Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-30 / 75. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 30. VENDÉGKOMMENTÁR Az Isten demokratikus BROGYÁNYI JUDIT Nem ismerem, vajon a teológusok vagy az egyházak miként véle­kednek a mindenható demokratizmusáról. Nyilván különféle magyarázatok léteznek, de ahogyan Isten a maga képére és ha­sonlatosságára teremtette az embert, úgy a bennünk élő isten­kép a mi társadalmi-politikai nézeteink tükre. Én mindenesetre szeretném azt hinni, hogy ebben a kérdésben Tomás Garrique Masaryknak volt igaza. Egy húsvéti történetet olvastam Anna Gasparíková-Horáková, Masaryk levéltárosának és magyar ügyekkel foglalkozó referensének naplójában. Az eset 1934. áp­rilis 4-én történt Lányban. Az elnök fiának, Jan Masaryk londoni csehszlovák nagykövetnek meghívására két angol parlamenti képviselő, a Cazalet-testvérpár érkezett az ünnepekre az idős, akkor már nyolcvannégy esztendős elnököt meglátogatni. Egyébként egyenesen Budapestről jöttek, ami azért volt érdekes, mert az elnök és társasága alaposan kifaggatták a briteket a ma­gyarországi helyzetről, különös tekintettel a területi revízió igé­nyére. A vacsoránál azután az egyik Cazalet azt fejtegette, hogy az Isten mennyire szereti az angolokat, mert minden bajukban segít rajtuk. Az ifjabbik Masaryk, a rá különösen jellemző iróniá­val ekként summázta a képviselő hosszas fejtegetését: „Szóval akkor az angolok a választott nép.” Az elnök mosolygott, de - ugyancsak természete szerint - komolyra fordította a szót: „Én ugyanezt gondolom a saját népemről: mi vagyunk a választott nép. Az Isten viszont mindenkiről gondoskodik. Ó egy demokra­tikus uralkodó. Még a németekkel is törődik...” Hitler hatalomra jutása után vagyunk - ez magyarázza az utóbbi félmondatot. Az angolok szerették volna kisajátítani a maguk számára Istent. Ho­lott demokratikus országból érkeztek, ám a harmincas évek de­rekán még ugyancsak eleven brit felsőbbrendűségi tudattal. Az idős és bölcs Masaryk azonban tudta: a bajok gyökere abban rej­lik, ha Istent ki akarják sajátítani, ha bárki ki szeretné sajátítani. Isten mindenkié, minden nép az ő választott népe - mondotta Masaryk azon a régi húsvéti ünnepen. A hívőknek és a nem­hívőknek egyaránt. JEGYZET mivel ez a tiszta igazság, vagy­is tudni, hogy élni annyi, mint elveszettnek érezni magunkat, aki ezt elfogadja, már meg is kezdte a magára találást, már hozzá is fogott a maga igazi valóságának a feltárásához, már szilárd talajon áll. Mint a hajtótörött, ösztönösen fog fürkészni valami után, amit megragadjon, és ez a tragikus, határozott, abszolút igaz te­kintet el fog igazodni az élet zűrzavarában. Következéskép­pen, aki nem érzi magát iga­zán elveszettnek, menthetetle­nül elvész, vagyis nem találko­zik soha önmagával, nem buk­kan soha a saját valóságára... A költő Pilinszky például ép­pen ezt a kétségbeesést tartja a húsvéti feltámadás egyik leg­fontosabb üzenetének, hiszen az áldozat alázatával kiegé­szülve a megváltás realizmusát jelenti egyben. Szerinte, aki becsületesen felméri a világ­gal, önmagával és Istennel szembeni reményeit és felada­tait, kétségbe kell hogy essék önmaga gyarlósága, megbíz­hatatlansága felett. Ez a két­ségbeesés azonban nem szük­ségszerűen negatív előjelű, sőt úgy is tekinthetjük, mint a szellemi felnőttség kezdetét. Nem záróköve tehát, hanem nyitánya a tulajdonképpeni felemelkedésnek. Tavasz és kétségbeesés BERECK JÓZSEF Ha eddig nem kapkodta is el, nem lehet kétségünk afelől, hogy a tavasz beteljesíti külde­tését, a természet - fű, fa, virá­gok - szinte egyik hétről a má­sikra megújul, de amúgy a helyzet e kis honban továbbra is kétségbeejtő. De nem re­ménytelen, ahogy mondani szoktuk, s ahogy így, húsvét tá­ján a lelkünk mélyén talán érezzük is. Mert tudatosan vagy öntudatlanul, de hinnünk kell e nagy ünnep, az áldozat- vállalás és a feltámadás példa­mutató erejében. Ez az ünnep újfent csak azt erősíti meg bennünk, hogy a hétköznapok „szenvedéstörténete”, s egyál­talán az emberi élet semmiféle áldozatvállalása nem lehet hi­ábavaló. Ne féljünk hát a kétségbee­séstől, valójában csak ennek döbbenetében találhatunk rá a helyes útra, mely az egyetlen igazsághoz elvezet. A minap Herder-díjjal kitüntetett Ester- házytól olvasom éppen, hogy élni tulajdonképpen annyi, mint kétségbeesettnek, elve­szettnek érezni magunkat. És LEVÉLBONTÁS Karikázhatunlc, de minek? A szóéiban is elmentünk sza­vazni. Kötelező volt, hát sza­vaztunk. Azokra, akiket a párt erre kijelölt. Ma nem kötelező elmenni, ha mégis elmegyünk (valószínű, hogy egyre keve­sebben) ismét szavazhatunk azokra, akiket a párt erre kije­lölt. Vagyis mi a különbség? Itt nem a választó dönti el, hogy melyik jelölt jut a parlamentbe s melyik nem, semmi beleszó­lásunk nincs abba, hogy ki le­gyen a képviselőnk. Hogy a sa­ját portánk előtt söpörjünk: az Új Szóban olvastam, hogy a Magyar Koalíció Pártjának Or­szágos Tanácsa június végén meghatározza, hogy ki legyen az első tizenöt a jelöltlistán, a regionális szervek döntenek a másik tizenöt jelöltről és aztán következnek a többiek. Ebből az következik, hogy a választó- polgár, ha fejre áll, akkor is az első tizenöt (harminc) jelölt kerül a parlamentbe, akiket „odafent” kiválasztottak erre. Olyan ugyanis még nem for­dult elő, hogy „bekarikázás” folytán például a 27. helyről bárki is kiütötte volna mond­juk az ötödiket. És így megy ez minden párt­ban. Tehetünk-e ezek után szemrehányást a választópol­gárnak, hogy lám itt van, eze­ket juttattad be a parlamentbe. Rajtunk csak akkor múlna egy- egy képviselő megválasztása, ha ajelöltek nevét ábécé sor­rendben írnák a szavazólapra és csak az győzne, aki a leg­több „karikát” begyűjti. De hát nem így van, és nagyon való­színű, hogy nem is lesz. Peredy Vilmos Komárom TALLÓZÓ CORRIERE DELLA SERA Hamarosan hozzá kell szoknunk egy tolószékbe kényszerült pápá­hoz - írja a lap azzal összefüggés­ben, hogy II. János Pál a nagyhét­tel kapcsolatos szertartásokban már csak részlegesen képes részt venni. Ez lesz az első alkalom, hogy le kell mondania a kereszt hordozásáról. Már a virágvasárna­pon a szentmisének csak az igeli­turgia részét tartotta, térdízületi fájdalmai miatt az orvosok óva in­tették őt a járástól. A május 18-án 82. életévét betöltő egyházfőt pá­pasága 23 éve alatt rengeteg csa­pás érte. Életveszélyes sérülést szenvedett az 1981-es merénylet során, tumorral és vakbélgyulla­dással műtötték, csonttörései mi­att is operálták. 1994-ben, egy combnyáktörés nyomán, protézist ültettek csípőjébe, azóta sántít. Az orvosok azt ígérték: a pápa fel fog épülni, de bármilyen emberfeletti akaratot tanúsított, a felgyógyulás elmaradt. Renato Buzzonetti, a pá­pa 76 éves orvosa - aki egy rossz esés miatt maga is mankóval jár - bátorítja a szentatyát, mozgásgya­korlatokat ír elő számára. HÉTVÉG(R)E Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) Ha szétszakad ajkam, akkor is megírom - mert ezt tette Húsvét előtt Babits is még ha egyetlen mondatnál töb­bet aligha érdemel is a mö­göttünk álló, meglehetősen rövid hét, hiszen az elmúlt napokban olyan kevés emlí­tést érdemlő politikai ese­mény történt, hogy bizony, kínban vagyok, amikor a szinte semmiről kell JUHÁSZ LÁSZLÓ aláírással összehoznom valamit, egy pár mondatot legalább, felidé­zendő azt, hogy a héten Milan Ftácnik átlépett pártjából egy má­sik pártba, a Duna meg a med­réből a partra, hogy egy tolóhajó nekiment a pozsonyi Öreg híd pil­lérjének, a megáradt folyó miatt találkozni pedig csak a hajóvon- táknak volt tilos, a Magyar Koalí­ció Pártja országos tanácsának nem, ezért hát összejöttek a politi­kusok hetedhét régióból, meg­egyeztek, milyen pillérekre épül az MKP választási programja meg a jelölőlista - nehogy nekimehes­sen a sajtó, miként a híd pillérjé­nek a hajó -, így aztán kiderült, négy alappillére lesz az új prog­ramnak, akárcsak a régi hídnak: a magabiztos európai polgár és a család ideája, a régiók támogatása és az európai integráció, lesz tehát min dolgoznia a régi-új parlamen­ti képviselői helyek várományosa­inak, akiket új módszerrel jelöl­nek majd, méghozzá úgy, hogy a választási lista első tizenöt helyé­re a elnökség írja be a kötelezően választható, vezető párttagokat, a következő tizenöt esélyest a regio­nális szervek ajánlhatják, az utol­só 120, futottak még kategóriás induló pedig szintén a régiók hangját hallathatja, de hogy mi­lyen sorrendben, arról majd csak nyáron dönt az OT, addig pedig meggondolhatják magukat, hogy helyi, regionális vagy országos képviselők szeretnének-e lenni, hiszen bármennyire magyar is, három lovat egyszerre a leghuszá­rosabb bajszú képviselő sem tud megülni, arról nem is szólva, hogy a rangkórság és funkcióhalmozás csak árthat a pártnak, amely egyébként a választási kampányra a négy évvel ezelőtti ötmillió koro­na helyett idén hatot költ, megér­hetjük tehát végre, hogy az MKP az ötről a hatra jusson, főleg ha - Gyurovszky László kampányfőnök szerint - a kampány „magyarázó jellegű lesz”, így végre megma­gyarázhatják a választóknak, mi­ért is volt eredményes ez a négy év, ha eddig nem vették volna ész­re, vagy nem értették volna, mi az oka, hogy az MKP továbbra is a legnépszerűbb a kormánypártok között, ami persze nem feltétlenül az ő érdemük, hiszen a többi part­ner sikerrel építi le saját imidzsét, legutóbb például azzal, hogy kilé­pett a Demokratikus Baloldal Pártjából Milan Ftácnik oktatási miniszter, aki szerint az SDL ki­számíthatatlanná és túl radikális­sá vált, így aztán ő - jóval kiszá­míthatóbb lépésként - csatlako­zott a Weiss-féle alternatív szoc- demekhez, amire Koncos pártel­nök megígérte, rövid úton levált­ják az okvetetlenkedő oktatás főmuftit, még időben, próbálja csak ki minél több valódi balos az idegenszívű renitensek bársony­székét, amíg lehet, hiszen nyakun­kon a választás, még ha ezt most nem is tudjuk igazán átérezni, főleg így, a húsvéti ünnepek kellős közepén, amikor az ember fiának jobb dolga is van annál, mint hogy politikusok buta arcát nézze a té­vében, agyament nyilatkozatokat hallgasson és olvasson, sokkal in­kább törődünk most öltönytisztí­tással, nyiratkozással, kölnivíz be­szerzésével, locsolóversek mago­lásával, hogy amikor holnapután végre igazoltan részegek lehetünk már délelőtt tíz órakor, amikor szódásszifonnal támadást indítha­tunk Maris ellen, amikor röhögve, a terített asztalnál várhatjuk, hogy Ica ötödször is átöltözzön, amikor nyakára lészen hágva sonkának, tojásnak, pálinkának, szóval így, húsvét előtt mondjuk együtt Ba­bitsosai, hogy végre ennek a mon­datnak is legyen vége már! HETI GAZDA(G)SÁG Egymáson keresik az elveszett módosítást TUBA LAJOS A belügyminiszter bejelentése sze­rint a nem banki szubjektumok ügyében igazi nagy hal ellen in­dult eljárás. Frantisek Mojzis ugyanis eddig mindig masszív megelőző támadással szokott rea­gálni, ha megszorították. Most is ezt teszi, hiszen míg a BDV szövet­kezetében több tízezer ember mil- liárdjainak sorsa kétséges, vidá­man szervezi a Horizontos káro­sultak ellenállását. Az élet furcsa fintorokat produkál. Nem nevez­hetjük másképp azt, amikor ma­gyarok Malíkovát éltetve követelik a kormány lemondását azért, mert a mesés haszon reményében rossz kezekbe helyezték a pénzüket. A héten egyébként újabb ilyen intéz­mény rogyott térdre. A nyitrai Köl­csönös Bizalom Szövetkezetről (DVD - 2400 ügyfél, 150 millió ko­rona) kiderült, nem csak arra használta a pénzt, amit korábban állított. Ők ugyanis arról beszél­tek, hogy a begyűjtött pénzből vál­lalkozóknak nyújtanak rövidlejá­ratú, jól fedezett kölcsönöket és ebből szedik össze a húsz százalék körüli hozamot. Azóta már tudjuk, hogy emellett különféle cégekbe is beruháztak, ami persze még jó be­fektetés, de ezt illett volna közölni az ügyfelekkel. Mivel a pénzgyűj­tés tovább folytatódik, a DVD-eset kapcsán is újra arra hívjuk fel a fi­gyelmet, hogy csak oda adják- a pénzüket, ahol tudják, mi lesz a sorsa. Ennek két formája lehetsé­ges: vagy ismerjük személyesen a tulajdonosokat és megbízunk ben­nük, vagy pedig a cég a pénzpiaci felügyelet által jóváhagyott és a ja­nuár eleje óta kötelező prospek­tust teszi elénk. A prospektus konkrét vállalkozói tervet tartal­maz, így ha baj történik, az illető vállalkozókat sokkal könnyebb lesz bíróság elé állítani, mint a mostani botrányok negatív hőseit. Akit esedeg még szórakoztat a hi­A héten újabb pénz­ügyi szolgáltató intéz­mény rogyott térdre. vatalok egymásra mutogatása, ezen a héten újabb adalékkal talál­kozhatott. Annak idején felmerült, hogy a nem banki szubjektumok számára megtiltják konkrét hoza­mok reklámozását. A gazdasági minisztérium szerint ők ezt be is építették a reklámtörvény módosí­tásába, de azt a kormány törvény- előkészítő tanácsa kivette belőle. Lubomír Fogas, a tanács elnöke ezt tagadja, mondván, biztosan a véle­ményezési eljárás során veszett el ez a kardinális pont. Azt már nem is említjük, hogy a törvény parla­menti tárgyalása során a 150 jól fi­zetett képviselő közül egyetlen egynek sem jutott ez eszébe. Két hét múlva a kormány utolsó komoly dilemmájával szembesül: a gázmüvekért kapott pénz elosz­tásával. Egészen eddig senki sem vonta kétségbe, hogy a nyugdíjre­formon kívül csak az államadósság csökkentésére használják ezt fel. Amint azonban a pénz tételesen is megjelent, hirtelen megszaporod­tak az igények. Ezen nem is cso­dálkozhatunk, a választók számá­ra az államadósság csökkentése megfoghatatlan fogalom. Ennél sokkal hatásosabb, ha az élet egyéb területein számolnák fel az egyre szorítóbb adósságokat. Ez ellen azonban egy komoly érv szól. Ezek az adósságok a rendszer rossz működése miatt keletkeztek, amit összességében ez a kormány sem volt képes kiküszöbölni. Már­pedig rendszerváltozás nélkül az adósságok állandóan újratermelik magukat, vagyis ilyen helyzetben a kiegyenlítésük kútba dobott pénznek számít. Az is tény, hogy a kormány már évek óta úgy szokta a szőnyeg alá söpörni a problémá­kat, hogy a nagyon kiélezett vitá­kat azzal zárta le: majd az SPP be­vételéből kifizetjük. Most, hogy a pénz kézzel fogható közelségbe került, kiderült, alig elég az ilyen kormánydöntések fedezetére. Márpedig az SPP eladásából szár­mazó bevétel megismételhetetlen (legfeljebb, ha a maradékot is el­adnák), így kifizetése egyéb ügyekre egyenlő elpazarlásával. Ez nem könnyű döntés a választá­sok előtti időszakban, de a kor­mány csak azt eszi, amit magának főzött. A vita bizonyára fordulatos lesz, mi pedig ne felejtsük el az egyik elemző véleményét: minél lazább döntést hoznak, annál ke­ményebb lesz a 2003-as megszorí­tó „csomagocska”. Egyébként újabb, nem kifejezetten választási évhez illő feladat is áll a kormány előtt: a költségvetési kiadások megnyirbálása. Egyelőre a minisz­terektől várják a javaslatokat, mi­ről is mondanának le önként. Ez nyilván eredménytelen lesz, így er­re majd felülről kell parancsot ad­ni. A lépés oka, hogy a fizetési mérleg hiánya a duplája, az állam- háztartási hiány pedig a másfél- szerese annak, amit a kormány a Nemzetközi Valutaalapnak ígért. A héten véglegessé vált, hogy ki­nyitják a múltbeli sérelmekkel kárpótló Restitúciós Befektetési Alapot (RIF). Ez azt jelenti, hogy részvényeit piaci áron bármikor el lehet majd adni. Majd meglátjuk, hogy ez a valóságban miként is néz ki. Egy biztos, az alapot, amely éveken keresztül megkapta minden privatizálásra kerülő cég három százalékát, az eddigieknél sokkal áttekinthetőbben igazgat­ják majd.

Next

/
Thumbnails
Contents