Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-18 / 65. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 18. Ha már munkalehetőségekben nem válogathatnak a zsigárdi fiatalok, legalább a lakásgondok miatt ne kényszerüljenek elköltözni a faluból Baranyay Alajos polgármester: igyekszünk a faluban tartani a fiatalokat tes tűzoltócsapatának. Az alapiskola mellett új tornatermet építenek, amelyhez a sportcsarnokból elbontott anyagot, és a szövetkezet raktárépületének tetőszerkezetét használják fel. Ez utóbbi épület további bontott anyagából készül a futballpálya tribünje és az öltözők. A tornaterem építéséhez a földbe kell süllyeszteni a magasfeszültségű vezetéket. Ez mintegy egymillió koronás költséget jelent, amelyet az önkormányzat a villamos művekkel közösen fedez. Mind a tornateremre, mind a kábel lefektetésére elkészültek a tervek, már az építési engedélyt intézik. Az új épület olyan közel lesz az iskolához, hogy a gyerekek fedett folyosón juthatnak a tornaterembe. A diákok biztosan örülnek majd, hiszen eddig télen legfeljebb az iskola folyosóján tornázhattak. Köpös- dön kívül Zsigárd a Vágsellyei járás egyetlen települése, ahol nincs tornaterem. Ha minden jól megy, idén elkezdődik az építése. Ráadásul az öltözők és a szociális helyiségek felett egy nagyobb termet alakítanak ki, amelyben szülői értekezleteket, banketteket, civil szervezetek gyűléseit tarthatják. Nyolc méterre a templomtól Van még egy terv, ennek megvalósításához nem a pénz, hanem az akarat hiányzik. Egy peredi magánvállalkozó saját költségén üzletközpontot szeretne építeni Zsigárdon. A képviselő-testület már jóvá is hagyta a tervet, sőt a telekeladást is, és az üzlet már a tavalyi szeptemberi búcsúra felépülhetett volna, de a helybeliek ellenkezése miatt áll az ügy. A probléma abból adódott, hogy az építési terület a római katolikus templom szomszédságában van, és a telekhatár mindössze nyolc méterre lenne a templom falától. A hívők attól tartanak, hogy az áruszállító teherautók kárt tehetnének a templomban. Azt is kifogásolták, hogy az üzletközpont útjában lenne a megszokott körmeneteknek, és a templom melletti téren lévő artézi kutat elzárnák. A polgármester úgy véli, ezek a kifogások nem helytállók, szerinte az építkezéshez szükséges önkormányzati véleményezésbe olyan kitételeket is tehetnek, hogy az épület jellege ne rontsa a faluképet, s hogy az áruszállító teherautók ne a templom felőli oldalon járjanak. Az artézi kutat pedig nem kell félteniük a lakosoknak, mert a tervek szerint az üzletközpont udvarában mindenki számára hozzáférhető lesz. A lakosok azt szeretnék, ha másutt épülne fel az üzlet, a vállalkozó azonban ragaszkodik a szóban forgó területhez. Baranyay Alajos szerint kár lenne kihagyni ilyen lehetőséget, hiszen Zsigárdon ez lenne az első alkalom, hogy egy vállalkozó a saját pénzéből épít valamit, ami a lakosoknak is hasznára válna: bővülne az árukínálat, és a már meglévő üzletek konkurenciája csak a lakosok javára szabályozná az árakat. Sportcsarnok helyett bérlakások Már folyik az építkezés, 24 bérlakást alakítunk ki a sportcsarnoknak tervezett épület helyén - tájékoztatott Baranyay Alajos zsigárdi polgármester. A munkálatok megkezdéséhez Harna István építésügyi miniszter is hathatós segítséget nyújtott, miután tavaly helyszíni szemlét tartott. Akkor az ön- kormányzat ígéretet kapott, hogy a minisztérium állami támogatást ad a csaknem 23 millió koronás beruházás felére. A tárca megtartotta ígéretét, az összeg másik felére a Lakásfejlesztési Alaptól kapott kedvező kamatú hitelt az önkormányzat. GAÁL LÁSZLÓ A falu központjában álló hatalmas félkész épületet 1988-ban tervezték sportcsarnoknak, ám a rendszerváltás után elfogyott a pénz, és az épület azóta g szocialista mega- lománia torzójaként állt a falu közepén. A tervezők alaposan túllőttek a célon, az 1600 lelket számláló településnek szerényebb sport- csarnok vagy tornaterem is megfelelne. Nem is akadt pénz a kivitelezésre. Az előző polgármester 1992-ben a képviselő-testület beleegyezése nélkül kétmillió koronáért eladta az épületet, amelybe addig mintegy 3,6 millió koronát fektettek, ám az a vállalkozó sem tudott mit kezdeni vele, aki megvette. A jelenlegi önkormányzatnak hosszas pereskedés után végül 1998-ban sikerült visszaszereznie az épületet. Azóta megpróbálták különbözőképpen kihasználni. A tervek közt szerepelt egy kisebb sportcsarnok és szolgáltatóüzemeket kialakítása, de erre nem sikerült pénzt szerezni. Vállalkozóknak is felajánlották, de nekik sem kellett. Lakbérekből térítenék a hitelt A bérlakások építésének ötlete korábban felvetődött, de csak tavaly nyílt lehetőség arra, hogy pénzt is szerezzenek. A hatalmas csarnok helyén a közfalak elbontásával és a tetőszerkezet felhasználásával 16 hónap alatt kétszintes épületet alakítanak ki 8 háromszobás, 12 kétszobás és 4 egyszobás lakással. Az egyik földszinti lakásban rokkantkocsival is lehet közlekedni. Hogy kik lakhatnak majd a lakásokban, azt a választások után dönti el az új önkormányzat, de a polgármester hangsúlyozta, hogy ezek nem szociális és nem szükséglakások, hanem bérlakások lesznek. Hiszen a falu ebből törleszti majd az építkezésre felvett hitelt. Elsősorban fiatal házasokra, valamint idős emberekre gondolnak - ha már munkalehetőségekben nem válogathatnak a fiatalok, legalább a lakásgondjaik miatt ne kényszerüljenek elköltözni a faluból. A törvény értelmében a községi bérlakások egytizedével a község mint úgynevezett stabilizációs lakásokkal rendelkezhet, vagyis tanítónak, orvosnak, rendőrnek stb. ajánlhatja fel szolgálati lakásul. Posta helyett gyógyszerkiadó Egy másik épületben már elkészültek a bérlakások, melyeket a napokban adnak át. Ezeket az egykori egészségügyi központ tetőterének beépítésével alakították ki. Az egészségügyi központ 1997-ben máig tisztázatlan körülmények között leégett. Az akkor még az egészségügyi tárca tulajdonában lévő épület privatizálása három évig tartott, végül a község egyrészt saját erőből, másrészt állami támogatással újjáépítette, túlnyomórészt munkanélküliek végeztek itt közhasznú munkát. Nemcsak az egykori körzeti, a gyermek- és a fogorvosi rendelőt újították fel, hanem a tetőtér beépítésével három bérlakást is kialakítottak. Sőt az épületet ki is bővítették. Korábban, amikor hozzákezdtek az átépítéshez még úgy tervezték, hogy az új épületrészben lesz a postahivatal, amely addig a kultúrházban volt. Ám a postának közben más helyet találtak - a csődbe jutott földműves szövetkezet egykori irodaépületében -, így az orvosi rendelők melletti helyiségben gyógyszerkiadót vagy újabb orvosi rendelőt lehetne létesíteni. Az egészségügyi központot bevezették a gázt, így a szénraktár is feleslegessé vált, és úgy tervezték, hogy ott az ifjúsági klub rendezkedhetne be. Közben a klub a postahivatal régi helyére költözött, a megüresedett raktárt pedig a Csemadok helyi szervezetének ajánlották fel. Ä helycseréket az tette lehetővé, hogy az önkormányzat árverésen megvette a csődbe ment földműves szövetkezet irodaépületét, felújította, utána a községi hivatal, a postahivatal és a községi könyvtár is oda költözött. Több helyiséget vállalkozóknak adtak bérbe. Van itt varroda, cipó- és ruhabolt, zöldség- és gyümölcsüzlet. Mivel a községi hivatal elköltözött, a kultúr- ház emeletén lévő négy helyiség felszabadult. A polgármester úgy gondolja, ezeket a körzeti rendőrőrsnek ajánlhatnák fel, amely ma a szomszédos Farkasdon állomásozik, de Zsigárdon jobb körülményeket teremtenének neki. Bontott anyagból is építkeznek A kultúrház szomszédságában új tűzoltószertár épül - régi anyagból. Az önkormányzat nemcsak az irodaépületeket vette meg, hanem más épületeket is, és az azokból elbontott építőanyagból építkezik. A szertár mögött nagy gyakorlóteret is kialakítanak a falu négy önkénA sportcsarnoknak tervezett épületben a közfalakat már elbontották, 16 hónap alatt kétszintes épületet alakítanak ki 8 háromszobás, 12 kétszobás és 4 egyszobás lakással \v (A szerző felvételei) Az eljárás jogszerű, az érintettek nem vitatják sem a tartozás tényét, sem a tornaijai lakásgazdálkodási vállalat módszerét — csak a kiszemelt barakk elfogadhatatlan Kényszerkilakoltatás vár a nem fizető bérlőkre SZÁSZI ZOLTÁN Tornaiján kilakoltatják a város tulajdonában lévő lakásokból azokat, akik nem törlesztették lakbérhátralékukat. E hátralék összege márciusra elérte az 5,5 millió koronát, havonta megközelítőleg 230 ezer koronányi lakbért nem fizetnek be bérlők a város kasszájába. A lakásgazdálkodási vállalat minden törvényes keretet felhasználva próbálta jobb belátásra bírni a nem fizetőket, ám mivel nem járt sikerrel próbálkozásuk, a végrehajtás maradt utolsó lehetőségként. A hivatal tehát megtette, amit megtehetett. Az eljárás jogszerű, az érintettek sem vitatják sem a tartozás tényét, sem a kilakoltatás módszerét. A baj csupán az, hogy az ideiglenes lakhelynek szánt épület az érintettek véleménye szerint nem felel meg a célnak. Egy csaknem huszonöt éves, annak idején ideiglenes munkásszállónak szánt épületről van szó. A lakásokban nincs semmilyen szociális helyiség, ezek az épület folyosójának végén vannak. 26 lakásra három zuhanyozó és három WC jut. Ajtajuk nincs. Az épület falai préselt pozdoija lemezből készültek. Ha fúj a szél, a lemezek mozognak, szigetelés szinte semmilyen nincs, a falakon számtalan A kiszemelt „lakások” alapterülete hatszor öt méter. kisebb-nagyobb lyuk, rágcsálók útja vezet a lyukakon át az épületben épített fészkekhez. A tető, ha egyáltalán annak nevezhető azbesztet is tartalmazó hullámlemezből készült. A kiszemelt „lakások” alapterülete hatszor öt méter. Ezen a pár négyzetméteren lesznek kénytelenek a kilakoltattak elhelyezni mindazt, amit magukkal hoznak. A parányi helyiségekben csak szénnel, fával lehet fűteni, ami viszont a tűzvédelmi előírások szerint tilos, hiszen „papírfalak” választják el e helyiségeket egymástól. Az ablakok az egyik oldalon ráccsal védettek. Baj esetén tehát még a menekülés útja is el van zárva. Akik majd ide költöznek, elveszítik állandó lakhelyüket, ami a lakosság nyilvántartása szempontjából jelent újabb problémát. Az egyik megkérdezett néhány éve már lakott ebben az épületben. Egyéni tragédiája sodorta akkor ebbe az épületbe. 1995-ben kilenc gyermekkel maradt özvegy. Nem tudott anyagilag talpra állni. A barakkba került, ahogyan a helyiek az épületet nevezik. Éjszakánként virrasztott, mert a patkányok veszélyeztették a gyermekeit. Akkor még víz sem volt az épületben. Az asszonyt végül is a gyermekek körzeti orvosa és a szociális gondozók emelték ki reménytelen helyzetéből. Most ismét a kilakoltatásra várók listájára került. Nézzünk egy másik esetet. A hölgy gyógyíthatatlan betegségben, szklerózis multiplexben szenved. Ahhoz, hogy állapota ne romoljon, rendezett körülményekre, normális higiéniai feltételekre van szüksége. Bevételeiből azonban nem képes a lakbért törleszteni, ráadásul egy csomó adósságot halmozott fel. Marad a barakk. Az érintettek nagyrészt romák, bár ők magukat inkább csak identitásban tartják annak, nemzetiségük magyar. Ügyükkel egy civil szervezet, a Miro dóm is foglalkozik. A szervezetvezetője, Lovas Barnabás, elmondta, az érintettek sérelmezik, hogy annak idején, 1998-ban megígérték nekik, közmunkával is ledolgozhatják majd adóságaikat. Ez A Miro dóm szerint még egyszer meg kellene vizsgáim minden esetet. ugyan lehetett egy félreértett választási ígéret is, de mindenképpen elhangzott az egyik meg nem választott polgármesterjelölt szájából. Akkor azt is megígérte, hogy a város közepén elhelyezkedő romatelepet is rendbe teteti. Mivel nem választották meg, így az ígéret ígéret maradt. A nem fizetők számára persze ez se mentség. A Miro dóm civil szerveződés azt szeretné elérni, hogy egyéni elbírálással még egyszer vizsgáljanak meg minden esetet. A tartozás tényét elismerik, a kilakoltatás ellen sem lázadoznak, csak azt szeretnék, hogy jobb környezetben élhessenek a kilakoltatottak. A kijelölt barakkot nem tartják elfogadhatónak. Azt szeretnék tisztázni, kik azok, akik nem akarnak fizetni és kik azok, akik szociális helyzetük miatt nem tudnak fizetni. A megkérdezett családok majdnem mindegyike szociális segélyből él. Háromtagú családnál ez hat- és hétezer korona között mozog. Ebből, állításuk szerint vagy esznek, vagy lakbért fizetnek. Egyelőre a békés megoldás hívei, ám tudatosítják azt is, ha nem sikerül ésszerű megoldást találni, más tiltakozó módszerhez folyamodnak és figyelemfelkeltő akcióval rámutassanak a súlyos problémára.
