Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-30 / 75. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 30. TÉMA: A HÚSVÉTHÉTFŐ A húsvéthétfő inkább a világias, s nem a liturgikus jellegű ünneplésnek adott helyt Jön a játék, a vidámság napja Vízbevető hétfő Illusztrációs felvétel Ellentétben az előző napok szokáscselekvéseivel a húsvéthétfő Európa-szerte a játék, a vidámság napja, egyes vidékeken vízbevető hétfőnek is hívják, mert ez a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik ÖSSZEÁLLÍTÁS A mondái magyarázat szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában, hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak. Helyileg kialakított hagyományos formái voltak a húsvéti locsolásnak. Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az úgynevezett tojáshajtás. Lányos házanként 8-10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt háznál szalonnát kaptak, ott a to- jásrántottát elkészítették és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak. Azután indultak el locsolni. Külön jártak locsolni a még legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz. Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. A házigazdával folytatott vőfélyversszerű párbeszédeket jegyeztek fel a hatvanas években is. Am nem a köszöntő volt a szokás lényege, hanem az öntözködés. Néhány rítusszöveget is találunk a közismert, újabb keletű locsolóversek mellett, mint például az alábbi Békés megyei jókívánságmondás: „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!” Versbe foglalt változata esőindító gyermekmondókára emlékeztet: „Szépen kérem az anyját, Adja elő a lányát, Hadd locsolom a haját, Hadd nőjön nagyra, Mint a csikó farka, Még annál is nagyobbra, Mint a Duna hossza! Szabad-e locsolni? ” Régi szokás az úgynevezett em- mausjárás, amelyről magyar emlékek nemigen maradtak fenn a középkorból, viszont még századunkban is szokásban volt a németek körében. Számos formája és eleme volt ennek az ünneplésnek, közülük való a következő is, amely Baranya, Tolna, Veszprém németéi körében volt hagyomány. Ennek alapján lehet képünk arról, milyen lehetett ez az Európa számos helyén ismert ünnep. Húsvéthétfőn, a nagymise után vagy délután a falu apraja- nagyja - felpakolva szentelt ételekkel és egyéb finomságokkal - kivonult a faluszéli borospincékhez, ahol reggelig mulatoztak. A fiatalok a szabadban, az idősebbek a borospincékben tanyáztak le. Ilyenkor mindenki szívesen látta az akár idegen vendéget is. Akinek nem volt pincéje, az a szomszédhoz ment. Az esti lakoma után körültáncolták a pincét, és hajnalig folyt a táncmulatság. Sok országban, illetve egyes népeknél - főleg a szlávoknái - a lányok megvesszőzése foglalja el az öntözés helyét. A locsolás és a vesszózés egyaránt félig mágikus és félig tréfás céllal történt. A locsolás és a vesszőzés jutalma pedig a piros vagy hímes tojás. Mind a locsolás, mind a vesszőzés azonban elkezdett szép lassan kikopni a húsvét világából. A lányok, asszonyok sorra csukják be „a boltot”: ők nem hajlandók egész nap otthon ülni és várni a locsolkodókat, akik - olykor illu- minált állapotban - olcsó kölnijükkel locsolják őket, és csak a pénzt viszik. Szép lassan a locsolókat várók számát meghaladta azoké, akik szinte menekü- lésszerűen elhagyják otthonukat, csak ne kelljen elviselniük a húsvét „kellemetlenségeit”, (-net) LOCSOLÓVERSEK A fiatal legények, férfiak és papástul a kisfiúk felkerekednek hétfő reggel, hogy végigjárják a rokonokat, ismerősöket és meglocsolják a leányzókat. A lányok hálából, hogy nem maradtak szárazak, hímes tojásokat osztogattak nekik. Persze a húsvéti locsolóversek sem maradhatnak el. Hajnali harmatban, Selyemfüves réten, Ezer virág friss illatát Kalapomba mértem. Rozmaringos hintón Repültem idáig, Kék nefelejcs, tulipános, Takaros házig. Van ennek a háznak Olyan virágszála, Kinek harmat rózsavíztől Kivirul orcája. kkk Itt a Húsvét eljött végre A szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájuk. Kit húsvétkor nem locsolnak, Hervadt virág lesz már holnap. Ne fuss hát el szép virágom, Locsolásért csók jár, három! kkk Húsvét másodnapján Az a kívánságom, e háznak népbe Ezer öröm, s annyi áldás szálljon. *** Hol kitérek, hol betérek, Mindenütt egy tojást kérek. Ha nem adnak, visszatérek, Nagymamától kettőt kérek. Húsvét másodnapját Örömmel köszöntjük. Ha tojást nem adnak, Mindnyájat leöntjük. *** Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam, Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam, Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja, Meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa. kkk Szépen kérem az apját, De még jobban az anyját, Adja ki a leányát, Hadd locsoljam a haját, Mint a pünkösdi rózsát. kkk Ajtó mögött állok, Piros tojást várok. Ha nem adnak párjával, Elszökök a lányával. kkk E húsvét ünnepnek Második reggelén Tudják azt már maguk, Miért jöttem ide én. Hamar hát előmbe Százszorszép leányok, Piros rózsavizem Hadd öntözzem rátok. Azt nyugodt szívvel Innen távozhatok, Emlékül néhány szép Piros tojást kapok! •kick Jó reggelt jó reggelt, Kedves liliomszál Megöntözlek rózsavízzel, Hogy ne hervadozzál! Kerek erdőt jártam, Piros tojást láttam, Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ideszálltam. Nesze hát rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, Tarisznyámba várom. kkk Én kis kertészlegény vagyok, Virágokat locsolgatok. A minap, hogy erre jártam, Egy szép rózsafát találtam. Ki akart száradni, Szabad-e meglocsolni? *** Húsvét másodnapján régi szokás szeirnt, Fogadják szívesen az öntöző legényt. Én még a legénységhez igaz, kicsi vagyok, De azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok. Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok, Ha e locsolásért piros tojást kapok! kkk Ákom, bákom, berkenye, Szagos húsvét reggele, Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot! *** Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág. Nézz ki az ablakon milyen szép a világ. Megöntözlek szépen, az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással. kkk Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem, Térdig jártam már a lábam, Hogy öntözze, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi. SONKA, SONKA ♦ Húsvéthétfőn a locsolkodók- nak sonka, tojás, torma, kalács, aprósütemények és mértékkel kínált italféle dukál. ♦ A déli országokban a sonka mellé durvára vágott vöröshagymát vagy felkarikázott újhagymát kínálnak, melyeket gyakran színesítenek paradicsompürével, ketchuppel, különböző ecetekkel, fűszerolajakkal. ♦ Főleg az északi országokban, de a németek lakta területeken is népszerű a húsvéti sonka mellé adott, kifliburgonyából készített, hidegen tálalt hagymás burgonyasaláta. A lengyelek a sonkához hideg babsalátát adnak. ♦ Mediterrán térségekben a sonkát friss déligyümölcsökkel eszik, sőt aszalt, porcukorban megforgatott datolyával is. A világhírű pármai sonkát az olaszok előszeretettel fogyasztják sárgadinnyével. ♦ Magyar jellegzetesség, hogy húsvétra kalácsot süt a háziasszony, amit más népeknél szokatlan, illetve nem ismert módon a sonka tálalásakor „törnek meg”, és a sonkát ezzel eszik, (o-o) Az ünnep hangulatához - különösen a gyerekek körében — hozzátartozott és tartozik ma is a piros tojás és a nyúl A húsvéti ünnepek szimbólumai ÖSSZEFOGLALÓ A tojást hozó húsvéti nyúl hagyománya feltehetően német nyelvterületről terjedt el (Fotó: internet) A húsvétnak is megvannak az elmaradhatatlan kellékei: csibék és bárányok, barka és nárcisz, nyúl és tojás. A húsvéti jelképeket feloszthatnánk egyszerűen természeti és vallási jellegűekre, ha a természetiek nem kaptak volna vallási értelmezést is, illetve ha nem épültek volna be bizonyos értelemben a vallási ünnepek világába. A húsvéti tojás Európa-szerte talán legáltalánosabb jelkép. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját - szól a hasonlat. A tojás piros színe - amely napjainkig a legnépszerűbb szín - Krisztus kiömlött vérét jelképezi. A húsvéti tojást még a baromfitenyésztéssel korábban nem foglalkozó észak-európai népek is bevonták szokásvilágukba. A keresztszülők ünnepi ajándékként - a korai kereszténység húsvéti keresztelésére emlékeztetve - húsvéti tojást adtak keresztgyermeküknek. Leányok legényeknek ajándékoznak húsvéthétfőn díszes tojást, egyes magyarázatok szerint ezzel akarván magukat megváltani a túlzott locsolástól, illetve ezzel viszonozták az egyébként kitüntető figyelmességet kifejező gesztust. A húsvéti tojásokkal játszottak a gyerekek a szabadban, vagy igyekeztek azokat egymáshoz ütve elnyerni a másikét. Barkaág a lakásban A tojás mellett a barka a leggyakoribb húsvéti jelkép. A mi éghajlati viszonyaink között a fűzfabarka helyettesíti azokat a pálmaágakat, amelyeket lengetve üdvözölte a nép egykor a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Napjainkban a szívesen alkalmazott tavaszi lakásdísz, a barkaág, melyre kifújt, zsinórra fűzött húsvéti tojásokkal díszítik fel. Ez a - főleg német földön honos - szokás mostanában terjed el nálunk. Az Egyesült Államokban is a német bevándorlók terjesztették el az Egg Tree-t, a tojásfát, amely valóban olyan látványt nyújt, mintha tojásokat termő fa volna. Bárány és nyúl Az a nagy múltú rituális szerep, amit a húsvéti bárány egykor betöltött, mára kevéssé közismert. Ma már nem sok családban fogyasztanak bárányhúsból készült ételt húsvétkor, míg például a húsvéti sonka szinte elmaradhatatlan. Valaha a bárány is a jobbágyok húsvéti szolgáltatásai közé tartozott. A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának. Ma a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy a „nyuszi hozza” a húsvéti ajándékot, amit - ahol csak mód van rá - a szabadban, bokrok tövében elkészített, madárfészekhez hasonló kis fészekben, kosárkában helyeznek el. A húsvéti ajándékhozó nyúl képzete a pol- gárosult élet egyéb szokásaival együtt német földről honosodott meg hazánkban a múlt század óta. Eredetére kielégítő magyarázatot a német kutatók sem tudnak adni. Egyszerű tévedésre gyanakszanak: eszerint a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn nevének lerövidülése volna a nyúl jelentésű Hase, mint a húsvéti nyuszi karrierjének elindítója. De meggondolandó az is, hogy e szaporaságáról híres állat a természet ébredése idején termékenységi szimbólumként is megjelenhetett. (-it)
