Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-07 / 32. szám, csütörtök
Autó motor ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 7. Az Ambiente, Trend és Ghia mellé egy negyedik szereltségi fokozat is felsorakozott a Ford Focus hazai árlistáján. Több komfortkelléket olcsóbban kínál, mint az opciós ár „Comfortos" kombi, takarékos motorral TESZT A híres-neves Escort utódjának annak idején nemcsak a legmagasabb szakmai-erköl- ■■■ esi elismerés jutott osztályrészül (Az év autója), hanem tavaly a piacon is világelsővé tornázta fel magát. Félmillió darabot adtak el belőle, százötvenezerrel többet, mint a nagy rivális VW Golfból. Szlovákia ehhez a sikerhez mi tagadás, eléggé gyéren járult hozzá: egészen pontosan 270 darabbal. Ez talán oda vezethető vissza, hogy még mindig drágának tartjuk a Focust - pedig távolról sem árlistavezető az alsó középkategóriában. A közös cseh és szlovák importőr is mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa: legutóbb például egy speciális szereltségű Focussal rukkolt elő, amely a Comfort megjelölést kapta. Legnagyobb előnye, hogy olcsóbban kínál bizonyos feláras kellékeket, mint ha azokat eggyel alacsonyabb komfortfokozatban külön-külön rendeltük volna meg. A kizárólag Csehországban és Szlovákiában forgalmazott modellt kombi kivitelben, 1,8-as turbódízel motorral teszteltük. A Focusról nagy általánosságban már mindent elmondtak, a New Edge formatervezői iskolát is beleértve; foglalkozzunk tehát elsősorban a Comfort név mögött rejlő szereltséggel. A legjobban akkor értjük meg miről van szó, ha tételeit összehasonlítjuk az alapfokozatnak számító Ambiente listájával, amelynek értékesebb elemei: vezetőoldali légzsák, szervokormány, központi zár, elülső ködlámpák, négyhangszórós rádió-előszerelés, négy irányban állítható vezetőülés, két síkban állítható volán. Az 1,8 TDdi Combi ebben a szereltségben 666 900 koronáért vásárolható meg. A 711 400 koronába kerülő Comfort viszont - ugyanezzel a karosszériával és motorral - többletként tartalmazza a jobboldali frontlégzsákot (11 400), az ABS-t (26 200), a tetősíneket (13 000), az elektromosan állítható külső visszapillantó tükröket (5800), a volánról távirányítható rádiómagnót (15 200), valamint a csomagteret is nyitó távirányítású központi zárból plusz intelligens elektromos elülső ablakemelőkből álló csomagot (15 900). A többi már alapiskolásoknak való egyszerű matematika: ha az Ambiente alaptípust szerelnénk fel ugyanígy, 754 400 koronát fizetnénk érte, a Comfort tehát ehhez képest 43 ezer koronás megtakarítást jelent. Akár azt is mondhatjuk, hogy itt ajándékba kaptuk az ABS-t, az utaslégzsákot és az elektromos tükörmozgatókat, mivel nagyjából ennyi fér bele az említett összegbe. Eddigi két Focus-tesztünk során (2000. február, június) még nem volt szerencsénk turbódízel motorhoz és kombi karosszériához, tehát ezekről is illő néhány szót ejteni. Az 1,8-as aggregát, elődjével ellentétben már közveden befecs- kendezéses, de ezzel együtt sem sorolható a legkorszerűbb öngyulladósok köré. Az átlagautóst azonban ez nem biztos, hogy érdekli, főleg ha elolvassa a fogyasztás rendkívül hízelgő adatait (országúton 4,1, városban 6,8, vegyes forgalomban 5,11/100 km). A 66 kW (90 LE) csúcsteljesítmény és a percenként 2000-es fordulatszámon mért 200 newtonméternyi csúcsnyomaték 184 km/órás végsebességhez elég, miközben az 1250 kg önsúlyú kocsi 12,9 másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből 100 kilométeres óránkénti sebességre. Egyik sem szégyellni- való érték, úgyhogy a motor kissé avítt alapkonstrukciójáról tulajdonképpen csak a megszokottnál hosszabb izzítási idő árulkodik. A kombi poggyásztere viszont egyértelműen a kategória abszolút élmezőnyébe tartozik: űrtartalma már alapméretben is 520 liter, az elérhető maximum pedig jócskán meghaladja a másfél köbmétert (1580 1). A Focus legendásan jó menettulajdonságai ennél a kivitelnél is teljes mértékben érvényesülnek, úgyhogy ha mindent ösz- szeszámolunk, tulajdonképpen okosan fektettük be azt a hétszáztizenegyezer-valahányszáz koronát... (vas) (A szerző felvételei) Folyamatos áttételű automata váltója nemcsak abszolút simán működik, hanem kézi kapcsolást is lehetővé tesz. Ilyenkor ráadásul hét sebességfokozat közül választhatunk! Fiat Punto Sporting 1.2 16V Speedgear: Ha kell, játszani is enged tőből kifutó elegáns hátsó szpoilert. Belül ugyanebben a stílusban folytatódik minden. Különösen szép a műszerfal középső részének fémszínű felülete, amely- lyel jól harmonizálnak az apróbb részletek: az ajtókilincsek, a há- romküllós sportos volán közepét díszítő gyűrű. Hasonló stílusban „gyűrűzték meg” a körműszereket is. Az elülső ülések hangsúlyozottan sportosak, és háromajtós kiskocsihoz képest hátra is mindkét oldalon viszonylag bonyodalommentes a beszállás. Az új Punto legfőbb erényeit - jó szereltség, rakodórekeszek sokasága stb. - a Sporting is felvonultatja. Alaptartozékként találtuk például a két frontlégzsákot, a kétfokozatú elektromos szervokormányt (lásd még: Stilo), a fedélzeti számítógépet, az állítható magasságú volánt, az ugyancsak állítható magasságú, deréktámasszal is ellátott vezetőülést, az elülső ködlámpákat, a távirányítású központi zárat, az elektromos elülső ablakemelőket (a hátsó „lepkeablakok” kézzel nyithatók), valamint a HIGH kategóriájú integrált autórádiót, hat hangszóróval. (A képen látható ötlemezes CD-tár 14 ezer koronáért megrendelhető feláras tartozék.) Kisebb-nagyobb sufniból is a kategória átlagát messze meghaladó mennyiséget számoltunk ösz- sze, még akkor is, ha a jobb elülső ülés alatti fiókot itt kispórolták. Nyilvánvaló, hogy egy Sporting megjelölésű autót akkor sem lehet akármilyen motorral felszerszá- mozni, ha a név itt elsősorban a stílust jelenti. Nos, ez a motor tényleg nem akármilyen, pedig csupán 1,2 literes, pontosabban 1242 köbcentiméteres. Legnagyobb teljesítménye viszont tiszteletet parancsoló 59 kW (80 LE), ami kézi váltóval 172 km/órás TESZT Fiatnál nem érték be azzal, hogy az új Punto háromajtós változatának eleve sportos fazont adtak. Megállapították, hogy ebben a kasztniban több is van, mint hogy pusztán a családi modell fiatalosabb derivátuma legyen, és ki is hozták belőle ezt a többletet. Méghozzá mindjárt két szinten. Az igazán vadulni akaróknak megcsinálták a 130 lóerős HGT-t; azok pedig, akik a stílust helyezik előtérbe a brutális teljesítménnyel szemben, kaptak egy csodaszép sárga gyémántot. A kizárólag háromajtós Punto Sportingről van szó, amely ráadásul további választási lehetőséget is kínál a spor- tos/komfortos arányok megválasztásánál: nemcsak kézi, hanem automata váltóval is kapható. Mi az utóbbi változatban kaptuk meg tesztelésre a márka importőrétől. Ilyen kocsinál a bevett sémától fuggedenül is a külalakkal kell kezdenünk, mert egyszerűen mágnesként vonzza a szemet. Elsősorban rikító sárga színének köszönhetően, amely mellesleg csakis a két említett sportmodell sajátja. Gyorsan észrevesszük azonban a többi sportos-dinamikus elemet is: a lökhárítók alatt elöl-hátul felszerelt óriási légterelőket, a 14 colos könnyűfém keréktárcsákra húzott 185/60-as gumiabroncsokat, a krómozott kipufogócsövet és a tevégsebességhez és 10,9 másodperces „százas sprinthez” elég. Speedgear automata váltónk ugyan lefaragott valamicskét ebből a mozgékonyságból (165 km/óra, 12,3 s), viszont élményszámba ment vele az autózás! Elsősorban is: folyamatos áttételeinek köszönhetően annyira finoman dolgozik, hogy átmeneteit gyakorlatilag nem érezni; 2) szekvenciális típusról lévén szó kézi kapcsolást is lehetővé tesz, amikor is 7 (I I!) előremeneti fokozat közül választhatunk; 3) ha pedig valaki a hatliteres átlagfogyasztást irigyli a kézi váltós kiviteltől, az „E” (Economy) gomb megnyomásával jelentősen megközelítheti ezt az értéket. A váltó ugyanis ilyenkor már alacsonyabb fordulatszámon feljebb kapcsol, miközben kick- down rendszere (erős gázadáskor történő visszaváltás) továbbra is működik. Egy szó mint száz: nem- tóval, amelyet jelenleg 491 900 csak utazni, hanem játszani, szó- koronáért lehet megvásárolni a rakozni, kísérletezgetni is lehet ez- márkakereskedőknél, (vgy) zel a nagyon szép és elegáns kisau(A szerző felvételei) .
