Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-20 / 43. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 20. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 7. számában feltett kérdésre a helyes válasz: 442 méter. E héten az 500-500 koronát Záhorszky Angelika dunamocsi, Farkas Róbert vágai és Tóth Ferenc ftileki olvasónk nyerte. Gratulálunk! Farkas-farsang az Akela zenekarral Lemezbemutató koncertet ad Szlovákiában a magyarországi Akela heavy-metal zenekar. A Farkas-farsang helyszíne ma az érsekújvári vmk, holnap pedig a galántai vmk, a kezdési időpontja mindkét na­pon 19 óra. Vendégként fellép Schmiedl Tamás a Moby Dickből. (ű) A Gramma Nyelvi Iroda közleménye A Gramma Nyelvi Iroda telefonos ügyfélszolgálata minden szerdán 9 és 13 óra között hívható a 031/550-42-62-es telefonszámon. Az ügyfélszolgálati időn kívül ugyanezen a számon üzenetrögzítő mű­ködik. A nyelvi tanácsadás iránt érdeklődők kérdéseiket levélben vagy e-mailben is feltehetik. Postacím: 929 01 Dunajská Streda, Hlavná 50/16, 929 01 Dunaszerdahely, Fő u. 50/16; e-mail: grammads@stonline.sk . Új Nemzedék-találkozó A kassai Új Nemzedék népi együttes megalakulásának 40. évfordu­lója alkalmából találkozót szerveznek az együttes alapító tagjai szá­mára. Időpont: 2002 május 25. Helyszín: Kassa, Magyar Közösségi Ház, Mészáros utca 59. További információkat a találkozóval kap­csolatban Szakái Lászlótól, az együttes egykori vezetőjétől kaphat­nak az érdeklődők a következő telefonszámon: 055/ 6431309. SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ka­kukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A tizedes meg a többiek (vendégjáték Somoiján) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szörny Rt. (am.) 15.15, 17, 18.45 Vanília égbolt (am.) 20.30 TATRA: Csúcsformában 2 (am.) 16,18,20.30 ISTROPOLIS: Á Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) 16, 20 Vanília égbolt (am.) 15.30,18,20.30 Viliódzó fények (dán) 18 Traffic (am.) 20 FEBIOFEST CHARLIE CENTRUM: Buena Vista Social Club (ném.) 17 Kandahár (iráni-ff.) 17, 20.10 Paralel világok (cseh) 19 A tréfa (am.) 19 A te­rasz (ol.-fr.) 19 NOSTALGIA: Üresjárat (szlov.) 18.30 Darazsak (cseh) 20.45 901-ES FILMKLUB: Balladák (cseh) 18 Buena Vista Social Club (ném.) 20.30 MLADOST: Ünnepi kimenő (ol.) 16 A por játékai (cseh) 18 CSEH KÖZPONT: 16.00: Utazási mánia: Kasmír­ból Ladakba (cseh) Korzika: A lázadók szigete (cseh) GEN: Ludmila Fomanová, Petr Hapka 18.00: Lída Baarová édes keservei (cseh) Hitler, Sztálin és én (cseh) Nők az ezredfordulón: csapdában 20.00: Bársonyos macskajaj (cseh) KASSA DRUZBA: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 16,19 TATRA: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zél.) 16, 19 CAPITOL: Csúcsformában 2 (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Szörny Rt. (am.) 16,18,20IMPULZ: Kimberly (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Ember az állatkertben (ang.-holl.-cseh) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Amélie csodálatos élete (fra.) 17,19 LÉVA - JUNIOR: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 16, 19 GALÁNTA - VMK: Amerikai pite 2 (am.) 17.30,20 AZ MKKI P Németh Ilona kiállítása Pozsony. Holnap délután 17 óra­kor nyitják meg a Magyar Köztár­saság Kulturális Intézetének galé­riájában Németh Ilona Munkácsy- díjas képzőművész Installáció cí­mű kiállítását, melynek kurátora Hushegyi Gábor esztéta. A kiállítás március 18-ig tekinthető meg. (tb) A csejtei várúrnő legendája táncban Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének meghívásá­ra február 22-én a Stúdió L + S Színházban vendégszerepei a Bozsik Yvette Társulat. A társulat névadója, a külföldön is elismert magyar táncos-koreográfus Bátho­ry Erzsébetről, a csejtei vár hírhedt asszonyáról készített nemrég dara­bot Az úrnő címmel, amelyet most Pozsonyban is bemutatnak. A pro­dukció nem kívánja rekonstruálni Báthory Erzsébet életét, csupán a koreográfus képzelete szerint fel­idézni alakját: érzékeltetni magá­nyát, elszigeteltségét, titokzatossá­“ROGRAMJAI gát és mindenekfelett másságát. Bozsik Yvette szándéka a különbö­ző etnikumok mozdulat- és hang­zásvilágának elegyítése, egyéni stí­lusban időtlenné és kortalanná öt­vözése volt. Az úrnőt - Bozsik Yvette és Krausz Aliz előadásában -19 órától láthatja a közönség. Bozsik Yvette (Dömötör Ede felvétele) Megállóhelyek és állomások egy látványos, de nem szépségorientált kiállítás gondolati síkjának sínéi mentén Trans Sexual Express Budapest A megnyitón hatalmas tömeget utaztatott a Műcsarnok tágas tereiben a Trans Sexual Express Budapest, amelynek irányítói ténylegesen és jelképesen is falat próbáltak ledönteni. (Dömötör Ede felvétele) Budapesten a Műcsarnokban január tizennyolcadikán ar­ról beszélgettünk Katarina Rusnáková művészettörté­nésszel, hogy ki kell nyitni a kapukat. Hogy legalább a művészetben, a képzőművé­szetben ne alakoskodjunk. TALLÓSI BÉLA Hogy a kortárs művész ne a tabu- építgetés vagy tabuápolás mellé áll­jon, hanem az emberi lényeg és bo­nyolult világunk összefüggéseinek a feltárása, megmutatása legyen a célja. Mert Galilei óta tudjuk, hogy eppur si muove, s hiába akarunk „struccolni” a haladó világgal, va­gyis hiába akarunk kényelmes struccpolitikát folytatni, azaz ho­mokba dugni a fejünket, vagy sző­nyeg alá söpörni a problémákat, eppur si muove, vagyis mozdul a vi­lág - előbbre. Tart valahol, ha mi nem is tartunk vele. A képzőművé­szetben olyan átütő egyéniségek kellenek, akik előítéletek nélkül, merészen, nyitottan, ilyen vagy olyan inkvizíció lesújtó nyilaitól nem tartva, nem ebbe vagy abba a felismerhetetlen kortárs kifejezési formába kapaszkodva, nem a for­mának, hanem az életnek, az igaz­ságkeresésnek élve állnak ki az em­berért. Akik nem az ellenség sze­mével alkotnak (pozíciót, hírnevet, miegymást féltve, hogy mit szól majd a közvélemény), hanem az igazságfeltárás papjaiként. Ilyesmikről beszélgettünk Katarina Rusnákovával, miután fe­lültünk a Trans Sexual Expressre, és beutaztuk a testi vágy más-más megnyüvánulási formájának Mű­csarnokban kiépített állomásait, amelyek többek között - akarjuk vagy nem, vannak ilyenek - az új nemi szerepekről, a különös pár- kapcsolatokról, a travesztik és transzszexuálisok világáról, a prostituáltak életéről, egy különös japán bordélyházról, a szexualitás legszélsőségesebb formáiról ad­nak képet. A vonatra jegyet váltó szemlélődő pedig csak ámul a lát­ványos, de nem szépségorientált, nem az esztétikai élménykínálat mezején, hanem a gondolati sík sínéin felkínált és elfogadott uta­zás során, hogy mennyi mindenre kiterjedő - magánélet, társadalmi megkülönböztetés, a legbensőbb intimitás és annak a kiárusítása, a jövő párkapcsolatképe stb. - kép­zőművészeti feltáró munkával állt össze az e hét végéig látható Trans Sexual Express Budapest című ki­állítás. Összeállítói nem bánnak kesztyűs kézzel sem a témával, sem a nézővel, nem az ettől eddig, adjak is, ne is, mutassak is, ne is szemlélettel, hanem a teljes kép vázolására törekedve értőn kom­ponálták meg a megalátványt, az­zal a szándékkal ásva nagyon mélyre, hogy aki elfogadáskész­séggel érkezik és járja be a kiállítás egyes állomásait, talán a témának ebből a feldolgozásából és ilyetén tálalásából felismeri azt a magya­rázatot, hogy a nemi identitást ille­tően a mai kor emberének szemé­lyisége mintha folyton állomáso­kon utazna keresztül - erre utal a Trans Sexual Express kiállításcím. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy mára bombasztikus színpadi show-kkal, nőimitátor mutatvá­nyokkal dolgozó jól fialó szórakoz­tatóipari üzletággá sikerült fejlesz­teni a travesztiműfajt. Bennem azonban valahol tüskét hagy a do­log, hogy a heterónak nevezettől eltérő szexuális identitás korunk­ban művészet gyanánt szellemi és fizikai értelemben is jó pénzekért prostituálható. Kissé finomabb formában ugyan, de olyasmit látok mögötte vagy benne, mint az Ele- fántember-jelenségben. A korcs Elefántembert, Merricket cirkuszi ketrecbe zárva mutogatták, s em­berek pénzt adtak azért, hogy lás­sák, a természet hogyan tudja elfu­serálni az alkotását. Egy biztos, nem közönségbarát ez az óriási munkával fotókból, instal­lációkból, videóanyagból létreho­zott, összeállított nagyméretű be­mutató. A lehetőséget azonban fel­kínálja, hogy ha még nem tudjuk, rádöbbenjünk: az embert nemi identitásának ilyen vagy olyan, nem akart, kért, hanem kapott ala­kulása miatt nem elítélni kell, ha­nem másságának valós megisme­rése után emberi értékei alapján ítélni meg. A kiállítás, amely Buda­pest után a spanyolországi La Corunában alakítja ki időlegesen állomásait, nem tolakodón, de ke­mény hitelességgel, tényekkel és kommentáló művészi adalékokkal, azt is demonstrálja, hogy akár is­tenfélők, akár istentagadók va­gyunk, nem ítélkezhetünk emberi lények felett azzal a rettegett spár­tai gyakorlattal, hogy valamilyen kiválasztási elv szerint emberélete­ket vegyünk vagy tiporjunk el - avagy az ókori módszer finomított, enyhébbé tett, ezredfordulós „civi­lizáltabb” változatával élve -, közö­sítsünk ki. Mert ítélkezzünk akár anyagelvű, akár Istent középpont­ba állító világnézet szerint, tehát higgyünk bármely teremtőben is, nem lenne szabad, hogy az emberi kapcsolatainkat befolyásoló és ala­kító értékrendszerünkben a terem­tés - nevezzük így - genetikai elkó- doltságai megkülönböztetési ala­pot szolgáltassanak. A Trans Sexual Express Budapest azonban nemcsak a nemi identitás körüli problémákra figyel, hanem globálisan minden ellentétre épülő problémát érint. S a problémákon nem megbotránkozni, hanem el­gondolkozni kell. Sajnos, mi itt, Szlovákiában elég messze vagyunk attól az úttól, amelynek mentén vagy amelyen ez az európai vagy világviszonylatban is nagyszabású és jelentős nemzet­közi, több ország művészeinek munkáiból rendezett kiállítás állo­másokat telepíthet. A színpad Európában egyedülálló technikával lett telezsúfolva, minden egyes eleme mozgatható, süllyeszthető Szubjektív Nemzeti Színház-teszt INDEX Budapest. Február 18-án bejárás keretében mutatták be a sajtó képvi­selőinek a Nemzeti Színház épüle­tét. Az alábbiakban az Index internetes folyóirat munkatársának szubjektív beszámolójából idézünk: Az előcsarnokból felfelé tekintve be­látható a közönség mozgását és szortírozását szolgáló három eme­let, a legfelső két szint galériaként néz a bejárat homlokzatának gigan­tikus ablakaira. A színháztermeket csak az épület elülső karéja felől le­het megközelíteni, hátul a színészek és a személyzet birodalma húzódik. Az egyes szintekre gusztusos lépcső­kön, illetve panoráma és nem pano­ráma liftekkel lehet feljutni. A föld­szinten kapott helyet a ruhatár is, ami logikus és támadhatatlan lépés. Az előcsarnokból lefelé indulva a stúdiószínpad mitikus vüágába lép a látogató. A sötét padlót és falakat borító üvegmozaik, illetve a plafon tejútmintázata azonnal megadja az alaphangot, ami a félelemmel teli vágyakozás és a keserédes melankó­lia között van valahol. Fontos mo­mentum a büfé, amit egyébként minden emeleten szigorú tesztek­nek vetettem alá. Maga a stúdiószínpad a legffan- kóbb ilyen jellegű objektum, amit valaha láttam. Kellemes, kompakt (150 férőhelyes) és a sajtóanyag szerint nagyon modem (egy emel­hető, süllyeszthető pódium is szere­pel benne többek között). A sajtó képviselőjeként abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a díszpá­holyból vethettem az első pillantá­sokat a nagyszínpad nézőterére. A 619 férőhelyes nézőtér szinte eltör­pül a gigantikus színpad mellett. El­ső blikkre meg nem mondaná az ember, hogyan fér be ide ennyi em­ber. A székek viszont elég kicsik ah­hoz, hogy ez tényleg megtörténhes­sen. Azt nem mondom, hogy ké­nyelmetlen lesz végigülni egy elő­adást, de a könnyeimmel küszkö­dök, ha a páholyok üléseire gondo­lok. Aki megfizeti, annak mindig jobb, ez így megy. A teremben a színpad méretén kívül nincs semmi meglepő. Van egy jó kis csillár (Swarovski kristály, bármit is je­lentsen ez), klasszikus színház, na. Az akusztika elvileg jó, ezt a zsibon­gó újságírók miatt lehetetlen volt megállapítani, de Arkagyíj Popov neve minden kultúrember számára garancia kell, hogy legyen. Maga a színpad Európában egye­dülálló technikával lett telezsúfol­va, minden egyes eleme mozgatha­tó, süllyeszthető és billenthető, még forogni is tud. Mindezt mo­dern számítógépek vezérlik, elég egy próba, és onnan kezdve az ösz- szes előadás alatt minden ugyan­úgy mozog, süllyed és billen. A né­zőtérről belátható terület mellett rengeteg hely marad a díszleteknek is. Egy húsz méteres mókus kicsit oldalra döntve simán befér. Most jön az izgi rész. A sajtó képvi­selőjeként megtekinthettem az épü­let azon részét, ahová a standard felhasználók talán soha sem jutnak be. A konklúzió egyszerű: a Nemze­tiben majdnem jobb színésznek len­ni, mint nézőnek. Nem csak azért, mert nekik fizetnek mindezért, ha­nem mert az öltözőket simán össze lehet téveszteni egy jófajta hotelszo­bával. Szinte mindegyildiez tartozik egy kisebb erkély is, ahonnan apró virágokat lehet dobálni az alul tö- mörödő rajongóknak. Egyébként lássuk be, ez így dukál. Mivel egy mélyreható, komoly teszt­hez rendes előadás és sokkal több néző kell, csak az első meglepetés élményein osztozhatunk. Azon le­het vitatkozni, ahogy kinéz. Talán tényleg Star Trekes kicsit, de mon­dom, most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy az új Nemzeti működőké­pesnek tűnik mint színház. A nagyszínpad, valamint a társalgó (Fotók: Index)

Next

/
Thumbnails
Contents