Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-17 / 89. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 17. Riport A több millióra rúgó lakossági tartozások miatt a komáromi lakáskezelő vállalat és a hőszolgáltató radikális megoldást javasolt a város polgármesterének Egy szerződés - kétféle értelmezés A távhőszolgáltató Tekom- therm Kft. április elején több komáromi óvodában és iskolában leállította a fűtést, mivel a városi hivatal több mint kétmillió koronával tartozott neki. Ugyanakkor a lakossági tartozások csaknem 25 millióra rúgnak, a kórház mintegy 660 ezerrel adósa a társaságnak és még sorolhatnánk. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, a probléma sokkal mélyebben gyökeredzik. V. KRASZNICA MELITTA- Társaságunk április 11-én 42 millió koronával tartozott a gázgyárnak, amely jórészt abból adódik, hogy a gázgyár a reális fogyasztás alapján végzi a számlázást. Ugyanakkor a lakáskezelő vállalat az előző éves fogyasztás alapján kiszámított előleget szedi be a lakosságtól, azt is 12 hónapra lebontva, és természetesen a többi fogyasztó is folyamatosan téríti számláit - magyarázta Kinczer István, a Tekom igazgatója. - A legnagyobb gázfogyasztás viszont értelemszerűen a téli hónapokra esik, tehát pillanatnyilag ezért ilyen magas a tartozásunk. Az előző években a gázgyár is tolerálta ezt a helyzetet; a nyári hónapokra fokozatosan ledolgoztuk a tartozást; hiszen a lakosságtól ugyanúgy folytak be az előlegek akkor is, amikor már nem kellett fűteni. Ezért is furcsa a gázgyár illetékeseinek a magatartása, vagyis hogy a magas tartozásokra hivatkozva előbb decemberben, majd márciusban két napra teljesen, illetve részlegesen leállították részünkre a gázszolgáltatást. Emiatt decemberben az egész városban, márciusban pedig az egyes és a kettes lakótelepen két- két napig szünetelt a fűtés. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy ez a magas tartozásunk a gázgyárral szemben jóval alacsonyabb lenne, ha mi is hozzájutnánk a pénzünkhöz, vagyis ha az intézmények, a hivatalok időben egyenlítenék ki számláikat és a lakosság maradéktalanul fizetné a havi előlegeket. De sajnos ez nem így van. A lakosság csaknem 25 (Vas Gyula illusztrációs felvétele) tettük a problémára. Mindhiába. Pedig a Tekom és a város által 1995-ben aláírt szerződésben egy olyan kitétel is szerepel, mely szerint a város vállalja a nem fizetők problémájának rendezését. Ehhez képest mindig mi vagyunk a rosz- szak, akire mutogatnak, amikor valami gond van a fűtéssel. Pásztor István polgármester másként látja a helyzetet. Mindenekelőtt cáfolta, hogy a várost szerződés kötelezné a nem fizető lakosok problémájának rendezésére. „A Tekom magáncégként szerződést kötött az egyes lakástulajdonosokkal, illetve bérlőkkel a melegvíz- és hőszolgáltatást illetően, tehát nem várhatja tőlünk, hogy mi ebbe a kétoldalú viszonyba beavatkozzunk, és behajtsuk kinnlevőségeit. Egyébként minket is aggaszt a nem fizető bérlők problémája, többük ügyét már bíróságra adtuk, sőt jogerős ítéletek is születtek, de szükséglakások hiányában egyelőre nem tudjuk végrehajtani a kilakoltatásokat. Az Alternatíva kérésével természetesen foglalkozunk, ám tudatosítani kell, millió koronával tartozik a Te- komnak; ez az összeg az elmúlt évek során fokozatosan halmozódott fel. Annak érdekében, hogy zavartalanul tudjuk folytatni a fűtést, március végén megegyezés született a gázgyár, az Alternatíva lakáskezelő kft. és a Tekom között. Mégpedig abban az értelemben, hogy a gázgyár nem zárja el a kazánokat, ellenben mi szüneteltetjük a fűtés- és melegvíz-szolgáltatást a nem fizető fogyasztók számára mindaddig, amíg nem rendezik számláikat. Ezért zártuk le április elején a kórház egyes részlegeit, a könyvtárat, több iskolát, valamint óvodát. A radikális intézkedésnek köszönhetően az egyes fogyasztók igyekeztek rendezni számláikat, illetve bizonyos fizetési harmonogramban egyezünk meg velük. A baj az, hogy ugyanezt nem tudjuk megtenni a nem fizető lakókkal. Ahhoz ugyanis, hogy a tömbházakban lekapcsolhassuk az egyes lakásokat a melegvízről vagy a fűtésről, be kell jutnunk a lakásba, amihez viszont a tulajdonos beleegyezésére van szükség. Tudni kell azt is, hogy a 25 milliós lakossági tartozásból csaknem 20 milliójut a városi lakások bérlőire, és a fennmaradó rész a magánkézben lévő lakások tulajdonosaira. Ugyanakkor a városi lakások száma 1600 körül van, a magánkézben lévőké pedig 4500. Ebből nyilvánvaló, hogy a nem fizetők többsége a városi lakások bérlői közül kerül ki. Ezért a lakáskezelő vállalat arra kérte a polgármesAz adósság az elmúlt évek során fokozatosan halmozódott fel. tért, adja beleegyezését a melegvíz lezárására a legtöbb hátralékot felhalmozott nem fizető bérlőknél. Ezzel az intézkedéssel ugyanis legalább mérsékelnénk a további tartozások növekedésének ütemét. A polgármester azonban még két hét elteltével sem foglalt állást az ügyben. De nem ez az első eset, hogy a polgármestert, illetve a városi hivatal illetékeseit figyelmezhogy a vízvezetékek lekötése a város vagyonába történő komoly technikai beavatkozás, amit meg kell fontolni, és egy ilyen lépést minden részletre kiterjedő tárgyalásoknak kell megelőznie. Engem, mint polgármestert most arra akarnak rákényszeríteni, hogy mindezért vállaljam a felelősséget, ez azonban nem így működik. Mellesleg attól, hogy a lakásokban esetleg lezáratjuk a meleg vizet, a tartozások továbbra is megmaradnak. Én megkérdőjelezném a Tekom által deklarált 25 milliós lakossági tartozás valóságalapját is. Mi fokozatosan adjuk el a lakásokat, és köztudott, hogy a bérlő csak akkor veheti meg a lakást, ha előtte rendezi valamennyi tartozását. Ez az adósságállomány tehát állandóan csökken. Információim szerint az Alternatíva és a lakásszövetkezet pontosan fizeti a lakosoktól beszedett fűtési és melegvízdíjat a Tekomnak, ami havonta kb. 10 millió koronát tesz ki, abból a társaság igazán téríthetné a gázgyárnak a felhasznált gáz árát. Kérdezem én, miként lehetséges az, hogy a Tekomnak már a szezon kezdetekor problémái voltak a számlák kiegyenlítésével? Nyáron ugyanis több díjat szednek be a lakosságtól, mint a valós fogyasztás, tehát olyankor tartalékot kellene "felhalmozniuk. Tudni kell azt is, hogy 2002. július 31-én lejár a város és a Tekom közti szerződés és a májusi testületi ülésen tárgyalnak a képviselők arról, hogy a beérkező pályázatok alapján ki lesz az új szolgáltató. Persze a Tekom is pályázhat, kérdés, az eddigi munkája alapján mekkora sikerrel. A napokban a lakáskezelő vállalattal közösen megbeszélést folytattam a gázgyár illetékeseivel, amelynek fő témája a Tekom által felhalmozott tartozások rendezése volt. A tárgyaláson felmerült: mivel a társaság szerződése július végén lejár, esetleg fennáll annak a veszélye, hogy a hátralévő hónapokban még inkább lazul részükről a fizetési fegyelem.” Mindezek után fontosnak tartottuk megszerezni a Tekom és a város között 1995-ben között szerződés másolatát, hogy lássuk, mit is tartalmaz a nem fizetők problémájának rendezésével kapcsolatban. A megfogalmazásban a bérbeadó a város, a bérlő pedig a Tekom - therm, amely a város tulajdonában lévő, a hőszolgáltatással kapcsolatos objektumokat bérli. A szerződésben tehát ez áll: „A bérbeadó biztosítja a bérlőt, hogy a nem fizetők részére szükséglakásokat épít, amennyiben a lakások eladásából befektethető tőkéhez A Tekom is pályázhat, kérdés, hogy mekkora sikerrel. jut.” Ilyen szükséglakások azonban nem épültek és nem is épülnek a városban, annak ellenére, hogy a városi lakások háromnegyede már eladásra került. Kérdésemre, hogy a nyári hónapokban a Tekom miért nem halmoz fel tartalékokat, Jana Ja- nácová gazdasági igazgatóhelyettes elmondta: éppen a maguk előtt görgetett lakossági hátralékok miatt tartoznak a nyári hónapokban is a gázgyárnak - természetesen akkor jóval kisebb összegekkel, mint a fűtési idény végén. Utoljára 1998-ban voltak „pluszban” a gázgyárral szemben, de akkor még az állam hozzájárult a gáz árához. Amióta megszűnt ez az ártámogatás, nagyságrendekkel megnőtt a lakossági tartozás. A melegvíz- és a fűtési díjból egyébként nemcsak a gáz árát kell téríteniük, hanem a víz, a villany árát, a karbantartási költségeket, a béreket és a rezsit is. Arra a kérdésre, hogy a Tekom jelentkezik-e a város által kiírt pályázatra, egyelőre nem tudott biztos választ adni. „Mérlegeljük a lehetőséget, de még nem döntöttünk” - mondta. - Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet: bárki is végzi majd augusztus elsejétől ezt a szolgáltatás, néhány hónapon belül ugyanezekkel a problémákkal találja szembe magát, mint mi. Amíg a város homokba dugja a fejét, és nem rendezi elfogadható módon a nem fizető bérlők kérdését, a fűtés és melegvíz-szolgáltatás időzített bombát jelent.” Zanzibárt a véletlen hozta - Alex egy szál bőrönddel, angoltudás nélkül vágott neki az ismeretlen szigetnek, s ma már semmi pénzért nem térne haza Tamásék gyógyhatásúnak vélt gyomnövényt hoztak Afrikából ROKOB TIBOR A magyarországi Vecsésen is találni olyan idős embereket, akik büszkén mesélik, miként jutottak gyermekeik külföldre, mit dolgoznak, és milyen időközönként járnak haza szüleikhez. Az itt élő Tamás család története azonban nem illeszthető ezek közé. Eszter asz- szony csak a kilencvenes évek elején költözött Vecsésre, fia pedig nem Európa egyik fejlett országából, hanem a kelet-afrikai Tanzániához tartozó - egykor rabszolgakereskedelméről és elefántcsontpiacáról híres - Zanzibár szigetéről szokott látogatóba érkezni hozzá. A település épületei között járva szépen felújított családi ház tűnik föl. Első pillanatra látszik, hogy lakói nem itt élték le az életüket, de igazi meglepetés csak a bejárati ajtó mögött várja a látogatót. A helyiségek berendezési tárgyai között alig találni olyat, ami ne utalna Afrikára. Szobrok, térképek, jellegzetes tárgyak, fényképek mindenütt. Csaknem harminc év emlékei zsúfolódtak ösz- sze a 63 éves Tamás Eszter vecsési házában. Az erdélyi család egyetlen fia harmincegy éves. Kolozsváron született, és négyéves volt, amikor édesanyja - kémia-fizika szakos tanárként - egy diplomáciai egyezmény keretében Zaire-ban vállalt munkát. Félje a fiával két év múlva nyáron látogatta meg az Afrikában tanító asszonyt. Mindannyian jól tudták, hogy ez a nyaralás az egyetlen menekülési lehetőség a család számára. Sosem tértek vissza Romániába. Sándor fiukat Alexandru helyett azóta mindenki Alexnek szólítja. Eredetileg Belgiumban szerettek volna letelepedni, de mivel első állomásuk az afrikai ország volt, kénytelenek voltak elfogadni, hogy Zaire-ben kell új életet kezdeniük. Az állategészségügyben dolgozó családfőnek nem volt könnyű dolga. Miközben felesége Kinshasában tanított, ő városról városra járva keresett munkát. Farmokon, ültetvényeken dolgozott. Bár egy jó barátjuk segítségével kétszer is kijutottak Kanadába, végül mégsem hagyták el Afrikát. Tamás Alex francia és belga iskolákba járt, néhány évet töltött a szomszédos Burundiban is. Végül Zaire-ban érettségizett, de a nyolcvanas évek közepén egy évet Münchenben is tanult. A szuahéli és a francia nyelv mellett így németül is jól beszél. A család 1989-ben költözött Magyarországra. Döntésükben a rendszerváltozás, az otthonukat veszélyeztető helyi afrikai háború, valamint a családfő betegsége, majd halála játszott szerepet. Az özvegy maga is súlyosan megbetegedett, ám egy Afrikában megismert gyógynövény meggyógyította. Azóta anya és fia szinte megszállott módon mindent elkövet, hogy az Euphorbia Hirta nevű növény általuk feltételezett jótékony hatását megismertesse. Tamás Alex szerint e gyógynövénynek a daganat és a rák kialakulását feltételezésük szerint meggátoló ereje Afrikában ismeretlen. Igazán még senki sem tanulmányozta, bár találtak e gyógynövényből készített fájdalomcsillapítót, és hasmenés elleni gyógyszert is. Tamásék úgy gondolják, hogy ez a növény képes lehet arra, hogy visszafordítsa a tumor kifejlődésének folyamatát. Ehhez azonban alaposabb vizsgálatokra lenne szükség. Attól azonban mindketten félnek, hogy evvel valami tekintélyes gyógyszergyárat bízzanak meg. 1996-ban az OGYI engedélyével konkrét termékkel sikerült megjelenniük a piacon. Bár a gyógynövényből készült tea csupán gyomor- és bélrendszeri problémákra javasolt, Tamás Eszter szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy az Euphorbia Hirta minél ismertebbé váljon. Alex hiába iratkozott be a Pécsi Egyetem külkereskedelmi szakára, a magyar nyelv ismeretének komoly hiányai miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Később levelező tagozaton, francia nyelven fejezte be az iskolát. Az időközben piacra került termék alapanyagának beszerzését vállalva huszonöt évesen ezért visszatért Afrikába. Zanzibárt a véletlen hozta. Miután az Euphorbia Hirta mindenütt megtalálható, háromhetente újra növő gyomnövény, elég volt csak rábökni a térképre. Egy szál bőrönddel, angoltudás nélkül vágott neki az ismeretlen szigetnek. Ma azonban már semmi pénzért sem jönne haza. Bérelt házában éjjeliőr, kertész, bejárónő dolgozik. Angol barátnője nemrégiben Manchesterben adott életet fiának. Alig várja, hogy mindketten hazatérjenek. Tamás Alex Burundiban és Zanzi- bárban is éttermet nyitott. Az utóbbihoz magyar szakácsot is vitt magával Siklósról. Ma mégis már csak a falai állnak az egykor szebb napokat látott Budapest étteremnek. Alex pedig kizárólag a gyógy- tea-alapanyag beszerzésével foglalkozik. Jelenleg ötezer helybéli szedi számára a mindenütt termő gyomnövényt. Legtöbbjüknek egyetlen bevételi forrása ez. A fiú talán még édesanyjánál is jobban szeretné, ha végre gyógyszerként sikerülne elismertetni az Euphorbia Hirta hatóanyagát. Elmondta, hogy Tanzániában zajlik ugyan kutatás, de ismerve az afrikai tempót, tíz évnél hamarabb semmiképpen sem várható eredmény. Addig pedig semmi esetre sem zárhatja le a kérdést, amíg a szerinte az édesanyja életét megmentő gyomnövényről ki nem derül az igazság. Anya és fia (Fotó: Népszabadság)
