Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-11 / 84. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 11. Kultúra Hat új kiadványát mutatja be a Kalligram Kiadó az április tizennyolcadikán kezdődő IX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon Cseh és szlovák szerzők művei magyarul A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők szervezésében április 18-án kezdődik a IX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A Kalligram Kiadó hat friss kiadványát, három tanulmány és esszégyűjteményt, valamint három regényt mutat be a rendezvény keretében. ELŐZETESÜNK A könyvfesztivál előestéjén, április 17-én a budapesti Cseh Centrum Cseh est rendezvényén két magyar nyelvű cseh kötetét prezentálja a Kalligram. Petr Pithart esszéi és tanulmányai Nyolcvankilenc után - Kik vagyunk? címmel láttak napvilágot a kiadó műhelyében, Németh István és Varga György tolmácsolásában. A kötet Petr Pithartnak elsősorban és főleg azokból az írásaiból válogat, melyeket szerzőjük - mint ő maga írja - politikusi szünideje alatt, vagyis 1992 júliusa, cseh miniszterelnöki megbízatásának lejárta és 1996 ősze, a Cseh Parlament Szenátusának elnökévé való megválasztása között vetett papírra. A köztes időszakban, a közügyektől kissé távolabb, módja volt rá, hogy a politika mindennapjain túlmutató témákhoz is nyúljon, s azokról esszékben, előadásokban, tanulmánygyűjtemények társszer- zőjeként vagy akár újságcikkekben véleményt nyilvánítson, s megfogalmazza álláspontját a cseh azonosságtudat kérdése körül főleg a cseh-szlovák államszövetség felbomlása után lezajlott vitákban. Ezek a viták, mint mondja, paradox módon külföldön nagyobb érdeklődést váltottak ki, mint magában Csehországban. írásaiban választ keres arra is, hogy mennyiben lett más a politikai rendszer megváltozásával a cseh társadalom, a cseh ember, aki hirtelen a demokrácia mélyvizében találta magát. Jaroslav Durych Isten szivárványa című kisregényét Körtvélyessy Klára ültette át magyarra. Jaroslav Durych (1886-1962) először papnak készült, majd orvosi tanulmányai befejeztével katonaorvos lett. A két világháború közötti írói munkásságára az első Pithart csehszlovák köztársasággal való ideológiai szembenállás nyomta rá bélyegét. Történelmi prózájára a cseh középkori és barokk irodalom hatott. Gondolatvilágát a keresztény egziszteticionalizmus határozta meg. Az Isten szivárványa című kisregényét az ötvenes években írta, de a könyv csak 1969-ben jelenhetett meg. Cselekménye a szudéta- vidéken, a második világháborút követő kitelepítések után játszódik. Ez akár meg is határozhatná a kisregény légkörét, de Durych írói tehetsége, emberi habitusa, melyben az önirónia, a humor, az abszurditásra való fogékonyság, az érzelmi gazdagság, a varázslatos fantázia egyként jelen van, sokszínű, erős érzelmi töltéssel, feszültséggel teli, de az emberi gyarlóságot és komikumot sem nélkülöző történetté dolgozza fel a tragikus témát. A szlovák szerzők műveinek bemutatóját április 18-án a Szlovák Intézetben tartja a Kalligram Kiadó. Miroslav Kusy cikkeit, tanulmányait A magyarkérdés Szlovákiában címmel jelentette meg a Kalligram Görözdi Judit, G. Kováts László, Kövesdi Károly és Simon Attila fordításában. Ajeles szlovák politológus írásaiból immár második alkalommal válogat a magyar olvasók számára a kiadó. A Szlovák vagyok, szlovák leszek című kötet után (1993) ez alkalommal a neves közéleti személyiségnek olyan cikkei, tanulmányai, esszéi kerültek egy kötetbe, amelyek a Szlovákiában élő magyar kisebbség gondjaival foglalkoznak. A szlovákiai magyarság kapcsán felmerülő valódi és álproblémák újra és újra szenvedélyes vitákat provokálnak, heves érzelmeket s olykor veszedelmes indulatokat váltanak ki, miközben nemzedékről nemzedékre öröklődő féligazságok, előítéletek és mítoszok akadályozzák a tisztánlátást, a kölcsönös megértést. Mindezek ellenében Miroslav Kusy a tárgyilagos elemzés, a józan számvetés és a nyílt párbeszéd mellett tör lándzsát, hajthatatla- nul ragaszkodva a tényeldiez és az európai humanizmus eszmei örökségéhez. Elgondolkodtató és le- fegyverzően őszinte könyve fontos hozzájárulás lehet azon magyarok és szlovákok dialógusához, akiknek a két nemzet közös sorsa egy pillanatig sem közömbös. A másnapos ország címmel Peter Zajac irodalomtudós, politológus tanulmányainak és esszéinek magyarul először megjelenő válogatását adja közre a Kalligram. „Olyan ez a térség, mint Pandora szelencéje - írja magyarul megjelent kötete kapcsán a szerző -, kinyílik, és ahány probléma kirepül belőle, mind megoldatlan és lezáratlan marad... Együtt élünk ebben a térségben, ugyanazoknak az égető gondoknak a lángnyelvei nyaldosnak bennünket, megpróbálunk kijutni közülük, vagy a sebeinket nyalogatjuk ki-ki a maga vackán...” A kötet válogatás a szerzőnek korábban ugyancsak a Kalligram Kiadónál megjelent könyve, a Sen o krajine (1996) című tanulmányaiból, valamint a Domino fórum, a Mosty és az OS hetilapokban, illetve folyóiratban publikált írásokból. Valamennyi a közös közép-európai gondokról szól, hol az irodalomtudós, hol a közéleti ember, hol a gondolkodó szemszögéből. S valamennyi kísérletet tesz arra, hogy feltárja a problémákat, azokat, amelyek Miroslav Kusy A MAGYARKÉRDÉS SZLOVÁKIÁBAN legtöbbször váratlanul merültek fel, és brutálisan lesújtottak az érintettekre. Peter Zajac írásait F. Kováts Piroska fordította. Pavel Vilikovsky Az utolsó pompeji ló című regényét Hizsnyai Tóth Ildikó fordításában jelentette meg a kiadó. Az írónak a fordulatos huszadik századi történelmen edződött, nemzeti sztereotípiákat és mítoszokat romboló (ön) iróniája minden újabb könyve megjelenésekor vitákat kavar a szlovák irodalmi életben. 1989-ig csupán két könyve jelenhetett meg, de ma már itthon és külföldön egyaránt a legjelentősebb közép-európai írók között tartják számon, és prózáját leggyakrabban Gombrowicz, Kun- dera és Esterházy Péter műveivel hozzák kapcsolatba. Magyarul eddig Az élet örökzöld hátaslova című regénye jelent meg, ugyancsak a Kalligram Kiadónál (1999). Legújabb regényének története még a szocializmus ideje alatt játszódik, s egy Londonba sodródott szlovák ifjú hányattatásait meséli el. Dusán Simko, a kassai születésű, Svájcban élő szlovák szerző középeurópai témát dolgoz fel európai színvonalon az Esterházy lakája című regényében, amely a 18. századi Magyarországon játszódik Mária Terézia uralkodása idején, amikor lassan teret hódítanak a felvilágosodás eszméi, még ha olykor felemás, pittoreszk formában is. A cselekmény középpontjában a fiatal zsidó, Abeles Izsák áll, akinek felemelkedése a kor nagy társadalmi változásait szimbolizálja: származása ellenére csodával határos módon Esterházy Miklós herceg lakája, segédírnoka, majd a hercegi opera intendánsa lesz. Az olvasó fokozatosan válik részesévé az Eszterházán és Bécsben zajló szerteágazó eseményeknek, Ferenc császár halálától és Mária Terézia nevezetes eszterházi látogatásától az opera leégéséig és újjáépítéséig. Hiteles korrajz jeleníti meg „fényes Miklós” udvarának mindennapjait, a zseniális zeneszerző, Joseph Haydn tevékenységét, a cseh és német muzsikusok, az olasz énekesek, az osztrák-olasz jószágkormányzó, a magyar írnok, a szlovák, horvát, szerb huszárok és lakájok, a görög kereskedők, a vándorcigányok, és a kismartoni zsidó hitközség életét. A lebilincselő regényt F. Kováts Piroska magyarította. Nem csupán könyveivel, szerzőivel is jelen lesz a Kalligram Kiadó a IX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Április 19-én a Visegrádi könyvesek című rendezvényen lengyel, cseh és magyarországi kiadók és írók társaságában Miroslav Kusy, Dusán Simko, Pavel Vilikovsky és Peter Zajac is bemutatkozik a Budapesti Kongresszusi Központ Bartók II. termében, (k) A kötetek egy része a történelmi Nógrád megye egészére vonatkozóan adja közre mondanivalóját, közöl új, eddig csak nagyon szűk, kutatói körben ismert adatokat Tallózás a Salgótarjáni Nógrád Megyei Levéltár kiadványai között PUNTIGÁN JÓZSEF Ismerve néhány hazai levéltárunk szűkre szabott lehetőségeit, bizony kicsit irigykedve lapozgattam a salgótarjáni Nógrád Megyei Levéltár néhány kiadott kötetét, illetve az ajánlót, melyben az elmúlt két év, a Magyar Millennium évének termését mutatták be. Ami számunkra öröm, hogy a kötetek egy része a történelmi Nógrád megye egészére vonatkozóan adja közre mondanivalóját, közöl új, eddig csak nagyon szűk, kutatói körben ismert adatokat. A megye története iránt érdeklődők körében közismert, hogy Nógrád iratanyagának jelentős része 1596-ban Egerben, 1682-ben pedig Fülek ostromakor megsemmisült. Ha ehhez hozzávesszük a jelentős nógrádi városok, például Losonc iratanyagainak többszöri megsemmisülését (1451, 1622 és 1849), akkor tudatosítjuk csak igazán, milyen jelentős értéket képviselnek a megmaradt iratok. Oborni Teréz a történelmi Nógrád megye nemesi közgyűléseinek fennmaradt jegyzőkönyvei közül a legkorábbi, 1597-1603 közötti időszak regesztáit (oklevelek tartalmi kivonatát, oklevélgyűjteményét) dolgozta fel. Mint azt a kötet bevezető tanulmányában írja „..már nem nagy remény van arra, hogy ennél korábbi jegyzőkönyvkötet előbukkanhat. ...”. A folytatásra Tóth Péter vállalkozott, aki kötetében az 1652-1656 közötti nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek regesztáit adja közre. A közgyűlések jelentős részét Losoncon, Gácson, Szécsényben és Alsósztre- gován tartották meg, de például az 1652. június 3-i gyűlés helyszíne Nagyzellő volt. Az azonos szerkezetű kötetek tanulmányozását részletes személy- és helynévmutató, valamint tárgymutató segíti. Izgalmas olvasmány mindazoknak (nem csak kutatóknak), akik meg akarják ismerni a megye egykori eseményeit. Természetesen Nógrád megyére vonatkozó dokumentumokat nem csak Nógrádban, hanem más helyeken is őriztek és őriznek. Ezek egyike az Egri Káptalani Hiteleshely (a középkorban oklevelek írásba foglalásával megbízott káptalan vagy kolostor), amely szerepéből adódóan bizonyos szintű közjegyzői feladatot is ellátott. Sugár István a Hiteleshely 1378-1700 közötti, a megyére vonatkozó regeszták anyagát ismerteti. A bevezetőben írja: (az iratok) „... ismertetésében helyet kapott minden olyan irat, amelynek bárminő természetű Nógrád vármegyei vonatkozása van. Természetszerűen az iratok birtoklástörténeti vonatkozásúak..., de ennek keretében sok minden egyébbe is betekintést nyújtanak, éppen olyan dolgokba, amelyekre vonatkozólag másutt levéltári forrás nem található ... az érdeklődő kutató jelen összeállításban az egyes iratok mindenre kiterjedő ismertetését kapja kézhez...”. A kötetet részletes személy- és helynévmutató teszi könnyen áttekinthetővé. A községi jegyzők és körjegyzők a főszereplői Földi István A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében (1873-1950) című kötetének. A jegyzői állás gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza. A jegyzők a közélet jelentékeny, minden oldalról figyelt, bírált és tisztelt képviselői voltak. A szerző a jegyzők útját elemző fejezetében például megemlíti, hogy a bártfai jegyzőnek 1434-ben az általános megbecsülése mellett városi költségen drága díszruhát is készítettek nadrággal és csizmával. Ő őrizte a város pecsétjét és a titkos levéltár egyik kulcsát is. Az eperjesi jegyző életét áldozta a városért - Caraffa azért végeztette ki, mert nem árulta el a város Thökölyvel tartott kapcsolatát. 1677-ben Nyéki Gábor, Kecskemét jegyzője az elöljárósággal való vitája miatt kis híján a Koháryak jobbágysága alá hajtotta a várost. Nógrád vármegyében 1872 tavaszán kezdték meg a korábban meghozott községi törvények végrehajtását, amely a jegyzőkre is vonatkozott. „Minden nagy községnek és szövetkezett községekből álló csoportozat- nak kell bírnia egy törvényes, legalább 400 forinttal s lakással díjazott jegyzővel, megjegyezve, hogy az soha semminemű közpénz kezelésébe, azonnali elmozdítás terhe alatt nem avatkozhatik ....”. Kötelező volt számukra az olvasható helyesírás, a fogalmazás, különös tekintettel a folyamodványok, szerződések, okiratok kiállítására, az adókivetésre vonatkozó előírások ismerete, a községi számadatok vezetése stb. A több nemzetiség által lakott településeken tudni kellett az ott élők nyelvén is. Földi István két nagy, egymással összefüggő részre osztotta kötetét. Az elsőben a jegyzők, a jegyzői státus, a jegyzőségek történelmi útját mutatja be az egyéni közéleti szerepkörtől egészen a megyei, illetve országos jegyzői egylet kialakulásáig, a 16. századtól egészen 1950-ig. A könyv második része adattár, a községi és körjegyzők archontológiája, amely településenként 1873-tól 1950-ig mutatja be a jegyzőket, életrajzi adataikat, a jegyzőségek hatáskörének alakulását, történelmét. Mindkét részben számunkra az 1919-ig terjedő, valamint a két világháború közötti fejezetek a különösen érdekesek, hiszen a teljes Nógrád megye területére vonatkoznak. Eredeti dokumentumot, a „Tettes NS Nógrád megye kékkői járásban alapittatott jegyző és tanítói nyugpénz-intézet rendszabályai”-! tartalmazza a kötet melléklete. A fenti kiadványokhoz hasonlóan ezt is részletes név- és helymutató záija, valamint a témával foglalkozó felhasznált irodalomjegyzéke. A fentebbi kötetek tartalmához viszonyítva csak egy rövid időszakot, egy helyi esemény elő- és utóéletét dolgozza fel Barthó Zsu- zsanna-Tyekvicska Árpád Civitas Fortissima (A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma) című vaskos könyve. 1919. január 29-én a Balassagyarmat környékén állomásozó katonák, a város polgárainak és vasutasainak összefogásával kiszorították, „kiverték” a várost megszálló csehszlovák katonaságot. Az esemény emlékét a városban emléktábla őrzi. A szerzők Balassagyarmatra összpontosítanak, a dokumentumok azonban lényegesen tágabb összefüggésben világítják meg az események hátterét, az előzményeket és utóhatásokat. Kiemelném a Katonai események az Ipoly mentén a „csehkiverés” után című fejezetet, amelyben egyebek között eredetiben olvashatjuk például a 1919. január 31-i füleki csehszlovák-magyar tárgyalások előzetes, az 1919. február 4-i rappi csehszlovák-magyar vasúti tárgyalások, a losonci csehszlovák csoportparancsnokság, illetve a 7. csehszlovák hadosztály-parancsnokság és a salgótarjáni csoportparancsnokság képviselői tárgyalásának (1919. február 11.) jegyzőkönyveit, jelentéseket az Ipoly mente katonai helyzetéről, a demarkációs vonalról és egyebekről. Oborni Teréz: Nógrád megye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái (1597-1603), Tóth Péter: Nógrád megye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái (1652-1656), Sugár István: Az Egri Káptalani Hiteleshely nógrádi vonatkozású iratainak regesztái (1378-1700), Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873-1950). Valamennyi: Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2001; Barthó Zsuzsanna-iyekvicska Árpád: Civitas Fortissima (A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma), Nógrád Megyei Levéltár, Nagy Iván Történeti Kör, Balassagyarmat, 2000
