Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-26 / 48. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 26. MOZI POZSONY HVIEZDA: Szörny Rt. (am.) 13.30, 15.15, 17, 19.45 Sólyom végveszélyben (am.) 20.30 OBZOR: Amélie csodálatos élete (ír.) 18, 20 TATRA: Viliódzó fények (dán) 16 Csúcsformában (am.) 18, 20.30 MLADOST: Sólyom végveszélyben (am.) 15.30 Német filmnapok: Éjfél után 18 Szóló klarinétra 20 ISTROPOLIS: Sólyom végve­szélyben (am.) 17,20 Vanília égbolt (am.) 15.30,18 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) 20.30 Moulin Rouge (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új- zél.) 17,19.15 Viliódzó fények (dán) 17.15, 20.15 Apacsok (ném.) 16 Belphégor - A Louvre fantomja (fr.) 17.30 A király táncol (fr.-belg.- ném.) 17, 20 Száll a kakukk fészkére (am.) 19.30 KASSA DRUZBA: Egy csodálatos elme (am.) 16, 19 TATRA: Őszi visszatérés (cseh-gör.) 15.30,17.45 Buena Vista Social Club (ném.) 20 CAPITOL: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 17 Viliódzó fények (dán) 20 ÚSMEV: Szörny Rt. (am.) 14,16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Szexi dög (ang.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A bűnös nő (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (ame.-új-zél.) 16,19.15 ' GYŐR PLAZA: Amélie csodálatos élete (fr.) 15, 17.30, 20 Atlantisz - Az elveszett birodalom (am.) 13 Csajok a csúcson (ném.) 14,16, 20.30 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magy.) 13.30, 15.30 Csúcsformában 2 (am.) 18.15, 20.15 Az egyetlen (am.) 20 Ellenséges terület (am.) 20.15 Ének a csodaszarvasról (magy.) 13, 14.45,16.30 Fiúk az életemből (am.) 15.15,17.45 A Gyűrűk Ura-A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) 13.30, 16.45, 20 Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 13.30, 16.30 Kémjátszma (ang.-am.) 17.30, 20 Moulin Rouge (am.) 18 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Szörny Rt. (am.) 14, 16, 18 Valami Amerika (am.) 19.45 Vanília égbolt (am.) 15,17.30,20 Kiosztották a brit filmakadémia díjait A Gyűrűk ura győzött MTI-JELENTÉS Piros betűs táncünnep a Vígszínházban. Budapesten vendégszerepeit Maurice Béjart lausanne-i balettegyüttese Egy test - harminchat lélek Maurice Béjart-t a táncosai is ünnepelték a budapesti vendégjáték után (Oláh Csaba felvétele) London. Öt díjat kapott A Gyűrűk ura vasárnap este Londonban a brit filmakadémia díjainak (Bafta) ki­osztásán. A Gyűrűk ura mesebiro­dalmáról szóló alkotás nyerte a leg­jobb film díját. A brit író és nyel­vészprofesszor, John Ronald Reuel Tolkien trilógiájának első része alapján forgatott filmmel Peter Jackson elnyerte a legjobb rendező díját, s e film kapta a legjobb maszk és jelmez díját, valamint a különle­ges látványtervért kijáró elismerést. A legjobb külföldi filmnek a mexi­kói Amores Perrost, Alejandro González Inárritu rendező művét minősítette a bírálóbizottság. Három díjat kapott - a legjobb ze­néért, a legjobb hangmémöki mun­káért és a legjobb férfi melléksze­replő (Jim Broadment) alakításáért - a Moulin Rouge című zenés játék. A Joanne Kathleen Rowling regé­nyéből készült Harry Potter-filmet nyolc kategóriában jelölték, azon­ban egyetlen díjat sem kapott. A legjobb színésznő díját idén a 67 esztendős Judi Dench nyerte el, a Richard Éjre rendezte Iris című filmben nyújtott alakításáért. Olyan vetélytársnőket utasított ma­ga mögé, mint Renee Zellweger (Bridget Jones naplója), Sissy Spacek (A hálószobában) továbbá Nicole Kidman. A legjobb férfi ala­kítás díját az ausztrál Russel Crowe kapta az Egy csodálatos elme című filmért. Crowe 2001-ben már el­nyerte a legjobb férfiszínésznek já­ró Oscar-díjat a Gladiátor című lát­ványos amerikai filmben játszott szerepéért. A francia Amélie csodá­latos élete kapta a legjobb díszlet és a legjobb eredeti forgatókönyv dí­ját. Az Egy hétvége a Gosford- Parkban című filmet az Alexander Korda-különdíjjal jutalmazták. Az 1947-ben alapított Brit Filmaka­démia 1949 óta jutalmazza évente díjakkal a filmszakma egyes ágai­nak legjobbjait. A Bafta-díjak azóta a legrangosabb elismerések közé nőttek, és szakértők szerint gyak­ran előre jelzik, kik esélyesek a brit akadémiai díjak kiosztását egy hó­nappal követő amerikai filmakadé­miai díjra - közismerten: az Oscar- díjakra. Először volt a XX. Század Ba­lettje. Béjart világhírű tánc- együttese Brüsszelben. Har­minc év ragyogás. Aztán új ország és új társulat. Lausanne és a Béjart Ballet. A stílus és a ragyogás marad. SZABÓ G. LÁSZLÓ De ez már a XXI. század balettje. Ilyet senki mástól nem kapunk, csak tőle. Itt nincs mellébeszélés (mellé­táncolás?), pontadanság, elhibázott mozdulat, itt mindig minden a he­lyén van. Értelem és érzelem, fájda­lom és érzékiség, kín és gyönyör együtt hat. Béjart hipnotikus suga­rakat lövell közönségébe. Megbű­völ, elcsábít, megrészegít. Fényt ad az észnek, melegséggel tölti meg a lelket, bizsergést vált ki a testben. Mi meg csak nézzük, mi történik itt, kérem szépen? Ha ez is tánc, akkor mit láttunk eddig? Vagy ezt nevezik misztériumjátéknak? Ez már a teljes kábulat? A szellemi extázis? A lelki orgazmus? Mindez együtt, és még az is önmagával szorozva. Ez nem­csak élet- és emberismeret. Ez hu­mor és bölcsesség. (Ön)kritika és (ön)irónia. Hetero- és homoerotika. Minden, ami az élet. A „minden” esszenciája. Csupa szépség, csupa varázs, csupa derű. És bölcsesség, emberi nagyság, tisztánlátás. Egy fényes elme páratlan ereje. Maurice Béjart január elsején ünne­pelte hetvenötödik születésnapját. Ha színpadra lép (a Tangóban ő maga is megjelenik), ötven év sú­lyától képes megszabadulni. Hu­szonéves táncosai körében ő a gu­ru, feketébe öltözve a tánc ördöge. Ha nem mozdul, már akkor is be­szél minden porcikája. De ha elin­dul a karja, fénycsóvákat rajzol a le­vegőbe. Marseille-ben született, ott tanult az operaház iskolájában, majd Párizsban és Londonban foly­tatta tanulmányait. Táncosként 1945-ben debütált Vichyben, kore­ográfusként hat-hét évvel később, Stockholmban. 1953-ban már a Ballet de l’Étoile művészeti igazga­tója, és elkészíti a Szimfónia egy magányos emberért című koreog­ráfiáját. A Bolerót, a Tűzmadarat, a Bhaktit, a Nizsinszkijt és a Diboukot már Brüsszelben hozza létre, a XX. Század Balettjében. Ugyanott, 1970-ben megalapítja a Mudra is­TALLÓSI BÉLA Hangszórókból rakott zajos ágy a falon, Isten lábnyomai űton-úfélen, a reklámgiccs obszcenitásai néma­filmszerű kockákon, csomagolópa­pír-motívumok deformálásával lét­rehozott művészi jel kerámiacsem­péken. Audiovizuális installáció, kép-tárgy installáció, humoros élet­képek és bölcseletek álló filmkocká­kon, funkciómódosított használati tárgy - ezt kínálja a négy kortárs magyar képzőművész, Gerber Pál, Eperjesi Ágnes, Koronczi Endre és Várnai Gyula néhány alkotását ösz- szefogó és bemutató, a Médium Ga­lériában látható Szétnyüt doboz című kiállítás, amely a Magyar Köz­társaság Kulturális Intézete támo­gatásával jutott el Pozsonyba. Mi lesz a dobozból, ha szétnyitjuk? Olyasmi, mintha egy tárgyat tükör­ben néznénk, vagyis ha két dimen­zióba redukálva mutatnánk meg. A négy képzőművész és a kiállítás ku­rátora, Petrányi Zsolt szétnyitották a dobozt, s a szétnyitás eredményét mutatják meg, vagyis a háromdi­menziós tárgy kétdimenziós kiter­jedésbe történő redukálását érzé­keltetik, arra keresve a magyaráza­tott, milyen a kapcsolat a vetület, vagyis a kép és az eredete, azaz a tárgy között. A legszemléletesebb példaként em­líthetjük a tárgy és vetülete viszony­ra Koronczi Endre testképeit. Ezek­kel Koronczi a legegyszerűbb utat találta meg a szétnyitáshoz. A tárgy kólát, majd tanintézményt létesít Dakarban és Lausanne-ban. Mai (harminctagú) csapata Svájcban állt össze, ott az együttes székhelye. Díszletet ritkán használ. Leggyak­rabban a fekete körfüggöny hatásá­ra épít. Jelmezei egyszerűségükkel, finom vonalaikkal fogják meg a né­zőt. Tánc az életért című koreográ­fiájához, amely már a tévénézők­höz is eljutott, Gianni Versace ter­vezett nemesen szép kosztümöket. A Budapesten előadott öt alkotás jelmezei Henri Davüa tehetségét tükrözték. Davila egyszerűen és elegánsan öltözteti a táncosokat, de úgy, hogy közben látni engedi tes­tük minden szépségét. Akkor is mu­tat, ha takar. Kosztüméi a táncos bőrévé válnak, ahol pedig szaba­don hagyják a testet, ott már a te­kintet öltöztet. A tekintet pedig egyetlen pillanatig sem pihen. Béjart táncosai a fizikai szépség, a nemes elegancia, a szín­padi tökély hordozói. Tudásuk csi­szolt, képzettségük tiszta, táncnyel­vük hibátlan. Klasszikusbalett-fel- készültségükkel még a tangót is re­mekül adják. A Faust tangót ráadá­sul két, az Arkangyalok tangóját három férfi táncolja. Fújolnak ma­gukban a sznobok, mert ők bizony kikérik maguknak, de Béjart azok­nak üzen, akik a gyönyörűségtől síkba redukálásához nem kellett képzőművészeti metódushoz folya­modnia, elvégezte helyette az idő­tényező, elvégezték a fizikai tör­vényszerűségek. Ő pedig lefényké­pezte azt a jelet, amelyet a testen vi­selt tárgyak (karóra, melltartó stb.) hagynak a bőrön. Pozsonyban lát­ható műve is a tárgyak lenyomatai­nak megmutatásán alapszik. A Mé­dium Galériában elhozott cipők, amelyek talpán az Isten felirat ol­vasható, nyomot hagynak porban, homokban vagy hóban, s a látvány, a kép, a mindenütt ott lévő cipő­nyomok az Isten szóval a teremtés, létezés, gondviselés kérdéseit érin­tő gondolatokat idéznek fel a néző­ben, úgy, hogy az Isten-lábnyom­ban saját életünket is meglátjuk. Eperjesi Ágnes tárgyvetületei bo­nyolultabb képzőművészeti eljárás­sal készülnek. Ő azokból a reklám­rajzokból indult ki, amelyek az áru­házi csomagolópapíron mutatják az áruk funkcióját. Ezeket negatív­ként használva felnagyítja úgy, hogy a színek negatívvá válnak, a tárgyak (rajzok) pedig eredeti mé­retükhöz képest megnagyobbod­nak, s ezzel a módszerrel festői ha­tást ér el. Eperjesi Ágnes azonban nem csupán ezt a festői hatást akar­ja megmutatni, hanem az így felna­gyított tárgyaknak a funkcióját akarja visszaadni, ezért fürdőszo­bai vagy konyhai csempére nyom­tatja őket. Vámay Gyula rajz-tárgy installációi is környezetünk vetületei. Vezeték­tombolnak. És láthatóan-hallható- an ők vannak többen. Alban Berget Elton Johnnal házasítja. Ugyanaz a koreográfia, ugyanazok a mozdula­tok, csak éppen kétféle zenére. Kí­sérlet? Provokáció? Vagy a kettő együtt, hogy érezzük: ezt is lehet, így is szabad. A londoni szimfoni­kusok összeolvasztása napjaink egyik legnépszerűbb slágergyá­rosával. A zene múlt olvasztóelem. A tánc mint a test himnusza. Két pás de deux a régebbi kínálat­ból: Juan y Terese és a Le Teck. Az előbbiben: két csavargó Szent János és Szent Teréz bőrében, a XVII. szá­zadi Spanyolországban. Picarosok a vallás béklyóival és szabadon, az ér­zékek birodalmában. Az utóbbiban: satuba kerül a nő, kacagva távozik a férfi. A magyar származású Marta Pan fából faragott szobra mint lelki kaloda. Fölény és irónia tömör meg­fogalmazásban. És a csúcs: a Brüsszelben, 1961-ben bemutatott Bolero. „Egy keleti és nem spanyol eredetű dallam fárad­hatatlanul önmaga köré fonódik, s a hangerő fokozásával tovább gör­dül, mígnem végül teljesen bekebe­lezi, felőrli a hangzásteret és magát a dallamot is” magyarázza Béjart a raveli muzsikát. Zenét így láttatni csak a legnagyobbak tudnak. A Dal­lamot egyszer férfi, máskor női tán­drótból „rajzolja fel” tárgyak (ágy, szék) körvonalát, árnyékát a falra, s a képet azzal teszi plasztikussá, va­gyis a vetület tárgyi mivoltát azzal hangsúlyozza, hogy apró hangszó­rókból épít a vonalak mentén ins­tallációt, amelynek fontos, hangu­latkeltő eleme a hanghatás: a hang­szórók nemcsak látványelemként vannak jelen az alkotáson, hanem eredeti funkciójukat is betöltik. Ahogy Petrányi Zsolt a pozsonyi megnyitón elmondta, .kiállításunk cos testéből halljuk. A ritmust har­minchat táncos „hangosílja fel”, de­rékig mezítelenül. A Dallam a vágy eleven tárgya. A Ritmus maga a ki­elégülésre váró test. De egy test: harminchat lélek. Legalábbis Béjart színpadán. A Vágy egy kör alakú vörös (Béjart szerint: Japánban honos piros) asz­tal tetején kísért. Az asztal körül U alakban háromszor tizenkét férfi vörös (piros) székeken. 1961-ben a fiúk csíkos trikóban, nyakukban kis kendővel táncoltak, tizennyolc év­vel később, amikor a felejthetetlen Jorge Donn áll az asztalon, már fe­hér trikó és fekete nadrág a jelme­zük, 2002-ben azonban eltűnik a trikó, hogy anélkül égessen a test. Michelangelo félmeztelen szobrai hátradöntött törzzsel. Egyazon lé­péskombináció harminchatféle pszichével. A harminchetedik: ma­ga a beteljesülés. A kielégített Vágy. Huszonéves nyírfák között egy het­venöt esztendős óriás platán. Ä sző­ke loboncos Julien Favreau, a mu­latt Carvalho de Lima, a sötét hajú Gil Roman és a többi remek táncos társaságában az örök vándor, a fe­kete mágus: Maurice Béjart. Ha megszólal, mindenki elhallgat. Ha lemegy a színpadról, minden moz­dulat róla beszél. Az ő szelleméről, az ő stílusáról, az ő érzelmeiről. célja, hogy felkeltsük az érdeklő­dést a valóság különlegessége iránt”. S ráirányítsák a figyelmet ar­ra, hogy a művészetre is hat a szá­mítógépes képalkotás, amelynek során a valóság különféle progra­mokkal manipulálható. A Szétnyílt doboz úgy nyitja ki a dobozt, hogy nem akar manipulálni, vagyis a ki­állító művészek munkáikban meg­tartják a közvetlen kapcsolatot a tárgyi vüággal, amely manipulálat- lanul is különleges. Nicole Kidman a díjkiosztó ünnepségen. Az ausztrál filmsztárt a Moulin Rouge főszerepéért jelölték a legjobb színésznőnek járó díjra, ám az elismerést végül a 67 éves Judi Dench kapta meg. (TASR/AP-felvétel) Március tizenhatodikáig látható a pozsonyi Médium Galériában négy kortárs magyar képzőművész kiállítása Tárgyak és lenyomatok a dobozból ....- ......^ Ko ronczi Endre: Kerthelyiség Koronczi Endre: Korlát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents