Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-14 / 38. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 14. KOMMENTÁR Kampányfelhangok SZILVÁSSY JÓZSEF Ha nem lennék újságíró, akkor április végéig nem kapcsolnám be sem a magyar közszolgálati tévét, sem a rádiót. Az nem bosszant különösképpen, hogy a pártprogramok valószínűleg ámítógéppel készültek, hiszen a kampány mindenhol a nagy ígérgetések időszaka is. Lehan- golónak azt tartom, hogy a két médiumból valósággal fröcsögnek a politikusok gyűlölködő szövegei, az udvari újságírók talpnyaló sóderei és a hírszerkesztők gusztustalan manipulációi. Manapság némely magyar politikusok gátlástalanul lehazaárulózzák azt, aki más véleményt merészel hangoztatni, mint ők. A dicstelen sort Tőkés László nyitotta meg, tavaly nyáron a szabaddemokratákat bélyegezte meg ekképpen, amikor azok nem szavazták meg a kedvezménytörvényt. Ma már világos, hogy sértegetés helyett inkább figyelni kellett volna érveikre. Ezt manapság mi, szlovákiai magyarok tudatosítjuk leginkább, hiszen az SZDSZ igazát - miszerint a jogszabály kellő előzetes egyezetés hiányában a szomszédos országokban nacionalista indulatokat gerjeszthet - leginkább mi érezzük. A hazaárulózók sorába azóta Kövér László és egyesek szerint Orbán Viktor is beállt, aki egyébként a minap sokak megdöbbenésére a Vasárnapi Újság című rádióműsorban - mit tesz a hely szelleme! - magyar gazdasági élettérről is beszélt. Nem különb az MSZP kampánya sem, amely ugyanilyen ígérgetős, negatív és olykor szintén gusztustalan. Ennek legújabb bizonyítéka az a kekeckedés, amely a magyar kormányfő bostoni útját követte, holott ilyesmit említeni sem érdemes, hiszen a vüág valamennyi miniszterelnöke kormánygépen vagy különrepülőn utazik. A legnagyobb magyar ellenzéki párt a kákán is csomót kereső módszerrel inkább elriasztja a szavazókat. A két magyar közszolgálati média az eldurvuló iszapbirkózásról egyre elfogultabban tájékoztat. Hírműsorai hovatovább kampányolásra hasonlítanak, nem hangzik el olyan ellenzéki vélemény, amelyet azonnal ne cáfolna vagy támadna kormánypárti politikus. Az utolsó szó, a döntőbíró joga hetek óta, szinte kivétel nélkül az övék. A hamis hangok már Brüsszelig is eljutottak, kedden Graham Watson, az Európai Parlament liberális frakcióvezetője felhívta Orbán és Kövér figyelmét, hogy a korteskedéseikben használt egynémely kifejezésük összeegyeztetheteden az uniós csaüakozás koppenhágai kritériumaival. Aggasztó jelenség az is, hogy akadnak olyan budapesti pártok, amelyek - az eddigi konszenzust felrúgva - határon túli kisebbségi politikusokat is igyekeznek bevonni kampányukba. Legfőbb ideje hát, hogy Mádl Ferenc államfői tekintélyét latba vetve csitítsa az indulatokat. Talán sikerül elérnie, hogy a pártok ne nagyotmondásban, sárdobálásban versengjenek, hanem abban, hogy melyikük kínál életképesebb programot Magyarország szellemi és anyagi gyarapodásához. Ilyen tisztességes kampány nemcsak az anyaországi, hanem az egyetemes magyarság sorskérdéseinek megoldásához is közelebb vihet. Mit féltenek tőlem? FARKAS OTTÓ Szlovákiában óriási az érdeklődés a magyarigazolvány iránt, de meggyőződésem, még nagyobb lenne, ha Magyarországon és Szlovákiában nem robbant volna ki körülötte politikai vita. Amely látszólag a magyar-román megállapodás, a román munkavállalók körül zajlik, a háttérben valójában azonban rólunk, határon túli magyarokról. Az egyik kereskedelmi televízió reggeli műsorában például a magyarországi sajtóból szemléző napüap szerkesztője felsorolta a kedvezménytörvényből fakadó szubjektív aggodalmait. Kijelentette, amíg külföldről olcsó munkaerő áraszhatja el az országot, addig Magyarországon senki sincs biztonságban a munkahelyén. „Ha például magyarul tudó valaki negyed fizetésért elvállalja a munkámat, engem elbocsátanak.” - mondta. Egyértelműen fogalmazott, és nem a román munkavállalókat vette célba. Tabajdi Csaba a magyar egészségügyet feltette a „külföldiek” rohamától. Még sorolhatnám azokat a szinte megalázó kijelentéseket, amelyek miatt úgy döntöttem, egyelőre nem kérem a magyarigazolványt. Ismét - ki tudja, hányadszor - szembesültem azzal a ténnyel, hogy határon túli magyarként hazámban megbélyegeznek, az anyaorgszágban pedig a politikai vita hatására meggyanúsítanak. Mintha mindkét országban ugyanazzal a magyar kártyával játszanának az egyes politikusok. Pedig én - és nyilván sokan vagyunk ilyenek - még gondolatban sem törtem senki állására és csupán erkölcsi szempontból szerettem volna, szeretnék magamnak magyarigazolványt. A szorosabb együvétartozás érzése az, amit számomra a szent koronával díszített könyvecske nyújtani tud. De nem mondok le róla véglegesen, kivárom azt az időt, amikor a vitát felkavaró magyar politikusok lecsillapítják a kedélyeket. Talán akkor a határon túli kollégáim ismét őszinte barátsággal fogadnak majd és nem néznek úgy rám, mint aki ki akarja őket túrni állásukból. JEGYZET Egy csepp élet JUHÁSZ LÁSZLÓ Szorít, kienged... Nem is olyan vészes a dolog, mint gondoltam. A heverő ugyan az orvosi rendelők fájdalmas emlékeit idézi, ám kényelmes. És a fehér lepedő is makulátlan. Szorít, kienged. Szétnézek, van rá időm bőven. Lábtól egy őszes úr pumpál rezzenéstelen arccal, nyakkendője félrecsúszott, zakója zsebéből szemüvegtok kandikál. „Nem szédül?” - lép hozzám a nővérke. Végtelen természetességgel simít végig homlokomon, arcán mosoly, hófehér fityulája alól előbukkan egy rakoncátlan hajtincs, amint fölém hajol. Megrázom a fejem, köszönöm, jól vagyok. „Kicsit lassabban pumpáljon” - pillant ökölbe szorított kezemre, majd továbbsétál. Szorít, kienged. A karom egy lyukon nyúlik át az üvegfalon, látom, ahogy odaát lassan megtelik a nejlontasak. A régi május elsejék jutnak eszembe, akkor lehetett „zacskós limonádét” kapni, nővéremmel közös képzetünk volt, hogy ugyanilyen zacskókba gyűjtik a vért a transzfúziós állomásokon. Akkoriban persze még nem ismertem ezt a szót, a limonádé helyett vérrel teli tasakok víziója azonban ismét az agyamba villan. Szorít, kienged, még egyszer, utoljára. Bordó, Valentin-napi vércseppje- immel kövérre issza magát a zacskó., Jó lesz, elég!” - szól a nővérke, a parányi tűszúrás helyére vattát ragaszt. Mosolya ahelyett a férfi, nő vagy gyerek helyett köszöni meg a véremet, akin ismeretlenül segítettem. Néhány cseppel az életemből. TALLÓZÓ PRAVDA A Demokratikus Baloldal Pártja (SDL), a Szlovákiai Szociáldemokrata Pártja (SDSS) és a Peter Weiss, illetve Brigita Schmögnerová nevével fémjelzett új csoportosulás viszonyát elemzi a lap. „Az SDSS, mint a Szocialista Internaci- onálé tagja a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Weissék számára megfelelő legitimizációs alap lehetne. Pavel Koncos, az SDE elnöke viszont akaratlanul is bevallotta, hogy a soraikból kivált Weisséket új párt alakítására akarják kényszeríteni, az ugyanis csak az SDSS és az SDE beleegyezésével válhatna a Szocialista Internacio- nálé tagjává. Sőt, egy új párt létrejöttét a választók és a külföld sem értené meg. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az SDSS-nek jelenleg nincs vezetője. Ezért a szociáldemokrata párt tagságán a sor, hogy eldöntse, megkísérli-e új tagokkal felvirágoztatni a pártot, vagy teret enged a volt SDSS-el- nök Jaroslav Volf képviselőnek, hogy az jó helyet egyezzen le magának az SDE jelöltlistáján”.- Rémes napjaim vannak. A szomszéd megszöktette a feleségemet, a BMG Invest meg eltüntette a pénzemet! (Peter Gossányi rajza) . nfol Európának ma az a legnagyobb baja, hogy nincs egy Schumannhoz, Adenauerhez, De Gaulle-hoz hasonló politikusa ■— : A kör négyszögesítése Kiváló eredményt értünk el, majdnem sikerült négyszö- gesítenünk a kört - mondotta az Európai Unió költségvetési biztosa a bizottságnak a bővítés finanszírozásáról közreadott álláspontjáról. HORVÁTH TAMÁS Ez teljes egészében sikerült nekik, hiszen amit 1999-ben a berlini csúcson hat ország csatlakozásának finanszírozására szántak, abból most tíz ország belépésének támogatását oldanák meg 2004 és 2006 között. A berlini csúcson megszavazott ötvennyolcmilliárd euróról az egyes szakértők még úgy vélekedtek, hogy az EU az akkori támogatottakhoz képest azért kívánja jóval alacsonyabb szinten segíteni az új tagokat, mert azzal számol, hogy 2002-ben nem tud csatlakozni az összes első körbe jutott ország. Ezzel szemben most az a helyzet, hogy nem hat, hanem tíz ország, nem ötvennyolcmilliárdot, hanem alig több mint negyvenmil- liárd eurót kaphat az uniótól. Sőt a bizottság egyes tagjai azt is valamifajta vívmányként tüntetik fel a Big Bang finanszírozásánál, hogy a 2002-es és a 2003-as évre kalkulált támogatások nem bővíthetik az amúgy is szegényes keretet, azok végérvényesen elvesztek, merthogy az unió költségvetése „nem tűri az egyik év költségvetési maradványának átvitelét a következő évre”. így hát nincs mit csodálkozni azon, hogy a bővítési biztos szerint sikerként könyvelendő el, hogy a hat országnak szánt keret immár a tíz országnak is elegendő. Hát nem egyszerű- legalábbis Verheugen szerint -, hogy egyetlenegy új tag sem kerül majd úgymond „hátrányosabb helyzetbe a csatlakozással, mint amilyenben a csatlakozás előtt volt”. De vajon milyen logika szerint tekinthető e bizottsági tervezet méltányosnak és kiegyensúlyozott-' nak, amely fele pénzből próbálja felszámolni azokat a megduplázódott fejlettségbeli különbségeket, amelyek a tíz leggazdagabb és tíz WWW.UJSZ0.COM A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom 2002. február 23-án, szombaton 13 órakor Szlovákia Nagykövetsége (Budapest, XIV. kér., Stefánia út 22.) előtt, a szervezet felvidéki elnökségének kezdeményezésére tiltakozó demonstrációt tart a a szlovák parlament által - a kedvezménytörvény ürügyén - elkövetett magyarellenes kirohanások, valamint a felvidéki nemlegszegényebb régió között keletkeznek? A méltányosság pedig az volna, hogy a bővítési biztos és mások a lehető legenergikusabban léptek fel az ellen, hogy az új csatlakozók semmilyen körülmények között se lehessenek nettó befizetők a huszonötök vagy a huszonhetek Európájában? És akkor még nem is beszéltünk a bizottság agrártámogatási koncepciójáról. Itt ténylegesen nem lehetett sok illúziónk, mert bizonyos észérvek (a WTO és az EU közötti kötelezettségvállalások a világpiaci és európai agrárpiaci árak közelítéséről) már eleve mértéktartásra intettek bennünket az agrártámogatások várható mértékéről. De erre mi, a közösségi vívmányok tiszteletére tanított leendő EU-polgárok a tárgyalásokon azért mégsem számítottunk. Arra semmiképpen, hogy a bizottság a kétségtelenül problémás agrártámogatási rendszerrel kapcsolatos kirekesztő álláspontját tetézi a regionális politika kicsinyes és rövidlátó kezelésével. Mi történik itt? Azt tudtuk, hogy a finisben a tárgyalások egyre nehezebbek lesznek, és az EU átmeneti mentességek alkalmazását fogja kérni. Ezeknek mértéktartó, méltányos érvényesítése nem tűnt volna természetellenesnek a csatlakozók szemében. Többjei mutat azonban arra, hogy itt nem egyszerűen nehéz tárgyalási szakaszról, hanem egy törésvonal kialakulásáról van szó. Az unió egysége szempontjából legkényesebb területeken az agrár-, a regionális- és a kohéziós politikában szakadék látszik elmélyülni a tizenötök és a tízek között, így a most csatlakozók - mondjuk ki nyíltan - könnyen másodosztályú tagállamokká válhatnak. A jövő Európájának alapproblémája ugyanis az, miként lehetséges megoldani az integráció felgyorsítását a legfejlettebb országok együttműködésének megerősítésével, mintegy ellensúlyozva az unió GDP-s átlagának csupán 20-55 százalékát teljesítő csatlakozó országok fékező hatását - a gondolat eddigi sine qua non feltétele a felzárkózás lehetőségének folyamatos zettársainkat megfélemlítem akaró szlovák politikai erők ellen. Beszédet mond Lészkó Károly, az ifjúsági mozgalom felvidéki elnöke és To- roczkai László országos elnök. Bővebb információ a 06-30-323- 9286-os telefonszámon kapható. Raszi Köszönjük szépen, nincs szükségünk a hozzátok hasonló bőrfejűek- re, nevetségesek vagytok, egy szlovákiai magyar biztosítása volt a többiek számára. A bizottság mostam pénzügyi tervezetével ennek a lehetőségét kérdőjelezi meg. Sokan vetették fel azt, hogy a mai Európának talán az a legnagyobb baja, hogy nincs egy Schumannhoz, Adenauerhez, De Gaulle-hoz vagy Schmidthez hasonló formátumú politikusa, aki képes lenne az Európa politikai egységéhez fűződő érdekeket összhangba hozni az integráció követelményeivel az eddigi értékrend (jogegyenlőség, szolidaritás, gazdasági, szociális kohézió) és elvek töretlen érvényesítése alapján. Az EU mai vezetői a nagy csoportos bővítés előtérbe helyezésével nem vitás, látványos politikai, történelmi tett végrehajtására készülnek, anélkül azonban, hogy megértést, kockázatot, vagy urambocsá’, áldoTíz ország, nem 58, hanem 40 milliárd eurót kaphat az uniótól. zatot vállalnának a kibővített Európa koherenciájának, szolidaritásának biztosítása érdekében. Teljesen világos, hogy a tízek csatlakozásának pénzügyi hátterét képtelenség a jogegyenlőség, az egyenlő bánásmód sérelme nélkül megoldani az Agenda 2000 pénzügyi bázisán. Ez a helyzet elfogadhatatlan. Mit, tehetünk, mit kellene tennünk? Mindenekelőtt a realizmus talaján kell maradni. Tisztában kell lepnünk azzal, hogy az unió belső finanszírozási anomáliái miatt többletbefizetéseket vállalni nem akaró államokkal a háttérben - hacsak itt nem süterül áttörést kiharcolni - a bizottság nem tudja kezdeményezni a berlini csomag számunkra kedvező felülbírálását. Ebben a helyzetben az egy hullámban történő nagy csoportos bővítés tervét mindenképpen opponálni kell. Rámutatni a benne rejlő igazi veszélyekre (a másodosztályú tagság kialakulására), korrigálva egyúttal azt a hibát, amelyet a magyar diplomácia akkor követett el, amikor a Big Bang felvetésében csak a csatKi tudja, hogy a KDH és az MKP milyen nemzetközi szervezet tagja, és ha lehet, melyik magyarországi párt is tagja. Úgy gondolom, hogy az Európai Néppárté. Itt kellene felszólalnia KDH magyargyűlölő törvénytervezetéről. lászló Az európai keresztenydemokratak- nak (european people’s party) tagja a Fidesz, az MKP, a KDH nem! Harmse Adorján lakozás elodázását látta. A diplomácia eszközeivel el kell érni, hogy az unió térjen vissza a differenciálás alkalmazásához, amelynek tartalma csaknem teljesen kiürült, s üres szlogenné vált a bizottság és az EU egyes vezetőinek megnyilatkozásaiban. Azt az álláspontot lenne indokolt képviselnie Magyarországnak, hogy az unió csak annyi új tagot vegyen fel, amennyinek teljes jogú beillesztésére képes, ideértve az agrár-, a regionális- és a kohéziós politikai acquis következetes alkalmazását. Éz lehet három, hat ország, de tíz vagy tizenkettő semmiképpen. A kérdéseket a csatlakozási megbeszélések technikai megközelítését meghaladó dimenzióban kell tárgyalni, elutasítva a szemléletet, hogy ezekben a harmincegy lezárandó fejezetnek pusztán egyikét-másikát lássuk. A jövő Európájának egyik sarkalatos problémájáról van szó, amelynek megválaszolásában nyilván nem egyedül vagyunk érintettek. Mégis: az igazán felkészült jelölteknek most csakis az egyéni elbírálás szorgalmazása lehet az érdekük. A magyar diplomáciának ezért elsősorban önálló kezdeményezésekkel kellene fellépnie. Ehhez jó alapot nyújtanak az elmúlt tíz év felkészülésének eredményei. Most sajnálhatjuk igazán, hogy a bizottság országjelentéseiben megfogalmazott észrevételeket, éppen a legkritikusabb területeken - köztük az agrárium és a regionális intézményrendszer fejlesztése terén - a kormányzat nem vette kellőképpen komolyan. Ezzel nemcsak érvelési pozíciónkat gyengítettük, hanem egy kicsit mi is ürügyet szolgáltattunk ahhoz, hogy az unió ránk erőltesse a támogatáspolitika egészében képviselt prekoncepcióját. Érdekeink érvényesítésében minden megfelelő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező magyar politikai pártnak, szervezetnek van teendője. Ehhez a kormánypolitika nem viszonyulhat bizalmatlanul, hiszen segítségre szorul. A szerző volt nagykövet, külpolitikai szakértő Az MKP teljes jogú tagsággal rendelkezik az EDU-ban es az EPP- ben is. Azt hiszem, a KDH-tör- vénytervezetét bizony le kellene fordítani angolra és elküldeni nekik. Sokat nem lehet tőlük várni, de azért érdemes lenne megpróbálni, én is A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
