Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-26 / 48. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 26. TÉMA: A BERMUDA-HÁROMSZÖG Gyanakodtak már földön kívüli lényekre, az indiánok bosszúálló leszármazottaira és valamelyik nagyhatalomra is Huszonöt méteres lyuk a vízben Amióta minden hajót és re­pülőgépet navigációs be­rendezéssel és rádióval sze­relnek fel, az eltűnésnek ki­csi a valószínűsége. Azon­ban napjainkban is akad­nak rejtélyes esetek. ÖSSZEFOGLALÓ Évente húsz-huszonöt hajó tűnik el a tengeren. Néhány esetben a tulajdonos és a legénység bele­egyezésével: valamilyen elhagya­tott kikötőben átfestik és új nevet adnak a hajónak, majd jelentkez­nek a biztosítónál. Előfordul azon­ban, hogy a vízi és a légi járművek egyszerűen eltűnnek a radarkép­ernyőkről. Adódhat persze műsza­ki hiba, rossz légköri és vételi vi­szonyok. Az ilyen rejtélyes „hibák” azonban mindig egy bizonyos helyhez köthetők: a Florida, a Ber- muda-szigetcsoport és a Puerto Rico között elterülő területhez. Gyanakodtak már idegen bolygók­ról áttelepült, láthatatlan lények­re, a közép-amerikai indián kultú­rák bosszúálló túlélőire, vagy vala­melyik nagyhatalomra is. Valaki szerint a Bermuda-háromszögben nyílik a mennyország (vagy a po­kol) kapuja, vagy az itt eltűnt em­berek egy időtlen térbe kerülnek. Film született egy másik elképze­lésből: a környéken ufók garázdál­kodnak, az általuk fogságba ejtett emberek nem öregednek meg, csak akkor, amikor már kikerülnek a háromszögből. Persze a tudósok is felfigyeltek a furcsa jelenségekre. Orosz szak­emberek például megállapították, hogy heves viharok alkalmával az emberi füllel nem érezhető infra­hanghullámok keletkeznek, válta­kozó erősségük rövid időn belül is károsan befolyásolja az emberi szervezet működését. Ennél is ér­dekesebb a Skylab amerikai űrhajó megfigyelése: nagyfrekvenciás ra­darkészülékkel megállapították, hogy a háromszögön belül mint­egy 700 négyzetkilométeres terü­leten a tengervíz szintje 25 méter­rel (!) alacsonyabb a normálisnál. Érdekes módon nem mindig. A szóban forgó terület ugyanis meg­lepően forgalmasnak számít mind a vízi, mind a légi közlekedésben, az arra járó hajósok legtöbbször még egy árva repülő csészealjjal sem találkoztak, (szge) Az iránytű az óramutató járásának irányában pörgött Rejtélyes erő fogságában BESZÁMOLÓ Don Henry tengerészkapitány így emlékszik vissza az 1966-os ször­nyű élményére: „Visszafelé jöttünk Puerto Rico-ból. Három napja vol­tunk úton egy üres uszállyal. Ha­jónk 2000 lóerős, az uszályt 350 méter hosszú kötélen vontattuk. Több száz méteres mélység fölött haladtunk. Délután volt, az idő ki­tűnő, az ég tiszta, a hajó hátulján lévő kabinomban tartózkodtam, amikor odakint zűrzavart észlel­tem. Kijöttem a hajóhídra, s az első pillantásom az iránytűre esett, amely megdöbbenésemre sebesen körbeforgott az óramutató járásá­nak irányába. Hogy mi okozta ezt, nem tudtam. A víz közben minden irányból zuhogott a hajóra, a hori­zont eltűnt, minden összefolyt, nem láttunk semmit. Bármi tör­tént is, egy tény: mindent kisze­dett generátorainkból: az áram­szolgáltatás megszűnt, műszere­ink nem működtek, a segédgene­rátor is felmondta a szolgálatot. Aggódtam az uszály miatt. Szoros­ra volt ugyan kötve, de a kötél vé­gét nem láttam. Úgy tűnt: felhő fe­di be, és a kürölötte lévő hullámok magasabbak voltak, mint máshol. Teljes gőzzel igyekeztünk mielőbb kikerülni erről a helyről, de mint­ha valami erőteljesen vissza akart volna húzni bennünket. Hangsú­lyozom, hogy sehol másutt nem volt köd, csak az uszály körül. Vé­gül azonban az uszály is kibukkant a ködből, de akármit mondjanak is rólam, nem voltam hajlandó visz- szamenni, hogy megnézzem, mi volt ott.” (i-t) Máig nem tudni, mi lett a sorsa az öt Grummannak a Bermuda-há­romszögben. (Képarchívum) Elromlanák a műszerek Különös ismertetőjelek ♦ Számos hajó süllyedt el úgy, hogy túlélő nem maradt, és a katasztró­fák helyén nyomot (hajóroncs, olaj­folt) nem találtak. ♦ Néhány esetben a hajó sértetlen állapotban, de személyzet nélkül bukkant fel. ♦ Előfordult, hogy a hajó fedélzetén tartózkodókat halva találták. Kül- sérelmi nyomok nélkül, tehát kizár­ható a kalóztámadás. * ♦ A repülőgépek és a hajók a ka­tasztrófákat megelőző percekben vagy semmilyen jelzést nem adtak, vagy meg-megszakadó kapcsolattal azt közölték, hogy műszereik össze­visszajeleznek. ♦ Sokszor jelezték, hogy eltűnt a nap és a szárazföld, semmit nem lát­nak, a motor is akadozik, (szge) HÍRES ELTŰNÉSEK ♦1866. Nyomtalanul eltűnt a „Lotta” vitorlás hajó, két évvel később a „Viego”. Elképzelhető, hogy tűzvész vagy szélvihar végzett velük. ♦1872 decemberében az angol „Dea Gratia” New Yorkból Gib­raltár felé tartott, amikor szembetalálkozott egy különös hajó­val. David Morehouse kapitány meglepődve ismerte fel benne a „Mary Celeste”-t, amely egy hónappal korábban hagyta el New York kikötőjét, ezután azonban nyomtalanul eltűnt. Mivel a jel­zéseire senki sem válaszolt, a kapitány csónakot küldött a néma hajó átvizsgálására. A fedélzeten egyetlen ember sem volt. ♦1890-ben Új-Zélandból indult el a „Marlborough” vitorlás, ra­kománya fagyasztott birkahús és gyapjú volt, ami nem számított értékes zsákmánynak a kalózok szemében. Nem érkezett meg Angliába, ezért eltűntnek nyilvánították. Huszonhárom (!) évvel később sok ezer kilométérre Új-Zélandtól, Dél-Amerika déli csücskénél, a Horn-foknál találták meg. Feltűnő módon a hajó teljes vitorlázattál haladt a gyenge szélben. A fedélzeten meg­döbbentő látvány fogadta a látogatókat: a személyzet és az uta­sok a hajón voltak - de holtan! Mintha minden hajóst a szolgála­ti helyén, egyeden pillanat alatt ért volna a halál, semmi gyanús nyom, semmi bűnjel. A csontokat nem tudták elszállítani a viha­rossá váló időjárás miatt. ♦1918-ban tűnt el az amerikai haditengerészet „Cyclops” nevű, 19 000 tonnás szállítóhajója: 309 tengerész közül egy sem ke­rült elő. ♦1945. december 5. A floridai Fort Landerdale repülőtérről öt Grumman-Avenger típusú repülőgép szállt fel 14 fős személyzet­tel, Charles Taylor hadnagy vezetése alatt. A Karib-tenger felé vezető útvonalon a hadnagy rémülettől eltorzult hangon a kö­vetkezőjelentést adta le: „... letértünk a kijelölt útirányról... tel­jesen zavaros lett a tájékozódásunk... az óceán egészen külö­nös... nem látjuk a szárazföldet sem... ismétlem: nem látjuk a szárazföldet... a Nap sehol... semmit sem látunk...” Az adás itt megszakadt. A földi bázis azonnal elindított egy Martin-Mariner vízi repülőgépet. Máig nem tudják, mi történt az öt Grum- mannal és a Martin-Marinerrel. ♦1948. január 29-én a Star Tiger négymotoros repülőgép hatfő­nyi legénységgel és 25 utassal, köztük A. Cunninghammel, a brit légierők marsalljával, 380 mérföld távolságban volt a Bermuda- szigetektől. A földi központ rádiótávírásza még vette a közlést: „Az időjárás és a repülés kitűnő”, ezután viszont a repülőgép nyomtalanul eltűnt. ♦1948. január 30-án Bahama közelében nyoma veszett egy utasszálító repülőgépnek 40 utassal a fedélzeten. ♦1948 áprilisában Miami közvetlen közelében eltűnt egy DC-4 típusú utasszállító repülőgép. ♦1948-ban egy Szingapúrban állomásozó brit hadihajó távirásza rutinszerűen átkapcsolt a tengeri vészjelzésre fenntar­tott hullámhosszra. A készülék azonnal működésbe lépett, pont­vonás formájában a következő üzenet érkezett: „SOS... SOS... SOS... Urang Medan tehergőzös... parancsnok és legénység ha­lott... senki nincs életben... Urang Medan tehergőzös... most én is meghalok...”. Azonnal betájolták a vétel irányát, és megállapí­tották az „Urang Medan” helyét a Malaka-szorosban. Azonnal elindították a mentőakciót, kis híján sikertelenül, a hajó ugyanis a bemért helytől nyolcvan kilométerre volt. Mozdulatla­nul állt. A mentőosztagot rémületes látvány fogadta: a kapitány és a kormányos holtan feküdt a hídon, a legénység többi tagja szintén. Az utolsó üzenetet küldő távírászt a készülékére borul­va találták meg. A tetemeket alapos bonctani vizsgálatnak vetet­ték alá Szingapúrban. Eredménytelenül. ♦1950. Nyomtalanul eltűnt a „Sandra” teherhajó. ♦1955. A Bermuda-háromszög térségében teljesen elhagyatottan megtalálták a „Connemara-IV” sporthajót. A fe­délzeten senki sem tartózkodott, sérülésnek, műszaki hibának természetesen nyoma sem volt. (i-t, szge) Összeállította: Szabó Gergely Nem azért süllyed el a hajó, mert gázmérgezésben elpusztult a személyzet, hanem fordítva: a gázömlés miatt elsüllyed a hajó, és a személyzet a tengervízbe fullad Tenger alatti gázkitörés a Bermuda-háromszög megoldása? ÖSSZEÁLLÍTÁS Nekotevits Oszkár A Bermuda-há­romszög láthatatlan gyilkosa című könyvében a gázkitörésekkel ma­gyarázza a hajók és a repülőgépek rejtélyes eltűnését. A Föld külön­böző óceánjainak, tengereinek alj­zatán több tízezer kilométeres hosszúságban repedésvölgyek hú­zódnak (például az Atlanti-hátság középvonala), a tengerfenéket más mélytengeri árkok, például a Puerto Rico-árok tagolják. Ezek mentén az izzó magma a szilárd kérget áttörve az óceán aljzatára ömlik, és ilyenkor az óceán vizével közvetlenül érintkezésbe kerül. Hasonlóan a felszíni vulkánkitöré­seknél tapasztalható gázkiáramlá­sokhoz, az óceán fenekére ömlő láva gyakran elképesztő mennyi­ségű gáztömeggel érkezik. Ez a gáz a tengervízbe, majd természe­tesen a felszínre kerül. A víz alatti lávaömlést, lávakitö­rést követően az odakerült gázok „buborékjai” a tengervíz áramlása miatt eltávolodhatnak attól a hely­től, ahol a vízbejutottak, tehát úgy mozoghatnak a vízben, mint a lég­térben a felhők. Felszínre kerülé­sük egyben a víz alatti útjuk végét is jelenti, a folyadéktól elkülönül­nek, intenzív pezsgés kíséretében, majd a szódavíz buborékaihoz ha­sonlóan a levegőbe jutnak. Bizo­nyos magasságban, réteges vagy amorf formában felhalmozódnak, és különböző fizikai és kémiai ha­tásokon alapuló rendellenessége­ket okozhatnak. Ez az elmélet a vízből kilépő gázok járművekre (hajókra, repülőgé­pekre) kifejtett hatásával mint el­sődleges hatással számol, és gázok emberekre gyakorolt hatását csak másodlagos, de mindenképpen ható tényezőként veszi figyelem­be. Vagyis nem azért süllyed el a hajó, zuhan le a repülőgép, mert gázmérgezésben elpusztult a sze­mélyzet és képtelen a gépek irányí­tására, hanem fordítva: a gázöm­lés miatt elsüllyed a hajó, lezuhan a repülőgép, és eközben a sze­mélyzet vagy a tengervízbe fullad, vagy gázmérgezés végez vele. Elő­ször azonban ki kell zárni minden más lehetséges okot. Robbanás? Hajó és repülőgép gyors eltűnése­kor ez reális ok lehet, de mindkét esetben a tenger felszínén ron­csok, vagy legalább olajfoltok ma­radnak. Mivel roncsokat és olajfol­tokat egyetlen hírforrás sem emlí­ti, a robbanást mint katasztrófale­hetőséget az esetek túlnyomó többségében ki kell zárni. Mechanikai sérülés a hajón? Voltak olyan hajók, amelyek külsérelmi nyomok nélkül átélték a katasztrófahelyzetet. így valószí­nűleg a hajószerencsétlenségek je­lentős részét nem mechanikai roncsolóhatás váltotta ki. Üzemzavar a repülőgépen? Néhány esetben a repülőgépek kö­zölni tudták a balesetet megelőző fizikai rendellenességeket (az iránytű össze-vissza jelez stb.), de a készülő katasztrófa okára vonat­kozó tájékoztatást nem tudtak ad­ni. Mechanikai sérülést egyetlen esetben sem jeleztek. Ha a repülő­gépet sérülés nem éri, csak úgy ke­rülhet a tengerbe, ha sebessége egy határérték alá csökken, vagy a sebességének iránya kedvezőtle­nül alakul. Ha a vízből nagy tömegben gázok áramlanak ki, akkor lecsökken a víz felszíni rétegének sűrűsége, a hajó így mélyebbre merül, akár víz alá is kerülhet. A repülőgép minden hajtóművé­nek egyidejű leállását az is okoz­hatja, hogy a levegő oxingén- tartalma olyan mértékben csök­ken, hogy a hajtóművek üzemét le­hetővé tevő gyors égés nem folyta­tódhat. Nem támasztja alá tapasz­talati tény, hogy ilyen ok következ­tében valaha is repülőgép zuhant volna le. Pontosabban fogalmaz­va: ilyen ok következtében esetleg történhetett már halasét, de hogy ennek oxigénhiány volt az oka, er­ről nincs tudomásunk. Elvileg te­hát az óceán feletti repüléskor az oxigénhiány a repülőgépek hajtó­műveinek leállását és ezzel a ka­tasztrófájukat is okozhatja. Egy katasztrófa forgatókönyve Induljunk ki abból a feltételezés­ből, hogy az óceán mélyén gázkitö­rés következett be. Egy ilyen gigan­tikus gázkitörés alkalmával a víz alatti tűzhányó hatalmas mennyi­ségű, több tíz MPa nyomású gázke­veréket juttathat az óceán vízébe. A mélyben lezajlott vulkánkitörés gázai megtisztulva és a tengervíz hőmérsékletére hűlve a tenger fel­színére érkeznek. A felszíni vízré­teg sűrűségét, az átbuborékoló, ki­táguló gázok hirtelen lecsökkentik. A megtisztult gázokat már nem lát­ni, csak akkor, ha a hajó már pezs­gő vízben halad. Ekkor viszont ké­ső védekezni, mert a víz intenzív pezsgésével egy időben a személy­zet legnagyobb megrökönyödésére a hajó merülése rohamosan nő, egyik pillanatról a másikra kritikus méreteket ölthet. Nehéz elképzel­ni, hogyan reagál ilyen váratlan eseményre a hajó kapitánya és le­génysége. Feltételezhető, hogy lát­va a megmagyarázhatadan süllye­dést, utolsó mentségül a vízbe ve­tik magukat, a legjobb esetben va­lamilyen mentőalkalmatossággal felszerelve. A vízben azonban ször­nyű dolgokat tapasztalnak: a víz nem úgy viselkedik, mint ahogy azt eddig megismerték. Kezük és lábuk csapásai támasz nélkül ma­radnak, mert a közeg, amelybe ke­rültek, könnyedén kitér végtagjaik nagy sebességű mozgása elől. Tes­tük súlya nagy erővel húzza őket lefelé, erejük gyorsan fogy és nem tudnak tovább fennmaradni, (i-t) A Bermuda-háromszög. Rossz hírű környék. (Német tengerészeti térkép)

Next

/
Thumbnails
Contents