Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-15 / 63. szám, péntek
15 ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 15. Beszélgetés Szinte ugyanakkor kezdődött a pesti forradalom és indult Bécsbe az országgyűlési küldöttek hajója; ennek köszönhetően mehetett végbe legitim módon a pesti forradalom Pozsonyban szintén lobogott a tűz Március idusáról esvén szó a legtöbb magyarnak először a pesti március 15-e ötlik az eszébe. Pedig akkortájt - engedtessék meg ennyi képzavar - az ország szíve két helyen dobogott. DANISS GYŐZŐ Amikor Petőfiék a Landerer-nyom- dában plakáton sokszorosíttatták a Mit kíván a magyar nemzet?-et, azaz a Tizenkét pontot, és kinyomatták a Nemzeti dalt, már úton volt a hajó Pozsonyból Bécsbe Kossuthtal, Széchenyivel és követtársaikkal, hogy átadják az udvarnak a magyar országgyűlés akaratát a polgári átalakulás dolgában. A kevéssé közismert „másik szívről”, az 1847-1848. évi pozsonyi ország- gyűlésről, annak rendjéről, munkájáról Fónagy Zoltánt (MTA Történettudományi Intézete) kérdeztük. A királynak kötelessége volt háromévenként összehívni a magyar országgyűlést. És miután a megelőző diéta 1844-ben véget ért, legkésőbb 1847-ben ismét Pozsonyba kellett rendelnie az országgyűlés két házát, azaz az alsó- és a felsőtáblát. Ez megtörténvén november 12-én a szellemi képességeit illetően szinte gyermek uralkodó, V. Ferdinand magyar nyelvű üdvözletét olvasott fel a főrendek és a küldöttek köszöntésére. Ilyenre három évszázada nem volt példa. Volt-e más formai különbség az új országgyűlés és a megelőzők között? Az országgyűlés szerkezete, működési rendje akkor már egy jó fél évszázada nem változott. Két „táblán” tanácskoztak a résztvevők. A felsőtáblán személyes jogon, születésük jogán jelentek meg a hercegi, grófi és bárói családok 24 évesnél idősebb férfi tagjai. A körülbelül hétszáz főrendi jogosult zöme azonban nemigen töltötte az idejét az ország- gyűlésben. Általában legföljebb százan, és inkább az ellenzéki ér- zelműek utaztak Pozsonyba. Igaz, aki nem jelent meg, kötelessége volt, hogy maga helyett küldje el „a távollevő főrend követét”. Kossuth így vehetett részt az 1832- ben kezdődött országgyűlésen. Tudni kell persze, hogy csak az alsótáblán, és ott sem szavazati, hanem csupán tanácskozási joggal - ráadásul ott még e joggal sem illett élni. Hivataluk jogán jelenhetett meg a felsőtáblán az ott elnöklő nádor, az őt ebben a tisztében helyettesíthető országbíró és a tárnokmester. Az utóbbiak és kívülük az országgyűlés rendjéért, a résztvevők elszállásolásáért felelős főlovászmester, a királyi asz- talnok, a főajtónálló és két koronaőr zászlósúri mivoltában volt jelen a felsőtáblán. Felsőtáblai résztvevők voltak a főispánok, valamint a római és görög katolikus püspökök is. Mennyire tagolódott politikailag a felsőtábla? Létezett már konzervatív és létezett ellenzéki eszméket hirdető párt. Utóbbit Batthyány Lajos gróf vezette. A kormányálláspont első számú képviselője természetesen a nádor volt, esetünkben az abban az esztendőben elhunyt József nádor fia, István főherceg. Őt éppen az országgyűlés első intézkedésével választották királyi helytartóból nádorrá. Ezek a pártok „átnyúltak” az alsótáblára is? A pártoknak voltak felső- és alsótáblai tagjaik, híveik is. Az alsótáblán minden megyét két-két küldött képviselt. Az erdélyi megyék természetesen nem a magyar, hanem az erdélyi országgyűlés munkájában vettek részt. Sőt a partiumi megyék sem képviseltethették magukat. Igaz, 1836 óta hivatalosan már ott kellett volna lenniük, de az Fónagy Zoltán: A „levegőben volt" a változás akarása (Fotó: Népszabadság) udvar „elszabotálta“ az erre vonatkozó törvényt. Ellenben Pozsonyban lehetett a szűkén értelmezett Horvátország három megyéjének, Körösnek, Varasának és Zágrábnak az összesen két küldötte, valamint a szlovéniai Pozsegából, Verőcéből és Szerémből két-két küldött. Ezeket a küldötteket a megyei gyűléseken választották meg a köznemesség képviselői és a megyegyűléseken szintén részt vevő „honoráciorok“, a kor értelmiségei. Küldhették követet - egyet, kettőt, esedeg több kisebb város összefogva egyet - a szabad királyi városok is, de az ő követeiknek együttesen is csupán egy szavazatuk volt. Hasonló módon összesen egy szavazatuk volt a katolikus egyház káptalanjaitól küldött követeknek. Egy-egy szavazatra volt joga a Jászkun- és a Hajdúkerületnek is. Kik voltak az alsótábla jelesei? Az elnöki tiszt mindig a kormányzati álláspontot képviselő személy» Az alsótáblai ellenzéket Kossuth vezette. Őt Pest megye gyűlése küldte az . . országgyűlésbe. \\ nőké, azaz a királyi tábla elnökéé, voltaképpen az első számú bíróé volt. Az alsótáblai ellenzéket Kossuth vezette. Őt a „vezérmegye”, Pest megye gyűlése küldte az országgyűlésbe. Akárcsak követtársát, Szentkirályi Móricot. Ott volt Szemere és ott volt Széchenyi gróf is. Az utóbbi azért nem a felsőtáblán tevékenykedett, mert onnan nem vitázhatott volna Kossuthtal. Ezért megyei küldöttnek jelöltette magát. És ha Sopronban nem is választották meg, Mosonban sikerrel járt. Az alsótáblán a konzervatívoknak nem voltak kiemelkedő személyiségei. Hogyan működött e mai kifejezéssel kétkamarásnak mondható országgyűlés? Az uralkodó meghívólevelet küldött az országgyűlésben képviseltetett testületeknek és a személyi jogon részt vevőknek. Abban már benne voltak a megvitatandó tárgykörök. A tárgyköröket a Bécs- ben működő - inkább a konzervatívokhoz, mint az ellenzékhez kötődő - magyar kancellária ajánlásai alapján határozták meg. A megyék ezek alapján látták el utasításokkal követeiket. Milyen tárgyakat határozott meg az 1847-es meghívólevél? Jószerével azokat sorolta föl, amelyek már régóta foglalkoztatták a közvéleményt, és amelyeknek zöme már a megelőző reformországgyűléseken is napirenden volt. Ilyen volt egyebeken kívül a jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség ügye vagy a politikai intézményrendszernek a parlamenti alkotmányosság felé való közelítése. Ugyanezeket tartalmazta az országgyűlés érdemi munkáját hagyományosan megalapozó királyi leirat is. A hagyomány szerint erre a küldöttek válaszfeliratot küldenek Bécsbe. Ennek módja az volt, hogy ha az alsótáblán - esedeg éles viták után - megszületett a válasz, azt írásban átküldték a felsőtáblára. Ha a felsőtábla ezzel nem értett egyet, akkor az irat visszakerült az alsótáblára. Előfordult, hogy a felsőtábla hétszer küldött vissza egy törvény- javaslatot, csak így sikerült létrehozni a közös szöveget. Ha valamelyik választ a felsőtábla is elfogadta, akkor annak szabad útja volt az uralkodóhoz. Mennyire volt uralkodó az uralkodó? A már említett ok miatt V, Ferdi- nánd helyett voltaképpen mindenben az államtanács intézte a birodalom ügyeit. Az államtanácsnak nem volt törvényben meghatározott összetétele. Az 1847-es országgyűlés idején tagja volt az uralkodó két öccse, a trónörökös Ferenc Károly és Lajos főherceg. Különösebb politikai érdeklődése egyiküknek sem volt. Az államtanács tagja volt Metternich herceg, „a császári ház minisztere”, akinek nemcsak a funkciója szerint kötelező külügyi területen, hanem a belpolitikában is óriási hatalma volt. Ebben rivalizált a szintén államtanácstag Kolowrat gróffal. Magyarországnak a királlyal és nem az államtanáccsal volt hivatalos kapcsolata, a valóságban azonban a király azt tette, amit az államtanács elhatározott. Hogyan válaszolt az országgyűlés az 1847-es leiratra? Az alsótábla ezúttal is felsorolta az országnak az előző országgyűlés óta elszenvedett sérelmeit. Elsősorban az adminisztrátori rendszer okozta gondokat. Az adminisztrátorokat ugyanúgy a király nevezte ki, ahogyan a főispánokat is. De a főispánoknak volt valamelyes önállóságuk, a melléjük vagy helyettük kinevezett adminisztrátorok azonban - adminisztrátor a Jókai regényében, A kőszívű ember fiaiban híven megrajzolt Rideghváry Bence is „százszázalékosan” az uralkodói akaratot képviselték és valósíttat- ták meg az addig bizonyos fokú függetlenségükre oly sokat adó megyékben. A megyék ellenszenve érthető volt. Bizonyos fokú autonómiájuk a rendi alkotmányosság olyan szilárd alapköve volt, amelynek védelmében a megyegyűlések olykor véres jelenetekbe torkolltak. Az alsótábla csekély szavazattöbbséggel elfogadott válaszjavaslatát, amelyben az a követelés is benne volt, hogy a király még az országgyűlés tartama alatt vonja vissza a megyékből az adminisztrátorokat, a felsőtábla nem fogadta el. Kossuth erre azt javasolta, hogy egyáltalán ne küldjenek válaszfeliratot, hogy egyenként terjesszék be az uralkodónak az ország sérelmeit. Ezután az alsótáblán csendesebb napok következtek. A régi és az új reformjavaslatokat, követeléseket az országgyűlési bizottságok igyekeznek - gyakran nagyon éles viták után - törvényjavaslattá formálni. Ezenközben az alsótábla mérsékeltebb tagjai - közöttük Széchenyi, Szentkirályi - megegyezésre törekedvén titkos tárgyalásokat folytatnak az udvarral. Ennek és a bizottsági munkákról a magyar kancellária révén kapott információknak köszönhetően az udvar 1848 januárjában az előzőnél sze- lídebb hangú, félszívvel „önkritikát gyakorló”, az adminisztrátori rendszerről ígéreteket - igaz, csak homályos ígéreteket - tartalmazó leiratot küld Pozsonyba. Az alsótábla kiélezett vita után egyetlen szavazatnyi többséggel elfogadja a leiratot. Kossuth veresége ez még akkor is, ha a leirat elfogadásának csak akkor lesz súlya, ha arra valamilyen - nem mindegy persze, hogy milyen - felirattal válaszol az országgyűlés. A válasz lényegileg az alsótáblán születhetne meg, hiszen az igazán érdemi viták ott zajlanak, a döntést pedig az addigra egyre több ellenzéki politikust felsorakoztató felsőtábla minden bizonnyal elfogadná. Hozzáteszem: a felsótáblának ez a jobbára csak jóváhagyó szerepe a törvényjavaslatok útjára, sorsára is vonatkozott. Ezekben a napokban Nyugat-Eu- rópában sorra törnek ki a forradalmak, tömegmozgalmak látszanak megrengetni az addigi világot. Mennyire hatottak mindazok a hazai eseményekre? E mozgalmak híre természetesen Bécsbe, Pozsonyba, Pest-Budára is eljutott. Nem olyan gyorsan, mint manapság, de nem is annyira lassan, mint sokan gondolhatják. Pozsonyból Bécsbe hat óránál rövidebb volt a hajóút. Postakocsival Pozsony és Pest között sem kellett egy napnál tovább utazni. A lovas futárok ennél is gyorsabbak voltak. A távolabbi országokban történtek híre is eljutott persze Pozsonyba. Kossuth nem kis részben ezek hatására kezdett szorgalmazni március 3-án egy már nem részletekbe menő, hanem a legfontosabb kérdésekben általános érvényűén megfogalmazott feliratot. Abban a korábbi követelések, a jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség, a sajtószabadság, a vallások egyenjogúsága, a népképviseleti országgyűlés mellett ott szerepelt két viszonylag új elem: a parlamentnek felelős magyar kormány és a birodalom többi részének adandó alkotmány követelése. Kossuth elképzeléseivel az alsótábla egyetértett. A felsőtábla nem nyilvánított véleményt. Pontosabban szólva: nem nyilváníthatott véleményt, mert a felsőtábla összehívására jogosult nádort március 4-én, az őt helyettesíthető országbírót pedig március 5-én Bécsbe rendelték. így az udvar megmenekedett attól, hogy az esetleges magyar feliratra válaszolnia kelljen. Az államtanács ettől függetlenül, nem hivatalosan tudhatott az alsótáblán történtekről... Tudott is. És tudtak róla a bécsiek is. Ha másból nem, a liberális ellenzék egyik jeles alakjának, Pulszky Ferencnek a Bécsben terjesztett német nyelvű felirat-ismertetéseiből. És Kossuth eszméi megerősítették a császárvárosban amúgy is meglévő forradalmi hangulatot. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, és az udvar úgy látta, hogy Magyarországon is feszült a hangulat. Ennek lecsendesítésére a nádort visszaküldték Pozsonyba. István összehívta a felsőtáblát. Az elfogadta » Ezek után pedig r törvényesen már nem lehetett visszavonni a forradalom . . vívmányait. \\ az alsótábla felirati javaslatát. Elhatározták, hogy másnap, 15-én a két tábla együttesen száztagú küldöttséget indít az uralkodóhoz a polgári átalakulás alapelveivel. Ez szokatlan dolog volt, addig többnyire a nádor közvetített a király és az országgyűlés között. Reggel újabb megbízatást kaptak a küldöttek: fogadtassák el a királlyal a parlamentnek felelős, Batthyány Lajos vezette magyar kormány létrehozását. Hogyan fogadta Bécs a delegációt? A délelőtt induló és délután Bécsbe érkező hajót megérkezéskor meglehetősen sokan várták. Ünnepelték Kossuthékat. Az államtanácsból Metternich elmenekült, a küldöttek másnap Kolowrattal és a főhercegekkel tárgyaltak. Időközben megérkezett a pesti forradalom híre is. Ugyancsak hírek terjengtek arról, hogy Rákos mezején negyvenezer paraszt áll fegyverben. A nádor is - hogy engedményekre késztesse az udvart - a valóságosnál veszélyesebb helyzetképet rajzolt Magyarországról. A főkérdés most már a felelős kormány megalakításának lehetősége. Áz államtanács ellenállt. Erre István nádor, maga is Habsburg- főherceg, március 17-én egyedül ment be az uralkodóhoz - ez nem volt szokásban, mert az államtanács tagjai jól tudták, hogy Ferdi- nánd bárkinek igazat ad, és ugyanabban a kérdésben másként határoz egy perc múlva, ha más beszél vele -, és rábeszélte a kompromisszumra. Az ötlet Széchenyié volt, útban Bécs felé, még a hajón fogant meg benne. Eszerint az uralkodó nem teszi meg ugyan Batthyányi miniszterelnöknek, de kinevezi a nádort teljhatalmú királyi képviselőnek. És István még aznap kinevezte Battyhányt. Miért éppen Battyhányt? Ő volt az ellenzék vezére. És nagy tekintélyű arisztokrata. Ki választotta ki a minisztereket? És miért éppen őket? Az előzmények, a leendő miniszterek korábbi évekbeli tevékenysége szinte tálcán kínálta a tárcák elosztását. Vita legföljebb abban volt, hogy Kossuth belügyminiszter vagy pénzügyminiszter legyen-e. Akadtak, akik féltek Kossuth belügyminiszteri hatalmától, így inkább a pénzügyeket bízták rá. A kormány összetételében egy meglepetés akadt: a hatalmas birtokokat uraló, konzervatív felfogású diplomata, Esterházy Pál herceg lett a király személye körüli miniszter, azaz a külügyek felelőse. Neki azonban nem voltak különösebb politikai ambíciói, így a valóságban államtitkárként inkább Pulszky Ferenc vezette a minisztériumot. Volt-e valamiféle összehangoltság a pesti és a pozsonyi események között? Mindkét városban „a levegőben volt” a változás akarása. Az említett információáramlási sebességet figyelembe véve sok mindennek a híre eljutott a másik városba, a politikusok, az események mozgatói támogatást kértek elvbarátaiktól, és biztosították őket annak viszonzásáról. Az azonban véletlen volt, hogy szinte ugyanabban az órában kezdődött a pesti forradalom és indult Bécsbe az országgyűlési küldöttek hajója. Ennek köszönhetően mehetett végbe legitim módon a pesti forradalom. Hiszen a pesti követelések is az ellenzéki programot fogalmazták meg kiáltványba való tömörséggel. És ezeket a követeléseket a király végül is szentesítette. Ezek után pedig törvényesen már nem lehetett visszavonni a forradalom vívmányait. Mi történt Pozsonyban Batthyány kinevezése után? Folytatták a törvények kodifi- kációs munkáit. Abba az addig vidéki magányában élő és most egy sebtiben megürített küldötthelyre megválasztott Deák Ferenc is belekapcsolódott. Komolyabb viták már csak két dologban voltak. A konzervatív erők megpróbálták késleltetni a jobbágyfelszabadító törvények életbeléptetését. Batthyány azonban a március 18-án elfogadott törvényjavaslatot elküldte a megyéknek, hogy kész tények elé állítsa őket és bécsi szövetségeseiket. A másik vitatott kérdés a hadügyi és a pénzügyi önállóság dolga volt. Batthyány kétszer is tárgyalt Ferenc Károllyal, egyik alkalommal Szemerével, Eötvössel, Deákkal az oldalán. Az udvar ellenezte az önállóságot, és ragaszkodott ahhoz, hogy Magyar- ország vállaljon részt a hatalmas államadósság törlesztéséből. Éles vita folyt a befolyó jövedelmek Magyarország és Bécs közötti elosztási arányáról is. A király április 11-én bezárta az országgyűlést. Ma már tudjuk, hogy az utolsó rendi országgyűlést. Hogyan summázhatnánk az öt hónap eredményeit? A megalkotott harmincegy törvény java része már évek óta formálódott a politika berkeiben. Megvoltak az újnak számítók alapelvei is. Ezeket öntötték formába az alsó- és a felsőtáblán. A többségük keretjellegű volt, a konkrét kérdések zömét áttestálták a - tudták - hamarosan összehívandó népképviseleti országgyűlésre. A nyitva hagyott kérdések később esetenként zavarokat okoztak Magyarország és az uralkodó viszonyának szabályozásában. Másfelől azonban e keretjelleg szabadabb kezet adott az utódoknak a maguk törvényalkotási munkájához.
