Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-22 / 93. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 22. KOMMENTÁR HZDS: csak Meciarral TÓTH MIHÁLY A pártelnökké újraválasztott Vladimír Meciar nyilatkozata csak úgy hemzseg a sokféleképpen értelmezhető lebegtetett fogalmaktól. Két dolgot azonban kétségbevonhatadanná tett: 1. a HZDS az ország NA- TO-taggá fogadása érdekében se lenne hajlandó kívülről, szerződés alapján támogatni egy kisebbségi kormányt; 2. tisztában van azzal, hogy egy HZDS nélküli kormányképes többség ugyan a választások eredményeként létrehozható, de ez a koalíció aligha lesz szilárdabb a jelenleginél. Kiemelten hangsúlyozta, számára mennyire elképzelhető a két új politikai erővel, a Smerrel és az ANO-val való együttműködés. Ez azt sejteti, hogy tisztában van a két párt vezetőjének ifjonti türelmetlenségében rejlő lehetőségekkel. Több vasat is tart a tűzben, kijelentette, hogy a NATO-csatlakozást ellenzőkön kívül minden politikai erővel, a magyar párttal is kész együttműködni, a KDH-val pedig úgymond történelmi kompromisszumot is el tud képzelni. Súlypontozása alapján azonban úgy tűnik, a legnagyobb fantáziát Ficóban és Ruskóban látja. Ezért lényeges, hogyan reagálnak erre a szlovákiai pártstruktúra mérvadó erői. A KDH elsőként reagált. Lipsic alelnök kijelentette, számukra elképzelhetetlen a Meinar-párttal való együttműködés. Sokat elárul Szlovákia jövőjéről, hogy a jelentősebb politikai pártok mekkora huzavonával mondanak nemet, és mit üzennek, nem is elsősorban a háromszoros exminiszterelnöknek, hanem Rus- kónak és Ficónak, meg a baloldal (most már apró-cseprő) pártjainak. A Lipsic-nyüatkozat leglényegesebb pontja, hogy a kereszténydemokraták főképp azért tekintik szalonképtelennek a HZDS-t, mert semmit se tett kulcsfiguráinak tisztázásáért a megalapozott gyanúsítások alól. Vajon meddig kalkulálhat Meciar azzal, hogy a politikai matematika szerint lehetséges a HZDS nélküli kormányképes többséget a két fiatal titán becserkészésével megszüntetni? Mikulás Dzurinda négy év alatt bebizonyította, hogy középszerű politikus, akinek sikerült (de csak a Meciar-féle választási törvény segítségével) nagy pártot létrehozni, majd ebből 10 százalékon aluli erőcskét csinálni. A HZDS elnöke ma még megengedheti magának, hogy újraválasztásakor olyan nyüatkozatot tegyen közzé, amely azt sugallja, hogy mint már annyiszor az elmúlt bő évtizedben, még mindig Meciar az, aki feltételeket szab. Ez így is marad mindaddig, amíg a demokratikus oldalon a parádét középszerű politikus vezényli. Hatágú félelem MOLNÁR IVÁN Lángoló zsinagógák, meggyalázott temetők, terrorizált kisiskolások - Európa nosztalgiázik. A szereplők ugyan újak, a dallam azonban a jégi, a hangulat pedig még mindig barna. Látszólag újak az okok is. Ők a hibásak, ók a rosszak, halomra ölik az ártatlan palesztinok ezreit - harsogja Európa, nyugtatgatva saját lelküsmeretét. És hogy valami látszata is legyen az ártatlan palesztinokkal való együttérzésnek, hol egy zsinagógát gyújt fel, hogy egy tömött iskolásbuszt dobál meg kövekkel. Hadd tudják meg a fránya kölykei, hogy nincs itt semmi keresnivalójuk, ugyanúgy, mint a Közel-Keleten sem, és bárhol máshol a világon. Ez utóbbit persze a legvérmesebb antiszemiták sem gondolják komolyan, hiszen a zsidók nélkül kénytelenek lennének szembenézni saját sivár életükkel, amely csak így, a hamis nemzeti együvé tartozásra és egy védtelen ellenség elleni folyamatos harcra építve nyer értelmet. Amit persze a legjobb akarattal sem lehet értelemnek nevezni. A zsidók védelmére Európában egyelőre nem vonulnak százezrek az utcákra, így aztán bátran zsidózik a francia, a belga, az ukrán, a szlovák és a magyar. Magyarországon az antiszemita megnyüvánulások- tól manapság a legfelsőbb körökben sem sikk elhatárolódni, hiszen a zsidóverők szavazata is pontokat hozhat a nagy nemzeti választási harcban. Hajbókolóik a határon túli magyar kisebbség körében is vannak. Ók azok, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy minden kisebbségiben ott van egy kicsit a zsidó is - az örökösen elnyomott, az örökösen megkülönböztetett, az állandó bizonyítási vággyal küszködő. Manapság sokan vannak, akik megfeledkeznek erről, és mi nem tehetünk mást, mint hogy nap mint nap emlékeztetjük őket erre. JEGYZET A rubeltól az euróig POLGÁR ANIKÓ A finnek nehezen szoknak át az euróra. Minden terméken ott szerepel az ár márkában is, s amint valamüyen euróösszegről van szó, nyomban átszámolják márkára, ahogy a külföldön utazók is átszámolnak mindent hazai pénzegységükre, hogy érezzék a pénz „súlyát”. A helsinki villamosok oldalán azonban büszkén díszeleg a felirat: „A rubeltól a márkán át az euróig”. Valóban van ok dicsekvésre, hiszen az Európai Unió egyik országában sem történt ilyen gyökeres változás, vagy fordítva is mondhatnánk: Finnország kivételével Oroszország egyik egykori tartománya sem került be az EU-ba. A hangzatos cím egyébként a Finn Nemzeti Múzeum pénztörténeti kiállítására utal, mely sokkal távolabbról indít: az első kiállított pénznem ugyanis a mókusbőr. A rubel és az euró ebben a kontextusban nyüvánvalóan Nyugat és Kelet ellentétét jelzi, hiszen Finnország, akárcsak Görögország, Nyugat és Kelet határán van, s történelme is erről tanúskodik. A görög kultúra iránt rajongó Pent- ti Saarikoski (a 20. századi finn líra egyik legeredetibb alakja) éppen ezért úgy érezte, hogy Finnország nem is tartozik Skandináviához, a finn kelet-európai nép, hiszen még az órájuk is a kelet-európai időt mutatja... Valójában észre sem vette, hogy egész életében „Nyugaton” élt: Finnországból Svédországba költözve különbséget érzett ugyan a két nép mentalitása, szokásai között, ám ez nem Nyugat és Kelet ellentéte volt. Sokkal inkább érezheti ezt a különbséget a Szlovákiából vagy Magyarországról Skandináviába utazó. Biztos vagyok benne, hogy ha például nálunk is ingyenes lenne az egyetemi étkezdékben az öt-hat féle kenyér, vagy a jobbnál jobb saláták, ahogy itt, hiába figyelmeztetne felirat, hogy mindenki csak any- nyit vegyen el, amennyit helyben el tud fogyasztani: nálunk egymást biztatva pakolnák tele az emberek a táskájukat, s a későn jövőknek már nem is jutna, hiszen Pozsonyban és Budapesten még a vécépapírt is kilopják az egyetemi illemhelyekről. Azt hiszem, mi, akik egyfajta büszkeséggel közép-európaiaknak tituláljuk magunkat, sokkal keletebbre vagyunk Európától, mint gondolnánk.- Maguk valóban betörtek a bankba? Ha úgy loptak volna, mint azok, akik kifosztották a Devín Bankot, akkor most milliárdosok lennének és nem rabok! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ UDOyÉ NOyjNY Az öt cseh parlamenti pártnak a Benes-dekrétumok megváltoztat- hatatlanságáról kötött, egyelőre titkos megállapodásáról ír a prágai napilap. A dokumentumot Jan Káván külügyminiszter és a pártelnökök hagyták jóvá, s addig nem hozzák nyilvánosságra, amíg azt az egyes pártok vezetőségei meg nem vitatják és nem kerül a cseh parlament elé. A lap úgy értesült, hogy a prágai képviselőház kinyilvánítja: a dekrétumok a nácizmus vereségének következményeként születtek. Feltételezése szerint a képviselők jóváhagyják, hogy Benes elnök rendeletéi a keletkezésük idején voltak hatályosak és „azok alapján ma nem jöhet létre semmilyen új jogviszony”. A készülő nyilatkozat utolsó pontja elutasítja egyes külföldi politikusok igyekezetét, hogy a magyarok és a szudétanémetek vagyonának elkobzását elrendelő dekrétumokat töröljék el. „Azon vagyoni és jogviszonyok, amelyek a dekrétumok alapján jöttek létre, megkérdője lezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok” - áll a dokumentum tervezetében. Az MKP-nak jelöltlistája 15. és 22. helye közt kellene felkínálnia helyeket mindkét demokrata párt politikusainak Hogyan segíthetnek a magyarok a szlovákoknak? A szlovákiai magyar kisebbség politikai képviselői a szlovák parlamenti és kormányzati politikában 1990 óta stabilizáló tényezőként hatnak. Az elmúlt tizenkét év folyamatai, amelyek ki- sebb-nagyobb kitérőkkel Magyarország szoros szomszédjának, Szlovákiának az integrációs előrehaladását hivatottak szolgálni, a politikai demokrácia biztosítékainak megerősödését hozták. HAMBERGER JUDIT A biztosítékok megerősítésében a magyar kisebbségi' társadalomnak és politikusainak vitathatatlan az érdeme. A szlovákiai magyar politikusok ellenzékben és kormányzati szerepben is képesek voltak arra, hogy ha akár a pillanatnyi, akár a távlati helyzet úgy követelte, a nemzeti identitásuk szempontjából elsődleges célokat háttérbe szorítsák. Ezt mindenekelőtt annak érdekében tették meg, hogy a demokratikus intézmények és folyamatok szlovák politikai hibák miatt ne szenvedjenek kárt. E politikusok előtt talán világos, hogy a szlovákiai magyarok és szlovákok sorsa rövid, közép- és hosszú távon is „szimbolikusan” összekapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy Szlovákia és a szlovákok jelene és jövője ugyanaz, ami a szlovákiai magyar kisebbségé. Mint már többedszer, Szlovákia most is sorsdöntő választás elé néz. Ezt ma már minden szlovákiai politikus (koalíciós és ellenzéki) világosan tudja. A kérdés az, hogy a sors, amelyről dönteni kell, merre fog fordulni. A sorsfordítást illetően a Magyar Koalíció Pártjának több a lehetősége, mint ahogy első pillanatra tűnhet. Az MÍG5 kormányzati politizálásának világos üzenete, hogy megértette: az ország integrációs céljai előbbre valóak, mint a nemzeti identitás minden területen való következetes védelme. Az ország integrációja ugyanis nemcsak a szlovákoknak, hanem a szlovákiai (és a magyarországi) magyaroknak is mindenek előtt való létérdeke. Most Szlovákia minden polgárának (és így minden politikusának is) azt kell szem előtt tartania, milyen végzetes következményekkel járhat az integrációból (NATO, EU) való kimaradás. Ennek tudata bizonyosan áthatja a Magyar Koalíció Pártjának minden politikusát is. Éppen ezért nyilván arra törekszik, hogy a választáson a megszerezhető szavazatok és mandátumok maximumát begyűjtse, hiszen ez az az eszköz, amellyel a legtöbbet tehet az integrációs célért. A következő választás után felálló kormány ugyanis alfája és ómegája Szlovákia elkövetkező sorsának: integrációs esélyei biztosan attól függenek, hogy milyen lesz az a kormány, amely a választásokból megszületik. A szlovákiai magyaroknak tehát nem lehet közömbös, hogy a következő szlovák kormány felállításában a Magyar Koalíció Pártjának milyen és mekkora szerep, súly jut. A súlyt viszont csak a megszerzett szavazatok növelhetik. Az MKP-nek tehát szem előtt kell tartania, hogyan növelhetné szavazatait és mandátumainak számát. A szlovákiai magyarok „száz százalékos” megszólításán kívül - ami mindenképpen korlátozott, hiszen legfeljebb csak any- nyian vannak (negyvenezerrel kevesebben, mint eddig!), ami a parlamentben legfeljebb 15-18 mandátumot, 10-12 százalékot eredményezhet - arra kell törekednie, hogy szlovák szavazókat, választókat is minél nagyobb arányban meg tudjon magának nyerni. Természetesen úgy, hogy a magyarság bizalmát és támogatását is megőrizze. A szlovák szavazók megszólításának és a meghallgattatásnak az eddigieknél nagyobbak az esélyei. Az MKP kormányzati szerepének két fontos eredménye szüA kormányszerep a szlovákok egy részét megszabadította komplexusától. letett: az egyik, hogy a nyugati integrációs intézmények előtt Szlovákiát „szalonképesebbé” és elfogadhatóbbá tette, a másik viszont az, hogy a szlovákok egy részét megszabadította a görcsös magyarellenes komplexustól, tehát csökkentette a magyaroktól való félelmet vagy tartózkodást. A felmérések szerint a szlovákok között a polgári demokratikus pártok szavazói (DS, OKS, SDKÚ) azok, akik a legnagyobb mértékben fogadják el a magyarokat a kormányban, s akik a leginkább előzékenyek a magyarokkal, akik a leginkább hajlamosak figyelembe venni a magyarok igényeit és kéréseit. Éppen ezért a Magyar Koalíció Pártjának meg kell próbálnia ezeket a szavazókat, ezek egy részét a saját oldalára állítani. A pártpreferenciák tartós tendenciái azt mutatják, hogy az MKP 10-12 százalékos népszerűségnek örvend. (Gondolom, nem kerülte el az MKP politikusainak a figyelmét az a tartós jelenség, hogy az előzetes felmérések két- három százalékkal mindig többet mutatnak, mint ami az MKP tényleges választási eredménye!) Az előrejelzések azt is trendként igazolják, hogy a Magyar Koalíció Pártjának a szlovák pártéletben - értékrendjét tekintve is - legtermészetesebb szövetségese, a Demokrata Párt (akár a régit, akár a két részre szakadtat tekintjük) folyamatosan közvetlenül a bejutási küszöb alatt szerepel. A Demokrata Párt 3-4 százalékos választói bázisa a szlovákiai magyarok számára olyan értéket jelenthet, amelyet „meg kell menteni”, amelyet a parlamentbe kell juttatni. Ezért helyes és hasznos lenne, ha az MKP politikusai a választási stratégia és a jelöltlista összeállításakor nem hagynák figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy most a demokra tapárti választók amúgy is meglévő jóindulatát parlamenti mandátumokká alakíthatják. A két részre szakadt Demokrata Párt (DS, OKS) politikusai keresik a választási koalíció lehetőségét. Egyelőre több lehetőség közül választhatnak. Ezek egyike lehetne a Magyar Koalíció Pártjának a választási koalícióra való javaslattevése is. A szlovák belpolitika pártpalettáján és szavazói bázisán végigtekintve világos, hogy a Magyar Koalíció Pártja saját parlamenti súlyát a demokrata párti szavazóbázis segítségével növelheti a legbiztosabban. Ez az a szlovák bázis, amely a Magyar Koalíció Pártja és a magyarok számára Szlovákiában nagyobb politikai teret biztosíthatna. A demokrata párti szavazók szavazatainak megszerzéséhez megítélésem szerint a magyaroknak „csak” ki kell nyújtaniuk a kezüket. A kéznyújtásnak olyan politikai egyezségen kellene alapulnia, amely a demokrata párti politikusoknak - a társadalomban meglévő súlyuk arányában - az országos listán választhatót!) helyeket biztosítana. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Koalíció Pártjának a lista 15. és 22. helye között kellene felkínálnia helyeket mindkét demokrata párt politikusainak Ennek a választási koalíció: egyezségnek ugyanis a kölcsönö: bizalomra kellene épülnie. A bi zalom azonban bizalmatlansággá változhatna, ha az MKP csupár szinte választhatatlan vagy telje: egészében választhatatlan helye két kínálna fel a demokratáknak Ez a demokrata szavazóbázist i: bizonytalanná, vagy bizalmatlan ná tenné. A magyar kisebbség politikai ve zetői (és őket támogatva a ma gyár kisebbségi társadalom is) a; elmúlt évtizedben sokat tettek < szlovák társadalom demokratizá lásáért. Ezért szlovák oldalró nem gyakran kaptak dicséretet Közvetlen dicséretet csak nagyor bátor szlovákok fogalmazta! A demokrata pártok szavazói felé az MKP-nak „csak” ki kell nyújtania a kezét. meg. Közvetett dicséretet azon ban nagy számban kaphatnál még, amennyiben képesek lesz nek a szlovák társadalom demok rata szavazóbázisát integrálni, é: erejét saját javukra (és a fentiéi értelmében Szlovákia javára) for dítani. Ehhez a magyar kisebbséj politikai vezetői részéről állam férfiúi kvalitásokra, rövid- és kö zéptávú stratégiai gondolkodás ra, bizonyos, szűkén vett magya érdekekről lemondani tudásr: van szükség. A demokrata pártokkal való vá lasztási koalíciókötés nehéz poli tikai feladat, de a Magyar Koalí ció Pártja megoldott már enné jóval nehezebb politikai feladató kát is: amikor hosszú évekre el lenzéken belül is ellenzékbe szó rult, vagy amikor elhatározta hogy a szlovák kormánykoalícii tagja lesz, és amikor - mindéi kétségbeejtő probléma ellenére • kitartott a koalícióban. Azt hi szem, az MKP minden politikus, számára világos, hogy ezzel mek kora szolgálatot tett Szlovákiá nak és minden szomszédjának különösen pedig Magyarország nak. Itt az újabb feladat, amit hi ba lenne nem megoldani; az MK1 olyan lehetőséget szalasztana el amelynek adott esetben későbl nemcsak az egész ország, haner az egész közép-európai régió i kárát látná. A szerző a budapesti Teleki Lász ló Intézet tudományos munka társa
