Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-18 / 90. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 18. Utazni jó A jót megszokni nem nehéz, ám karácsonykor mégis honvágyat éreznek. Hiányzik a család, a barátok, de a hideg, zimankós időjárás, a szállingózó hó is Tenerifén befogadták a családot PETERFI SZONYA K ovács Tibor feleséges­tül, gyermekestül a Kanári szigetek legna­gyobbikán, Tenerifén hbmh talált átmeneti ott­honra. Tibor a rádió szimfonikus zenekarában muzsi­kált, felesége, Anikó a rádió ma­gyar adásának zenei szerkesztője volt. Amikor 1986-ban a család- fenntartó meghívást kapott a tene- rifei szimfonikus zenekarba, nem merte feladni állását, fizetés nélkü­li szabadságot vett ki, úgy utazott külföldre. Két év után hazatért, s a család élte megszokott életét.- Kilencvenkettőben ismét meghív­tak, s mi nem gondolkodtunk egy percet sem — idézi a tíz éve történ­teket Kovács Tibor, s amikor a han­gulatos presszóban megrendeli a kávét és a narancsitalokat, nevetve mondja: sem én, sem Anikó és per­sze a gyerekek sem tudtunk spanyo­lul. Hónapokig kézzel-lábbal érte­keztünk. A tenerifeiek viszont díj­azták igyekezetünket. Elfogadtak és befogadtak minket. A gyerekek felnőttek, a 23 éves lányunk a Puer­to de la Cruz-i Idegenforgalmi Egye­tem végzős hallgatója, a 22 éves fi­unk pedig a cremonai hegedűkészítő iskolá­ban tanul. Míg mi talán négy év múl­va hazatérünk, ki­csi a valószínűsé­ge annak, hogy ők velünk tartanak. Nem maradnak Te­nerifén sem, mert mint mondják: itt szűk az életterük, várja őket a nagyvilág. A fi­am Olaszországban ta­nul, de gyakran utazik Németországba, Fran­ciaországba, Svájcba. Ne­künk hiányoznak a hazai barátaink, a család, velük a tíz A sima víztükör látványa is nyugtat (A szerző felvétele) év távoliét megtette a magáét. De ez így is van rendjén - közli kedves mo­sollyal a családfő, aki naponta két­szer részt vesz a szimfonikus zene­kar próbáin, a köztes időben növen­dékeket tanít, s vasárnaponként a város kamarazenekarával muzsikál. - Ha jutni akarunk valamire, vállal­nunk kell a többletmunkát - veszi át a szót a feleség, aki nem tagadja: a szigeten drága az élet. És annak el­lenére, hogy a fizetések a hazaiak­kal összehasonlíthatatlanok, úgy véli, a tenerifei bérből Vásárúton kellene élni. Mert bár nagymegyeri gyökereik vannak, a kis csallóközi községben élik majd le életüket, ott építenek házat. - Megérkezésünk után azonnal munka után ér­deklődtem, de elhelyezkedni itt sem volt könnyű. Szerencsére, konzer- vatóriumi végzettségem van, zon­goraművész vagyok, ezért tanítani kezdtem. A gyerekekkel egyezsé­get kötöttem: ők megtanítanak spanyolul, én pedig megtanítom őket zongorázni. Zeneszeretetük határtalan, ám akár tíz percre is, nehéz ülve tartani őket. Mivel húsvét előtt látogat­tam a szigetre, az ünnepi szokások is szóba kerültek. Megtudtam, hogy a legna­gyobb szigetet a legna­gyobb karnevál jellem­zi, pontos ideje épp a húsvét időpontjától függ. Általában februárra vagy március elejére esik, és olyankor olyan nagy az ér­deklődés a sziget iránt, hogy helyet foglalni az utazási irodáknál hónapok­kal előtte kell. - A húsvét a katolikus Kanári szigeteken elsősorban egyházi ünnep, misék­kel, körmenetekkel. Nem ismerik szokásainkat, a tojásfestést, a hús­véthétfői öntözést. Ezért péntekig, ami Tenerifén munkanap, „kanári" módon ünnepiünk, azután „ha­gyományosan". Noha itt a hétfő szintén munkanap, Tibor délután locsoló körútra indul. A közelünk­ben él a 81 éves Selmecbányáról származó Kati néni, aki több mint 30 évvel ezelőtt Pöstyénből költö­zött s szigetre. Örökbe fogadtuk magunknak, együtt üljük meg az ünnepeket. Felfedeztük néhány Tenerifén élő magyar családot, magyar találkozókat is tartunk. És amióta megajándékoztuk egymást egy műholdvevővel, teljes a bol­dogság, mert nézhetjük a Duna és a MTV 2 adásait. Amikor csak le­het, haza látogatok, s bőröndnyi könyvvel érkezem meg. Bár­mennyire furcsa, nincs nagyon időnk arra, hogy élvezzük a termé­szeti szépségeket, gyakran hóna­pokig nem is látjuk az óceánt. Van persze egy kedvenc helyünk, ahol nincsenek turisták, szállodák, csak csend és nyugalom. Mielőtt elbúcsúztunk volna, az eu- róra való átállásra is rákérdeztem. - Németországban a számítás egy­szerűbb, 1 euró 2 márkának felel meg. Spanyolországban viszont 1 euró 166,383 peseta. Vagyis aki vá­sárolni megy, a kezében számítógé­pet szorongat. Mi is, nehogy be­csapjanak - nevetett fel hangosan Anikó, majd csendesebben megje­(Archív felvétel) Csak szélcsendben szálljanak hajóra gyezte. - Mellesleg az eltelt tíz év alatt nemcsak az életformánk válto­zott. Temperamentumosabbak let­tünk, felszabadultabban és hango­sabban beszélünk, hiszen nem le­het ellenállni a környezet hatásá­nak. És ez így van rendjén. Mindent meg lehet szokni, kivéve a hajózást -jegyezte meg búcsúpuszi közben. Szavainak furcsa hangsúlyát, értel­mét viszont csak másnap fogtam fel, amikor többedmagammal egy hajó- kiránduláson vettem részt. Eredeti­leg delfineket, illetve a víz alatti cso­dás világot kellett volna megtekin­tenünk, csak hát az óceán és a sze­lek istenei másképp határoztak. Igaz, gyanús volt ,hogy amikor meg­látott bennünket a kapitány, a fejé­hez kapott, s mutatta: nem vagyunk normálisak. Alig indult el a hajó, dobálni kezd­ték a hullámok. Négy-hat métere­sek lehettek, nem csoda, hogy az utasok gyomra liftezni kezdett. Ki­abálhatta a kapitány „delfinek a láthatáron", többen a hajókorlátot markolva csak arra összpontosítot­tunk, hogy a zacskót pontosan a szánkhoz illesszük! Az izmos, csi­nos, fiatal amerikai, német és bel­ga huszonéves fiatalemberek a rosszulléttől remegve könyörögtek a kapitánynak, forduljon vissza. A szálloda bárjához közeledve arcszí­nünk látványa arra késztette a pin­céreket, hogy itallal kínáljanak. „Minden szárazföldi vésse emléke­zetébe, hogy a háborgó gyomor ki­zárólag a whiskytől nyugszik meg.”- magyarázták. Tessék ezt jól megjegyezni! 4 ^ |pi\ íji www.chorvatsko.hr

Next

/
Thumbnails
Contents