Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-27 / 73. szám, szerda
8 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 27. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 12. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Magyar- országon, Budapesten. E héten az 500-500 koronát Rozsnyó József ipolysági, Tóth Mária érsekújvári és Ladányi Lajos tanyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Hizsnyai Zoltán könyvének bemutatója Pozsony. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága, valamint a Sambucus Kör rendezésében ma 15 órától lesz a közelmúltban József Attila-díj- jal kitüntetett Hizsnyai Zoltán Bárka és ladik és verseskönyvének bemutatója a Szlovák írók Asszociációjának székházában (Laurinská 2.). A kötetet Tőzsér Árpád költő, kritikus méltatja, (m) Gyémánt hasad vértül Dunaszerdahely. Holnap 18 órától kerül sor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Beniczky Péter Gyémánt hasad vértül című, válogatott magyar és szlovák verseket közreadó kötetének bemutatójára. A 17. században élt költő a magyar és szlovák manierista, kora barokk költészet népszerű alkotója volt. A régi magyar irodalom büingvista költői közül ő alkotta meg a legkompaktabb és legterjedelmesebb kétnyelvű életművet. A kötetet összeállítója, Csehy Zoltán költő mutatja be. (ű) Egy polgár vallomásai - lengyelül Varsó. Varsóban hétfőn este nagy érdeklődés mellett, a fordító, Tereza Worowska jelenlétében bemutatták Márai Sándor Egy polgár vallomásai című könyvének első lengyel nyelvű kiadását. A kötetet, amely a második lengyel nyelvű Márai-regény, a Czytelnik, A gyertyák csonkig égnek kiadója jelentette meg. Utóbbi a lengyelországi magyar millenniumi rendezvénysorozat keretében látott napvilágot 2001-ben, Feliks Netz fordításában. Az Egy polgár vallomásainak promóciója ma Lublinban folytatódik, ugyancsak a fordító részvételével. A Czytelnik azt tervezi, hogy a nem távoli jövőben válogatást jelentet meg Márai Naplójából is. (MTI) SZÍNHÁZ ____________________POZSONY____________________ SZL OVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve 19 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: (vendégjáték Nagykaposon) Ludas Matyi 10 Kaviár és lencse 18 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Tarts ki, drágám 10 Trubadúr 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Galócza (vendégjáték Somoiján) 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Macbeth 10 Esküvő 19 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: Jézus Krisztus Szupersztár 17 Vérnász 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 15.45, 18, 20.30 OBZOR: Macskajaj (német-francia-jugoszláv) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Bridget Jones naplója (angol-amerikai) 15.30, 17.30 Amélie csodálatos élete (francia-német) 20 MÚZEUM: Ezeregyéjszaka virága (olasz) 19 TATRA: The Royal Tenenbaums (amerikai) 16,18, 20 CHARLIE CENTRUM: Zongoratanárnő (francia-osztrák) 17.30, 20 Kiképzés (amerikai) 20.30 Egy csodálatos elme (amerikai) 18.15 Buena Vista Social Club (német) 21 Már megint egy dilis amcsi film (amerikai) 17, 18.30 Ghost World (amerikai) 17.30 Halál Velencében (olasz-francia) 20 Kandahár (iráni-francia) 19.30 ISTROPOLIS: Sólyom végveszélyben (amerikai) 19.30, Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 18, 20.30 Bridget Jones naplója (angol-amerikai) 17.30 Kémjátszma (amerikai) 18, 20.30 Más világ (francia- spanyol-amerikai) 17.30, 20 KASSA DRUZBA: Más világ (francia-spanyol-amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Már megint egy dilis amcsi film (amerikai) 16, 18 Három szín: fehér (lengyel-francia) 20 CAPITOL: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Kémjátszma (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Malena (olasz-amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Sólyom végveszélyben (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Már megint egy dilis amcsi film (amerikai) 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Betépve (amerikai) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: A bűnös nő (amerikai) 17.30, 20 GYŐR PLAZA: Álmok útján (amerikai) 14,16,18 Banditák (amerikai) 15, 17.30, 20 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 13.45 Egy csodálatos elme (amerikai) 20 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 13, 16.30, 20 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14 Hüvelyk Matyi (francia) 14 Az igazság nevében (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Imposztor (amerikai) 20 Kiképzés (amerikai) 19.45 A nagyon nagy ő (amerikai) 13.15,15.30, 17.45, 20 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 13.15, 15.30,17.45 Sólyom végveszélyben (amerikai) 17.30, 20.15 Szerelem a végzeten (amerikai) 15.45,17.45 Szerelem utolsó vérig (magyar) 16.15, 18.15, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14, 16, 18 Valami Amerika (magyar) 20 Színházi világnap - mennyi idejük és pénzük jut a fiatal humán értelmiségieknek a színházra? A ma és a holnap közönsége Jelenet a március 15-én megnyílt Nemzeti Színház Az ember tragédiája című előadásából (Dömötör Ede felvétele) Van idő, tér, helyzet, amikor színpadra állni és játszani, valamint színházba járni is politikai tettnek számít. Van, amikor elsősorban művészi értékekről beszélünk. Van, hogy társasági eseményről. De mennyire fontos ma a színház? Ezt mindenkinek személyesen, saját kulturális igényeit ismerve kell eldöntenie. LAKATOS KRISZTINA Mi a színházi vüágnap alkalmából néhány fiatal, húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó humán értelmiségit kérdeztünk a színházzal kapcsolatos szokásairól, attitűdjeiről. Mindannyiukban közös, hogy pillanatnyilag földrajzüag színházközeiben - Pozsonyban - élnek. S mondhatnánk azt is: ók a ma és a holnap közönsége. Lúcia angoltanár: „Színházba általában a barátaimmal vagy a családommal megyék. Ebből a szempontból a színház részben számomra is társadalmi esemény, de persze esztétikum is. Magam körül azt látom, hogy sokak számára színházba járni elsősorban társadalmi presztízs kérdése - megmutatom magam, elmondhatom, hogy láttam ezt vagy azt az előadást. En az előadásokat nem véletlenszerűen választom ki. Elsősorban a darab témája érdekel, fontos a szerző, s nem mindegy az sem, ki játszik benne. Sajnos, bármennyire igényelném is a színházat, hét közben egyáltalán nincs rá időm, hétvégén is alig.” Lúcia egyik legnagyobb színházi élménye Liverpoolhoz kapcsolódik. „Ott láttam a Jézus Krisztus Szupersztárt. Kitűnő a zene, s nagyon élveztem, ahogy a klasszikus bibliai történetet ötvözték a modem korral, ahogy összekapcsolódott a jelen dekadenciája a hit fontosságával. A színpad Számomra a lelki higiénia fontos eleme: állandó stresszben élek, alig változó taposómalomban, s egy-egy jó előadás segít abban, hogy az agyam kevésbé használt részeit is megmozgassam olykor, s eközben ki is kapcsolódjam.” Iván, aki egy kulturális intézmény munkatársa, az anyagiak miatt nem jár sűrűn színházba. „Régebben egy vidéki városban tanítottam, az iskolában megszerveztük a színházlátogatásokat. A kollégákkal megbeszéltük a látottakat - így van értelme, ha az élményeket meg lehet osztani. A pozsonyi árak mellett meggondolom, mit, mikor, hol, mennyiért. Persze ha jó az előadás, az ember megveszi a drágább jegyet V. V. is, mondjuk félévente egyszer. Akkor élvezek igazán egy előadást, ha azonosulni tudok a problémával. Hiszen a néző nemcsak a színészeket elemzi, hanem a saját gondolatait, érzéseit, élményeit is - számomra ebben van a színház specifikuma. A színház a máról, a mának szól. Nem zavar az sem, ha politikáról, társadalmi kérdésekről beszél - ha felmutat, és nem kiszolgál.” A tolmács-fordítóként dolgozó Andrea arra panaszkodik, hogy kulturális igényei teljességgel kielégítetlenek. „Ha kultúra, akkor elsősorban könyv, másodsorban film, de az is inkább a tévén keresztül. Fél éve élek Pozsonyban, sokszor estig dolgozom, ha nem, akkor tanulok. A szülőfalumban a távolság volt a gond: vagy Pozsonyba, vagy Komáromba ment az ember színházba, de a környezetemben kevesen voltak, akiknek hasonló igényeik lettek volna, és mondjuk autójuk is volt. Színházba pedig nem busszal jár az ember. A színházban számomra elsősorban a légköre a vonzó, valamint a személyes kontaktus. Nagyon kevés dolog van, amit a színházban ne tudnék élvezni. Az sem gond, ha egyedül megyek el egy előadásra, mert amit megmozdít bennem, az az én élményem, s nem mindig van kedvem megosztani valakivel.” Szilviának a színházról először egy kedves történetet jut az eszébe. Promócióján a barátai egy bögrével lepték meg, melyre rámásoltatták az egyik fiatal hazai magyar színművész fotóját. (Lehet találgatni!) Köztudott ugyanis, hogy Szilvia romantikus, plátói érzelmeket táplál az illető iránt. „Nem kell félreérteni, a színpadon csodálom. Futólag személyesen is ismerjük egymást, civü- ben is jó pasi, de a kettő mégsem ugyanaz. Egy-egy jó szerepben egészen máshogy hat rám.” Ha ezek után azt gondolnánk, Szüvia a megszállott rajongók elszántságával követi nyomon „választottja” pályáját, időt, pénzt nem kímélve, tévednénk. „Képzeld el, kezdő közalkalmazottként mennyit keresek. Délután és este jön a második, a harmadik műszak. És mindezekkel együtt is gyakran álmodom arról, hogy a híd alatt ébredek. Szóval se időm, se pénzem a színházra. Azaz mégis: Pozsonyban leggyakrabban a szín- művészetisek előadásaira járok, ók ugyanis a nézőktől csak szimbolikus összeget kémek. Egy-egy húszas még csak akad, de mondjuk egy 200-300 koronás színházjegy az egész havi költségvetésemet felborítaná. Nem beszélve arról, hogy szeretem a főiskolás előadásokat: kevés pénzt tudnak egy-egy bemutatóba ölni, így aztán amit csak lehet, személyes varázzsal, tehetséggel pótolnak. Egyébként arra törekszem, hogy legalább havonta egyszer eljussak színházba. Hála az égnek, a barátaim, akik megtehetik, néha szintén meghívnak egy-egy előadásra.” MEGKÉRDEZTÜK Szabó Csillát, a komáromi Jókai Színház művészeti titkárát Hogyan kerültél a színház közelébe, s miben rejlik számodra a teátrum varázsa? Az első maradandó emlékem a színházról: a szülőfalumban, Perbetén a komáromi társulat a Légyjó mindhaláligot játszotta, Varsányi Mari volt Nyüas Misi. Annyira törékeny volt, annyira esendő, hogy máig beleborzon- gok. A szüleim falusi tanítók voltak, évente egy-egy színdarabot is betanítottak, sokszor a nappalinkban voltak a próbák, mi pedig a nővéremmel a folyosón hasalva halálos csendben lestük, mi történik odabent. Azután versmondással kezdtem foglalkozni, s az egyik hozta a másikat. A barátaim Őrsújfalun az ÉS színpadon játszottak. Én is el-eljárogattam, az első évben csak ültem, aztán játszottam, később rendeztem is. Amíg amatőr színházban játszottam, a csapat varázsa volt a csoda, az az élmény, hogy egy maroknyi ember, akik nagyon szeretik egymást, valami egésznek együtt akarnak a részei lenni. Évek távlatából is azt mondom, hogy az ÉS-beli barátságok nem fognak elmúlni. A profi színház más: itt az a varázs, hogy részese vagy valaminek, amit egyszerűen muszáj megmutatni, ami azért jön létre, hogy a többiek sírjanak, nevessenek. Néhány napja kilencedszer láttam egy előadást - a De mi lett a nővel?-t. Az egyik pillanatban sírnom kellett a nevetéstől, a másikban zokognom, mert olyan tragikus volt, olyan komoly. Ez a színház csodája - csak a nézőnek is vállalnia kell. A fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő komáromi Ipari Középiskola a legrangosabb középiskoláink egyike Megfelelnek a kor követelményeinek V. KRASZNICA MELITTA Komárom. 1951-ben, a Komáromi Hajógyár vállalati iskolájaként alakult meg Felsőfokú Gépészeti Ipariskola néven a mai Ipari Középiskola. Ötvenéves fennállása alatt a hasonló irányzatú kassai „ipari“ mellett meghatározó szereplőjévé vált a magyar nyelvű szakemberképzésnek, és nevét a legrangosabb középiskoláink között emlegetik. Vetter János igazgató szerint hírnevét elsősorban a magas szintű oktató-nevelő munkával vívta ki, amelyben meghatározó szerepe volt a mindenkori tanári karnak. Ugyanakkor köszönet illeti a szülőket is, akik rábízták gyermekeiket és sokszor adományokkal, vagy ha kellett, kétkezi munkájukkal segítették az iskolát. „Az iskola mindig igyekezett alkalmazkodni a társadalmi igényekhez — mondta az igazgató. - A ’70-es évek végén a gépészet mellett beindult a vízgazdálkodási és magasépítészeti szak, a ’80-as évek derekán pedig a gyengeáramú elektrotechnika szak. A rendszerváltás után felgyorsult ez a folyamat. Mivel az itt folyó munka szolgáltatásként is értelmezhető, a piaci igényekből kell kiindulnunk. A műszaki és informatikai, majd a hajóépítés és javítás szakok bevezetése ennek ékes bizonyítéka. Sajnos a hajógyár körüli bizonytalanság miatt ez utóbbi szakot érdeklődés hiányában tavaly meg kellett szüntetnünk.“ Pozitív példaként említhető viszont együttműködésük az érsekújvári Osram részvénytársasággal. A gépészetet tanuló diákok a felsőbb évfolyamokban a gyár szakemberei által tartott órák keretében elsajátítják a világítótestek gyártásának alapjait, és szakmai gyakorlaton vesznek részt az üzemben. Egy iskola életében nagyon fontos a múlt, amelyből meríthet, de ahhoz, hogy újabb jubileumokat ünnepelhessen, a jövőt kell építenie. Vetter János alig két hónapja, február 1- jétől áll az iskola élén, így magától adódott a kérdés, mit tart legfontosabb feladatának. „Pályamunkám egyik kulcsszava az együttműködés volt. Egyrészt a kollégákkal és a diákokkal, másrészt az iskolatanácscsal, a szülőkkel való folyamatos párbeszéd. A jelenlegi szakirányzatok, úgy érzem, megfelelnek a piaci elvárásoknak, ezen a téren tehát néhány évig nem várható változás. Természetesen figyelemmel kísérjük az igényeket, és szerintem a felépítményi osztályokban oktatott szakokat kellene bővítenünk. Sok fiatal rendelkezik olyan általános vagy szakérettségivel, amely- lyel nem tud elhelyezkedni. Számukra az újabb szakérettségi a munkaerőpiacon való jobb érvényesülést eredményezheti. Diákjaink háromnegyede egyébként az érettségi után folytatja tanulmányait, részben egyetemeken, főiskolákon, részben felépítményi iskolákban.“ A jubileumra két könyv is megjelent, az egyik egy klasszikus évkönyv, a másik az iparisták sportsikereit bemutató kiadvány. Végezetül Vetter János arra hívta fel a figyelmet, hogy a múlt heti, szűkebb körű ünnepi megemlékezést követően június elsején az iskola valamennyi volt diákját és tanárát Komáromba várják egy nagy találkozóra. Egyben arra kéri az érintetteket, hogy részvételi szándékukat jelezzék az iskola titkárságán. Vetter János, az iskola igazgatója (Vas Gyula felvétele)
