Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-06 / 55. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 6. Kitekintő Az Oscar-díj átadása előtt - Beszélgetés Peter Jackson rendezővel, a gyűrűk igazi urával, akinek titkos vágya, hogy egy kunyhóba bevackolja magát, ha elege van a világból Álmodni se tudott volna szebbet Hollywoodi szakmai körök­ben egybehangzó vélemény, hogy az Oscar-díjak sorsa az idén az Egy csodálatos elme és A gyűrűk ura között dől el. Ha a filmakadémia tagsága folytatja az Oscar-hagyo- mányt, és a film nyer, akkor rendezője is nyer. Peter Jack- son esélyei egyelőre erőseb­bek, mint Ron Howardé. A gyűrűk ura eddig többszörö­sét kereste annak, amit az Egy csodálatos elme, és több díjat is kapott, mint vetélytársa. NÁVAI ANIKÓ Ön nyilván a Tolkien-regények megszállott rajongói közé tar­tozik. Szó sincs róla. Tizennyolc éves koromban olvastam ugyan a könyvet, de aztán egész addig nem vettem le a polcról, amíg nem kezdtünk beszélgetni arról, hogy megfilmesítjük. Ez éppen az a fajta regény, amely meglódítja az ember fantáziáját, hogy olyan filmet tudjon csinálni, mint az eredeti King Kong, az eredeti Szindbád, meg a többi régi klasszikus. De eszembe se jutott, hogy megrendezzem A gyűrűk urát. Akkor mégis miért csinálta? Mert 1995-ben elkezdtünk tana­kodni, hogy írni kellene egy for­gatókönyvet, valami olyan fantá­ziamesét, mint A gyűrűk ura. » Ez a forgatás r életem eddigi leghosszabb és egy­ben legnehezebb munkája volt. Folyton ezt mondogattuk, olyan legyen, mint A gyűrűk ura. A fe­jemre csaptam. Most mit görcsö­lünk? Miért nem nézzük meg, ki­nél van a Tolkien-regény megfil­mesítési joga? Ide-oda telefonál­tunk, és kiderült, hogy Saul Za- entz producernél, aki akkoriban épp Az angol beteget forgatta a Miramaxszal, ahol nekem szer­ződésem volt. Felhívtam Harvey Weinsteint, a Miramax főnökét, hogy mit szól az ötlethez. Tet­szett neki, és mivel épp együtt dolgozott Zaentzcel, gyorsan meg is tárgyalta a jogok megvéte­lét. Ahogy egy kicsit alaposabban szemügyre vettem a regényt, rá­jöttem, hogy ebben legalább két film van, ha nem három. Kettőt még bevállalt volna a Miramax, de hármat semmiképp. Aztán ahogy egyre jobban belemele­gedtünk a beszélgetésbe, kide­rült, hogy az ördög a részletek­ben lakozik - Harvey Weinstein sokallta a költségvetést, és ő csak egy filmre gondolt. Másfél évig győzködtük egymást, aztán vég­leg bemondta az unalmast. Egy hónapot adott, hogy házaljunk a kétrészes ötlettel, hátha Hollywo­odban horogra akad egy másik stúdió, amelyik leveszi a válláról a gondot. Szerencsénk volt. A New Line Cinema akkori főnöke nem két részt, hanem hármat akart, ugyanis a könyv eredetileg tényleg háromrészes. Álmodni se tudtam volna szebbet. Már csak arra kellett vigyáznunk, nehogy kiszivárogjon valami a forgatás­ról. Sokat számított, hogy nem Amerikában forgattunk, hanem Új-Zélandon, de még így is mege­sett, hogy valaki megpróbált el­adni egy részletet valamelyik in­ternetszolgáltatónak, de aztán rendőrségi segédlettel sikerült ebben megakadályozni. Nem tudom, kinek jutott eszé­be, hogy leállás nélkül forgas­sák a három részt, de igen költ­ségkímélő ötlet volt. Viszont rettenetes munka lehetett ön­nek is, a színészeknek is. Hogy áll most? Mennyi van kész a to­vábbi két filmből? Ez a forgatás életem eddigi leg­hosszabb és legnehezebb munká­ja, sőt megkockáztatom, élétem hátralévő részében is az marad. Pszichológiai szempontból volt nagy élmény. Mint látja, nem tar­tozom az izompacsirták közé, vagyis nem kenyerem a sprint százon. Engem már egy három hónapos forgatás is megviselt fi­zikailag. Volt egy másik filmem, amit hat hónapig forgattam, abba majdnem belehaltam. Most kép­zelje el, mit éreztem, amikor el­kezdtem ezt a másfél évig tartó kőkemény melót. És nem volt me­gállás, pláne kiszállás. Mentem, mentem, szinte csak a tehetetlen­ségi nyomaték hajtott. Az idő per­sze mindent megszépít, bár meg kell hagyni, felüdülés volt, hogy gyakran hülyéskedtünk forgatás közben. Ami a filmek készenléti állapotát illeti, már elvégeztem a második rész nyersvágását, most tartok a trükkfelvételeknél. Az első részben 600 trükkfelvétel volt, a másodikban eddig kicsit kevesebb lesz, de már több mint a felével kész vagyok. A harmadik részt is összeraktam már, de az­zal csak akkor fogok foglalkozni, amikor elkészült a második. Ere­detileg szerettük volna féléven­ként bemutatni a két további folytatást, de aztán osztottunk- szoroztunk, és rájöttünk, hogy az utómunka annyira bonyolult, hogy ez nem lehetséges. Különös, hogy a trükkfelvétele­ket nem George Lucas világ­hírű műhelyében készítették, hanem rábízták egy kis új-zé- landi számítógépes csoportra. Ráadásul ez a cég nem is csinált túl sok filmet, ami egyrészt hát­rány, másrészt előny. Hátrány, mert sokkal kevesebb a referenci­ája, viszont előny, mert rettenete­sen lelkes kis csapat. A gyűrűk ura előtt mindössze 30 számító­gépük volt és ugyanennyi embe­rük, a film miatt föl kellett venni­ük majdnem a tízszeresét, és meg kellett sokszorozniuk a gépek számát is. Szerte a világból jöttek a szoftveresek és a számítógép­grafikusok, mert másfél éves munkát kínáltunk. Dolgozik ott kínai, orosz, francia, japán, min­denféle szakember. Mindannyiu- kat személyesen, egyenként vá­lasztottuk ki a jelentkezők közül. Olyan szoftvereseink vannak, akiknek egy csöpp gondot sem okoz, hogy új programokat talál­janak ki, ha a létező hollywoodi programokat kimerítettük. És miért pont Üj-Zélandra köl­töztette a stábot? Mert első perctől fogva ez tűnt a legideálisabb helyszínnek. Mel­lesleg különös, hogy az előkészü­letek során soha senki nem kér­dezte meg, hol akarom forgatni A gyűrűk urát. Talán mert minden­ki tudta, hogy új-zélandi vagyok, és magától értetődött, hogy haza­viszem. Otthon ráadásul minden kéznél volt. A táj mesés, a tech­nológia adott, a szakembergárda együtt van, és Új-Zéland fantasz­tikus anyagi kedvezményeket nyújtott, pedig a film költségve­tése részenként 90 millió dollár, ami nem kevés pénz. De ha bele­gondol, hogy A gyűrűk ura van olyan látványos, mint a Gladiátor vagy a Pearl Harbor, pedig nem Hollywoodban forgattuk, ahol legalább a duplájába került vol­na. Új-Zéland fantasztikusan filmbarát ország. A miniszterel­nök asszony többször is tisztele­tét tette a forgatáson, egyik alka­lommal a honvédelmi minisztert » A gyűrűk ura van r olyan látványos, mint a Gladiátor, pedig nem Hollywoodban forgattuk. NN is magával hozta. Pont akkor, amikor azon törtük a fejünket, hol találunk annyi statisztát, amennyi a nagy csatajelenetek­hez kell. A miniszterelnök asszony odaszólt a honvédelmi miniszternek, küldjön egy ha­dosztályt. Jöttek is a katonák, föl­vették a jelmezt, a fegyvert, az íjat, a nyilat, meg is mosolyogtuk őket, mert ügyetlenebből kezel­ték, mint a civilek, ami nem cso­da, mert leépítés van a hadsereg­nél. Maguk az új-zélandiak is örültek a forgatásnak. Volt olyan, hogy megtetszett egy rét, beko­pogtunk a tulajdonos ajtaján, már jött is, persze, nyugodtan forgassunk csak, boldog, hogy se­gíthet. A gyűrűk urát látva való­színűleg dőlni fognak a turis­ták Új-Zélandra. Gyanítom, hogy így lesz. Ez a fiim több bevételt hozott az or­szágnak, mint az új-zélandi bor­export tavaly meg tavalyelőtt összesen. A teljes költségveté­sünk 90-95 százalékát Új-Zélan­don költöttük el, ami az ország méreteit tekintve hatalmas bevé­tel. A kormány külön miniszteri biztost nevezett ki, hogy koordi­nálja a filmhez szükséges állami Peter Jackson: „Az, hogy hobbit vagyok, stimmel. A hobbitok tipikusan alacsonyak és dagik, jókat esznek-isznak, fölrakják a lábukat a kandalló tetejére, és kellő gyanakvással méregetik a világot." támogatást és segítséget. Mondja, nem babonás? Ugyan­is nem véletlen, hogy éppen ön rendezte meg ezt a fanyar hu­morú, kicsit sötét fantáziafil­met. Ön, aki Halloween napján született, és akit a filmért Os- carra jelölt Ian McKellen igazi hobbitnak nevezett. Jó kérdés. Nem tudom, mennyit számít, hogy Halloween napján születtem. Lehet, hogy mindent meghatározott. Én mindenesetre egész életemben rettenetesen büszke voltam rá. Az, hogy hob­bit vagyok, stimmel. A hobbitok tipikusan alacsonyak és dagik, jó­kat esznek-isznak, fölrakják a lá­bukat a kandalló tetejére, és kellő gyanakvással méregetik a vilá­got. Utálnak utazni. Ezzel annyi­ra egyetértek, hogy amikor elké­szült a filmbeli kunyhó, ahol Fro- do lakik, megkértem a New Line- t, hadd tartsam meg ezt a díszle­tet, amikor vége lesz a forgatás­nak. Mert titkos vágyam, hogy ki­ások egy nagy gödröt valamelyik gyönyörű hegyoldalban, nekitá­masztom ezt a kunyhót, és bevac­kolom magam, valahányszor ele­gem van a világból. Hollywood, 2000. március Franz Vranitzky higgadt, kicsit unalmas válaszaival kifogja a szelet a botránykeltők vitorláiból, ám utódja rendszeresen szerepel a bulvársajtó hasábjain Az osztrák politikusokról távozásuk után is pletykálnak SZÁSZI JÚLIA A bukott, avagy önként lemon­dott, netán átmenetileg parkoló­pályára került osztrák politiku­sok közül nem mindegyik része­sül kíméletes elbánásban: a sajtó szereti visszahozni egyiküket- másikukat címlapsztorinak - kü­lönösen, ha sikerül valami izgal­masat kideríteni róluk. Ez persze nincs összhangban azzal, milyen súlya volt a maga idejében az il­letőnek: a tíz éven át Ausztria mindennapjait formáló Vranitzky kancellár egyre népesebb család­jával egyetemben ellenáll például minden ilyen kísérletnek. A bankárból lett szocialista, majd szociáldemokrata vezető ma ép­polyan jól fésült, finoman csíkos, Nem mindegyi­kük részesül kíméletes elbánásban. élre vasalt öltönyében ugyano­lyan ápolt, mint kancellár korá­ban. Ha megpróbálják berántani valami szennybe, a régi időket idéző higgadt, kicsit unalmas vá­laszaival eleve kifogja a szelet a botránykeltők vitorláiból. Nem lett igazi ügy az állítólag kancel­lársága idején megengedhetetle­nül igénybe vett - a bajor Landes­banktól kapott - repülőjegyek­ből, és felesége örökölt ortopéd- kelléküzem-hálózatáról is csak rövid ideig suttogták, hogy való­jában árjásított zsidó vagyonba ült be a család. Az utód azonban, Viktor Kiima hiába ment a 99-es választási fél­kudarc és a sikertelen kisebbségi kormányalakítási próbálkozás után a távoli Argentínába, az ő sokfogú, túl szívélyes és nem mindig őszintének tűnő mosolyá­ról a bulvársajtó képtelen lemon­dani. Igaz, Kiima most, a Volks­wagen cég argentínai vezetője­ként hibát hibára halmoz, de a kutakodás a magánéletében sem volt hiábavaló. A mindent tudó News magazin már a múlt év vé­gén címoldalon jelenthette: Kli- máéknál házassági válság van, a modellszépségű 38 éves Sonja magára maradt az elegáns Bue­nos Aires-i új villában, miközben 54 éves férje egy jó házból való if­jú argentin hölgynél keresi újfent a boldogságot. Történetesen Son­ja Kiimának nem ártott egy kis rokonszenv-injekció, rá ugyanis igencsak megharagudott Auszt­ria: a hölgy, aki állatszeretetéről volt híres, nem átallotta kedven­cét, a Grolli névre hallgató nagy testű, hosszú szőrű juhászkutyát egy burgenlandi tanyán hátra­hagyni. Arra hivatkozva, hogy az argentínai hőséget nem élné túl az eb. Kevésbé regényes - és nem is kap ekkora nyilvánosságot a Liberális Fórum jobb sorsra érdémes egy­kori alapítója, Heide Schmidt. A nagyszerű képességekkel megál­dott hölgy politikai karrierje si- kamlósabb volt, mint későbbi sorsa. Jörg Haider közvetlen munkatársából, az akkor még li­berális Szabadságpártból vált ki a kilencvenes évek elején, felismer­ve, mivé torzult puszta érvénye­sülési vágyból ez a párt. Heide Schmidt útja az 1999-es kudarc után az ATV osztrák magántele­vízióhoz vezetett: heti váltásban egy kollégával talkshow-t mode­rált, de politikai elkötelezettsé­gétől nem igazán tudott elsza­kadni: a műsort szellemesen, ám sokak szerint metsző iróniával és nem elég könnyedén irányította. A first ladység után úgyis jön egy előkelő nagyköveti poszt. A képernyős állandó jelenlét után a teljes eltűnés következett: aki ma nagyon keresi Heide Schmid- tet, megtalálja az egykori párttár­sa, a dúsgazdag üzletember által alapított szociológiai intézet élén. Parkolópálya - reményked­nek, akik visszavárják az éles eszű hölgyet a politikába. Edith Klestil nem bukott politi­kus, de mint kisemmizett politi­kusfeleségnek, bérelt helye van a hírbörzén. Éppen nyolc éve szil­veszterkor volt szenzáció, hogy Edith asszony megunván férje tartós kapcsolatát munka­társnőjével, 37 év házasság után kiköltözött a rezidenciáról. Öt évig tartott a mosolyszünet, mire bírósági pecsét került a válásra, s az akkor már másodszorra meg­választott, időközben 66. évét be­töltött államfő szinte azonnal ol­tár elé vezette 22 évvel fiatalabb kedvesét. Mostanában békéseb­bek a hírek, s a legutóbbi arról szólt, hogy a 67 éves hölgy ismét párra talált. Utóda, a mostani First Lady, Mar­gót Löffler más okokból kerül megint szalagcímbe. Az ambició­zus és tehetséges diplomata alul­maradt a külügyminiszter asszonnyal szemben, ponthát­rányba került az immár évek óta tartó konkurenciaharcban. Löff- ler-Klestilnek ugyanis már régen kijárna egy nagyköveti poszt, vagy legalább más előbbre jutás. Csak hát főnöke, Ferrero-Wald- ner külügyminiszter nem veszi jó néven, hogy az államfő inkább neje tanácsait fogadja meg külpo­litikai kérdésekben - így ahol csak lehet, kicsit betart. Margot Löff­ler kötélidegzetéről híres: az előző rivalizálást Edith Klestil el­lenében kitűnő taktikával nyerte meg. Most is csak átmenetileg ve­szíthet. A first ladység utolsó két évét alacsonyabb rangban tölti ugyan, de utána úgyis jön egy előkelő nagyköveti poszt, ahova akkor már exelnök férje nyugdí­jasként kíséri majd el. Ekkor majd a bulvársajtó veszít: tenge­rentúli posztot rebesgetnek, ahonnan nem lesz már könnyű pletykákat gyűjteni. Bécs, 2002. március Klimáék házassága válság van (Fotó: internet)

Next

/
Thumbnails
Contents