Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-23 / 94. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 2: KOMMENTÁR Egymásra utalva SZILVÁSSY JÓZSEF Nemcsak feszültséget, hanem felemelő pillanatokat is hozott ez a vasárnap éjjel azoknak a határon túli magyaroknak is, akik közül nyilván nagyon sokan ugyancsak nyomon követték a második forduló izgalmas végkimenetelét. S akik valamelyik érdekelt párt jó szerepléséért izgulva arra is figyeltek, hogy feloldódhat- e, s lehetőleg mielőbb, a kampányt jellemző felajzott légkör. Orbán Viktor bölcs államférfiként nyilvánult meg ezekben a késő esti órákban. Emelkedett hangnemben és mégis félreérthetetlenül beszélt: a két forduló összesítése alapján beismerve a polgári erők minimális vereségét, s ugyanakkor már a konstruktív ellenzéki szerepre készülve, hitet, reményt sugallt, világos stratégiát körvonalazott annak a sokadalomnak, amelyen - jórészt Orbánnak és rajta kívül Dávid Ibolyának köszönhetően - nem volt érezhető semmiféle csalódottság. A jelenlegi kormányfő férfiasán és igazi demokrataként az elsők között gratulált Medgyessy Péternek, aki ezúttal sem hangoskodott. Már a kormányfői tisztségre készülve ismételte meg alapvető politikai értékrendjét, miszerint tízmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni, aki felelősséget érez az ország határain kívül élő ötmillió, vagy ennél is több honfitársáért. Ezúttal is határozottan, de mértéktartóan beszélt Kuncze Gábor, az idei magyarországi kampány egyik legmarkánsabb egyénisége, aki akkor sem emelte meg a hangját, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az SZDSZ nélkül aligha lehet kormányt alakítani Magyarországon. Tovább növelte az est méltóságteljes légkörét Mádl Ferenc, amikor arra figyelmeztette az érintett pártok vezetőit, hogy ezután már egy ideig nem egymást kell legyőzni, ugyanis a parlamenti pártok a választók akaratából egymásra vannak utalva. Ma még sok a kérdőjel és a kétely, hiszen nem tudni, Orbán Viktor, a jobboldal vezéregyénisége, a Fidesz további politizálásában vajon a Szájer József képviselte mérsékelt szárnyra támaszkodik-e, vagy a Kövér László letáma- dásos stílusát helyezi előtérbe, netán képes lesz egyensúlyt tartani közöttük. S az sem mellékes, hogy alakít-e végül önálló parlamenti frakciót az MDF. Miként az sem, hogy sikerül-e egymással összeegyeztethető kormányprogramot kidolgozni a formálódó MSZP-SZDSZ koalíciónak. S ma még nehéz megjósolni azt is, hogy a párton kívüli Medgyessy és Kovács László - ha leendő külügyminiszterként megtartja pártelnöki tisztségét - vajon miként tud majd fegyelmet tartani a jól értesültek szerint korántsem egységes Magyar Szocialista Pártban és rövidesen megalakuló parlamenti frakciójában. Most mégis az a legfontosabb, hogy a magyarországi polgárok nemcsak magas részvételi arányuk, hanem a kampány során tapasztalt türelmes magatartásuk révén is jelesre vizsgáztak demokráciából. Most az általuk megbízott politikusokon a sor, hogy az eddiginél konstruktívabb, nemcsak a pártérdekeket, hanem a nemzet jövőjét is szem előtt tartó ellenzékiként, illetve valóban minden polgár érdekeit képviselő kormánykoalícióként váltsanak valóra minél többet abból, amit heteken át ígértek. Magyarország, a határon túli magyarság, nem utolsó sorban pedig a közép-európai régió boldogulása érdekében. Francia sokk MALINAK ISTVÁN Politikai földindulásként, a politikai palettát alapvetően átrajzoló fordulatként értékelik első reagálásaikban francia politológusok azt, hogy az elnökválasztás második fordulójában a jobboldali Chiracnak a szélsőjobboldali Le Pennel kell megmérkőznie. Senki nem számított arra, hogy a szocialista párti (PS) kormányfő, Lionel Jospin csak a harmadik helyre szorul. A PS azon kesereg, hogy nem ezt érdemelte a francia demokrácia, a francia baloldal. Jospin megrendítőnek érzi a vereséget, vissza is vonul a politikától, mondván: vállalja a történelmi kudarcért a felelősséget - hiszen korábban egyetlen elnökválasztás sem volt baloldali jelölt nélkül. Máris felszólította híveit, hogy május 5-én Chiracra szavazzanak, mert Le Pent meg kell állítani. Franciaországban is várni kell egy-két napot, amíg lecsillapodnak a kedélyek, elmúlik a katasztrófahangulat. Fia ez egy kelet-kö- zép-európai országban történik, az elemzők minden bizonnyal a gyerekcipőben járó demokrácia hiányosságainak tulajdonítják a szélsőjobb látványos sikerét. Ez azért a franciákra nem érvényes, és azt sem lehet mondani, hogy veszélybe került volna a francia demokrácia. A sokkot az váltotta ki, hogy - kézenfekvő a párhuzam - a magyar választások első fordulójához hasonlóan a francia elnökválasztás első fordulóját illetően is totális csődöt mondtak a közvélemény-kutatók. A 16 elnökjelölt rendkívüli mértékben felaprózta a szavazatokat, s bár a politikában nincs ha, mégis feltételezhetjük: ha csak 3-4 jelölt indul, Le Pennek esélye nincs a továbbjutásra. Most csupán annyi történt, hogy a franciák túlnyomó többsége kapott egy nagy politikai pofont, ez az ára annak, hogy a szavazók így is kinyilvánították véleményüket a kormány munkájáról. Az ember már félve hivatkozik a közvélemény-kutatókra, de ők máris azt jósolják, hogy a szélsőjobbtól irtózó választók nyolcvan százaléka Chiracra fog szavazni a második fordulóban. Persze az a tény, hogy a választók egyharmada most távol maradt, egyharmada pedig vagy a szélsőjobbra, vagy a szélsőbalra voksolt, intő jel, már csak azért is, mert nemsokára parlamenti választások lesznek Franciaországban. Szólni kell a nemzetközi vonatkozásokról is. Az tény, hogy Le Pen sikere nem használ Párizs külföldi tekintélyének. Tagadhatatlan az is, hogy a szélsőjobb Európa-szerte úgy érezheti, oka van az ünneplésre, bár kissé túlzás attól tartani, hogy a francia példa láncreakciót válthat ki kontinensünkön. Különösen izraeli elemzők óvnak ettől, akik Le Pent zsidógyűlölőnek, rasszistának tartják, és szerintük tartani lehet a Nyugat-Európában az elmúlt hetekben újjáéledt antiszemitizmus további erősödésétől. S bár az újfasizmus veszélyét sosem szabad könnyen venni, és az is igaz, hogy az elmúlt tíz évben több helyütt erősödött a szélsőjobb, ellenpéldák is vannak, ezért általános riadót még nem kell fújni, hiba lenne Európára mint a szélsőjobb felé mozduló tömbre tekinteni. Kissé lekonyult a gall kakas taréja. Két hét múlva a franciák kiköszörülhetik a tekintélyükön esett csorbát, szükségük is van rá, hogy ezt a lehető legnagyobb számban tegyék. Mert a másik változat tényleg katasztrófa lenne.- Azért vettem ezt a luxuskocsit, hogy a választási kampányban okkal hirdethessem: nekem még tető sincs a fejem felett! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ SME FFa Vladimír Meäar tudja, hogy v; lasztási győzelme ellenére sen] sem fogadja el őt kormányfőnél akkor a politikai pályafutása vissz; fordíthatadanul a végéhez közele - állítja a lap. A Sme rámutat Mecié ellentmondásos állásfoglalásár; egyrészt kijelenti, hogy a FFZDS ko: mánypárt lesz, másfelől nem képe válaszolni arra az egyszerű kérdé: re, hogy számol-e a miniszterektől séggel. Azzal üti el a dolgot, hog ,jó nagypapa” akar lenni. FFa eg pszichológiai tesztben is így vál; szólna, a szakvélemény feltehetőle nyomorúságos képet festene róla úja a Sme. Azzal, hogy képtelen v lágosan megfogalmazni a célját, n< gatív üzenetet küld a választóinál A FFZDS olyan szövetségest kere aki legitimizálja a kormányba léjx sét, a szövetkezésre azonban még legkönyörületesebb ellenfél sei tesz ígéretet. Meciar nemzetközi e szigeteltségbe került, ezért elfogat hatatlan kockázat együttműködi vele. FFa a FFZDS azt hiszi, hogy a amerikai elnökhöz intézett level eloszlatja a külföld kételyeit, tévéi Mit várhatunk mi az új magyar kormánytól? - kisebbségpolitikai irányvonalak a magyar választások után Hit, legitimáció, (t)rend Magyarország legalább egy tekintetben elérte azt, amit valamikor a Fidesz-MPP célul tűzött ki: még soha ennyien nem figyelték a magyar választásokat és várták annak eredményét az ország határain túl. JARÁBIK BALÁZS Ilyen szempontból - is - Magyarország akár regionális nagyhatalomnak tekinthető, hiszen a választások eredménye nemcsak az ország, hanem szomszédai, a régió, sőt Európa régióbeli politikájára is hatással lehet. Ezt a Fidesz két választási forduló között tanúsított (kampány) magatartása váltotta ki. A magyar kampány durva (negatív) hangneme, de elsősorban Duray Miklós - baráti alapon elmondott — szónoklata a Kossuth téren nemigen használt ott a Fidesznek, de ártott itt az MKP-nak. Robert Fico meglehetősen ostoba nyilatkozatáról nekünk ugyan meglehet az elmarasztaló véleményünk, ám az MKP potenciális szlovák szavazói gondolkodóba estek. A kisebbségi-többségi kapcsolatrendszer kényes dolog: több év munkáját teheti tönkre egy felesleges szerepvállalás. Természetesen sokan lehetnek, akik úgy tartják az MKP-nak nincs szüksége szlovák szavazatokra. A parlamenti matematika azonban egyszerű: az MKP választási eredményének fontossága egyenesen arányos az érdekérvényesítéssel. Vagyis minél több parlamenti mandátum, annál nagyobb lehetőség a magyar célok megvalósításához. Biztos, hogy a Fidesz-elit viselkedésének elemzése még jó ideig foglalkoztatja majd a politikai elemzőket, nem utolsósorban azért, mert a Fidesznek, hatalmas ellenzéki tömbként, továbbra is meghatározó szerepe lesz a magyar politika formálásában. Immáron felépített kliensrendszerrel rendelkező, a jobboldalt a MIÉP kiejtésével mára csaknem teljesen bekebelező, hajdanán radikálisan liberális pártból jobboldali politikai erővé vált. Arató András úja: a Fidesz észrevetette, hogy a jobboldalt őskövületként működő politikai szervezőtek uralják, amelyeknek fogalmuk sincs, mit kíván egy modem Magyarország (Magyar Narancs, 2001 április 17.) A Fidesz ezt tudta, megtervezte és profi módon végrehajtotta az ehhez készített stratégiáját: 1994-ben az alig 7 százalékból 1998-ban már koalíciót tudtak alkotni, 2002-ben pedig csaknem ötven százalékra (!) növelték a szavazótáborukat. Soha eddig ez még nem sikerült politikai pártnak (Közép) Európában. Más kérdés, hogy szívós profizmus mellett a Fidesz-fiúk bizony megszegték a demokrácia íratlan (a parlament és az ellenzék korlátozása), de a kampány idején helyenként a demokrácia írott szabályait is (lásd közszolgálati média szerepe a kampányban). Bármennyi kritika érheti azonban a Fideszt, figyelemreméltó az a stratégiai eltökéltség, amellyel megtervezte és végrehajtotta terveit. Nagy szükség lenne a hazai magyar fronton az effajta stratégiai gondolkodás meghonosítása, nem is beszélve saját kis őskövülete- inkről. A szocialista oldalon is pontosan a stratégiai gondolkodás és tervezés hiányolható kisebbségpolitikai kérdésekben. így jogos a kérdés, mit várhatunk mi az új magyar kormánytól? A két választási forduló közt a Fi- desz-kampány eredményeként rengeteg „hit” kering nálunk is. A „veszélyben minden, amit elértünk” két választási forduló közötti szlogenje a magyar határon túl taNem valószínű, hogy az új kormány megszüntetné a kedvezménytörvényt. Ián még inkább felfokozottabbá vált a kedvezménytörvény (szlovákiai) vitájának fülűében. A magyar kormányban domináló Fidesz olyan hosszú távú fejlesztési és támogatási projektumokat támogatott, amelyeket eddig egyik magyar kormány sem tett/mert. A magyar nyelvű egyetem tervezése, majd a megvalósítási terv koncepciózus beindítása, a magyar tőke tervezett régióbeli befektetései, az ún. magyar házak támogatása olyan hosszú távú befektetések a magyar közösségek számára, amelyet minden magyar kormány csak támogathat. A Fidesz azonban az otthoni klientúrájának építését a határon túlra is kiterjesztette. Ez a gyakorlatban nagyjából annyit jelentett, hogy a magyar közalapí ványok szakmai alkuratóriun rendszerét fokozatosan egy szű csoport érdekérvényesítése jelli mezte. Paradox módon, ahog Magyarországon a Fidesz a szoci: lista-kommunista kliensrendsze próbálta lerombolni, addig nálun a Fidesz-ügyfelek egy része viszoi nem is akármilyen kommunist múlttal rendelkezik. Nem valószínű, hogy az új kormár megszüntetné a kedvezménytö vényt, hiszen az MSZP az O szággyűlésben támogatta ezt a joj szabályt, ami egy demokratikus tá sadalmi-politikai rendszerben köti lez. Valószínű viszont, hogy az i magyar diplomácia csak szót é: majd a szlovákkal. Csak remélni n dóm, hogy az új kormány nem ti mogatja a már kialakult kliensi é dekcsoportot, hanem visszatér al hoz a támogatási rendszerhe: amelyet - csak emlékeztetőül 1995-ben reformált meg az MSZ1 SZDSZ kormány. Akkor - többe között - a közalapítványi rendszi reformja megszüntette a magyaro szági közpénzek „nejlonszatyra átjuttatását a határokon túlra. El kor született meg egy átláthatóbl határon túli szakmai tanácsok ált legitimált támogatási rendszer. A következő magyar kormányna nem kevesebb feladat jut, mii visszaállítani a természetese ka] csőlátókat, éspedig egy átláthat és számon kérhető (!) támogatá rendszer (rend) segítségéve Mindez egyszerű feladatnak ti nik, ám nyilvánvalóan nem le: sétagalopp.... LAPSZEMLE Külföldi lapok a magyar választásról A Financial Times Orbán pártja veszít vonzerejéből a konzervatív magyar szavazók körében címmel közölt jelentést a Fidesz „rendkívüli politikai utazásáról”, s a párt 14 éves történetére tekint vissza. Idézi a birminghami egyetem magyar politikával foglalkozó egyik szakértőjét, aki szerint a Fidesz történetében „csak a kommunis- taellenesség és egyfajta Európa- barátság tekinthető állandó vonásnak”. Orbán Viktor az 1994-es választások után döntő szerepet játszott a párt jobbra fordításában. A Fidesz azonban azóta is folyamatosan azzal küszködik, hogy meggyőzze irányváltásának őszinteségéről a hagyományos jobboldali szavazókat - jegyzi meg a lap, idézve a birminghami egyetem kutatóját, aki szerint a fiatal demokraták bizonyos értelemben túlzásokba estek erre irányuló igyekezetükben. A párt túlságosan messzire ment el a szélsőségek felé, stílusát sokan nyersnek és arrogánsnak tartják. A hétfői cseh lapok nagy terjedelemben, első oldalaikon foglalkoznak a magyar választással. A Hospodárské Noviny rámutat: a választások, főként a jobboldal kampányának következtében mélyen megosztották a magyar társadalmat, s ezért az új kormánynak nagyon nehéz dolga lesz. Az egyik legfontosabb feladata a társadalmi béke helyreállítása. Az újság szerint az „új balközép kormánynak csökkentenie kellene a Budapest, Prága és Pozsony között kialakult feszültséget, amelyet Orbán Viktor Benes-dekrétu- mok érvénytelenítését megcélzó követelése idézett elő”. A konzervatív Lidové Noviny szerint a szocialisták programszerűen mint „nyugodt erő” léptek fel, amelynek nem érdeke a társadalom megosztottsága, hanem azon vannak, hogy az országban normális pluralista politikai rendszer és piacgazdaság legyen. A lengyel Rzeczpospolita szerint Orbán Viktor azzal követte el a fő hibát, hogy átvette a nacionalista retorikát, amellyel Csurka István pártjának szélsőjobboldali választóit igyekezett megszerezni, ennek árát viszont a közép szavazói tábora egy részének elvesztésével fizette meg. A Fidesz mégsem szenvedett vereséget: erős, a kormányzó erők ellenőrzésére képes ellenzék marad, amely a következő választásokon esélyesként indulhat. Magyarországon kialakult a klasszikus demokrácia modellje, amelyben két, többé-kevésbé kiegyenlített párt vetélkedik egymással. A baloldali liberális Gazeta Wyborc- za szerint a választókat elkedvetlenítette a jobboldal folyamatos nemzeti retorikája, a nemzetközi pénzvilággal való ijesztgetés, ; élet minden területének átpolitiz; lása, és mindez végül többet nyi mott a latban döntésüknél, mint gazdasági sikerek, a diákhitek vagy a nyugdíjemelés. Az olaszt La Repubblica úgy vél az eredmény a váltógazdálkod; rendszerét erősíti Magyarorsz; gon. A balközépre hárul a fel dat, hogy bevigye az Európai Un óba ezt a virágzó országot, de ú ra egységbe kell forrasztania mérgezett légkörű választá kampány által kettéosztott társ; dalmat. Orbán csomagol, de rossz nyelvek már úgy nevezik ő „az ember, aki király akart lenni Budapesten azt mondják: a m nisztériumokból már hallatsz az iratmegsemmisítő berendez sek zúgása, a távozók igyekezni még a baloldal partraszállá: előtt eltüntetni a kompromittá dokumentumokat.
