Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-04 / 53. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 4. SZÍNHÁZ POZSONY A.HA SZÍNHÁZ: Vér 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: (vendégjáték Rimaszombatban) Lúdas Matyi 10.30 Caligula 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet 18.30 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangver­senye 19.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Egy csodálatos elme (amerikai) 15.30, 18, 20.30 OB- ZOR: Moulin Rouge (amerikai) 18,20 TATRA: Egy csodálatos elme (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Ghost World (amerikai) 15.30, 17.30 Zongoratanárnő (osztrák-francia) 20 MÚZEUM: Ta­lán (francia) 19 ISTROPOLIS: Sólyom végveszélyben (amerikai) 17,20 Training Day (amerikai) 15.30,18,20.30 Sex Pistols: Szenny és düh (angol-amerikai) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Zongora- tanárnő (osztrák-francia) 17.30, 20 Viliódzó fények (dán) 20.30 Csúcsformában 2 (amerikai) 17 Sötétkék világ (cseh) 18.30 Láza­dók és szeretők (cseh) 17.30 Ottóka (cseh-angol) 18 Buena Vista Social Club (német) 20 Magányosok (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Szörny Rt. (amerikai) 16,18 Amerikai pite 2 (amerikai) 20 TATRA: Mach és Sebestová (cseh) 16 Balladák (cseh) 18 Bíbor­lepedők (cseh) 20 CAPITOL: Training Day (amerikai) 15.30,17.30 A Gyűrűk ura -A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 19.30 ÚS- MEV: Sólyom végveszélyben (amerikai) 13.30,16,19 GYŐR PLAZA: Amélie csodálatos élete (francia-német) 20 Amerikai rap­szódia (amerikai-magyar) 18, 20.15 Angyali szemek (amerikai) 13.15, 15.30, 20 Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 14.30 Csajok a csúcson (német) 16.30,18.30, 20.30 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 13.15 Csúcsformában 2. (amerikai) 19.45 Egy csodálatos elme (amerikai) 14.45, 17.30, 20.15 Ének a csodaszarvasról (magyar) 13.15 Fiúk az életemből (amerikai) 15.15, 17.45 A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zé­landi) 13.45,17, 20.30 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-ame­rikai) 13.30,16.30 Kémjátszma (angol-amerikai) 20 Moulin Rouge (amerikai) 15.30 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14, 16, 18 Valami Amerika (magyar) 17.45 Vanília égbolt (amerikai) 20 13 kísértet (amerikai) 14, 16, 18 Több kategóriában is nyert az Amélie csodálatos élete Átadták a César-díjakat MTI-JELENTÉS Párizs. Szombat éjjel a párizsi Chatelet színházban kiosztották a César-díjakat, a francia Filmművé­szeti és Filmtechnikai Akadémia dí­jait. A fő elismerést, a 2001. év leg­jobb filmjének járó Césart Jean- Pierre Jeunet rendező Amélie cso­dálatos élete című alkotása kapta. Ez a film - amelyet 5 kategóriában Oscar-díjra is jelöltek - nyerte a leg­jobb rendezésért, a legjobb zenéért és a legjobb díszletért járó César- szobrot is. A legjobb színésznő Emmanuelle Devos lett, a Jacques Audiard rendezte Ajkaimon című filmben játszott szereppel. A leg­jobb színésznek Michel Bouquet bizonyult (Hogyan öltem meg apá­mat; rendezte: Anne Fontane), a legjobb külföldi film a Mulholland Drive lett (amerikai, rendezte: David Lynch). A legjobb forgató- könyvet Jacques Audiard és Tonino Benacquista jegyezte (Ajkaimon). Díjat kapott Annie Girardot, aki mellékszereplő volt Michael Hene- ke A zongoratanárnő című filmjé­ben, továbbá a boszniai Danis Tan- ovis a Senkiföldje című filmjéért. Különdíjat kapott a 73 éves francia Claude Rich, aki legutóbb Panora- mix druidát játszotta az Astérix és Obélix kalandjait felelevenítő film­ben és a brit Jeremy Irons, aki a Marcel Proust műve alapján készült Swann szerelme című alkotásban járult hozzá a francia filmművészet sikeréhez. Ugyancsak különdíjat ka­pott a 70 esztendős Anouk Áimée, aki Federico Fellini filmjei után (Édes élet; 8 és fél) Claude Lelouche öt alkotásában - pl. az Egy férfi és egy nőben - nyújtott maradandót. A francia filmművészetnek a közön­ség is jó osztályzatot adott: a honi filmek nézettsége Franciaországban a 2000. évi 28 százalékról tavaly 41 százalékra emelkedett. Jean-Pierre Jeunet Juliette Binoche-sal a díjátadáson (Reuters-felvétel) Szombaton átadták a Cseh Oroszlánokat, Jan Svérák Sötétkék világ című filmje öt kristályszobrot kapott Az Otesánelc bizonyult a legjobbnak CTK-TUDÓSÍTÁS Prága. Jan Svankmajer Otesánek című filmje bizonyult az elmúlt év legjobb cseh mozgóképének a Cseh Oroszlán díjak szombati át­adásán a prágai Lucernában. Az alkotás a Cseh Filmes és Televíziós Akadémia döntése alapján még egy kristályszobrot kapott - a leg­jobb vizuális megoldásokért. En­nek ellenére - legalábbis a számo­kat tekintve - a cseh házibajnoksá­got az elmúlt évben Jan Svérák Sö­tétkék vüág című második világhá­borús története nyerte, amely öt Cseh Oroszlánt tudhat a magáé­nak: Jan Svérákot a rendezésért, Ondfej Soukupot a film zenéjéért, Vladimír Smutnyt az operatőri munkáért, Alois Fisáreket a vágá­sért díjazták, az ötödik Cseh Oroszlánt pedig mint a tavalyi év legnagyobb cseh közönségsikere zsebelte be az alkotás. Mindeze­ken túl a Sötétkék világ a cseh filmkritikusok, valamint a Cinema magazin olvasóinak díját is elvitte. Négy kristályszobrocskát vehetett át Vladimir Michálek Indián nyár című alkotása (legjobb forgató- könyv - Jifí Hubac, legjobb női fő­szereplő - Stella Zázvorková, leg­jobb férfi főszereplő - Vlastimil Brodsky, legjobb férfi melléksze­replő - Stanislav Zindulka), kettőt a Rebellisek (legjobb jelmez - Katerina Mírová, legjobb hangmér­nöki munka - Radima Hladíka jr. és Otto Chlpka), továbbá egy Cseh Oroszlán jutott a Vadméheknek (legjobb női mellékszereplő - Zuzana Kronerová). Az elmúlt év legjobb külföldi alkotásának a sza­vazatok alapján francia film, az Amélie csodálatos élete bizonyult. Életműdíjjal Otakar Vávrát jutal­mazta az Akadémia - az idén 91. életévét betöltő filmes alkotó pá­lyáját még a két világháború közöt­ti Barrandovban kezdte, nevéhez csaknem ötven egész estét betöltő játékfilm rendezése fűződik, s több évtizedes pedagógiai munkássága alatt olyan alkotók kerültek ki a ke­ze alól, mint Evald Schorm, Vera Chytilová és Jifí Menzel. A tavalyi díjátadáshoz hasonlóan a Lucernában házigazdaként idén is az ismert cseh színész, Jaroslav Dusek szórakoztatta a közönséget. A hangulat fokozásához hozzájá­rult a szlovák kultuszminiszter, Mi­lan Knazko is, aki egyebek között magyarul szólt az egybegyűltek­hez. Mindenki nevetett, noha csak kevesen értették, hogy a miniszter Duseket arra szólította fel, ugyan, legyen olyan kedves, vonja vissza a benesi dekrétumokat. Bárdi Nándor: míg a kisebbségi politikai elitnek nincsenek kontrollcsoportjai, a közösség csak politikai konstrukció A magyar státustörvény gyökere a társnemzeti modell kudarca Pozsony. A magyar státustör­vény körül kialakult vita kap­csán ugyancsak nagy érdeklő­désre számot tartó témákról tartott előadást a közelmúlt­ban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében - a Mercurius Társadalomtudo­mányi Kutatócsoport meghí­vására - Bárdi Nándor törté­nész, Közép-Európa-szakértő, a budapesti Teleki László In­tézet munkatársa. LAKATOS KRISZTINA Előadásában elsősorban a budapes­ti kormányzatok magyarságpoliti­káját elemezte az 1918-tól 2000-ig terjedő időszakban, s természetesen érintette a magyarigazolványok kérdését, valamint a határon túli magyar közösségek megmaradásá­nak, (át)alakulásának esélyeit is. Bárdi Nándor az egyes budapesti kormányzatok magyarságpolitikai stratégiáit fejtegetve a következő konstrukciót állította fel: a Trianont követő időszakban, 1938/ 1941-ig a magyar kormány alaptétele a revízi­ós jövőkép volt - ha már Magyaror­szág területi integritása elveszett, legalább a kulturális, gazdasági in­tegritást meg kell őrizni, s ha változ­nak a nemzetközi erőviszonyok, lesz mivel érvelni. Az elkövetkező években, 1944-ig az első és második bécsi döntés után is a határokon túl maradt magyar közösségek védel­mében a magyar kormányzat a re­ciprocitás elvét alkalmazza, azaz olyan jogokat biztosít a Magyaror­szág területén élő kisebbségeknek, amilyeneket azok anyaországai sem tagadnak meg a területükön élő ma­gyarságtól. A történész véleménye szerint 1948-1966/1974 az auto­matizmus, az internacionalizmus korszakának tekinthető, amikor a magyar kormányzatot, külpolitikát furcsa kétarcúság jellemzi: egyrészt hivatalosan nem foglalkozik a ki­sebbségi kérdéssel, azt az érintett baráti országok belügyének tekinti, másrészt a diplomáciai szolgálatok­nak köszönhetően - melyekben Bár­di meglátása szerint túlreprezentál­tak voltak a határon túli gyökerek­kel rendelkező magyarok - több tonnányi anyag gyűlik össze a ki­sebbségi magyarok sérelmeiről. A probléma fokozatos újrafelfedezése a hatvanas években indul el - a ha­táron túli magyar közösségek iránt érdeklődést mutat a népi írók cso­portja, a demokratikus ellenzék, va­lamint az MSZMP egy csoportja -, s a nyolcvanas évek végéig bezárólag a kisebbségek kettős kötődésének, híd szerepének hangsúlyozása do­minál. A keleti blokk államaiban a ‘89-es demokratikus átalakulást kö­vetően a magyarságpolitika intéz­ményesítése, a külmagyar politikai közösségek, intézményhálózatok megszervezésére kerül sor. Bárdi Nándor előadásának a mai helyzetet tekintve talán legizgalma­sabb része az elmúlt bő egy évtized magyar kormányzatainak magyar­ságpolitikai prioritásainak értelme­zése volt. Nem a határokat, hanem azok minőségét kell megváltoztat­ni; a kisebbség önálló intézmény­rendszerre jogosult; a „külmagyar élővüágok” politikai képviselőit egyenrangú partnerként kell kezel­ni; a kisebbség érdekeinek képvise­lete a nemzetközi fórumokon a min­denkori magyar kormányzatok fel­adata; a magyar költségvetésnek és közalapítványi struktúrának folya­Nem a határokat, hanem azok minőségét kell megváltoztatni. matosan része a határon túli ma­gyarság támogatása - sorolta fel azokat az irányelveket az előadó, amelyeket gyakorlatilag a kilencve­nes évek valamennyi kormánya a magáénak vallott és vall. Az Antall- kormány tevékenységéből Bárdi azt emelte ki, hogy a magyar kisebbségi törvény elfogadásával igyekezett mértékadó közép-európai modellt teremteni, s megpróbálta érvényesí­teni azt az elvet, hogy a határon túli magyarokról megkérdezésük nél­kül ne szülessen döntés. A Hom- kormány számára a kisebbségek helyzete nem volt törzstéma, alá­rendelődött az európai integráció kérdésének, s nem veszélyeztethet­te a térség stabilitását, ugyanakkor a szocialista-szabaddemolorata kor­mányzat a határon túli alapítványi rendszer révén igyekezett szélesebb parmeri hálózatot kialakítani a ki­sebbségekkel. Az Orbán-kormány magyarságpolitikai programjából a történész azt a célkitűzést emelte ki, mely szerint az európai integráció közeledtével az egész nemzetet be kell vinni Európába, s ennek érde­kében erős térségi összefogás szük­séges, továbbá hogy az elmúlt évek­ben a kaotikus támogatásosztogatás helyébe egy áttekinthetőbb prog­ramfinanszírozási rendszer lépett. A státustörvényről szólva a törté­nész annak gyökereit egy kudarc­ban vélte felfedezni: a határon túli kisebbségek esetében működéskép­telennek bizonyult a társnemzeti modell, vagyis az az elképzelés, mely szerint a határon túli magyar közösségek a többségi nemzettel partneri kapcsolatot tartanának fenn. Válaszként a jelenlegi magyar kormányzat azt a doktrínát fogal­mazta meg, melynek értelmében a határon túli magyarság kérdése ré­sze a magyar belpolitikának, s a szomszédos országokban élő ma­gyar nemzetrészeket - a magyar­igazolvány révén - Magyarország szempontjából kell jogüag csoport­ként megfogalmazni. Bárdi Nándor a státustörvény problémáit abban látja, hogy a magyar kormánynak nincs a szomszédos országokra (azok többségi nemzetére) kiteije- dő kulturális stratégiája. Megemlí­tette azt is, hogy véleménye szerint a határon túli magyar közösségek nincsenek felkészülve a találkozás­ra a magyar közigazgatással, ma­gyarán a magyarországi hivatali bürokratizmussal, noha például az ajánlóirodák a magyar közigazga­tás meghosszabbított kaijaiként működnek. Bárdi Nándor a Kárpát-medencei magyar kisebbségek várható jövő­jét elemezve nagy fontosságot tulaj­donított annak a kérdésnek, milyen minőségű az önszerveződésük, mi­lyen intézményrendszereket mond­hatnak magukénak az egyes nem­zetrészek. Ausztriában, Szlovéniá­ban, Horvátországban a magyar ki­sebbség kulturális közösségként lé­tezik, azaz gyakorlatilag diaszpórá­nak, szórványnak tekinthető. Ezzel szemben Szlovákiában, Romániá­ban, Ukrajnában és Jugoszláviában (a Vajdaságban) sikerült politikai közösséggé alakítani a kisebbséget. Ugyanakkor a történész nem hall­A határon túh magyarság kérdése része a magyar belpolitikának. gatott arról sem, hogy a szlovákiai magyar közösségre is jellemző túl­politizáltság, valamint hogy a poli­tikai elitnek nem léteznek társadal­mi kontrollcsoportjai (hiányzik a média, a szakértelmiség, a válasz­tópolgár véleménynyüvánítása), hátráltatja a kisebbségi társadalom szerves fejlődését, hiszen a politikai elit nyilvános ellenőrzése híján a közösség csak politikai konstrukci­ónak tekinthető. Bárdi szerint dön­tő tényező az egyes nemzettestek generációs megoszlása is: azzal, hogy Kárpátaljáról és a Vajdaságból több ezer fiatal már a középiskolát is Magyarországon végzi, gyorsítja a helyi magyar közösségek homo­genizálódását, a történész prognó­zisa szerint ezek a nemzetrészek középosztályuk és jövőbeni közép- osztályuk elvesztésével fokozato­san paraszttársadalmakká alakul­nak át. A határon túli közösségek azon vonása pedig, hogy társadal­mi rétegzettségüket tekintve tagja­ik többsége munkás és lakótelepen él, Bárdi szerint a jövőt tekintve azt eredményezi, hogy a lakóhelyükön való megmaradás, a közösségek fennmaradása a munkaerőpiacon elfoglalt pozíciójuk függvényében alakul majd. Jaroslav Dusek (balról) Jan Tríska színésszel, aki az egyik díjat átadni érkezett haza egy kanadai forgatásról (tTK-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents