Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-07 / 5. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 7. KOMMENTÁR Lármázás Pozsonyban SZILVÁSSY JÓZSEF Bukarestben viszonylagos csend honol, Budapesten és főleg Pozsonyban viszont elszabadulni látszanak az indulatok a státustörvény körül. Azért is, mert az utóbbi két fővárosban a magyar jogi norma ügye a közelgő választási kampány, és ezáltal pártcsatározások eszközévé süllyedt. Nem nehéz kibogozni, vajon mi minden okozhatta a sokáig hallgató szlovák politikusok hirtelen felbuzgó lármázását. Az egyik ok kétségtelenül az, hogy az Orbán-kabinet egy ideig túl biztos volt a dolgában és nagyon későn kezdte az érdemi egyeztetéseket az érintett szomszédos kormányokkal. Emiatt - valamint a partnerek halogató taktikájának következményeként - aztán a magyar kormány időzavarba került. így aztán december végén érthetően a leghangosabb bírálóval, a románokkal iparkodott egyezségre jutni, ami sikerült is. Már maga ez a tény felbőszítette a szlovák nacionalistákat, akik nyilvánvalóan abban bíztak, hogy Bukarest bekeményít, igyekszik majd távol tartani a romániai magyarokat a kedvezményektől és ezután Pozsony is tiltó rendelkezéseket hozhat. Az is hergelte a szlovák politikusokat, hogy a magyar kormányfő és Németh Zsolt az óévvégéig csak Bukaresttel igyekezett szót érteni. Szlovákiával pedig ezalatt szakértői - a Národna Obroda kommentárja szerint másodrangú, döntési joggal nem felruházott személyek részvételével - és diplomáciai egyeztetések zajlottak. így aztán az országot méltatlan helyzetbe hozták - okoskodott tovább az újságíró -, hiszen az új esztendőben úgy lépett hatályba a státustörvény, hogy Pozsony, a román kormánnyal ellentétben, nem bólintott rá. Mindezek után sok szlovák politikus feljogosítva érezte magát arra, hogy újabb össztüzet indítson a magyarokra és a Magyar Koalíció Pártjára. A KDH előjött a farbával, és valamiféle törvénnyel szeretné hatástalanítani Szlovákiában a magyar jogi normát, s még a kisan- tant rossz szellemét is kieresztené a palackból. Elsőként Arnna Malí- ková dicsérte meg őket, aki már az MKP képviselőit is megfosztaná a mandátumuktól, ha azok is magyarigazolványért folyamodnak. Sőt, mindenhol megtiltaná a státustörvény alkalmazását, ha tudná. A koalíciós tanács holnapi ülésén nyilván az SDE és az SOP vezetői is önfeledt csatakiáltásokkal csatlakoznak az újabb nacionalista összeboruláshoz, amelytől mindannyian alacsony támogatottságuk növekedését remélik. Nem is mellékesen pedig szeretnék megfélemlíteni a kedvezménytörvény iránt érdeklődők nagy részét. A nagyobb hatás kedvéért a parlamentben feltehetően még újabb magyarellenes élvezkedéstőlés magamutogatástól sem riadnak vissza. Mindeközben tudatosan, vagy kellő tájékozottság hiányában hallgatnak arról, hogy a külföldi szlovákok jogállásáról rendelkező dokumentum például a magyar státustörvénnyel összehansonlítva a sokat vitatott munkavállalás - méghozzá a korlátán ideig tartó munkavállalás! - terén összehasonlíthatatlanul nagyobb jogokat szavatol az érintett honfitársaknak. S azt sem nagyon szellőztetik a közvélemény előtt, hogy a magyar tannyelvű iskolák támogatásának módjáról még nem született végrehajtó rendelkezés, tehat erről a leginkább vitatott javaslatról lehet és kell is egyeztetni. Az egyre nagyobb ricsajban elvész Frantisek Sebejnek, a pozsonyi törvényhozás integrációs bizottsága elnökének a véleménye, aki nem tartja teljesen indokoltnak a státustörvény körüli szlovák hangzavart, amely helyett indulatoktól mentes, higgadt tárgyalásokat javasolt, ami egyébként mindkét ország alapvető érdeke. Mert ma már nem a megfélemlítések és a tiltások idejét éljük. S amire a szlovéniai olasz, az albániai görög kisebbségnek vagy a külföldön élő portugálnak, szlováknak, románnak joga van, attól a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarokat sem lehet megfosztani. Akiknek a túlnyomó többsége - néhány végrehajtó rendelkezés késése s a jórészt mesteségesen és önző politikai szándékból kavart indulatok ellenére - élni kíván a státustörvény adta lehetőségekkel, mert azok segíthetik nemzeti azonosságtudatunk megőrzését és boldogulásunkat. Határon túli medvebőr TÓTH MIHÁLY Roppant publicitása volt egykor a kedvezménytörvénynek. Amióta viszont a törvényjavaslatot a parlament elfogadta, majd Pozsony és Bukarest diplomatái az ügyet szellőztetve leviziteltek az európai intézményeknél és bejelentették ellenvéleményüket, már-már ma- gyarázkodóvá vált e tárgykörben Budapest hangneme. Persze, nem Orbán Viktornak neveznék déli szomszédunk miniszterelnökét, ha a nyugati kritikát nem kísérelné meg dicséretté transzformálni; a kritikák ellenére újévtől hatályba lépett a törvény. Rendelkezéseit végrehajtási utasítások részletezik. Sovány érv, hogy vannak szomszédok, amelyek státusmagyarügyben nem okoznak nehézséget. Tény, nem ezekben lakik a törvény által megcélzottak zöme. Bukarestben és Pozsonyban is fehér holló az olyan politikus, akinek bármilyen megfogalmazású ilyen budapesti jogszabályról ne az jutna eszébe: megtámadásából profitálni lehetne. Azt most terjedelmi okokból hadd ne is hozzam szóba, hogy a magyarországi kormánykoalíció a státustörvényt emlegetve és a 2002- es választásokra gondolva miért volt oly bőkezű az ígérgetésekben. Az is gyanítható, hogy az ellenzék fő ereje - a szocialista párt - voksszerzési megfontolásból miért nem merte határozottabban mérsékletre inteni a mindent megígérő koalíciót. A hatalmon maradás, illetve a kormányra kerülés látomása csökkentette a kedvezménytörvény kérdésében véleményt nyilvánító budapesti politikusok gátlásait. Pedig mind az ellenzéki szocialisták volt külügyminisztere, mind a jelenlegi kormány diplomáciájának első embere van olyan tapasztalt az európai politikában, hogy fel tudja mérni, Brüsszelben, Strasbourgban és máshol nem tekintik csontnélkülinek a státustörvény ígérte viszonyokat. Ha mást nem, kifogásolják Budapest szomszédpolitikai érzéketlenségét. Úgy tűnik, a törvényt megszavazok a belpolitikában legfeljebb arra hivatkozhatnak: mi jót akartunk, de nem engedték. A budapesti nemzetpolitika emberszabásúbbá tétele érdekében sokat tehettek volna a szlovákiai és romániai magyar kisebbségi pártok. Az még csak elő-előfordult, hogy az RMDSZ, ha burkoltan is (lehetőleg csak a politikai vájt- fülűek értsék) szomszédpolitikai józanságra intette Budapestet. A szlovákiai magyar politizálásban ha volt is ilyen eset, eltitkolták, így történhetett meg, hogy a határon túli magyar medvéről a bukaresti, a pozsonyi és a budapesti politikusok egyaránt derakasan nyúzzák a bőrt. ígérték, mindenkinek készítenek belőle bundát, de végül örülhetünk, ha egy fél pár molyrágta kesztyűre futja belőle. TALLÓZÓ KOSICKY KORZÁR A velencei bizottság státustörvénnyel kapcsolatos jelentéséből valamennyi érdekelt állam azt emelte ki, ami beleillett saját értelmezésébe. Az Orbán-Nastase találkozón a román kormányfő sarokba szorította magyar kollégáját. Románia elsősorban a törvény magyarországi munkavállalással kapcsolatos kitételeit nehezményezte, ám nem egészen világos, miért hátrált meg ennyire Orbán. Tény azonban, hogy a találkozót követően napvilágot látott memorandumnak köszönhetően a romániai munkanélküliek abszurd karácsonyi ajándékot kaptak, Nasta- se kormányfőt pedig odahaza nemzeti hősként ünnepük, minden idők legnagyobb román diplomáciai sikeréről beszélve. A szlovák diplomácia akkora vehemenciával harcolt a státustörvény ellen, hogy teljesen elkerülte a figyelmét az a pont, ahol hravúros győzelmet arathatott volna. Nem tudják még lobbizással sem átirányítani az elektronok keringését, de ha rajtuk állna, akkor azonnal megtennék Pszichopátia felé tartó közösség Tudjuk, hogy Amerika a demokrácia és a jogrend fellegvára, sőt rendszerének köszönhetően világhatalommá nőtte ki magát. Precíz, jól működő fogaskerekei közé azonban időnként homok- szemcsék kerülnek. BORDÁS SÁNDOR Ezek a rendszer működését elsősorban erkölcsi szempontból teszik kérdésessé, különösen ha az O. J. Simpson-ügyre gondolunk, amely már majdnem feledésbe merült az utóbbi idők borzalmai miatt. Annak ellenére, hogy az egész vüág sejti és tudja, hogy a színes bőrű sportcsü- lag ölte meg gyönyörű szőke feleségét és szeretőjét, mégis felmentették. Tudták ugyanis, hogy minden, Amerikában élő fekete álma feleségül venni egy szép, fehér bőrű szőke nőt, és luxuskörülmények között, kicsit álomvüágban élni, mint ahogy ez Simpsonnak bizonyos ideig sikerült is. Nem tehették hát tönkre sok milHó fekete álmát és vágyát, amely már évszázadok óta szinte az identitásuk részévé vált. Nem kelthették azt az érzést, hogy akinek ez az álma teljesül, az gázkamrában végzi. Az ügy kapcsán ugyanis komolyabb következményektől tartót-tak. Tehát még egy üyen jól működő társadalomban is teret nyert a pszichopátia a joggal és a demokráciával szemben. Akkor nálunk mi várható? Vagy mi az, amivel napjainkban szembesülünk? Néháy közismert politikusunk korrupciós (pszichopátiás) botrányai olyan modellt nyújtottak a polgároknak, amely követésre serkent egyes rétegeket, feltörni vágyó sérült lelkeket. Olyanokat, akiknek a gondolkodásától nem áll távol a hazudozás, a csalás, a lopás, a mellébeszélés, a másik átverése, még ha a baráti körhöz tartozik is. Valószínű, hogy növekedni fog az alábbihoz hasonló történetek száma, amelyekből most is rengeteg van, és egyértelműen társadalmi feszültséget szítanak: Egyik pesti ismerősöm mesélte, hogy baráti körében van egy igen nagyszájú, műveletlen, mindenkit túlharsogó több- gyermekes férfi. Ennek a férfinek jellemző tulajdonsága volt, hogy művelt és gazdag emberek körében tüsténkedett és hajbókolt, időnként náluk okosabbnak akart látszani. Emiatt többen utálták őt, de nem éreztették vele. Történt ugyanis, hogy ennek a férfinek a fia szerelmes lett egy vidéki lányba, aki egyetemi tanulmányokat folytatott Pesten. Mivel ismerősöm baráti köre gyakran összejárt, így a lányt is megismerhették, aki örült ennek a társaságnak, mert felnézett rájuk. Ám ebben a baráti körben volt egy, a negyedik X-ét már jóval túlhaladó, fiatal lányokat igen kedvelő, családos, jó intellektusú férfi, aki rögtön kilőtte magának a fiatal prédát. Viszonylag rövid idő elteltével már titkos találkáik voltak, és igen élvezték az izgalmakkal teli kettős játékot. Azt gondolták, hogy senki sem tudja, holott a baráti körből minden férfi számára egyértelművé vált ez a kapcsolat, kivéve a nagyszájút, aki a felszarvazott fiúnak volt az apja. Senki nem mondta meg neki, mivel utálták őt. Sőt, azon kuncogtak, hogy a nagyszájú lesz a nagyapja a barátja gyerekének. Mindenki várakozó és figyelő álláspontra helyezkedett, várják, hogy mi történik majd, és azon méláznak, hogy nem kellene-e feltárni a nagyszájúnak az így kialakult helyzetet. Igen ám, de ki mondja meg neki, és hogyan lehet ezt bizonyítani? Ki akar bíróságra járni egy olyan országban, ahol nagyon gyakran a pénznek van igaza? Az is megfordult a fejekben, hogy a nagyszájú tud az így kialakult helyzetről, de nem tesz semmit, mivel anyagilag függő viszonyban van a barátjától. Tudni vagy nem tudni a helyzetről? - jelenleg ez a hamleti kérdés a baráti kör számára. Nemrég egyik barátom felesége hívott fel, és zokogva közölte, hogy a férjét kórházba szállították infarktussal. Amint tehettem, futottam a kórházba, hiszen a barátomat nagyon tiszteltem becsületessége, morális tisztasága és munkabírása miatt. Tudtam róla, hogy nem dohányzik, alkoholt szinte soha nem iszik, és lehetőségeihez mérten sportol is. Mi történhetett vele? Ahogy meglátott, megörült nekem, és már a második mondatában keserűség és sírás bújkált, majd elmondta, hogy egy közös ismerősünk őt pszichopatának nevezte. Ez a kijelentés, hogy ő pszichopata, két és fél hónapon át marta, marcangolta belülről, amíg kórházba nem került. Beszélgetésünk alatt szemmel láthatólag feloldódott, elemeztük a helyzetet, majd beszéltem neki a projekcióról, múlt énelhárító mechanizmusról. A projekció olyan kivetítést jelent, amikor a személyiség „én” része a környezetre vetíti azokat a tulajdonságokat, amelyeket önmagában nem tud elfogadni, és másokban véli felfedezni őket. Közös ismerősünk kiveFéije eldugdossa a gyerekek elől a nehezen beszerzett déli gyümölcsöt. títette saját pszichopátiáját a lelkileg akkor labiüs helyzetben levő barátomra, aki ebbe majdnem belehalt. Azóta teljesen rendben van, és megtanulta kezelni az olyan egyéneket, mint amilyen a közös ismerősünk. Még a nyolcvanas évek közepe táján egy tanítónő azt panaszolta, hogy férje eldugdossa a gyerekek elől az oly nehezen beszerzett déü gyümölcsöt. Aztán, amikor senki sem látja, egyedül felfalja az egészet. Akkor nem hittem el ezt, mivel úgy gondoltam, hogy jól ismerem a férjét, és ő ilyet nem tenne. Azóta eltelt majdnem húsz év, és ez a család viszonylag tehetőssé vált. De abból, ahogyan tehetőssé váltak, már rádöbbentem, hogy annak idején a feleségnek igaza volt. Szlovákiában a volt miniszterelnököt miért nem zárták be? Hiszen mindenki tudja, hogy a köztörvényesség határát súrolta döntéseivel és tetteivel. Féltették a szlovákság identitását? Vagy aki megtehette volna, az a pszichopátiás összefonódások vagy egyéb okok miatt mégsem kockáztatta meg ezt a lépést? Magyarországon a jelenlegi kormány ülésein nem vezetnek jegyzőkönyvet. Deák Ferenc, a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere vezette be a jegyzőkönyv írását, a mostani kormány lesöpörte. Vajon miért? Nem akarják szaporítani a levéltárak anyagát, vagy nem szeretnék, ha boszorkánykonyhájuk működéséről be nem avatottak tudomást szereznének? így történhetett meg, hogy villamosmérnök, meteorológus, húsipari mérnök dönt olyan súlyos ügyekben, mint a határon túü magyarság helyzete és finanszírozása, nem beszélve a státustörvényről, amely szerintem inkább árt, mint használ... Ha végigondoljuk, hogy mit élhet át a fenti történetek nagyszájú embere, az infarktuson átesett barátom, az ismerősöm felesége és még számtalan áldozat, akik a pszichopaták hálójába kerülve rendelőmben tudtak ideig-óráig feloldódni, vagy azok, akik különböző kormánydöntések, rosszul meghozott törvények áldozatai lettek, és nem volt lehetőségük lelki és egyéb támaszt találni, akkor nem kell csodálkozni a kórházak túlterheltségén, a népszaporulat csökkenésén. Ha a pszichopátia ilyen trendet követ, a pszichológusoknak és a pszi- chiáterknek komolyan el kell gondolkodniuk ennek a diagnózisnak az újrafogalmazásán és kritériumainak ismételt meghatározásán. Hiszen így hamarosan eljutunk arra a szintre, hogy aki nem gazdag, akinek nincs hatalma, aki nem csal, lop és hazudik (esetleg nem gyilkol), az gyengeelméjű, míg a pszichopaták bekerülnek a sine morbo, azaz a normálisak csoportjába. Mindössze egy dolog vigasztal. Éspedig az, hogy a pszichopaták távol vannak a tudománytól és tudományos gondolkodástól, és nem tudják még lobbizással sem átirányítani az elektronok keringését az atommag körül, mert azok más törvényeknek engedelmeskednek, de ha rajtuk állna, akkor megtennék. A szerző klinikai pszichológus Bukaresti titkosszolgálatok: az ország NATO-csatlakozásának esélyeit fenyegető akciók és provokációk várhatók „Armageddon-jelentés” a román sereg állapotáról ÖSSZEFOGLALÓ Románia NATO-csatlakozási esélyeit fenyegető akciókról és románellenes provokációkról számoltak be a bukaresti napüapok. Hírszerzési forrásokra hivatkozva a Ziua arról írt, hogy a román titkosszolgálatok tavalyi jelentéseinek tanúsága szerint 2002-ben „Románia ellen irányuló támadásokra lehet számítani, amelyek célja Bukarest NATO-in- tegrációs esélyeinek csökkentése”. A jelentések szerint „megszámlálhatatlan külföldi kör” érdekelt abban, hogy Románia kibukjon a versenyből. A román titkosszolgálatok olyan országokra utalnak, amelyek az elmúlt több mint húsz év során „nagyon kedvező terepre találtak*’ Romániában - írta a Ziua, s hozzátette: „A jövőben erőteljesebb megfigyelés alá vonják az arab köröket, különösen a szeptember 11-e után kibontakozott antiterrorista küzdelem keretében.” Romániát egyebek között elektronikus támadások fenyegetik internetes honlapok formájában. A román sajtó már be is számolt egy ilyen kalóz honlapról, amely a román hadseregben tapasztalható siralmas állapotokról festett elriasztó képet. Az „Armageddon- jelentés”-nek nevezett internetes anyag korrupcióval, alkoholizmussal, magyar- és cigányellenességgel, a sorkatonák rabszolgákként való kezelésével vádolta meg a tisztikart, valamint rossz élelmezésről, siralmas ellátmányról, úgyszólván teljesen hiányzó egészségügyi ellátásról és elavult felszerelésről ír. A legjelentősebb román napilap, az Adeva- rul nyüt titkoknak nevezte a honlap állításait, és megkérdőjelezte, hogy az „Armageddon-jelentés” támadás volna a hadsereg ellen. A lap szerint a hadseregbeli állapotokról festett kép egybeesik a román társadalom általános képével, miközben a hadsereg Románia legfőbb ütőkártyája a NATO-csatlakozás folyamatában. „Az »Armageddon-jelentés« akár hasznára is válhatna a hadseregnek, ha nekilátna a korrupció elleni harcnak, hiszen ez az USA legfőbb követelménye ahhoz, hogy Romániának a legkisebb esélye is lehessen az idén a NATO-tagságra” - vélekedett a román újság, (m)- Örömmel közölhetem, hogy az ön állapota sokkal jobb, mint a kórházé... (Gossányi Péter rajza)
