Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-03 / 77. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 3 KOMMENTÁR Sztálini igazságok MALINÁK ISTVÁN Sajnos, Kovács Miklósnak, a kárpátaljai magyarság nemzetközileg is ismert személyiségének a példája bizonyítja, mennyire igaza volt Juscsenko exkormányfőnek, amikor az ukrán választásokkal kapcsolatban a sztálini mondás aktualitását bizonygatta: nem az a lényeg, hogy ki és hogyan szavaz, hanem az, hogy ki számolja a voksokat. Kovács Miklós az első jelentések szerint Kárpátalja magyar többségű választókörzetében nem túl nagy előnnyel, de mégis megnyerte a választásokat. Aztán jött a hideg zuhany: a körzeti választási bizottság négy olyan körzetben, ahol Kovács fölényesen nyert, megsemmisítette a választások eredményét, s ezzel Gajdos Istvánt, a beregszászi járási állami közigazgatási hivatal elnökét hozta ki győztesnek. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke független- ként, Gajdos az ulaán szocdemek egyéni jelöltjeként indult. Kovács Miklós a Központi Választási Bizottságnál fellebbezett. Tegnap este itt tartott az ügy, s az sem véletlen, hogy a vasárnapi választások tegnapra ígért végeredményét sokan már előre megkérdőjelezték, mondván: túl sok volt a szabálytalanság. A nemzetközi megfigyelők is számos kifogást emeltek, bírálták a Kucsma-féle erőket preferáló egyenlőtlen kampányt. A legpozitívabban az új választási törvényt - amelynek alapján a mostani vokscsatát lebonyolították - értékelték, s jellemző, hogy ezt a törvényt Leonyid Kucsma államfő ötször támadta meg. A demokratikus országokkal ellentétben a választások igazi tétje itt nem az, hogy ki alakít kormányt. Ukrajnában elnöki hatalom van, s majd Kucsma adja a kormányalakítási megbízást. Ez nem ellentétes a demokráciával, de itt a posztkommunista államfő eddig bátran támaszkodhatott saját pártja mellett a négy évvel ezelőtti választásokon győztes kommunistákra is. Az igazi tét a külföld szemében nagyon gyanússá vált Kucsma túlélése. Korrupciós ügyei mellett az elnök máig sem tudta bizonyítani, hogy két éve nem ő adott parancsot a számára kényelmedenné vált Georgij Gongadze újságíró lefejezésére. Ezért a kérdés az, olyan lesz-e az új parlamenti felállás, amely lehetővé teszi az államfő hatalmának korlátozását, továbbá meg tudják- e akadályozni annak a Kucsma-féle törvénynek az elfogadását, amellyel 2004-ben újabb öt évre megválasztatná magát államfőnek. A politikai paletta felosztása Nyugatbarátnak nevezett reformerőkre, illetve a Moszkvához húzó (poszt) kommunistákra csak másodlagos szempont, hiszen sok párt átlátszó, kétkulacsos politikát folytat, akárcsak maga az elnök. A pillanatnyi kép szerint egyik oldalnak sem lesz számottevő fölénye az új törvényhozásban, vagyis bejött Kucsmának az a taktikája, hogy a politikai erők szétdarabolásával továbbra is tág tere maradjon a lavírozáshoz. Abban az elemzőknek igazuk van, hogy Kucsma azért mégsem Lukasenko, de: Kucsmával sem azért tárgyal a Nyugat, mert ő Kucsma, hanem azért, mert Ukrajna ötvenmilliós európai hatalomként stratégiai szerepet tölt be. Merre billen a mérleg? PÁKOZDI GERTRUD Szlovákiában ismét megdőlt egy negatív előjelű gazdasági rekord: a külkereskedelmi mérleg 2002-ben eddig kedvezőtlenebbül alakult, mint tavaly ilyenkor. Behozatalunk továbbra is magasan meghaladja az exportot. Reagálási képességünkről sokat elárul, hogy a mérleg alakulásában lényegében két nagyvállalat, a kassai U. S. Steel és a pozsonyi Volkswagen eredményei a meghatározóak. A helyzet kevéssé biztató alakulása fölött a kormánynak nem szabadna könnyedén el- siklania arra hivatkozva, hogy vannak elemzők, akik már látni vélik az alagút végén pislákoló fényt. Sürgősen lépnie kell a kormánynak, ha el akarja érni, hogy őszre ne maradjon a nyakán a kereskedelmi mérleg esedeg kezelhetetíenné váló felborulásának terhe, annak minden egyéb gazdasági következményével. Biztató jel e vonatkozásban, hogy a Dzurinda-kabinet a minap belátta, a három évvel ezelőtti gazdasági intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, nem következett be az egyensúlyhiány jelentős mérséklődése. A rövid távra szóló intézkedéseket nem követték hosszabb távra szólóak. A helyzet most is gyorsan ható intézkedéseket sürget. A gazdasági elemzők - a jegybank elnökével együtt - elsősorban a közszféra kiadásainak csökkentését szorgalmazzák. Ez érthető, hiszen a költségvetési hiány óhatatlanul tükröződik a kereskedelmi mérleg alakulásában. A hiány közkiadások, illetve lakossági fogyasztás csökkentésével történő lefaragását azonban nehezíti, hogy közelednek a választások, és a földkerekség minden kormánya ilyenkorra tartalékolja a hangulatjavító intézkedéseket. Ilyen intézkedés volt például az energiaár-emelés ideiglenes felfüggesztése. Nem várható el az sem, hogy fél évvel a választások előtt a kormány bejelenti: az állami alkalmazottak fizetése az ígértnél lassabban emelkedik. Rövid távon tehát nem marad más megoldás, csak a most befolyó privatizációs pénzek lehető legésszerűbb felhasználása, illetve - amennyire lehet - az állami kiadások csökkentése. A kérdés azonban továbbra is az, megteszi-e a kormány azokat a lépéseket, amelyek az ország külgazdasági egyensúlyának tartós javulását eredményezik. Ez kizárólag a vállalkozások és a magánbefektetések eredményesebb támogatásával, teljesítményük fellendítésével érhető el. Amíg azonban a vállalkozókat továbbra is indokolatlanul nagy adó- és járulékterhek nyomják, ez csak hiú ábránd. Enélkül a munkanélküliség érezhető csökkenése se várható. Nem lehetünk derűlátók; a törvényhozási selejtek láttán nehéz elhinni, hogy a választásokig megteremtik az egyensúlyjavítás feltételeit. TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOyiNY A gazdasági napilap a szlovák-ma gyár viszonnyal, s azon belül i: egyebek mellett a kedvezménytör vénnyel foglalkozik. „Az eddigi fej leményekből az következik, hog) Magyarország a Szlovákiával fenn tartott kapcsolataiban nem érz magára nézve kötelezőnek a nem zetközi jogot, és a magyar kisebb ség képviselőinek hathatós segít ségével igyekszik Szlovákia terüle tén érvényesíteni saját jogszabá lyát. A sokszor vitatott kedvez ménytörvény csak az első lépés Azután, ahogy azt megszoktuk jön a többi. Jogosítvány a szlováki ai magyaroknak? Vagy behívók?” - úja a lap. A Hospodárske noviny < magyarországi státustörvénnye kapcsolatos pozsonyi parlament határozatot üdvözli, s megjegyzi hogy a lépés helyességét a magya fél „hisztérikus reagálása” is iga zolja. „Most rendkívül fontos való di tartalommal megtölteni a parla menti nyilatkozatot, s olyan jog szerű és demokratikus eszközöké elfogadni, amelyek megakadó lyozzák a kedvezménytörvény szlo vákiai érvényesítését” - véli a Hős podárske noviny. Moszkvában továbbra sem hajlandók lemondani a balkáni érdekszféráról, Bukarestben aggódnak emiatt Moldávia: egy újabb Koszovó? A chisinaui kommunista és oroszbarát vezetés az utóbbi hónapok során mindent megtett azért, hogy a négymilliós lakosú Moldova kétharmadát kitevő románokat maga ellen fordítsa. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN A moldáv kormány kötelezővé tette az orosz nyelv tanulását az iskolákban, a „románok történelme” he- lyett-„Moldávia történelmének” oktatását erőlteti, és a néhány éve bevezetett megyésítést eltörölve a régi, szovjet időkben használt, szuperközpontosított és a jelenlegi európai normákkal ellentétes „rajonos” köz- igazgatási felosztáshoz tért vissza. Ugyanakkor betiltotta az ellenzékben lévő, román tagságú Kereszténydemokrata Néppártot. Chisinau utcáin a több tízezer embert megmozgató tüntetések mindennapos jelenséggé váltak. A hét végén is százezren követelték a kormányzó kommunisták lemondását. A kormány egyik-másik intézkedését visszavonta ugyan, de továbbra is támad. Január végén például felvetette a Bukaresttel fenntartott diplomáciai kapcsolatok befagyasztását és a chisinaui román nagykövetség bezárásának gondolatát. Ebből az elképzelésből mostanára „csak” annyi maradt, hogy nemkívánatos személynek nyilvánították, és kiutasították az országból a román nagykövetség katonai attaséját, Ion Ungureanut. Bukarest válaszlépésként szintén kiutasított egy moldáv diplomatát. A Bukarest és Chisinau közti egymásra mutogatás mögött jóval szélesebb - horribile dictu: Moszkváig nyúló - politikai megfontolások is felsejlenek. Oroszország kész mindent megtenni azért, hogy Moldáviát érdekövezetében tartsa, s rajta keresztül Romániát is magához láncolja. Egyes vélemények szerint Oroszország nem hajlandó lemondani a balkáni térségről, Chisinaura és Bukarestre éppen a Belgrádig vezető egyenes út okán lenne szüksége. Nem titok, hogy Voronin moldáv elnök Moszkva támogatásával kívánná kivezetni súlyos gazdasági helyzetéből országát, Romániának azonban nincs kedvére a mai chisinaui oroszbarát politika. Voronin azzal vádolja Bukarestet, hogy nem tartotta tiszteletben azt a tavalyi egyezséget, amelynek értelmében a két állam viszonyát pragmatikus és nem érzelmi alapokra kellett volna helyezni. A moldáv elnök példaképpen azt hozta fel, hogy vezető román politikusok ma is kétharmados „román” moldovai lakosságról beszélnek, holott az ország „több mint hárommillió lakosa mol- dávnak vallja magát”. Chisinau szerint a két hónapja tartó moldáviai tömegtüntetések mögött is Románia kifejezetten nacionalista és irredenta érdekei húzódnak meg. Bukarest a vádakat visszautasítja, s fájlalja, hogy miközben Chisinau jelentős román gazdasági segélyeket - tavaly több mint 20 millió dollár értékű villamos energiát, egymillió dollárt új útlevelek bevezetésére és több százezer dollárt kulturális és médiaműhelyek fenntartására - kapott, a Pruton túli románoknak számukra hátrányos intézkedésekkel kell nap mint nap szembenézniük. Adrian Nastase román kormányfő a chisinaui magatartást politikai agresszivitásnak minősítette, amelyet a moldáv vezetés a román szellemiség és Románia ellen irányít. Még januárban kijelentette: a chisinaui kormány döntései antidemokrati- kusak és Európa-ellenesek. Nastase a revizionizmus vádjára azt válaszolta: ha ez lett volna a célja, Románia már 1991-ben magához csatolta volna Moldáviát. Románia viszont 1992-ben az első állam volt, amely az új országot, a független Moldovai Köztársaságot elismerte. A román miniszterelnök vádjaira Tarlev moldáv kormányfő válaszolt. Kifejtette: a román vezetés semmibe veszi az európai normákat és a nemzetközi jogot, s könnyedén figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a Moldovai Köztársaság független ország, amely szabadon megválaszthatja politikai rendszerét anélkül, hogy abba bárki is beleszólna. Tarlev úgy véli, Bukarestnek tudomásul kell vennie, hogy a moldovai lakosság zöme „moldávnak” tartja magát. Február végén Nastase Moszkvában arról biztosította az orosz vezetést, hogy Románia nem kíván beavatkozni Moldávia belügyeibe, s cserében ezt Moszkva is megígérte. Ám alig érkezett haza a román miniszterelnök, az orosz duma állásfoglalást fogadott el, amelyben szó szerint ez állt: „Nyugtalanítónak tartjuk Románia azon próbálkozásait, hogy a moldáv ügyekbe beavatkozzék. A román kormány bebizonyíA chisinaui magatartást politikai agresszivitásnak minősítette. tóttá, hogy a moldáv szuverenitást semmibe veszi.” Mircea Geoana a chisinaui román katonai attasé kiutasítását súlyos döntésnek nevezte. A román külügyminiszter visszautasította azt a vádat is, mely szerint Románia beavatkozik Moldávia belügyeibe. Ra- du Podgoreanu, a bukaresti képviselőház külügyi bizottságának elnöke hasonlóképpen látja a dolgokat. Szerinte a chisinaui hatalom úgy próbálja megoldani a súlyos moldovai gazdasági krízist, hogy elszigeteli Moldáviát, iskolákat terrorizál, diplomatákat utasít ki, s közben a felelősséget a szomszédokra és a nemzetközi fórumokra hárítja. Egyszóval: a Moldovai Köztársaságot egy széles Transznyisztriává próbálják változtatni. Podgoreanu azt is kimondta hangosan, amit suttogva már többen megfogalmaztak: hogy a manőve rek kétszínű játék részeit képezik amelynek politikai célja Románi; NATO-betagolódásának hátrálta tása. A külügyi bizottsági elnök ab ban reménykedik, hogy Európá ban már kezdik „megérteni”, mi i történik Chisinauban valójában ez tehát nem akadályozhatja Ro mánia NATO-tagságát. A chisinau hatalom az 1998 óta az ország dél részén etnikai alapú területi autó nómiát élvező gagaúzokkal is ha dilábon áll. Itt a cél: Gagaúzia (Ga gauz Yeri) autonómiájának meg változtatása, a gagaúzok elnöké nek (báskánjának) menesztése, é ezáltal Chisinau befolyásának nö velése. De tapodtat sem halad Transznyisztria ügyének rendezé se, pedig erről Oroszország, Ukraj na és Moldova az Európai Bizton sági és Együttműködési Szerveze égisze alatt már egy éve megái lapodott. E megállapodás szerin Oroszországnak naponta egy sze relvény fegyverzetet kellene Dnyeszteren túli területről kivon nia. A szállítmányok azonban he tek óta szünetelnek. A chisinaui vezetés ugyanakkor hát rányosnak minősítette a Nemzetke zi Valutaalap és a Világbank se gélyprogramjait, és gondjaina megoldását egységes ukrán-orosz moldáv villamos rendszer létrehe zásában látja. Mindeközben az oi szág népe nyomorog, a havi átlag kereset 20 dollár körüli, a nyugdíjé kát hosszú hónapok óta nem tizei ték ki, a gazdaságot a helyi, illetv az orosz és az ukrán maffia uralja, a lakosság háromnegyede képtele lakása rezsijét kifizetni. Az etnikai feszültség azonban nap ról napra növekszik, s egyik percre a másikra véres összecsapásba tói kollhat. Csak remélni lehet, hog Románia szomszédságában ner egy újabb Koszovó kialakulásána vagyunk a tanúi. A szerző kolozsvári munkatál sunk LEVÉLBONTÁS Futkározzon a munkanélküli A férjem munkanélküli lett. Ma már ez nem számít csodának, hisz ezrek kerülnek önhibájukon kívül az utcára egyik napról a másikra. Csodának inkább az számít, ha valakinek hosszabb ideje stabil munkahelye van. De ugye, az élet erősen edz bennünket. Mivel ilyenkor is meg kell élni valamiből, mit tesz az ember fia? Jelentkezik a munkahivatalban. És itt kezdődött a probléma. A nagymegyeri munkahivatalban kapott a férjem 3 nyomtatványt. Egyet neki kellett kitöltenie, egyet a volt munkaadónak, egyet pedig csak úgy el kellett olvasnia tájékoztatás gyanánt, hogy milyen kötelességei vannak a munkanélkülinek. A volt munkáltató másnapra ki is töltötte a nyomtatványt. Hogy minél hamarabb intéződjön a dolog, Alistálból hazaérve a férjem rögtön be is vitte a munkahivatalba, ahol egy nagyon „kedves” és „segítőkész” hölgyhöz került. Mivel szerinte a nyomtatvány nem volt jól kitöltve, így adott másikat, hogy töltsék ki újra. Arra a kérdésre, hogy a rossz nyomtatványt esetleg a cég kijavítsa-e (nehogy még egyszer menni kelljen vele), a válasz nemleges volt, mert átmenetileg ez a nyomtatvány is megfelel. Vissza Alistálba, már másodszor. A volt munkáltató „reklamált” a hivatalnál, s ezután már elég volt a hibásan kitöltött részt újraírni. Elméletileg ezzel rendben lett volna minden, tehát vissza a hivatalba. Ekkor kérte a „kedves” hölgy az eddigi munkahelyek listáját. Mindjárt a legelején nem tudta volna megmondani, hogy milyen papírok fognak kelleni? Harmadszor is vissza Alistálba. (Jó, hogy nem Pozsonyban van a cég.) Á volt munkaadó kérte, hogy a hölgy a hivatalból hívja vissza, és tőle kérdezzen. De ő olyan „készséges” volt, hogy erre sem volt hajlandó, csak azt tudta többször is a férjem fejéhez vágni, hogy: „Engem ez nem érdekel, fiatalember, ez a saját érdeke.” És adott a férjemnek még egy nyomtatványt abból is, amelyen a munkanélküli kötelességei szerepelnek, mert a hölgy a hivatalban ülve eldöntötte, hogy a férjem az előzőt sem olvasta el. Milyenjó, hogy a „kedves” ilyen látnoki képességekkel van megáldva! Bárcsak az embernek ne kellene munkanélküli-segélyhez folyamodnia. Azokkal foglalkozhatnának többet, akik hosszú évek óta járnak „aláírni” (van aki rendre külföldi kocsival érkezik), és őket küldhetnék közhasznú munkára. Ne azt, aki éppen akkor jelentkezett be és a második kérdés már az, hogy vállalja-e a közhasznú munkát. Aki pedig hivatali munkát vállal, az tanuljon meg beszél ni az emberekkel. Bezzeg, ha az ( munkája is az ügyféltől függne, akkor kétszer meggondolná, hog milyen hangon szólal meg. A munkahivatal dolgozói elgondol kodhatnának azon, hogy ők is lehetnek egyszer munkanélküliek. Hisz a mai világban már minden megtörténhet! Szalay Viktória Nagymegyer- Amióta elhagyott a barátom, úgy fonnyadok, mint az SDL... (Gossányi Péter karikatúrája)
