Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-18 / 90. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 18. Utazni jó A jót megszokni nem nehéz, ám karácsonykor mégis honvágyat éreznek. Hiányzik a család, a barátok, de a hideg, zimankós időjárás, a szállingózó hó is Tenerifén befogadták a családot PETERFI SZONYA K ovács Tibor feleségestül, gyermekestül a Kanári szigetek legnagyobbikán, Tenerifén hbmh talált átmeneti otthonra. Tibor a rádió szimfonikus zenekarában muzsikált, felesége, Anikó a rádió magyar adásának zenei szerkesztője volt. Amikor 1986-ban a család- fenntartó meghívást kapott a tene- rifei szimfonikus zenekarba, nem merte feladni állását, fizetés nélküli szabadságot vett ki, úgy utazott külföldre. Két év után hazatért, s a család élte megszokott életét.- Kilencvenkettőben ismét meghívtak, s mi nem gondolkodtunk egy percet sem — idézi a tíz éve történteket Kovács Tibor, s amikor a hangulatos presszóban megrendeli a kávét és a narancsitalokat, nevetve mondja: sem én, sem Anikó és persze a gyerekek sem tudtunk spanyolul. Hónapokig kézzel-lábbal értekeztünk. A tenerifeiek viszont díjazták igyekezetünket. Elfogadtak és befogadtak minket. A gyerekek felnőttek, a 23 éves lányunk a Puerto de la Cruz-i Idegenforgalmi Egyetem végzős hallgatója, a 22 éves fiunk pedig a cremonai hegedűkészítő iskolában tanul. Míg mi talán négy év múlva hazatérünk, kicsi a valószínűsége annak, hogy ők velünk tartanak. Nem maradnak Tenerifén sem, mert mint mondják: itt szűk az életterük, várja őket a nagyvilág. A fiam Olaszországban tanul, de gyakran utazik Németországba, Franciaországba, Svájcba. Nekünk hiányoznak a hazai barátaink, a család, velük a tíz A sima víztükör látványa is nyugtat (A szerző felvétele) év távoliét megtette a magáét. De ez így is van rendjén - közli kedves mosollyal a családfő, aki naponta kétszer részt vesz a szimfonikus zenekar próbáin, a köztes időben növendékeket tanít, s vasárnaponként a város kamarazenekarával muzsikál. - Ha jutni akarunk valamire, vállalnunk kell a többletmunkát - veszi át a szót a feleség, aki nem tagadja: a szigeten drága az élet. És annak ellenére, hogy a fizetések a hazaiakkal összehasonlíthatatlanok, úgy véli, a tenerifei bérből Vásárúton kellene élni. Mert bár nagymegyeri gyökereik vannak, a kis csallóközi községben élik majd le életüket, ott építenek házat. - Megérkezésünk után azonnal munka után érdeklődtem, de elhelyezkedni itt sem volt könnyű. Szerencsére, konzer- vatóriumi végzettségem van, zongoraművész vagyok, ezért tanítani kezdtem. A gyerekekkel egyezséget kötöttem: ők megtanítanak spanyolul, én pedig megtanítom őket zongorázni. Zeneszeretetük határtalan, ám akár tíz percre is, nehéz ülve tartani őket. Mivel húsvét előtt látogattam a szigetre, az ünnepi szokások is szóba kerültek. Megtudtam, hogy a legnagyobb szigetet a legnagyobb karnevál jellemzi, pontos ideje épp a húsvét időpontjától függ. Általában februárra vagy március elejére esik, és olyankor olyan nagy az érdeklődés a sziget iránt, hogy helyet foglalni az utazási irodáknál hónapokkal előtte kell. - A húsvét a katolikus Kanári szigeteken elsősorban egyházi ünnep, misékkel, körmenetekkel. Nem ismerik szokásainkat, a tojásfestést, a húsvéthétfői öntözést. Ezért péntekig, ami Tenerifén munkanap, „kanári" módon ünnepiünk, azután „hagyományosan". Noha itt a hétfő szintén munkanap, Tibor délután locsoló körútra indul. A közelünkben él a 81 éves Selmecbányáról származó Kati néni, aki több mint 30 évvel ezelőtt Pöstyénből költözött s szigetre. Örökbe fogadtuk magunknak, együtt üljük meg az ünnepeket. Felfedeztük néhány Tenerifén élő magyar családot, magyar találkozókat is tartunk. És amióta megajándékoztuk egymást egy műholdvevővel, teljes a boldogság, mert nézhetjük a Duna és a MTV 2 adásait. Amikor csak lehet, haza látogatok, s bőröndnyi könyvvel érkezem meg. Bármennyire furcsa, nincs nagyon időnk arra, hogy élvezzük a természeti szépségeket, gyakran hónapokig nem is látjuk az óceánt. Van persze egy kedvenc helyünk, ahol nincsenek turisták, szállodák, csak csend és nyugalom. Mielőtt elbúcsúztunk volna, az eu- róra való átállásra is rákérdeztem. - Németországban a számítás egyszerűbb, 1 euró 2 márkának felel meg. Spanyolországban viszont 1 euró 166,383 peseta. Vagyis aki vásárolni megy, a kezében számítógépet szorongat. Mi is, nehogy becsapjanak - nevetett fel hangosan Anikó, majd csendesebben megje(Archív felvétel) Csak szélcsendben szálljanak hajóra gyezte. - Mellesleg az eltelt tíz év alatt nemcsak az életformánk változott. Temperamentumosabbak lettünk, felszabadultabban és hangosabban beszélünk, hiszen nem lehet ellenállni a környezet hatásának. És ez így van rendjén. Mindent meg lehet szokni, kivéve a hajózást -jegyezte meg búcsúpuszi közben. Szavainak furcsa hangsúlyát, értelmét viszont csak másnap fogtam fel, amikor többedmagammal egy hajó- kiránduláson vettem részt. Eredetileg delfineket, illetve a víz alatti csodás világot kellett volna megtekintenünk, csak hát az óceán és a szelek istenei másképp határoztak. Igaz, gyanús volt ,hogy amikor meglátott bennünket a kapitány, a fejéhez kapott, s mutatta: nem vagyunk normálisak. Alig indult el a hajó, dobálni kezdték a hullámok. Négy-hat méteresek lehettek, nem csoda, hogy az utasok gyomra liftezni kezdett. Kiabálhatta a kapitány „delfinek a láthatáron", többen a hajókorlátot markolva csak arra összpontosítottunk, hogy a zacskót pontosan a szánkhoz illesszük! Az izmos, csinos, fiatal amerikai, német és belga huszonéves fiatalemberek a rosszulléttől remegve könyörögtek a kapitánynak, forduljon vissza. A szálloda bárjához közeledve arcszínünk látványa arra késztette a pincéreket, hogy itallal kínáljanak. „Minden szárazföldi vésse emlékezetébe, hogy a háborgó gyomor kizárólag a whiskytől nyugszik meg.”- magyarázták. Tessék ezt jól megjegyezni! 4 ^ |pi\ íji www.chorvatsko.hr
