Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-30 / 75. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 30. VENDÉGKOMMENTÁR Az Isten demokratikus BROGYÁNYI JUDIT Nem ismerem, vajon a teológusok vagy az egyházak miként vélekednek a mindenható demokratizmusáról. Nyilván különféle magyarázatok léteznek, de ahogyan Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, úgy a bennünk élő istenkép a mi társadalmi-politikai nézeteink tükre. Én mindenesetre szeretném azt hinni, hogy ebben a kérdésben Tomás Garrique Masaryknak volt igaza. Egy húsvéti történetet olvastam Anna Gasparíková-Horáková, Masaryk levéltárosának és magyar ügyekkel foglalkozó referensének naplójában. Az eset 1934. április 4-én történt Lányban. Az elnök fiának, Jan Masaryk londoni csehszlovák nagykövetnek meghívására két angol parlamenti képviselő, a Cazalet-testvérpár érkezett az ünnepekre az idős, akkor már nyolcvannégy esztendős elnököt meglátogatni. Egyébként egyenesen Budapestről jöttek, ami azért volt érdekes, mert az elnök és társasága alaposan kifaggatták a briteket a magyarországi helyzetről, különös tekintettel a területi revízió igényére. A vacsoránál azután az egyik Cazalet azt fejtegette, hogy az Isten mennyire szereti az angolokat, mert minden bajukban segít rajtuk. Az ifjabbik Masaryk, a rá különösen jellemző iróniával ekként summázta a képviselő hosszas fejtegetését: „Szóval akkor az angolok a választott nép.” Az elnök mosolygott, de - ugyancsak természete szerint - komolyra fordította a szót: „Én ugyanezt gondolom a saját népemről: mi vagyunk a választott nép. Az Isten viszont mindenkiről gondoskodik. Ó egy demokratikus uralkodó. Még a németekkel is törődik...” Hitler hatalomra jutása után vagyunk - ez magyarázza az utóbbi félmondatot. Az angolok szerették volna kisajátítani a maguk számára Istent. Holott demokratikus országból érkeztek, ám a harmincas évek derekán még ugyancsak eleven brit felsőbbrendűségi tudattal. Az idős és bölcs Masaryk azonban tudta: a bajok gyökere abban rejlik, ha Istent ki akarják sajátítani, ha bárki ki szeretné sajátítani. Isten mindenkié, minden nép az ő választott népe - mondotta Masaryk azon a régi húsvéti ünnepen. A hívőknek és a nemhívőknek egyaránt. JEGYZET mivel ez a tiszta igazság, vagyis tudni, hogy élni annyi, mint elveszettnek érezni magunkat, aki ezt elfogadja, már meg is kezdte a magára találást, már hozzá is fogott a maga igazi valóságának a feltárásához, már szilárd talajon áll. Mint a hajtótörött, ösztönösen fog fürkészni valami után, amit megragadjon, és ez a tragikus, határozott, abszolút igaz tekintet el fog igazodni az élet zűrzavarában. Következésképpen, aki nem érzi magát igazán elveszettnek, menthetetlenül elvész, vagyis nem találkozik soha önmagával, nem bukkan soha a saját valóságára... A költő Pilinszky például éppen ezt a kétségbeesést tartja a húsvéti feltámadás egyik legfontosabb üzenetének, hiszen az áldozat alázatával kiegészülve a megváltás realizmusát jelenti egyben. Szerinte, aki becsületesen felméri a világgal, önmagával és Istennel szembeni reményeit és feladatait, kétségbe kell hogy essék önmaga gyarlósága, megbízhatatlansága felett. Ez a kétségbeesés azonban nem szükségszerűen negatív előjelű, sőt úgy is tekinthetjük, mint a szellemi felnőttség kezdetét. Nem záróköve tehát, hanem nyitánya a tulajdonképpeni felemelkedésnek. Tavasz és kétségbeesés BERECK JÓZSEF Ha eddig nem kapkodta is el, nem lehet kétségünk afelől, hogy a tavasz beteljesíti küldetését, a természet - fű, fa, virágok - szinte egyik hétről a másikra megújul, de amúgy a helyzet e kis honban továbbra is kétségbeejtő. De nem reménytelen, ahogy mondani szoktuk, s ahogy így, húsvét táján a lelkünk mélyén talán érezzük is. Mert tudatosan vagy öntudatlanul, de hinnünk kell e nagy ünnep, az áldozat- vállalás és a feltámadás példamutató erejében. Ez az ünnep újfent csak azt erősíti meg bennünk, hogy a hétköznapok „szenvedéstörténete”, s egyáltalán az emberi élet semmiféle áldozatvállalása nem lehet hiábavaló. Ne féljünk hát a kétségbeeséstől, valójában csak ennek döbbenetében találhatunk rá a helyes útra, mely az egyetlen igazsághoz elvezet. A minap Herder-díjjal kitüntetett Ester- házytól olvasom éppen, hogy élni tulajdonképpen annyi, mint kétségbeesettnek, elveszettnek érezni magunkat. És LEVÉLBONTÁS Karikázhatunlc, de minek? A szóéiban is elmentünk szavazni. Kötelező volt, hát szavaztunk. Azokra, akiket a párt erre kijelölt. Ma nem kötelező elmenni, ha mégis elmegyünk (valószínű, hogy egyre kevesebben) ismét szavazhatunk azokra, akiket a párt erre kijelölt. Vagyis mi a különbség? Itt nem a választó dönti el, hogy melyik jelölt jut a parlamentbe s melyik nem, semmi beleszólásunk nincs abba, hogy ki legyen a képviselőnk. Hogy a saját portánk előtt söpörjünk: az Új Szóban olvastam, hogy a Magyar Koalíció Pártjának Országos Tanácsa június végén meghatározza, hogy ki legyen az első tizenöt a jelöltlistán, a regionális szervek döntenek a másik tizenöt jelöltről és aztán következnek a többiek. Ebből az következik, hogy a választó- polgár, ha fejre áll, akkor is az első tizenöt (harminc) jelölt kerül a parlamentbe, akiket „odafent” kiválasztottak erre. Olyan ugyanis még nem fordult elő, hogy „bekarikázás” folytán például a 27. helyről bárki is kiütötte volna mondjuk az ötödiket. És így megy ez minden pártban. Tehetünk-e ezek után szemrehányást a választópolgárnak, hogy lám itt van, ezeket juttattad be a parlamentbe. Rajtunk csak akkor múlna egy- egy képviselő megválasztása, ha ajelöltek nevét ábécé sorrendben írnák a szavazólapra és csak az győzne, aki a legtöbb „karikát” begyűjti. De hát nem így van, és nagyon valószínű, hogy nem is lesz. Peredy Vilmos Komárom TALLÓZÓ CORRIERE DELLA SERA Hamarosan hozzá kell szoknunk egy tolószékbe kényszerült pápához - írja a lap azzal összefüggésben, hogy II. János Pál a nagyhéttel kapcsolatos szertartásokban már csak részlegesen képes részt venni. Ez lesz az első alkalom, hogy le kell mondania a kereszt hordozásáról. Már a virágvasárnapon a szentmisének csak az igeliturgia részét tartotta, térdízületi fájdalmai miatt az orvosok óva intették őt a járástól. A május 18-án 82. életévét betöltő egyházfőt pápasága 23 éve alatt rengeteg csapás érte. Életveszélyes sérülést szenvedett az 1981-es merénylet során, tumorral és vakbélgyulladással műtötték, csonttörései miatt is operálták. 1994-ben, egy combnyáktörés nyomán, protézist ültettek csípőjébe, azóta sántít. Az orvosok azt ígérték: a pápa fel fog épülni, de bármilyen emberfeletti akaratot tanúsított, a felgyógyulás elmaradt. Renato Buzzonetti, a pápa 76 éves orvosa - aki egy rossz esés miatt maga is mankóval jár - bátorítja a szentatyát, mozgásgyakorlatokat ír elő számára. HÉTVÉG(R)E Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) Ha szétszakad ajkam, akkor is megírom - mert ezt tette Húsvét előtt Babits is még ha egyetlen mondatnál többet aligha érdemel is a mögöttünk álló, meglehetősen rövid hét, hiszen az elmúlt napokban olyan kevés említést érdemlő politikai esemény történt, hogy bizony, kínban vagyok, amikor a szinte semmiről kell JUHÁSZ LÁSZLÓ aláírással összehoznom valamit, egy pár mondatot legalább, felidézendő azt, hogy a héten Milan Ftácnik átlépett pártjából egy másik pártba, a Duna meg a medréből a partra, hogy egy tolóhajó nekiment a pozsonyi Öreg híd pillérjének, a megáradt folyó miatt találkozni pedig csak a hajóvon- táknak volt tilos, a Magyar Koalíció Pártja országos tanácsának nem, ezért hát összejöttek a politikusok hetedhét régióból, megegyeztek, milyen pillérekre épül az MKP választási programja meg a jelölőlista - nehogy nekimehessen a sajtó, miként a híd pillérjének a hajó -, így aztán kiderült, négy alappillére lesz az új programnak, akárcsak a régi hídnak: a magabiztos európai polgár és a család ideája, a régiók támogatása és az európai integráció, lesz tehát min dolgoznia a régi-új parlamenti képviselői helyek várományosainak, akiket új módszerrel jelölnek majd, méghozzá úgy, hogy a választási lista első tizenöt helyére a elnökség írja be a kötelezően választható, vezető párttagokat, a következő tizenöt esélyest a regionális szervek ajánlhatják, az utolsó 120, futottak még kategóriás induló pedig szintén a régiók hangját hallathatja, de hogy milyen sorrendben, arról majd csak nyáron dönt az OT, addig pedig meggondolhatják magukat, hogy helyi, regionális vagy országos képviselők szeretnének-e lenni, hiszen bármennyire magyar is, három lovat egyszerre a leghuszárosabb bajszú képviselő sem tud megülni, arról nem is szólva, hogy a rangkórság és funkcióhalmozás csak árthat a pártnak, amely egyébként a választási kampányra a négy évvel ezelőtti ötmillió korona helyett idén hatot költ, megérhetjük tehát végre, hogy az MKP az ötről a hatra jusson, főleg ha - Gyurovszky László kampányfőnök szerint - a kampány „magyarázó jellegű lesz”, így végre megmagyarázhatják a választóknak, miért is volt eredményes ez a négy év, ha eddig nem vették volna észre, vagy nem értették volna, mi az oka, hogy az MKP továbbra is a legnépszerűbb a kormánypártok között, ami persze nem feltétlenül az ő érdemük, hiszen a többi partner sikerrel építi le saját imidzsét, legutóbb például azzal, hogy kilépett a Demokratikus Baloldal Pártjából Milan Ftácnik oktatási miniszter, aki szerint az SDL kiszámíthatatlanná és túl radikálissá vált, így aztán ő - jóval kiszámíthatóbb lépésként - csatlakozott a Weiss-féle alternatív szoc- demekhez, amire Koncos pártelnök megígérte, rövid úton leváltják az okvetetlenkedő oktatás főmuftit, még időben, próbálja csak ki minél több valódi balos az idegenszívű renitensek bársonyszékét, amíg lehet, hiszen nyakunkon a választás, még ha ezt most nem is tudjuk igazán átérezni, főleg így, a húsvéti ünnepek kellős közepén, amikor az ember fiának jobb dolga is van annál, mint hogy politikusok buta arcát nézze a tévében, agyament nyilatkozatokat hallgasson és olvasson, sokkal inkább törődünk most öltönytisztítással, nyiratkozással, kölnivíz beszerzésével, locsolóversek magolásával, hogy amikor holnapután végre igazoltan részegek lehetünk már délelőtt tíz órakor, amikor szódásszifonnal támadást indíthatunk Maris ellen, amikor röhögve, a terített asztalnál várhatjuk, hogy Ica ötödször is átöltözzön, amikor nyakára lészen hágva sonkának, tojásnak, pálinkának, szóval így, húsvét előtt mondjuk együtt Babitsosai, hogy végre ennek a mondatnak is legyen vége már! HETI GAZDA(G)SÁG Egymáson keresik az elveszett módosítást TUBA LAJOS A belügyminiszter bejelentése szerint a nem banki szubjektumok ügyében igazi nagy hal ellen indult eljárás. Frantisek Mojzis ugyanis eddig mindig masszív megelőző támadással szokott reagálni, ha megszorították. Most is ezt teszi, hiszen míg a BDV szövetkezetében több tízezer ember mil- liárdjainak sorsa kétséges, vidáman szervezi a Horizontos károsultak ellenállását. Az élet furcsa fintorokat produkál. Nem nevezhetjük másképp azt, amikor magyarok Malíkovát éltetve követelik a kormány lemondását azért, mert a mesés haszon reményében rossz kezekbe helyezték a pénzüket. A héten egyébként újabb ilyen intézmény rogyott térdre. A nyitrai Kölcsönös Bizalom Szövetkezetről (DVD - 2400 ügyfél, 150 millió korona) kiderült, nem csak arra használta a pénzt, amit korábban állított. Ők ugyanis arról beszéltek, hogy a begyűjtött pénzből vállalkozóknak nyújtanak rövidlejáratú, jól fedezett kölcsönöket és ebből szedik össze a húsz százalék körüli hozamot. Azóta már tudjuk, hogy emellett különféle cégekbe is beruháztak, ami persze még jó befektetés, de ezt illett volna közölni az ügyfelekkel. Mivel a pénzgyűjtés tovább folytatódik, a DVD-eset kapcsán is újra arra hívjuk fel a figyelmet, hogy csak oda adják- a pénzüket, ahol tudják, mi lesz a sorsa. Ennek két formája lehetséges: vagy ismerjük személyesen a tulajdonosokat és megbízunk bennük, vagy pedig a cég a pénzpiaci felügyelet által jóváhagyott és a január eleje óta kötelező prospektust teszi elénk. A prospektus konkrét vállalkozói tervet tartalmaz, így ha baj történik, az illető vállalkozókat sokkal könnyebb lesz bíróság elé állítani, mint a mostani botrányok negatív hőseit. Akit esedeg még szórakoztat a hiA héten újabb pénzügyi szolgáltató intézmény rogyott térdre. vatalok egymásra mutogatása, ezen a héten újabb adalékkal találkozhatott. Annak idején felmerült, hogy a nem banki szubjektumok számára megtiltják konkrét hozamok reklámozását. A gazdasági minisztérium szerint ők ezt be is építették a reklámtörvény módosításába, de azt a kormány törvény- előkészítő tanácsa kivette belőle. Lubomír Fogas, a tanács elnöke ezt tagadja, mondván, biztosan a véleményezési eljárás során veszett el ez a kardinális pont. Azt már nem is említjük, hogy a törvény parlamenti tárgyalása során a 150 jól fizetett képviselő közül egyetlen egynek sem jutott ez eszébe. Két hét múlva a kormány utolsó komoly dilemmájával szembesül: a gázmüvekért kapott pénz elosztásával. Egészen eddig senki sem vonta kétségbe, hogy a nyugdíjreformon kívül csak az államadósság csökkentésére használják ezt fel. Amint azonban a pénz tételesen is megjelent, hirtelen megszaporodtak az igények. Ezen nem is csodálkozhatunk, a választók számára az államadósság csökkentése megfoghatatlan fogalom. Ennél sokkal hatásosabb, ha az élet egyéb területein számolnák fel az egyre szorítóbb adósságokat. Ez ellen azonban egy komoly érv szól. Ezek az adósságok a rendszer rossz működése miatt keletkeztek, amit összességében ez a kormány sem volt képes kiküszöbölni. Márpedig rendszerváltozás nélkül az adósságok állandóan újratermelik magukat, vagyis ilyen helyzetben a kiegyenlítésük kútba dobott pénznek számít. Az is tény, hogy a kormány már évek óta úgy szokta a szőnyeg alá söpörni a problémákat, hogy a nagyon kiélezett vitákat azzal zárta le: majd az SPP bevételéből kifizetjük. Most, hogy a pénz kézzel fogható közelségbe került, kiderült, alig elég az ilyen kormánydöntések fedezetére. Márpedig az SPP eladásából származó bevétel megismételhetetlen (legfeljebb, ha a maradékot is eladnák), így kifizetése egyéb ügyekre egyenlő elpazarlásával. Ez nem könnyű döntés a választások előtti időszakban, de a kormány csak azt eszi, amit magának főzött. A vita bizonyára fordulatos lesz, mi pedig ne felejtsük el az egyik elemző véleményét: minél lazább döntést hoznak, annál keményebb lesz a 2003-as megszorító „csomagocska”. Egyébként újabb, nem kifejezetten választási évhez illő feladat is áll a kormány előtt: a költségvetési kiadások megnyirbálása. Egyelőre a miniszterektől várják a javaslatokat, miről is mondanának le önként. Ez nyilván eredménytelen lesz, így erre majd felülről kell parancsot adni. A lépés oka, hogy a fizetési mérleg hiánya a duplája, az állam- háztartási hiány pedig a másfél- szerese annak, amit a kormány a Nemzetközi Valutaalapnak ígért. A héten véglegessé vált, hogy kinyitják a múltbeli sérelmekkel kárpótló Restitúciós Befektetési Alapot (RIF). Ez azt jelenti, hogy részvényeit piaci áron bármikor el lehet majd adni. Majd meglátjuk, hogy ez a valóságban miként is néz ki. Egy biztos, az alapot, amely éveken keresztül megkapta minden privatizálásra kerülő cég három százalékát, az eddigieknél sokkal áttekinthetőbben igazgatják majd.
