Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-27 / 49. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 27. Riport Vágsellyén a szülők most már sokkal nyugodtabban engedik el a gyerekeket iskolába, hiszen tudják, útközben legalább a gyalogátkelőkön nem eshet bajuk Reggeli zebraügyelet narancssárga mellényben Reggel fél nyolc. A szitáló esőben három, iskolatáskát cipelő, nyolc-tízéves gyerek igyekszik a templom mögötti iskola felé. Útjukat az országúton átvezető gyalogátjáró felé veszik, de az úton mindkét irányban sűrűn haladnak az autók, nem valami biztonságos dolog itt átkelni, még ha zebra van is felfestve az úttestre. GAÁL LÁSZLÓ Az átjáró szélén egy rikító na- rancsságra mellényt viselő középkorú férfi áll. Amint a gyerekek odaérnek, a férfi az úttestre lép, a kezében lévő piros „lapáttal“ megállítja a gépkocsikat, szabad utat biztosítva a zebrán áthaladó iskolásoknak. Amint szerencsésen átérnek a túloldalra, a férfi ismét elfoglalja helyét a járda szélén, és nyugodtan várja a többieket. Ha egyesével érkeznek, megállítja őket, megvárja, amíg négyen-öten összegyűlnek, és megismétli az előbbi forgalomleállító mutatványát. Aki a fentiek alapján még nem tudná, mit keres itt a férfi, a mellényén díszelgő feliratból biztosan rájön. Azon ugyanis ez áll szlovák nyelven: „VEDEM A GYEREKEKET - VÁROSI RENDŐRSÉG VÁGSELLYE - ISKOLA“. A zebrán álló férfi egyike annak az öt önkéntesnek, akik a városi rendőrség védnöksége alatt a múlt héten kezdték meg a reggeli „zébraszolgálatot“. Vágsellyén már harmadik éve bevált gyakorlat, hogy az alapiskolákhoz közeli gyalogátjárókon minden tanítási napon reggel negyed nyolc és nyolc óra között egy-egy városi rendőr teljesít szolgálatot: őrzi az iskolába igyekvő gyermekek biztonságát. „Eredetileg négy nagyon forgalmas gyalogátjárón vigyáztunk a gyerekekre. Az SNP utcán, a Stúr utcán, a Szentháromság téren, és Vecséri, a Nyitrai úton“ - tájékoztat Jozef Belicky százados. Ä Vág- sellyei Városi Rendőrség parancsnoka elmondta, több iskola is kérte, hogy az ő épületük közelében is teljesítsenek hasonló szolgálatot, és amikor önkéntesekkel Az iskolák igénylik, hogy minél több helyen legyen zebraszolgálat. bővítették a szolgálattevők számát, a négy említett átjáró mellett a Pázmány Péter Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és a ve- csei tanonciskola melletti gyalogátjáróra is állítottak szolgálatot. „Ha lesz még több jelentkező, még több zebránál vigyázhatunk a gyerekekre, hiszen az iskolák igénylik. Korábban a négy átjárón négy városi rendőr látta el a szolgálatot. Ez az ő részükről is önkéntes szolgálat volt, hiszen két-két ember mindig az éjjeli rendőri ügyelet után maradt még egy órával tovább, és állt oda a zebrára őrködni, a másik kettő a rendes szolgálatán belül látta el ezt a feladatot. Két egyenruhás városi rendőr továbbra is ellátja ezt a munkát, a további négy átjárón pedig az önkéntesek teljesítenek szolgálatot. Ám ha nekik nem engedi a munkahelyi ügyeletük, hogy jöjjenek, megint csak egy városi rendőr lép zebraszolgálatba az éjjeli ügyelete után.“ A Vág-hídon átvezető SNP utcán - ahol a nemrég készített felmérések szerint napi 10-12 ezer gépkocsi is elhalad - egy szemüveges fiatalember várakozik a zebra szélén. „Nekem is van három gyerekem, nyolc-, hat- és háromévesek, jól tudom, milyen a helyzet a gyalogos közlekedésben, és hogy szükség van ilyen szolgálatra, így négy társammal együtt megpróbáljuk a városi rendőrségnek megkönnyíteni ezt a munkát“ - mondja a fiatalember, Roman Hátas, aki „civilben“ a Duslo vegyi üzem alkalmazottja, őrző-védő szolgálatot lát el a nagyvállalat sopornyai szanatóriumában. Szabadidejében vállalta, hogy vigyáz a zebrán közlekedő gyerekekre. Nem messze, a Hlboká utcai alapiskola melletti átjárón egy kollégája, Andrej Papp, szintén a Duslo őrző-védője viseli büszkén a narancssárga mellényt. „Szerettem volna rendőrnek menni, de' az nem sikerült, hát legalább így segítem a munkájukat“ - árulja el jelentkezése okát. Ő még legényember, családi kötelességek nem gátolják az itteni munkáját, így azt csak munkahelyi kötelezettségeivel kell egyeztetnie. Az éjjeli szolgálat előtti napon, esetleg szolgálatból jövet tud „zebraszolNemcsak a városi rendőrök, hanem civilek is vállalnak ügyeletet. gálatot” teljesíteni. A Szentháromság téri átjárón szolgáló középkorú férfi civilben tűzoltó, de'van az önkéntesek között rokkantnyugdíjas is, aki megígérte, hogy minden reggel ott lesz a zebrán, hiszen az ő idejéből kitelik. Az egyik zebrán éppen egy fiatalasszony kísér egy gyereket az iskola felé. Anyuka kíséri a gyerekét az iskolába - gondolom, de amikor megszólítom, kiderül, tanítónő és a munkahelyére igyekszik. Popelková asszony kérdésemre elmondta, a szülők részéről is nagyon pozitív visszhangja van a gyalogátjárókon tartott reggeli szolgálatnak, mert sokkal nyugodtabban engedik el a gyerekeket iskolába. Az önkénteseket a városi és az állami rendőrség illetékeseinek felügyeletével képezték ki a szolgálatra, majd egy hétig a városi rendőrökkel közösen jártak ki a zebrára, mielőtt múlt hétfőn megkezdték volna az önálló szolgálatot. „Érdekes, hogy egyetlen nyugdíjas sem jelentkezett, pedig leginkább rájuk számítottunk, hiszen nekik van a legtöbb idejük - mondja a parancsnok. - Az idősek sokszor bírálják a fiatalok közügyekhez való hozzáállását, de maguk sem mindig járnak elöl jó példával.“ Ha valakinek ezután kedve támadna hogy maga is segítsen a gyerekek biztonságát őrizni, jelentkezhet a városi rendőrség ve- csei parancsnokságán, vagy telefonon a 031/7706777-es telefonEgy kilencedikes hiperaktív kisfiú már több iskolát is megjárt, mert viselkedésével évek óta pokollá teszi mind a tanítók, mind az osztálytársai életét Minden nagyobb iskolában szükség lenne pszichológusra KAMONCZA MÁRTA „Ez nagyon érzékeny probléma. Az anyuka már minden hatóságnál, a járási hivatal tanügyi osztályán, az oktatási minisztériumban is feljelentett bennünket. Van egy fiú, aki szerintünk kezelhetetlen, a szülők viszont szakvéleményekkel bizonyítják, hogy épelméjű, és azért vannak problémái, mert rendkívül tehetséges“ - ezekkel a szavakkal fogad az ország egyik legnagyobb alapiskolájának igazgatója. Véleménye szerint az alábbi eset valóban kirívó, viszont két dologra rámutat: minden nagyobb iskolában szükség lenne egy pszichológusra, illetve a jelenlegi iskolarendszerben hiányzik egy olyan intézmény, amelyben azokat a magyar gyermekeket oktatnák, akik valami miatt kilógnak a sorból; túl aktívak, ke- zelhetetlenek vagy rendkívül tehetségesek. A történet főhőse - nevezzük Ádámnak - 15 éves, kilencedikes fiú. Már több iskolát megjárt, de mindenütt ugyanazok a problémák merültek fel: az órákon nem figyelt, hangosan beszélt, zavarta a tanítást. A fiú végül visszakerült a lakhelyéhez legközelebbi iskolába, ám a problémák folytatódtak. „Az első órákon még úgy-ahogy figyelt, aztán egyszer csak felállt, hogy megy haza. Idővel rájöttünk, ha azt mondjuk neki, jól van, kisfiam, hazamehetsz, csak előbb felhívjuk anyukádat, a gyerek rögtön meggondolta magát, szó nélkül visszaült a padba. Nemegyszer benyitott a tanáriba, oroszul köszönt, és kiment“ - sorolja az egyik pedagógus. Miután Ádám olyan osztályba jár, melyben rajta kívül még huszonhatan Tarthatatlan, hogy egy gyermek miatt a többiek sem tudnak haladni. tanulnak, érthető, hogy idővel már az osztálytársai és azok szülei is egyre határozottabban követelték: távolítsák el a fiút az osztályból, elvégre tarthatatlan, hogy egy gyermek miatt a többiek sem tudnak haladni a tananyaggal. Sok szülő arra panaszkodott, hogy gyermeke ingerült, nem tudja megoldani a házi feladatot azért, mert az iskolában a pedagógus figyelmét Ádám leköti, ezért képtelen érthetően elmagyarázni a tananyagot. „Nekünk is az lett volna a legjobb, ha a szülők kiveszik a fiút az iskolából, de felmerül a kérdés, hová menjen. A rendkívül tehetséges gyermekek számára van egy iskola Pozsonyban, de az szlovák nyelvű. Másrészt Ádám nem teljesít átlagon felül, az alapiskola elvégzése után hároméves szaktanintézetben szeretné folytatni a tanulmányait. Szóba jöhetett volna a kisegítő iskola, ettől azonban a szülők határozottan elzárkóztak. Ádámnak van egy testvére, aki kisegítő iskolába járt, és a szülők nem akarták, hogy a másik gyermekük is ott tanuljon. Egyébként ez a fiú nem is való a kisegítő iskolába, vele csak individuálisan lehet foglalkozni, de erre nem futja az iskola költségvetéséből. Rájöttünk, ha beszélgetünk a fiúval, egy időre lekötjük a figyelmét. Ezt azonban egy olyan osztályban, ahol 27 növendék tanul, nem lehet megtenni“ - állítja az igazgató. Ádám betegségéről mindenki óvatosan fogalmaz. A pszichológus szerint nem fogyatékos, csak hiperaktív, nem képes sokáig egy dologra összpontosítani. A pedagógusok egy kicsit másképpen látják, de nem nagyon mernek beszélni. „Néha azt gondoljuk, ha ennek a gyermeknek az anyukája nem kellemetlenkedne folyton, talán még el is boldogulnánk vele. Előfordult, hogy a járási hivatal oktatási osztályának vezetője telefonon érdeklődött, jártak-e nálunk újságírók, mert az egyik szlovák napilap másnapi száma állítólag cikket közöl erről a gyermekről. Mi nem tudtunk semmiről, az osztályvezető ezt a hírt az oktatási minisztériumban hallotta. Végül egyetlen szlovák napilap sem írt a fiúról. Az újságírókon kívül az anyuka már az UNI- CEF-hez is fordult. A kormányfő felesége, Éva Dzurindová egy pszichológussal járt az iskolánkban. A szakember azt tanácsolta, próbáljuk a közösségbe integrálni a fiút. Mi is erre törekszünk évek óta“ - magyarázza az iskolavezető. Nem beszél szívesen a gyermekről, mert attól tart, az anya rágalmazásért bírósági pert indít, hiszen bizonyítani tudja, hogy gyermeke épelméjű, holott évekig tette pokollá a tanítók és az osztálytársai életét, ezt azonban semmilyen dokumentummal nem tudják egyértelműen bizonyítani. Az igazgatónak meggyőződése, sokat segítene a pedagógusoknak, ha az iskolában dolgozna egy pszichológus, aki rendszeresen foglalkozna a problémás gyermekekkel, ám alacsony a költségvetés, ezért nincs lehetőség újabb személy alkalmazására. „Ennél a fiúnál egyébként egy pszichológus segítségével sikerült elérni, hogy naponta csak öt órát tölt az iskolában. Már kilencedikes, azt a néhány hónapot, amíg befejezi az iskolát, kibírjuk. Nemrég a gyermek apja munkanélkülivé vált, ó intelligens férfi, akivel jól együtt tudunk működni. Megegyeztünk: ezt a rövid időt megpróbáljuk úgy eltölteni, hogy nem okozunk kellemetlenséget egymásnak. Ádám esete kirívó, rámutat a szlovákiai iskolarendszer hiányosságaira, de nem szeretnénk, hogy most a mi iskolánk e miatt reflektorfénybe kerüljön, és ismét elkezdődjön az a huzavona, amelyben éveken keresztül részünk volt” - mondja az igazgató. Telefonon sikerült elérnünk a fiú édesapját, aki megerősítette az A szülők szeretnék, hogy legalább az alapfokú műveltséget megszerezze. igazgatónő szavait: ók is mindent megtesznek ánnak érdekében, hogy az a néhány hónap problémamentes legyen. „Tisztában vagyunk azzal, hogy Ádám problémás gyerek, többlet- munkát okoz a pedagógusoknak, de mit tegyünk? Azt mindenképpen szeretnénk, hogy legalább az alapfokú műveltséget megszerezze, és ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk” - fűzte hozzá az édesapa. Van, aki az éjszakai ügyelet után őrködik a zebrán Négyes, ötös csoportokban biztonságosan kelhetnek át az úttesten a nebulók (A szerző felvételei)
