Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-25 / 71. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 25. Kultúra Színészi koncert és tempó: Ivan Kusan Galóczája a komáromi Jókai Színházban Telihay Péter rendezésében Úti a parasztot, viszi a nőt Ardonjak és Frankies (Benkő Géza és Öllé Erik) (Dömötör Ede felvétele) Elöljáróban le kell szögezni: a tyúkok roppant színpadér­zékenyek. A szituációt töké­letesen érezve kapirgálják végig a zongora alatt az elő­adást, s ideális mértéktar­tással és pontos ritmusér­zékkel dugják ki hébe-hóba a fejüket. Hálás szerep, ami egyébként elmondható Ivan Kusan Galóczájának vala­mennyi alakjáról. LAKATOS KRISZTINA Itt van mindjárt Ankica Toplak, Ar­donjak nagybirtokos felesége, aki egy lotyó műveltségével és bájával manipulálja a férfiakat, hogy kerít­sen valakit, aki megszabadítja fér­jétől. Az önmagát nagyúri dámának - s Ardonjak mellett jobb sorsra ér­demes áldozatnak - vélő Ankica minden nyafkasága acélkeménysé­get takar. Pontos női ösztönnel méri fel s használja ki a többiek gyenge­ségeit, vágyait, s ha a helyzet úgy hozza, maga ragadja kezébe a kést. Mellette még a kifejezetten masz- kulin, vérbő vidéki tahó Ardonjak is védtelennek tűnik. Ankica ösztönös tehetséggel mozgatja Mozsboltot, a szerelmes földmérőt, a zavaros bal­oldali eszmékbe kapaszkodó pa­raszt Zeljicset, akinek mindent je­lentő kis földjére Ardonjak tette rá a kezét, Zsazsics csendőrtizedest és Franldcs titkárt, akik Ankica szolgá­lóját, Tonkát, s nem utolsósorban annak hozományát tudnák szívesen a magukénak. A született ragadozó Ankicának, akit a sorsa arra kény- szerít(ene), hogy a „gyenge nőt” alakítva a férfiakra bízza magát, a címszereplő a méltó ellenpárja. Galócza, aki az amerikai gengszter­filmek modorában adja elő környe­zetének a vidék rettegett haramia­vezérének a szerepét, összetett figu­ra: amikor úgy éreznénk, tulajdon­képpen egy szerencséden, vaksi, kétbalkezes álmodozóval van dol­gunk, kiderül, hogy azért otthon van az őt körülvevő rothadt világ­ban. Éppúgy, mint a deus ex machinaként meg-megjelenő Gillo- tinics-Gile csendőrkapitány, aki vég­kifejletként a hatalom minden ciniz­musával üt(tet)i a parasztot és viszi a nőt. A sikerült szereposztás reményén túl további érvek is szólhattak a Galócza színpadra állítása mellett a komáromi Jókai Színházban. Kusan darabjának sztorija szerint valami­kor a huszas években, Szlavóniában járunk - néhány évvel egy a határo­kat, politikai konstellációkat alapja­iban átíró történelmi fordulópont után. Olyan helyen és olyan időben, amikor a zavarosban halászva egye­seknek könnyen sikerül hatalmas vagyonokhoz jutniuk. Olyan helyen és olyan időben, amikor a győztesek névsorát az dönti el, ki kivel kártyá­zik, ki kivel vadászik, ki kinek tesz kisebb-nagyobb szívességeket. Olyan helyen és olyan időben, ami­kor a hatalom képviselőinek, az üz­leti élet jeleseinek az arcéle össze­mosódik a verőlegények és bérgyil­kosok képével. Talán kicsit ismerős. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a Galócza - melyet Kusan saját bevallása szerint egy ismeretien an­gol szerző tragédiájából gyúrt át népszínművé - a maga délszláv temperamentumával valószínűsít­hetően kelendő termék. Kusturica filmjeinek, Goran Bregovic, Boban Markovié vagy a No Smoking Orchestra zenéinek hála - hogy csak az elmúlt évek legnagyobb sikereit említsük - egyszerűen itt van körü­löttünk egyfajta Balkán-reneszánsz. Legyen szó mozgóképről vagy hangról, a Balkán az elementáris ösztönök és indulatok, a féktelen lendület földjeként definiálódik, amely egyszerre mutat fel szinte atavisztikus, őstermészeti jelensé­geket a legmodernebb vívmányok­kal. A Balkán az a hely, ahol a lét tra­gikumát egy kicsit mindig átszövi a mindennapok komikuma, a komé­dia pedig könnyen torkollik tragédi­ába. Telihay Péter, a komáromi Jókai Színház újdonász művészeti vezető­je s a darab rendezője erre a kettős­ségre, valamint a pergős balkáni őrületre igyekezett alapozni az elő­adást. A jelenetsorokat lendületes délszláv zenével indítja, s a színé­szeknek is erős tempót diktál. Mind­ehhez jönnek még az expresszív-na- turalista képek: az előadás elején Tonka takarít sebesen, majd jön Ankica a kedvenc ölebként dédelge­tett tyúkkal, s Ardonjak gazda, aki a baromfivágás után véres kötényben vágja fel a zongorára tollas-selymes hitvesét egy gyors menet erejéig... Telihay, akit eddigi munkái, például a tavaly ugyancsak Komáromban rendezett Tartuffe alapján szinte mechanikus pontossággal, hideg fejjel tervező alkotónak vélnénk (ami nem jelenti azt, hogy az elő­adásai okvetlenül érzelemmentesen hűvösek lennének, csak éppen nem a legkézenfekvőbb módon bontja ki az érzelmi-hangulati jelentéseket), ezúttal az irányítása alatt dolgozó művészek koncertjére bízta az elő­adást. Fél sikerrel. Maga a szereposztás, a komáromi társulat lehetőségeiből kiindulva, telitalálat. Mokos Attila Galócza szerepében érzékenyen egyszerre több- és egyarcú figura, Bandor Éva Ankicája pontos élekkel megrajzolt alak, Benkő Géza pedig az utóbbi pár évben sikerrel dolgozta bele magát az Ardonjak-féle szerepkör­be. Mozsboltot, a szerelmes földmé­rőt Lucskay Róbert, Tonkát, a vágy cseppet sem titokzatos tárgya cse­lédlányt Vincze Emőke, Frankicsot, Ardonjak titkárát Öllé Erik m. v., Zeljicset, a parasztot Tóth Attila, Zsazsics csendőrtizedest Tóth Tibor m. v., Gillotinics-Gile csendőrkapi­tányt Bemáth Tamás alakítja. Fen­tebb színészi koncertet emleget­tünk: a rendező biztos kézzel teremt jól kiaknázható szituációkat vala­mennyi szereplője számára, ame­lyekben gyakorlatilag azonos súly- lyal képviselhetik saját szólamukat. A kérdés a továbbiakban egyebek között az, hogy a helyenként szinte bohózatba ülő (s olykor azért meg­lehetősen olcsó gegekre kihegye­zett) helyzetekben szabadjára enge­dett színészek képesek-e megőrizni némi mértéktartást. Búvópatakként az előadás végéig ott van bennünk a várakozás, mely szerint Telihay va­lamiféle stílusparódiával kísérlete­zik, ugyanis a figurák újra és újra mintha csak saját karikatúrájukat játszanák. Aztán elvetjük a lehető­séget, hiszen ez a poén végül is nincs leütve. Kérdéses az is, hogy egy maximális mértékben a játékra, illetve a játék lendületére építő elő­adásból - melyben éppen ezáltal természetesen keveredhet reális és szürreális, groteszk komédia és tra­gédia - mi marad, ha érezhetően ve­szít a tempójából. (Mondjuk előfor­dulhat, hogy hirtelen úgy érezzül, azért hiányzik az előadásból plusz egy szempár, vélhetően a dramatur­gé, aki minden eshetőségre készen belekódolhatta volna a produkcióba azokat az összefüggéseket, amelyek mentén, ha már a szökőár nem ra­gadja magával a nézőt, legalább az agya tovább viszi. Mivel az előadás plakátján a dramaturg neve külön nem szerepel, feltételezem, a rende­zőre hárult volna ez a feladat.) A ko­máromi bemutatón például előáll az a paradox helyzet, hogy az amúgy hosszadalmas színpadátren­dezések (a díszletet és a jelmezeket Gadus Erika m. v. tervezte) a zenei aláfestésnek köszönhetően dinami­kusabbnak hatnak, mint az azt kö­vető jelenetek. A Galócza című evős-ivós-szeretkezős-ölős kaotikus fergetegből így marad az evés, az ivás, a szeretkezés, az ölés, néhol a káosz, és legritkább esetben a ma­gával ragadó fergeteg. Az Élet és Irodalom ellenzéki lapként határozza meg önmagát, amely liberális értékek mentén szerveződik Fontosnak tartják a másság tiszteletét RÁCZ VINCE Pozsony. Az Élet és Irodalom mun­katársai március 21-én a Szlovák írószövetség székházában találkoz­tak a lap pozsonyi olvasóival. A Magyarországon megjelenő irodal­mi és politikai hetilap képviseleté­ben Kovács Zoltán főszerkesztő, Tarnói Gizella főszerkesztő-helyet­tes, Csuhái István versrovatvezető és Dérczy Péter, az ÉS széppróza rovatának vezetője vett részt a po­zsonyi találkozón. Az est résztve­vőit Roncsol László, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke köszöntötte, az Élet és Irodalom szerkesztőivel Grendel Lajos író be­szélgetett. Az utóbbi években vitriolos vezér­cikkeiről, epés glosszáiról, irodalmi rovatának magas nívójáról ismert értelmiségi hetilapot fél évszázad­dal ezelőtti megalapításakor még párt- és rendszerhű fórumként tar­tották számon. Az ÉS első száma 1957. március 15-én jelent meg, ak­koriban tette Nagy László is azt az ominózus kijelentését, mely szerint az Élet és Irodalom sem nem élet, sem nem irodalom, inkább csak és. A hetilapot azóta is tömören csak így nevezik. A hatvanas évek első felére nagymértékben átalakult. Felbukkantak ugyanis a lap hasáb­jain azoknak a szerzőknek az írásai is, akik korábban bojkottálták az Élet és Irodalmat. A hatvanas évek közepén, Nemes György főszer­kesztősége idején alakult ki nagyjá­ból a lap mai szerkezete. Ekkoriban már megjelentek az ÉS-ben a szép­próza és a riport műfaját sajátosan vegyítő írások. Az 1983-as mély­pont kivételével a rendszerváltozá­sig tulajdonképpen progresszív szemléletű lapként értékelte a szé­les körű közvélemény. A rendszer- váltás után tartalmában mégis avultnak minősítették. Az utóbbi években főként a liberális eszmei­séget képviselő értelmiségiek köré­ben kedvelt a lap. Az Élet és Iroda­lom alapvetően ellenzéki lapként határozza meg önmagát, amely li­berális értékek mentén szervező­dik. Az ÉS szerkesztői és munkatár­sai fontosnak tartják a kisebbségi csoportok, a másság tiszteletét, az állami és a civü szféra egymás mel­lé, nem pedig alá rendelését - mondta el Kovács Zoltán főszer­kesztő. A hetilap irodalmi rovataiban szí­vesen publikálnak a kortárs ma­gyar irodalom élvonalába tartozó írók és költők. A rovatok szerkesz­tői szándékosan nem törekednek pályakezdő szerzők szövegeinek közlésére. A zömében verset, no­vellát, tárcát és regényrészieteket közlő irodalmi rovatok vezetőinek elvitathatatlan érdeme, hogy az irodalmi szekértáboroktól és a po­litikai érdekcsoportoktól elvonat­koztatva képesek egy oldalon sze­repeltetni közéleti és művészeti kérdésekben eltérő nézeteket valló alkotókat is. Az Élet és Irodalom ol­dalain évente mintegy 1000 grafi­ka jelenik meg, melyekből időn­ként kiállításokat is rendeznek. A lap az utóbbi években felívelő szakaszba lépett, ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy a pél­dányszáma az eltelt tíz év során megkétszereződött, jelenleg körül­belül 22 ezer példányban jelenik meg hetente, az olvasótábora pe­dig mintegy százezresre nőtt. □ IRODALOM SZÍNHÁZ ____________________POZSONY A.HA S ZÍNHÁZ: Hosszú út az éjszakába 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Párizsi vendég 15 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangver­senye 19.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 15.45, 18, 20.30 OBZOR: Macskajaj (német-francia-jugoszláv) 15.45,18, 20.30 MLADOST: Izraeli filmek fesztiválja: A komédiás 18 A nyo­mozást folytatni kell 20 CHARLIE CENTRUM: Zongoratanárnő (francia-osztrák) 17.30, 20 Kiképzés (amerikai) 20.30 Egy csodála­tos elme (amerikai) 18.15 Buena Vista Social Club (német) 21 Már megint egy dilis amcsi film (amerikai) 17,18.30 Ghost World (ame­rikai) 17.30 Berlin felett az ég (német-francia) 20 Kandahár (iráni­francia) 19.30 KASSA DRUZBA: Más vüág (francia-spanyol-amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Már megint egy dilis amcsi film (amerikai) 16, 18, 20 CAPITOL: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Kémjátszma (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Malena (olasz-amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Sólyom végveszélyben (amerikai) 18 GYŐR PLAZA: Álmok útján (amerikai) 14,16,18 Banditák (amerikai) 15, 17.30, 20 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 13.45 Egy cso­dálatos elme (amerikai) 20 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 13, 16.30, 20 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14 Hüvelyk Matyi (francia) 14 Az igazság nevé­ben (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Imposztor (amerikai) 20 Ki­képzés (amerikai) 19.45 A nagyon nagy ő (amerikai) 13.15,15.30, 17.45, 20 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45 Sólyom végveszélyben (amerikai) 17.30, 20.15 Szere­lem a végzeten (amerikai) 15.45,17.45 Szerelem utolsó vérig (ma­gyar) 16.15, 18.15, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14, 16, 18 Valami Amerika (magyar) 20 Emlékházat szeretne létrehozni a Czuczor Társaság Ápolj ák a költő szellemi hagyatékát ÚJ SZÓ-HÍR Andód. Czuczor Gergely költő, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1800. december 17-én született Andódon. 2000- ben, a születésének 200. évforduló­ja alkalmából rendezett emlékün­nepség keretében szülőfalujában megalakították az Andódi Czuczor Gergely Társaságot, amelynek célja a a költő szellemi hagyatékának ápolása. „Éddigi működésünk folyamán szlovák és magyar feliratú Czuczor emlékérmet adtunk ki, s már nyom­dában van a költő összes eposzát tartalmazó könyv is. Ezenkívül minden év március 15-én megko­szorúzzuk Czuczor Gergely buda­pesti emléktábláját, amely annak a háznak a falán van, ahol a költő éle­te utolsó 16 évét töltötte, és termé­szetesen gondozzuk a sírját is a Ke­repesi temetőben” - ecsetelte tevé­kenységüket Vágvölgyi Szilárd, a társaság titkára. Most éppen azon fáradoznak, hogy Czuczor szülőfa­lujában emlékházat létesítsenek. A költő egyébként rövid ideig élt szülőfalujában, gyermekkorát Ér- sekújvárott töltötte. Emlékére a vá­rosban minden év márciusában megrendezik a Czuczor Gergyely Irodalmi és Kulturális Napokat, és március 15-én megkoszorúzzák a Csemadok-székház mellett elhelye­zett mellszobrát, (km) Gyarmati Dezső és Lauer Edit vehette át a kitüntető címet Magyar Örökség MTI-JELENTÉS Budapest. Gyarmati Dezső és Lau­er Edit vehette át a Magyar Örök­ség kitüntető címet a Magyaror­szágért Alapítvány 26. díjkiosztó ünnepségén szombaton, a Buda­pesti Evangélikus Gimnáziumban. Gyarmati Dezső az 1952-ben Hel­sinkiben, majd 1956-ban Melbour- ne-ben, valamint az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet szerzett vízi­labda válogatott csapat tagja ki­emelkedő sportolói, edzői és sportvezetői tevékenységéért ré­szesült az elismerésben. Lauer Edit, a magyarországi rend­szerváltozás után az Egyesült Álla­mokban életre hívott Magyar Ame­rikai Koalíció elnöke a külhoni ma­gyarság érdekében végzett áldásos szolgálatáért részesült az elisme­résben. A Magyar Örökség bírálóbizottsá­ga az előterjesztett állampolgári javaslatok alapján posztumusz díj­jal ismerte el Ádám Jenő (1896-1982) Kossuth-díjas zene­szerző, karmester, egyetemi tanár­nak az énekoktatás megújításáért kifejtett munkásságát; Reményik Sándor (1890-1941) megtartó és felemelő költészetét és Kalmár László (1905-1976) Kossuth-díjas matematikus, egyetemi tanár, aka­démikus tudományteremtő és pe­dagógiai munkásságát. Johan Béla (1889-1983) orvos, patológus, bakteriológus, az Or­szágos Közegészségügyi Intézet alapítója, a magyar közegészség- ügy megszervezőjeként végzett ki­emelkedő munkája elismeréseként érdemesült a kitüntető címre. Az állampolgárok javaslataikat már elektronikus levélben is meg­tehetik az orokseg.javaslat@suli- net.hu e.mail címen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents