Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-13 / 37. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 13. Kultúra 9 Marc Decore, az amerikai popcsillag Britney Spears együttesének billentyűse Kassán vendégszerepeit, mert kíváncsi volt arra, milyen egy kassai dzsesszklubban játszani Minden zenei stílust szívesen kipróbálna Mit keresett Britney Spears zenekarának billentyűse a kassai GeS klubban? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: kíváncsi volt rá, milyen egy kassai dzsesszklubban játszani. Marc Decore annak örült volna leginkább, ha Britney szóba sem kerül ezen az estén. JUHÁSZ KATALIN Az rendben van, hogy a turnék szüneteiben dzsesszrockot játszol. De hogyan jutott eszedbe Szlovákiát kiszemelni e célra? Tíz évvel ezelőtt találkoztam egy remek szlovákiai gitárossal, Juraj Buriannal, aki akkoriban velem együtt a bostoni Berklee dzsessz- konzervatórium diákja volt. Ösz- szebarátkoztunk, sokat improvizáltunk együtt, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nemrég Londonba kellett utaznom egy új projekt kapcsán, ott ért utol Juraj csalogató telefonja. Ha már volt néhány szabad hetem, és ilyen „közel” voltam Szlovákiához, gondoltam, átug- rom néhány napra, és összehozunk egy miniturnét. Mindig szívesen játszom régi barátokkal, főleg akkor, ha közben új országokat ismerhetek meg. Úgy értsem, igazi vándormuzsi- kus-típus vagy? Kevés manapság az ilyen kalandvágyó zenész. (Fecsó Yvett felvételei) vv Szerencsés vagyok, ** mivel harmadik generációs zenésznek tekinthetem magam. Nagyapám trombitált, édesapám dobos volt egy hagyományos big- bandben, azaz a tradicionális dzsesszze- . . nén nőttem fel. \\ Megtehetném, hogy egyszerű turistaként járjam be az általam érdekesnek tartott országokat. Egy időben ezt csináltam, fotóztam, bámészkodtam, ám rájöttem, hogy az embereket ily módon nem ismerhetem meg. Csak akkor kerülhetek közel hozzájuk, ha a hangszeremet is magammal viszem. Nagyon izgalmas figyelni, hogyan reagálnak ugyanarra az improvizációra más-más országban. Ha adok nekik valamit, ők is hamarább megnyílnak. Az első benyomásaim határozottan pozitívak, Szlovákiában hálás, zeneértő közönséggel találkoztam. Remélem, ezentúl gyakrabban léphetek fel itt. Elkezdtem tanulmányozni Kelet-Európa történelmét is, lassanként egyre többet tudok meg erről a vidékről. Hogyan kerül egy dzsesszzenész a fent említett hosszú lábú szőke popsztárocska zenekarába? Boston zenei szempontból kisváros. Mindenki ismer mindenkit, és amikor zenészeket kerestek az első Britney Spears-koncertre, valakinek eszébe jutottam. Meghallgattak, megfeleltem, és azóta ez a fő foglalkozásom. Gondolom, sokat számított az is, hogy előtte a New Kids on the Block nevű fiúcsapattal dolgoztam. Mond valamit ez a név manapság? Persze, ki ne emlékezne a nyolcvanas évek nemzetközi szívtipróira? Nem tartod egyfajta zenei rabszolgamunkának ezt a fajta elfoglaltságot? Ne vedd rossz néven, de Britney a New Kids-fiúkhoz hasonlóan inkább termék, mint előadó. Tudom, mit miért csinálok. Képlékeny zenész vagyok, minden létező stílust „kitanultam” a konzervatóriumban, és egyáltalán nem tartom szégyenletesnek, hogy végre vehettem egy házat Bostonban. Meg kell védenem Britneyt, szerintem csak eleinte volt gondosan megtervezett és kitalált termék, mára önálló, karizmatikus egyéniség lett. Ne feledjük, hogy időközben csinált három nagylemezt, melyekből 40 millió darab fogyott el. Nem egyslágeres előadóról van tehát szó, az elején a projektmenedzserek sem tudhatják, mivé fejlődik a kreálmányuk. Britney lassanként elérte, hogy rajongói arra is figyeljenek, amit mond. Nagyon érzi a zenét, szilárd hangszerelési elképzelései vannak. Érdekes dolog, ha az embernek harmincévesen alig húszéves főnöke van. Mennyire foglal le ez a munka? Nagyon. A turnék alatt az ember teljesen alárendeli magát a feladatnak. Zeneileg, gondolom, nem nagy kihívás... Ahogy vesszük. Egy Britney-show inkább tekinthető színházi előadásnak, mint sima koncertnek. A világítás, a ruhák, a koreográfiák, a háttérvideók mind-mind fontosabbak a közönség számára, mint maga a zene, amelyet CD-n bármikor meghallgathatnak. A show kitalálói remek munkát végeztek, igazi multikulturális élményben részesítik a nézőket. Nagyon izgalmasnak találom az egészet, és örülök, hogy részt vehetek benne. Mekkora jövőt jósolsz ennek a fajta zenének? Szerinted ez a 21. század stílusa? Nem hinném. Szerintem minden zenének megvan a maga ideje és helye. Britney ma annyira sikeres, Szerintem minden zenének megvan a maga ideje. Britney ma annyira sikeres, hogy bármit megtehet. Tíz év múlva viszont valószínűleg más lesz a helyzet. Ez a zene egy generáció « zenéje. hogy bármit megtehet. Tíz év múlva viszont valószínűleg más lesz a helyzet. Ez a zene egy generáció zenéje. Ha a hallgatóság kiöregszik ebből a stílusból, Britney is eltűnik a süllyesztőben, hacsak nem talál ki valami teljesen eredetit. Ilyenkor szokott kiderülni, ki az igazi egyéniség. Mit hallgatsz mostanában, mi van a CD-lejátszódban? A legkülönbözőbb stílusokat hallgatom, pillanatnyi hangulatom szerint. Fiatal koromban szépen végigmentem a rock and roll, Beades, Rolling Stones-stációkon, minden újdonságot lelkesen fogadtam. Szerencsés vagyok, mivel harmadik generációs zenésznek tekinthetem magam. Nagyapám trombitált, édesapám dobos volt egy hagyományos bigbandben, azaz a tradicionális dzsesszzenén nőttem fel. Később a reggae fertőzött meg, éjjelnappal azt hallgattam. John Coltraine állandó nagy kedvencem, az improvizáción alapuló zenét szeretem, azt, ami nem kiszámítható. A CD-lejátszómban most egy D' Angelo nevű előadó lemeze van. Ez viszont inkább popzene... Igen, de nem a hagyományos értelemben vett, matematikai képlet- szerűen működő fajtából. A fickónak fantasztikus hangja van, szinte megbabonázza a hallgatóságot. Ezt élő koncerten is tapasztaltam már. Aki nem tudja élőben bemutatni a lemezén szereplő dalokat, számomra nem hiteles előadó. A New York i hip-hop zenét is azért kedvelem, mert őszinte. Ez észrevehető a sdusodon is. Ma este például sokat szkrecs- cseltél. Igen. A hip-hop szerintem egyike a legemberibb zenei stílusoknak. Minél több dolgot próbál ki egy-egy zenész, annál szélesebb lesz a látóköre. Ezért nem derogál nekem a popzene. Ha úgy hozza sors, szívesen kipróbálom magam klasszikus zenében, polkában, kísérleti zenében vagy akár technoban is. Kivel játszanál a legszívesebben? Ha választhatnék egy előadót, valószínűleg Sting lenne az. Nála ötvöződnek a rock, pop, és dzsessz- elemek, emellett az ember improvizálhat is. A Steely Dánt is kedvelem, azaz a nyolcvanas évek zenéje szimpatikus nekem. Ekkor kerültek előtérbe a szintetizátorok, amelyek szerintem ugyanolyan „emberi” hangszerek, mint a hegedű vagy a gitár. Ma is a régi Rhodes-szintetizátoromon játszom legszívesebben, mivel úgy vélem, amíg példaképem, Herbie Hancock ezen játszik, nekem sem kell korszerűbb és kifejezőbb hangszert keresnem. VISSZHANG AD: Lagzi Lajcsi zenéjére mulat minden magyar, Új Szó, 2002. január 19. Barátom, Dusán! Amikor december 3-án megnéztem legújabb műsorodat, megdöbbentem, de a szó pozitív értelmében, és habár nem szokásom rögtön az elődás (ok) után véleményt nyilvánítani-gratulálni, ekkor nem tudtam megállni, és rögtön gratuláltam Neked. Ezt most nyilvánosan is megteszem, már csak azért is, mert azóta amerre járok, ha kérdeznek, ha nem, mindenkinek elmondom, hogy a Dusán már megint nagyot alkotott, és ajánlom megtekintését. Először észre sem vettem az itt-ott megjelenő grimaszokat, sőt „a konkurenciát dicséred?” kérdést sem hallottam. Azonban most a Veled íródott interjú - többszöri - elolvasása után el kellett gondolkodnom, talán nem véletlenül grimaszoltak. Én minden magyar eredménynek- sikernek örülök. Külön melengeti szívemet, ha ezen sikereket a szlovákiai magyarság éri el, és egyenesen büszke vagyok, ha hozzám közel állók, barátok sikereinek örülhetek. Napokig gondolkodtam szólaljak- e meg (van időm, gyógykezelésen vagyok Bártfafürdőn). Végül is arra jutottam, hogy nemcsak jogom, de (mint barát vagy régi munkatárs) kötelességem is elmondani mi az, ami ismét megdöbbentett, most azonban a szó negatív, szomorú értelmében. Azt mondod ....most mindenki ös szekapta magát. Még a Szőttes is.” Enyhén szólva érthetetlen. A Szőttes évek óta magas színvonalon teljesít. Például az egyetlen hazai néptáncegyüttes (és Magyarországon is nagyon kevés van), amely a magyarországi Martin György Néptáncszövetség minősítő versenyének eddigi mindhárom évfolyamán (1996, 1998, 2000) a legmagasabb, a „Kiválóan minősült együttes” címet szerezte meg (egyébiránt először, 1996- ban a Te irányításoddal). Ez többek között azt is jelenti, ami amatőr együtteseknél bizony ritka, hogy a Szőttes hosszú évek óta az élvonalban van, bizonyítva ezt legújabb nagy sikerű „Hacacá- ré...” című műsorával is! Igaz, hogy az Ifjú Sziveket és a Szőttest is profiként kezelték-ke- zelik, de nem azért, mert be volt írva a műsorfüzetbe, hogy XY fővi- lágosító, színpadmester, igazgató, és nem mímeltük a profizmust, hanem azért, mert mindig a legjobbat nyújtottuk, profi szintű műsorokat készítettünk, mutattunk be... „Most meg van egy olyan, amelyikben tényleg rend van, s a másik ezzel nem tud mit kezdeni. Továbbra is szimulál.” Döbbenetes. Először is azzal az állítással, hogy az Ifjú Szivekben rend van, nem vitatkozhatok, nem vitatkozók, mert nem ismerem a Szivek mindennapi életét. Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy a szőttesbeni rendről is elsősorban az érintettek nyilatkozhatnak. Mellesleg, egy rendetlen együttes nem érhet el olyan eredményeket, amilyeneket a Szőttes elért. Egy szó mint száz, nekünk nem is kell tudni mit kezdeni azzal, hogy akár az Ifjú Szivekben, akár más együttesben rend van-e vagy sem. Nekünk és mindenki másnak elsősorban saját magunk rendjével kell törődni, tudásunk legjavát adva végezni vállalt munkánkat. Más, másik együttes- (ekk)el kapcsolatban pedig az lehet a dolgunk, hogy tiszta szívből örüljünk sikereiknek: ha erre képtelenek vagyunk, akkor... Másodszor, a szimulál szónak többféle jelentése is van. Jelentheti azt, hogy valaki betegnek tetteti magát. Ha erre gondoltál, megnyugtatlak, a Szőttes nem beteg. Jelentheti azt is, hogy valaki csak úgy tesz, mintha dolgozna stb. Ha erre gondoltál, sajnálom, hogy valaki ilyen kijelentésre ragadtatja magát. A Szőttes, mint fentebb már néhány példával jeleztem, megalakulása óta mindig tudása legjavát nyújtotta-nyújtja, ezt pedig tettetéssel nem lehet. A Szőttesnek nem volt és nincs igazgatója. Művészeti vezetője viszont volt és van is, és nemcsak a műsorfüzetbe írt sorok miatt, hanem ez valós emberek valós munkaköre, mégha amatőr alapon, fizetség nélkül végzi is mindenki a munkáját. Ha ez valakinek nevetséges, sajnálom. Egyébként a műsorfüzet sem csak azért van, hogy beleírjuk, ki kicsoda. A műsorfüzettel tájékoztatjuk a nézőt, megtiszteljük ŐT. Értük vagyunk! Egyetértek Veled abban, hogy azon kell dolgozni, hogy a lehető legjobb amatőr együttest csináljuk meg. Szerény véleményem szerint viszont nem az bármely együttesnek is a legnagyobb elismerés, hogy profi együttesekbe képezzen táncosokat. Félreértés ne essék, nem kizárt, de először is, mint Te is állítod, jó amatőr együtteseknek kell lenni, mert (jó) amatórizmus nélkül nincs profizmus sem. Másodszor pedig, ha valaki tehetséges, vonzalma van a néptánc iránt, de nem az a célja, hogy profi néptáncos legyen, mert más a hivatása, akkor legyen egy jó amatőr együttes, ahol akár évekig szolgálhatja hazai néptáncmozgalmunkat. Még két észrevétel. Az, hogy valaki főiskolás vagy főiskolát végzett, még nem jelenti azt, hogy művelt is. Több mint harminc éve vagyok a hazai néptáncmozgalomban, de még hülye néptáncossal nem találkoztam! Dusán! Nem vagy egyedül. Nagyon sokan vagyunk-vannak Veled. Ne hidd, hogy aki 30 évesen nem akar(t) profi táncos lenni, az az ellenséged. Már akkor, amikor a Szőttest vezetted, sokszor mondtam Neked, az irigyekkel nem kell törődni, elnéző mosoly és kész. A Veled nem egyetértőkre viszont oda kell figyelni, mert akinek más a véleménye, még nem ellenség. Végezetül, de nem utolsósorban kívánok még a mostaninál is biztosabb (anyagi) hátteret, hogy csak a művészettel törődhess, hogy ne kerülj már soha olyan helyzetbe, mint 1996-ban, amikor ki kellett jelentened, hogy nincs ötleted. (A létbizonytalanság megöli az alkotói munkát.) További sok ilyen nagyszerű műsort, sok sikert. Szerezz művészeteddel mindnyájunknak, nagyon sokáig, nagyon sok örömet! Baráti öleléssel Reicher Gellért a Szőttes szervezőtitkára
