Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-19 / 91. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 1 KOMMENTÁR Nagyágyú és parittya TÓTH MIHÁLY A magyarországi választási kampány heteiben a szlovákiai magyar még a szokásosnál is jobban ráragadt a budapesti közszolgálati tévé képernyőjére. Mit mondjak, sokért nem adnám, ha feledni tudnám a mérkőzés néhány mozzanatát. Viszont az első forduló előtt elhangzott egy mondat, amely még ma is kellemes muzsikaként cseng a fülemben: .Az a legfontosabb, hogy a vesztes majd gratuláljon a győztesnek”. A politológia három neves művelője eszmecseréjének zárószakaszában hangzott el e mondat, méghozzá annak a helyzetelemzőnek a szájából, aki érvelésével a korábbi 50 perc folyamán egyértelműen tudtára adta a nagyérdeműnek, szíve a Fideszért dobban. Nem elhanyagolható jelentőségű momentuma volt a két forduló közötti időszaknak, hogy mindkét nagy párt igénybe vett külföldi „nagyágyúkat” is. Hadd ne soroljam itt fel azokat a nyugati államférfiakat, akiknek állásfoglalásából nem volt nehéz kikövetkeztetni, melyikük szívéhez melyik magyar tábor áll közelebb. Felsorolás helyett inkább két német politikus nevét írom ide: Gerhard Schröder és Helmuth Kohl. Egyikük jelenleg miniszterelnöke hazájának, Kohl pedig a német egység kovácsaként vonult be a történelembe. Hazájukban elképzelhetetlen, hogy választási kampány idején a leendő vesztest politológusok arra figyelmeztetnék, abban a bús éjféli órában, amikor a számítógépek kiköpik magukból a végeredményt, gratulálni illik a győztesnek. Elképzelhetetlen, mert Németországban egyeden mérvadó politikust se kell erre figyelmeztetni. A demokrácia ábécéskönyvében ez mindjárt az első oldalon írva vagyon. Nincs politikus, aki örülne a vereségnek, de olyan pártvezető is kevés van Berlin és Washington között, aki kampány idején azzal próbálja elbájolni a választópolgárt, hogy ha nem ő győz, összeomlik az ország. Lehet, hogy a térségünkre jellemző szembetegség, a politikai csőlátás okozta, de a Helmuth Kohl magyarországi látogatásáról készült televíziós felvételen én azt láttam, a volt kancellár annyira tárgyilagos, hogy noha a CDU testvérpánjának, a Fidesznek a vendége, közvetve az MSZP egyik veteránjának helytállását is kiemelte. Mert amikor nagyra értékelte, amit Magyarország a német egység érdekében tett, akkor voltaképpen azt méltatta, hogy Horn Gyula 1989-ben merte vállalni a magyar-osztrák határ német menekültek előtti megnyitásának kockázatát. Lehet, valóban politikai csőlátásban szenvedek, de én látni véltem, hogy az exkancellár a magyar hozzájárulásról szónokolva hamiskásan kacsintott. Nagyágyú és parittya. Kohl, illetve Schröder és a Kovács Jánosok. A választások végeredménye végül mégiscsak az utóbbiak döntésén múlik. Akár kacsintott Kohl, akár nem. Túl nyugodt közgyűlés LAJOS P. JÁNOS Az első hónapokban csak a kisebb, kevesebb munkával és felelősséggel járó hatásköröket kapták meg az önkormányzatok, melyekhez kevesebb pénz is elegendő. Bár eddig csak néhány alkalmazott és számítógép került a hatáskörökkel együtt az önkormányzatokhoz, a Szlovákiai Városok és Községek Társulása (ZMOS) joggal kifogásolja, hogy az átadási jegyzőkönyvek aláírása ennek ellenére - három és fél hónap elteltével - még mindig nem fejeződött be. A bemelegítés még folyik, ám vészesen közeleg az első nagyobb jogkörátruházás; július elsejétől a helyi képviselők és polgármesterek felelőssége lesz az iskolák, szociális intézmények, az orvosi rendelők fenntartása, üzemeltetése. Nem vüágos azonban, hogy ezen intézmények tartozásait miből, irályén módon téríti meg az állam, kapnak-e utólagos támogatást az intézményeknek helyet adó épületek felújítására az önkormányzatok. Habár Milan Ftácnik szerint az iskolák aktuális tartozásainak megtérítése nem okoz gondot a tárcának - a távozó miniszter szerint alig több mint félmilliárd koronáról van szó ennek ellentmond, hogy egyes iskolák mégis kénytelenek napokra szüneteltetni a tanítást, mert tartozásaik miatt a távfűtőművek leállították a melegvíz-szolgáltatást. Az utóbbi öt évben évi 20 milliárdról 12 milliárdra csökkent az épületek felújítására fordítható támogatás is, ennek fényében is felmérhető, müyen állapotban vannak az iskolaépületek, mennyit kell majd a közeljövőben felújításukra fordítani, és ehhez mennyivel járul hozzá a központi költségvetés. Főleg ezekre a kérdésekre akartak választ kapni a ZMOS 12. kongresszusán résztvevő küldöttek. A községek ugyan elégedettek lehetnek a gázművesítésbe fektetett pénzük megtérítésével, és több mint valószínű, hogy résztulajdonossá válhatnak a víz- és csatornázási művekben, de továbbra is csak egy hamarosan leköszönő kormányfő ígéreteire támaszkodhatnak a pénzügyi rendszer decentralizálását illetően, ami nélkül - hatáskörrel vagy anélkül - továbbra is a központi költségvetés foglyai. Ebből a szempontból a ZMOS kongresszusa - talán túlságosan is - nyugodt légkörben folyt le. Elégedett lehet a kormány is, a polgármesterek is jóllakott a kecske és - legalábbis egyenlőre - megmaradt a káposzta is.- Megbolondultál, Jenő? Manapság minden valamirevaló főnök pénzt vagy nagy értékű ajándékot kap, ha szívességet tesz. Téged meg ezzel a vacak elektronikus fogkefével kenyereznek le? (Marabu rajza) TALLÓZÓ DIE PRESSE Továbbra is életveszélyes Jós Weingast osztrák dandártábornc állapota, aki szlovákiai hivatali látogatásakor hétfőn lezuhant pozsonyi védelmi minisztériu lépcsőjéről - írja a Die Presse béc napilap. Weingast tegnap heliko terrel hazaszállították. A lap köz hogy a szlovák hatóságok szeri: baleset történt, és kizárt, hogy a más személy okozta volna. A p zsonyi osztrák nagykövetség ej magát megnevezni nem kivár képviselőjének azonban kétség vannak afelől, hogy a dandárt bornok csak a saját figyelmedé sége következtében esett el. A di lomata nehezményezi, hogy nagykövetséggel csak kedden t datták a hétfői baleset tényét. W ingast a védelmi tárca épületéül egy, a haditechnikai piac felkés: téséről szóló értekezletről a to lettre távozott, munkatársai ped csak jóval később találták meg es méletlen állapotban. A hitvesi ágy sem maradhatott ki a megfigyelt terepek közül, Sztálin fiának egyik felesége ügynök volt Vaszilij Sztálin és Putyin Ioszif Visszarionovics Sztálinnak két fia volt és egy leánya. Az idősebbik fiú, Jakov, német hadifogságban halt meg: vagy öngyilkos lett, vagy megölték. Első házasságából származó fiát a diktátor sohasem szerette. E. FEHÉR PÁL Leányát, Szvetlánát talán kedvelte, mert amíg a fiúk létezéséről alig- alig tudhatott valamit a vüág, a leányát bemutatta Churchillnak is, az angol politikus ironikus megjegyzése szerint azért, hogy bebizonyítsa: a bolsevikoknak is van családi életük. A harmadik Sztálin-gyerekről, Vaszilijről a minap a moszkvai televízió vetített egy roppant tanulságos dokumentumfilmet. Amiből kiderül, hogy milyen is volt ez a bizonyos családi élet. Vaszilijjal sem törődött az apja (ugyan, mikor lett volna erre ideje?) és nevelését két emberre bízta: Vlaszik tábornokra, személyes testőrségének parancsnokára, illetve Lavrentyij Beri- ja, a rettegett titkosrendőrség rettenetes főnöke mintegy önként felügyelte a fiú életét. Hogy mennyire „gondosan”, az éppen az általam látott dokumentumfilmből derült ki. Vaszilij Sztálin életéről ugyanis hatalmas mennyiségű film, fénykép maradt fenn, hangját magnetofonszalagok őrzik. Ezek a dokumentumok azonban korántsem szolgáltak olyasféle célt, mint az apáról készült filmek, fényképek. Szóval nem kultikus jellegűek, szó sem volt arról, hogy Sztálin arra készült volna - mint ezt tette hűséges koreai tanítványa, Kun ír Szén -, hogy fiára bízza a birodalmat. Sztálin ilyesmire egyáltalán nem gondolt, s általában sem foglalkozott az utódlás kérdésével. A legtöbb, amit hitelesen ebben a tárgykörben tudhatunk, Hruscsov emlékirataiban maradt fenn: az agg Sztálin azt jósolta társainak, hogy halála után, mint vak macska- kölyköket pusztítják el őket. Vaszilij Sztálinról azért maradt az utókorra, illetve az állambiztonság levéltárára ilyen sok dokumentum, mert minden lépését figyelték, lefényképezték, filmre vették. Természetesen anélkül, hogy Vaszilij erről tudott volna. Katonatiszt, repülő, a kortársak szerint, jó pilóta, huszon- valahány esztendős korában altábornagy, a moszkvai katonai körzet légierejének parancsnoka. Az apa szüárd meggyőződése volt, hogy a politikában mindent megengedhet magának. A fiú csak a magánélet szféráiban érezte úgy, hogy azt tehet, amit akar. Négyszer nősült. Ivott, mint a kefekötő. Szórta az állam pénzét. Minderről tudtak azok, akikre az apa a fia felügyeletét bízta. Egyik felesége is állambiztonsági ügynök volt, merthogy a hitvesi ágy sem maradhatott ki a megfigyelt terepek közül. Vaszilij Sztálint végül saját apja váltja le néhány hónappal a halála előtt parancsnoki posztjáról. A diktátor roppant ideges lehetett, amikor saját kezűleg fogalmazta a parancsot, mert - szokásától eltérően - teli van a kézirat javításokkal, áthúzott szavakkal és a kézírás is ugráló. Miért? Csak találgathatunk. Nyilván nem fia iszákosságá- ban kételkedett, hiszen ezt saját szemével látta. Inkább az idegesíthette, hogy müyen szorosan ellenőrzik a fiát, s felébredt benne a kétely, hogy esetleg őt is megfigyelik... Vaszüij Sztálinnak mindenesetre az volt a meggyőződése, hogy apját megmérgezték. Volt olyan óvatlan, hogy fecsegett is erről. Ezért Berija, akit elsőrendűen gyanúsított, lecsu- katta. Aztán letartóztatták, majd kivégezték Beriját is. Vaszüij azonban hiába bízott abban, hogy sorsa jobbra fordul. Apjának azok a társai, akik az utódlásért folytatott harccal voltak elfoglalva, s akik - egyáltalán nem mellékesen - kisfiú kora óta ismerték, amolyan kényelmetlen tanúnak tekintették. A hatalmi harc eldőlte, a XX. kongresszus után Va- szilij levelet írt Hruscsovnak, amelyben szabadságot és állást kér. Hruscsov, aki már leleplezte az apa rémtetteit, könnyeivel küszködve öleli magához a fiút, s mindent megígér. Ezek után Vaszüijt visszaviszik a börtönbe és még egy évig ottmaradt. Aztán kiszabadul, újra iszik, alig van pénze, viszont az utcákon altábomagyi egyenruhában botladozik. Egyik részeg rohamában berohan Kína moszkvai nagykövetségére bepanaszolni Hruscsovot. Ez, természetesen, nem maradhatott következmények nélkül. Újra letartóztatják, majd száműzik MoszkváOroszországban mindenkor erős volt a hajlam az önsorsrontásra. ból. Alig negyven évesen halt meg. Elfelejtették. Csupán találgatni tudom, hogy miért mondják el ma, több, mint negyven évvel a halála után Vaszüij Sztálin sorsát. A legvalószínűbb - Tacitusszal szólva -, az „hogy a hitvány szavaknak s tetteknek félniük keüjen az utókortól”. Vaszilij Sztálinra ma azért emlékeztet az orosz közszolgálati televízió, hogy senkinek ne juthasson eszébe Ioszif Sztálin érdemeit emlegetni. Az idő múlik és múlásával együtt Oroszországban is nosztalgiák ébrednek. Például birodalmi álmok. És ugyan miért ne gondolnának Sztálinra is, aki eme álmok első számú megvalósítója volt? Ne feledjük el, hogy az orosz tömegek számára Sztálin nemcsak véreskezű diktátor, hanem a rend képviselője volt, aki kemény kézzel a vezetőkre is lecsapott. Különösen Brezsnyev idején virágzott ez az lúzió, a korrupció általános urain alatt. Jövő márciusban lesz fél évszázad hogy Sztálin meghalt. Aki akk született, már csak a hajdani bir dalomról tud és szinte semmit se arról, hogy mi volt az ára mindé nek. A személyes sorsok alakulás ban is. Olyan torz jellemek szán; más életében, mint amüyen Vaszi Sztálin volt. Oroszországban - egyebek közi az irodalomból is tudható - mi denkor erős volt a hajlam az önsoi rontásra. A sztálini terror népesed si következményei után az iszony tos méreteket öltő alkoholizmus zedeli főként a férfilakosság! amelynek jelentős százaléka ne éri meg hatvanadik életévét. Puty és kormányzata kevés hasznosai célt tűzött ki maga elé, mint e n pességfogyás elleni küzdelmet. K lönben is, Putyin szereti a némei két. Sokat élt ott, jól beszéli a ny vet, a németek körében - az otta közvélemény-kutatási adatok sz rint - ő a legkedveltebb külföldi: lamfő, és a szokásaikat elsajátítom Például, ha iszik egyáltalán, akk sörözik, s vodkából is két cent, az húsz gramm és nem a klasszik orosz módi szerinti száz gramm, £ az egy deci az alapadagja. Vasz Sztálin a két centet meg sem erei volna... Szóval a televíziót is szigo kézzel irányító Putyin nemcsak diktatúra egyik kicsiny áldozata emlékeztetett, hanem a normá emberi rend szükségességére, még nem jelent feltétlenül demc ratikus áüamrendet, de enélkül demokratikus Oroszország is elké zelhetetlen. Persze, Nagy Péter cár is a néír életformára akarta szoktatni a r pét. Ugyanakkor megölette fiát amikor sörözött, vödörből itta az: palét, a napot pedig kötelezően ve kával kezdte. VISSZHANG Féligazságok Antikor a Riogatás féligazságokkal című írást olvastam (Uj Szó, április 15.), lelkész lévén, Ádám és Éva bűnbeesése jutott eszembe. A kígyó felteszi az egyszerű, de annál ravaszabb, Isten szavát - azaz a valóságot - elferdítő kérdését: Csakugyan azt mondta Isten, hogy „a kertnek egy fájáról se egyetek?” A célja, hogy azt a bizonyos bogarat betegye az asszony fülébe, megingassa ót engedelmességében. Hasonló félrevezetést látok a cikkben. Mindenekelőtt, hogy „a magyar kormányfő híveivel együtt miért riadt meg ennyire attól, hogy elveszíthetik hatalmukat”. Nem a hatalmukat féltik, hanem az eredményeket. E- zek az eredmények az ország és a nemzet javát szolgálják, nem pedig néhány kiváltságosét (a teljesség igénye nélkül: tandíj eltörlése, diákhitel, családi adókedvezmény, minimálbér emelése, tb-járulék csökkentése, maffiaeüenes törvény és a Btk. szigorítása, fogmegtartó kezelések ingyenessé tétele, kórháztörvény stb.). Ilyen vagy ehhez hasonló eredményekkel a baloldal nem büszkélkedhet, s ami fájó, eüenzék- ben sem támogatta azok elérését. Holdudvarrá minősítem akár csak 3-400 000 embert (tv2, RTL Klub), akik azonban több mint 1,5 mülió- an is lehettek (rendőrségi adat), nem igazán tényszerű. S ez a tömeg csak azokat teszi ki, akik ott voltak. De ennél nagyságrendekkel többen vannak, akik úgy érzik, hogy amit Orbán Viktorék vállalnak, az országos, közös ügy. Vajon az MSZP miért nem hív össze nagygyűlést? Vajon miért nem láthattuk soha Med- gyessy Péteréket ennyi ember között? Mindenki saját lehetőségei szerint küzd: a Fidesz az emberek közé megy, az MSZP a médiát használja. S a Magyar Televízió talán az egyetlen, amely nem szolgálja ki őket. Baloldalra alapvetően szükség van, mmt a bal szemünkre, fülünkre, kezünkre, lábunkra - de nem minden áron. Hiszen, ha egy végtag beteg, nem szabad használni, olykor meg is műtik, gipszbe teszik, hogy ne mozduljon. A politikában ezek a tagok ugyancsak megbéníthatok, de nem nélkülözhetők. Viszont, ha csak zavart okoz, akadályoz, akkor valamüyen beavatkozás szükséges, a test egészének megmentéséhez. Igenis ép ésszel hihető, hogy Mécs Imre - amennyiben tagja volt 1994-98 között az SZDSZ-nek - „a visszasettenkedő kommunistákkal paktált”. Az MSZP nem az a baloldal, amelyikre szükség van. Egy totalitárius, emberi jogokat semmibe vevő rendszer egykori pártkatonái, akik megszokták a kiváltságot, soha nem lesznek képesek olyan értéket képviselni, mint Gerhard Schröder, Tony Blair vagy Lionel Jospin. Kik tehát azok, akik hatalmuk elvesztését féltik? Hiszen, ha most nem nyernek, akkor az földindulást jelent a pártnak. Új arcok keüenekmajd, fiatalabbak, hitelesebbek. Ha most nem nyernek, akkor egy generáció végleg búcsút vehet a nagypolitikától. Mert ez a választás a polgári oldal részére nem csak a következő 4 évre szól, hanem győzelme esetén inkább 2x4-re. Essék szó „Orbán Viktornak a szomszédok iránti érzéketlen kampány- megnyüvánulásai”-ról is, melyek „vezettek oda, hogy a nacionalistának semmiképp sem nevezhető pozsonyi miniszterelnök (sic! - lásd státustörvény) jegelte - remélhetőleg rövid időre - a szlovák-magyar, továbbá cseh és lengyel partnerével együtt a visegrádi politikai kapcsolatokat”. Orbán Viktor nem „kam- pánymegnyüvánult”, hanem egy EU-parlamenti német képviselő kérdésére felelt azon benesi dekrétumokkal kapcsolatosan, melyekről mi, érintettek, és a képviselőink 12 éve haügatunk. Ez roppan kínos kérdés és Magyarországon egyáltalán nem kampányszintű téma, amivel választást lehet nyerni. A V4-ek találkozója e probléma felvetése miatt maradt el, nem pedig Orbán Viktornak otthon, a kampány során elhangzott bármely kijelentése miatt. De vajon a szociáldemokrata Gerhard Schröder is kampánymeg- nyüvánult, amikor a szociáldemokrata cseh kormányfő szudétanéme- tekről tett nyilatkozata után lemondta prágai látogatását? Szlov kiában egyetlen magyar nyelvű oi szágos napüap van. A felvidéki m gyár embert is megületi a tisztes» ges, valóságot teljességében berni tató tájékoztatás, értékelés-am< gyarországi helyzettel kapcsolati) pedig különösen. Még akkor is, h; az adott újságíró felfogásával eüe tétes véleményről van szó. Ellenkező esetben kénytelenek vagyun azt hinni, hogy befolyásolni kivár ják a köz véleményét. Nem kellen Markó Béláék nyomdokaiba lépni akik siettek kijelenteni, jó kapcsol taik vannak mind az MSZP, mind SZDSZ soraiban. Ki meri-e bárki j lenteni, hogy az üyen és ehhez ha sonló kijelentések fejezik ki az adi határon túli magyarság döntő töt ségének óhaját, akaratát, imáját? Feszty Zsolt református lelkipásztor, Érsekkéty
