Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-04 / 53. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 4. KOMMENTÁR Intés után porhintés SZILVÁSSY JÓZSEF Felháborodva utasította vissza pénteken Vladimír Meciar az amerikai NATO-nagykövet szavait. Pedig Nicholas Bums csupán megismételte a tagfelvétel ismert kritériumait és hangsúlyosan szólt arról az elvárásról, hogy a tagságért folyamodó országnak a diktatórikus torzulásokat kizáró demokratikus jogrendje és hiteles kormánya legyen. Bums kimondta, hogy az előző kormánypárt - vagyis a HZDS - az elmúlt csaknem négy esztendőben nem igazolta hitelt érdemlően állítólag gyökeresen megváltozott politikai értékrendjét. Tülajdonképpen ez derült ki a tavaly novemberi kirakatrendezvényükön, amelyen a NATO-tagság iránti elkötelezettségüket igyekeztek elhitetni. Csakhát minden éles szemű elemzőnek feltűnt, hogy a HZDS átvedlését három vezérszónok bizonygatta: Az egyik Vladimír Meciar volt, aki három és fél évvel ezelőtt lemondott a képviselői mandátumáról a máig súlyos bűntények elkövetésével gyanúsított, s a törvényes felelősségre vonás elől külföldön bujkáló Ivan Lexa javára. A pártvezért Gustáv Krajci követte, aki belügyminiszterként népszavazást hiúsított meg a NATO-tagságról. És szónokolt Rudolf Ziak is. Őt pedig mindmáig azzal gyanúsítják, hogy a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) egyik vezetőjeként különböző provokációkkal igyekezett megakadályozni Csehország és Magyarország integrációs törekvéseit. Sajnos, túlontúl ismerjük a szlovák igazságszolgáltatás csigalassúságát, számos bűnüldöző személy korrupt ügyeit és vérlázító döntéseit, s már csak ezért sem vehetjük komolyan az exkormányfő szavait, aki minduntalan azzal érvel, hogy a gyanúba fogott hívei közül mindenki ártatlan, hiszen máig semmit sem bizonyítottak rájuk. Meciar szirénhangjával sem tudta elkábítani az amerikaiakat és a szövetséget. Idehaza viszont továbbra is ködösít: azt hangoztatja, hogy szabad, demokratikus választások lesznek Szlovákiában. Ezt a tényt egyébként senki sem vonta kétségbe. Bums csupán azt ismételte meg, hogy a novemberi prágai csúcsértekezleten milyen országot tartanak érdemesnek a NATO-tagságra. Szlovákiát semmiképpen, ha Meciar visszatér a hatalomba, vagy ha a HZDS újra kormányzati tényező lesz. Az amerikaiak intése közvetve a kormánypártok felelősségét is fölvetette, akik egyre gátlástalanabbul kizárólag saját politikai túlélésükön ügyködnek, életképtelen koalíciók összetákolásán törik a fejüket, tovább növelve ellenlábasaik táborát. Holott szeptemberig egyetlen fontos feladatuk lenne: kormányzati ténykedésük eredményeire épülő programmal elhitetni minél több választópolgárral, hogy nem a NA- TO-nak és az Európai Uniónak van elsősorban szüksége Szlovákiára, hanem az ország boldogulását segíti, ha bejutunk földrészünk nyitott, demokratikus közösségébe. SDKÚ: erőből erőcske TÓTH MIHÁLY Szombat óta tudjuk, egy lavór vízben látszott hullámverés keletkezni, amikor bejelentették: párton belüli szavazás dönti majd el, hogy a választásokon továbbra is Mikulás Dzurinda vezeti-e az SDKU-t, vagy pedig a tagság úgy határoz, hogy Ivan Simko vezetésével próbál minél nagyobb támogatásra szert termi. A borúlátók váltig állították, a belügyminiszter csak a demokrácia látszatáért lépett ringbe, hogy senki se állíthassa: egy jelölt „közül“ lehet választani. Ha így történt, akkor ez a politikai bravúr az SDKÚ legfelsőbb vezetését minősíti. Az optimisták feltételezése szerint a vokscédulára a változtatás szándékával írták fel Simko nevét. Ha ennek a feltételezésnek adunk hitelt, és még hozzászámítjuk a Dzurinda-Simko párbaj eredményét (65:35 százalék a miniszterelnök javára), akkor a párttagság minőségéről indokolt nagyon lesajnálóan vélekedni. Hajszál híján minősített többséget elérni párton belüli előválasztáson? Ez csak úgy értelmezhető, hogy az a 2500 párttag, aki úgy döntött, ahogy döntött, feledte, mit ígért a párt által delegált miniszterelnök-jelölt, és ebből mit valósított meg. Arra már gondolni se mer az ember, hogy a 2500 SDKÚ-tag, nyilván a párt elitjének kétharmada, nemcsak helyzetismeretből bukott meg, hanem létbizonytalanságban is szenved. Más szóval: eg- szisztenciáját kb. 1600 döntéshozó csak annak köszönheti, hogy ahhoz a párthoz tartozik, amelynek miniszterelnök a vezetője. Simko belügyminiszter seprűje meglehetősen söpört. Még nem tudjuk, hogy a korábbinál több zsiványt fognak-e el, több nagystílű ala- gútépítőt fülelnek-e le, és biztonságosabbá válik-e az alkonyat utáni séta. Az új belügyminiszter intézkedéseit figyelő kis- és középfőnökök azonban annyit már megállapíthatnak, hogy ahol Simko főnökként megjelenik, ott inogni kezdenek a hivatali íróasztalok mögötti karosszékek. Az SDK Dzurinda vezetésével impozáns támogatottságú pártból olyan politikai erőcskévé, olyan SDKÚ-vá alakult át, amelyről ma már az se mondható el, hogy „10 százalékos“. Pedig korábban mennyit évődtünk a „10 százalékos pártok“ rovására! Nem szivárogtatták ki, hogy a párton belüli előválasztáson a 35 százalékhoz tartozók közül kimondta-e valaki, változtatni kell, mert Dzurinda elkopott, és ráadásul a belpolitikában (ami az általános választásokon a voksolók fő befolyásolója) vallott kudarcot. A csodaváró 65 százalék a miniszterelnökkel együtt legfeljebb már csak abban bízhat, hogy Meciar a Nyugat számára elfogadhatatlan. Aki így érvel, legfeljebb kínjában teszi. TALLÓZÓ DIE WELT A német lap „Ellenség, áruló, csirkefogó, zsidó - Magyarország beleveti magát a választási hadjáratba“ címmel közölt budapesti riportot. Rámutat, a magyar lakosság 15%-ánál mutatható ki antiszemita beállítottság. Ennek a potenciálnak a kétharmadát a Fidesz, egyharmadát a MI- ÉP köti magához. Nagy mulasztás, hogy mindeddig nem jött létre össz- párti ellenállás az egyre nyíltabb és hangosabb antiszemitizmussal szemben. A lap kommentáijában Kelet-Európa nyugatíságát, azaz EU-kompatibilitását latolgatja. A szerző szerint a Nyugat eddig nemigen adott tanácsokat a keleti szomszédoknak arra vonatkozóan, hogyan bánjanak a szabadsággal és az igazsággal. Márpedig a kelet- és közép-európai országok lemaradása ezen a téren szembeötlő. „A magyarországi választási hadjáratban a legtöbb párt sovinizmussal és nyűt zsidógyűlölettel remél szavazókat megnyerni. Aki más véleményen van, azt kirekesztik, alkalomadtán a tettlegesség útján“ - írta a szerző, majd áttért a lengyel és cseh deficitek taglalására. „Ha azt akarjuk, hogy a nagyobbá váló Európa az maradjon, amit eddig jelképezett, akkor hivatalos, ám egyértelmű szavakra lesz szükség - nemcsak Csehországgal szemben” - írta a lap. A kommunista rendszer ellensége, a „szvetteres forradalmár" első ízben még a szocialista alkotmányra esküdött fel Havel utolsó éve bársonyszékben Václav Havel „államfői” napjai megszámláltattak. A 65 éves cseh köztársasági elnök utolsó évét tölti ebben a magas hivatalban, s a prágai Hradzsin urának mandátuma 2003. február 2-én végérvényesen lejár. KOKES JÁNOS A nemzetközileg elismert drámaíróból és a szocialista rendszer ellenzéki vezetőjéből lett nagy tekintélyű demokrata politikus egyébként Európa jelenleg leghosszabb ideje hivatalban lévő köztársasági elnöke. Másrészt Havel azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják magukról, hogy politikai karrierjük során két ország élén is álltak. Nem szokványos dolog, hogy a volt kommunista rendszer egyik legfőbb ellenzőjét, a Charta 77 emberi jogi mozgalom vezető személyiségét, a bársonyos forradalom után 1989. december 29-én, még a kommunisták által ellenőrzött parlament választotta meg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökévé, s a „szvetteres forradalmár” pedig első ízben a szocialista alkotmányra esküdött fel. A „szocialista Csehszlovákia“ rövidesen „szövetségi Cseh-Szlo- vákia” lett, majd 1992. december végén, 74 éves korában ez az államalakulat végérvényesen kimúlt. Havel, aki akkoriban nyíltan ellenezte Csehszlovákia kettéosztását, tiltakozásul még 1992. július 20-án lemondott tisztségéről. Néhány hónap múlva, 1993. február 2-án, azonban már az újonnan megalakult Cseh Köztársaság elnökévé választották, majd négy év elteltével újraválasztották. Eddig tehát összesen 12 évet töltött az államfői bársonyszékben. Az egy hónapja kezdődött 13. szolgálati éve a jelek szerint azonban egyben az utolsó is lesz. A hatályos cseh törvények szerint aki kétszer volt államfő egymás után, az már nem választható újra. Csehországban ezért már megindultak a találgatások, ki is lehetne Havel utódja, illetve milyen követelményeknek kell megfelelnie az új köztársasági elnöknek. Azt egyelőre nem tudni, hogy a követelmények között sze- repel-e az, hogy az illetőnek „bör- tönviseltnek” kell lennie. Havel ugyanis, bár a megújult demokratikus rendszer első államfője volt, egy valamiben nem szakította meg a korábbi csehszlovák államfők egyik Jellegzetességét”. Akárcsak közvetlen elődjei, Gustáv Husák, Ludvík Svoboda, Antonín Novotny vagy Antonín Zápotocky, bizony ő is eltöltött egy kis időt a rács mögött. Az természetesen nyilvánvaló, hogy mindegyikük más-más okok miatt volt börtönben. Havel csak abban az esetben lehetne újra Csehország államfője, ha módosítanák a jelenlegi törvényeket. Bár az erre irányuló kezdeményezés már folyamatban van, egyelőre nehéz megmondani, milyenek a kilátások a sikerre. A cseh kereszténydemokratákat és a szabadság uniót tömörítő Koalíció ugyanis március elején aláírás- gyűjtést kezdett a közvetlen elnök- választás támogatására. Legalább 400 ezer aláírásra számítanak. A kormányzó szociáldemokrácia bejelentette, hogy szintén a közvetlen elnökválasztás híve, míg a Václav Klaus vezette polgári demokraták határozottan ellenzik. „Ha Lucie Bí- lá vagy Karel Gott indulna, akkor biztos valamelyikük ülne be az államfői bársonyszékbe” - nyilatkozta ironikusan a párt egyik vezetője. A döntés a parlament kezében van. Kétséges azonban, hogy lesz-e erre a közelgő júniusi parlamenti választások előtt végül is egyáltalán politikai akarat, mert a probléma bonyolult. A szociáldemokraták például korlátozni kívánják az elnök amúgy sem széles jogköreit, míg a Koalíció ezt nem tartja szükségesnek. A kommunisták a közvetlen elnökválasztás hívei, de szintén vannak feltételeik. Havel négy közvetlen elődje is börtönviselt volt, persze más okokból. Ki lehetne Havel utóda? Jelenleg két név forog leginkább közszájon -Václav Klaus, a polgári demokraták és a képviselőház elnökéé, valamint Petr Pitharté, a szenátus elnökéé. Ugyancsak a jelöltek között van Otakar Motejl, Csehország jelenlegi emberi jogi biztosa. Klaus jelezte: pártja választási sikere esetén inkább kormányfő szeretne lenni, ha ez nem sikerül, indul az elnökválasztáson. Pithart többször is azt mondta: ha jelölik, elfogadja. Még a politikából távozni készülő Milos Zeman kormányfő is bejelentette: ha nem lesz semmiféle megegyezés, ő is hajlandó lenne államfő lenni... Lassan tehát gyűlnek az érdeklődők. Havelnek az idén még egyszer lehetősége lesz erőteljesen hallatni hangját a cseh belpolitikában. A törvény szerint ugyanis az ő joga, hogy a választások után megbízzon valakit a kormányalakítással. Tekintettel arra, hogy ezen a téren a hatályos törvények nem egyértelműek, várható, hogy Havel ismét megpróbálja saját elképzeléseit is belevinni ebbe a meghatározó folyamatba. Persze ez attól is függ, hogy milyen eredménnyel zárulnak a választások, s lesz-e elegendő játéktér az elnöki beavatkozásra. Nemzetközi szinten az ősszel kap Havel nagy lehetőséget arra, hogy hallassa hangját. November második felében ugyanis Prágában kerül sor a NATO csúcstalálkozójára, amelyre 46 ország köztársasági elnöke, kormányfője és kül-, illetve védelmi minisztere hivatalos. Rendkívül fontos tanácskozásról lesz szó, amelyre egyébként első ízben kerül sor Kelet-Európábán, s amelyen várhatóan döntés születik a szervezet további bővítéséről. Szlovákia is a jelöltek között van. Diplomáciai források szerint nem véletlen, hogy a NATO Prágát választotta történelmi, első kelet-európai csúcstalálkozója színhelyéül. A kiválasztás egyben bizonyos elismerés is a világszerte töretlenül hatalmas tekintélynek örvendő Václav Havelnek. A jelek szerint ez lesz Havel nemzetközi hattyúdala. Az új cseh államfő megválasztására a tervek szerint 2003 januárjában kerül sor. Az új államfő már „normális” körülmények között megválasztott elnök, az ország első hivatalnoka lesz. Havel szerepe és személyisége megismételhetetlen, s természetesen rendszer- váltás sincs minden nap. WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma Figyelem! Te is beteheted a pénzedet az UEB-be, Univerzálna Európska Banka, avagy az Úgyis Elveszted a Betéted elnevezésű nem banki szubjektumba. A kamat évente 10%, tehát nem hasonlít semmilyen tönkrement intézményre. Ez lenne a reklám. A valóság pedig egészen más. A cég ötéves terve: 0-4 év alatt szerzünk 1000 klienst, minimálisan 20 000 Sk betéttel, a 4. év után „tönkremegyünk”. A haszon: A 4 év alatt kifizetünk 40%-ot a betétesnek a saját pénzéből, 10%-ot elköltünk reklámra, így marad 50%. Tehát 1000 kliensnél a tiszta haszon 4 év alatt 10 millió Sk. Jó mi? 1000 klienst a járásban is összeszedek, hiszen minden nénikének ott van a vánkosa alatt a megtakarított pénze. Ők jóhiszeműen bele- ugomak, hiszen csak „nyerhetnek” rajta. Ha valaki azt mondja, hogy ez hülyeség, akkor miért indulnak még manapság is hasonló cégek? Vigyázzatok! no problem A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik az Új Szó álláspontját. VISSZHANG A kedvezmény nem kényszer Egész oldalas cikket hozott az Új Szó Gondolat című melléklete március elsején. A cikk hója Hus- hegyi Gábor, témája a kedvezménytörvény. Helyzetértékelése és megállapításai pedig olyanok, amilyenekkel a magyarországi balliberális ellenzék lapjaiban találkozhatunk mostanában. Összeomlott magyar küpolitikáról, válságba jutott szomszédi kapcsolatokról, Orbán Viktor meggondolatlan kijelentéseiről, ártalmatlan benesi dekrétumokról beszél, egyszóval: politikai-diplomáciai Muhit és Mohácsot tár elénk. Mondanivalójának kvintesszenciája pedig az, hogy a kedvezménytörvényt - most kapaszkodj, határokon kívüli magyar! - ránk kényszerítették, ráadásul még diszkriminatív is, mert - mondja - különbséget tesz azok között, akikért létrehozták. A szerző tehát átveszi a státustörvény ellen ágáló szlovák nacionalisták, politikusok képtelen érvelését, és a törvényből kiragadott idézetekkel, paragrafustöredékekkel dobálódzik, hogy megdöbbentő állításait alátámasztani próbálja. Elszomorító, hogy egy szlovákiai magyar értelmiségi így vélekedik a kezdeménytörvényről, a magyar miniszterelnök kijelentéseiről, sőt az egész magyar kormányról, amely szerinte csak idézőjelben polgári. Nem tehetek róla, de Hus- hegyi Gábor leírott szavait egy másik Gábor öblös hangján hallom a kajla bajusza alól. A kedvezménytörvény megalkotása - hibái és hiányosságai ellenére is - történelmi tett volt. Külön öröm, hogy csaknem konszenzussal fogadták el, azaz a magyar parlamenti ellenzék túlnyomó többsége is megszavazta. A kedvezményezettek pedig, az anyaországon kívüli magyarok, örömmel és hálával fogadták. Mindezen tények ismeretében „kényszerstá- tusmagyarságról“ beszélni, a törvénynek „gyarmatosító filozófiát“ tulajdonítani és a korábbi kommunista ideológiához hasonlítani: nemsak súlyos helyzetfelismerési zavar, hanem otrombaság is. A kedvezménytörvény: testvéreink felénk nyújtott segítő keze. Nekünk nyújtják, akik évtizedek óta hideg, sodró árban próbálunk megmaradni szülőföldünkön magyarnak. Lehet, hogy ez a kéz még nem elég erős és néha reszket, az is lehet, hogy nem makulátlanul tiszta, hiszen sok szennyet kellett és kell még eltakarítani. Ezt a kezet meg lehet ragadnia, és el is lehet utasítani, mert a kedvezmény nem kényszer. Egyet azonban nem lehet, nem szabad: nem szabad ebbe a kézbe belemarni. Tolcsvay Antal Nagykapos ___________________- She rlock Holmes, azt derítsd ki, kinek jó a gázművek magánosítására benyújtott egyetlen árajánlat: a polgároknak, vagy valamelyik érdekcsoportnak? (Peter Gossányi karikatúrája)