Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-06 / 55. szám, szerda
8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 6. Bizakodóbb hangulat az európai országokban Németország továbbra is alkalmatlan arra, hogy az európai növekedés húzóországává válhasson Enyhe növekedés ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Brüsszel. Az öreg kontinens gazdasága az első három hónapban 0,4 százalékkal fog nőni, miután 2001 utolsó negyedében 0,2 százalékkal zsugorodott, idézi a Bloomberg az Európai Bizottság prognózisát. Azzal együtt is, hogy már az első negyedévben beindul a növekedés, az esztendő egészében 1993 óta a leggyengébb teljesítményre, mindössze 1,3%-ós GDP- bővülésre számít a bizottság. Az előrejelzést azt követően hozták nyilvánosságra, hogy megjelentek az eurózóna és a 15 tagú EU üzleti és lakossági bizalmi indexei. Az üzleti hangulat az euróövezetben öt hónapja a legkedvezőbb képet mutatott. Jelentősebben javult az index Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában és Svédország-, esett Német-, Francia- és Görögországban. Szakértők korábban arra számítottak, hogy a munkanélküliség veszélye rányomja majd a bélyegét a bizalmi indexek alakulására. Ez a vártnál kevésbé következett be. A munkanélküliségi ráta februárban 8,6 százalékos volt az euróövezetben. (vg) GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK Feldarabolják az Avantit? Bécs. Osztrák lapértesülések szerint az osztrák Avanti konszern benzinkút-hálózata súlyosan eladósodott, és a végét járja. A konszern a benzinkutak mellett a legnagyobb dunai tankhajóflottát működteti, és mintegy 300 munkatársa évi 400 millió eurós forgalmat termel. Most azonban bajban van a merész és költséges dél- és kelet-európai terjeszkedés, a benzinpiacon dúló árharc és a meglehetősen lerobbant benzinkutak felújításának elmulasztása miatt. Az Avanti osztrák bankoknál 130 millió eurós tartozást halmozott fel, amelyre alig van biztosíték. Az alapító Hannes Nouza most kénytelen végignézni, ahogy a bankok feldarabolják vállalatát. Az Avanti már a 2000. üzleti évre sem tudott rendezett mérleget prezentálni. Tavaly megszakadtak az Avanti iránt érdeklődő orosz Lukoil kőolajipari konszernnel folytatott tárgyalások, mert az orosz fél nem akarta átvállalni az Avanti adósságait. (MTI) Deutsche Telekom vesztesége Berlin. A Deutsche Telekom, a legnagyobb tőzsdén jegyzett német vállalat tavaly jókora mínuszt produkált. Európa legnagyobb távközlési társaságának egyszeri tételek nélküli vesztesége 4,7 milliárd euró, nettó vesztesége 3,5 milliárd euró volt. Egy évvel korábban az egyszeri tételek nélküli veszteség 1,4 milliárd euróra sikeredett, de az azok beszámításával megvont mérleg 5,9 milliárd eurós adózott nyereséggel zárt. A piac számított a mostani gyenge eredményre, de ekkorára nem. (Ng) New York tovább száguldott Washington. Már az átlag amerikai is hisz az amerikai gazdaság gyors fellendülésében és ismét részvényeket kezd vásárolni. A Dow Jones ipari átlag tegnapi 217,2 pontos (2,1%-os) emelkedése azt jelentette, hogy a blue chipek indexe tavaly július óta a legmagasabb szinten zárt. A Nasdaq Composite 1858,9 pontra ugrott, az S&P-500 pedig 22 ponttal 1153,8 pontra gyarapodott. A legnagyobb nyertesek közé tartozik a General Motors, árfolyama közel 7%-ot ment fel. (Ng) Tiltott antibiotikum élelmiszerekben Hamburg. A német szakhatóságok bejelentették: tiltott antibiotikumokat találtak kínai eredetű édesvízi rákokban, halakban és szalámi adalékanyagokban. Németországban már korábban is felmerült a gyanú, hogy néhány Kínából behozott élelmiszer veszélyes antibiotikumnak minősülő kloramfenikolt tartalmazott. A szakhatóságok azonnal el-rendelték az importált élelmiszerek szigorúbb ellenőrzését, miután a brit illetékesek jelezték, hogy a kínai méz is ilyen antibiotikumot tartal-mazott. A klo-ramfeni- kol ugyan hatásos gyógyszer antrax vagy tífusz ellen, ám felhasználása élelmiszerekben és állati takarmányokban tilos, mivel embereknél leállíthatja a vérsejtek képződését. (TASR) 100 millió dollár öntözésre Bukarest. A román földrekultivációs társaság (SNIF) mintegy 100 millió dolláros hitelt kap öntözőrendszerek kialakítására és korszerűsítésére. A társaságnak 80 ezer hektáron kell megteremteni az öntözés lehetőségét. (TASR) USA-EU acélháború fenyeget Brüsszel. Értesülések szerint az Egyesült Államok 30 százalékos importvámot kíván kivetni az országba érkező acéltermékekre. A hírek szerint a vámterhek alól felmentést kapnak a fejlődő országok, illetve Mexikó és Kanada. Az amerikai acélipar szereplői egyébként 40 százalékos vám bevezetését tarják szükségesnek, arra hivatkozva, hogy az olcsó importtermékek miatt 1997 óta 31 cég csukta be a kapuit. A kiszivárgott hírek az Európai Unióban aggodalmat keltettek. Az Európai Bizottság illetékesei közölték, hogy a lépést nem hagyják válasz nélkül. Megfigyelők szerint az EU és az USA között „acélháború“ kirobbanása fenyeget, (ng, TASR) Eladnák közös zenecégüket New York. Az AOL Time Warner és a Sony Corp. tárgyalásokat folytat közös cégük, a Columbia House eladásáról - írja a Wall Street Journal. Az előfizetéses zene- és videószolgáltatást nyújtó, mintegy 14 millió előfizetővel rendelkező, s évi 1,1 milliárd dolláros árbevételt produkáló Columbiát a Blackstone Group 400-500 millió dollárért venné meg. (Ng) Csökkent a Fiat részesedése Milánó. Csökkent a legnagyobb olasz autógyár részesedése a hazai késztermékek piacán. A csoport eladásai 17,3 százalékkal 66 950 darabra csökkentek, ami 33,95 százalékos piaci részesedésnek felel meg. Tavaly februárban még 36,03 százalékos volt a csoport piaci részesedése. (SITA) Tartós gazdasági visszaesés A Deutsche Bank székháza Frankfurtban. Az égbetörő felhőkarcolók sziluettje imponáló, a német gazdaság azonban súlyos problémákkal küzd. (Képarchívum) Németország egy évtizede az alacsony gazdasági növekedés és a tartósan magas munkanélküliség rémképével szembesül. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi recesszió csak részben következménye a világgazdasági folyamatoknak, s a német gazdasági bajoknak komolyabb, az egész gazdasági rendszer jellegéből következő okai vannak. GÁL ZSOLT A német nemzeti össztermék (GDP) 2001 utolsó negyedévében 0,1%-kal csökkent az előző év azonos időszakához, és 0,3%-kal az előző negyedévhez képest. Mivel ez már a második negyedév, amely alatt a GDP visszaesést mutat, egyértelműen recesszióról beszélhetünk. Elkeserítő a kép a munka- nélküliség tekintetében is, januárban a munkanélküliek száma - történelmi rekordot döntve - elérte a 4,29 milliót, ami a munkaképes lakosság 10,4%-át jelenti. Ez meghaladja (igaz csak kismértékben) a Kohl kancellár idején, 1997-ben tetőző munkanélküliséget is (4,28 millió fő). Gerhard Schröder a szo- ciáldemokrata-zöld koalíció kancellárja reménytelen helyzetbe került, hisz megválasztásakor (1998) azt ígérte, hogy 3,5 millióra csökNémetország az Európai Unió össztermékének egyharmadát adja. ken a munkanélküliek száma. Ez az idén szeptemberben esedékes parlamenti választásokig aligha sikerülhet. Ezzel szemben az ellenzéki kereszténydemokrata-keresz- tényszociális unió (CDU-CSU) kancellárjelöltje, Edmund Stoiber kitűnő támadási pozíciót kapott, mivel kritizálhatja ellenfelét a be nem tartott ígéreteiért. Emellett Stoiber az igencsak szorosnak ígérkező választási harcban, mint bajor tartományi miniszterelnök, azzal is eldicsekedhet, hogy lám a CSU (és Stoiber) által kormányzott Bajorországban a munkanélküliség immár hagyományosan jóval alacsonyabb a német átlagnál. Az állástalanok aggasztóan magas száma és az egy helyben topogó gazdaság mellett a költségvetési hiány is fejfájást okoz Berlinben. 1992-ben Németország volt az az állam, amely az európai unióról szóló Maastrichti Szerződésben kemény követelményeket fogadtatott el a monetáris unióba belépő (tehát az eurót, mint közös pénzt bevezető) országok számára. Az egyik feltétel (maastrichti kritérium) éppen az volt, hogy az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a GDP 3%-át. A „kémén/1 márkáról lemondó német politikusok így próbálták megakadályozni, hogy a jövendő eurózóna tagállamainak felelőtlen költségvetési politikája, magyarán az állami túlköltekezés, aláássa a közös pénz stabilitását. Paradox módon most ugyanez a Németország került veszélyesen közel a 3%-os határértékhez, miközben a tavalyi évben épp német gazdasági és politikai körökből röppentek fel hírek a maastrichti kritériumok esetleges „felpuhításáról“. 2001-ben a német közszféra költségvetésének hiánya elérte a nemzeti össztermék 2,7%-át. Az Európai Bizottság csak azért nem ítélte el Németországot (és Portugáliát) a veszélyesen megugrott közkiadások miatt, mert ígéretet kapott az államháztartás rendbetételére. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ugyan mikor fog lépni a Bizottság és osztogat figyelmeztetéseket a 3% védelmében, ha 2,7%-nál ezt még nem tartja indokoltnak? A brüsszeli bizottság tétova magatartását bizonyára az magyarázza, hogy aligha számított bárki is arra, hogy az uniós bürokratáknak majd épp Németországot kell megfedniük. Azt a Németországot, amely az Európai Unió össztermékének egyharmadát adja, és a kontinens messze legerősebb gazdasága, és amely a szigorú pénzügyi fegyelem és a kemény költségvetési fegyelem szimbólumának számított az elmúlt 56 évben. (Az euró alapozásakor inkább azt tűnt valószínűnek, hogy a kilencvenes évek közepéig a notórius könnyű költekezőnek számító Görögországnak vagy Olaszországnak kell majd időnként az orrára koppintani, és nem a kemény maastrichti kritériumokat „kibokszoló“ Németországnak.) A bizottsági figyelmeztetés esetleg befolyásolhatta volna a kibontakozó választási kampányt is, s ezt Brüsszelben nyilvánvalóan el szeretnék kerülni. A „dorgálás“ elmaradása ellenére, vagy inkább éppen azért Németországnak sürgősen rendbe kell tennie közkiadásait. Ha ez nem történik meg, annak messzemenő következményei lehetnek a német pénzügyi szigorba vetett hitre és az euró stabilitására nézve egyaránt. A gazdasági bajok okait keresve az elemzők a világgazdaság lelassulását és az amerikai stagnálást okolják a német recesszióért. Németország a világ második legnagyobb exporthatalma, az USA pedig a német kivitel második legnagyobb felvevőpiaca, így ez az érvelés helyénvaló. Az elmúlt évtized gyenge német gazdasági teljesítményét azonban nem lehet csakis a világgazdasági folyamatok nyakába varrni. 1990-től az átlagos évi gazdasági növekedés 1,5% körül alakult, tehát siralmasan alacsony volt, miközben a munkanélküliség 8-10% körül mozgott, tehát tartósan magas volt. Gazdasági szakértők a német mozdulatlanságot inkább a túlszabályozott munkaerőpiacra, a túladóztatott gazdasági rendszerre, és a - magas adók és elvonások miatt - rendkívül drága és ezáltal versenyképességéből veszítő munkaerőre vezetik vissza. Ezek szerint egy világgazdasági élénkülés csak átmeneti javulást hozhat, és aligha vezet majd tartósan magas gazdasági növekedéshez, új munkahelyek tömeges létrehozásához és a munkanélküliség jelentős csökkenéséhez. Ehhez szükséges lenne az egész gazdasági rendszer jelentős megreformálására. A Schröder-kormány által Egy világgazdasági élénkülés mindössze átmeneti javulást hozhat. elfogadott és fokozatosan végrehajtandó terv a vállalati nyereségek után fizetett társasági adó 40%-ról 25%-ra való csökkentésére aligha oldja meg egymagában a problémákat. Inkább csak afféle első lépésként értékelhető, ami sürgős folytatásra vár. Ismét Bill Gates, a Microsoft vezére vezeti a dollármilliárdosok csaknem ötszáz személyt kitevő elitklubját Csaknem 30 új gazdag a Forbes listáján MLINKOVICS ILDIKÓ A Forbes magazin szerint idén is Bül Gates a világ leggazdagabb embere, a legfiatalabb milliárdos pedig 18 éves. Woody Allen híres mondása szerint reggel felkel, megnézi, hogy szerepel-e a Forbes magazin toplistáján, s ha nem, elmegy dolgozni. Bár neki jó pár kasszasikert kell még produkálnia, hogy „ kimaradhasson“ a napi robotból, a világon 479 magánszemélynek sikerült bekerülnie idén a dollármilliárdosok klubjába. A csaknem ötszáz milliárdos a tavalyi 1730 milliárd után idén összesen 1540 milliárd dollárral büszkélkedhet, az egyéni átlagos vagyon 3,2-ről 3,1 milliárdra csökkent. A listát vezetők többségét anyagilag is megviselte a szeptember 11-i terrortámadás, és persze többen nyögik még a technológiai lufipukkanást is. Ennek ellenére sok panaszra nem lehet oka az összeállítást nyolc éve vezető Bili Gatesnek. A Microsoft-guru 52,8 milliárd dollárral büszkélkedhet, s bár az elmúlt évhez képest 6 milli- árddal csökkent a vagyona, még így is tetemes az előnye a lista második helyezettjével, a 35 milliárd dollárt birtokoló Warren E. Buf- fett-tel, a Berkshire Hathaway első emberével szemben. A német Aldi diszkondácot anyjuktól megörökló Kari és Theo Albrecht 26,8 milliárdos vagyonnal dicsekedhet. Az Aldin kívül érdekeltek az amerikai Albertsons élelmiszerláncban, és 100 százalékos tulajdonuk van az ínyenceknek fenntartott Trader’s Joe-ban. A visszavonultan „tengődő“ testvérek évtizedek óta nem engedtek a sajtó nyomásának, fénykép idők óta nem jelent meg róluk. Hétköznapjaikról annyit tudni, hogy a napi stresszből németországi birtokaikon lazítanak.. A Microsoftot Bili Gates-szel közösen alapító Paul G. Allen ma- gánvagyonát 25,2 milliárd dollárra taksálja a Forbes. Az Oracle alapítója, Lawrence J. Ellison nemcsak öbölparti luxusvillájáról, szenvedélyes Bill Gates utálatáról, de 23,5 milliárd dolláros vagyonáról is híres, amellyel ő a világ 5. leggazdagabb embere. Bár az Oracle részvényárfolyama 15%-ot esett az elmúlt egy évben, Ellison fellendülést ígér. A lista 6-10. helyét a Wal-Mart lánc alapítójának, Sam Waltonnak az örökösei tudhatják magukénak. A család vagyonán csaknem 10 milli- árdot dobott az amerikai recesszió és a terrortámadás. A listán a Ildik a leggazdagabb szaúdi, Alwale- ed Bin Talal Alsaud, aki tavaly októberben azzal „küzdötte fel“ magát az újságok címlapjára, hogy a nála vendégeskedő New York i polgár- mesterrel útravalóul 10 millió dollár adományt küldött a terrortámadás áldozatainak. Azzal persze már nem váltotta ki a polgármester, Rudolph Giuliani csodálatát, hogy Amerika Közép-Kelettel kapcsolatos nézőpontjának újragondolását tanácsolta. Őt követik a rangsorban, a BMW tulajdonosai, a L’oreal alapítójának 79 éves lánya (aki Franciaország leggazdagabb embere), a Thomson Financial elnöke, a Microsoft elsőként felvett alkalmazottja (ma már vezérigazgató) és az Ikea alapítója. A magyar származású George Soros 37. a rangsorban, 6,9 milliárd dollárral. Annak ellenére, hogy a világgazdaság számára a tavalyi év nem sok jót tartogatott, 29 újgazdag került fel a milliárdosok klubjába. Legtöbbjük egyszerűen csak most „ért be“. Jellemzően nem az újgazdaságban tevékenykednek, és lassan, de céltudatosan küzdötték fel magukat. A sváb Anton Schlecker például hentesként kezdte. 1974-ben aztán egy hirtelen profilváltással diszkontárú élelmiszer és non-food termékekkel bővített gyógyszertárat nyitott, mára európaszerte 11 ezer egységet működtet, sőt sikerült az Egyesült Államokban is bevezetnie és felfuttatnia a Walgreens üzletláncot. Az üzletből ez idáig 1,8 milliárd dollárt sikerült megspórolnia, amivel a Forbes-lista 234. helyére került. Paul Desmara- is szintén új jövevény a listán: ő az apja ontariói buszvállalatát vette meg 1951-ben egyetlen dollárért, majd némi leleményességgel közlekedési, biztosítási és kommunikációs céget fabrikált belőle. A német Albert von Thum und Taxis korával is nagy feltűnést keltett az elitklubban. A 18 éves herceg nem sokat tett a vagyona megszerzéséért: egyszerűen megörökölte a kellemes anyagi biztonságot nyújtó 1,4 milliárd dolláros hátteret. Albert nem sokat nyugtalankodik brazil és bajorországi birtokai miatt, éli az ifjak gondtalan életét: nyaranta pincérkedik, szabadidejében pedig szívesen dobol. A lista összeállításában a Forbes magazin 34 riportere a világ 43 országát vizsgálta. A vagyon becslésénél a nyilvánosan forgó részvények 2002. február 4-i záróárfolyamát vették alapul. Nem nyilvános részvények esetén a konkurens cégek részvényárfolyama alapján kalkuláltak. A nagyon kiterjedt családok esetén, mint például a Rothschild, nem bocsátkoztak becslésbe. A 479 tagból álló klub tagjainak fele amerikai, és a tízes toplistán is kilenc helyet bérelnek. Ázsia 1996-ban még 123 tagot üdvözölhetett a klubban, mára azonban csak 70-en tudnak felmutatni egymüliárd dollárnál nagyobb vagyont. Európában 121 milliárdos igyekszik boldogulni. A 16. alkalommal összeállított lista szerint a klub idén 29 új taggal bővült, köztük 7 némettel, egy ausztrál borásszal és egy török bányatulajdonossal. Akadtak azonban bőséggel távozók is, szám szerint 83-an. A kiesők fele amerikai volt: távozott többek között az AOL Time Warner elnöke, Steve Case, és a már-már enroni botrányokat produkáló Global Crossing elnöke, Gary Winnick.
