Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-18 / 90. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 18. TÉMA: A KOMÁROMI IMANAP 9 Az sikertelenség buzgóbb imára sarkallja a híveket, akik évről évre több ezres tömegben zarándokolnak Komáromba Nem szabad elveszíteni hitünket Elek László: „Kitartónak kell lennünk, hiszen tudjuk, Jézus is kitartó imára buzdított mindenkit". (Vas Gyula felvételei) Április 21-én, Jópásztor vasárnapján immár 13. alkalommal zarándokolnak a hívek Komáromba, hogy közösen imádkozzanak hazai magyar papi hivatásokért és magyar főpásztorért. Elek László gútai esperes-plébánossal, a Jópásztor Társulat - volt titkárával az eddigi imanapokról, azok küldetéséről és a társulat munkájáról beszélgettünk. V. KRASZNICA MELITTA Plébános úr, elevenítsük fel néhány mondattal a kezdeteket. Az 1989-es változás után valamennyien megelégedettséggel vettük tudomásul, hogy az addig üres püspökségek sorra be lettek töltve, sőt a megyés püspökön kívül egy vagy több segédpüspök is megkezdhette munkáját a hívek lelki igényeit szolgálva. A Szlovákiában élő magyar katolikus papság és a világi hívek abban reménykedtek, hogy magyar anyanyelvű főpásztor kinevezésére is hamarosan sor kerül. Ezt az óhaEgy korábbi imanapon jukat közös imádsággal is ki szerették volna nyilvánítani, ezért 1990. június 3-án első ízben gyűltek össze Komáromban imanapra, és gyűlnek össze azóta is minden évben. Egyelőre azonban úgy tűnik, a magyar főpásztorért mondott imáik nem találtak meghallgatásra. Ez a tény nem szegi kedvét a híveknek? Kitartónak kell lennünk, hiszen tudjuk, Jézus is kitartó imára buzdított mindenkit. Ha megfogadjuk Jézus szavait, miszerint „kérjetek és adatik nektek, zörgessetek és megnyittatik nektek”, igyekezetünket előbb-utóbb siker koronázza majd. Csak nem szabad elveszíteni hitünket. Azt hiszem, érzik ezt a hívők is, és az eddigi sikertelenség még buzgóbb imára sarkallja őket. Bizonyítja ezt az évről évre Komáromba zarándoklók több ezres tábora. Az imán kívül természetesen állandó kéréssel fordulunk egyházmegyénk főpásztorához, Msgr. Ján Sokol érsekhez, a Szlovák Püspöki Kar elnökéhez, Msrg. Frantisek Tondrá- hoz, valamint II. János Pál pápához, Jézus Krisztus földi helytartójához. 1995 februárjában két autóbusznyi hívősereg - papok és világiak egyaránt - kelt útra, és ment Vatikánba, hogy átnyújtsa a Szentatyának a magyar anyanyelvű főpásztor kinevezését kérő, több mint 53 ezer aláírást tartalmazó levelet. Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar nemzetiségű püspök kinevezése nemcsak a Pozsony-nagyszombati Egyházmegyét érinti. Mi azt szeretnénk, ha minden olyan püspökségben, amelynek területén magyarok is élnek - tehát a nyitrai- ban, a rozsnyóiban és a kassaiban is - lenne egy-egy magyar püspök. Mit jelentene a magyar hívők számára a magyar nemzetiségű püspök személye? Rendkívül sokat. Elsősorban- is át tudná érezni a reá bízott hívek gondjait és megfelelő hatáskörökkel is rendelkezne a problémák megoldására. Felkarolná a kispap- képzést, a hivatásgondozást, lelki buzdítást adna azoknak, akik érzik ugyan magukban az elhivatottságot a papi pálya iránt, de még szükségük van bizonyos megerősítésre, támaszra. Ugyancsak nagy segítséget tudna nyújtani a papság utóképzése terén, jogköréből kifolyólag tanfolyamokat, konferenciákat szervezhetne a hazai magyar papok részére. Köztudott, hogy nagyon sok fiatal Magyarországon végzi a teológiát, „Igyekezetünket előbb-utóbb siker koronázza majd.” akiket aztán ott is szentelnek fel. Mivel szinte valamennyien a megyéspüspök jóváhagyása nélkül tanulnak Magyarországon, itthon nem gyakorolhatják hivatásukat. Az igazsághoz tartozik, hogy a pozsonyi teológushallgatók egy része is kijut néhány szemeszter erejéig külföldre, de őket általában Olaszországba, Írországba, Lengyelországba küldik tanulni. A magyar püspök sokat tehetne azért, hogy a megyéspüspök beleegyezését adja magyarországi tanulmányok végzéséhez, közbenjárhatna az ott felszentelt papok hazatérése ügyében. A Komáromi Imanapokat már évek óta a Jópásztor Alapítvány, illetve a Jópásztor Társulat rendezi. Mit kell tudnunk ezekről a szervezetekről? Elsődleges küldetésük a Komáromi Imanapok előkészítése és megrendezése, valamint hasonló jellegű kezdeményezések segítése. Ezenkívül támogatni szeretnék a magyar nyelvű hitoktatást, valamint a hitoktatók felkészítését, és a pénzügyi lehetőségek szerint az egyes plébániákat is. Ezen célok elérése érdekében más jogi, egyházi és magánszemélyekkel is együttműködnek. Szakmai sikerként könyvelhető el, hogy idén a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Jópásztor Alapítványt bízta meg egy egyházi jellegű pályázat lebonyolításával. A Jópásztor Társulatról és Alapítványról részletes információkat a www.jopasztor.szm.sk című honlapunkon találhatnak. Memorandum a szlovákiai katolikus közösség helyzetéről, problémáiról és ezek megoldási lehetőségeiről Nem politikai kérdésről van szó ÖSSZEFOGLALÓ A Jópásztor Társulat 2001 májusában egy memorandumot fogalmazott meg, amelyet eljuttatott a Szlovák Püspöki Karhoz. A hivatalos visszajelzés azóta is várat magára. A Memorandum egyebek között megállapítja: a szlovákiai magyar katolikus közösség legnagyobb problémája, hogy „...pásztor nélküli nyájnak tekinthető, a Szlovák Püspöki Karnak egyetlen olyan tajga sincs, aki a magyar közösségből származna, aki át- érezné eme közösség gondjait, és megfelelő jogkörökkel rendelkezne azok megoldására.” A zömében katolikus magyarok által lakott plébániák egyharma- da pap nélkül van, a másik harmadában nyugdíjas vagy szlovák anyanyelvű lelkipásztor tevékenykedik - derül ki továbbá a memorandumból. Megfogalmazói szerint e kép nem lenne ennyire siralmas, ba a katolikus magyar papság közül is lennének püspökké szentelt pásztorok, akik hovatartozásukból eredően szívükön viselnék a rájuk bízottak gondjait. A kérdést nem szabad a nyelvhasználatra leszűkíteni, hiszen nem arról van szó, hogy egy főpap képes-e jobb- rosszabb magyarsággal elolvasni egy liturgikus szöveget, hanem arról, hogy átérzi-e a szlovákiai magyar katolikusok problémáit és rendelkezik-e megoldásukhoz szükséges jogkörökkel. Szlovákiában nem létezik magyar nyelvű papképzés, ennek egyik következménye, hogy csaknem 50 kis- pap tanul Magyarországon, s többségük nem tér, vagy nem térhet haza. A magyar főpásztorok könnyebben el tudnák érni azt is, hogy a határon túl tanuló kispa- pok elsősorban itthon vállaljanak lelkipásztori szolgálatot. A szlovák püspökök felelőssége e téren nagy, hiszen igazi atyaként kellene keblükre ölelniük magyar papjaikat is. Igaz ugyan, hogy a Pozsony-nagyszombati Fóegyház- megyében két magyarul tudó segédpüspök - Msgr. Dominik Tóth és Msgr. Vladimír Filo - is tevékenykedik, akik hűséggel és odaadással járnak bérmálni, de ez ma már kevés, nincs jogkörük a problémák megoldásához. A többi egyházmegyében pedig még rosszabb a helyzet, a püspökök nem tudnak magyarul, jobb esetben lelkipásztori látogatásuk során törve felolvassák a szentbeszédet. A memorandum kitér az intézményi és szervezeti problémákra is: Népünk körében nincs hivatásgondozás, nincs papi továbbképzés, nincs céltudatos felnőtt lelkipásztorkodás és ifjúsággondozás. Még 1990 februárjában megalakult a szlovákiai magyar papok társulata, a Glória, amelynek vezetősége működéséhez egyházi jóváhagyást kér a nagyszombati megyéspüspöktől. Pozitív állás- foglalás hiányában azonban a társulat csak kiadóként működhet. Az iskolai hitoktatással kapcsolatban a memorandum felhívja a figyelmet arra, hogy aki ma Szlovákiában szakképzett hitoktató akar lenni, csak szlovákul tanulhat. Elenyészően kevés a katolikus magyar iskolák száma (8 alapiskola és két középiskola), ami hátráltatja a magyar anyanyelvű katolikus értelmiség képzését is. A pozsonyi teológiai karon két éven keresztül oktatják ugyan a magyar nyelvet is, de mivel a kispapok nem tesznek vizsgát belőle, magyar nyelvismeretük olyan siralmas, hogy a legtöbben még olvasni sem tudnak ezen a nyelven, (vmk) A memorandum kidolgozói az alábbi javaslatokkal álltak elő: 1. a Szlovák Püspöki Karnak legyen magyar anyanyelvű tagja, aki bírja a szlovákiai magyar katolikus hívek és papok bizalmát, és aki olyan jogkörökkel rendelkezik, hogy képes megoldani ennek a közösségnek a problémáit; 2. a Kassai Főegyházmegyében és a Rozsnyói Egyházmegyében élő katolikus magyar hívek lelki gondozásának legyen magyar püspöki helynök felelőse; 3. a Szentszék az új egyházmegyék létrehozásakor ne aprózza fel a Szlovákiában egy tömbben élő katolikus magyarságot; 4. a Szlovák Püspöki Kar a hatékonyabb lelkipásztorkodás érdekében az egyes szakbizottságok mellett hozzon létre magyar szekciókat is; 5. a teológiai képzés során a magyar anyanyelvű kispapok megfelelő szervezeti formák segítségével anyanyelvükön is kaphassanak képzést. Kérjük, tegyék lehetővé a Magyarországon tanuló kispapok, illetve a már ott működő papok visszatérését szülőföldjükre; 6. meg kell oldani a szlovákiai magyar katolikus hitoktatók képzését és a hitoktatók státusának elismerését az egyház és az állam által egyaránt. Végezetül arra kérik a Szlovák Püspöki Kar tagjait, hogy ne a politika optikáján keresztül vizsgálják ezt a kérdést - egy-két szlovák főpásztor ugyanis hangoztatja, hogy politikai kérdésről van szó -, hiszen a memorandum valós problémákra mutat rá, amelyek reális megoldásokat igényelnek. A KOMÁROMI IMANAPOK Időrendi áttekintés I. 1990. 6.3.- főcelebráns Magyar Károly komáromi plébános II. 1991. 5.12. - főcelebráns Hites Kristóf, abban az időben az Egyesült Államokbanban élő bencés pap III. 1992. 5.10. - főcelebráns Sztyahula László komáromfüssi plébános IV. 1993. 5. 2. - főcelebráns Msgr. Lénár Károly tartoskeddi esperes-plébános V. 1994. 4. 24. - főcelebráns Msgr. Lénár Károly tartoskeddi esperes-plébános VI. 1995. 5. 7. - főcelebráns Msgr. Lénár Károly tartoskeddi esperes-plébános VII. 1996. 4. 28. - főcelebráns Msgr. Ján Sokol nagyszombati érsek VIII. 1997. 4. 20. - főcelebráns Msgr. Vladimír Filo nagyszombati segédpüspök IX. 1998. 5. 3. - főcelebráns Msgr. Vladimír Filo, pozsony-nagyszombati segédpüspök X. 1999. 4. 25. - főcelebráns Msgr. Vladimír Filo pozsony-nagyszombati segédpüspök XI. 2000. 5.14. - főcelebráns Msgr. Ján Sokol pozsony-nagyszombati érsek XII. 2001. 5. 6. - főcelebráns Msgr. Ján Sokol pozsony-nagyszombati érsek XIII. 2002. 4. 21. - főcelebráns Msgr. Ján Sokol pozsony-nagyszombati érsek A XIII. Komáromi Imanap programja 11.00: Szentmise a Szent András-templomban 12.00: Szentségimádás 14.00: Litánia és áldás 15.00: Keresztét a Szent András-templomból a Nádor utcán át a Klapka tér felé 16.00: Ünnepi szentmise a Klapka téren Részletek az imanapokon elhangzott homíliákból és záróbeszédekből „Mi, magyar keresztény hívek éppen a mai szentmisével, először így közösen szeretnénk hálát adni Istenünknek. Elsősorban hálásak vagyunk azért, hogy Szentatyánk, II. János Pál saját anyanyelvűnkön, magyarul is szólt hozzánk Pozsonyban és buzdított, bogy - miután visszanyertük a vallásszabadságot - fokozottabban gondoskodjunk az ifjú nemzedék vallásos neveléséről, és hogy imádkozzunk a magyar papi hivatásokért. Igen hálásak vagyunk a Szentatyának ezért a fi- gyelmezetésért, mert úgy látjuk, nagyon jól felismerte a magyar egyházközségeinkben a helyzetet... Van mit tennünk, javítanunk...” (I. Imanap, Durco Zoltán atya homüiájából) ☆ ☆ ☆ „Idejöttetek imádkozni pásztorutódokért, akik közületek, a Ti családjaitokból nőnek fel, akiknek éppen úgy, mint az első pásztoroknak, az apostoloknak a fő gondjuk: vezetni a nyájukat, elöl lenni, mutatni a jó utat... Amikor elesünk, legyenek ott mellettünk. Amikor bizonytalanok vagyunk, hogy merre is kell mennünk - megmutassák az utat, mely Jézushoz vezet. Hogy amikor megfogyatkozik a hitünk és reményünk, a csapások, szenvedések, nem várt megaláztatások alatt, tudjanak erőt adni, hogy gyümölcsöző szőlővessző maradhassunk Jézuson, az isteni tőkén. Hogy a vele való együttélés gyümölcseként krisztusi szeretetet tudjunk oda vinni, ahol a sovinizmus gyűlölködik, ellenségeskedik...” (II. Imanap, Hites Kristóf atya homüiájából) ☆ ☆ ☆ „Voltak és vannak nehézségeink, és ki tudja, müyenek várnak még ránk. Ha meggyőződésünk, hogy az ügy, amit képviselünk nemes, nem szabad meghátrálnunk! A kisebbségi sors sok mindenre megtanított bennünket. Igyekszünk feldolgozni magunkban, hogy a kereszténynek egyáltalán nem nevezhető korszellemben nevelődött többségi generáció és annak vezetői nem tudnak megbarátkozni azzal, hogy államalkotó nép vagyunk. Az anyaszentegyház többségi híveitől és vezetőitől azonban - akik a mi vezetőink is - elvárjuk, hogy egyenrangú egyházalkotó elemnek ismeijék el az itt élő magyar katolikusokat, mindazokkal a következtetésekkel, amik ezzel természetszerűen járnak.” (V. Imanap, Herdics György atya homüiájából) ☆ ür ☆ „A Komáromi Imanapok célja zörgetni az ég ajtaját, zörgetni a Szentatya szívének ajtaját, zörgetni a Szlovák Püspöki Kar szívének az ajtaján magyar főpásztorért. Nem akarok kitérni a politikai eseményekre. Nem akarok diszkriminációkat emlegetni, melyek az iskoláinkat érintik. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném mondani, ha valaki az anyanyelvén mondja: szeretem a hazámat, szeretem az embertársaimat, szeretem a szlovák főpásztorainkat - biztos, hogy őszintén fogja gondolni. De ha valaki csak egy rákényszerített, betanult nyelven fogja azt ismételgetni - az csak színészkedés lesz...” (VIII. Imanap, Lénár Károly atya záróbeszédéből) (Forrás: Bartakovics István: Hív a komáromi imanapi harangszó című könyve) 1990 óta minden évben megrendezik a Komáromi Imanapokat
