Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-20 / 43. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 20. Kitekintő Átrendeződik Európa legnagyobb, a világ egyik leghatalmasabb médiapiaca - A lehetséges kuncsaftok pedig már kinézték a legízesebb falatokat Keselyűk a német Kirch-birodalom felett? Leo Kirch. A würzburgi médiamogult kemény fából faragták, nem adja fel egykönnyen. (Fotók: internet) Gyökeres átrendeződés előtt áll Európa legnagyobb, a vi­lág egyik legjelentősebb mé­diapiaca, a német. Roppant harcok folynak a háttérben, miután alapjaiban rendült meg az egyik főszereplő, a Kirch-csoport, amelynek főbb elemei a SAT1, a Pro7, a Kabell, az N24 kereskedel­mi tévéállomás, a Németor­szág legnagyobb napilapkia­dó vállalatában, a Springer­ben lévő 40,1 százalékos tu­lajdonrész révén pedig a Bild-Zeitung, a Die Welt, va­lamint a Forma-1 rendezési, tévéközvetítési jogai. DUNAI PÉTER A „frank oroszlán”, a 75 éves Leo Kirch médiabirodalmának han­gos gerincroppanása mindenkit a porondra szólított: a nagypoliti­kát, a konkurens német vállalato­kat, a nemzetközi médiacápákat, a hitelező bankokat, a sportvilá­got, amelyben a Forma-1, a 2006-os németországi futball-vi- lágbajnokság közvetítési jogai ré­vén Kirch jelen van. Kirchnek a hétfői Wall Street Journal Europe szerint kétszer annyi adóssága van, mint amennyit korábban fel­tételeztek, 13 millió euróval tar­tozik, miközben vagyona körül­belül 4 milliárd euró. Az idős médiamogul a nyugat-eu­rópai jobboldal gazdasági hátor­szágának egyik kulcsszereplője, Franz-Josef Strauss bajor politi­kus egykori bizalmasa, az olasz médiacézár-miniszterelnök Silvio Berlusconi barátja és gyanús ügy­leteinek aktív segítője. Leo Kirch a demokrácia veszélyeztetője - állította róla Helmut Thoma, az RTL (Bertelsmann) exfőnöke. Kirch birodalma az élveboncolás örömei elé néz, a lehetséges kun­csaftok alighanem már kinézték maguknak a legízesebb falatokat. Robbant a kulcsszereplő Az általában kitűnően értesült Der Spiegel tudni vél egy 2002. január 27-i szupertitkos csúcsta­lálkozóról Hannoverben, a Wich- mann vendéglőben. A részvevők: Gerhard Schröder kancellár, Rolf Breuer, a Deutsche Bank elnöke, Thomas Middelhoff, a Bertels­mann első embere és Erich Schu­mann, a befolyásos, SPD közeli WAZ-médiacsoport egyik tulaj­donosa. így vagy úgy mindegyi­küknek érdeke fűződhet a német médiapiacon a kártyák újraosztá­sához, a Kirch-birodalom szétve­réséhez. A Kirch-válságot mégis az a kulcsszereplő robbantotta ki, aki nem volt jelen a Wichmann vendéglő különtermében: a Springer-kiadó főtulajdonosa, Axel Springer özvegye, aki janu­árban váratlanul 770 millió eurót követel egy korábbi visszavásár­lási opciós megállapodás alapján Kirchtől, tudván, a „frank orosz­lán” gyakorlatilag fizetésképte­len. Az özvegy ezzel elhunyt férje kívánságát teljesíti, aki mindig óvott a Kirchhel való üzleti kö- zösködéstől, másrészt a Kirchhel való szakítással feladja Axel Springer hosszú ideig dédelgetett álmát, a beszállást a német tévé­piacba. Mintegy a Springer-öz- vegyhez csatlakozik Rolf Breuer, aki a legnagyobb német bank, a Deutsche nevében hitelképtelen­nek minősíti Kirchet. Kirchnek jú­nius 30-án jelentős summát kel­lene törlesztenie legfőbb hite­lezőjének, a Bayerische Landes­banknak (BL). Most minden szem Münchenre szegeződik, mit lépnek a hitelezők, a BL és a töb­biek: követelik-e a pénzt, vagy hajlanak a fizetési halasztásra. Mindez kegyelemdöféssel ér fel a hörgő oroszlánnak, a Kirch-cso- portnak. Amely csak úgy menthe­ti a bőrét, mint a mesében: ha sa­ját testéből vág ki darabokat, dob­ja oda őket koncként az ül­dözőknek. Vagy mégse? A Kirchet ismerők óvnak az elhamarkodott következtetésektől, a würzburgi médiamogult kemény fából farag­ták, nem adja fel egykönnyen. Vé­gül is egész életművéről van szó. Es lehet, hogy onnan jönnek a fel­mentő seregek, ahonnan senki sem várja. Európa egyik legna­gyobb diszkontkonszernje, a Re­we (Penny, Globus, Toom), amelynek hat százalék tulajdon- része van a Kirch-médiában, a mi­nap demonstrálván a „Kirch-ház iránti barátságáról” nyilatkozott, és sejtetni engedte, segít a bajba jutottnak. És akkor még nem szól­tunk a régi Kirch-szövetségesről, Európa egyik leggazdagabb em­beréről, Otto Beisheimről, a Met­ró-áruházlánc alapítójáról, egyik tulajdonosáról, áld már többször segített frankföldi barátjának. A hannoveri vendéglőben talál­kozó négy német vezető feltétele­zett közös céljai: 1. mindenáron megakadályozni, hogy a politikai kalandor hírében álló Rupert Murdoch ausztrál-amerikai mé­diamilliárdos a Kirch-csoport vál­ságát kihasználva megvesse a lá­bát Európa legígéretesebb média­piacán, a németen. 2. Kirch biro­dalmát szét kell szabdalni. 3. Mindeközben meggátolni, hogy Edmund Stoiber kancellárjelölt tekintélye erősödjön. Érdemes emlékeztetni rá, hogy Edmund Stoiber miniszterelnök a félállami bajor Bayerische Lan­desbank elkötelezett patrónusa, A Kirch-válságot Axel Springer özvegye robbantotta ki. aki néhány éve Berlinben még az EU keleti bővítésének megvétó- zásával fenyegetőzött, ha Brüsz- szel komoly kifogást emel a né­met tartotnányi bankok (ilyen a BL is) az EU alapelveivel, a sza­bad piacgazdasággal ellentétes szellemű állami támogatása el­len. A BL viszont - nyilván a bajor kormányfő tudtával - a Kirch- csoport legnagyobb hitelezőjévé vált, kétmilliárd eurója van kint a szorongatott médiamogulnál. Ha Kirch bukik, és nem tudja törlesz­teni a BL-nek a kölcsönt, abba be­lerokkanhat a BL - és rajta ke­resztül Stoiber is. Miféle kancel­lárjelölt az, aki ugyan Schröder- rel szemben saját gazdasági irá­nyítóképességét magasztalja, közben még a félig-meddig házi­banknak számító BL ügyeit sem tudja rendbe tenni? - kérdezhe­tik szeptemberben a parlamenti választásokon az urnák előtt töp­rengő bürgerek. A Deutsche Bank komoly össze­get kereshet - erre készül is - a Kirch-vagyon egy hányada (a Springer kiadóban meglévő 40,1 százalékos tulajdonrész) elzálo­gosításával, illetőleg a zálogjog érvényesítésével. Az egyetlen probléma, hogy másik két bank, a Deutsche Bankkal együtt ugyan­csak hitelezőként érdekelt Dresd­ner Bank és a Hypo-Vereinsbank is szeretné rátenni a kezét a Springe r-va gyón hányadra, amelynek piaci értékét 1,1 milli­árd euróra becsülik. A Springer­vagyonrész finom falat, többet ér, mint amennyinek látszik, állapít­ják meg értékpapír-piaci elem­zők. A Springer-papírok alulérté­keltek, az utóbbi másfél évben ár­folyamuk a harmadára csökkent. Frankfurt, a német bankvilág óri­ása, a Deutsche Bank szétszabdal­ná a Kirch-csoportot, és úgy tenné rá a kezét a Springer-csomagra. A Deutsche Bank helyzeti előnyben van, mert neki - ellentétben a má­sik két versenytárs hitelező bank­kal - zálogjoga van a Kirch birto­kában lévő Springer-tulajdon- részre. Vele szemben a Dresdner és a Hypo-Vereinsbank alkalmi érdekszövetsége megő-rizné - legalábbis papíron - a Kirch-biro- dalmat, de ők is lenyúlnák a Springer-tulajdonrészt. Nem lesz egyszerű dolguk. Nemcsak egy­mással kellene megállapodniuk, hanem tudomásul kellene venni­ük, hogy a legérdekeltebb, maga a Springer-kiadóvállalat fő tulaj­donosa, Axel Springer özvegye is azt szeretné, ha a Kirchnél lévő Springer-hányadból valamennyi visszakerülne hozzá, így erősítve tovább tulajdonosi pozícióit. A Bertelsmann az RTL-csoport ré­vén, a Kirch-csoport mellett a né­met kereskedelmi tévépiac másik meghatározó ereje. A logika sze­rint profitálna a nagy versenytárs gyengüléséből, széthullásából, ta­lán még be is kebelezné a Kirch- csoport egyes részeit. Vagy mégse? A Berliner Zeitung úgy vélte, a Ber- telsmann-nak nem fűződne érdeke a Kirch-csoport szétveréséhez. Á Bertelsmann étvágyát bizonyára fékezi, hogy egy újabb hazai napi­lap vagy tévécsatorna birtoklásá­val úgy járhatna, mint a Népsza­badsággal Magyarországon: túl­léphetné a német médiatörvény­ben megszabott piachányadot. Ha így van, akkor mit keresett a Ber- telsmann-vezető a hannoveri ven­déglői titkos találkozón? Lehet, hogy mégis egynémely Kirch-tévé- csatorna érdekelné? A Bertelsmann Népszabadság-tu­lajdonrésze nagyobbik hányadára tavaly lehetséges vevőként szóba került WAZ élére a közelmúltban állították Gerhard Schröder egy­kori kancelláriavezetőjét, Bodo Hombachot. Hombach, hogy el­csendesedjen körülötte egy ko­rábbi zavaros ingatlanügyletéből kavart botrány, több évet töltött balkáni főmegbízotti „száműze­tésben”. Hombach nem-csak volt főnöke, a baloldal kancellárjelölt­je választási szerepléseit tudja olajozni a WAZ befolyásos regio­nális lapjaiban, hanem belejátsz­hat akár a konkurens Axel Sprin­ger kiadó ügyeinek a WAZ-cso- portra nézve kedvező alakításá­ba. Például úgy, hogy a Kirch-pa­kett néhány százalékának a meg­vásárlásával résztulajdonosává válik a Springer kiadónak. Lutz Glandt, az esseni WAZ-cso- port ügyvezetője a berlini Der Ta­gesspiegel újságírójával beszél­getve célzott is erre. Lehet, hogy Friede Springer, Axel Springer özvegye sem bánná, ha inkább a WAZ, a Burda, a Bauer lenne ki­adói társa, mint a nehezen kezel­hető Kirch. A határozottan szoci­áldemokrata szimpátiájú (a Der Spiegel szerint mélyvörös) WAZ legyen a baloldalisággal aligha vádolható Springer kiadó résztu­lajdonosa? Pikánsnak tűnik, de a mai német valóságba beleillik. Mondják, amikor a WAZ-résztu- lajdonos (és a hannoveri titkos találkozó egyik részvevője) Schu­mann nemrég a Springer-házban járt, és jelezte vételi szándékát, a megbeszélés végeztével Friede Springer, az özvegy kivételes ud­variassági gesztussal egészen az autóig kísérte. A gátlástalan Murdoch A Kirch-krízis legfontosabb külső szereplője Rupert Murdoch, a gátlástalan politikai kalandornak nevezett ausztrál-amerikai médi­ahatalmasság, aki Kirch mizériá­ját kihasználva meg akarja vetni a lábát a kontinens legfontosabb médiapiacán. Murdochnak 22 százalékos érdekeltsége van a Premiere World fizető tévécsator­nában, Kirch talán legnagyobb tévedésében, veszteségforrásá­ban. Murdoch taktikázik. Nem tudni, érvényesíti-e visszavásár­lási opcióját, a 22 százalék fejé­ben visszáköveteli-e a kialkudott vételárat, vagy újabb üzletrésze­ket zsarol ki a megszorult Kirch­től. Murdoch jogával élve könyv- vizsgálók hadát küldte Kirch nya­kára. Fel akarja mérni, mi az, ami értékes, amire rátehetné a kezét. Nemzetközi vállalkozását, a News Corp.-ot, panaszkodik, tönkreteszi a Kirch-birodalom- ban eszközölt befektetése. Ezt so­kan kétlik, megkérdőjelezve a kö­zelmúltban tett lépését, a Kirch- érdekeltségek veszteségként való hirtelen, egy év alatt való leírá­sát, ami mögött a ravasz Mur­doch újabb trükkjét sejtik. Erényt kovácsolna a szükségből? Nyere­séggel mászna ki a vesztettnek tűnő Kirch-ügyből? Murdoch mellett felbukkan a színtéren a Forma-1 megalapító­ja, az angol Bernie Ecclestone is, aki viszont szeretné visszavásá­rolni a sarokba szorított Kirchtől az autóverseny-rendező céget. Kirché a Forma-1 hatvan százalé­ka. A hírek szerint Ecclestone nyolcszázmillió eurós ajánlatra készül, és a visszaszerzett For- ma-1 társaságba bevenné az au­tóversenyzésben erősen érdekelt DaimlerChryslert és a Fiatot is. Az ajánlat nem reménytelen, Kirch­nek most úgy kell a készpénz, mint egy falat kenyér. A Daim­lerChrysler és a Fiat persze azon­nal kivinné a Forma-1 élő közve­títési jogait a Kirch-tévécsatorná- ról, és odaadná az RTL-nek - leg­alábbis ezt szeretné a Bertels­mann. A Süddeutsche Zeitung úgy tudja: ezt a Bertelsmann már levajazta a többi érdekelttel. Kirch arroganciája, önzése egyre jobban csípi a versenysportban érdekelt autóipari hatalmassá­gok, a DaimlerChrysler, a Fiat, a BMW vezetőinek a szemét. Övé a Forma-1, a közvetítési jog és a versenyeket élőben csak a vi­szonylag kevés előfizetővel ren­delkező fizető tévécsatornája né­zői láthatják. Ami Kirchnek jó, az óriási közvetett reklámveszteség az autógyárosoknak. Ahelyett, hogy százmilliók néznék a köz- szolgálati, kereskedelmi csator­nákon, Kirch gyakorlatilag bezár­ja a Forma-l-et, a világ egyik le­gértékesebb reklámhordozó ese­ményét gyatrán muzsikáló házi fizető-csatornájába, a Premiere Worldbe. Meg is bukik vele, a csa­tornára a vártnál kevesebben fi­zetnek elő. Kirch nagyravágyásá- val rúgja ki saját maga alól a szé­ket. A Premiere Worlddel durván elszámítja magát. Roppant pén­zeket - rossz nyelvek szerint több milliárd eurót - invesztál a fizető tévécsatornába, ám az előfizetők nem jönnek. Egy év alatt nyolc- százmillió eurót bukik csak ezen. Kirch 2001 elején késhegyre me­nő harcot vív a két német orszá­gos közszolgálati csatornával, az ARD-vel és a ZDF-fel a 2006-os futball-világbajnokság közvetíté­si jogaiért. Zsarolja őket, egyre magasabbra srófolja az árat, a közszolgálatiak végül beadják a derekukat (Kirch közvetítési jo­gaiért végső soron állam bácsi fi­zet), és a „frankföldi oroszlán” elégedetten dörzsöli a markát. Miközben Kirch a Premiere Worlddel kínlódik, a versenytárs Murdoch, aki News Corp. nevű konszernjével (150 napilapja van a világon) elsősorban Ausztráliá­ban, az USA-ban és Nagy-Britan- niában működik, tíz újabb tévé- csatornát (a többi között az MTV- t, a CBS-t) vásárol meg a meglévő 22 mellé. Murdoch mellett a má­sik nemzetközi médiacápa, John Malone amerikai milliárdos (Li­berty Media) is kedvet kapott, megvenné a Deutsche Telekomtól a németországi kábeltévé-háló­zat jelentős részét. A kikölteke­zett, nagy gondokkal, súlyos készpénzhiánnyal küszködő Tele- komnak jól jönne az amerikai dollárinjekció, ám a német kar­tellhivatal nem akarja enged­élyezni az ügyletet. Közben egyre többen találgatnak, a furfangos Murdoch talán mégis egyeztetett Maionéval, hogy egyikük a német kereskedelmi (fizető) tévécsator­na-piacot, a másikuk az ehhez szervesen kapcsolódó kábeltévé­hálózatot rohamozza meg. Kirchhel együtt borulhat a német médiapiac kényes politikai egyensúlya - hallani a félelme­ket. Van egyáltalán ilyen politikai egyensúly? Eddig ugyanis a két közszolgálati csatorna (amely­ből, mondják, az egyik, az ARD inkább a baloldal, a másik, a ZDF inkább a közép felé húz) mellett ott volt a két nagy kereskedelmi tévéblokk: a Bertelsmann RTL- csoportja (SPD-szimpátia?) és Leo Kirch SAT1, Pro7, Kabell és N24 csoportja (unióspárti szim­pátia?). A besorolás erőltetett, a kereskedelmi adók műsorpoliti­káján nem érződik - nem is ér­ződhet - markánsabb politikai hatás. Az RTL programján ép­púgy szerepelnek laza pletyka- és blődliműsorok, mint a SATl-en vagy a Pro7-en, Günther Jauch (RTL-es sztárműsorvezető) sem­mivel sem „baloldalibb”, mint Harald Schmidt (SATl-es sztár­műsorvezető), az RTL-en termé­szetesen a Stern-TV programját, míg a SATl-en a liberális Der Spi- egel-TV programját adják. A leg­nézettebb német tévéadás - Tho­mas Gottschalk pergő show-mű- sora olyan hírességekkel, mint Mick Jagger, Robbie Williams vagy Sophia Loren, a Wetten dass... Fogadjunk, hogy... - a köz- szolgálati csatornán megy. Csapás Stoiberre Németországban a közélet politi­kai tűrőképessége, türelme egyébként is összehasonlíthatat­lanul nagyobb, mint mondjuk Magyarországon. Például a Bild- Zeitungot, Springerék valamikor jobboldali hecclapnak tartott szí­nes napilapját egyáltalán nem za­varja, hogy rendszeres rovatírója az az Oscar Lafontaine, aki még szocdem mércével mérve is túl­zottan baloldali. Kirch drámájának a belpolitikai hátterében ott állnak az ősszel esedékes német választások. Ed­mund Stoiber hivatalos jelölésé­vel megindult a kampányharc. Gerhard Schröder kancellár akar maradni. A Kirch-birodalom ha­nyatlását ügyesen felhasználva, vélik hívei, csapást mérhet a nagy riválisra, a jobboldal kancellárje­löltjére, Stoiberre. Ám Schröder tudja, árgus szemmel figyelik minden lépését. Egy liberális, nyitott, demokratikus Németor­szágban, az EU-ban nem enged­heti meg magának egyetlen poli­tikus sem, hogy féllegális mód­szerekkel kigolyózzon valakit a piacról csak azért, mert nem né­met vagy európai, és csak azért, mert Rupert Murdochnak vagy John Malone-nak hívják, és mé­diagengszter hírében áll. A né­met kancellár figyelmeztetett: Berlinre még a gyanú árnyéka sem vetődhet, hogy elriasztja a külföldi befektetőket. (Az EU ille­tékes vezetése, a brüsszeli ver­senyhivatal mindeddig nem fog­lalt állást az ügyben.) Gerhard Schröder kijelentette: a Kirch- válságra „német” megoldást sze­retne, de ebbe ő személyesen nem avatkozhat bele. Tudja, vá­Schröder „német” meg­oldást szeretne, de ebbe ő nem avatkozhat bele. lasztási évben politikai öngyil­kosság lenne belegabalyodni a Kirch-botrányba. Nem is olyan régen egy hasonló ügyben (a Phi­lipp Holzmann építőipari cég sza­nálásához nyújtott „baráti” kor­mánytámogatásról van szó) már alaposan megégette a kezét. Edmund Stoiber saját kancellári­avezetője, Erwin Huber útján lé­nyegében ugyanezt mondta: csak tanácsokkal mozdíthatjuk elő a megoldást. (Például a Bayerische Landesbank - Kirch legnagyobb hitelezője - felügyelőbizottságá­ban ott ülő fél bajor kormány út­ján elérhetik, hogy a BL nem ra­gaszkodik szigorúan a megáll­apodás betűjéhez, és nem követe­li Kirchtől június 30-án a hatal­mas, kétmilliárdos hitel első, te­temes részletének a törleszté­sét...) A csapatok felálltak, a já­tékszabályokat meghatározták, indulhat tehát a küzdelem, amelyben mindkét vezér, Schrö­der és Stoiber a színfalak mögül mozgatja a bábukat. Berlin, 2002. február Rupert Murdoch, a Kirch-krízis legfontosabb külső szereplője

Next

/
Thumbnails
Contents