Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-26 / 72. szám, kedd

Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 26. 4 iS GAZDASÁGI Az Európai Unió visszavág Brüsszel. Az Európai Bizottság mintegy 300 terméket tartal­mazó listát állított össze, ame­lyek esetében szankciókat alkal­mazna az Egyesült Államokkal szemben, ha Washington nem lesz hajlandó kompenzációt nyújtani az uniós acéltermékek­re kivetett importvám okozta veszteségekre. A tervezett szankciók összértéke az ameri­kai acélvámra becsült 2,5 milli­árd eurós kárnak felel meg. A Kereskedelmi világszervezet szabályai szerint a bizottság ál­tal a tagállamoknak jóváha­gyásra megküldött listát a Wa­shingtonnal kezdett tárgyalások legkésőbb 60. napjáig, vagyis május 19-ig kell véglegesíteni. A 10-30%-os importvámmal súj­tani tervezett termékek között szerepel az acél, a textil, a cit­rusfélék, a papír, a fegyverek, az órák, a motorkerékpárok és a bútorok. (VG) Az Arthur Andersen új gazdára talál New York. Elsőként Új-Zéland- ról érkezett hír, hogy egyesül az Enron-ügy nyomán ellehetetle­nülni látszó Arthur Andersen (AA) könyvvizsgáló cég helyi egysége az Ernst & Young szin­tén helyi érdekeltségével, de Oroszországban is bejelentet­ték, hogy néhány héten belül ott is hasonló fúzió várható. Az AA ugyan a túlélés érdekében kiáll igaza mellett a hamis könyvelés jóváhagyása és a kulcsdokumentumok megsem­misítése miatt folyó perekben, de globális és helyi szinten egy­re több tárgyalás folyik a lehet­séges felvásárlásról. Az AA bot­rányából a legnagyobb hasznot a konkurens könyvvizsgáló cég a PricewaterhouseCoopers (PwC) húzza. Az AA egykori legjobb ügyfelei már át is pár­toltak a PwC-hez. (VG, TASR) Panaszt emel a Deloitte New York. A Deloitte Touche • Tohmatsu azzal fenyegetőzik, hogy panaszt nyújt be a verseny­ügyi hatóságnak az Andersen partnerei és riválisai közötti fú­ziók miatt. A vállalat vezérigaz­gatója, Jim Copeland szerint egyes fúziók sértik versenyjogai­kat. Az Andersen nemzetközi hálózatának tagjai megpróbál­ják magukat minél inkább elha­tárolni az amerikai fővállalattól, és másokkal egyesülve új lendü­letet venni, miután az Enron- ügy miatt nagyban visszaesett a társaság presztízse. (FN) Horvátország és az idegenforgalom Zágráb. Horvátország vissza akarja hódítani korábbi előkelő helyezését az európai idegen- forgalomban. A horvát idegen- forgalmi szövetség szerint a fő probléma jelenleg a szálláshi­ány, mindenekelőtt a szállodai férőhelyekben, ahol 40 ezer ággyal több kellene. 2000-ben Horvátországban 23 százalék­kal bővült az idegenforgalom, és 2001-ben 43,3 millió ven­dégéjszakát, az előző évihez ké­pest 11 százalékkal többet re­gisztráltak. (MTI) Kártérítést követelő SUN-ügyfelek Pozsony. Részleges kártérítést és az ügy kivizsgálását kérik a csődbement SUN pénzügyi szol­gáltató társaság hitelezői és rész­vényesei nyüt levelükben, amit megküldték a legfelsőbb állami szerveknek, a rendőrségnek és a médiáknak is. Szerintük ugyanis az állam is hibás azért, hogy a pénzügyi szolgáltatók visszaél­HÍRMORZSÁK tek a lakosság bizalmával. Nyüt levelükben hangsúlyozzák, hogy az állam a hatályos törvények ér­telmében már két évvel ezelőtt közbeléphetett volna, amikor a SUN „napfényes lakásokat” ígér­ve 1 milliárd koronát csalt ki a lakosságtól. Két évvel ezelőtt a SUN igazgatótanácsának elnö­ke, Jozef Sikrha ellen több száz feljelentés érkezett a társaság ügyfeleitől, máig azonban senkit sem vontak felelősségre, Sikrha pedig büntetlenül hagyhatta el az országot. (TASR) A lengyel kedvezmények ára Varsó. Lengyelországnak 1,2 milliárd dollárjába is kerülhet a külföldi és hazai cégek kártala­nítása, miután az EU a lengyel uniós tagság feltételéül szabja az e cégeknek adott adókedvez­mények. A lengyel kormány ko­rábban adóengedményekkel honorálta azokat a vállalatokat, amelyek a magas munkanélkü­liséggel küszködő, különleges gazdasági övezetté kijelölt tér­ségekben telepedtek meg. Az Európai Unió versenyszabályai azonban tiltják a Varsó által al­kalmazott teljes adómentessé­get. Lengyelország el is döntöt­te, hogy egyik-másik adóköny- nyítési intézkedését visszavon­ja, de kártalanítania kell az érintett cégeket, ha el akarja ke­rülni a pereket. (MTI) Új megrendelések a hajógyárnak Pozsony. A Komáromi Hajó­gyár (SLKB) a múlt héten 11,7 millió eurós üzletet kötött a Briese Schiffahrts társasággal két NL Léda típusú tengerjáró teherhajó elkészítésére. A hajók átadását a jövő év közepére ter­vezik, a gyártást így nagy való­színűséggel idén szeptember­ben kezdik meg. A hajógyár ter­mékei iránt közben egy újabb német cég, a Buss Herman GmbH is érdeklődik. Ez utóbbi szintén két NL Léda típusú hajó­ra tartana igényt, várhatóan jö­vő évi szállítással, (ú) Eladták az utolsó tengerjáró hajót Pozsony. Az amerikai Falcon Maritime LC társaság vette meg az utolsó szlovák tengerjáró fe­hérhajót, a 24 éves Banská Bystricát A vételár nagyságát ke­reskedelmi titokra hivatkozva nem hozták nyüvánosságra. Csak annyit közöltek, hogy az összeget már átutalták az eladó, tehát a Szlovák Hajózási és Kikö­tő Vállalat számlájára. (TASR) 10 ezer tonna újság Komáromból Pozsony. Csaknem 10 ezer ton­na újságpapírt használtak fel ta­valy a Komáromi Nyomda Kft.- ben, ahol 87 lapot nyomtatnak. A termelés harmada külföldre, főként Magyarországra, Ausztri­ába és Csehországba irányul. A cég bevételei 13 százalékkal, ki­adásai 12 százalékkal növeked­tek. A nettó nyereség 10,3 millió korona lett, ami 2,757 millió ko­ronás gyarapodásnak számít az előző évhez viszonyítva. (TASR) Több villanyáram fogyott Pozsony. Szlovákia lakossága az év elejétől február végéig mintegy 5274 ezer MW óra vil- lamos energiát fogyasztott el, ami 1,9 százalékos évközi növe­kedésnek felel meg. A termelés a vizsgált időszakban 6021 ezer MW óra volt, ami 7,8 százalékos növekedést jelent. Az export 746 ezer MW órára rúgott, ami 47,4 százalékkal több, mint ta­valy üyenkor volt. (ú) A választások közeledtével a kormány egyre gyakrabban tekint el az érdemi megoldásoktól, leplezi eddigi tétlenségét Veszélyben van a piacgazdaság A reformok elodázása által keletkezett többletköltségeket az állam újabb és újabb adótípusokon keresztül próbálja behajtani. Az állam most a vál­lalkozókat próbálja a szabad tulajdonjog gyakorlásában korlátozni. (Képarchívum) Pozsony. Néhány, a közel­múltban a szlovák jogrendbe iktatott törvény semmibe ve­szi a működő szabad piac- gazdaság alapelveit. Ezek a jogszabályok szellemiségük­kel inkább a tervgazdaság időszakát idézik - összegzi meglátását gazdasági elem­zőnk írása. HORVÁTH MIHÁLY Szabadság (és felelősség), flexibi­litás és humán tőke - Gary Becker Nobel-díjas közgazdász szerint e három alappillérre épül minden működő és gazdag piacgazdaság. Ilyen szempontból a közelmúltban Szlovákiában jogrendbe iktatott adótörvény módosítása, az új Munkatörvénykönyv és az ugyan­csak elfogadott felsőoktatásról szóló törvény visszalépést jelent, sőt általuk a szabad társadalom alapelvei kerültek veszélybe. Köz- gazdasági szempontból a szabad­ság elsősorban szabad tulajdonjo­got, szabad vállalkozási lehetősé­get és szabad piaci versenyt jelent. Szlovákiában általában nem is a joggal, hanem a jog alkalmazásá­val vagy érvényesítésével van gond. Szkepticizmusunkból ere­dően néha már hajlamosak va­gyunk nem észre venni, ha alapjo­gainkat igyekeznek sárba taposni. Pedig most erről van szó, mégpe­dig a szabad tulajdonjog elve forog kockán. A vállalkozókra kiszabott minimá­lisan 24 000 koronás évi adóköte­lesség nem más, mint a szabad tu­lajdonjog nyilvánvaló megsértése. Arról van ugyanis szó, hogy vállal­kozóink - gazdasági eredményük­A szlovákiai munkaerő- piac eddig sem volt ru­galmas. tói függetlenül (!) - kötelesek bi­zonyos összeget az állam részére havi előlegként átutalni. Ha a vál­lalkozó évi gazdálkodása veszte­séggel zárul, vagy a minimálisnál alacsonyabb adókötelesség esete áll fenn, teljes, vagy részbeni visz- szatérítés nem igényelhető. A tör­vényalkotók szeme előtt eredetileg az a cél lebegett, hogy kevesebb adócsalás legyen, illetve vállalko­zóink ösztönözve legyenek egy bi­zonyos minimális haszon termelé­sére. Viszont ahelyett, hogy az ál­lam átfogó reformintézkedések so­rozatán keresztül csökkentené a kiadási oldal leterheltségét, és ez­által lehetővé tenné az adó és járu­lékelvonások mértékének a csök­kentését, vagy hatékonyabban el­lenőrizné a vállalkozókat, parancs formájában haszon termelésére utasítja őket. Mi több, akik ezt a kötelességet elmulasztják, évi 24 000 koronáig terjedő büntetéssel lesznek sújtva. A helyzet tehát vál­tozatlan: a reformok elodázása ál­tal keletkezett többletköltségeket az állam újabb és újabb adótípuso­kon keresztül próbálja behajtani. Ez utóbbi kezdeményezés a legel- képesztőbb az összes eddigi javas­lat közül, nem más, mint a veszte­ségből fizetett adó, ami elvben egyenlő a vagyonelkobzással. Ha az abszurd helyzet eltörlését célzó alkotmánybírósági beadvány nem jár sikerrel, végső búcsút mondha­tunk a szabad piacgazdaság esz­méjének. A rugalmasság előfeltétele a kon­junkturális kilengésekhez, tehát a piaci körülmények változásához való azonnali és maradéktalan al­kalmazkodás. A munkapiacon ez elsősorban azt jelenti, hogy ha nő a megrendelések száma, a vállal­kozó azonnal felvehessen annyi munkaerőt, amennyire szüksége van, majd amikor csökken a ter­melés, nagyobb huzavona nélkül is el tudja bocsátani feleslegessé vált dolgozóit. A szabad vállalko­zás elvéhez az is hozzátartozik, hogy a vállalkozó alapvető dönté­sekről saját maga dönthessen (nagyobb vállalatoknál ez a sze­rep az igazgatóságra hárul). A szabad piac azt jelenti, hogy feles­leges állami beavatkozások ne szabjanak korlátokat az egyén vállalkozásának és ne gátolják a kereslet és kínálat szabad, piaci érintkezését. Az áprilistól hatály­ba lépő Munkatörvénykönyv - még a módosított változata is - sérti ezeket elveket. A szlovákiai munkaerőpiac eddig sem volt ru­galmas. A piac rugalmatlanságát- a drámai mértékű munkanélkü­liség csökkenésének akadálya­ként - nem egyszer felvetették a Nemzetközi Valutaalap részéről is. A mostani törvény újabb, főleg adminisztratív és konzultációs jellegű kötelezettségeket ró a munkaadókra, ami még nehezeb­bé teszi az új munkaerő felvételét és a meglévő elbocsátását. A sza­bad vállalkozás elve szempontjá­ból azonban még ennél is fonto­sabb, hogy felbomlik a munka­adói és munkavállalói jogok és kötelességek (szabadság és felelő­ség) egyensúlya. A szakszerveze­tek vagy munkavállalói tanácsok és az újonnan létrehozandó mun­kavállalói bizalmas intézménye a már megszokott érdekképviseleti és érdekvédelmi jogkörök mellett- amelyek egy részének a piac- gazdasággal való összeférhetősé- ge eddig is kérdéses volt -, most még sokrétűbb jogkörrel is fel let­tek ruházva, ami sok esetben vég­zetes csapás lehet a vállalkozások működésképességére és nyíltan a kommunista rendszer eszmei vo­nalát követi. Továbbá egy új para­grafuson (a 120-ason) keresztül ez idáig nem tapasztalt módon „behatol” a magánvállalkozások belső bérrendszerébe megszab­ván, hogy melyik munkakör me­lyik bérfokozatba tartozik. Ez, a szabad vállalkozást és a piaci ár­bér megállapítását tisztelő piac- gazdaságban, megengedhetetlen. Az említett paragrafus ezen felül még burkolt minimálbéremelést is tartalmaz, miközben sokan a már meglévő minimálbérszintet tartották a magas munkanélküli­ség egyik okának. Nem áll szán­dékomban felsorolni az új Mun­katörvénykönyv összes hibáját. Csak éppen a legszembetűnőbb képtelenségekre kívántam felhív­ni az olvasók figyelmét. E jogsza­bály esetében is azt tapasztaltuk, hogy a kormány a nehezebb kon­cepciós megoldások helyett, az egyszerűbb erőszakos beavatko­zásokhoz nyúlt. A humán tőke kulcsfontosságú szerepet tölt be egy modem, gaz­dag piacgazdaságra épülő társada­lomban. A társadalomnak az lenne az érdeke, hogy minél többen jus­sanak felsőfokú végzettséghez, az­az minél többen kapják meg a le­hetőséget a tanulásra. Ezt az „in­gyenes” állami rendszer nem tudja biztosítani. Bizonyíték erre a felvé­telin megfelelő, de az iskolába már bejutni nem tudó diákok hada. Más felfogás szerint a műveltség elsősorban egyéni érdek, a tanulás befektetés és az oktatás pedig szol­gáltatás. Akármelyik felfogásból közelítjük a dolgot, a fennálló fel­sőoktatási rendszer, amely a finan­szírozás szempontjából alig válto­zott a szocializmus óta, elégtelen­nek bizonyul, mert az állam sem az ún. közérdeknek, sem a kézzel­foghatóbb egyéni érdekeknek nem tud eleget tenni. Közgazdász ezt úgy fogalmazza meg, hogy az ál­lam által művileg alacsonyan tar­tott tandíj (jelenleg havi néhány száz korona diákonként) miatt hi­ány keletkezik. Ezt a jelenséget (a tervgazdaságban) a világhírű ma­gyar közgazdász, Komái János ta­nulmányozta. A hiányt a keresleti oldal többféleképpen igyekszik megoldani: sorban állással, hason­ló cikk vásárlásával, a cikkről (szolgáltatásról) való lemondás­sal, vagy rosszabb esetben a piaci ártól való eltérésnek piacon kívüli kiegyenlítésével (feketepiac, kor­rupció). Az új törvény megszületé­se után, az alternatív megoldás (a távoktatás) is hiánycikké válik, marad tehát a többi megoldás. A tandíj elleni legsúlyosabb érv az egyenlő esélyekre való hivatkozás. Paradox módon éppen a fennálló oktatási rendszer nem biztosít egyenlő esélyt - a milliomos csa­ládból származó diák ugyanolyan állami támogatásban részesül, mint a szegény diák, sőt, hogy ha az előbbi távolabbról jön, még ál­lamilag dotált kollégiumi szállást is kap, míg a szegény diák fizetheti a drága albérletet. Az oktatás mi­nőségéről nem szólok, való igaz, hogy a tandíj önmagában nem je­lentene megoldást a minőségi problémára. A tandíj (az állami maximális ár és a piaci ár közti kü­lönbség) és egy tisztességesebb ösztöndíjrendszer egyidejű beve­zetése megnyitná az iskolákat a ta­nulni kívánó, maguknak és kör­nyezetüknek jobb jövőt teremteni kínáló diákok részére. Mindez tör­ténhetne anélkül, hogy további (a keresethez viszonyított) jelentős kiadások terhelnék a családok pénzügyi helyzetét. A fentiekből is látható, hogy a vá­lasztások közeledtével kormá­nyunk egyre gyakrabban folyamo­dik populista lépésekhez, és az ér­demi megoldások helyett csupán felszínes, rövid távra szóló lépésekkel próbálja leplezni a bi­zonyos területeken négy évig tartó tétlenségét, tehetetlenségét. Az utóbbi időben sajnos nem éppen a legmegfelelőbb irányba tekeredik a kormánykerék. Kit tartunk felelősnek a munkanélküliségért Hogy valaki munkanélküli, azért: _ - egyedül az egyén a felelős ™ - inkább az ország gazdasági helyzete a _ - inkább az egyén a felelős, mint az or- * felelős, mint az egyén ™ szág gazdasági helyzete - kizárólag az ország gazdasági helyze­- azonos mértékben felelős az egyén ® te a ^e*e*^s Lj és az ország gazdasági helyzete ED *nem tudja megítélni Az elmúlt tíz évben megkétszereződött azok száma, akik szerint a munka- nélküliségért az egyén és a rossz gazdasági helyzet egyaránt felelősek. Több mint 10 százalékkal csökkent ugyanakkor azok aránya, akik a munkanélküli­ségért kizárólag a rossz gazdasági helyzetet okolják. (Forrás: TASR) Mit tennénk, ha elveszítenénk a munkahelyünket? (adatok %-ban)- Igyekeznék új munkahelyet ta­lálni a lakóhelyemhez közel- Más járásban keresnék munkát- Átképzésen vennék részt- Külföldön keresnék munkát- Vállalkozásba kezdenék- Várnék a munkaügyi hivatal ajánlatára- Egyéb válaszok - Semmit sem tennék - Bizonytalanok A munkahely elvesztése esetén a többség a lakóhelyéhez közel próbálna meg új munkahelyet találni, 38 százaléknyian más járásban, 27 százalé­kuk pedig külföldön is hajlandók lennének elhelyezkedni. Csak 9 száza­léknyian várnának a munkaügyi hivatal ajánlatára. (Forrás: TASR)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents