Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-11 / 35. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 11. WKKKKKm kommentár WmHKm Kereszténynacionalisták SZILVÁSSY JÓZSEF A cím szópárosítása első pillantásra talán megdöbbentő, hiszen a keresztény ember értékrendjében fontos helyet foglal el a kölcsönös tisztelet, a másik megbecsülése. Ám a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom vezérei nacionalista elvakultságukban még ezekre az évezredes értékekre is fittyet hánynak. Ezt a lehangoló tényt pénteken igazolták újra, amikor a kedvezménytörvény szlovákiai érvényesítésének megakadályozására olyan törvénytervezettel rukkoltak elő, amely Tiso bábállamának bűnös szellemétől bűzlik. Ezen a fasisztoid tervezeten már csak úgy lehetne túltenni, ha valamelyik bősz szlovák nemzeti párti honatya rögtönítélő bíróságok felállítását követelné. Ján Camogursky és társai Szlovákia közérdekére hivatkozva záratnák be a hazai törvények alapján létrejött tájékoztató irodákat, a civilizált Európában példátlan módon sarcolnák meg a magyar tannyelvű iskolákat. Valójában azonban a legsötétebb nemzetállami szempontok érvényesülnek a törvényjavaslatukban. Mert jogállami mércével vajon mi a különbség, ha például a Goethe Intézet támogatja valamelyik hazai német nyelvű oktatási intézményt, vagy ha magyarországi közalapítvány segíti a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákat, esetleg az idejáró gyermekek szüleit is a tanszerek, taneszközök megvásárlásában? Az eltérés csupán annyi, hogy a német nyelvű intézmények külhoni támogatását - egyébként nyilvánvalóan nagyon helyesen - nem ellenzi Szlovákia, az anyanyelvűnkön oktató iskolák magyarországi segítését viszont már rossz szemmel nézi a KDH. Mi több: vasszigorral akadályozná meg. Bizonyos mértékig érthetőek a szlovák pártok ellenvetései, amelyek abból fakadnak, hogy a kedvezménytörvényről nem konzultált velük kellő időben az Orbán-kabinet, s a szlovákiai tájékoztató irodák is a kétoldalú egyezség megkötése előtt jöttek létre. Ám ne feledjük, hogy ezek szigorúan a szlovákiai törvények alapján alakultak és tevékenykednek. Az pedig egyszerre elgondolkoztató és lehangoló tény, hogy Románia, Ukrajna és Szerbia diplomáciai úton igyekezett, illetve igyekszik rendezni Budapesttel a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos fenntartásait. Pozsony viszont újabb és újabb követelésekkel állt elő, így halogatva az egyezséget, s ezzel a parlamentben is szabad utat adott az újabb magyarellenes élvezkedéseknek, a közéletben pedig a pártok undorító versengésének, melynek során már a választásokra is gondolva azt igyekeznek bizonygatni, hogy ki a legeslegeslegnagyobb szlovák hazafi és nemzetvédő. Szlovákia nagyon vékony jégen táncol és harsog, mert ezernyi tragikus történelmi példa igazolja, hogy könnyű a sovén szellemet kiereszteni ama bizonyos palackból. És irtóztatóan nehéz visszazárni. Morális, politikai, sőt nemzetközi vonatkozású károk nélkül pedig lehetetlen. Csontváz a szekrényben TÓTH MIHÁLY Prága a legutóbbi futamban is több lóhossznyival megelőzte Pozsonyt; a pártállami titkosrendőrség üldözöttekről és üldözőkről vezetett nyilvántartását úgyszólván teljesen hozzáférhetővé teszi. Szlovákiában e tekintetben még ott tartunk, hogy ha egy újságíró bármelyik vezető politikust pártja besúgógyanús parlamenti képviselőjéről faggatja, a megkérdezett rövid úton szőnyeg alá seperheti a kérdést, mondván, a Szlovák Köztársaságban hatályon kívül helyezték a lusztrációs törvényt. A politikusok között e tekintetben legfeljebb annyi a különbség, hogy van, aki rühelli ezt az állapotot, és van, aki büszkén közli, nálunk törvény tiltja az erkölcsileg be- kudarcoltak néven nevezését. Mellébeszélnék, ha állítanám, hogy a politikai spektrumnak abból a részéből származók hivatkoznak diadalittasan az átvilágítási törvény hiányára, akiket e formulával illetünk: pártjuk a nem standard pártok csoportjába tartozik. Az pedig a politikai sunyiság netovábbja lenne, ha ma is arra hivatkoznánk, amire 1998 késő őszéig még emelt fővel hivatkozhattunk: a lusztrációs törvényt Meciar csapata dobta szemétkosárba. A Szlovákiában (és ennek keretében szlovákiai magyar vonalon) tisztánlátást igénylők és a pártállam által megalázónak megérdemelnék, hogy az elmúlt 40 hónap alatt a parlamentben, az átvilágítás tárgykörében legalább egy bátortalan kísérlet történjék. Se bátor, se bátortalan próbálkozásról nem tudunk. Csehország nemcsak abban különbözik Szlovákiától, hogy ott 36 koronáért lehet dollárt venni, nálunk pedig lassan már 50-ért se. Persze, Csehországban is voltak, akik ódzkodtak az StB iratai közzétételétől. Petr Uhl is közéjük tartozik. Tudjuk róla, hogy 1968 és 1989 között Csehszlovákiában politikai elítéltként ő ült legtöbbet pártállami börtönben. De mekkora a különbség közte és azok között, akik a szövetségi állam kettéválásának szinte másnapján hatályon kívül helyezték a lusztrációs törvényt! Uhl, az örök humanista attól tart, a több tízezres listán esetleg olyanok is szerepelnek néhány tucatnyian, akik nem érdemlik meg, hogy erkölcsi hullákkal egy napon említtessenek. A törvényt a jogrendből kiiktatók viszont azokat óvják, akik a hatalom kiszolgálóiként embertársaik bajba juttatásában jeleskedtek. Akik Szlovákiában 40 hónap alatt tehettek volna valamit, de semmit se tettek, minőségileg valahol a senki földjén tartózkodnak. A csontváz pedig továbbra is ott zörög a bádogszekrényben.- Képviselő úr, hát már maga is menekül a kormánykoalícióból?! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ I SÜDDEUTSCHE A választási hadjárat a harsogó nacionalizmus farvizébe került - summázza a magyarországi kampányt a német lap, amely emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor egy, az újságnak adott interjújában nem zárta ki a Fidesz-MIÉP koalíció lehetőségét. A német liberális újság szerint a kampányban a pártok egymást múlják felül a nemzeti hangok terén, és a vetélkedés forrásának nevezi a kedvezménytörvényt. „Az erről folyó vitában a parlament ülésén Orbán kormányfő hazaárulónak nevezte az MSZP-t. Orbán, az időközben igencsak konzervatívvá vált politikus, hirtelen azzal a váddal szembesül, hogy nem megfelelően képviseli Magyarország nemzeti érdekeit az EU-val és a szomszédos államokkal szemben” - írta a lap. „A miniszterelnök végső eshetőségként fontolóra vette a koalíciót a szélsőséges nacionalista és antiszemita Csurka István MIÉP-jével. Azt mondta a lapnak, hogy egy ilyen szövetség nem kívánatos ugyan, de nem is kizárt.” Nyílt titkok - kelet-európai körkép az egykori kommunista állambiztonsági és titkosszolgálati archívumokról Korlátozott betekintés Bár Kelet-Európábán az 1989- es változások után mindenütt felmerült, hogy a múlttal való leszámolás és a megbukott rendszer elnyomó mechanizmusainak megismerése érdekében szükség van az állambiztonsági hivatalok és a titkosszolgálatok archívumainak megnyitására, az országok többségében a kérdés mind a mai napig különböző- főleg politikai és állambiztonsági - okok miatt rendezetlen, illetve megállt félúton. KOKES JÁNOS Elsőként a németek léptek. Az egyesült Németországban 1992-től lehet betekinteni a megszűnt Német Demokratikus Köztársaság állambiztonsági hivatalának, a Stasinak az irattárába. A hatályos szabályozás szerint a dokumentumokat mindenki megnézheti, akár együttműködött a Stasival, akár annak céltáblája, tehát megfigyelt személy volt. Az archívumok megnyitása azonban Németországban sem ment gond nélkül. A Stasi tevékenysége természetesen az akkori Nyugat- Németországot is érintette, így rengeteg az információ, összefüggés, amely a német politikai színpad mai szereplőit is érinti. Van, akit kedvezően, s van, akit igencsak kellemetlenül. A liberális szabályozás melletti visszás helyzet érzékelésére elég megemlíteni, hogy nemrégiben két ismert személyiség - Helmuth Kohl volt német kancellár, a német egyesülés atyja, valamint a kelet-német Katharina Witt, a ma is igen népszerű kétszeres műkorcsolyázó olimpiai bajnok (1984,1988)- bírósági úton elérte, hogy a róluk vezetett aktákhoz senki se férhessen hozzá. Az elmúlt tíz év alatt nem egészen kétmillió kérvény érkezett a dokumentumokat kezelő Gauck intézethez információnyújtással kapcsolatban. Csehországban 1996-ban fogadták el a még jelenleg is érvényben lévő szabályozást, amelynek lényege, hogy mindenki megtekintheti az esetleg róla vezetett aktákat. Az érdeklődő azonban csak bizonyos kivonatokat kap, s nem ismerheti meg például az informátorok nevét sem. A képviselőház által a múlt héten elfogadott szabályozás már gyakorlatilag mindenki számára lehetővé teszi az akták megtekintését. Bár az első jelentések azt sugallták, hogy minden dokumentum hozzáférhető lesz, lassan kiszivárog, hogy azért bizony mégsem. Az érdeklődő például belenézhet majd a kommunista állampárt irattárába, de a volt Nemzeti Front tagszervezeteinek irattárai továbbra is zárva maradnak. Prágában úgy tudják, hogy ezt elsősorban a ma is befolyásos kereszténydemokrata néppárt akadályozta meg, mert szeretné elkerülni, hogy kompromittáló anyagok kerüljenek nyilvánosságra a pártról, illetve fontos embereiről azokból az évtizedekből, amikor még szorosan együttműködött a kommunistákkal. Magyarországon hosszú és indulatos viták után 1997 őszén nyűt meg a lehetőség a volt kommunista államvédelmi hatóság irattáraiba való betekintésre. Szükséges megjegyezni, hogy igen korlátozott mértékben, ami nyilvánvalóan annak eredménye, hogy Magyarországon az egykori kommunista párt erős és befolyásos reformszárnya is a demokratikus többpártrendszer és a piac- gazdaság bevezetésének aktív szorgalmazója volt, tehát a kommunisták a rendszerváltással nem lettek leváltva, s egyben eltávolítva a hatalomból, mint Csehszlovákiában. Ez természetesen kihatott az állambiztonság helyzetére is. Az irattárat jelenleg a Történeti Hivatal kezeli, s hozzáférhető információk szerint mintegy 160 ezer személy aktái találhatók meg az archívumokban. Ebből állítólag mintegy 40 ezer olyan személyé, akit az állambiztonság titkos együttműködőjének lehet nyilvánítani. Sajtóhírek szerint számos akta eltűnt, az együttműködők jegyzékét hivatalosan eddig nem hozták nyilvánosságra. A probléma inkább a politikusokat, semmint a közvéleményt érdekli. Romániában a Securitate hírhedt és legendás tényező volt, ezért mindjárt 1989 véres karácsonya után a közvélemény részéről igény keletkezett az akták megtekintésére, illetve az informátorok felfedésére. Ion Iliescu posztkommunistái viszont ellenérdekeltek voltak, nemzetbiztonsági érdekeket emlegettek, miközben a Securitatét saját érdekeiknek megfelelően használták fel. Hivatalosan ugyan megszüntették, de embereit, struktúráit átmentették, felhasználták. Nem titok az sem, hogy az egykori és a mai román állambiztonság emberei álltak és állnak számos magyarellenes kezdeményezés - például az 1990Mindenütt voltak próbálkozások a titkosszolgálati akták eltüntetésére. es marosvásárhelyi véres magyarellenes pogrom - mögött. Az anti- kommunista erőknek csak 1997 őszén sikerült elérniük, hogy a parlament törvényt fogadjon el a volt Securitate archívumának részleges hozzáférhetőségéről. Ugyanakkor tudni kell, hogy Romániában a kommunista pártvezetés döntése értelmében a hetvenes évek folyamán majdnem 300 ezer informátor aktáját semmisítették meg. Ceau- sescu akkori politikája szerint ugyanis minden romániai kommunistának automatikusan kötelessége lett volna az állambiztonsági hivatal támogatása. A kommunista párt archívumai pedig még nem nyilvánosak. Felemás törvény, felemás helyzet, amellyel manapság senki sem elégedett. A bolgár parlament szintén 1997- ben hozott törvényt a volt állambiztonsági hivatal archívumainak megnyitásáról. Nyűt titok, hogy akkorra a dokumentumok legalább felét már megsemmisítették. Ez a probléma egyébként a többi posztkommunista országra is vonatkozik, hiszen mindenütt különféle, szervezett és szervezetien, próbálkozások történtek a volt irattárak „megszűrésére”. Romániában például ismert a Beresvoiesti-botrány, amikor a Securitate a Bukaresttől nem messze fekvő faluban semmisített meg nagy mennyiségű iratot. Richard Sacher, a bársonyos forradalom utáni első cseh belügyminiszter pedig éppen a napokban vallotta be, hogy az első napokban szinte szabad préda volt az archívum, s egyesek tömött táskákban vitték az iratokat. Ma már lehetetlen ellenőrizni, hogy mi is tűntél. Lengyelországban éveken keresztül folyt éles vita a témáról, és olyan információk is nyilvánosságra kerültek, melyek szerint úgy a legendás Szolidaritás elnöke, Lech Walesa, mint Aleksander Kwasniewski, mai lengyel államfő is rajta van bizonyos együttműködői listákon. Végül is 2001-ben nyűt törvényes lehetőség arra, hogy az emberek betekinthessenek a róluk vezetett aktákba. Az érdeklődés a hírek szerint minimális. Az egyszerű lengyel állampolgár manapság már tudja a magáét, és ezért mással van elfoglalva. A Szovjetunió utódállamai közül számunkra elsősorban Oroszország az érdekes. Az állambiztonsági hivatal archívuma ott a köznép számára tabu, csak a kutatók férhetnek hozzá. Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz államfő egyébként évtizedeken keresztül a szovjet titkosszolgálat tisztje, majd az orosz titkosszolgálat első embere volt. Ez is érzékelteti, hogy milyen bonyolult problémáról van szó. Ami pedig Szlovákiát illeti, a helyzet változatlan. Az átvilágítási, tehát az úgynevezett lusztrációs törvény is csak papíron létezik. WWW.UJSZO.COM Internetes honlapunk olvasóinak véleménye a Keresztény- demokrata Mozgalom törvény- tervezetéről, amely egyebek mellett bezáratná a Szövetség a Közös Célokért irodáit, zárolná számlájukat, a Magyarországról kapott alapítványi támogatásra pedig 90 százalékos adót vetne ki. Nem lehetne a problémát úgy megoldani, hogy a szlovákiai magyaroknak Magyarországra kell menni fölvenni a pénzt? Hogy a támogatást magyarországi banki számlákra kapják? Ez nem akadályozná meg a szlovák kormányt abban, hogy kirabolja a felvidéki magyarokat és a magyarországi adófizetőket? Konrád Hídvégi Ezt a marha bandát! Kíváncsi vagyok, hogy vajon ugyanezt akarja-e a nemeslelkű KDH bevezetni például a holocaust túlélőivel szemben, akik ugye jelentős anyagi támogatást kapnak külföldről. De mi köze ehhez bárkinek? Mi ez, visszatérnek az ötvenes évek, amikor az Amerikából kapott csomagért börtön, akasztófajárt? Mit képes még kiötölni ez a beteglelkű társaság, csakhogy elodázza a szembenézést saját múltjával és (nyüván) rossz lelkiismeretével. Meciar ötletei ehhez képest napközis tréfák voltak. Hát csak így tovább, hajrá Szlovákia, csak az a kérdés, hol fog kikötni, mi jöhet még ezután? Néhány ötlet: - Aki például átmegy fodrászhoz Magyarországra, annak büntetést kell befizetnie, mert megkárosította a helyi szlovák fodrászt. Várjuk az újabb öteteket. Hazay Károly Megmutatta újra igazi arcát ez a magát kereszténynek nevező, de valójában fasiszta mozgalom. A KDH javaslata rasszista és diktatórikus. Talán csak nem Tiso fasiszta országát álmodják maguknak? Ám legyen kedvük szerint, de akkor a korabeli méreteiben!!! Tiszó József A szlovák pártok abban versengenek, melyikük utálja jobban a magyarokat. Ha arról van szó, hogy minket kell üldözni, akkor Slota, Meciar, Dzurinda, Carno- gursky urak jelszava egy: Madari za Dunaj! Dunai Már csak az hiányzik, hogy a magyarokat jelöljék meg, mint például a zsidókat a harmadik birodalom alatt, és küldjék őket munkatáborokba... veszentocia Emlékeztek még, a II. világháború folyamán egy nagy SÁRGA „J” betűt kellett kitűzniük a zsidóknak. Azt hiszem nemsokára - legalábbis Camogursky „úr” elképzelései szerint nálunk is bevezetik az „M”-et. Még a színéről ugyan vitatkoznak, de ami késik.... Büszkén fogom kitűzni! De lesz ám nálam legalább egy „9”-es is, sőt egy 15 cm-nél hosszabb pengéjű „béka”nyúzó. Biztos ami biztos! PirosFehérZöld A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
