Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-22 / 93. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 22. Kitekintő Egyedül a király az az integráns nemzeti jelkép, amelyet Rabbani, Szajjaf, Hekmatiar és néhány keményvonalas mudzsahid vezető kivételével mindenki elfogad Zahir Sah hazatérése és a hadurak alkonya Az agg uralkodó Hamid Karzai ideiglenes államfővel (Reuters-felvétel) A király hazatérését rengeteg kétely és találgatás övezi Afganisztánban. A 2001. decemberi bonni megállapodás értelmében március 21-re, újévre kellett volna hazaérkeznie. Hazatérésének időpontját többször halasztották. KATONA MAGDA Legutóbb az olasz hatóságok akadályozták meg március 26-i hazatértét, az Északi Koalíció részéről tervezett merénylettervezetre, valamint arra hivatkozva, hogy az al-Ka- ida is azzal fenyegetőzött, hogy lelövi a hazatérő király repülőgépét. A király végül április 18-án tért haza. Kétségtelen, hogy a király szerepét illetően súlyos ellentétek feszülnek az ideiglenes kormányzat gerincét alkotó Északi Szövetség és a királypártiak között. A bonni megállapodás nem rendelkezett az államformáról, így az is kétséges, hogy államfőként vagy,közönséges polgár gyanánt” tér-e haza, ámbár magánemberként aligha elnökölhetne a júniusi lója dzsírgán. Köztudott, hogy mind a síita szervezetek, mind (az üzbég hadúr) Dosztum, és a pe- savári mudzsahid szervezetek egyaránt sokáig ellenezték a király hazatértét. Dosztum kivételével ezek az iszlám szervezetek papi uralom alatt álló államot akarnak. Katonai erővel az Északi Szövetség rendelkezik, csapatai mindvégig az országban tartózkodtak. A király- párti, római csoport tagjai, akárcsak az idős uralkodó, évtizedeket töltöttek száműzetésben, elszakadtak az ország valóságától. Ráadásul Hamid Karzai ideiglenes államfő és a királypártiak nem rendelkeznek katonai erővel. Élvezik ugyan a déli törzsi tanácsok támogatását, azok viszont nem ismerik el az Északi Szövetség fennhatóságát, és közvetlenül a királynak kívánnak engedelmeskedni. Paktíában és a szomszédos tartományokban, Paktikában, Khosztban, Logardban a tálib uralom összeomlását követően megalakult törzsi tanácsok még október elején kijelentették, hogy visszavárják a királyt. Tüstént felhúzták a királyság fekete-piros-zöld zászlaját, míg Kabulban a királyi palota ormán a Rabbani-kormányzat piros- zöld-fehér lobogója lengett. Karzai miniszterelnöknek csak hosszú küzdelem után sikerült elfogadtatnia az ország régi-új zászlaját. Egyedül Zahir Sah az az integráns nemzeti jelkép, amelyet Rabbani, Szajjaf, Hekmatiar és néhány régi vágású, keményvonalas mudzsahid vezető kivételével mindenki elfogad. Apa, sót nagyapa figura, aki a boldog békeidőket, a mitikus aranykort testesíti meg, az 1964-1973 közötti parlamenti demokrácia, többpártrendszer, békés fejlődés időszakát, olyan időkét, ahol első ízben előbb kaptak a nők választójogot. Ázsiában példádan módon, az egyetemi hallgatók több mint 60 százaléka nő volt, a világ e táján kivételes demokrácia honolt afgán földön. Mohamed Zahir 1914-ben született a pastu, durrani törzsbeli, Moha- medzai dinasztia dari (a perzsa dialektusa) nyelvűvé vált kabuli ágában. Tizenöt évesen megélte, hogy reformer nagybátyját a konzervatív iszlám papság 1929-ben megdöntötte, és az ország történelmében első ízben egy tádzsikot segített hatalomra északról a Cseka (szovjet állambiztonság). Tizenöt éves volt, amikor tíz hónap véres káoszt követően apját, Nadir Khánt trónra segítették a déli pastu törzsek és 19 éves volt, amikor apját egy díszszemlén a szeme láttára meggyilkolták, azzal vádolván, hogy a britek segítették hatalomra. Az 1933-ban trónra lépett fiatalember helyett sokáig szigorú nagy- bátyjai, a Muszahib fivérek, Hasim Khán és Mahmud Khán kormányoztak. Negyvenéves uralmának második szakaszát energikus, agilis, ambiciózus unokafivére, Daud Khán rivalizálása árnyékolta be. Zahir Sah életének leckéiből tanult. Uralma alatt az országnak sikerült megőriznie semlegességét. Tanult az elsietett reformok veszélyeiből és óvatosan modernizált. Ő az egyetlen vezető Afganisztán történelmében, akinek kezéhez nem tapad vér. Nem lépett fel ellenzékével szemben, sőt engedélyezte tevékenységét. A fundamentalista iszlám képviselőivel azonban kevésbé volt engedékeny, mint a Nyugat-barátokkal vagy a marxistákkal. Negyvenévi uralkodás után Daud Khán döntötte meg uralmát 1973. július 17-én, az ország véres történelmében példádan módon, vérte- len puccsal. Zahir Sah 29 éven át Rómában élt száműzetésben. Az uralkodó tudja, hogy nem vállalhatja annak ódiumát, hogy idegenek segítsék hatalomra. Zahir Sah megfogadta, hogy nem tér vissza mindaddig, amíg hazája földjét idegen katonák tapossák, ezért utasította el a hazatérést, amikor Na- dzsibullah (a szovjet megszállók embere) kérlelte erre. Most azonban támogatásáról biztosította az IFAR erőit, szükségesnek ítélve jelenlétüket a közbiztonság és a békés politikai megoldás érdekében. A király hazatértének kérdése az Északi Szövetség és királypártiak hatalmi harcának sarokköve. Bur- hanuddin Rabbani kijelentette, hogy a hazatérő király csak „magánemberként” jöhet, és nem foglalkozhat politikával, noha a bonni megállapodás úgy szól, hogy az uralkodó elnököl a júniusi rendkívüli, alkotmányozó lója dzsirgán. Ez a testület az ország kidolgozandó, új alkotmányát fogadja el, és dönt az államformáról, s az ideiglenes államfő személyéről. Zahir Sah számára intő mementó apja sorsa is, aki még holta után sem szabadult az erőszaktól. Türkizkupolás síremléke a szovjet megszállás óta robbanószerraktár. A harcokban alaposan megsérült síremléket lázas ütemben tatarozzák. A kertet a nemzetközi erők aknaszedői tisztították meg, hogy Zahir Sah eleget tehessen régi vágyának, leróhassa kegyeletét a sírnál. Mind Kabulban, mind tervezett dzsalálábádi és mazari-sarifi látogatása során az IFAR erői védik. Zahir Sah hazatérésének időpontját egy ideig titokban tartották. Eredetileg elnökölnie kellett volna az április 16-i ünnepélyes ülésen, amely az alkotmányos nemzetgyűlési választásokat előkészítő választási bizottság munkáját nyitotta meg. A június 10-16. között ülésező lója dzsirga választásai április 13-án kezdődnek és június 6-ig tartanak. A szavazok összesítése június hatodikéig tart. Olyan választási törvény született, amely gyakorlatilag kizárja a hadurak politikai tevékenységét. Olyan 22 éven felüli, egyik államnyelven írástudó (pastu vagy dari), született afgán állampolgár választható, aki nem tagja fegyveres testületnek, nincs kapcsolata terrorszervezetekkel, nem követett el háborús vagy emberiség elleni bűncselekményeket, nem gyilkolt meg ártatlan embereket, nem vett részt kábítószer, fegyver- és műkincscsempészetben, és nem dézsmálta meg a közvagyont. Ha ezt sikerül betartani, gyakorlatilag az összes hadúr kizárható. Ugyanakkor semmiféle korábbi párt tagjait nem korlátozták, volt tálibok, kommunisták, iszlám pártok tagjai is választhatók, ha a fenti kritériumoknak megfelelnek. A 400 közigazgatási körzet 1051 jelöltet választ. Egyes körzetek minden huszonötezredik lakos után további jelöltet állítatnak. Ám az ország népességéről csak pontatlan adatok vannak. A rendkívüli lója dzsirga két évig, az immár rendes általános választásokig lesz hivatalban. Ha sikerül biztosítani a király hazatérte után a választások tisztaságát, akkor ez a politikai rendezési folyamat új szakaszát, a hadurak alkonyát jelenti. A drogosszobának nevezett helyen a kábítószer-élvezők higiénikus és nyugodt körülmények között, a fertőzés veszélye nélkül adhatják be maguknak az utcán vásárolt adagokat Fecskendő a genfi főpályaudvar mögötti Kilences Peronról DÉSI ANDRÁS Christophe nagyot kortyol a kávéjából, majd felpattan a székéről. - Bocs’, de most rajtam van a sor - mutat a szemközti falon elhelyezett digitális kijelzőre, amelyen a felvillanó 71-es szám megegyezik az összegyűrt cédulán lévővel. A 22 éves, magas fiú - kezében egy becsomagolt fecskendővel és más szükséges steril felszereléssel - eltűnik az ajtó mögött. Nem titok, hogy mi történik a másik teremben. A kokainfüggő Christophe újabb adagot lő be magának. Néhány perc elteltével meglehetősen réveteg tekintettel lép ki, s ül le az időközben kihűlt kávéhoz. Fél évvel ezelőtt mindez elképzelhetetlen volt a számára, a munkanélküli fiatalember nyilvános vécékben, parkokban vagy éppen mélygarázslejárókban adta be magának az „anyagot”. A Kilences Peron azonban sok mindent megváltoztatott. A Kilences Peron a genfi főpályaudvar mögött található, a vasút világához csak annyi köze van, hogy a környék a drogosok és az utcai dílerek kedvenc terepének számít. A narancssárga színű konténerház meglehetősen kirí a környezetből. A múlt év december végén népszavazás eredményeként megnyitott és adófrankokból finanszírozott épület a genfi kábítószer-politika legújabb állomása. Svájc német nyelvű kantonjaiban már több éve létezik hasonló intézmény. A Fixerstüblinek, szabad fordításban drogosszobának nevezett helyen a kábítószer-élvezők higiénikus és nyugodt körülmények között, a fertőzés veszélye nélkül adhatják be maguknak az utcán vásárolt adagokat.- Nincsenek ülúzióink, ide a kemény drogosok járnak, akik nem nálunk fedezik fel a bódulat világát - mondja Chantal Berthet, a hivatalosan fogadóhelynek nevezett intézmény helyettes vezetője. A 38 éves szakápoló másfél évtizede foglalkozik szenvedélybetegekkel. Csaknem azóta, hogy megalakult az őt is foglalkoztató genfi AIDS- csoport: az a jelentős részben a genfi kanton által finanszírozott civil szervezet, amelynek kezdeményezésére és hároméves kitartó lobbizásának köszönhetően létrejött a befecskendezési lehetőséget is biztosító drogosszoba. Svájc liberális politikát követ a kábítószer-fogyasztókkal szemben. A huszonhat helvét kanton között Genf mégis különleges helyet foglal el. Miközben a számos nemzetközi, köztük ENSZ-szervezetnek otthont adó város hűen követi a négy pillérre - a megelőzésre, a gyógykezelésre, a szociális segítségnyújtásra és az illegális drogterjesztéssel szembeni hatósági fellépésre - épülő berni szövetségi irányelveket, az egyébként rendkívül fájdalmas drogkérdés itt sosem volt elkeseredett politikai viták tárgya.- A nyolcvanas évek közepén alakult drogpolitikai vegyes bizottságban minden érdekelt fél, a köz- egészségügy, az iskolák, a rendőrség és a civil szervezetek egyaránt képviseltetik magukat. Közösen keressük a legjobb megoldást. A teljes tiltással e problémát nem lehet megszüntetni, inkább a kockázatcsökkentésre, a társadalmi-családi felvilágosításra helyezzük a hangsúlyt - mondja dr. Marina Croquette-Krokar, a genfi egyetemi kórház főorvosa és a szenvedélybetegségekkel foglalkozó központ vezetője. A 400 ezer lakosú Genf helvét viszonyok között is gazdag kantonnak számít, amit jól jelez, hogy évente több mint 40 millió svájci frankot költenek a drogkérdés kezelésére. E nem kis összegből 18,5 millió frankot kapnak a rendőri és igazságügyi szervek, a kórházak és más egészségügyi intézmények pedig 14,2 milliós támogatásban részesülnek. A társadalmi visszailleszkedést és más szociális programokat 3,2 millióval, az AIDS-csoportot 1,6 millióval segítik. Az átfogó programnak köszönhetően a háromezer fősre becsült keménydrog-élvező 80 százalékát sikerült „felderíteni”, s vala- müyen formában rendszeres orvosi ellenőrzés alá vonni. A horvát származású Croquette- Krokar doktornő fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a liberális és társadalmi konszenzusra épülő drogpolitikai felfogással komoly eredményeket sikerült elérni. Például szívós munkával megváltoztatni a rendőrség hozzáállását. A kábítószer-fogyasztás elvben változatlanul bűncselekménynek minősül, ám a genfi rendőrök ma már nagyon ritkán tesznek feljelentést a rajtakapott drogosok ellen. Sót gyakorta előfordul, hogy a járőrök adnak steril, egyszer használatos fecskendőt a „fogyasztóknak”. A genfi AIDS-csoport javaslatára 1991-ben hozták létre azt a különleges buszjáratot, amelynek személyzete - egészségügyi ápolók és szociális munkások - Genf kábító- szeres forró pontjait járva ingyen kezdték el osztogatni az egyszer használatos fecskendőket, óvszereket, előre csomagolt fertőtlenítőkendőket. Az akció látványos eredményekkel járt. Míg tíz évvel ezelőtt a drogosok fele osztozott egy-egy injekciós tűn, ma már csak 10-1Í5 százalékuk teszi ezt. Hasonló arányban csökkent a HIV- fertőzések száma is. A drogpiaci helyzet változása időközben új helyzetet teremtett. A heroint fokozatosan kiszorította a kokain, s e szer élvezete akár napi 30-40 belövést is szükségessé tesz. Különösen, hogy az utcán kapható, grammonként 50 frankért kínált kokain meglehetősen „felhígított árunak” számít.- A dílerek mindent belekevernek, aminek fehér a színe. A laboratóriumi elemzések lisztet, gipszet, de megszáradt ürüléket is kimutattak- mondja Chantal Berthet. A hét minden napján, délután kettőtől este hétig üzemelő drogbetérő egy orvosi rendelő és egy kellemes büfé keverékének képét nyújtja. Az előteret hosszú pult osztja ketté. A vendégek nemcsak kávét, teát vagy üdítőt vásárolhatnak kedvező áron, itt vehetik át a szolgálatban lévő négy szakápolótól az ingyen osztogatott egyszer használatos fecskendőket, fertőtlenítőkendőket, kanalakat. - A drogosok a nyitás utáni első hetekben csak az eszközökért jöttek be. Aztán gyorsan elteijedt a híre, hogy a különteremben a belövést stresszmentesen is el lehet végezni- meséli Berthet asszony. A belövőhelyiség szigorú szabályok szerint működik, a drogosok sorszám alapján juthatnak be. Kizárólag a különteremben és csak kívülről, vagyis az utcáról hozott „anyagot” fogyaszthatnak, a betérőben szigorúan tilos üzletelni. Személyi igazolványt senkitől sem kérnek, a szakértő személyzet rögtön kiszúrja a kiskorúakat. Az átlagéletkor 30 év körül van, a rendszeresen visszajárok kétharmada férfi, harmada nő.- A sorszámot húzóktól csak születési évet és egy azonosító keresztnevet kérünk. Olyasmit nem firtatunk, hogy hol és kitől szerezte be az anyagot - mutatja a „vendégkönyvet” Claire-Lise Bouquet. A szakápoló szerint az elmúlt négy hónapban több-kevesebb rendszerességgel 300-an fordultak meg a befecskendezőszobában. Ez utóbbi csillogó tisztaságával, tágasságával teljesen más körülményeket nyújt, mint a nyilvános vécék vagy a köztéri parkok világa. A kis asztalokon katonás rendben sorakoznak a steril eszközök. Bár a különteremben állandóan tartózkodik egy szakápoló, a drogosok mozgatható paravánnal intim környezetet biztosíthatnak maguknak. A tisztes polgári családból származó Christophe-hoz hasonlóan Sylvie is szinte mindennap megfordul a drogbetérőben. - A volt férjem vitt bele a drogba. Nemcsak a munkámat, hanem a két gyermekemet is elvesztettem, mivel nevelőszülőkhöz adták őket - meséli a 28 éves szőke nő, aki elegáns fekete nadrágkosztümjében titkárnő, nem pedig egy, junkee” benyomását kelti. Sylvie emberséges és jó megoldásnak találja a drogbetérőt. - Zéró kockázat, ez a lényeg. Itt nem kell félnem, hogy belövéskor meglepnek vagy megerőszakolnak - mondja a szociális segélyen élő nő, akit szavai szerint e környezet is ösztönöz arra, hogy ismét belevágjon egy elvonókúrába. A bőrdzsekis Pierre a határ túlsó oldalán lévő Archamps-ból való. Ahogy a szomszédos Franciaországból sokan dolgozni járnak Svájcba, ó fecskendőkért, steril anyagokért villamosozik át Genf- be. - Ami itt a drogbetérőben történik, azért nálunk mindenkit - ápolókat, fogyasztókat egyaránt - börtönbe csuknának - emlegeti fel a kábítószer-fogyasztókkal szembeni teljes represszióra épülő francia politikát. Croquette-Krokar főorvos asszony jól ismeri a francia, s egyben európai szinten zajló vitákat. Az egyéves kísérleti fázisban lévő drogbetérővel - úgy tűnik - sikerült a problémát kezelni, a társadalom és a kábítószer kérdését azonban korántsem oldották meg. Különösen, hogy a 16-17 éves fiatalok körében végzett felmérések szerint a lányok több mint 40, a fiúk csaknem 50 százaléka nemeseik füvet szívott, hanem közelebbi ismeretséget kötött az ecstasy tablettákkal és más szintetikus drogokkal. E riasztó helyzetben a családokban és az iskolákban végzett megelőző munka különösen felértékelődik. Tanulmányi kirándulásokat ugyan nem szerveznek, de- a virtuálisan bemutatott Kilences Peron - figyelmeztető jelzésként - a felvilágosító programban is szerepel. Genf, 2002. április
