Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-16 / 40. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 16. Fiatal költők a Reviczky Magyar Házban Léva. Holnap 17 órai kezdettel fiatal költők találkoznak az olva­sókkal a Reviczky Magyar Házban. Magyarországról Illés András és Vasi Ferenc Zoltán, Szlovákiából Kantár Csaba és Borka Zoltán képzőművész lesz a találkozó vendége, (ú) Játszóház a Rákóczi Magyar Házban Rozsnyó. Holnap 14 órától játszóház váija a gyerekeket a Rákóczi Magyar Házban, ahol viaszos batikolást és különböző közösségi já­tékokat tanulhatnak. A foglalkozást Juhász Éva és Nagy Andrea ve­zeti. (ú) Farkas-farsang az Akela zenekarral Lemezbemutató koncertet ad Szlovákiában a magyarországi Akela heavy-metal zenekar. A Farkas-farsang helyszínei szerdán, február 20-án az érsekújvári vmk, csütörtökön, 21-én pedig a galántai vmk, a kezdés időpontja mindkét napon 19 óra. Vendégként fellép Schmiedl Tamás a Moby Dickből. (ú) SZÍNHÁZ _____________________POZSONY_____________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A rejtélyes kulcs szombat 11 Csip­kerózsika sz. 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő sz. 19 KIS SZÍNPAD: Demoraták sz. 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Kék rózsa sz. 19 Hamupipőke vasárnap 14.30 Harold és Maude v. 19 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: Jézus Krisztus szupersztár sz., v. 17 Üvegcipó v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szörny Rt. (am.) sz., v. 15.15, 17, 18.45 Vanília égbolt (am.) sz., v. 20.30 TATRA: Csúcsformában 2 (am.) sz., v. 16, 18, 20.30 ISTTROPOLIS: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) sz., v. 16, 20 Vanília égbolt (am.) sz., v. 15.30,18, 20.30 Viliódzó fé­nyek (dán) sz., v. 18 Traffic (am.) sz., v. 20 Állítsátok meg Cartert (am.) sz., v. 17.30,19.30 CHARLIE CENTRUM: Gyűrűk ura-A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) sz., v. 17,19.15 A pokolból (am.) sz., v. 20.30 Corelli kapitány mandolinja (an.-fr.-am.) sz., v. 17.15 Mindenki, aki kö­zel áll hozzám (cseh) sz., v. 17.30 Lázadók és szeretők (cseh) sz., v. 18 Kínai fürdő (kín.) sz., v. 20 KASSA DRUZBA: Belphégor - A Louvre fantomja (fr.) sz., v. 16, 18, 20 TATRA: Vanília égbolt (am.) sz., v. 17 Sex Pistols: Szenny és düh (ang.) sz., v. 20 CAPITOL: Csúcsformában 2 (am.) sz., v. 16,18, 20 ÚSMEV: Vanília égbolt (am.) sz., v. 13.30,16,18.15, 20.30 __________________DÉL-SZLOVÁKIA__________________ KO MÁROM - TATRA: Traffic (am.) sz., v. 18 DUNASZERDAHELY - LUX: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) sz., v. 17, 19.30 NFG-l-FILM: Kundun (am.) sz. 17.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A Gyűrűk ura-A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) sz., v. 16.30,19.30 LÉVA - JUNIOR: Ember az állatkertben (dán-ang.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Szexi dög (angol) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Zoolander, a trendkívüli (am.) sz., v. 19 Az Ifi magazin februári számának tartalmából Fókuszban a szerelem LAPAJÁNLÓ Február lévén hagyományosan a szerelmesek ünnepe, a Valentin- nap magazinunk központi témája. Miért éppen ez a nap lett a szerel­meseké? Hogyan függnek össze a távolságot jelentő kilométerek a szerelem tüzével? A humor rovat­ban szerelmes viccek, a horoszkóp­ban pedig hódítási tippek találha­tók. Balázs Pali, az egyre népsze­rűbb énekes a nőkről és a szere­lemről nyilatkozik. Reiter István ifjú muzsikus har­madszorjárt a felkelő nap országá­ban, és bátran vallja: egy tökélyre fejlesztett országot látott, melyben a tolerancia, az udvariasság és a pontosság foka nálunk szinte el­képzelhetetlen méreteket öltött. Úgy véli, ha a 120 milliónyi japánt ugyanannyi európaira cserélnék ki, akkor azok fél óra alatt egymás tor­kának esnének. A sztárvilág nagyjai közül ezúttal David Copperfieldről, a magányos illuzionistáról olvashatunk. Terje- delmes interjúban nyilatkozik a lapnak a magyar popélet új üstökö­se, Ágnes Vanilla, valamint a már állócsillagnak számító V-Tech duó. A mozivásznon jelenleg uralkodó és úgy tűnik, diadalra ítéltetett film, Ä Gyűrűk ura forgatásának kulisszái mögé is betekinthetünk. A sportrovat a hónap legnagyobb sporteseményével, a Salt Lake Cityben folyó téli olimpiai játékok­kal foglalkozik. Elérkezett az Ifi által hirdetett szépségverseny döntőjének is az ideje. A 16 csinos lány február 22- én méri össze „bájait” a dunaszer- dahelyi Bonbon Szállóban megren­dezésre kerülő gála keretében, me­lyen olyan neves vendégek is részt vesznek, mint Krisz Rudolf pop­énekes Magyarországról vagy a Markíza televízió egykori népszerű riportere, Vadkerti Ándrea. (on) Kiss Péntek József: „Meg akarjuk szólítani a felnövő generációkat - Telihay Pétert erre szerződtettem" Új szlogen: színház a határon Januártól új művészeti veze­tője és főrendezője van a ko­máromi Jókai Színháznak. Az évek óta egy-egy előadásra szerződő, majd távozó ven­dégrendezőkre utalt játékszín vezetése a tavalyi évad egyik csúcsa, a Tartuffe Magyaror­szágról érkezett rendezőjé­nek, Telihay Péternek a „házi­asításával” kíván új művészi minőségek felé lépni. LAKATOS KRISZTINA 2001 december végéig Mokos Attila töltötte be a művészeti vezetői tisz­tet a Jókai Színházban. „December­ben Attila lemondott - meséli Kiss Péntek József, az intézmény igazga­tója. - Hozzá kell tennem, nem vala­miféle személyes ellentétek miatt döntött így: a továbbiakban a szín­művészi pályájára szeretne több energiát fordítani, s a művészeti ve­zetői munka rengeteg idejét, erejét felemésztette. Úgy vélem, szüksé­ges, hogy a színház új művészeti el­képzelések, szakmai elvárások nyo­mán haladjon. Elkerülhetedennek tartom, hogy olyan egyéniség kerül­jön a színház művészeti életének az élére, aki szakmailag megbízható, tehetséges, olyan életkorban van, amikor még komoly célok lehetnek előtte, és külső ember. Most és itt az eszményi állapothoz az közelít a leginkább, ha a művészeti vezetői­főrendezői poszton dolgozó színhá­zi alkotó bizonyos felülnézetből tud­ja szemlélni a színház, a társulat menetét, hétköznapi gondjait. Telihay Péterre esett a választásom - már az első találkozásunkkor úgy éreztem, ő az az alkotóművész, aki­vel érdemes lenne a színház tovább­lépéséről gondolkodni. 2001 febru­árjában a budapesti Thália Színház­ban játszottuk a Csongor és Tünde, valamint az Isten veled, Monarchia című produkciókat, Péterrel ott is­merkedtünk meg az egyik szünet­ben. Éppen gondban voltunk a Tartuffe-fel; akit eredetileg felkér­tünk a rendezésre, visszalépett. Fel­ajánlottam a munkát Péternek, aki azt válaszolta, szívesen rendezne Komáromban, de nem szívesen csi­nálná meg a Tartuffe-öt. Végül még­is megegyeztünk, s túlzás nélkül ál­líthatom, hogy az elmúlt három évadnak az Amadeus mellett a má­sik nagy, fontos előadása született meg a rendezésében. A próbafolya­mat furcsa légkörben zajlott: egy­szerre volt lazább és keményebb a megszokottnál. Az előadásban sze­replő művészekkel rengeteget be­szélgettek, elemeztek, egy sor prob­lémát asztal mellett oldottak meg. Emellett Péter őrült gyors tempót diktált. Gyorsan dolgozik, mégsem sokkolja a színészeket, soha nem ér­zik azt, hogy valamire nem jutott elég idő. Nemrég láttam egy szolno­Telihay Péter és Kiss Péntek József - a jövőbe tekintenek (Dömötör Ede felvétele) ki előadását is, a Háztűznézőt. Azt vettem észre, hogy egyrészt fergete­ges tempót diktál az előadásnak, másrészt szokatlan helyzetmegol­dásokkal él, s minden színésznek te­remt időt, teret, módot, hogy egy- egy jelenet róla szóljon. Azaz min­den szereplője meg tudja mutatni magát az előadásban, nem csúszik bele egyik sem a »futottak még...« kategóriába. Emellett kétdiplomás színházi emberről van szó, drama­turg és rendező szakon is végzett, tehát mindkét oldalról képes meg­vizsgálni a dolgokat, s képes önma­gát is felülbírálni, ha kell. Jövőre öt­venéves a komáromi színház, s ezt az évfordulót visszatekintéssel, az elődök előtti hódolattal kell megün­nepelni, de a színház olyan pillana­tát éli, amikor a továbblépés mi­kéntjén is el kell gondolkodnunk. Ha meg akarjuk szólítani a felnövő generációkat, olyan színházi esz­köztárat, kifejezési formát kell talál­nunk, amely megérinti őket. Telihay Pétert erre szerződtettem. Le kell szögeznem, hogy nem műfajorien­tált művészeti vezetőről-főrendező- ről van szó, Péter a szó legnemesebb értelmében mindenevő, a minőség kérdésében viszont kérlelhetetlen. A továbbiakban is játszunk vígjáté­kot, operettet, csak a szemléleten módosítunk, jó irányban.” Telihay Péter a napokban ambició­zus programot hirdetett meg, amelynek alapköve, hogy a Jókai Színházat ki kell emelni a kisebbsé­gi lét karanténjából, s a „színház a határon” szlogent komolyan véve progresszívnak kell bizonyulni a magyar nyelvű színjátszásban és a szlovákiai színházi struktúrában egyaránt. A művészeti vezető sze­rint ehhez minden adott, kivéve ta­lán az anyagiakat. Annak érdeké­ben, hogy e téren se szenvedjen hi­ányt az intézmény, Telihay Péter és Kiss Péntek József egy mecénási rendszer megteremtésén dolgozik: szeretnék megszólítani a dél-szlová­kiai gazdasági, politikai, szellemi elit képviselőit, akik székeket vehet­nének a színházban, s ezáltal is ki­emelten támogatnák a működését. A színház cserébe minden premier­hez egy „mecénási estet” szervezne, ahol az előadás után reprezentatív fogadáson vehetnének részt a ven­dégek, s elcseveghetnének egymás­sal és a színház művészeivel. „Az a célunk, hogy eléijük: színházba jár­ni legyen sikk, társadalmilag kötele­ző, s aki valamit ad magára, ez alól a kötelezettség alól ne vonhassa ki magát. Hogy a társadalmi, gazdasá­gi, politikai elit fénye felemelje a színházat, a színház fénye pedig őket” - mondta Telihay Péter. S hogy mit várhat a közönség az új művészi arculat formálásának kö­vetkezményeként? Telihay két alap­elvet idézett: „Az első a BBC kóde­xéből származik - a nézőnek nem azt kell adni, amit akar, hanem amit akarnia kellene. Ez azt jelenti, hogy minőségi, elgondolkodtatóbb, fel- kavaróbb, megkerülhetetlenebb előadások szülessenek. A színház műfajilag sokszínű marad, de szín­vonalas. A másik alapelv: a bajnak elébe kell menni. Bármi következ­zen, arra nem lehet elég jól felké­szülni. Az egyetlen biztos pont, ha az igényesség mércéje szerint épít­jük fel a színház arculatát, a saját mércénk szerint, nem pedig asze­rint, hogy mit várnak el tőlünk.” A fiatal színházi alkotó - akinek ed­digi munkáiról, mint azt Kiss Péntek József megjegyezte, a közönség és a szakma is rendszerint sokat, hossza­san beszélt, s ami ennél is fonto­sabb, jókat mondott; így nem vélet­len az sem, hogy a budapesti Nem­zeti Színház nyitó előadásának, Az ember tragédiájának a színrevitel- ében dramaturgként működik köz­re - az idei évadban is rendez Komá­romban (a Galóczának február 22- én lesz a bemutatója), s a 2002/ 2003-as ünnepi évadból rendező­ként és művészeti vezetőként egy­aránt kiveszi a részét. Mint azt Telihay Péter röviden felvázolta, a jubileumi nyitó előadás Csehov Si­rálya lesz, majd egy ifjúsági elő­adás, a János vitéz következik; egy- egy kortárs darabot rendez Czajlik József és Balikó Tamás, több mint valószínű, hogy Martin Huba is le­ruccan Komáromba egy kortárs ma­gyar mű színpadra állítására; az ün­nepi évad nyári bemutatója pedig egy operett vagy musical lesz. Az új művészeti vezető elképzelései sze­rint a színház hosszabb távú drama­turgiai terve is az ünnepi évad prog­ramjában megmutatkozó erővona­lak mentén alakulna: „Szeretném, ha a Jókai Színház műsorában meg­jelennének az igazi nagy klassziku­sok: Shakespeare, Csehov, Schiller, Brecht... A korosabb és a fiatal szí­nészek aránya szinte predesztinálja ezt a társulatot arra, hogy klassziku­sokat játsszon. Emellett fokozott fi­gyelemmel kísérnénk a kortárs ma­gyar darabokat is. Mindenképpen szeretnénk elérni, hogy reprezenta­tív szlovák színházi személyiségek is dolgozzanak nálunk. Az ünnepi évadban Martin Hubára számítunk, akivel a rendezés tényében már megegyeztünk, csak a dráma vita­tott még. Az ő rendezése azért is iz­galmas vállalkozás, mert a társulat tagjainak a jelentős hányada a nö­vendéke volt. Továbbá őszre elké­szül a színház stúdiója, ahol olyan előadásokat is tervezhetünk, ame­lyekre 300 embert nem lehet bevin­ni, de a társulatot önfejlesztésre késztetik, s azok a nézők, akik ér­deklődnek a progresszív színházi csemegék iránt, kielégíthetik az igé­nyüket. Nem akarunk lemondani a pozsonyi magyar színészpalánták­ról sem - szeretnénk otthont adni a vizsgaelőadásaiknak. Ezenkívül önálló estek, monodrámák kaphat­nak majd helyet a stúdióban.” Kiadói kora estek - a Kalligram Kiadó Csallóközi Kiskönyvtár című sorozatának bemutatója a Magyar Intézetben Tisztán látni magunkat és a múltunkat MISLAY EDIT Pozsony. Kiadói kora estek címmel új rendezvénysorozatot indított a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézete. A nyitó rendezvényen, amely február 14-én volt az intézet székházában, Czimbalmosné Mol­nár Éva igazgató elmondta: a hazai magyar kiadóknak szeretnének le­hetőséget nyújtani új könyveik be­mutatására. A sorozat házigazdájá­nak szerepét Koncsol László, a Szlo­vákiai Magyar írók Szövetségének elnöke vállalta. A csütörtöki talál­kozón azonban nem csupán házi­gazdaként volt jelen, hanem a Kalligram Kiadó Csallóközi Kis­könyvtár című helytörténeti soro­zatának ötletgazdájaként és fárad­hatatlan szerkesztőjeként is. Mint megjegyezte, az lett volna jó, ha már huszonévesen hozzáláthatott volna a sorozat szerkesztéséhez, mert akkor ma már a 120. kötetnél tarthatna. Az 1993-ban indult Csal­lóközi Kiskönyvtárban idáig 27 kö­tet látott napvilágot, a legfrissebb kiadvány a négykötetesre tervezett A Csallóköz városai és falvai című alsorozat első része. S hogy milyen kalandos vállalkozás, mennyi kuta­tást, nyomozást igénylő munka le­het egy helytörténeti sorozat szer­kesztése, azt Koncsol László szavai bizonyították: a most megjelent kö­tet egyik 18. századi, német nyelvű forrásmunkáját 15 éven át kereste, míg végül - számos kerülővel, több ember segítségével - a bécsi nemze­ti könyvtárból hozzájutott. A soro­zatban korábban megjelent Valesius Antal János leveleit Amerikából haj­totta fel, Kúr Géza, a Küzdelmeink szerzője családját diplomáciai uta­kon keresztül találta meg, ők küld­ték el az értékes forrásmunka fény­másolatát. A Kocsis Arankával - a sorozat kiadói gondozója, s egyik fontos kötetének (A vajkai szék ne­mesei) szerzője - folytatott párbe­széd során arra is fény derült, miért tartja fontosnak Koncsol László ezeknek a könyveknek a közzététe­lét: „Szükség van rá mindenekelőtt azért, hogy a régió emberei tisztán lássák magukat és múltjukat, végre ne egy nagy, sötét barlangrendszer­ben tapogatózzanak. Ezeket az em­bereket 80-100 éve szinte program­szerűen elvágták a múltjuktól. Ami­kor annak idején a Csallóközbe ke­rültem, azzal fogadtak, hogy á, nem történt itt semmi. Ez egy holt vidék, ez a nép az elmúlt 1000- 1100 évet úgy élte át, hogy tolta egyik napot a másik után. Most már nem mondhatja ezt senki, mert itt ez a 27 kötet, és a mintegy 120-150 kötetnyi tervezetem, amelyet én nyilván nem viszek végig, de ha Is­ten ad nekem még 15-20 évet, ak­kor elvihetem úgy 70-80 kötetig, és remélem, hogy addig jönnek majd az újabb emberek, akik tovább foly­tatják a munkát.” Vojtech Kondrót és Koncsol László az esten (Peter Procházka felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents