Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-08 / 33. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 8. 9 Ízvilág A pompázatos vadászvacsorák messzi földről csábították a külföldi vendégeket is Nagy hírű lakomák MOTESiKY ÁRPÁD V ilmos cseh hercegi feje­delem (Vilém z Roz- berka), 1577-ben im- máron harmadszor nő­sült, ezúttal egy badeni hercegkisasszonyt ve­zetett az oltár elé. A frigynek, illet­ve az esküvőt követő lakodalmi ünnepségnek, azaz falatozások­nak, mulatozásoknak örült a cseh pórnép is, mivel a vőlegény összes birtokán - volt neki bőven - in­gyen ehettek, ihattak és hagyomá­nyaik szerint szabadon mulathat­tak. A krónikák szerint Vilmos her­ceg bizony ezúttal sem volt szűkmarkú. Sírt az erdők-mezők vadállománya, de sírtak-ríttak a háziállatok is. Összesen 113 szar­vas, 98 vaddisznó, 162 őz, 2229 nyúl, 470 fácán, 276 nyírfajd, 3910 fogoly és 22 687 seregély került te­rítékre majd feldolgozásra, fo­gyasztásra. Háziállatokból 370 ökör, 2687 ürü, 1579 borjú, 300 sertés, 577 süldő, 600 pulyka, 3000 hízott kappan, 12 888 tyúk, 2500 csibe, 3350 lúd került levá­gásra. De felhasználtak 40 837 to­jást és 88 vesztfáliai sonkát is. A halételekhez 15 800 pontyra, 5960 pisztrángra és egyéb halféle­ségekre volt szükség. A ma embere számára az adatok egy picit feltupírozottnak tűnnek, különösen a vadállomány terítéke gyanús. Pedig valódi, hiteles ada­tokról van szó, mivel Vilmos feje­delemnek a krumlovi birtokain kí­vül még gazdag vadászterületei voltak Vimperkben, Krumlovban, Trebon és Netolice vidékén, sőt je­lentősek voltak Nővé Hrady és Rozmberk vadaskertjei is. Vümos herceg egyébként gazdag és bőséges vacsorát rendezett egy- egy vadászat alkalmával is. Ezek a vadászvacsorák messzi földről csá­bították a külföldi és a cseh va­dászvendégeket is. De kanyarodjunk hazai tájakra, mivel köztudott, hogy eleink is va­dásztak, és szerették a gazdag, vál­tozatos konyhát, de nem a disznó­sülteket, mint például a csehek, ámbár a 17. században már itt-ott a disznóhús is megjelent, előfor­dult az étlapokon. Viszont érdekes lehet számunkra az is, hogy nem a levessel kezdték az ebédet, hanem más falatokkal, és csak negyedik vagy ötödik fogásként került a le­ves az asztalra, ha egyáltalán sze­repelt az étrendben... A galgóci gróf, Thurzó Szaniszló 1603 januárjának elején vendége­ket hívott várába. A vár nagytermé­ben a várúr az alábbi menüt szol­gáltatta fel vendégeinek: Tehénhús tormával; Kappanhús mézelt tész­tával; Leves, melybe kenyér és kol­bász volt aprítva; Kecsege sóban főve; Hód farka gyümölcslével; Pulyka, vagyis „indiai tik”; Tej­befőtt borjúból; Báránytüdő tiszta borssal; Bárányhús citrommal, vagyis „limóval”; Borjúhús meg­spékelve; Savanyú káposzta tehén­hússal; Sült lúd; Apró madarak disznóhúspecsenyével; Császár- madár sütve; Pástétomok; és Os­tyabélés aprópástétommal. S bár e nevek szinte ínycsiklandóan hat­nak az emberre, mai gyomorral gond lenne végigenni e bőséges ét­rendet. S a napnak ezzel még nem volt vége, eztán jött csak a vacsora. A vendégek ismét asztalhoz gyűl­tek a galgóci vár nagytermében: Lúdhús rántott liszttel; Kappan vagdalva; Csík káposztáién; Borjú­hús tiszta borssal; Kecsege éleslé­vel; Sült kappan; Tehénhúspecse- nye; Karórépa tehénhússal; Rán­tott hal vajban; Lúdcímer sütve; Disznóhúspecsenye; Tehénhús pet­rezselyemmel; Fánk vajban; Ostya­bélés; Szilva tortával és nyúlhús fe­ketével. És ez így ment körbe-kör- be, a főszakács, ha jobb napokon kitett magáért, akár húszféle ételt is felszolgáltak a vendégeknek. A böjti napokon, azaz pénteken egy picit visszafogottabb volt a menü, de semmivel sem kevésbé vonzó vagy ízekben szegényebb. íme, a pénteki választék: Sóban főtt csu­ka; Kecsege éleslével; Csuka fehér lengyel lével; Viza gyümölcsös lé­vel; Csík marsolt lével; Csuka éles­lével; Csuka németes módra; Len­cse faolajjal; Csík káposztalevélben főve; Savanyú káposzta faolajjal; Rántott hal vajban; Posár (halfaj­ta) tiszta borssal, vajban; Sült hal borsporral, vagyis tört borssal; Aszúmeggy- (aszaltmeggy-) leves; Tejes ízek vajban; Kecsege sóban; Aszú szilva török rizskásával; Aszú hal, vagyis szárított hal ecettel; Süllő hidegen tálalva. Természetesen Thurzó Szaniszló lakomáin nem hiányoztak a jó gal­góci borok és egyéb italok sem, de azok felsorolása egy további feje­zet lenne... A múlt század rossz hírű pártkori­feusainak lakomái titkosak marad­tak, nagy elővigyázattal, szinte ál­lamtitokként kezelték a fogadáso­kat. A néhány, szájhagyománynak köszönhető fennmaradt emlék is inkább az ivászati orgiákról regél, mintsem hogy elárulná egy-egy jó étel nevét vagy receptjét. Nemrég olvashattuk egy lapban, hogy ami­kor Rákosi Mátyás a Szovjetunió­ban töltötte szabadságát, a világ­proletariátus nagy vezére fogadta, és alaposan berúgatta. Hruscsov visszaemlékezése szerint Sztálin annyira itatta a kopasz magyart, hogy már attól félt, Rákosi nem éli túl. De túlélte. Másnap reggel ha­zautazott... AZ ÍZVILÁC KONYHÁJA A lepény HÁZI KOSZT Czafik Rozália volt az, aki nyá­ron a doborgazi községi kemen­cét ünnepélyesen felavatta, mégpedig azzal, hogy lepényt sütött benne. Úgy az igazi, mondja, de a modern háziasz- szony is elkészítheti. Hajói ki­dolgozza a tésztáját, bármilyen sütője van is, nagyon finomat süthet. S ha kipróbálja, de kí­váncsi a különbségre, azt is megtudhatja, hiszen idén is lesz Doborgazon ízfesztivál, lepény­nyel, hajtovánnyal, Rózsi néni konyhájával. Nesze neked piz­za! (gy) Zsírral kikent tepsire széthúzkodni. Aki kipróbálta a sós-borsos hajtoványt, az már tudja, mit kell tennie. 40- dkg félsima lisztet átszitálni, lan­gyos, cukros tejben felfuttatni az élesztőt, mikor fel­jött, langyos tejjel, 10 dkg-nyi vajjal se kemény, se lágy tésztát dagasztani belőle. Mikor egészen beveszi a zsi­radékot, elválik kéztől, edény falától, akkor jó. Leta­karva meleg helyen keleszteni. Megzsirozni, megsózni, tejföllel meglocsolni Mikor megkelt, levájolni, deszkán is pihentetni. Tetejére apróra vágott szalonnadarabkákat szórni, s előmelegített sütőben fenségesre sütni. Vigyázat, mert pillanatok alatt eltűnik! A biztonság s még egy kicsit a gyúró- kedvéért jobb mindjárt dupla adagot sütni. (Somogyi Tibor felvételei) ÉTELTÖRTÉNELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek - 8. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácsköny­ve, melynek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak sze­melvényeket korhű nyelvezet­ben és helyesírással. A zsír olvasztás Nagyon sokszor hallottam a gazd- asszonyokat panaszkodni, hogy nem tudják miért, de mindég el­romlott az általuk olvasztott zsir. Ennek az az oka, hogy rendesen rézüstben szokták a nagy tömeg zsírt olvasztani; pedig ha zsírt réz edényben olvasztják, bizonyosan megavasodik. Az apró, koczkákba vágott szalonnát nagy vasfazékak- ba kell tenni és láng-tüzön kell ol­vasztani, mindaddig, mig a zsir bőven nem kezd olvadni. Eközben kavarjuk fel sokszor és csak akkor szedjük ki a tepertőt a zsírból, ha már kezd szép pirosra sülni. A zsírt nem szabad faedényben el tenni, csak uj cserép fazékban, vagy nagy bádog edényben. A májas készítés Egy nagy fazékba, forró vízbe te­gyük bele a disznómájat, főzzük egy óra hosszáig, akkor vegyük ki egy tál hideg vízbe; pár perez múl­va szedjük ki a vízből is, tegyük vá­gódeszkára a májat s gyökereiről késsel vagdaljuk le, szép apró fala­tokba. Ennek a gyökerét - mely különben is kicsi, oda kell dobni a kutyának, mert keserű az epétől. Vágókéssel, jól össze kell vágni a máját a lehető apróra, mert a má­jas annál jobb, minél apróbban van vagdalva, ha e májat jól össze vagdaltuk, tegyük egy tálba, sóz­zuk meg de gondosan, nehogy sós legyen. Azután tegyünk bele még fél annyi összevagdalt, megfőzött kövérséget, mint maga a máj; mert ha nem elég zsíros a májas, nem jó. Ezenkívül tegyünk még bele két meghámozott és reszelt almát, egy fő vereshagymát, ezt is megreszel­ve. Fél kiló felforralt és kihűtött rizskását is keverjünk közé, egy ká­véskanál tört borsot és kávéskanál­lal szegfű szeget is adjunk hozzá. Végül ebbe is tegyünk a kövérhust tartalmazó fazék tetejéről lesze­dett zsíros léből, fél liternyit, any- nyit, hogy az egész keveréket meg- puhitsa. Keverjük jól össze ezt az anyagot, azután öntsük két ara- szos hosszuságuakba felvágott tiszta vastagabb féle bélbe. A bele­ket ha tele vannak, a két végükön akasszuk össze kis tiszta, e czélra készült faszegecskékkel; de jól ügyeljünk hogy a fa peczkeket többször átszűrjük a bélén, mintha megvarmók, mert különben a ki­főzés alatt mind kifutna belőle a zsir és a töltelék is. Ha készen van­nak mind a májas hurka darabkák, rakjuk buzogó forró vízbe; egy ne­gyed óráig főzzük, akkor szedjük ki egy nagy tál hideg vízbe kevés ideig ott hagyván szedjük ki tiszta deszkára és tegyük ki hideg kam­rába használatig. Ha használni akarjuk, tegyük lábasba egy pár kanál vízzel és gyors tűzön pirít­suk meg szép ropogósra de ügyel­jünk reá, hogy a megfordításkor ki ne fakadjon, mert akkor nem lehet szépen felvágni. A kásás hurka Egy lábasba tegyünk egy liternyi nagyon zsíros fanyadó levet, an­nak a fazéknak a tetejéről merítsük ezt, a melybe - disznóöléskor - a kövérségeket és a hurkákat kifőz­zük. Ha forró az a zsíros lé, főz­zünk bele fél liter tiszta köles ká­sát. A zsíros lében egészen addig főzzük a sárga kását, a mig e sze­mek mind szépen kipattognak; de egész puhára nem szabad megfőz­ni, mert akkor nem állana tömören össze a hurka. Ha kipattogott a ká­sa, vegyük el a tüztől és kevés sót, törött borsot hintsünk közé. Te­gyünk még a kásába egy apróra összevagdalt maréknyi megfőzött kövérséget. Ha az izét jónak talál­juk, töltsük a vastagabb féle bélbe, két araszos darabkákba szakítván a belet. Ezt is a hurka töltő segé­lyével kell megtölteni és a két vé­gét tiszta, vékony faszegekkel jó szorossan be kell tűzni. Tiz perczig forró vízbe kell főzni, azután abból kiszedve, hideg helyre rakjuk és használatkor szép pirosra meg kell sütni. Megjegyzem, hogy a kásás hurka hideg időben sem áll el to­vább pár napnál, mert a kása meg- savanyodik, de frisibe igen jó étel. A hájszeles A disznó hájnak mindkét oldalán van egy kis keskeny lepenyős husszalag: ezt három ujnyi széle­sen, le kell vágni tálba, a hájból is csippentve hozzá egy kicsit. Ezt a hájszélét meg kell kissé sózni és kevés törtborssal behinteni, az­után tele kell szórni nyers köleská­sával, annyival, a mennyi éppen reá ragad a húsra. Ezután a legvas­tagabb, kövér tiszta végbélbe bele kell tömni kézzel, mert ezt nem le­het hurka töltővel csinálni, hanem könnyen csúszik az igy is, ha befelé toljuk a vastag húr végét. A hurt úgy csúsztassuk bele, a mint bal kézzel a hüvelyk és mutató uj kö­zött le tartjuk, evvel az eljárással kifordul a bél és benne marad a háj széle. Miután ezzel is készen va­gyunk, a bél végét ennek is be kell kötni, úgy, mint a hurkákét és for­ró vízbe téve, félóráig főzni kell. Ha kiszedtük a vízből, tegyük hi­deg helyre; egy hétig is jól áll. Fel­használni legczélszerübb káposz­tában, különben is leginkább csak­is töltött káposzta kedvéért szok­ták a hájszelest csinálni. Ha háj­szelest főz valaki a töltött káposz­tában, okvetlenül szükséges más­féle húst is bele főzni. A disznófősajt Egy egész disznó fejet azon frissen sós vízbe kell megfőzni annyira, hogy a csontokat ki lehessen a hús közül szednL Egy tiszta asztal­kendőt asztalra kell teríteni és a csontoktól megtisztított fejet, a bőrével a kendőre fektetve, egész nagyságába a kendő közepére kell teríteni, a disznó orrát és a fülét éles késsel le kell nyesni, olyan for­mán, hogy a fej a kendőn kerekded formájú legyen. A fület és orrát, va­lamint a hulladék husdarabokat, szép keskeny laskákba kell felvag­dalni. Egy liba májat, amelyet előbb sóval és borssal párolva megsütöt­tünk, szintén vagdaljunk keskeny laskákba, fél küó sült bomyu húst is vágjuk úgy fel. Ezt a háromféle húst keverjük jól össze, kevés sóval fél kávéskanál tört borssal egy kés­hegynyi tört szerecsendió virággal, egy késhegynyi kakukkfűvirág pelyvával, egy nagy késhegynyi tört szegfűszeggel, egy csipetnyi reszelt czitromhéjával fűszerezve. Az asz­talkendőre kiterített disznó fejet is hintsük be ezekkel a fűszerekkel, de nagyofr keveset tegyünk reá, ne­hogy túlságosan fűszeres legyen. Végre a laskára vágott keveréket te­gyük a disznófej közepébe szépen elegyengetve, azután borítsuk ösz- sze a nagy darab fejet az apró húsok (Prikler Mátyás felvétele) fölébe. Az asztalkendőt fogjuk ösz- sze és jó szorosan kössük meg egy fonállal, olyan formán, hogy a ken­dőbe lévő hús egy kerek sajt forma legyen. Végre tegyük egy tiszta deszkára a husosruhát az összekö­tésnél tárjuk ki a kendőt, azért, hogy ha reá teszünk egy másik deszkát csomóba ne legyen a ruha, hanem szép simán reá lehessen ten­ni a másik deszkát. A felső deszkára tegyünk valami nehéz tárgyat, pél­dául vagy 2-3 darab téglát. Tegyük az egész holmit hideg helyre egy éj­szakán keresztül, akkor a disznófő sajtot kivehetjük a ruhából és szép vékony szeletekbe felvágva teához reggel vagy estve igen jól használ­hatjuk. Hideg időben pár hétig is jól eláll. Valódi pástétom ize van. Akár­ki elébe fel lehet szolgáim. Megjegyzem, hogy az összerakás­kor a disznófej forró legyen, mert ha kihűl a hús, nem fog össze álla- ni szép szilárd sajt formába. Azt is megjegyzem, hogyha libamáj és bornyu hús nincsen kéznél, azok nélkül is lehet elkészíteni, úgyis jó, de azokkal soknál finomabb és egészen pástétomszerű. Calgóc vára

Next

/
Thumbnails
Contents