Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-05 / 30. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 5. Riport Roman Kovác egészségügyi miniszter legújabb ígérete szerint Somorjára rövid időn belül megérkezik az új, korszerű gyorsmentő Ki és miért ködösít a rohamkocsi ügyében? Ha igaz, hamarosan új rohamkocsi vár bevetésre (Somogyi Tibor felvétele) Októberben Roman Kovác egészségügyi miniszter azzal nyugtatta a Somoija körzetében élőket, hogy a 2001. december 1-jével felszámolt so- moijai kórház tízágyas, csak nappali ellátást nyújtó kórházi egységgé alakul át. Itt azok kaphatnak infúziós kezelést, akik hirtelen, nap közben lettek rosszul, és életfunkcióikat is stabilizálják. PÉTERFI SZONYA Ezzel egyidőben Somoiján működni kezd a gyorsmentőszolgálat, a korszerűen felszerelt rohamkocsi személyzete ellátja és kórházba szállítja az életveszélyes állapotban levő betegeket. A miniszter ígérete úgy szólt: amíg mindez nem valósul meg, minden marad a régiben. Merőben más a valóság. A belgyógyászati osztály megszűnt, a 10 ágyas nappali részleg a betegek rendelkezésére áll, ám a gyorsmentőszolgálatnak se híre, se hamva. Ha tehát munkaidő után lesz a szerencsétlen somorjai (és környéki) lakos rosszul, vagy ne adj’ isten életveszélybe kerül, megsegítésére a pozsonyi (főrévi) központból indítanak rohamkocsit. Infarktus, agyvérzés, fúlladásos roham esetén a beteg megmentésére viszont csak akkor van esély, ha 15 percen belül megkapja a szükséges kezelést. Minél később érkezik a mentő, annál kisebb az esély az életben maradásra. Állítólag előfordult, hogy mire a mentő - 25 perc - a helyszínre ért, a szívbeteg meghalt. A somoijaiak december óta félelemben élnek, dühösek és kedvetlenek. Az áldaldan állapot miatt ki-ki vér- mérséklete (pártállása?) szerint hol a rendelőintézet igazgatóját, hol a városi hivatal illetékeseit szidja, vagy Bugár Bélát, az MKP elnökét bírálja. Nemcsak azért, mert ő is ebben a kisvárosban lakik. Elterjedt ugyanis, hogy a kórházat azért kellett felszámolni, mert az épületet „egyesek” magánosítani akarják. Bár ennek is megpróbáltunk utánajárni, Szalay Mihálytól, a somorjai rendelőintézet igazgatójától elsősorban az iránt érdeklődtünk, miért késik a gyorsmentószolgálat So- moijára helyezése.- A mentősök nem mondták el, milyenek legyenek leendő munkakörülményeik. Abban állapodtunk meg, hogy négy helyiséget alakítunk át, külön kétágyas szobában pihenhetnek az orvosok, valamint a mentősök, kapnak egy összkomfortos öltözőt, a porta helyén pedig elvégezhetnék az adminisztrációs munkákat. Óriási anyagi gondjaink vannak, mégis vállalnunk kellett a legalább 100 ezer koronás átépítési költségeket, ugyanis a tárca válaszra sem méltatta kérvényünket, mellyel pénzért folyamodtunk - magyarázta az igazgató. Igaz, az átalakítást nem kezdték meg időben, pontosabban: a munkálatok félbeszakadtak. Szalay Mihály szerint azért, mert a mentőszolgálat igazgatója nem találta megfelelőnek a helyiségeket. - Tény, hogy kicsúsztunk az időből, de január 15-ig minden rendben lehetett volna. De a mentőszolgálat igazgatója úgy határozott, február 15-től nem Somorján, hanem Csö- lösztőn lesz a központjuk. Amikor azt firtattuk, milyen ellenintézkedéseket tett, csak megvonta a vállát. - Eddig sem értünk el eredményt azzal, hogy a város vezetőitől, a parlament alelnökétől kértem segítséget?! Noha nem kaptuk meg a gyorsmentőt, a belgyógyászatot megszüntették, a sürgősségi betegellátást a pozsonyi mentőszolgálat végzi, a rohamkocsi állomáshelye pedig Csölösztő lesz. A gond az, hogy ezt a változást „elfelejtették” közölni velem. Csoda, hogy nem harcolok tovább? Valóban csak az én kötelességem megszervezni a somorjai körzet 30 ezer lakosának egészségügyi ellátását? - kérdezte. Újabb felmondások Mivel a belgyógyászati osztály megszűnt és kevesebb laboránsra, takarítónőre, portásra van szükség, újabb 16 alkalmazottnak mondtak fel. Ami ugyan nem hat ki az egészségügyi szolgáltatásokra, de ami miatt zuhan a munka nélkül maradottak életszínvonala. Még szerencse, hogy reggeltől délutánig zavartalanul folyik a betegellátás, az a- lapellátás magánosítása után a szakorvosi rendelés a Jesenius-Sa- maria Kft.-ben folyik, a nőgyógyászati-urológiai ellátást pedig a Care Kft. végzi. Az állami rendelőintézetben még államiként működik a tüdő- és TBC, a neurológiai, a gégészeti, a pszichiátriai, a gasztroente- rológiai és a vajkai körzeti rendelő, valamint az RTG-részleg, a klinikai laboratórium, a mentőszolgálat, amelyekben összesen 70 alkalmazott dolgozik. A rendelőintézet továbbra is fizetésképtelen, nemcsak a számlákat, hanem a még novemberben elbocsátott dolgozók kéthavi végkielégítését sem tudja időben rendezni. - A lelépő egy részét december helyett januárban kapták meg, s bízom abban, hogy februárban kifizetjük a maradékot. Bár tudom, hogy ez nincs rendjén, az élelmiszerszámlák rendezését ismét el kell napolnunk - mondja az igazgató. Szalay Mihály szerint várható, hogy hamarosan megszűnik az állami rendelőintézet, a magánosított szakrendelők beépülnek a Jesenius- Samaria Kft.-be. És mert a tulajdon- váltás nem hat ki a betegellátás minőségére, a lakosoknak nincs mitől tartaniuk. Megkérdeztük, mi vár a megüresedett belgyógyászati osztályra, ugyanis az a hír járja, hogy dr. Szalay Mihály magánpanziót akar nyitni a régi épületeiben. - Erről szó sincs, nincsenek ilyen terveim. Ajövőmet szakorvosként képzelem el, feltehetőleg a Jesenius-Sa- maria Kft.-ben dolgozom majd. Tény, hogy volt valaki, a nevét nem árulom el, akiben felvetődött a panzió gondolata, de ez ügyben semmi sem történt - magyarázta. Késön ébredtek a tisztségviselők Bár a városi hivatal vezetői kezdettől tudtak az egészségügyi ellátás „átalakulásáról”, úgy tűnik, lebecsülték a gondokat. Ugyanis nem december első napjaiban, hanem csak 2002. január 11-én írtak levelet Roman Kováénak . De Ján Babej polgármester nem a megállapodás megszegésére, a rohamkocsi hiányára figyelmezteti az egészségügyi minisztert, hanem dr. Szalay Mihály igazgató és dr. Juraj Vozár volt belgyógyász-főorvos munkája ellen emel kifogást. Közli a tárcavezetővel azt is, hogy a város a szakorvosok egyéni magánosításával értett egyet és nem azzal, hogy a Jesenius-Samaria Kft. alkalmazza őket. Nem engedhető meg az ingó vagyon - szonográf, RTG, EKG, laboratórium stb. - eladása sem, bár a műszereket nemcsak az állami, hanem a magánorvosok is használják. A polgármester a miniszter tudomására hozza azt is, hogy a város egy közhasznú szervezet létrehozásával átvenné és üzemeltetné a rendelőintézet vagyonát, valamint megteremtené a feltételeket az egészségügyi ellátás biztosítására is. A helyi lap szlovák nyelvű kiadásában is közzétett levél kizárólag az épület tulajdon- jogi kérdéseivel foglalkozik.- Én kezdettől fogva együttműködésre szólítottam fel a rendelőintézet igazgatóját, az ő feladata lett volna a mentőszolgálat üzemelési feltételeinek megteremtése. Az egyik mentőorvossal megnéztem a felkínált helyiségeket, ám a kifogásait el kellett fogadnom. Miért kellett az emeletre helyezni a mentősöket? Csölösztőn viszont jók a feltételek, a másfél kilométeres távolság nem okozhat fennakadást. A megoldás átmeneti - magyarázta Ján Babej -, hiszen július 1-jétől a mentési rendszer egységesítését tervezik: a tűzoltók, a mentők és a rendőrség osztagai egy helyről szállnak ki a helyszínre, veszély esetén csak a 112-es hívószámot kell tárcsázni. A somoijai tűzoltószertár pedig alkalmas a gyorsmentőszolgálat, a rohamkocsi befogadására is. Többen szájukra veszik a nevét A somorjai rendelőintézet működésével, tervezett magánosításával kapcsolatban - nem hivatalos helyeken - elhangzott Bugár Béla neve is.- Tudok erről, de tiszta lelküsmeret- tel kijelenthetem: nincs valóságalapja a híresztelésnek. Azzal meg nem tudok mit kezdeni, ha akadnak olyanok, akik például a vendéglőben azzal kérkednek, hogy jól ismernek, és majd állítólag mindent elintézek. Az viszont tény, hogy gyakran telefonált az igazgató, amikor a belgyógyászati osztály ügyeit intézte. Szalay doktorral, Somoija polgármesterével, valamint Dom- sitz Károly alporgármesterrel számtalanszor közöltem: a törvényesség keretein belül segítek, de cselekednie másnak kell. Közvetítésemmel többször tárgyaltak az egészségügyi miniszterrel. Az év elején szembesültem azzal, hogy valaki azt terjeszti, közöm van a belgyógyászat felszámolásához. Somoiján egy néni azt vágta az arcomba: miért kellett tönkretennem a kórházat?! Tizenkét év alatt megtanultam, a politikában csak az nem sározódik be, aki nem megy bele semmiféle buliba. Nem privatizáltam semmit, e- gyetlen magántársaság csendestársa sem vagyok. Nem értek a vállalkozáshoz, ha marad pénzem, földeket vásárolok. Hivatalosan. Míg é- lek, aligha tudom a tulajdonomat hasznosítani, talán majd a lányom jár jól - mondta az MKP elnöke. Amikor viszont tájékoztattuk, hogy a gyorsmentő „helyszűke” miatt nem Somoiján, hanem Csölösztőn állomásozik majd, nagyon dühös lett. - Elhiszem, hogy a rendelőintézet igazgatójának komoly gondot okoz az átépítéshez szükséges pénz előtermetése, nem értem, miért nem kért segítséget akár tőlem is?! Talán segíthettem volna abban, hogy olyan szponzorokat találjunk, akik állták volna a költségeket. Azt sem értem, ki döntötte el, ki egyezett bele a csölösztői bázis kialakításába?! A másfél kilométer csak nyáron nem távolság, ám télen, amikor az utat betemeti a hó, az időveszteség a beteg életébe kerülhet. Azonnal felvilágosítást kérek a minisztertől - viharzott ki parlamenti dolgozószobájából. Futás közben megjegyezte: a fejleményekről értesít. Bugár Béla csütörtök délután jelezte, másnap lépjünk kapcsolatba az egészségügyi miniszterrel, megválaszolja kérdéseinket. Bár huzamosabb ideje azon fáradoztunk, hogy a minisztérium sajtó- osztályától megszerezzük az információkat, ígéretük ellenére napokig nem jelentkeztek. Pénteken a miniszter titkárságán sem jártunk sikerrel, annyit közöltek, Roman Kovác házon kívül tárgyal. Szóvivője megígérte, intézkedik. Pár óra múlva tájékoztatott: a rohamkocsi már Somoiján van, a gyorsmentőszolgálat működik! Udvariasan arra kértem, ne tájékoztasson félre, ne csúsztasson: ha a gyorsmentő So- moiján állomásozna, biztosan nem zaklattam volna. Ez hatott, bár némi megdöbbenéssel fogadta, majd annyit mondott: őt az illetékes főosztályvezető tájékoztatta. És megígérte, hamarosan ismét jelentkezik. Nem telt el két óra sem, amikor örömmel jelentette, beszélt a miniszterrel. Tőle tudja: a belügyminisztérium a napokban már kiutalta a rohamkocsi megvásárlásához szükséges anyagiakat, amint meglesz a pénz, beindulhat a beszerzési eljárás. A mentőautó rövid időn belül Somoiján állomásozik - továbbította főnöke örömteli üzenetét. - Somoiját mondott, nem Csölösz- tőt?- kérdeztük, mire Martin Urma- nic szóvivő leszögezte: A bázis So- moiján lesz, Csölösztő szóba sem került. Valóban?! Volt már olyan év, hogy száznál több bort kóstoltak végig a bírálók, vagyis az összes vendég; merthogy a versenyszabályok szerint minden résztvevő egyben zsűritag is Nem kell fenékig üríteni a poharat GAÁL LÁSZLÓ A csinos lányok sorszámozott palackból kínálták a bort (A szerző felvétele) „A borivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. Viszont itt is, ott is minden körülmény fontos.” Az idézet Hamvas Béla: „A bor filozófiája” című tanulmányából való, melyet a Csemadok negyedi alapszervezete borversenyének oklevelén olvastam. Az idézet is bizonyítja, hogy Negyeden fontosnak tartják a borivás körülményeit. Január 26-án már a tizennegyedüt Borkóstolót tartották meg, amely elsősorban nem a borivásról, hanem annak körülményeiről szól. Hogy milyen céllal szervezték 1988-ban az elsőt, arról Kiss Gyula, a negyedi Csemadok- szervezet elnöke beszélt: „A Csemadok 1987-ben mélyponton volt, és a vezetőcsere után elgondolkodtunk, mivel lehetne fölrázni az embereket. Akkor vetődött fel, hogy a sellyei mintára tartsunk gyertyabált, a másüt ötlet a most nyolcvanéves Mészáros Lajos bácsitól származott: szervezzünk borkóstolót. A szabályok az évek során változtak, de hat-hét éve ez a mostani kiforrott, letisztult rendszer műküdik. A cél elsősorban az, hogy összejöjjenek az emberek, szórakozzanak, jó bort igyanak. A verseny másodlagos. A borkóstoló hatására változott a borfogyasztás kultúrája a faluban.” A Csemadok-elnök maga is bortermelő és nem is akármüyen; a Deá- kiban tartott borversenyen tavaly és tavalyelőtt is az ő vörösbora aratta a legnagyobb sikert. Kiss Gyula el- monta, a tavalyi termés sokkal gyengébb volt az előző évinél, ezért neveztek be kevesebb bort a versenybe. De volt már olyan év, hogy száznál több bort kóstoltak végig a bírálók, vagyis minden vendég. Merthogy az évek folyamán kialakult versenyszabályok szerint minden résztvevő zsűritag is. Akár benevezett saját borral, akár nem. Egy termelő több saját termelésű borral is nevezhetett, egy-egy fajtából 3-3 liter bort kellett leadnia, valamint fajtánként 70 korona nevezési díjat befizetnie. Aki bor nélkül érkezett, attól 140 korona részvételi díjat kértek. Ennek fejében egyformán értékelhették a borokat, amelyeket csinos lányok töltögettek a szabványozott, sorszámmal ellátott palackból a kóstolópohárba. Hogy melyik sorszám melyik gazda borát jelöli, azt csak a szervezőbizottság néhány tagja tudta. Manipulálásra nekik sincs módjuk, mert a sorszámokat lezárt borítékban őrzik. A verseny elején a közönségből választott háromtagú felügyelőtanács az eredményhirdetéskor ellenőrzi, a nyertes bor valóban azt a sorszámot viseli-e, amely a borítékban szerepel. Először a fehérborokat szolgálják fel. A kóstolópohárba csak annyi bort öntenek, hogy az ital színe is jól látható legyen, hiszen a bírálók a színt, az ülatot és a zamatot pontozzák, mindegyiket 1-5 ponttal. Egy borminta legfeljebb 15 pontot kaphat. Persze, nem keü fenékig üríteni a poharat; a maradékot az asztalon levő üres palackokba ön- tik. Az asztalon kenyér, töpörtyű, sajt és alma is van, egy-egy minta között ebből falatoznak. Minden tizedik borminta után cigarettaszünetet rendel el a házigazda - a kóstolóteremben természetesen tilos a dohányzás, hiszen a füst zavarná a bor illatának megítélését. Ahogyan emelkedik a borminták sorszáma, úgy fokozódik a hangulat is. Ehhez a farkasdi Sárközy házaspár zenéje s a helyi Napsugár kórus is hozzájárult. Persze a kóstolók kommentálják is tapasztalataikat. „Kiszagoltad belőle az Irsait? Benne van az ülata. Ezt már kóstolni sem kell” - mondja Endre, a de- áki kiskertész-egyesület elnöke. „Kapálásra azért jó lenne” - kontráz Győző bácsi, a falubeli Csemadok-elnök. „Inkább ne kapáljak!” - így a rekontra. Egy másik bor után viszont Endre is elismerően csettint: „Ez igen! Ezt hordóban érlelték, nem demizsonban.” A negyedi borkóstoló nem csak a falubelieket vagy a szűkebb régiót érintő esemény. Idén Ipolynyékről, Zselízről is voltak versenyzők, a bátorkesziek, a szímőiek, a duna- mocsiak már többször is részt vettek. Idén nem mindegyikük jött el, ennek egyik oka, hogy a tavalyi év borászati szempontból gyengének számít. Ez megmutatkozott a ve- senyzók számában is, mert míg a korábbi években általában 70-80 mintát kellett végigkóstolni, idén 39 fehérbort és 15 vörösbort neveztek be. A közel száztagú zsűri a következő sorrendet állapította meg: a fehérborok kategóriájában 1. Szőcs Géza, Vágseüye, zöld veltelin-aurélius, 2. Jancsó István, Negyed, olaszrizling-fehérburgundi, Béber Stefan, Vinosady, keverék. A vörösborok kategóriája: 1. Kiss Gyula, Negyed, othello, 2000. évjárat, 2. Kormosi Lajos, Zselíz, kékfrankos, valamint Techagra Kft., De- áki, kékfrankos, 3. Molnár István, Zselíz, kékfrankos. Negyeden nem mérvadó, ki milyen fajtával nevez be a versenybe, elvégre ez a régió nem jellegzetes borvidék. Kiss Gyula a negyedi szőlőtermelői hagyományokat is felidézte: „Negyeden csak a múlt században kezdődött a bortermelés. Egy református pap kezdte a Vág túloldalán, ott alakult ki három összefüggő szőlősterület, de a szövetkezetesítés idején kettőt megszüntettek, az utolsót a nyolcvanas években egy párthatározatra buldózerral kitúrták, anélkül, hogy a negyedieket értesítették volna. A borkóstolónak is az volt a lényege: ha már a szőlőket elvették, legalább a hagyományt őrizzük meg.”
