Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-04 / 78. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS KOMMENTÁR Kikötő után hajógyár? SIDÓ H. ZOLTÁN Szlovákia legerősebb érdekérvényesítő pénzügyi csoportja a Penta Group. A társaság amire eddig szemet vetett, azt szinte mindig meg is kaparintotta. Ha kellett, pártkapcsolatait használta fel, ha kellett, hatalmas pénzügyi erejét fitogtatta, ha kellett, agresszív lobbizással őrölte fel az ellenállók erejét. Legutóbb, konkrétan tegnap a Dunajservis Slovensko céget előtérbe nyomva a Szlovák Hajózási és Kikötővállalat (SPaP) többségi részvénycsomagját ka­parintotta meg, amelynek értékét a számos folyami hajó mellett a két kikötő, a pozsonyi és a komáromi adja. Érdekes, néhány hete hányán panaszkodtak amiatt, hogy a Szlovák Gázművek iránt mindössze egy társaság nyújtott be kötelező érvényű ajánlatot, s ez az egy meg is szerezte a stratégiai fontosságú céget. Most ugya­nez történt a kikötővállalat esetében, azonban úgy látszik, ez sen­kinek sem fáj. Talán azért, mert a mi kutyánk kölyke? A Magyar Koalíció Pártja több ízben hangsúlyozta, hogy a szintén fontos hajózási céget olyan társaság cserkészte be, amelyik a töb­bi ellenfelet kitúrta, ráadásul alacsony árat kínált érte. Legutóbb a Koalíciós Tanács keddi ülésén ismételte meg ellenérveit, ám a Dzurinda-kormány többi pártja úgy látszik, nem talált kivetniva­lót a Penta Group módszereiben. Pedig e pénzügyi csoport odáig merészkedett, hogy magát a Nemzeti Vagyonalapot is beperelte, mert az tavaly - engedve a közfelháborodásnak - nem adta oda nekik az SPaP-t. Igen, tavaly egyszer ugyanilyen felállásban már megkaparintotta a kikötővállalatot, azzal a különbséggel, hogy még a jelenlegi, szerénynek mondható vételárnál is 40 millió ko­ronával kevesebbet kínált. Most ugyan feljebb srófolta az össze­get, viszont többet is kap. Történt ugyanis, hogy a kikötővállalat az elmúlt hetekben pénzzé tette utolsó tengerjáró hajóit, amiből mintegy 130 millió korona folyt be a kasszájába. Ehhez az összeg­hez természetesen az újdonsült tulajdonos automatikusan hozzá­jut, vagyis végeredményben olcsóbban jut hozzá a céghez. A Penta Group tegnap tehát révbe ért. Most egy pillanatra kifújja magát, hogy aztán belevesse magát az újabb privatizációs fordu­lóba, ennek tétje pedig az ezer ármány ellenére még mindig mű­ködő komáromi új hajógyár megszerzése lesz... JEGYZET Vonatjegy Párizsig SZÁSZI ZOLTÁN Szép tavaszi délutánon bará­tom meghív egy kávéra. A te­raszokon már működik a ki­szolgálás, diszkrét sarkot fog­lalunk el, és beszélni kezd. Az egyetemet egy éve fejezte be. Munkát keresett és talált is, most tanít. Vagy inkább ido­mít? Nem erre készült. Becsü­letesen készülgetett az órákra, esténként hozzáolvasott az el­mondandó tananyaghoz, új öt­leteken törte a fejét. Aztán be­lefásult, belefáradt. Most fel­mondott, égeti maga mögött a hidakat és el, ha lehet minél messzebbre. Néhány ismerőse már évekkel ezelőtt elindult. Egy kisváros az elmúlt három év alatt közel húsz friss diplo­más fiatallal lett szegényebb. Mert havi hétezer fizetésből, vagy a munkanélküli járulék­ból nem lehet családot alapíta­ni, valamirevaló álmokat való­ra váltani. Számolgat előttem. Kap hétezer-háromszázat tisz­tán. Kifizeti a rezsit, marad há­romezer öt meg egy kis apró. Villanyszámla, iskolai étkezde, életbiztosítás. Marad kétezer. Durván szétosztva hatvanhá­rom koronája marad egy nap­ra. Ebből kell még reggelit meg vacsorát varázsolni, meg kellene néhány könyv, meg jó lenne az Annát meghívni egy kávéra néha, ha többre már nem is jut. Ennyi az ó életének anyagi kerete. A nagy csinnad­rattával beharangozott fizetés- emelés sem javít lényegesen a helyzetén. Nem nagyravágyó, csak fiatal. Egyetemet végzett és úgy érzi, megérdemelne egy kicsivel normálisabb életet. Hát elmegy. Előhúzza zsebéből a vonatjegyet Párizsig. Takarí­tani fog, hivatalos engedéllyel fél évig. Aztán? Aztán majd megy tovább. Londonba fel­szolgálónak, Madridba paradi­csomot árulni, vagy ki tudja, milyen munkára. Magyar-tör­ténelem szakos tanárként. Köl­csönkért pénzből vásárolt vo­natjeggyel. WWW.UJSZO.COM ♦ Mi ez a MIÉP-őrület? Nem tudom, észrevettétek-e, az Új Szó online-on ma megjelent közvélemény-kutatás meg­lepően alakul: nagyon sok itt a MIÉP-szimpatizáns. Jó ez ne­künk? aggódó ♦ „Gondolj arra, hogy minden ember, aki az élet valami jelen­sége miatt búslakodik vagy méltatlankodik, hasonlít az ál­dozatra szánt, rugdalódzó és sivító malachoz.” Marcus Aurelius imperator ad se ipsum maximus ♦ Aggódó, ne aggódj, egy­szerűen csak a MIÉP-et favori­zálók kattintgatnak, mint az állatok. Winnetou ♦ Arról a rendszergazda tudna többet mondani, hogy Igazság hányszor kattintott a MIÉP-re tegnap este. Nem hinném, hogy a MIÉP-nek túl nagy len­ne a tábora errefelé. Ismerjük Slota szövegét, ami kísértetie­sen hasonlít Csurkáéra, szinte tükörfordítása. Janicsár ♦ Jó lenne, ha inkább amiatt aggódnál, hogy Meciar már készül nálunk a kormányzásra, vagy ha inkább az keserítene el, hogy a zsidók megkezd^ ték a Palesztin Holokauszt vég­hezvitelét. Szerintem lo­gikus, hogy a felvidéki magya­rok az őket leginkább képvi­selő magyarországi pártra, a nemzeti radikális MIÉP-re sza­vaznak! Igazság ♦ Továbbra is az a vélemé­nyem, hogy nincs magyar igaz­ság. Csak IGAZSÁG van. Aki szerint csak magyar igazság lé­tezik, az folyamatos üldözési mániában szenved (még akkor is, ha néha megalapozott a fel­háborodás, lásd Slota dumái stb.). Csak sajnálni tudom őket! Aggódó A közölt olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját- Uram, ne habozzon, hiszen már Robert Fico is beismerte, hogy adott hálapénzt az orvosnak! (Peter Gossányi karikatúrája) Döntő szakaszához érkezett a franciaországi elnökválasztási csata Le Pen, a bosszúálló Tűkön ült még kedden dél­után, néhány órával az al­kotmányos határidő lejárta előtt is Le Pen, a francia szélsőjobboldal vezéralakja, mert még nem tudta, indul- hat-e egyáltalán április 21- én az elnökválasztások első fordulójában. VÁRKONVI TIBOR Végül az utolsó pillanatban, szinte záróra előtt kínkeservesen összegyűlt az az ötszáz ajánló alá­írás, amely nélkül nem vették vol­na föl a hivatalos jelöltek közé. Ha nem így alakul, megtörténhetett volna az, amire Franciaországban, az Ötödik Köztársaság fönnállása óta nem volt példa. Szélsőjobbol­dali jelölt nélkül indul az elnökvá­lasztási hadjárat. A francia kopog­tatócédula abban különbözik a ma­gyartól, hogy az aláírásokért nem a választók kegyét kell keresni, ha­nem a választottakét. Polgármeste­rek, nemzetgyűlési képviselők, sze­nátorok ötszáz ajánló aláírását kell összegyűjteni ahhoz, hogy bárki a jelöltek listájára kerüljön. Ha nincs meg az ötszáz név, a politikus eleve elvérzett. Ha Le Pennek ez jut osz­tályrészül, mozgalmának vészes visszaesését érhette volna meg. Bármennyire hihetetlennek lát­szott is, megvolt rá minden esély. Az idegengyűlölő, fajüldöző, anti­szemita politikus, Csurka István egyik nyugat-európai példaképe, pártjával, a Nemzeti Fronttal együtt hanyatlásnak indult. Kezdődött azzal, hogy több elége­detlen híve faképnél hagyta, ve- télytárs szélsőjobboldali pártot ala­pított. A szakadás elkerülhetetle­nül éreztette a hatását, de még ennél is jobban, hogy a lelke mé­lyéig demokrata francia konzerva­tivizmus konok következetességgel eleve kizárt bárminemű, még hall­gatólagos együttműködést is a szélső-jobboldalisággal és minden torz nézettel, amelyet képvisel. Jacques Chirac köztársasági elnök évtizedek óta megveti és gyűlöli Le Pennek és pártjának az eszmevilá­gát, még gondolatban sem kacér­kodna azzal, hogy akár szavazótá­borát is megkömyékezze, nem tart igényt voksaira sem. így történt meg, hogy minden külső beavatko­zás nélkül megakadt Le Pen alá­írásgyűjtő akciója. A sürgetően kö­Az utolsó 60-70 aláí­rást csak kínkeservesen sikerült összeszedni. zelgő törvényes határidő előtt négyszázon már túl volt az ajánló polgármesterek szignója, de az utolsó hatvanat-hetvenet csak kín­keservesen sikerült megszerezni. A fölkért közéleti emberek vagy el­zárkóztak nevük odaadásától, vagy titkárnőjükkel üzenték, „házon kí­vül vannak”. Hajszoltak mindenkit a francia Nemzeti Front tisztségvi­selői, Le Pen legközelebbi és távoli családtagjai, hasztalan, a kötelező ötszáz aláírásnak még kedd kora délutánig is híja volt. Megtörtént, hogy olyanok, akik korábban oda­ígérték nevüket, utólag törlést kér­tek, meggondolták magukat. Le Pen ezért Chirac államfőt kárhoz­tatta, ráfogta esetleges kudarcát, így persze nem teljesen igaz, de kétségtelen, ahhoz, hogy ez így alakult, szükség volt a konzervatív tábor következetességére, gyakran akár öngyilkos taktika alkalmazá­sára is. Á francia elnökválasztási csata döntő szakaszához érkezett. A két nagy és igazi esélyes, Jacques Chirac és a szocialista Lionel Jos­pin párharcában a közvélemény­kutatások szerint a távozó köztár­sasági elnök vesztésre állhat. Ha a legcsekélyebb hajlandóságot is mutatná arra, hogy a második for­dulóban megkömyékezze a szélsőjobboldali szavazókat, növe­kednék nyerési esélye, további öt évre biztosítaná jelenlétét az Ely- sée-palotában. Mi több, arra is le­hetősége volna, hogy az elnökvá­lasztásokat néhány héttel követő parlamenti erőpróbán ugyancsak többséget szerezzen, véget vessen az 1997 óta tartó kormányzati társ­bérletnek, hosszú időre ldiktassa a baloldalt az országvezetésből. Csak annyit kellett volna tennie, hogy finoman érzékelteti a jobbol­dali polgármesterekkel, ne haboz­zanak néhány aláírással megaján­dékozni Le Pent, hadd induljon, az­tán híveit a második fordulóra el lehetne csábítani. A demokratikus meggyőződésében hajlíthatatlan Chirac azonban ennek még a gon­dolatával sem kacérkodott. Inkább vállalja azt, hogy a bosszúálló Le Pen, mint fenyegetőzik vele, a par­lamenti választáson vele szemben mozgósítja táborát, haragjában Jospint és szocialistáit segíti győze­lemre. Chirac viselkedése európai magatartás vitathatadanul, de kö­vetéséhez hétpróbás európaiakra van szükség. A szerző budapesti publicista TALLÓZÓ | HOSPODÁRSKENOyiNY A gazdasági napilap szerint a ház energiaipar számára hosszabb I von kedvezőtlen lehet, hogy Brüs szel Szlovákia esetében a villám áramért alacsonyabb hozzáadott« ték-adót (áfát, DPH-t) engedély zett a csatlakozás utáni átment időszakra. A szlovák vülamos ip az olcsó energiára épült, mert a i gyasztás az előállításhoz viszony va túlontúl magas volt és sok est ben ma is az. Az ok az ipar örökli szerkezete, amelyben meghatáro: szerepük van a nagy energiafelhas nálást igénylő és a rekonstrukci beruházásokat nélkülöző üzeme nek. „Az energia mérsékeltebb he záadottérték-adója tulajdonképp! az ilyen üzemek versenyképesség hosszabbítja meg, tehát elodázza teljesen vagy legalább részben elk rülhetetlen modernizációs beruh zásokat” - hangsúlyozza a Hosp dárske noviny. NEUE ZÜRCHER Z EITUNG A svájci lap egész oldalas, riport jt legű cikket közölt a két Komároi ról. Egy magát szlováknak tekint de magyarul is beszélő orvost ide ve azt úja a szerző, Andreas Opl; ka, hogy az etnikumok között a ka csolat békés, a munkahelyen az t nikai hovatartozás nem játszik sz repet. „Ha nem lennének őrült po tikusok, fanatikusok mindkét old Ion, ha nem lenne a média, ame mindig újra uszítóan konfrontál nemzetiségi kérdéssel, talán ész sem vennénk a problémát” - mon ta. A magánéletben a társadalo abból a szempontból egység« hogy nincs ellenségesség, de m gosztott abban az értelemben, ho; a baráti körök, vagy éppen a söröz törzsasztalok vagy magyarok, va; szlovákok. Hasonlóan válaszoltak kérdésre a magyarok is: az együ élés mentes a problémáktól, időnkénti súrtódások marginális j lenségek, ám nyilvánvaló, hogy magyarok egészen Magyarorsz; felé fordulnak, és pontosan tudni mindent, ami odaát történik. A ke vezménytörvényről a véleményt generációk szerint oszlanak meg: fiatalok számára nem jelent sok; míg az idősebbektől azt hallal hogy 80 éve egyetlen magyar ke mány sem tett oíyan sokat a határ kon túliakért, mint a mostani. Ne a szerény anyagi segítség szám hanem a magyarigazolvány, az el mérésé annak, hogy a kisebbség a magyarokhoz tartozik. „Aki í; beszél, elárulja, talán akarata « lenére, hogy másodosztályú ; lampolgárnak érzi magát lakóh lyén. Ha a külföldi magyarok szavazhatnának, az Orbán-kc mány bizonyára nyugodtabban t kinthetne a parlamenti választ sok elé, mint ahogyan most tehei - írta Oplatka. Végül megállapító ta: mindkét oldalon remélik, ho; a határ elveszti elválasztó jelleg« amikor a két országot együtt felv szik az Európai Unióba. A két legkomolyabb gond jelenleg a Benes-dekrétumok és az uniós agrártámogatások kérdése Több veszély is leselkedik az EU-bővítésre MTI-JELENTÉS Az EU-bővítéssel kapcsolatos legna­gyobb fenntartásokat eddig a tagor­szágok részéről várták, de újabban a tagjelöltek körében is szaporod­nak a gondok - írta a Financial Ti­mes. A londoni gazdasági napilap kontinentális kiadásában közölt ter­jedelmes elemzés szerint a szudéta- németek körüli vita szemlélteti, hogy a tagjelöltek is kirobbanthat­nak súlyos nézeteltéréseket. A kényes témákat könnyebben le­hetne kezelni, ha a bővítés népsze­rűbb volna az EU-ban és a legtöbb tagjelölt országban, ahol támoga­tottsága jelenleg átlag 65 százalék körül van. Mivel a politikai elitek mindkét oldalon elkötelezettek a bővítés iránt, a teljes kudarc valószí­nűsége csekély. Fennáll viszont an­nak a kockázata, hogy egy vagy több tagjelölt kimarad a 2004-re várt bővítési hullámból, vagy eset­leg saját magát zárja ki egy elutasító eredménnyel végződő népszavazás­sal - véli az elemző. E veszélyeket szerinte a szudétanémetek, illetve a Benes-dekrétumok körüli viták szemléltetik a legjobban. A dekrétu­mok visszavonásának osztrák és magyar részről hangoztatott köve­telése védekező pozícióba szorította a cseh és a szlovák kormányt, az utóbbi számára pedig Vladimír Meciar volt kormányfő visszatérésé­nek kilátása miatt belpolitikai prob­lémákat is okozott. A szerző szerint uniós diplomaták figyelmeztették Szlovákiát, hogy Meciar újbóli hatalomra kerülése esetén az ország kimaradhat a bőví­tés következő hullámából, és NATO- csatlakozása is veszélybe kerülhet. Orbán Viktor magyar kormányfő­nek a dekrétumokkal kapcsolatos „kirohanásai” miatt azonban a Meciar-ellenes koalíció is szorult helyzetbe került. Ha erélytelenül válaszol, azt kockáztatja, hogy el­esik a nacionalisták szavazataitól. Ha viszont túlreagálja a vitát, elide­genítheti egyik kulcsfontosságú szö­vetségesét, az MKP-t. Csehország számára ezzel összefüggésben sze­rinte Németország jelenti a legna­gyobb problémát, noha Prága és Berlin egyaránt tartja magát ahhoz az 1997-es megállapodáshoz, amely szerint nem nyitják meg újra a háború utáni rendezéssel kapcso­latos kérdéseket. Míg a Szudéta-vi- dék ügyének újjáéledése váradan fordulat volt, a csaüakozási tárgya­lások jelenlegi legfontosabb témája, a közös agrárpolitika körüli viták senkit nem érhettek meglepetés­ként - fűzi hozzá az elemző, aki sze­rint ez a kérdés a legtöbb tagjelölt számára politikai problémát jelent, de a jelentős agrárnépességgel ren­delkező Lengyelországban vetődik fel a legélesebben. A közveden mezőgazdasági támo­gatások ügye Lengyelországban fel­erősítette az euroszkeptikus és EU- ellenes hangokat, sőt a Németor­szággal kapcsolatos történelmi sé­relmeket is felszínre hozta. Ennek nyomán viszont tovább csökkenhet a csadakozás jelenleg 55 százalék támogatottsága. Az elemző emlékeztet arra, hogy figyelem előterében álló ilyesfé problémák mellett a bővítési foly matot még számos más, közvetíen a felszín alatt rejtőző gond zavs hatja. Megemlíti a roma kisebbs gek elleni diszkriminációt, kalinyingrádi enklávé ügyét és második világháború időszakáb származó olyan kérdéseket, mi például a nácik és a kommunist; által Lengyelországban kisajátítc javak volt tulajdonosainak kártal nítási igényei. Az Európai Bizottság illetékeseim érvei szerint a bővítési folyamat le dülete olyan erős, hogy az üyt problémákat meg fogják oldat „Bár a bővítés kilátásai valóban j nak tűnnek, a tagjelölteknél most nában felszínre kerülő politikai s relmek arra figyelmeztetnek, ho; az eredményt nem lehet biztos venni” - állapítja meg a Finanri Times elemzője.

Next

/
Thumbnails
Contents