és a levegő oxigénjével keveredve felrobban. A robbanások következtében a radioaktív anyagok egy része a környezetbe jut. A gáznemű, illékony anyagok nagy magasságba emelkednek. A szél ezek nagy részét Finnország és Svédország fölé sodorja. Később a felhők Európa fölé sodródnak. A csernobili tűzoltók vízzel locsolják az izzó grafitot, és ezzel tulajdonképpen táplálják a lángokat. A helyszínre vezényelt sorkatonák védőfelszerelések nélkül gyűjtögetik alumínium-konténerekbe a még meleg grafit- és urántörmeléket. A Szovjetunió bonni tudományos attaséja a balesetet követő harmadik napon arról érdeklődik, hogyan kell grafittüzet oltani. Helikopterről 5000 tonna bórtartalmú homokot szórnak a romokra. Nitrogénnel hűtik a reaktor alatt a környezetet, (i-t)

2000. december 15-én véglegesen leállították a csernobili atomerőmű utolsó működő harmadik blokkját is. A zóna 16 évvel a katasztrófa után is lakhatatlan, ám az utóbbi tíz évben sok őslakos - főleg öregek - visszaköltözött ide. Nagyon nehéz visszatartani az embereket, nem akarják elhinni, hogy még nem múlt el a veszély.