Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-14 / 62. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 14.

Kitekintő

Magyarország fővárosa vonzóbb, mint Prága, de kevésbé kellemes, mint a világ legnagyobb metropoliszai, London, Párizs vagy New York

Budapest a legélhetőbb kelet-európai város

(Illusztrációs felvétel)

A svájd Zürich a legvonzóbb város, ahol a legkellemesebb az élet, lakói pedig a legelégedettebbek - derült ki egy évenként megismételt felmérésből, amely az életszínvonalbeli különbségeket vizsgálja világvárosonként. Zürich az idén a második helyre szorította a tavalyi nyertes Vancouvert.

MAGYAR HÍRLAP

Az esztendő győztese Svájc, hiszen nemcsak az első helyet szerezte meg, hanem a negyediket is - ezen Sydneyvel osztozik Genf -, sőt a 215-ös listán a tizedik is svájci, méghozzá Bem. Pozsony a 114.

Budapest: a régió nyertese

A turista első kérdése az, milyen lehet Budapesten élni, és például minden hétvégén a Duna-parton korzózni. A kiküldetésbe családostul költöző üzletemberé viszont az: van-e mosoda, szemétszállítás és nemzetközi iskola. Na és Budapesten rosszabbak-e az éttermek, mint Prágában vagy Párizsban? A William M. Mercer nemzetközi személyzeti tanácsadó cég félévente megjelenő életminőség-felmérése szerint Budapesten jobb az élet, mint Prágában, de kevésbé jó, mint a vüág „legnagyobb“ nagyvárosaiban, Londonban, Párizsban és New Yorkban. Igaz, a kutatás egy sajátos nézőpontból elemzi csak a nagyvárosokat: az amerikai üzletemberekéből. A nemzetközi vállalatok személyzeti feladatainak ellátására szakosodott cég jelentéseit azért készíti, hogy az érintettek pontosan felmérhessék kiküldetésben lévő munkatársaik napidíját és költözési kompenzációját. Ezért minden várost aszerint osztályoznak, hogy egy átlagos „nemzetközi“ üzletember otthoni életszínvonalának fenntartása mennyire okoz nehézségeket. Budapestet - amely a térségben a legtöbb pontot kapta, s a 215 világváros közül 73. lett - New Yorktól 32 helyezés választja el. Fő kelet-európai vetélytársa Prága: alig tisztább és alig olcsóbb a cseh fővárosnál.

Élhető — és nem is drága?

A W. M. Mercer egy másik tanulmánya szerint Budapest a 79. helyezést érte el a világ legdrágább városai között, azaz továbbra is viszonylag olcsó. Olcsóbb, mint Riga, Kuwait, Tajpei és Jakarta.

A felmérés elkészítésre vonatkozó kérdéseinkre Győri Ildikó, a W. M. Mercer magyarországi leányvállalatának humánerőforrás-igazgatója elmondta: összetett osztályozási rendszerben értékelik a városokat, amely például a valutaváltási lehetőségek pontozásánál nem csupán a nemzeti jegybankokat veszi figyelembe, hanem a kereskedelmi bankokat és egyéb szervezeteket is. A szempontok között a politikai, társadalmi, gazdasági és szociokulturális jellemzőkre, az egészségügy, az oktatás, a közlekedés minőségére, valamint a szórakozási, fogyasztási és lakhatási lehetőségekre vonatkozó kérdések tartoznak.

Budapestről másként látszik

Nem lehet egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy Budapest más nagyvárosokhoz képest mennyire lakható, milyen az itt élő emberek életminősége - mondta Tosics Iván, a budapesti Városkutatás Kft. igazgatója. Nem mindegy, hogy a vastag pénztárcájú külföldi üzletemberek szemével nézzük, akik megengedhetik maguknak a magánorvosi ellátást, vagy a helyi lakosok életminőségét vesszük alapul.

Vannak területek, amelyek egyformán érintik a szegényeket és a gazdagokat. Szembeödők például a közlekedésben uralkodó kaotikus állapotok. Már nemcsak a reggeli és a délutáni csúcsidőben, hanem napközben is állandósultak a dugók a belvárosba vezető utakon, amellyel Budapest jó néhány európai nagyvároson is túltesz.

Egész más a helyzet a tömegközlekedéssel. Tosics Iván szerint ez Budapesten kiemelkedően jó, noha mindössze három metrója van a városnak. Budapesti füllel hihetetlenül hangzik, de a járművek átlagsebessége, követési távolsága összehasonlíthatatlanul jobb más nagyvárosokéhoz képest. Hátrány viszont, hogy Budapesten éjjel 11-kor szülte mindenütt megszűnik a nappali tömegközlekedés, a német nagyvárosokban például csak éjjel

1-2 óra körül.

Menekülés az agglomerációba

Hogy mennyire lakható Budapest, arról elég jó képet adnak a statisztikák. Egy nemrég készült felmérés szerint minden évben átlagosan tízezer fővel fogyatkozik lakossága. Egyrészt kevesebb gyermek születik, másrészt sokan a csendes, tiszta levegőjű agglomerációs településeken keresnek új otthont. A rendszerváltás óta 12 százalékkal, mintegy 240 ezer fővel fogyatkozott meg a fővárosi népesség, miközben az agglomerációban 18 százalékkal növekedett a lakosság száma. Az elvándorolt budapestiek, ha előbb nem is, amikor a gyerekek iskolába mennek, szembesülnek az agglomerációs élet hátrányaival. A környező településeken nincs megfelelő oktatás, szórakozás, a kamaszoknak Budapestre

kell ingázniuk, ha este diszkóba akarnak menni, onnan viszont már csak reggel jutnak haza. Sokan arra panaszkodnak, hogy nincs gyógyszertár, orvosi rendelő, a boltok kínálata hiányos, rossz az út- és csatornahálózat.

Vizuális környezetszennyezés

Eltér István fővárosi képviselő, a városképvédelmi bizottság tagja szerint az elvándorlásra nem ott kell keresni a válaszokat, ahol eddig sokan gondolták, hiszen a levegő minősége nem rosszabb, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor a távfűtés helyett egyénileg, szénnel fűtötték a lakásokat. Az sem biztos, hogy a város zajosabb ma, mint régebben, hiszen csöndesebbek a mai autók, buszok, villamosok. Eltér István vizuális környezetszennyezésnek nevezi mindazt, ami megutáltatja a városlakókkal Budapestet.- A Március 15. tértől a Mátyás pincéig nincs egy négyzetméternyi aszfaltmentes terület.- A Duna-parti korzón két sorban bódék állnak, alig lehet elférni közöttük.- A Vigadó utcánál már a fül számára is elviselhetetlen a kavalkád. Eltér István emlékszik egy olyan szombat délutánra, amikor egyszerre húzta a cigányzenekar, s hallatszott a kaszinóból a karibi zene, az egyik árusnál táskarádió bömbölt, majd megjelentek a krisnások, és énekelni kezdtek.

Eltér István szerint meg kellene vizsgálni mindazon zavaró tényezőket, amelyek elüldözik innen az embereket. El lehetne kezdeni a közérzetjavítást a Városház utca sétálóutcává alakításával.

Schneller István évek óta küzd a vizuális környezetszennyezés ellen. Eddig háromszor sikerült megakadályoznia, hogy átfessék a villamosokat. Budapest főépítésze szerint annyira zaklatott a budapesti környezet, hogy a villamosnak sárgának, a busznak kéknek kell maradnia. A reklámlobbi ellenpéldaként Amszterdamot szokta felhozni, azt viszont elfelejtik, hogy ahol minden ház vörös téglából van, ott nem baj, ha a buszok, villamosok sokféle színben pompáznak.

Schneller Istvánnak eddig annyit sikerült elérnie, hogy egységes arculatot kapjanak az újságospavüonok. A főépítész nem hiszi, hogy kizárólag a vizuális környezetszennyezés miatt költöznének ki az emberek a fővárosból. Az okok között legalább ekkora súllyal esik latba a közterületek általános állapota, a parkolás, a motorizáció robbanásszerű emelkedése és a zöldterületek hiánya. Schneller István biztos benne, hogy ha sikerül felgyorsítani a belső városrészek rehabilitációját, feljavítani a közterületek és közparkok állapotát, akkor az emberek visszavágynak a városba. A ferencvárosi városrehabilitáció ezt bizonyítja, hiszen itt ma már belbudai szintre emelkedtek a lakásárak.

AMIJŐ/ROSSZ BUDAPESTBEN

JÓ

Czuk Dorottya, a főpolgármester sajtófőnöke:

♦ ez Magyarország „gazdasági motorja“

♦ kiterjedt agglomerációja van

♦ az aktív korú lakosság talál magának munkát, és a pénzt van hol elkölteni (mozi, színház)

♦ „a zene fővárosa“ (rengeteg fesztivál van)

♦ „az idősek paradicsoma“ (a szociális ellátás kiemelkedő)

♦ jó gyereknek lenni (sok játszótér van)

♦ oktatás (sokféle, magas színvonalú)

♦ a Duna a látványon túl jót tesz a mikroklímának is

♦ a főváros fekvése kitűnő, ami az átszellózésnek kedvez

♦ öldövezete kiemelkedő (a következő 7 évben 230 milliárd forintot költenek környezetvédelemre)

♦ a levegő minősége állandóan javul

♦ kedvesek az emberek

ROSSZ

Tosics Iván, a Városkutatás Kft. igazgatója:

♦ a közlekedés (dugó, parkolási nehézségek)

♦ a levegő minősége

♦ a köztisztaság

♦ a lakások problémája (bérházak állapota, nehéz fiatalként lakáshoz jutni)

♦ a közbiztonság

♦ az olcsó fogyasztási cikkekhez való hozzáférés is nehézségeket jelent

Külföldiként problémát okozhat az ide látogatóknak:

♦ a főváros kettős önkormányzati rendszere

♦ a politikai klíma

♦ a törvények, rendeletek megszegése nem jár következményekkel

♦ a város anyagi értelemben vett kettészakadása

♦ az orvosi ellátás színvonala

Városépítési ügyekben többször tárgyalt Széchenyi Istvánnal - a pesti liberális polgárság ismert alakja nem mindennapi idők hétköznapi, józan embere volt

Pest negyvennyolcas főpolgármestere, Rottenbiller Lipót

FODOR BÉLA

A XIX. századi magyar liberális politikusok napjainkig sugárzó fényes üstökösei és csillagai - Széchenyi, Kossuth, Eötvös, Szalay, Trefort - mellett elhalványulnak a szerényebb pályát befutó helyi vagy városi közférfiak. Az utókor szégyentelenül és sokszor igaztalanul válogat, rostáján legtöbbször kihullanak a kevésbé csillogóak. Pedig alakjuk s tevékenységük figyelemre méltó, és nélkülük a csülagsorsúak sem ragyognának oly fényesen. Ilyennek érezzük Rottenbiller Lipót személyét is. Pest és egész Magyarország talán legdicsóbb hónapjaiban, majd tragédiákkal terhes, önkényuralomtól megbéklyózott éveiben vezette a város tanácsát, és szolgálta a városlakók érdekeit. Nem mindennapi idők józan embere volt. Liberális polgár, kuporgató német ősökkel. Pesten született 1806. november lián a Mészáros utcai (ma: Vámház körút) családi házban. Atyja, Rot- tenbiller Fülöp a pesti polgárság vagyonos, megbecsült tagja, maga is választott polgár, s a helybeli halászok érdemes céhmestere volt. Elemi iskoláit Pesten végezte, majd a kor szokását követve Korponára, később Kalocsára küldték, hogy szlovákul és magyarul is megtanuljon, hiszen a családban németül beszéltek. A bölcsészeti és jogi tanulmányokat a pesti egyetemen 1826-ban fejezte be, és még ez év augusztusában mint irodai gyakornok Pest város szolgálatába állt.

Magánéletében látványos sikert ért el: 1835-ben benősült a szintén német eredetű, dúsgazdag Wurm családba. Elvette a napóleoni háborúk idején meggazdagodó, s 1834-ben nemességet szerző Wurm, azaz ekkor már nemes almási Almay József vaskereskedő Klára nevű leányát, testvérbátyja, Rottenbiller József főhadnagy özvegyét.

A házasságot tragikus baleset „tette lehetővé“: 1831-ben a Pesten tomboló kolerajárvány idején többször utcai tüntetések törtek ki, ezek leverésére egyszer a katonaságot küldték ki, amely a reá zúduló népharag ellen fegyverét is használta. Egy golyó a Széna (ma Kálvin) téri Rot- tenbiller-ház előtt békésen nézelődő főhadnagyot halálra sebezte.

Az újdonsült férj 1837-ben házat építtet a Váci utcában.

Az 1838-as nagy pest-budai árvíz pusztítása után gazdasági, szervezői képességeit is megmutathatta az ifjú Rottenbiller. Az árvíz utáni segélyezésre és építkezésre Pest városa 2 650 000 forint kölcsönt vett fel az osztrák nemzeti banktól. E nagyarányú kölcsön felvételének és ellenőrzésének módozatait Rotten- biller dolgozta ki, oly eredményesen, hogy a város minimális veszteséget könyvelhetett el.

E sikeres pénzügyi akció felkeltette a város vezetőinek és választópolgárainak érdeklődését, és Rottenbülert az 1843 júniusában megtartott tisztújításkor megválasztották a város újonnan szervezett tisztségére, az alpolgármesteri hivatalra. Rot- tenbüler ekkor már a pesti liberális polgárság ismert alakja, a liberális városi tisztviselők elismert vezetője volt. Bejáratos a Nemzeti, majd később az Ellenzéki Kör összejöveteleire, ahol elvbarátaival, a liberális ellenzék vezetőivel, írókkal, költőkkel tárgyal, vitázik.

Hivatalában elsősorban a város pénzügyeivel foglalkozik, igyekszik rendet teremteni a korrupció és a hanyag pénzkezelés dzsungelében, megpróbálja szilárd alapokra helyezni a város gazdálkodását. Emellett külföldön tanulmányozza a városi gázvüágítás kérdését.

1848. március 15-e nem éri készületlenül. A márciusi ifjak egyike, Degré Alajos „helyszíni beszámolója“ szerint a városháza üléstermébe érkező küldöttségüket Rotten- biller a szabadság első hírnökeiként üdvözölte, a tömegnek Vasvárival, Jókaival együtt lelkesítő beszédet tartott, és aláírta a tizenkét pont követeléseit. Még aznap a Közcsendi Bizottmány elnökévé választották. Rottenbiller nem volt forradalmár. Nem lázadt a király ellen, alkotmányos és demokratikus reformokat kívánt, s hitt az áprilisi törvényekben elért eredményekben. Legfőbb feladatának a forradalom eredményeinek megőrzését, a városvezetés továbbvitelét, a rend és a béke fenntartását, a vérontás elkerülését tartotta. Nem volt könnyű dolga: az utca népe lázadt, a különböző politikai irányzatok egymásnak estek, a városvezetés konzervatív alakjai háttérbe húzódtak. Rottenbiller polgárőrséget szervezett, tekintélyét és hivatalát megőrizte. 1848. június

13-án nagy többséggel főpolgármesterré választották. (Egyik ellenfele Vörösmarty Mihály, de az ő jelölése csak a nagy költő iránt megnyilvánuló tisztelet jele.)

Hét hónapig és tizenegy napig volt a város élén, és az egyre nehezebb körülmények között is folytatta munkáját. Városépítési kérdésekben többször tárgyalt Széchenyivel, neve a gróf naplójában többször is felbukkan. Szeptembertől már a menekülők kisebb-nagyobb csoportokban kezdték elhagyni Pestet. 1849. január elsején Kossuth és az országgyűlés Debrecenbe költözött, a fővárost kiürítették. Rot- tenbiller és a liberális városvezetők egy része azonban helyén maradt. Vajon miért? Bizonyára nem gyávaságból vagy megalkuvásból, hanem inkább a jó hajóskapitány példáját követve nem hagyták el a süllyedő hajót, a várost, az őket megválasztó polgárságot.

Sorsuk pedig nem lehetett kétséges. 1849. január 5-én a császári csapatok bevonultak Pestre, s első dolguk a város vezetőinek lecserélése volt. Rottenbiller Lipót a forradalom és szabadságharc még hátralévő hónapjaiban soha többé nem vállalt politikai, városvezetői szerepet.

A szabadságharc leverése után mégis meghurcolták: három hónapot töltött az Újépület falai között, majd még három hónapra Grazba száműzték. 1850 januáijában a császári és királyi haditörvényszék kinyilvánította, hogy nincs jogalap ellene bűnvádi eljárást indítani. Hazaengedték családja körébe.

Rottenbiller ekkor megalázó kérvényeket írt Pest város községi tanácsának, hogy számára a hivatalai után járó nyugdíjat fizessenek. A tanács kegyesen megszavazta a járadékot. Mi szüksége volt erre? Hiszen vagyonos ember létére pár száz forint aligha számított volna neki. Egy magyarázat tűnik elfogadhatónak: a polgár és a városi tisztviselő tartása, aki tudja, hogy mi a jussa, és azt meg is követeli. Egyébként az 1850-es években a legtöbb időt kőbányai birtokán töltötte, nemzetgazdaságtant és francia nyelvet tanult.

Az önkényuralom évtizedeiben személyének szimbolikus szerepe volt: a város és polgársága, de a „nagy- politika“ is benne látta a 48-as liberális hagyományok képviselőjét, és amíg erre szüksége volt, felhasználta nimbuszát. Rottenbillert elvhűsége, valamint Pest és az alkotmányos reformok iránti szilárd eltökéltsége alkalmassá is tették e szerepre.

így aztán mikor a birodalmi politika

forgószele megfordult, s keresni kezdte a megegyezést a magyarokkal, Rottenbiller a többéves alkufolyamatban még kétszer visszatért Pest város főpolgármesteri székébe. Először 1860-ban hívták vissza a város élére, ebből ekkor csak néhány hónapos rövid hivatalnokoskodás lett, mert a Habsburg-politika változott, s Ferenc József visszatáncolt a magyarokkal való alkotmányos párbeszédtől. Rottenbillert ez nem zavarta: felhasználva közgazdasági tanulmányait, s látván, hogy az országnak hitelre, tőkére van szüksége, 1864-ben megalapította az Iparbankot és a Takarékpénztárt. Másodszor 1865 szeptemberében tért vissza hivatalába, a kiegyezést közvetlenül előkészítő hónapok időszakában. Jó másfél évig dolgozott még főpolgármesterként, de egyre többet betegeskedett. Arra még telt erejéből, hogy a város vízműhálózatának kiépítését elindítsa, de az 1867. évi tisztújításon már nem indult. Hívei, választói is mintha elfordultak volna tőle.

Dolgát, amit a história és a sors kiszabott, elvégezte, s a közélettől végleg visszavonult. 1868-ban agyvérzése ágyba kényszerítette. 1870. november 17-én hunyt el. (Érdekes, kissé szimbolikus véletlen, hogy halálának napja egybeesik a főváros 1990 óta ismét érvényben lévő ünnepnapjával.) Halálakor az újságok már csak rövid, egymondatos hírrel emlékeztek meg róla.