Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-08 / 81. szám, hétfő

Nagyszünet Ezen a héten a pozsonyi Duna utcai gimnázium diáklapjából válogattuk ki a legjobb írásokat Tallózó a diáklapokból - Rosta FELHÍVÁS Az eddig havi rendszerességgel jelenkező Nagyszünet ezentúl min­den hétfőn jelenik majd meg. A melléklet, mely középiskolás és egyetemista diákoknak, valamint minden fiatalosan gondolkodó embernek szól, mától megújuló tartalommal jelentkezik. Tájékoz­tatjuk majd a fiatalokat a szórakozási, továbbtanulási, pályázati le­hetőségekről. Ezenkívül beindul a Nyelvsuli című rovatunk is, melyben angol és német nyelvű szövegeket és az ismeretlen szavak szójegyzékét közöljük. Ezzel a rovattal szeretnénk megkönnyíteni a nyelvtanulást és a szakmai érvényesülést egyaránt. Ezen a héten a pozsonyi Duna utcai gimnázium diáklapjából olvas­hatjátok a legjobb és legfrappánsabb írásokat. Remélem, ez ösztö­nöz benneteket, hogy ti is megírjátok a véleményeteket valamilyen rendezvényről, könyvről, koncertről, filmről, vagy bármi más, álta­latok érdekesnek tartott dologról. A lényeg, hogy megismeijük a véleményedet. Szeretném, ha a Nagyszünet címére elküldenétek is­kolátok diáklapjait, hogy lapunk hasábjain bemutathassuk, milyen jó tollú fiatalok vagytok. De nem csak írásokat küldhették, hanem grafikákat, rajzokat is. Horváth Erika AFORIZMÁK ♦ Skizofréniával sosem vagy egye­dül. ♦ Reggelizni mentem. Ha nem jö­vök meg fél egyig, ebédelni is. ♦ Ha tanulni támad kedvem, le­ülök egy sarokba és megvárom míg elmúlik. ♦ Az alkohol öl, butít és savakkal aldehideket képez. ♦ Kevés vagy, mint kakaós tekercs­ben az indukció. ♦ Kórustag voltam, amíg rá nem jöttek, honnan jön a zaj. ♦ Oroszlánszívű Richárd... az első szívátültetés. ♦ Az ember átlagos alvásigénye ... csak még öt perc!!! BÖLCSESSÉGEK ♦ Az állatok milyen furcsák. A ku­tya felnéz rád. A madár lenéz rád. Csak a disznó szemében vagy egyenrangú. (Winston Churchill) ♦ A világnak több szerény zsenire lenne szüksége. Olyan kevesen maradtunk. (Oskar Levant) ♦ Gyűlölöm Angelina Jolie-t. El­lopta a testem, nélkülem csak egy tetovált senki maradt volna. (Lara Croft) ♦ Az agyam a második legkedve­sebb szervem. (Woody Allen) ♦ Mindenki jó valamire. Há másra nem, hát elrettentő példának. (Inkvizítor) ♦ Ne izgasd fel magad, nyomban felizgatod a többieket. (Euripi­dész) ♦ Csak vigyázzunk az egészséges életmódról szóló könyvekkel! Egy sajtóhiba az életünket jelentheti. (David Copperfield) DIÁKOK ARANYKÖPÉSEI 1. Anjou Mária uralkodása alatt teljesen összement az ország és ezt nevezzük nőuralomnak. 2. III. Károly személyesen is igen aktív szerepet vállalt az elnéptele­nedett területek benépesítésében. 3. Az első világháború kitörésének az volt az oka, hogy Ferenc Ferdi- nándot lelőtte egy lengyel turista. 4. Kezdetben az ember a maga ké­pére formálta a szerszámait, pél­dául a bunkót. 5. Az Óbabiloni birodalom legje­lentősebb uralkodója Hamu Rabbi volt. 6. Spárta és Athén harcából a gö­rögök kerültek ki győztesen. 7. A mezőgazdaság fejlődése meg­könnyítette a ló mozgását. 8. A német-római császár összefo­gott a cölibátussal és megtámadta a pápát, aki erre magába roskadt. 9. A két ismeretlenes egyenletben legelőször megpróbáljuk megke­resni az ismerősöket. 10. IV. Béla idején járásokra osz­lott az ország, a legismertebb járás a tatárjárás volt. 11, És akkor a költő megírta Szun­di két apródja című versét. 12, Egyiptom őslakói a múmiák. 13, Az emberiség nem győz hálát adni Edisonnak, akinek lángelmé­jéből kipattant a villamos, amely szikrájával hajtja a kocsit és benne az utast. 14, Az őserdő olyan terület, ahová emberi kéz még nem tette be a lá­bát. 15, A kutatók az őshazában meg­találták a magyarok hátrahagyott részeit. DOLGOZATAINKBÓL 1848 januáija. Egy átmulatott éj­szaka után enyhén pityókás han­gulatban bandukolt végig Pest ut­cáin egy magas, nádszálvékony fi­atalember. Ködös volt a hajnal, és a szüntelenül szemerkélő eső ned­vesre mosta az útpadkát. Költőnk, aki az éjjel felöntött a garatra, bi­zonytalanul lépkedett, egy cseppet mindig „kilengett“. Az eső még jobban eleredt, és nemcsak az esőcseppek kopogó hangját lehetett hallani, ahogy a párkányokra, háztetőkre, macska- köves utakra esett, hanem menny­dörgés hallatszott, melyet villám­lás követett. Az ég „szimfóniája“. A kisgyerekeknek ilyenkor azt mondják, hogy Szent Péter a hor­dókat dobálja. Pillanatnyilag ifjú barátunkat nem érdeklik az időjárási viszonyok. Célja, hogy épségben hazaéljen, s fiatal arája ne verje rajta el a port. Ismét nagy égzengés, villámlás... egyszer csak barátunknak nyoma veszett. Sándornak 1848 telén (bár ő nem tudja, melyik korban van most) ta­lálkozója lett volna a főszerkesztő­vel. Gondolataiban az járt, hogy biztos csak bolond tréfa az egész, és holnap minden a régi lesz. Ösz- szeszedelőzködött és a szerkesztő­ség felé vette az irányt. A szerkesz­tő betessékelte, leültette, Sándo­runk pedig elkezdte a mondandó­ját. Zsebéből előhúzott egy gyűrött papirost, és elszavalta A puszta, té­len című tájleíró versét. Petőfi, az ifjú költő sajnálatos mó­don nem tudta, hogy az elmúlt években az irodalmi napilap szer­kesztősége elköltözött. Helyére egy utazási iroda katalóguskészítő szerkesztősége és nyomdája ke­rült. A tulajdonos így szólt köl­tőnkhöz:- Kedves Sándor, a Hortobágy, a téli pusztaság, a kietlen emlegeté­se nem hoznak sok hasznot az iro­dánknak. Télen a trópusokról, a pálmafákról vagy az Alpokról, ha­vas hegyekről kell írni, nem a hó borította pusztáról, a semmiről. Próbálkozzon máshol, de ne bíz­zon a sikerben! A mai világban ugyanis csak kevesen olvasnak táj­leíró költeményeket. Menjen visz- sza oda, ahonnét jött! Ez nem az ön világa. Sándor nem szólt egy szót sem, felállt, kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Az utcán lehan- goltan ballagott. Közben eleredt az eső is, mennydörgőit és lecsa­pott a villám... Ott találta magát a költő, ahonnan pár órával ezelőtt a sors elragadta. A pityókás állapot elmúlt. Színjó­zanul állt az utca közepén. Örült, hogy otthon van, a saját korában. (Egyáltalán nem értette, mi tör­tént vele, hol járt.) Tanult az él­ményből, s örült, hogy saját korá­ban, a romantikában még érnek valamit a „semmiről“ szóló költe­ményei. (Szarvas Gabriella) HAHOTA Törvények, amelyek megkérdője­lezik a törvényhozók épelméjűsé- gét ♦ Sacóban, Missouriban (USA) a nők nem hordhatnak olyan kala­pot, mely megrémíti a gyerekeket, az érzékeny embereket és állato­kat. ♦ Új-Guineában az „új“ menyasz- szonnyal való házasságkötés ára 240 dollár, 5 disznó és egy szár­nyas. Elég viszont két disznó, egy madár és 30 dollár cserébe az el­vált vagy özvegy menyasszonyért. Semmit sem kell fizetni a már két­szer férjezett nőért. ♦ Alaszkában tilos fotózás céljából a medvét téli álmából felébreszte­ni. ♦ A lengyel iskolákban megtiltot­ták a hittant oktató tanároknak a gyerekek ördöggel való ijesztgeté­sét. ♦ Törökországban a részeg sofő­röket úgy büntetik, hogy 30 kilo­méter távolságnyira elviszik őket otthonuktól és gyalog kell haza­menniük. Ilyenkor tilos a tömeg- közlekedés használata, s ennek megszegéséért börtönbüntetés jár. ♦ Valamennyi afrikai országban a nemi erőszakért a férfiakat férfias­ságuk megcsonkításával büntetik. Fájdalomcsillapítás nélkül... ♦ Kaliforniában tilos egércsapdát felállítani annak, akinek nincs va­dászati engedélye. ♦ A részeg elefántok ismétlődő tá­madásai után egy indiai falu lakói­nak a hatóságok megtiltották a rizssör gyártását az erdőkben. Az elefántok, rábukkanva az „erdei sörfőzdére“ gyakran jártak „kocsmázni“. ♦ Iránban tilos a pároknak nyilvá­nosan csókolózni és egymást meg­ölelni. A legenyhébb büntetés ezért 35 ostorütés. ♦ Minnesota államban (USA) 30 napos börtönbüntetés szabható ki arra a nőre, aki Mikulásnak öltö­zik. ♦ Wichita városában (USA) az anyós megverése nem lehet váló­ok. MEGHÖKKENTŐ MESÉK A szerkesztő postájából Részlet Jonathan Herbert: Boldog halálnapot c. könyvéből Tisztelt Jonathan Herbert Úr! Azért írok önnek, mert hallottam már magáról, és a tanácsát szeret­ném kérni. Szóval ez az egész a Brighton Beach-en esett meg. Tud­ja, ott, Brooklynban. Sok velem korabeli ember jár ki oda. Mindaz, amit el akarok mesélni, csak ma történt. Amikor vártam már fél órát, és nem jött egyik ba­rátom se, bementem a vízbe. Ki­úsztam túl az első bolyán. Hirtelen észrevettem egy tagot, aki egye­nest felém tartott. Egyszer csak hallom, hogy úgy húsz lábnyira tő­lem egy másik férfi azt kiálltja: Sam! Aztán lehetett hallani, hogy valaki bugyborékol. A fickó nem volt sehol, majd újból megjelent a víz felett, a könyökével szorította a másik nyakát, húzta maga után.- Ennek az embernek valami baja van! - kiáltotta. A parton megpróbálták mestersé­gesen lélegeztetni. Odamentem, néztem a nagydarab úszómestert, hogyan ugrál le-föl terpeszben ál­dozata fölött. Nem fogom elfelejte­ni, amig élek. Az a férfi, aki kihoz­ta, ott állt mellettünk. Olyan pisz- kafaforma ember volt. Átnézett rajtam azzal a nagy barna szemé­vel.- Nem tudom, ki volt, de szeren­csétlen egy ember - mondta Pisz- kafa. Két ember tartott lassan felénk, va­lamit cipeltek. Kiderült, hogy hordágy. Egy lepedővel leborítot­ták a férfi arcát. Egy szőkeség azt mondta:- A halottasházba viszik. Láttam őt korábban, nagyon jó úszó volt. Az oldalamnál Piszkafa rábólin­tott.- Biztosan görcsöt kapott. Nagyon messze kint voltunk. Nem volt ott már senki, csak... Piszkafa úgy fordult felém, mintha csak most vett volna észre. Bemu­tatkoztam.- Nagyon örvendek - motyogta, de a nevét nem árulta el.- Mennyit látott az esetből? - kér­dezte.- Láttam, hogy szinte rajta volt, és próbálta megragadni. Nagyon jól csinálta. Higgye el, nem kell szé­gyenkeznie! Amikor a barátaim megérkeztek, elmeséltem nekik, mit láttam. Azután kint feküdtem a parton. Egyszer csak éfeztem, hogy valaki figyel. Felnéztem, és nem messze tőlem ott volt Piszkafa. Visszafe­küdtem, és el is feledkeztem az egészről. De hazafelé elgondol­koztam a dolgon. A szőke lány azt mondta, hogy jó úszó volt. Ha mégis bajban lett volna, mindenki, aki régebb óta tud úszni, tud any- nyira lebegni, hogy oda ne vesz- szen. Hallottam, hogy az áldozat, mielőtt lemerült volna, azt kiálltotta: Sam! - mintha Sam lett volna a közelében. Ám Piszkafa azt mondta, nem ismeri a halottat. Ha igaz, amire gondolok, megma­gyarázza, hogy miért bámult foly­ton. Ahogyan most visszaemlék- szem, Piszkapa nemhogy menteni próbálta, hanem nyomta lefelé. De lehet, hogy tévedek. Minden­esetre erre jutottam: egyedül én láttam, mi történt, ő meg tudta ezt. Tudja a nevemet, az meg ben­ne van a telefonkönyvben. Nekem Piszkafa nyugodtnak tűnt, igaz, egyesek jól el tudják titkolni érzel­meiket, amikor például valakit meg akarnak ölni. Szóval ebből is látszik, mi meg nem fordul az em­ber fejében, ilyenkor korán reggel. Hogy lássa, mitől nem lesz ideges az ember, ebben a pillanatban es­küdni mertem volna, hogy valami huzat csapta meg a tarkómat, mintha valaki halkan kinyitotta volna az ajtót. KÖNYVAJÁNLÓ Woody Allen: Mellékhatások (Side Effects, 1975) Ti is szerettek olvasni, de utáljátok a vaskos, múlt századi nagy ldasz- szikus műveket? Akkor itt van szá­motokra egy olyan könyv, amely tömörségével, frappáns humorá­val és nyelvezetével biztosán el­nyeri a tetszéseteket. Woody Allen, a híres New York-i író, publicista és rendező talán leg­jobb „short story”-jainak válogatá­sa a Mellékhatások című könyv. A benne található novellák egyszer­re szórakoztatnak, de az embert gondolkodásra is késztetik, hiszen a 22 kicsi történet mindegyike az emberről szól... vágyainkról, csa­lódásainkról, erkölcsi dilemmá­inkról, és persze arról, hogyan is kellene őket megoldanunk. Persze a mű olvasása közben nem kerül­heti el figyelmünket a novellákban megjelenő enyhe irónia, ami első­sorban a korszak műkritikusai el­len szól. Jó példa erre a Metterling feljegyzései címet viselő írás. Ez a történet arról szól, hogy mi min­dent lehet kikövetkeztetni egy író lelki világáról a fehérneműje alap­ján. Egy másik, nagyon érdekes történet a Kugelmass alakja című, amely arról szól, hogy egy unatko­zó egyetemi professzor hogyan utazgat a világirodalom remekmű­veiben, s elsősorban az előbb emlí­tett professzor és Emma Bovary vi­szonyáról. Ahogy viszont azt már előbb is említettem, a könyv mind­nyájunknak szól. Iróniája nemcsak a műkritikusok, de bizonyos mér­tékig az egyetemes emberi hibákra is vonatkozik, s ezen hibák kritiká­ja a mű elsődleges célja. A Mellékhatások novelláiban nin­csenek idealizált szereplők, ala­kok. Mindennek és mindenkinek megvan a saját hibája, hátránya. Ebből a szempontból igenis rea­lisztikus. Ami méginkább érdekes­sé teszi a könyvet, az modern nyel­vezete, az, hogy a klasszikus szép- irodalmi művektől olyan távol he­lyezkedik el a „stílusegyenesen”, annak ellenére, hogy minden két­ség nélkül a Mellékhatások is szép- irodalmi alkotásnak számít, csak egy kicsit sok benne a sci-fi. Mégis mindenkinek csak ajánlani tudom, s még azoknak a figyelmét is megérdemli ez a könyv, akik amúgy a Háború és békét, vagy az Egri csillagokat részesítik előny­ben a kortárs irodalommal szem­ben. (Domonkos István) MURPHY ISKOLAI TÖRVÉNYEI Puskázás és súgás Amikor épp az utolsó dolgot pus­kázod ki, akkor kapnak rajta! Ha rosszak az idegeid, ne pus­kázz! Ha jót súgnak, azt nem hallod meg. Ha rosszat súgnak, bezzeg meg­hallod. Ha többfélét súgnak, akkor is a rosszat hallod meg. Ha nem súgnak, halladan! Amit a tanár befejezésül mond, azt mindig jól hallod! Dolgozatírás Dolgozatot írni jó dolog... Csak visszakapni nem az. De nem írni még jobb! Ami utoljára állt az anyagban, az véletlenül sem lesz a dolgozat­ban. Amit nem néztél át, abból van a kérdések 90 százaléka. A tankönyvek általában kis- és nagybetűs részekből állnak. A nagybetűs rész a lényeg, a kisbetűs meg a dolgozatkér­dés. Diákforma A jó diák mindig tanul. Pontosabban: az órán mindig tanul... ... előfordul, hogy a következő órára! Egyetlen esetben dicsérnek a szülői értekezleten: a tanár összetéveszt valakivel...! MAG '/.jZOiN El Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava

Next

/
Thumbnails
Contents