Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-20 / 43. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 20. TÉMA: A SZEMLENCSE 11 A szemlencse rugalmassága fokozatosan csökken, kénytelenek vagyunk szemüveget hordani A pontos diagnózis felállítása a szakorvos feladata Szemünk fénye Illusztrációs felvétel A szlovákiai egészségügyet az utóbbi években nemcsak az állandósult pénzhiány és a különböző reformkísérle­tek koncepciótlansága sújtja, hanem azok a botrányok is, amelyek időnként felborzol­ják a közvéleményt. Az utób­bi hetekben-hónapokban a besztercebányai Roosevelt Kórház szemészeti klinikájá­nak professzora, dr. Milan Izák került reflektorfénybe, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy lejárt szavatossá­gú műlencséket ültetett páci­ensei szemébe. ÖSSZEÁLLÍTÁS Mivel az ügyben még folyik a vizs­gálat, nem szeretném kommentálni az esetet. Elgondolkoztató ugyan­akkor, hogy a sajtó milyen keveset foglalkozott magával a műtéti eljá­rással és azzal a kérdéssel, hogy mi­kor szükséges mesterséges szem­lencsével pótolni a feladatát ellátni képtelen eredeti szemlencsét. A látás, mint általában minden ér­zékelés, összetett folyamatok vége­redménye. Mindenekelőtt egy olyan optikai rendszer kell hozzá, amely összegyűjti a külvüágból ér­kező, a látható fény tartományába tartozó elektromágneses hullámo­kat, amelyek valójában a képi infor­mációk hordozói. Ez az optikai rendszer a szem, amelyből aztán az idegpályákon ingerületek formájá­ban az agy megfelelő központjába kerülnek ezek az összegyűjtött in­formációk, és itt alakul ki a látott kép. Ha ebben a bonyolult rend­szerben bárhol valamilyen hiba ke­letkezik, az megzavarhatja vagy akár lehetetlenné is teheti a képi in­formációk feldolgozását, vagyis a látást. Előfordulnak olyan esetek, amikor a látásképtelenséget nem a szem valamilyen betegsége vagy sé­rülése okozza, hanem a látóidegek­ben vagy a látókéregben kialakult rendellenesség. A vakság vagy a kü­lönböző látáshibák azonban több­nyire az optikai rendszer nem kielé­gítő működésével függenek össze. Az emberi szem különböző felada­tokat ellátó szerkezeti elemekből áll, amelyek közül most összponto­sítsuk figyelmünket a szemlencsé­re. A kétszer domború (bikonvex) felszínű, teljesen ádátszó, rugal­mas lencse a szivárványhártya és az üvegtest között helyezkedik el. A szem optikai tengelye éppen a lencse közepén halad át, ahol vas­tagsága kb. 4-4,4 milliméter. A szemlencse törésmutatója na­gyobb, mint a szaruhártyáé és az üvegtesté: kb. 1,42-1,44. Ha közei­re nézünk, a lencse kidomborodik, ha pedig távolra, akkor ellaposodik - ezzel az egyszerűnek tűnő me­chanizmussal állítja mindig élesre a képet. A szemlencse rugalmassá­ga életünk során fokozatosan csök­ken. Gyermekkorunkban akár 7 centiméternyire lévő tárgyat is éle­sen látunk, idővel azonban egyre nő a beélesíthetőség távolsága, s idősebb korban (általában negyve­nöt éven túl) az emberek nagyobb hányada kénytelen szemüveget használni az olvasáshoz. Az életkor előrehaladtával azonban nemcsak a szemlencse rugalmassága csök­ken, hanem kisebb-nagyobb opálos pontok, területek alakulnak ki ben­ne, s ez általában zavarja a látást, hiszen a szürkébb részeken más­ként törik meg a szembe érkező fény és a betegség előrehaladtával lehetedenné válik a kép élesre állí­tása. A szemlencsének ezt az el- szürkülését szürkehályognak vagy kataraktának nevezik. Egy ameri­kai statisztika szerint a 65-74 év közötti életkorú népesség mintegy 60 százalékát sújtja kisebb-na- .v I­gyobb mértékben ez a betegség. Ki­alakulásának okait részleteiben még ma sem ismerjük. Többnyire a szemlencse vízháztartásának zava­rai vezetnek oda, hogy a szemlen­cse citoplazmájában oldott állapot­ban található fehérjék - legfonto­sabb képviselőjük az alfa-krisztal- lin - összecsomósodnak és kicsa­pódnak. Ez az időskori szürkehá­lyog. Bizonyos anyagcserebetegsé­gek, mmt pl. a cukorbetegség is hozzájárulhatnak a szürkehályog kialakulásához. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy di­abétesz esetén a szemlencsében megnő egy cukorféleség, a szorbit koncentrációja és ez elősegítheti az oldott fehérjék kiválását. Más be­tegségek (különböző bőrbetegsé­gek és ekcémák, izomsorvadás, ízületi gyulladás stb.) is meggyor­síthatják a szürkehályog képződé­sét. A súlyosan rövidlátó emberek­nél az átlagosnál jóval gyakoribb ez a probléma, de egyéb idült szembetegségek is közrejátszhat­nak a létrejöttében. A szemlencse mechanikus sérülése ugyancsak szürkehályoghoz vezethet. Bizo­nyos gyógyszerek (pl. kortikoidok, maláriaellenes készítmények stb.) mellékhatásaként is felléphet a be­tegség. A katarakta egyik sajátos formája a veleszületett szürkehályog. Ha a nő a terhesség korai szakaszában bizonyos fertőző betegségben, pl. rubeolában vagy toxoplazmózis- ban betegszik meg, ennek viszony­lag gyakori következményeként gyermeke vakon jön a világra. A terhesség idején szedett gyógysze­reknek (pl. hormon tartalmú ké­szítményeknek) is lehet szürkehá­lyogot kiváltó mellékhatásuk. A veleszületett szürkehályoggal súj­tottak kb. egyharmadánál örökle­tes tényezők játszanak szerepet (pl. Down-kór), míg a maradék egyharmad esetében a kiváltó ok ismeretlen. A szürkehályog gyógyszerekkel nem gyógyítható, legfeljebb lelassítható a kifejlődése Lencsecsere harminc-negyven perc alatt ÖSSZEÁLLÍTÁS A szürkehályog kialakulása sok­szor lassú, máskor viszont megle­hetősen gyors lefolyású. Gyógysze­rekkel a betegség nem gyógyítható, legfeljebb lelassítható a kifejlődé­se. A kezelés az esetek túlnyomó többségében a hályogos lencse műtéti eltávolítása, hiszen enélkül a beteg nem látna. Az Egészségügy Világszervezet (WHO) egy 1990-es kimutatása szerint a Földön mint­egy 38 millió világtalan embert tar­tottak nyilván, 41,8 százalékuk szürkehályog következtében vakult meg. Régebben még általános volt az a nézet, hogy a műtétet akkor kell elvégezni, amikor a hályog már „beérett”. Manapság, különö­sen ha a beteget a szürkehályog a munkája végzésében akadályozza, már a katarakta korai stádiumában is végrehajtják az operációt, sőt a szakemberek egyre inkább hajla­nak arra, hogy minél hamarabb sor kerüljön a műtétre. A szemlencse-operációk hőskorá­ban csak eltávolították a szürkehá- lyogos lencsét, de nem pótolták azt, hanem egy erős (kb. + 10 - + 12 dioptriás) szemüveggel igye­keztek korrigálni a beteg látását. Az első szemlencse-extrakciót egy francia felcser, Jean Louis Petit hajtotta végre 1708. április 17-én. Addig azt tartották, hogy a szürke­hályogot tűvel ki lehet szúrni vagy oldalra lehet tolni. Petit módszere azonban még évtizedekig nem vert gyökeret. A szürkehályogos szemlencse eltávolítását egy másik francia szemorvos, Jaques Daviel (1696-1762) vezette be az orvosi gyakorlatba. 1745. április 8-án egy remete szemlencséjéről a hagyo­mányos módon szerette volna ol­dalra tolni a hályogot, közben azonban a lencse megsérült és da­rabjaira esett szét, s amikor a ma­radványait a szemből kiöblítette, páciense rögtön jobban látott. Saj­nos két nappal később fertőzés lé­pett fel, s a remete teljesen megva­kult. Daviel azonban elgondolko­dott a történteken és rádöbbent ar­ra, hogy a katarakta nem valami­lyen hártya, hanem a szemlencse elhomályosodása. A szürkehályo­gos szemlencse elzárja a szembe érkező fény útját, ezért a legcélra­vezetőbb eltávolítani. Sikerült ki­dolgoznia egy olyan kíméletes műtéti eljárást, amellyel az esetek többségében komplikációk nélkül az arcüregbe tolta le a beteg szem­lencsét vagy pinzettával kiemelte. A módszer széles körű alkalmazá­sát azonban korlátozta a gyakorta fellépő fertőzés, így csak a 20. szá­zadban vált rutin műtéti eljárássá a szürkehályogos szemlencse eltá­volítása. A betegek számára az operáció a látás képességének visszaszerzését jelenteti, noha a + 10 dioptriás szemüveg viselése kényelmetlen és többnyire a látott kép sem tökéletes. Az 1940-es évek végén egy brit szemorvos, Harold Lloyd Ridley egy pilótát vizsgált, akinek egy bal­eset során a pilótafülke ablakából származó apró plexidarabok kerül­tek a szemébe, ennek ellenére sem­miféle gyulladás nem lépett fel: a szem jól tűrte az idegen testecskék jelenlétét. Ez a megfigyelés adta neki az öteletet, hogy valamilyen színtiszta műanyagból mestersé­ges szemlencsét készítsen, s ezzel helyettesítse a műtétileg eltávolí­tott szürkehályogos lencsét. Maga a plexiüveg (polimetilakrilát) nem vált be, ezért más anyagok után kellett nézni. Manapság a kemény lencsék leggyakrabban használt alapanyaga a szilikon és a polime- tilmetakrilát, az utóbbi másfél évti­zedben azonban az úgynevezett lágy lencsék egyre inkább kiszorít­ják a kemény lencséket, ám egyelőre jóval drágábbak ezeknél. A szemlencse-pótló műtétek napja­inkban a leggyakoribb szemészeti beavatkozások közé tartoznak, Szlovákiában néhány ezer ilyen operációt végeznek évente. Míg ré­gebben a beteg szemlencsével együtt a lencsetokot is eltávolítot­ták, ma a lencsetok a helyén ma­rad, s tulajdonképpen ebben helye­zik el a műlencsét. A szürkehályo­gos lencsét 30 kHz-nél magasabb frekvenciájú ultrahanggal „széttö­rik” (ezt fakoemulzifikációnak ne­vezik), a szaruhártyán ejtett ap­rócska (2,8-4 mm) nyíláson ki­emelik a lencsedarabokat és ugyanitt beültetik a műlencsét. A lágy lencse rendszerint össze van hajtogatva, amelyet aztán „szétte­rítenek”, ennek köszönhetően a szükséges műtéti nyílás valóban minimális és könnyen összeforr. A műtétet helyi érzéstelenítéssel ál­talában 30-40 perc alatt elvégzik és a beteg még aznap vagy másnap hazamehet. Egy „ülés” alkalmával csupán egy szemet műtenek meg, a másik lencse eltávolítására csak azután kerül sor (leghamarabb 4-5 hét múlva), ha bizonyossá vált, hogy az előző operáció sikeres volt. A látásképesség általában gyorsan helyreáll, a betegnek többnyire csak az olvasáshoz kell (kb. +3 dioptriás) szemüveget vi­selnie, esetleg más apróbb korrek­ciókra is sor kerülhet. Az egyszer beültetett műlencsét a páciens ál­talában haláláig viseli, egy újabb cserére csak kivételes esetben ke­rül sor. Az utóbbi években olyan mesterséges lencsékkel is kísérle­teznek, amelyek alkalmazkodná­nak a beélesítendő tárgy távolsá­gához, vagyis egy viszonylag tág tartományban élesre tudják állíta­ni a képet. Az úgynevezett virág- szirmos szemlencse tulajdonkép­pen 6 egymásra fektetett lencséből áll, amelyeket hajlékony rugókkal rögzítenek a lencsetokhoz, s attól függően, hogy müyen távolságra található a megfigyelt tárgy, a len­csék összecsukódnak vagy szét- nyünak. A szakemberek azt remé­lik ettől a megoldástól, hogy a kö­zellátást is lehetővé teszi és nem lesz szükség szemüvegre. A szemlencse-pótló műtétek napjainkban a leggyakoribb szemészeti bea­vatkozások közé tartoznak Mi a hályog? ISMERTETÉS A hályogkovácsról alighanem min­denki hallott már. A történet egy al­földi pásztoremberről szól, aki bics­kájával távolította el a hozzáfordu­lók szeméről a „hályogot”, míg az­tán egyszer az orvosok elmagyaráz­ták neki, milyen következményei lehetnek a beavatkozásának. Ettől kezdve többet nem „operált”. Meg­Gyakran hallani a zöld­hályogról is, melyet glau- kómának neveznek. lehet, az eset valóban megtörtént, a derék pásztor azonban bizonyosan nem hályogot távolított el, hanem kúszóhártyát a szaruhártya felszí­néről. A kúszóhártya a belső szem­zugból előrenyomuló kötőszövetes képződmény, amely többnyire por, füst vagy egyéb ingerlő anyagok ha­tására ajakul ki, s rendszerint csak elcsúfítja a szemet, de olykor a lá­tást is zavarhatja. Gyakran hallani a zöldhályogról is, amelyet szakszóval glaukómának neveznek, de valójában ez sem há­lyog, hanem a szemgolyó kisebb- nagyobb mértékű megduzzadása és megkeményedése. A szem csar­nokvizének kóros felszaporodása okozza. Olykor fájdalmas roha­mokkal jár. A csamokvíz elvezeté­sének helyreállításával, esetleg gyógyszerekkel kezelhető. Ameny- nyiben a zöldhályogot elhanyagol­ják, az a látás tartós károsodásá­hoz, esetleg vaksághoz vezethet. Az egyetlen valódi hályog a szür­kehályog, amelynek legjellemzőbb tünetei a homályos vagy zavaros látás, az elhalványuló színek, a fényforrások körüli gyűrűlátás, a kettős vagy többes látás, a rossz éj­szakai látás és egyebek. Természe­tesen a pontos diagnózis felállítása a szakorvos feladata, ezért ha va- lamüyen rendellenességet észle­lünk, ajánlatos minél hamarabb felkeresni a szemészeti rendelőt. A szürkehályognak egyébként há­rom fő típusa ismert, attól függően, hogy a homályosodás a szemlencse mely területeit (len­csemag, lencsekéreg, lencsetok) sújtja. Másodlagos szürkehályog­ról akkor beszélünk, amikor a be­teg szemlencse eltávolítása és pót­lása után álatában 1-3 év múlva (olykor már előbb) ismét megje­Ha rendellenességet észlelünk, minél hama­rabb forduljunk orvoshoz. lennek a szürkehályog tünetei. Ilyenkor a lencsetok megvasatago- dása és elhomályosodása okozza a problémát, amelyet lézeres bea­vatkozással viszonylag könnyen orvosolni lehet. Egy cseh vegyész készítette és szabadalmaztatta az elsőt A lágy kontaktlencse ÖSSZEFOGLALÓ Míg beültetett mesterséges szem­lencséje csak kevés embertársunk­nak van, ők is többnyire az idő­sebb korosztályok képviselői, ad­dig kontaktlencsét sokan viselnek - fiatalok és idősek egyaránt. Többnyire a szemüveget helyette­sítik vele, de a színes kontaktlen­cséknek esztétikai szerepük is le­het. Míg régebben általában ke­mény lencséket használtak, mára már szinte teljesen kiszorították ezeket a lágy lencsék. Kevesen tudják, hogy az első lágy szemlen­cséket Otto Wichterle, a kiváló cseh vegyész készítette és szaba­dalmaztatta. Wichterle pro­fesszor, akit a normalizáció évei­ben félreállítottak és aki a rend­szerváltást követően két évig a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia elnöke is volt, az ötvenes években kezdett el foglalkozni a kontaktlencsékkel. Talán meg­lepően hangzik, de a lágy kontakt- lencsék tömeggyártásának le­hetőségét először 1961 karácso­nyán, a gyermekeknek ajándéko­zott Merkur építőkészlet darabjai­ból összeállított szerkentyűvel próbálta ki, s ennek alapján ter­vezte meg az első használható és később szabadalmaztatott beren­dezést, illetve fejlesztette ki a gyártási technológiát. Ottó Wich- terlének később gyakran kellett pereskednie a hidrofil gélekből készült lágy kontaktlencséinek Otto Wichterle (1913-1998) szabadalmi jogai miatt. Az 1970- es évek második felében az akkori csehszlovák vezetés inkább le­mondott a sok száz millió dolláros haszonról, csakhogy ne kelljen ki­állnia egy politikai okokból mellő­zött tudós mellett. A Wichterle professzor által felfe­dezett lágy lencseanyagból egyéb­ként nemcsak kontaktlencsék, ha­nem a szürkehályogműtétek során beültetett mesterséges lencsék is készíthetők. Sőt az utóbbi időben főleg erre a célra használják, miu­tán megjelent a kontaktlencsék új generációja, amelyek jobban áte­resztik az oxigént, s így viselésük kevesebb komplikációval jár. Illusztrációs felvétel (Fotók: internet) Az oldalt írta: Lacza Tihamér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents