Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-18 / 41. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 18. KOMMENTÁR Pártügy? Közügy! SZILVÁSSY JÓZSEF Leginkább a szeptemberi parlamenti választások előkészületeivel fog­lalkoztak a szlovák pártok az elmúlt - a szlovákiai körülményekhez képest szokatlanul csendes - hétvégén. Csend honol viszont az MKP háza táján. Szűkszavú közleményeikből csupán annyit tudhatunk, hogy az Országos Tanács március végi ülésén döntenek a jelöltállítás módjáról és kritériumairól. Ennél több látszólag nem is tartozik a köz­véleményre, hiszen a rátermett személyek kiválasztása, a lista össze­állítása nyilvánvalóan a párt belső ügye. Mindez azonban a posztszocialista országokban a még mindig törékeny demokrácia mi­att csak részben igaz. Különösen a Magyar Koalíció Pártja vonatkozá­sában, amelynek szimpatizánsai - akár csak több szlovákiai politikai tömörülésben - százezerrel is többen vannak, mint a párttagok. Kö­vetkezésképpen a magyar párt jól felfogott érdeke, hogy a jelöltek ki­választásának minden fázisa kapja meg a lehető legnagyobb nyilvá­nosságot, amely a további támogatottság fontos feltétele. Erre a lépés­re azért is szükség van, mert akadnak olyan helyek, ahol egyesek va­lóságos hitbizománynak tartják a helyi szervezeteket, ahova jóformán csak a szekértolóikat engedik be. S tudunk olyan érdekcsoportokról, amelyek regionális szinten is hasonló cimboraság alapján ültetnék be minél több posztra a saját embereiket. Egyre nagyobb visszatetszést keltenek az MKP potenciális választótáborában azok a funkcióhalmo­zók is, akik polgármesterként, illetve más helyi tisztségviselőként, to­vábbá megyei és országos képviselőként nem is két, hanem három nyerget ülnének egy farral, amire már a szomszédos visegrádi orszá­gokban sincs példa. Nyilvánvalóan egyik csoport sem hajlandó önma­gától feladni pozícióit és terveit. Ezt e tényt főleg azok a fiatalok érzé­kelik, akik még járási szinten is nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak rátermettségüknek megfelelő feladatokhoz. A szemlátomást erősödő csoportérdekek visszaszorítása érdekében is fontos, hogy az MKP ve­zető testületé márciusban egyértelműen szabja meg a jelöltállítás szakmai és erkölcsi kritériumait, majd hozza ezeket nyilvánosságra. És szigorúan ragaszkodjék a megszabott mércéhez, hiszen a szlováki­ai magyarság létérdeke, hogy a pozsonyi törvényhozásba kellő szak­mai, nyelvi és retorikai tudással rendelkező magyar személyiségek jussanak be. Olyanok, akikre kora ősszel nyugodt lelkiismerettel vok­solhatunk, s nem pedig fogcsikorgatva, mint ahogy az egynémely esetben a megyei önkormányzati választásokon megesett. A káderes: Meciar TÓTH MIHÁLY Egyelőre se jónak, se rossznak nem minősíthető e hír: a HZDS mos­tantól felfrissített csapattal készül részt venni az országlásban. Kevés olyan kampánynyitó pártértekezlet volt a 20. századi Európában, ahol ne hangzott volna el: több fiatalra és több nőre lenne szükség a politizálás frontvonalában. Tájainkon az ilyen mondat a pártértekez- leti rituálénak már elmaradhatatlan része. Nem öncélú tamáskodás, ha Vladimír Meciar káderezési szándékát nem tekintem egetrengető szenzációnak. A pudingot majd csak az őszi választások után lesz le­hetőségünk kóstolgatni. Melléfogás kockázata nélkül egyelőre annyit tehetünk, hogy listát készítünk a HZDS fő káderesének 12 esztendő alatt viselt dolgairól, és elkészítjük azok névsorát, akik különösen so­kat tettek érte, hogy V. M. most a káderfrissítést kénytelen elsőrendű teendőként kijelölni. Tudjuk, hogy e névsorban kit illetne meg az első hely. Mivel azonban a politika a lehetőségek művészete, és mivel is­merjük a szlovákiai viszonyokat, Meciar nevét ne is próbáljuk rávésni e listára. Kínunkban mosolyogva próbáljuk meg a derűlátást, bízva abban, hogy nemcsak a Könyvek Könyvében eshet meg a tékozló fiú megtérése, hanem a szlovák politikában is. A televízióban naponta közelképben láthattuk Meciar csapata legvéresszájúbb tagjainak par­lamentijelenéseit. így nem esik nehezünkre megsaccolni, a mozga­lom elnökének kit lenne érdemes leváltania. Nemcsak mert az illető megközelítette, netán túl is lépte a matuzsálemség korhatárát, és nem csak nemi hovatartozása okán. A HZDS újítani készül, és a nők foko­zott angazsálására törekszik. Őszintén szólva jobb szeretném, ha programszerűen arra törekedne, hogy működéséből száműzze mind­azt, ami az 1989 ősze előtti politikai gyakorlatra emlékeztet. Ugyanis nem azzal mérhető le egy párt demokratizmusa, hogy funkcionáriu­sainak hány százalékát alkotják a szépnem képviselői, de azzal sem, hogy mennyi tisztségviselői ádagéletkora. Kérdés, vajon a HZDS ho­natyáinak kollektívája a mozgalomban kialakult viszonyok hatására nem lenne-e akkor is szavazógép, ha a testület 95 százaléka nő, rá­adásul szexbombába oltott akadémikus lenne. Nem attól kor­szerűtlen politikus Augustin Marián Húska, hogy lassan már a hamut is mamunak mondja, és nem attól válna egy másik politikus 21. szá­zadi Masarykká, hogy a legújabb káderezési szempont szerint vi­dékről szalajtották és mert 28 esztendős. Szomorú tény, hogy a HZDS arculatának megváltoztatása egy emberen, Meciaron múlik, koránt­sem a mozgalom elitjének kor és nemi hovatartozás szerinti összeté­telén. Ez már önmagában is korszerűtlen. WWW.UJSZO.COM ♦ A Kereszténydemokrata Moz­galom egy fasiszta tömörülés. Ki­mutatták a foguk fehérjét. Remé­lem, az MKP észhez kap, és le­vonja a konzekvenciákat. Attila, a hun ♦ Menjetek a Sme oldalaira, és fejtsétek ki a véleményetek az antistátustörvényről! Fontos, hogy ott is argumentáljunk, ne csak egymás között! László ♦ Véleményem szerint Szlovákia újkori történetében a legnaciona­listább figura mindig is Ján Car- nogursky volt. Meciart az esemé­nyek sodorták arra a partra, de ót inkább a hatalom érdekelte, és ahhoz minden eszközt felhasz­nált. Camogurskyék és a többiek igen nagyot léptek előre, hogy Szlovákia az első körben kikerül­jön az EU-csatlakozásból. Gorcsev Iván ♦ Hogy tud Bugár Béla még ott ülni Migas meg Hrusovsky mel­lett? Nekem már a gyomrom is felfordul, ha látom őket. Külön­ben meg azt hallottam, hogy ez a sok cécó meg politikai csatá­rozás csak a nyilvánosság ked­véért van. Bubi A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik az Új Szó álláspontját.- Ez a lihegő pasas sífutó vagy szlovák kormánykoalíciós politikus, aki már menekül a polgárok számonkéré­se elől?! (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ FRANKFURTER RUNDSCHAU Német kormánykörökben már bizo­nyosra veszik, hogy az amerikai el­nök háborús terveket kovácsol Irak­kal szemben. Ezeknek esetleges megakadályozására Berlin két stra­tégiai lehetőséget lát - írta a lap. Ér­tesülése szerint a német titkosszol­gálatok információi is arra vallanak, hogy az USA készül egy akcióra. Washington ennek jegyében erőtel­jes nyomást gyakorol Törökország­ra, hogy egy „harapófogó-hadmű­velet” céljára igénybe vehesse tá­maszpontjait. Döntés még nem szü­letett - mondják a német hírszerzés központjában -, ám az előkészüle­tek sem zárultak még le. Német kö­rökben arra is emlékeztetnek, hogy George Bush elnöknek már csak belpolitikai okból is szüksége van a terrorellenes háború témájára, leg­alább a novemberben esedékes kongresszusi választásokig. Az újabb katonai akció megelőzésének egyik lehetőségét Berlin az európai országok egységes elutasító frontjá­nak megőrzésében látja, elégedet­ten nyugtázva, hogy egyelőre senki nem vált ki a frontból. Amerikai elemzők Szaddám Húszéin rendszerének megdöntéséről: nem tudják, hogyan, nem tudják, mikor Gyerekjáték vagy pokoljárás? Az iraki rendszer meggyen­gült ugyan, de még így is ne­héz lesz megdönteni - véle­kednek amerikai elemzők. MTI-HÁTTÉR Az Irak elleni katonai akció le­hetősége az elmúlt napokban vált különösen fontos kérdéssé, miután Colin Powell amerikai külügymi­niszter szenátorok előtt beszélve elismerte: tanulmányozzák, hogy milyen lehetőségek vannak a bag­dadi rendszer megváltoztatására. Irak a terrorizmus elleni világmé­retű hadjárat keretében került az amerikai politika célkeresztjébe: Washington azzal vádolja Bagda- dot, hogy tömegpusztító fegyverek kifejlesztésén dolgozik. A Pentagon és a CIA megkezdte az előkészületeket egy néhány hóna­pon belül végrehajtandó támadás­ra Szaddám Húszéin rendszerének megdöntése céljából. A katonai szakértők azonban megosztottak, müyen esélyek vannak egy ilyen akció sikerére. Egyesek nagyon op­timisták: Ken Adelman, egy neves fegyverzetellenőrzési szakértő pél­dául azt mondta, hogy az iraki ka­tonai gépezet lerombolása és az ország „felszabadítása” gyerekjá­ték lesz, mert ma Irak sokkal gyen­gébb, mint például az öbölháború idején, az amerikai haderő pedig sokkal erősebb, s ráadásul Was­hington most komolyan veszi ezt a feladatot. Ami az iraki haderőt ille­ti, igaza lehet: 1991 óta létszáma a felére apadt, fegyverzete az ország ellen bevezetett szankciók miatt teljesen elavult, s reakcióképessé­ge is csökkent. Ennek ellenére más szakértők óvatosságra intenek: Michael O’Hanlon, a neves külpo­litikai elemzőintézet, a Brookings Institution szakértője szerint egy sikeres hadjárathoz 200 ezer kato­na bevetésére lenne szükség, s a városokban is harcolni kellene, amit az amerikai haderő az öböl­háború idején - a nagy vérveszte­ségektől tartva - elkerült. Wesley Clark, a NATO európai erőinek volt főparancsnoka, a koszovói há­ború irányítója aggódik amiatt, mi történik, ha Szaddám Húszéin sa­rokba szorul: vajon beveti-e vegyi, biológiai, s - ha van neki - atom­fegyvereit? A Bush-kormányzat több jelenlegi tagja, így Donald Rumsfeld védel­mi miniszter és helyettese, Paul Vajon mi történik, ha Szaddám Húszéin sa­rokba szorul? Wolfowitz korábban azt a változa­tot pártolták, hogy fegyverezzék fel az iraki ellenzéket, s az ameri­kaiak a légierejük bevetésével csak az utat nyissák meg ezek előtt az erők előtt Bagdad felé. E vélemé­nyek szerint az iraki csapatok egy része az első adandó alkalommal kész átállni. Mások viszont - így az Egyesült Államok közel-keleti kü- lönmegbízottja, Anthony Zinni volt tengerészgyalogos tábornok - megosztottnak és nem valami ha­tásosnak látják az iraki ellenzéket; O’Hanlon is úgy véli, hogy nem lenne semmi esélyük a sikerre. Egy harmadik változat magának Szaddám Huszeinnek a felkutatá­sa lenne, a különleges erők beveté­sével, légitámadások fedezetében, így például több ezer amerikai kommandós akciójával beszorít­hatnák Huszeint Bagdad egyik ne­gyedébe, miközben légitámadá­sokkal megakadályozhatnák, hogy a sarokba szorított vezér az iraki hadsereg alakulataitól segítséget kapjon. „Ám ehhez megbízható hírszerzési információkra, nagyon pontos időzítésre, 20-50 ezer em­berre, s még így is óriási szerencsé­re volna szükség” - véli O’Hanlon. A crackerek párbajozásának egyik csúcspontját jelenti a Határon Túli Magyarok Hivatala weboldalának feltörése Egy éve folyik a román-magyar internetes háború INDEX-HÁTTÉR A Határon Túli Magyarok Hivata­la weboldalának feltörése a közel egy éve zajló román-magyar crac- kerháború egyik csúcspontját je­lenti. A Ziua című román napilap szerint a háborút egy húszéves kolozsvári egyetemista, Ligiu Va­sile Uiorean indította tavaly feb­ruárban a Nemnemsoha.hu című revizionista weboldal ellen. A ma­gát nacionalistának tartó, az Új Jobboldallal szimpatizáló Uiore­an a Ziua riporterének e-mailben azt írta, régóta idegesítik a ma­gyar revizionista oldalak, ezért próbált szervezkedni ellenük. Meg is próbálta feltörni a Nem- nemsoha.hu-t, kísérlete azonban visszafelé sült el: az oldal rend­szergazdája elfogta levelezését, és meg is jelentette az oldalon. Az elfogott levelezésből kiderül, hogy Uiorean Igu álnéven február 1-én a román RoCrack hacker-le- velezőlistán pénzjutalmat ajánlott a Nemnemsoha.hu feltöréséért. A felhívásra többen is jelentkeztek, a Ziua információi szerint mintegy húsz jobboldali román cracker lé­pett szövetségre az ügy érdekében. Közben a magyar crackerek is el­lentámadásba lendültek, célpont­juk az Új Jobboldal mozgalom ol­dala, mely a www.nouadreap- ta.cjb.net nevű oldalon jelenleg el­érhetetlen. A román crackerek március 8-án próbálkoztak ismét, ezúttal is si­kertelenül. Tavaly nyáron azon­ban sikerült hozzájutniuk a ma­gyar oldal jelszavaihoz. A Tran- sindex szerint több próbálkozás után Igu egy szlovák hackerrel vette fel a kapcsolatot, aki novem­ber 5-én ingyen fel is törte a szer­vert. Az oldal tartalmát módosí­tották, és a szerverről olyan doku­mentumokat töltöttek le, melyek szerintük „románellenes akció­kat” mutattak be. A román rendőrség közbelép. A ro­mán crackercsoport hazafias fel­buzdulással a Román Hírszerző Szolgálat és a Külföldi Hírszerző Szolgálat e-mail címére küldte el a letöltött irományokat. A Transin- dex szerint ekkor kezdett nyomoz­ni Uiroean csoportja ellen a román rendőrség, lefoglalták négy számí­tógépét. Ezzel Uiorean gyakorlati­lag harcképtelenné vált, egy kons- tancai csoport azonban jelezte, hogy átveszi a feladatot. Extremist néven levelező vezetőjük bejelen­tette, hogy következő célpontjuk a Trianon.Tarsasag.hu nevű oldal. A Határon Túli Magyarok Hivatala elleni pénteki támadás feltehetően ennek a háborúnak az egyik csatá­ja, melyet a románok nyertek. Nem egyértelmű azonban, hogy valóban román az átírt oldalak szerzője. Egy ősnacionalista példá­ul bizonyosan ismeri a román nemzeti zászlót annyira, hogy nem fordítva teszi be, mint az oldalon szerepel, hanem a helyes kék-sár- ga-piros sorrendben. LEVÉLBONTÁS Mindent a vevő ellen Nemrég Nyitrán megnyílt egy raktáráruház, melynek győri és bécsi „testvérében” többször is volt alkalmam vásárolni. Eddig úgy gondoltam, hogy a nagy áru­házláncok minden országban egyforma színvonalú szolgáltatá­sokat nyújtanak. Jogosan vártam el tehát a Magyarországon és Ausztriában megszokott minősé­get. A nyitrai áruházban azonban már belépésemkor meglepett az alkalmazottak szenvtelen közö­nye, és az a procedúra, hogy a vá­sárlói kártyámhoz, melyen cégem minden adata megtalálható, kér­ték a személyazonossági igazol­ványomat is. Miután azt is felmu­tattam, az ott posztoló inas kö­zölte, hogy egy kártyával csak két személyt engedhet be az üzletbe. Feleségemmel és 16 éves fiammal voltam, tanácstalanul álltunk meg a bejáratnál. Egy arra jövő férfi segített, akivel fiam - az al­kalmazott elnéző engedélyével - bemehetett. A következő megle­petés akkor ért, amikor hiába ke­restem a szórólapon pirossal fel­tüntetett akciós árut. Az egyik el­adónő aztán felvilágosított, hogy mivel nem kedden, az akció élső napján érkeztem, így esélyem sincs, hogy elcsípjem az olcsóbb terméket, ugyanis már az első na­pon elfogyott. Várjak újabb két hétig... Az a felfedezés már meg sem lepett, hogy a polcokon szin­tén akciós áron feltüntetett ba­nánból egy darabot sem láttam, a belső raktárakból viszont kettesé­vel hordozták ki az áruház alkal­mazottai az ismerősöknek a ba- nánkötegeket. Mikor megkérdez­tem, hogy én miért nem kapha­tok, az eladónő válaszra sem mél­tatott. A kijáratnál ért a követ­kező meglepetés, mikor a fizetés után távozni készültem a pénz­tártól. Egy jól öltözött alkalma­zott tételesen átnézte a kosaram­ban levő portékát és a kapott számlát; ellenőrizte, hogy - összejátszva a pénztárosnővel? - nem loptunk-e valamit az áruház­ból. Mikor végzett és nem talált hibát, rányomott egy pecsétet a számlámra. Döbbenten láttam, hogy ezt az aktust minden egyes vásárlóval elvégzik. Ezek után a nagy örömmel kiváltott szlováki­ai vásárlókártyámat egy laza csuklómozdulattal a legközelebbi kukába hajítottam. Ide se jövök többet! És az se derített jobb kedvre, hogy eszembe jutott a közismert mondás: „Szlovákiá­ban ez már csak így van.” Forgác Gábor Érsekújvár

Next

/
Thumbnails
Contents