Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-30 / 75. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 30. Számos községünkben szerencsére még mai is elevenen élnek a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások Szükség van megtartó erejükre Hizsnyai Zoltán könyvének bemutatója Pozsony. 2002. március 27-én, a Szlovákiai írószervezetek Hálózatának székházában került sor a friss József Attila-díjas Hizsnyai Zoltán új verskötetének, a Bárka és Ladiknak a bemutatására. Tőzsér Árpád bevezető előadását kötetlen beszélgetés követte, amely mintegy azt bizonyította, hogy ha a költészet el is vesztette a korábbi, tömegeket foglalkoztató-mozgató funkcióját, még mindig szellemi aktivitásra, magvas eszmecserére, a gélektől lélekig” vezető út bejárására tudja ihletni-indítani az olvasóit. S ez a mai, kommunikáció-szegény időkben nem kis dolog. A bemutatót a Szlovákiai Magyar írók Társasága szervezte, azzal a, szervezők által megfogalmazott céllal, hogy a székházban régebben rendszeresen folyó irodalmi-szakmai tanácskozások hagyományát felelevenítsék, (-r-d) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az igazság nevében (am.) sz., v., hétfő 15.45,18, 20.30 OBZOR: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) sz., v., h. 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Bridget Jones naplója (ang-am.) sz., v. 15.30, 17.30 Amélie csodálatos élete (fr-n.) sz., v. 20 Már megint egy dilis amcsi film (am.) h. 16, 17.30, 20 TATRA: The Royal Tenenbaums (am.) sz., v., h. 16, 18, 20 ISTROPOLIS: Az igazság nevében (am.) sz., v. 15.30,18 h. 15.30,18,20.30 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) sz., v., h. 15.30, 18, 20.30 E. T., a földönkívüli (am.) sz., v. 13.30, 16, 18.30 h. 13.30, 15.30 Moulin Rouge (am.) sz., v. 17.30 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am- új-zél.) sz., v. 20.30 Kémjátszma (am.) sz., v., h. 15.30,18, 20.30 Amélie csodálatos élete (fr-n.) h. 20 Kiképzés (am.) h. 17.30 CHARLIE CENTRUM: E. T., a földönkívüli (am.) sz., v., h. 16.30, 18 Zongoratanárnő (fr-oszt.) sz., v., h. 20 Ocean’s EÍeven - Tripla vagy sémmi (am.) sz., v. 18.30, 20.30 h. 18.30 Más világ (fr-sp- am.) h. 18.45 Buena Vista Social Club (n.) sz., v. 21 h. 20.30 Ellenséges terület (am.) sz., v. 18 h. 20.30 Moulin Rouge (am.) sz., v. 17.30 h. 17 Halál Velencében (ol.-fr) sz., v., h. 20 Kandahár (ir.-fr.) sz., v. 19.30 Kristián (cs) h. 19.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Csúcsformában 2 (am.) sz., v. 19.30 KOMÁROM - TATRA: Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Viliódzó fények (dán) sz., v. 17,19.30 LÉVA - JUNIOR: Amerikai pite 2 (am.) sz., v. 16.30 A pokolból (am.) sz., v. 19 GALÁNTA - VMK: Sólyom végveszélyben (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Harry Potter és a bölcsek köve (ang-am.) sz. 15,18 GYŐR PLAZA: Álmok útján (am.) sz., v. 14,16,18 h. 12,14,16,18 Banditák (am.) sz. 17.30, 20, 22.30 h. 17.30, 20 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magy.) sz., v., h. 11 Egy csodálatos elme (am.) sz. 20, 22.30 v., h. 20 Ének a csodaszarvasról (m.) sz., v. 12 E.T. - a földönkívüli, felújított változat (am.) sz. 11, 13.15, 15.30, 17.45, 20, 22.15 v., h. 11,13.15,15.30,17.45, 20 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am-új-zél.) sz., v., h. 20 Harry Potter és a bölcsek köve (ang-am.) sz., v., h. 11, 14.30 Az igazság nevében (am.) sz. 13, 15.15, 20, 22.15 v., h. 13,15.15, 20 Kiképzés (am.) sz., v., h. 17.30 Már megint egy dilis amcsi film (am.) sz. 12,14,16,18,20,22 v., h. 12,14,16,18, 20 A nagyon nagyő (am.) sz. 11,13.15,15.30,17.45, 20, 22.15 v., h. 11,13.15,15.30,17.45, 20 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) sí., v., h. 11.30,13.15,15.30,17.45 Pán Péter - Visszatérés Sohaországba (am.) sz., v., h. 12,14,16,18 A pokolból (cseh-am.) sz. 12.30,15, 20,22.30 v., h. 12.30,15, 20 Sólyom végveszélyben (am.) sz., v., h. 17.15 Szerelem utolsó vérig (magy.) sz. 20, 22 v., h. 20 Szörny Rt. (am.) sz., v., h. 12, 14, 16, 18 Valami Amerika (magy.) sz. 20, 22.30 v., h. 20 Szlovákiai magyar közoktatási helyzetkép a Katedrában Az engedetlenség okai Illusztrációs felvételek LAPAJÁNLÓ A lap magángalériájában Kövesdi Károly költő gondolatait olvashatjuk Csontváry Kosztka Magányos cédrusáról. A vezércikkben Simon Attila gimnáziumi tanár elmélkedik a nemzeti liberalizmus eszmeiségével átitatott 1848-as magyar forradalom üzenetéről. A Katedra szerkesztősége ankétjában arra kereste a választ, vajon mit jelent a mai fiataloknak március öröksége. Az olvasók megismerkedhetnek A. Szabó Lászlónak, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztálya vezetőjének 2002. február 5-én Pozsonyban, a szlovákiai magyar közoktatásról rendezett fórum vitaindítójaként elhangzott Helyzetkép a szlovákiai magyar közoktatásról című dolgozatával. A Média rovatban Tüzes Éva Pörös Gézával, a Duna Televízió kulturális igazgatójával készített inteijúját olvashatjuk, melyből tájékozódhatunk a Duna Televízió Kulturális Igazgatóságának eddigi tevékenységéről és terveiről. A közelmúltban elhunyt Mészáros Károly újságíróra emlékezik egykori munkatársa, Kanovics György. Stredl Terézia az egészségkárosodott gyerekek iskolai behatása kapcsán szolgál tanácsokkal. A lapból megismerhetjük a Gramma Nyelvi Iroda céljait és törekvéseit. Ág Tibor Kodály Zoltánra emlékezik a művész születésének 120. és halálának 35. évfordulója alkalmából. Vajda Barnabás gimnáziumi tanár cikkében a középiskolás magyar nyelvtan és irodalom tananyag mennyiségére hívja fel a figyelmet. Pénzes István iskolaigazgató Toldi Miklós személye körüli titkokra mutat rá. Mészáros Péter tanító a balkezes tanulók írásproblémáiról közöl cikket. Szeberényiné Z. Judit nyugalmazott egyetemi oktató írásában az iskolai engedetlenség és fegyelmezetlenség okait próbálja feltárni. Az állandó rovatok sorában megtaláljuk a Tallózót, a Nyelvtisztogatót, az Eleinket, a Lilium Aurum Kiadó könyv- ajánlatát, a rejtvényoldalt és a szokásos felhívásokat, aktuális információkat. (érvé) Feltámadt Krisztus! - az ország keleti felében Bodrogközben és az Ungvidéken így köszöntik egymást az emberek húsvét ünnepén. S az értők azzal válaszolnak: Valóban feltámadt. A sok szép, feledésbe merült szokásból ez a köszönési mód napjainkig fennmaradt, de megőrződött még sok más is. Vegyük hát sorra őket! MÉRY MARGIT A húsvét megünneplése már a vi- rágvasámappal kezdetét veszi, s ilyenkor nemcsak a templomokban megtartott barkaszentelés és a virágvasárnapi passió emlékeztet a kereszténység legnagyobb ünnepének kezdetére, hanem vidékünkön, a Zoboralján a villőzés, az Ipoly menti falvakban pedig a ki- szehajtás szokása is. A hosszú, hét hétig tartó böjtöt erre a napra mintha megszakítanák, cifrába öltöztetik a gyermekeket, és a falvakat betölti az énekszó. A fiatal lányok bejárják a falu minden utcáját, eléneklik a villőzés vagy kisze- hajtás ismert dallamát, elégetik vagy vízbe vetik a bajt, a hideget, a rosszat jelképező szalmabábut, majd ismét felöltik a sötét, gyászos színű ruháikat, hogy a nagyhetet kellő méltósággal éljék meg. Régen a falvainkban a nagyhét elejét még munkával töltötték. A férfiak a földeken, a kertekben dolgoztak, az asszonyok meg a házat takarították. Kimeszelték a szobákat, lesúroltak mindent, hogy a nagy napra, a feltámadásra tiszta legyen a ház, sőt a környéke is. Nagycsütörtökig elvégezték a takarítást, nagycsütörtök délutánján pedig már gyülekeztek a templomban, idősek, fiatalok, gyermekek egyaránt. Ekkor történik az oltár- fosztás, és ekkor némulnak el a harangok is. Legtöbb helyen úgy mondják, hogy elmennek Rómába, és majd csak a feltámadás idejére térnek vissza. Sok helyen ismerik még a pilátuségetés szokását, erre vagy a templomban, vagy kint a természetben kerül sor. Ä Nyitra melletti Kálaz községben még a közelmúltban is gyakorolták ezt a szokást. A templomi szertartás után az idősek és a gyermekek hazamentek, a lányok, a legények, a menyecskék pedig főijükkel felmentek a hegyre, ott tüzet raktak, és elégették Pilátust. A tüzet néha át is ugrálták, persze csak az ügyesebbek. Itt elszórakoztak kora hajnalig, akkor aztán elmentek a közeli patakhoz, ahol kezdetét vette a nagypénteki mosakodás. A nagypénteki mosakodás régen országosan eltetjedt szokás volt, mára azonban csak néhány hagyományőrző területen, illetve faluban maradt fenn. Tardoskedden a nagypénteki áhítatot régen a golgotán lévő nagykeresztnél kezdték meg, majd a templomban folytatták. A templomban Jézus sírja mellett közösen virrasztottak a fiatalok, a mi- nistránsok és a rózsafüzér-társula- ti tagok. Régen a tisztlányok is virrasztottak, óránként, félóránként váltva egymást. Zsitvabesenyőn a legények egyenruhában, kivont karddal virrasztottak a szentsír mellett, majd ugyanígy, fegyverbe és díszbe öltözötten kísérték Krisztus szobrát és az oltáriszent- séget a feltámadáson. Ez a szép szokás Zsitvabesenyőn még ma is megvan. Nagyszombat délelőttje még munkával telt el. Ilyenkor dagasztották az asszonyok a nagy tekenőben a finom kalácsokat, megfőzték a kocsonyát, a sonkát, hogy abból már a feltámadás után lehessen fogyasztani. A férfiak az állatokkal foglalatoskodtak, az udvart és az utcát takarították, söpörték, hogy a feltámadásra már minden tiszta, rendes legyen. A nagyszombati feltámadás volt a húsvéti ünnepeknek legszebb, leg- meghittebb eseménye. Ezen mindenki részt vett, aki csak mozogni tudott. A lányok, asszonyok legszebb nyári, nagyünnepi ruháikat öltötték magukra, és még a karon ülő gyermekeket is igyekeztek a legszebb ruháikba öltöztetni. Erre a napra, aki tehette új ruhát, új cipőt vett gyermekének, melyeket mégha korábban is vettek meg, csak a húsvéti feltámadáskor öltöttek fel legelőször. Nem mindenhol fogyasztottak rögtön húsfélét a húsvéti feltámadás után. Sok helyen még ma is megvárják a vasárnap reggelt, amikor a pap előbb megáldja az ételeket, a sonkát, a tojást, a kenyeret, a bort, a kalácsot, s csak azután fogyaszt belőle a család. Zoboralja falvaiban otthon a családfő vagy a gazdasszony szentelt vízzel locsolja meg az étkeket, csak utána ehetnek belőle. Nagy becsben tartották a megszentelt ételek morzsáját és a csontokat is. Bodrogközben a megszentelt húsvéti sonka csontjával a gazdasszony megkerüli a házat, a kertet, hogy egész évre biztosítsa a védelmet a család számára. Sok helyen elásták a húsvéti szentelt sonka csontját. A húsvétvasárnap fő eseménye a szentmisén való részvétel. A keleti régióban, főleg Kassa környékén a reggeli szentmisére a gazdasz- szonyok egy külön erre az alkalomra tartogatott kosárban, szép díszes szövött abrosszal letakarva sonkát, tojást, kenyeret, bort, kalácsot vittek magukkal. Mai napig él még ez a szép szokás. Mai napig is ott sorakoznak a kosarak a Szent Erzsébet-dómban az ételszentelésre várva. Húsvét vasárnapja még csendesen telik, sok helyen ezen a napon festették a piros tojást, vagy ahogy a Zoboralján mondják, hímezték a tojásokat. Máshol ezt a munkát az asszonyok, a lányok már nagypénteken elvégezték. A medvesalji Vecseklő községben a húsvétvasárnapi mise után kezdték szervezni a hosszú böjt utáni első mulatságot. Összeírták a résztvevőket, mindenkinek lefoglalták az asztalát, és elkészítették a termet. Este aztán kezdetét vette a cigányzenétől hangos, vidám húsvéti táncmulatság. Nemcsak itt rendeztek ezen a napon mulatságot, de számtalan más faluban is. A Cseremosnya völgyi Barka községben ezen a húsvétvasárnapi mulatságon éjszaka, amikor a lányok már hazamentek, választották meg a legénybírót. A ceremónia végeztével, kora hajnalban már az új legénybíró vezetésével indultak el egy csoportban megöntözni a lányokat. Úgy mondják az idősek, hogy mire megvirradt, a lányokat már mind meglocsolták. Ezt azért tartották jó szokásnak, mert a reggeli szentmisére már tiszta ruhába öltözve mehettek a lányok. Egész Gömör területén és az Ipoly mentén is szervezetten történt a húsvéti locsolás. A már említett Vecseklőn, de Medvesalja más falvaiban is, szintén egyenesen a húsvétvasárnapi mulatságból indultak öntözni a legények. A cigányzenekarral a legénybíró vonult elöl, és betértek minden olyan házba, ahol lány lakott. Amikor egy kedves lány háza elé értek, elénekelték, hogy: „A vecseklői fő utcán elvesztettem a bicskám Nem a bicskám keresem, ezt a házat keresem Ezt a házat keresem, itt lakik a kedvesem.“ Mindig a legénybíró ment elöl, megkérte szépen az édesanyát, hogy engedje megöntözni a lányát. Az öntözés, mint mindenhol az ország területén itt is hideg vízzel történt, s ezért senki nem haragudott meg. A legényeket megvendégelték, aki éhes volt sonkát, kolbászt fogyaszthatott, de számukra a legfontosabb az ital volt. Az öntözésért Vecseklőn nem hímes tojás, hanem közönséges festetlen tojás volt a fizetség. Ebből többet is kaptak a legények, némelyik háznál 15-20-at is. De járt még hozzá szalonna, kolbász, kinek miből volt több. A nótafa gondoskodott róla, hogy az ének ne szüneteljen, s amikor mindezt elintézték, indultak tovább. A seprűsnek kinevezett legény pedig arra ügyelt, hogy senki ne maradjon le a csapattól, még az sem, aki a legutóbb meglocsolt lánynak udvarolt. Előbb minden lányt megöntöztek, csak azután mehetett ki-ki saját választottjához. Az összegyűjtött tojásoknak egy részét eladták, ebből kifizették a zenészeket, a többit a korcsmában megsüttették és elfogyasztották. A sült tojásra estig járt a falu apraja-nagyja. Még a legidősebbek is eljöttek, és itt együtt emlékeztek saját fiatalságukra. A Gömörben található Körösön még húsvéthétfőn sem locsolkod- tak. Itt még ezt a napot is ünnepnek tartották. Csak este rendezték meg a húsvéti mulatságot, és ahogy ők mondják, az ünnep harmadnapján locsolkodtak, mint ahogy Gömörben szokás. Keleten Jánok községben egy nagyon szép szokás volt divatban még a közelmúltban is. A lányok húsvéthétfő délutánján a litánia után összegyűltek a falu legszélesebb utcájában, és addig énekeltek, míg mindenkit kihívtak az otthonából. S amikor már mind együtt voltak, kezdetét vette a ka- pueresztés, ami nem más, mint a lányok tavaszi játéka. Szebbnél szebb dalokat énekelve bejárták az egész falut, majd az esti harangszó után hazatértek. Húsvéthétfővel nem lett vége a vidám loesolkodó hangulatnak. A kedd a lányok, asszonyok öntöz- ködőnapja volt. Meglesték a fiúkat, férfiakat, s ahol érték, ott öntötték őket nyakon. Ebből sem lett harag, csakúgy, mint a lányok meglocsolásából sem. Zsitvabesenyőn húsvétra a legények suprát fontak kiválasztott kedvesük vagy kedvelt lánypajtásuk részére. Ezt húsvéthétfő estéjén, bedobták a lány kapuján, aki már tudta, hogy kitől kapta a suprát. Kedden aztán elment őt megsuprálni, hogy keléses ne legyen. Meg kell még emlékeznünk a húsvéti tojás adományozásának a szokásáról. A lányok a piros tojást a locsolásért adták a fiúknak, akik ennek abban az időben nagyon is örültek. A legrégebbi tojásokat csak hagymahéjban főzték meg, ettől kapott barnás színt, az idő tájt csak természetes festékekkel színeztek. Később színesre festett tojásokkal kedveskedtek a lányok a legényeknek. A vörös színt az erdőben szedett börzsönyből nyerték. Izsán többszínűre festették a tojásokat. A Zoboralján a piros tojásokat kedvelték, azokat készítik még ma is. Ipolypaláston a színesre festett tojásokon karcolással alakították ki a szebbnél szebb mintákat, motívumokat. A legszebbet mindig az udvarló kapta. Abban az időben nem ismerték sem a csokoládétojásokat, sem csokoládényulakat. A nyuszi egyébként sem tartozott a hagyományos húsvéti ajándékok közé. Ez egy újabb, városi szokás átvételének számít. A húsvéti szokásokról még hosz- szan beszélhetnénk, hiszen változatosságuk valóban páradan, ám ennyiből is érzékelni lehet, mit is jelentett ez az ünnep a múltban, az egyházi jelentősége mellett milyen összetartó ereje volt. Erre lenne szükség napjainkban is.
